Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 07.01.2016 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

“In the Eleventh Canto of Shrimad Bhagavatam, Chamasa Muni, one of the nine sages, who came to instruct king Nimi, addressed the king as follows: “The four social orders, namely the brahmanas, the kshatriyas, the vaishyas and the shudras, have come out of the different bodily parts of the universal form of the Supreme Lord.”[1] So, how did it happen? The brahmanas represent the…?

Answer: The mouth.

Swami Tirtha: Mouth, yes… The head. And you are correct, the head has certain apertures and one very important is the mouth. And what do you do with your mouth? Speech and eating – this is the function of the mouth. Therefore we have to be careful about what goes in and what comes out, because it has an effect. So, if you put bad stuff, it will have an influence on your mind; then what comes out will be also bitter. Therefore it is said that to feed a brahmin is like a real sacrifice given to God in a sacrificial fire. And therefore we have to listen to the teachings of the brahmins, because the brahmins represent the head of the Supreme.

The kshatriyas come from the hands, right. What is their function?

Answers: To keep up the dharma. To take and to give.

Swami Tirtha: Yes. To protect also. And also to bring the food into the mouth. So to collect, as you said, and to give, give to the brahmins – to serve the whole system.

The third group is the vaishyas. They come from the abdomen. Their function is actually to supply the energy to the whole social structure. Like your stomach is able to digest everything and in this way it supplies the energy to the whole body.

And finally what is the source for the shudras? This is the legs. And what is their function? To bring the whole body to the proper place and serve in this way. But the origin of all of them is the divine universal form – the Supreme. So they belong together! They help each other.

Can you live without a leg? Difficult, but it’s possible. Can you live without a head? No, it’s impossible! Therefore the brahmin is the most important guy in the whole structure. Because he is the head, he will give the direction, he will chant the prayers, he will think of God and he will manage the sacred energy, the sacred part of the society. The kshatriyas have to take care of the secular power. First is the sacred power, second is the secular power. The third group will take care of the economic power and the fourth group will take care of the physical power. And if they serve each other, everybody will flourish. This is not a question of privilege. Because you have to be a qualified brahmin, you have to be a qualified kshatriya, you have to be a qualified shudra – meeting the expectations, not simply claiming some titles.

You remember the story when a young boy went to a guru to be accepted as a disciple. The guru said: “My dear son, very nice that you came. But, you know, I accept only brahmin disciples. So, which rank do you belong? Who was your father?” The boy said: “I don’t know. I know only my mother, I don’t have a father.” The master said: “All right, my dear son, then go back to your mother and inquire who your father was.” Because usually if your father was a brahmin, most probably you will also become a brahmin. Why? Because the pear does not fall too far from the pear-tree. So, our boy went home to inquire from the mother: “My dear mother, I went to guruji and he told me this and this… so, who is my father?” And the mother said: “Well… You see, at that time when you were conceived I knew not only one man. I knew more.” You know, it’s a little uneasy, even in our societies in the 21st century, right? What to speak of the classical age of India’s very strict social statuses and structure! Just imagine yourself, next day you have to approach your future spiritual master again. And he asked: “Now, my dear son, who was your father?” He said: “My dear master, I don’t know who my father is, because…” and he told the story. Then what did the guru say? “All right, my dear son, I will accept you. Not due to your lineage, but because you posses the quality of a brahmin – you tell the truth.”

So this type of meeting the standards is expected from anybody who is a part of this dharma structure. Then you are a qualified member of this structure. So, we have to find our place also. And we should appreciate the best quality of a vaishnava – and this is not the ritualistic or the scientific understanding of theology, this is not the heroic qualities of organizing or fighting, this is not the ability to manage financial cases properly, and this is not the quality to be simply physically strong – but this is the readiness to serve, this is dedication. Gurudev said that if we have devotion, even the shortcomings of a person become like ornaments. So nice! What do I have? I have only a long list of shortcomings. So, if I add a little devotion to that list, they might become ornaments.

In this way we can enter the divine social structure. And what is the goal of this ancient traditional social structure? This is the satisfaction of the Supreme Lord Vishnu. Because all the different groups originate from His divine cosmic body and all the members of that society are entitled to return home, back to Godhead.

(to be continued) 

[1] Nectar of Devotion, Chapter 2

(Szvámí Tírtha 2016.01.07-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

„A Srímad Bhágavatam Tizenegyedik Énekében Csamasza Muni, annak a kilenc bölcsnek egyike, akik Nimi királyt tanították, így szólt a királyhoz: „A négy társadalmi rend, a bráhmanák, ksatriják, vaisják és súdrák a következőképpen születtek meg a Legfelsőbb Úr univerzális formájának különböző részeiből.”[1] Tehát hogy is történt ez? A bráhmanák mit is képviselnek?  

Válasz: A szájat.

