Archives

Calendar

January 2021
M T W T F S S
« Dec    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031



Archive for January, 2021

04gandhi-ashes-1-superJumbo

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.01.2016 morning, Sofia)

We shall continue our readings from The ocean of nectar of devotional mellows. Today we touch a very important subject; this is the eligibility of the candidate. What are the requirements, what are the qualities that we have to possess in order to join the devotional campaign of Mahaprabhu? Many times we are prone to check the qualities of the process, of the masters, of the practitioners, but we forget about checking our qualities. We are ready to note the small particles in the eyes of others, while we are not ready to see the beams in our eyes, as told by Lord Jesus.

So, what are the qualities, what makes us eligible to practice, to be a candidate? “On account of his association with mahatmas, or great souls one hundred percent in devotional service of the Lord, one may attain a little bit of attraction for Shri Krishna. But at the same time one may remain very much attached to the fruitive activities and material sense enjoyment and not be prepared to undergo the different types of renunciation. Such a person, if he has unflinching attraction to Krishna, becomes an eligible candidate for discharging devotional service.”[1]

So, here is the definition. Let’s see the elements of this definition. “Association with the mahatmas”. Who is a mahatma? You might say “Mahatma is Gandhi”. Actually it’s a title given to Mohandas Karamchand Gandhi, but mahatma means ‘a great soul’. You know, Gandhi was a very famous and very influential person of the twentieth century. Definitely he had a good stylist. Because whoever met him would remember this loincloth, these glasses and these pattens, right? He was ready to challenge all the standards of the western welfare societies. Yet everybody would remember meeting him. And his contribution was great – to achieve independence of a huge country with peaceful methods. In the political circles we can consider this like a sacred act. So we can say that he was too much spiritual in the political circles and he was too much political in the sacred circles.

But mahatma really means that somebody is a great soul in the spiritual sense itself. Because we are all small atmas. Everybody has a spiritual spark; actually everybody is a spiritual spark. That means you are atma. And the more we let this atma predominate in our whole system, in our life, sooner or later we might become like mahatmas, great souls. Now the material part of our existence dominates mostly – bodily, mental, etc. Therefore you are not mahatma, but anu-atma, small soul. But the more the spirit, the spark, the spiritual spark dominates your life, you might become a candidate for being a mahatma. And what was the quality of a mahatma? He is fully engaged in the service of the Lord. By different means: sometimes by actively working, other times by meditation, or by chanting, or by preaching – there are so many ways. But to be fully engaged means to have no second objective. No other motivation – just selfless dedication to the Supreme.

So, a mahatma is a great soul fully engaged in the service. And therefore being connected to them, we might also be attracted to their lifestyle. Actually there are two sides of being fully engaged. One is the focus of your spiritual attention and then the intensity of your accomplishment.

(to be continued)

[1] Nectar of Devotion, Chapter 3

 



04gandhi-ashes-1-superJumbo

(Szvámí Tírtha 2016.01.08-i szófiai reggeli tanításából)

Folytassuk felolvasásunkat Az odaadás nektárja c. könyvből!  Ma egy nagyon fontos témát fogunk érinteni, ez pedig a jelölt alkalmassága. Mik azok az elvárások, azok a tulajdonságok, amikkel rendelkeznünk kell, hogy csatlakozhassunk Maháprabhu odaadó missziójához? Sokszor hajlamosak vagyunk megvizsgálni a folyamatot, a mesterek, és a gyakorlók tulajdonságait, de elfelejtkezünk a saját tulajdonságaink megvizsgálásáról. Más szemében a szálkát is meglátjuk, a sajátunkéban pedig a gerendát sem – ahogy azt az Úr Jézus is mondta.

Tehát melyek azok a tulajdonságok, amelyek alkalmassá tesznek minket a gyakorlásra, hogy jelöltek lehessünk? ,,A mahátmákkal, azokkal a nagy lelkekkel társulva, akik száz százalékosan elmerülnek az Úr odaadó szolgálatában, az emberben felébredhet egy parányi vonzalom Srí Krsna iránt, ugyanakkor azonban megeshet, hogy továbbra is nagyon ragaszkodik a gyümölcsöző cselekedetekhez és az anyagi érzéki élvezethez, és nem kész arra, hogy különféle lemondásokat végezzen. Ha az ilyen ember rendíthetetlenül vonzódik Krsnához, alkalmas jelöltté válik arra, hogy odaadó szolgálatot végezzen.”[1]

Tehát itt van a meghatározása, nézzük mik is ennek az elemei! ,,A mahátmákkal való társulás”. Ki az a mahátmá? Mondhatnátok, hogy ,,A mahátmá maga Gandhi”. Valójában ezt a címet adták Mohandász Karamcsand Gandhinak, ám a mahátmá jelentése, nagy lélek’. Tudjátok, Gandhi a huszadik század egyik nagyon ismert és nagyon befolyásos személyisége volt. Kétségkívül jó imázsa volt, hiszen bárkivel találkozott, mindenki emlékezett erre a lágyékkötőre, erre a szemüvegre és ezekre a papucsokra, igaz? Kész volt szembeszállni, a nyugati jóléti társadalmak minden normájával, mégis mindenki emlékezne rá, ha találkozott volna vele. Hatalmasat alkotott: egy óriási ország függetlenségét békés eszközökkel érte el. Politikai körökben ezt szent cselekedetnek tekinthetjük – tehát azt mondhatjuk, hogy túlzottan spirituális volt a politikai körökhöz képest, és túlzottan politikai a szent körökben.   

Ám a mahátmá valójában azt jelenti, hogy valaki lelki értelemben véve egy hatalmas lélek. Hiszen mindannyian parányi átmák vagyunk. Mindenkiben él egy lelki szikra, valójában mindenki egy lelki szikra. Ez azt jelenti, átmák vagytok. S minél jobban hagyjuk, hogy ez az átmá érvényesüljön a mi teljes rendszerünkben, az életünkben, előbb vagy utóbb mi is mahátmákká, hatalmas lelkekké válhatunk. Jelenleg létünk anyagi része dominál leginkább, a testi, mentális, stb. részek. Ezért nem mahátmák, hanem anu-átmák, kis lelkek vagytok. Ám minél inkább a lélek, lélekszikra, a lelki szikra érvényesül az életetekben, annál alkalmasabbak lesztek arra, hogy máhátmává váljatok. S mi volt a mahátmá minősége? Teljesen elkötelezett az Úr szolgálatában. Különbözö eszközökkel imádja az Urat: néha aktív munkával, máskor meditációval, vagy mantrázással, prédikálással – megannyi sokféle lehetőség létezik. De a teljes elkötelezettség azt jelenti, hogy nincs második célunk. Nincsen más motiváció – csak az önzetlen odaadás a Legfelsőbb iránt.

Tehát a máhátmá egy nagy lélek, aki teljességgel a szolgálat mellett kötelezte el magát, s ezért ha hozzájuk kapcsolódunk, mi is vonzódhatunk az ő életmódjukhoz. A teljes elkötelezettségnek valójában két oldala van. Az egyik a lelki figyelmetek középpontja, a másik pedig megvalósításotok intenzitása.

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 3. fejezet

 



04gandhi-ashes-1-superJumbo

(от лекция на Свами Тиртха, 08.01.2016 сутрин, София)

Ще продължим да четем от „Нектарния океан на преданите вкусове”. Днес се докосваме до една много важна тема, а именно качествата на кандидата. Какви са изискванията, какви са качествата, които трябва да притежаваме, за да се присъединим към преданата кампания на Махапрабху? Често сме склонни да проверяваме какви са качествата на процеса, на учителите, на практикуващите, но не се сещаме да се вгледаме в собствените си качества. Склонни сме да виждаме сламката в чуждите очи, а да не забелязваме гредата в своите, както казва Бог Исус.

И така, какви са качествата, които ни правят приемливи да практикуваме, да бъдем кандидати? „Благодарение на общуването си с махатми – велики души, заети напълно в предано служене на Бога – човек може да добие мъничко привличане към Шри Кришна. Ала в същото време той може да остава силно привързан към плодоносните дейности и материалното сетивно наслаждение, и да не е готов да изтърпява различни видове отречение. Такъв човек, ако е непоколебимо привлечен към Кришна, става подходящ кандидат за отдаване на предано служене.”[1]

И така, ето я дефиницията. Нека разгледаме елементите на тази дефиниция. „Общуване с махатмите”. Кой е махатма? Може да речете: „Махатма е Ганди”. В действителност това е титла, дадена на Мохандас Карамчанд Ганди, но махатма означава „велика душа”. Знаете, Ганди е много прославена и влиятелна личност на Двадесети век. И определено е имал добър стилист. Защото който го е срещнал, несъмнено е запомнил тази набедрена препаска, тези очилца и налъми, нали? Той е бил готов да предизвика всички стандарти на западните благоустроени общества. Но всеки е запомнил срещата с него. И приносът му е бил велик – да постигне независимост на една огромна държава с мирни средства. В политическите среди можем да сметнем това за свещено дело. Така можем да кажем, че той е бил твърде духовен всред политическите кръгове и твърде политически ориентиран всред духовните кръгове.