Szvámí Tírtha: A szájat, igen, a fejet. Igazatok van, a fejnek vannak bizonyos nyílásai, s ezek közül az egyik nagyon fontos az a száj. Mire való a száj? Beszéd és evés – ezek a száj funkciói, ezért legyetek nagyon óvatosak azzal kapcsolatban, hogy mi megy be és mi jön ki, ennek vannak következményei. Tehát ha rosszat visztek be, az hatással lesz az elmétekre, s ami kifelé jön, az szintén keserű lesz. Éppen ezért azt mondják, hogy egy brahmint megetetni olyan, mint a Jóistennek szánt valódi áldozat az áldozati tűzben. Ezért kell meghallgatnunk a brahminok tanításait, hiszen a brahminok képviselik a Legfelsőbb Úr fejét.

A ksatriják a kezekből származnak, ugye? Vajon mi az ő szerepük?

Válasz: A dharma fenntartása, elvenni és adni.

Szvámí Tírtha: Igen. Az is, hogy biztosítsák a védelmet. S hogy az ételt eljuttassák a szájba. Tehát, hogy összegyűjtsenek, ahogy említetted, és adjanak; adjanak a brahminoknak – hogy szolgálják az egész rendszert.

A harmadik csoport a vaisják. Ők a hasból származnak, a szerepük az, hogy energiával lássák el az egész társadalmi rendszert. Csakúgy, mint a gyomor, amely mindent képes megemészteni, s e módon energiával látja el az egész testet.

S végül mi a súdrák forrása? A lábak. S mi az ő szerepük? Az, hogy az egész testet a megfelelő helyre eljuttassák, s e módon szolgálják. Ám mindannyiuk eredete az isteni univerzális forma – a Legfelsőbb. Tehát ők összetartoznak, segítik egymást.

Ti tudnátok láb nélkül élni? Nehéz, de lehetséges. Tudnátok fej nélkül élni? Nem, ez lehetetlen! Ezért a brahminok a legfontosabb lények az egész rendszerben, hiszen ők a fej, ők fognak irányt mutatni, zengik el a fohászokat, gondolnak a Jóistenre, és ők kezelik a szent energiát, a társadalom szent részét. A ksatriják a világi hatalomnak viselik gondját. Az első a szent erő, a második a világi erő. A harmadik csoport gondoskodik a gazdasági erőről, s a negyedik csoport pedig a fizikai erőről. S ha ők egymást szolgálják, mindenki jól fog élni. Ez nem kiváltság kérdése, hiszen felkészült brahminná, vagy ksatrijává, vagy súdrává kell válnotok – megfelelni az elvárásoknak, nem pusztán igényt tartani a titulusokra.

Bizonyára emlékeztek arra a történetre, amikor egy fiatal fiú odament a guruhoz, hogy fogadja el őt tanítványként. A guru így szólt: „Kedves fiam, nagyon szép hogy eljöttél. De tudod, én csupán brahmin tanítványokat fogadok el. Tehát melyik kasztba tartozol, ki volt az édesapád?” A fiú így válaszolt: „Nem tudom, csak az édesanyámat ismerem, nincsen édesapám.” A mester így szólt: „Rendben, kedves fiam, akkor menj vissza az édesanyádhoz, s kérdezd meg, ki volt az apád.” Mert általában ha az édesapád brahmin volt, akkor minden valószínűség szerint te is brahminná fogsz válni. Miért? Mert az alma nem esik messze a fájától. Tehát ez a fiú hazament, hogy megkérdezze az édesanyját: „Kedves édesanyám, elmentem a gurudzsíhez, ezt és ezt mondta nekem… tehát ki az én édesapám?” Az édesanyja így szólt: „Hát…a fogantatásod idején nem csupán egyetlen férfit ismertem, hanem többet is.” Ugye, ez nem annyira könnyű, még a 21. század társadalmaiban sem, igaz? Nem is beszélve a klasszikus korabeli India nagyon szigorú társadalmi berendezkedéséről! Csak képzeljétek magatokat a fiú helyébe, hogy neki másnap újra meg kellett jelennie a jövőbeni lelki tanítómesterénél, aki azt kérdezte tőle: „Nos, kedves fiam, ki volt az édesapád?” S ő így szólt: „Kedves mesterem, nem tudom, hogy ki volt az édesapám, mert…” – s elmesélte az egész történetet. Erre vajon mit válaszolt a guru „Rendben, kedves fiam, elfogadlak téged. Nem a vérvonalad miatt, hanem mert birtokában vagy a brahmin tulajdonságnak – az igazat mondod.