Но махатма наистина означава, че някой е велика душа в чисто духовен смисъл. Защото всички ние сме мънички атми. Всеки притежава духовна искра; всъщност всеки представлява духовна искра. Това означава, че сте атма. И колкото повече даваме на тази атма власт над нас, над живота ни, рано или късно можем да се превърнем в махатми, във велики души. Сега ни владее основно материалната част от съществото ни – тялото, ума и т.н. Затова не сте махатма, а ану-атма, малка душа. Но колкото повече духът, искрата, духовната искра надделява в живота ви, може да станете кандидати да се превърнете в махатма. А какво е качеството на един махатма? Той е напълно зает в служене на Бога. С различни средства: понякога чрез активна работа, друг път чрез медитация, или чрез мантруване, или чрез проповядване – има толкова много начини. Но да си напълно зает означава да нямаш друга цел. Да нямаш друга мотивация – единствено безкористна посветеност на Бога.

И така, един махатма е велика душа, изцяло посветена в служене. Затова, ако сме свързани с такива махатми, можем да бъдем привлечени към техния начин на живот. Всъщност има две страни на това да си напълно зает. Едната е фокусът на духовното ти внимание, а другата – интензитета на изпълнението.

(следва продължение) 

[1] „Нектара на предаността”, Глава 3



Discussion-between-Sri-chaitanya-mahaprabhu-and-ramananda-raya-660x400

(Conferencia vespertina de Swami Tirtha, el  7.09.2015, Sofía)

Estamos leyendo del objetivo supremo en la vida Aquí viene reproducida una conversación entre  Chaitanya Mahaprabhu y Su muy querido devoto Ramananda Raya. Después de haber concluido la conferencia, ahora sigue la revelación.

 “Dios  gozaba de la compañía de  Ramananda Raya  discutiendo sin cesar de  Shri Krishna  a lo largo de diez días. Dichas conversaciones de carácter confidencial trataban de los pasatiempos de Shrimati Radharani y Shri Krishna en  Vrajadham – el sitio de los pasatiempos trascendentes. En las conferencias se trataba el éxtasis vertido en Vrajadham. w Había también otros tópicos y conversaciones entre  Ramananda y Dios Catania que nadie podía llegar a comprender. En breve el tópico era una mina de información preciosa y generar tesoros para los humanos. Dicha mina se puede comparar a una reserva infinita de tesoros en metales de formas y tipos diferentes como cobre, bronce, plata, oro y por fin piedra filosofal. Los metales preciosos se extraían tanto en las conferencias de introducción como en las de conclusión. En las conversaciones preliminares entre Ramananda y Chaitania dedicadas a la búsqueda del supremo objetivo de la vida se notaba la idea de ir siguiendo las divisiones sociales y se imponía la comparación con la cobre – madre de los metales.”

Se estaban tratando las reglas en la sociedad humana – algo valioso e importante. Es el nivel de la comprensión de como podríamos llegar a ser buenos y nobles. El nivel social es importantísimo  hoy en día, ya que la masa de humanos apenas llega a percibir el nivel superior de la existencia. Allí debemos ser por lo menos buenos. Es el nivel de  la cobre.

“La idea de ofrecer los resultados de la obra Shri Krishna, karma-yoga, se compara al bronce.” El siguiente nivel es de cómo llegar a ser buen miembro de la sociedad humana y consiste en ofrecer los resultados al juzgado de  Krishna. A esto se le llama karma-yoga, y la acción significa comunicación. Por qué este nivel es superior? Se suele aceptar que  siendo un buen miembro de la sociedad humana podrías gozar de ciertos beneficios. Por qué la dedicación desinteresada y el renuncio son algo superior? Es que se llega a contribuir con algo, es por lo tanto un nivel superior. Por ejemplo, hemos organizado  pada-yatra con motive del centenario de Shrila Prabhupada – una caminata a pie realizada por gran grupo de devotos. Una ofrenda notable. Al día siguiente un amigo que había venido con nosotros nos dijo: “Oh, esperad un minuto! Los gastos del servicio son superiores a la tasa de nuestra contribución! ” Entonces yo dije: “Bien venido al Club! Ven aquí a nuestro lado y podrías dar más de lo que recibieres. Es que del otro lado llegarías a recibir  más de lo que hubieres dado!”. Bueno, este es el primer nivel – el de gozar de los beneficios. El segundo nivel es el de contribuir a que otros puedan gozar de los beneficios. Es un nivel superior y más valioso que el anterior. 

(Sigue continuacion)

 



Discussion-between-Sri-chaitanya-mahaprabhu-and-ramananda-raya-660x400

(from a lecture of Swami Tirtha, 7.09.2015 evening, Sofia)

We are reading about the ultimate goal of life. This was a conversation between Chaitanya Mahaprabhu and His very dear devotee Ramananda Raya. After concluding this exchange with the divine revelation, now we continue the story.

“The Lord has thus enjoyed the company of Ramananda Raya while discussing about Shri Krishna continuously for ten days. Those conversations were very, very confidential talks about Vrajadham, the place where the transcendental pastimes of Shrimati Radharani and Shri Krishna eternally manifest. In those conversations the ecstasy that flows in Vrajadham was thoroughly discussed. There were also many other talks between Ramananda and Lord Chaitanya which are impossible for anyone to understand. In short, the whole topic was just a mine of gemlike information, which produced one gem after the other for the benefit of all humankind. The mine of that conversation is compared to an unfathomable deep metallic reservoir. As the mine was being excavated, precious metals of different categories came out in the form of copper, bell metal, silver, gold and lastly touchstone. Precious metals were excavated both in the preliminary as well as the concluding discussions between Ramananda and Chaitanya. In the preliminary talks in the search of the ultimate goal of life the idea of following the moral and social divisions of society is compared to copper – the mother of metals.”[1]

So it concerns following the rules of society this is precious, this is important. This is the platform where we understand how to be a nice gentleman or gentle woman. The social platform is so important today, because hardly the general population see any further platform of existence. But at least on that platform we have to be nice. So, this is the copper.

“The idea of offering the results of one’s work to Shri Krishna, karma-yoga, is compared to bell metal.” So, the next stage after how to become a nice member of society is: offer the results of your work to Krishna. This is called karma-yoga, where action is the means of communication. Why is it higher than the previous ideal? Because usually if you become a good member of society, you will enjoy the benefits. Yet why selfless dedication or renunciation is higher? Because then you contribute with something; that is higher. For example once we organized pada-yatra on the hundredth anniversary of Shrila Prabhupada’s birthday – we were walking, a big group of devotees. It was a very remarkable offering. On the second day one friend who also came with us said: “Oh, wait a minute! The expenses of those services that we receive are much higher than the fee that we contribute to the whole affair. We had to contribute with something to the expenses, but what we receive was much more than what we contributed.” And then I said: “Welcome to the club! Come to this side and then you will be able to give more than what you receive. Because on the other side you receive more than what you give”. So, this was the first level – where you enjoy the benefits. The second level is when you contribute, so that others enjoy the benefits. This is higher, this is a more precious metal than the previous one. 

(to be continued) 

[1] In Search of the Ultimate Goal of Life, by Bhaktivedanta Swami Prabhupada



Discussion-between-Sri-chaitanya-mahaprabhu-and-ramananda-raya-660x400

(Szvámí Tírtha 2015.09.07-i szófiai esti tanításából)

Az élet végső céljáról olvasunk. Ez a beszélgetés Csaitanja Maháprabhu és egy nagyon kedves bhaktája, Rámánanda Ráj között hangzott el. Miután az isteni kinyilatkoztatásról folytatott eszmecseréjük végére értünk, folytassuk tovább a történetet!

Így élvezte az Úr Csaitanja, Rámánanda társaságát tíz napon át, nagy örömmel társalogva Srí Krsnáról. Rádhá és Krsna isteni kedvteléseinek örök színhelyéről, Vradzsadhámról beszélgettek. Sorra vették Vradzsadhám bizalmas titkait, a szent hajlékon megnyilvánuló rajongás egész áramát. További beszélgetésük fölfoghatatlan titokként mindenki elől rejtve maradt. Az érintett témakör drágakőhöz hasonlatos ismeretek lelőhelye volt, amely az egész emberiség javára adta egyik kincsét a másik után. E beszélgetés kimeríthetetlen ércbányához is hasonlítható, s ahogy művelni kezdték e bányát, különféle drága fémek kerültek a felszínre: réz, harangfém, ezüst, arany s végül a bölcsek köve. Rámánanda Ráj és az Úr Csaitanja beszélgetésének kezdete s vége egyaránt nemes fémeket hozott a felszínre. Bevezető eszmecseréjük témája, a társadalmi tagozódás és az erkölcs követése a rézhez, a fémek anyjához hasonlatos.[1]

Tehát ez a társadalmi szabályok betartására vonatkozik – ez nagyon értékes, fontos ismérv. Ez az a terület, ahol megérthetjük, miként legyünk finom úriemberek vagy gyengéd hölgyek. Manapság azért annyira fontos a társadalomi színtér, mert a lakosság általában alig lát tovább a létezés ezen rendszerénél. De legalább ezen a szinten szépen kell cselekednünk. Tehát ez a réz.

A karma-jóga, amikor az ember tetteinek eredményét szenteli Srí Krsnának, a harangfémhez hasonlítható.” Tehát a következő szint a társadalom nemes tagjává válása után a munkátok gyümölcsének a felajánlása Krsnának. Ezt hívják karma-jógának, ahol a cselekvés a kommunikáció eszköze. Miért is magasabb ez a korábbi eszménél? Mert általában, ha hasznos tagja leszel a társadalomnak, akkor élvezni fogod annak az előnyeit. Mégis, miért magasabb az önzetlen odaadás vagy a lemondás? Mert akkor valamivel hozzájárulsz; és az magasabb. Például, amikor Sríla Prabhupád századik születésnapjának az évfordulója alkalmából pada-játrát szerveztünk – egy nagyobb csapat bhaktával tettük meg ezt a zarándoklatot. Ez egy nagyon jelentőség teljes felajánlás volt. A második napon az egyik barátunk, aki szintén velünk tartott azt mondta: „Ó, várjatok egy pillanatig! Az általunk igénybe vett szolgáltatások költségei sokkal magasabbak, mint az a részvételi díj, amellyel hozzájárulunk az egész ügyhöz. Valamivel hozzá kellett járulnunk a kiadásokhoz, de amit cserébe kaptunk az sokkal több volt, mint amit hozzáadtunk.” Majd erre én azt feleltem: „Isten hozott a klubban! Lépjetek át erre az oldalra és akkor képesek lesztek többet adni, mint amit kaptok. Mert a másik oldalon többet kaptok, mint amennyit adtok”. Tehát ez volt az első szint – ahol élvezitek a jótéteményeket. A második szint az, amikor hozzá is járultok, tehát mások élvezik a jótéteményeket. Ez magasabb, ez értékesebb nemesfém, mint az előző. 

(folytatása következik) 

[1] Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád: Az élet végső célja

 



Discussion-between-Sri-chaitanya-mahaprabhu-and-ramananda-raya-660x400

(от лекция на Свами Тиртха, 7.09.2015 вечер, София)

Четем за най-висшата цел на живота. Това е един разговор между Чайтаня Махапрабху и Неговия много скъп предан Рамананда Рая. След като беседата им завърши с божествено откровение, сега историята продължава.

„Така Богът се радвал на компанията на Рамананда Рая, разговаряйки за Шри Кришна неспирно в продължение на десет дни. Тези разговори били изключително поверителни беседи за Враджадхама – мястото, където трансценденталните забавления на Шримати Радхарани и Шри Кришна са вечно проявени. В тези беседи дълбоко се засягал екстазът, леещ се във Враджадхама. Имало също и много други разговори между Рамананда и Бог Чайтаня, които никой не е способен да проумее. Накратко, цялата тема била като мина от скъпоценна информация, пораждаща едно след друго съкровища за благото на целия човешки род. Мината на тази беседа е сравнена с бездънен рудник на ценни метали. Колкото по-надълбоко бил разравян рудникът, излизали скъпоценни метали от различни категории под формата на бакър, бронз, сребро, злато и накрая философски камък. Такива скъпоценни метали били изравяни както във встъпителните, така и в заключителните беседи между Рамананда и Чайтаня. Във встъпителните разговори в търсене на най-висшата цел на живота, идеята за следване на нравствените и социални подразделения на обществото е сравнена с бакър – майката на металите.”[1]

Става дума за следване на обществените правила това е нещо ценно, нещо важно. То е нивото, където разбираме как да бъдем добри, благородни хора. Общественото ниво е толкова важно в наши дни, защото общата маса хора едва ли виждат по-нататък от това ниво на съществуване. Там трябва поне да бъдем добри. Това е бакърът.

“Идеята за поднасяне на резултатите от работата на Кришна, карма-йога, е сравнена с бронз.” И така, следващата степен след това да станеш добър член на обществото е да предлагаш резултатите от труда си на Кришна. Това се нарича карма-йога, където действието е средството за общуване. Защо то е по-висше от предходния идеал? Понеже обикновено, ако станеш добър член на обществото, ще се радваш на известни блага. Но защо безкористната посветеност или отреченост са нещо по-висше? Тъй като тогава допринасяш с нещо; това е по-висше. Например, веднъж организирахме пада-ятра по случай стогодишнината от рождението на Шрила Прабхупада – направихме пешеходен поход, една голяма група предани. Беше забележително приношение. На втория ден един приятел, който също бе дошъл с нас, каза: „Ама чакайте малко! Разходите по това служене, което получаваме, са много по-високи от таксата, която дадохме за всичко.” Понеже трябваше да допринесем с нещо за разноските, обаче каквото дадохме, получихме много повече в замяна. Тогава му отвърнах: „Добре дошъл в клуба! Ела от тази страна и тогава ще можеш да даваш повече, отколкото си получил. Защото от другата страна получаваш повече, отколкото си дал”. Така че това беше първото ниво – когато се радваш на благата. Второто ниво е когато допринасяш, за да могат други да се радват на благата. Това е по-висше, то е по-скъпоценен метал от предишния. 

(следва продължение) 

[1] „В търсене на съвършената цел в живота” от Бхактиведанта Свами Прабхупада



Discussion-between-Sri-chaitanya-mahaprabhu-and-ramananda-raya-660x400

(из лекции Свами Тиртхи, 7.09.2015 вечером, София)

Читаем о самой высшей цели жизни. Это разговор между Чайтаньей Махапрабху и Его очень дорогого преданного Рамананда Рая. После того как их беседа завершилась божественным откровением, теперь история продолжается.

„Таким образом, Господь наслаждался компанией Рамананды Рая, непрерывно обсуждая Шри Кришну в течение десяти дней. Эти беседы были очень, очень конфиденциальными разговорами о Враджадхаме, месте, где вечно проявляются трансцендентные игры Шримати Радхарани и Шри Кришны. В этих беседах подробно обсуждался экстаз, проливающийся во Враджадхаме. Между Раманандой и Господом Чайтаньей было также много других разговоров, которые невозможно понять. Короче говоря, вся эта тема была просто карьером драгоценной информации, из которой один драгоценный камень порождался за другим на благо всего человечества. Шахту этого разговора сравнивают с непостижимым глубокой металлической сокровищницей. Во время раскопок рудника из него вышли драгоценные металлы разных категорий: медь, колокольный металл, серебро, золото и, наконец, филосовский камень. Драгоценные металлы были раскопаны как во время предварительных, так и заключительных дискуссий между Раманандой и Чайтаньей. В предварительных беседах в поисках конечной цели жизни идея следования моральным и социальным разделам общества сравнивается с медью – матерью металлов.[1]

Так что это касается соблюдения правил общества – это нечто ценное, это важно. Это платформа, на которой мы понимаем, как быть хорошими благородными людьми. Социальная платформа так важна сегодня, потому что население в целом не видит далее платформы собственного существования. Но, по крайней мере, на этой платформе мы должны вести себя хорошо. Итак, это медь.

“Идея предложить результаты своей работы Кришне, карма-йога, сравнивается с бронзой.” Итак, следующий этап после того, как стать хорошим членом общества, – это предложить результаты своей работы Кришне. Это называется карма-йога, где действие является средством общения. Почему он выше предыдущего идеала? Потому что обычно, если вы станете хорошим членом общества, вы получите выгоду. Но почему бескорыстная самоотверженность или отречение выше? Потому что тогда вы чем-то способствуете; это выше. Например, однажды мы организовали пада-ятру на столетнюю годовщину дня рождения Шрилы Прабхупады – мы шли большой группой преданных. Это было замечательное подношение. На второй день один друг, который также был с нами, сказал: „Ой, подожди минутку! Расходы на те услуги, которые мы получаем, намного выше, чем гонорар, который мы вносим во все дело. Мы должны были внести какой-то вклад в расходы, но то, что мы получили, было намного больше, чем то, что мы внесли”  И тогда я сказал: „Добро пожаловать в клуб! Придите на эту сторону, и тогда вы сможете отдать больше, чем получаете. Потому что с другой стороны вы получаете больше, чем даете”. Итак, это был первый уровень, на котором вы пользуетесь преимуществами. Второй уровень – это когда вы вносите свой вклад, чтобы другие пользовались преимуществами. Это выше, это более ценный металл, чем предыдущий.

(продолжение следует) 

[1] „В поисках совершенной цели жизни” Бхактиведанта Свами Прабхупад



магьосникът

(from a lecture of Swami Tirtha, 07.01.2016 evening, Sofia) 

(continues from the previous Monday) 

“Similarly the sannyasis have come out from the head, the vanaprasthas from the arms, the grihasthas from the waist and the brahmacharis from the legs.”[1]

Who is the brahmin? The brahmin is the teacher of all the kshatriyas, all the vaishyas and all the shudras. And who is the sannyasi? Sannyasi is a teacher of even the brahmins. Then, I told you, we have to find our place in this structure. So, who is on the top? It’s the sannyasi – so? ‘I have to become a sannyasi! Because I want to be on the top.’ Is this the proper way to find our place? It’s not, of course. It’s not enough to have orange clothes. You must have an inner attitude of independence. Or for grihasthas it’s not enough to have an ability to make children; you have to become a real head of a family. And all other social groups – they have to qualify themselves.

“These different orders of society and grades of spiritual advancement are conceived in terms of qualification. It is confirmed in the Gita that the four social orders and the four spiritual orders are created by the Lord Himself in terms of different individual qualities. As the different parts of the body have different types of activities, so the social orders and spiritual orders also have different types of activities in terms of qualification and position. The target of these activities however is always the Supreme Personality of Godhead and as it is confirmed in the Gita, He is the supreme enjoyer. So, for example a brahmin, who is born out of the head of the Supreme Lord, his business is to preach the transcendental Vedic sound shabda-brahman. Similarly the kshatriya has to protect people from the onslaughts of maya. The vaishyas are meant for producing agricultural products, trading and then distributing them. And the working class is meant to help the higher classes by bodily labor. In this way there is a full cooperation and spiritual advancement among all the different orders of society. And when there is no such cooperation, the members of society will fall down. That is the present position in the Kali Yuga.

Lord Krishna instructed Uddhava that by following the instructions of social and spiritual orders of human society, one can satisfy the Supreme Personality of Godhead. And as a result of such a satisfaction, the whole society gets all the necessities of life amply without difficulty.” So, the key to success in life is a proper consciousness of all the participants of the society.

“Krishna says: “My dear Uddhava, all persons are engaged in activities. If by the result of either such activities they worship Me, automatically they become very happy within this world as well as in the next.” So, in the bhakti movement this is so nice that there is no need of even designating oneself as brahmin, kshatriya, vaishya, etc. or brahmachari, grihastha, etc. Let everyone be engaged in whatever occupation he has now. Simply let him worship Lord Krishna by the results of his activities. That will adjust the whole situation and everyone will be happy and perfect within this world.”

Mahaprabhu said: “I am not a brahmin, I am not a sannyasi, I am not this, I am not that. I’m a servant of the servant of the servants of the Lord.”[2] So, if we want to find our place in this structure, this is my suggestion. Let’s all become servants of the servants! Why? Because a good servant is always connected to his master. He cannot live without the master. This is not a material service connection where you definitely want to live without your service and without your master, because you are obliged to do that material service. In forced situations we hate our masters, and we hate being a servant, and we don’t like these activities. Let’s turn it into a spiritual practice – where we appreciate our masters, when we like to be a servant and when we like these activities and happily perform them.

This is the divine varna-ashrama – the divine social and spiritual structure. The ultimate source of that structure is divine. And the ultimate goal is also divine. If something originates from the Supreme, it will help us find our way back home to this original source. If something is developed out of the mud, it will help us go back to the mud. Life comes from life, consciousness comes from consciousness and love comes from love.

 

(to be continued)

 

[1] Nectar of Devotion, Chapter 2

[2] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 13.80



магьосникът

(Szvámí Tírtha 2016.01.07-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

“A szannjászík ugyanígy a fejéből születtek, a vánapraszthák a karjából, a grahszthák a derekából, a brahmacsárík pedig a lábából.”[1]

Ki a brahmin? A brahmin valamennyi ksatrija, valamennyi vaisja és súdra tanítója. És S ki a szannjászí? A szannjászí még a brahminok tanítója is. S utána, mondtam nektek, hogy meg kell találnunk a helyünket ebben a rendszerben. Ki van tehát legfelül? A szannjászí – akkor? ‘Szannjászívá kell válnom. Mivel felülre akarok kerülni.’ Ez vajon a megfelelő útja annak, hogy megtaláljuk a helyünket? Természetesen nem. Nem elegendő, ha narancsszínű ruhánk van. Kell, hogy legyen egyfajta belső függetlenségünk. Avagy a grhaszthák számára nem elegendő gyermeket nemzeni, hanem tényleges családfővé kell váljatok. S valamennyi egyéb társadalmi csoportnak alkalmassá kell válnia.

„A társadalom e különféle rendjeit és a lelki fejlettség különböző szintjeit a tulajdonságok határozzák meg. A Bhagavad-gítá megerősíti, hogy a négy társadalmi és négy lelki rendet Maga az Úr hozza létre a különböző egyéni tulajdonságok szerint. Ahogy a különböző testrészek eltérően működnek, úgy a különféle társadalmi és lelki rendek is más és más tevékenységet végeznek, adott tulajdonságaiknak és helyzetüknek megfelelően. E cselekedetek középpontjában azonban mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége áll. Ahogy a Bhagavad-gítá megerősíti: ,,Ő a legfelsőbb élvező. Egy bráhmanának például, aki az Úr fejéből született, az a dolga, hogy a transzcendentális védikus hangot, a sabda-brahmant terjessze. Mivel a brahmana a fej, prédikálnia kell a transzcendentális hangot, valamint ennie kell a Legfelsőbb Úr nevében. A ksatrijának ugyanígy oltalmaznia kell az embereket a májá támadásaitól. A vaisjáknak az a feladatuk, hogy mezőgazdasági árukat termeljenek, kereskedjenek velük és juttassák el őket mindenhová. A munkásosztály kötelessége az, hogy kétkezi munkával segítsék a felsőbb osztályokat. Így élhet valamennyi társadalmi rend teljes együttműködésben, a lelki fejlődés útját járva. Ha nem működnek együtt, a társadalom tagjai el fognak zülleni. Ilyen helyzet uralkodik jelenleg a kali-jugában, a viszályok korszakában. 

Az Úr Srí Krsna arra tanította Uddhavát, hogy az emberi társadalom szociális és lelki rendjeire vonatkozó utasítások követésével az ember elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ennek eredményeképpen a társadalomban mindenki bőségesen, minden akadály nélkül hozzájuthat ahhoz, amire életében szüksége van.” Tehát a sikerhez vezető út az, ha a társadalom valamennyi résztvevőjének megfelelő a tudatállapota.

,, Krsna így szól: ,,Kedves Uddhavám! Mindenki végez valamilyen tevékenységet: vagy olyanokat, amelyeket a kinyilatkoztatott szentírások tanácsolnak, vagy közönséges világi tetteket. Bármelyiket is végezzék, ha tetteik gyümölcsével Krsna-tudatosan engem imádnak, akkor minden külön erőfeszítés nélkül nagyon boldogan élnek majd ebben a világban éppúgy, mint a következőkben.”

Maháprabhu azt mondta: ,,Nem vagyok brahmin, nem vagyok szannjászí, nem vagyok sem ez, sem az. Én az Úr szolgájának a szolgájának s szolgája vagyok.”[2] Tehát ha meg akarjuk találni a helyünket ebben a rendszerben, ez a javaslatom. Váljunk mindannyian a szolgák szolgáivá! Miért? Mivel egy jó szolga mindig kapcsolódik a mesteréhez, nem tud a mestere nélkül élni. Ez nem egy anyagi jellegű szolgálat és kapcsolat, mivel az anyagi szolgálatban kétség kívül a szolgálat és mester nélkül akarsz élni, mert kötelesek vagytok elvégezni azt az anyagi szolgálatot. A ránk kényszerített helyzetekben utáljuk a mesterünket, utálunk szolgák lenni, és nem szeretjük ezeket a cselekedeteket. Fordítsuk át ezt egy lelki gyakorlatba, ahol nagyra becsüljük a tanítómesterünket, ahol szeretünk szolgálni, s ahol szeretettel végezzük ezeket a tevékenységeket, és boldogan hajtjuk végre őket.

Ez az isteni varna-ásrama – az isteni társadalmi és lelki rendszer. Ennek a rendszernek a végső forrása isteni, és a végső cél szintén isteni. Ha valami a Legfelsőbbtől származik, az segíteni fog nekünk, hogy hazataláljunk ehhez az eredeti forráshoz. Ha valami a sárból fejlődött ki, segíteni fog nekünk visszatalálni a sárba. Az élet az életből, a tudatosság a tudatosságból, és a szeretet a szeretetből származik.  

 

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 2. fejezet                     

[2] Csaitanja-csaritámrta, Madhya, 2.13.80