Tehát ez a fajta elvárásrendszer érvényes bárkire, aki ennek a dharma rendszernek a része, s akkor vagytok e rendszer felkészült tagjai. Tehát nekünk is meg kell találnunk a helyünket, s nagyra kell becsülnünk a vaisnava legjobb jellemvonását – ez pedig nem a teológia rituális vagy tudományos megértése, és nem is a szervezés vagy harc heroikus minősége, nem is a pénzügyek helyes kezelésének képessége, s nem is pusztán a fizikai erőnlét, hanem ez a szolgálatkészség, ez az odaadás. Gurudév azt mondta, hogy ha van odaadásunk, még a hiányosságaink is ékességekké válnak majd. Milyen szép! Mivel is rendelkezem? Csupán a hiányaim egy hosszú listájával. Tehát ha kicsi odaadást is hozzáadok ehhez a listához, akkor azok ékességekké minősülnek át.

E módon léphetünk be az isteni társadalmi rendbe. S mi a célja ennek az ősi hagyományos társadalmi rendnek? A Legfelsőbb, az Úr Visnu elégedetté tétele. Hiszen valamennyi csoport az Ő isteni kozmikus testéből származik, s e társadalom valamennyi tagjának joga van hozzá, hogy hazatérjen, vissza a Jóistenhez.

(Folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 2. fejezet

(от лекция на Свами Тиртха, 07.01.2016 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник) 

„В Единадесета Песен на „Шримад Бхагаватам”, Чамаса Муни, един от деветимата мъдреци, които дошли да напътстват цар Ними, се обърнал към него по следния начин: „Четирите обществени подразделения, а именно брахмани, кшатрии, ваиши и шудри, са произлезли от различни телесни части на вселенската форма на Върховния Бог.”[1] И така, как се случило това? Брахманите са представители на…?

Отговор: Устата.

Свами Тиртха: Устата, да… По-точно главата. И вие сте прави, на главата има определени отверстия, и едно много важно от тях е устата. А какво правите с устата? Говорите и се храните – това е функцията на устата. Затова трябва да сме внимателни какво влиза и какво излиза от устата, тъй като то има ефект. Значи ако ядете недобри неща, това ще оказва влияние на ума ви; и тогава онова, което ще излиза от устата, също ще горчи. Затова се казва, че да нахраниш брамин е все едно да поднесеш в жертвения огън нещо на Бога. И затова трябва да слушаме ученията на брамините, защото те олицетворяват главата на Бога.

Кшатриите произлизат от ръцете Му. Каква е тяхната функция?

Отговори: Да поддържат дхарма. Да взимат и да дават.

Свами Тиртха: Да. И да защитават. А също да поднасят храна в устата. Значи да събират, както казахте, и да дават, да дават на брамините – да служат на цялата система.

Третата група са ваишите. Те произхождат от корема. Тяхната функция в действителност е да осигуряват енергията на цялата обществена структура. Както вашият стомах е способен да смила всичко и по такъв начин да обезпечава енергия за цялото тяло.

И накрая, откъде произлизат шудрите? От нозете. И каква е тяхната функция? Да довеждат цялото тяло на правилното място и по такъв начин да служат. Но източник на всички тях е божествената вселенска форма – Господ. Така че те са на едно! Те си помагат един на друг.

Можете ли да живеете без крак? Трудно, но е възможно. А можете ли да живеете без глава? Не, невъзможно е! Затова браминът е най-важният в цялата структура. Защото той е главата, той задава посоката, той напява молитвите, той мисли за Бога и борави със свещената енергия, със свещената част на обществото. Кшатриите трябва да се грижат за светската сила. Първото е свещената сила, второто е светската сила. Третата група се грижи за икономическата сила, а четвъртата отговаря за физическата сила. И ако те си служат един на друг, всичко ще процъфтява. Това не е въпрос на привилегия. Защото трябва да си квалифициран брамин, трябва да си квалифициран кшатрия, трябва да си квалифициран шудра – да отговаряш на очакванията, а не просто да претендираш за някакви титли.

Спомняте си историята, когато един младеж отишъл при един гуру да бъде приет за ученик. Гуру казал: „Скъпи сине, много хубаво, че си дошъл. Обаче знаеш ли, аз приемам за ученици само брамини. Ти към коя класа принадлежиш? Кой е баща ти?” Момъкът отвърнал: „Не знам. Познавам само майка си, нямам баща.” Учителят казал: „Добре, скъпи сине, тогава иди при майка си и я попитай кой е баща ти.” Понеже обикновено ако бащата е бил брамин, най-вероятно и ти ще станеш брамин. Защо? Защото крушата не пада по-далече от дървото. И така, момчето се върнало вкъщи да пита майка си: „Скъпа майко, отидох при гуруджи и той ми каза така и така… Та, кой е баща ми?” Но майката рекла: „Ами… виж, по времето, когато те заченах, аз познавах не само един мъж, а повече.” Разбирате, това е малко неловко, дори в нашите общества в 21 век, нали? Какво да говорим за класическа Индия със строгата ѝ обществена кастова система и структура! Поставете се на мястото на младежа: на следващия ден трябва отново да идете при бъдещия си духовен учител. Той попитал: „И така, мой скъпи сине, кой е баща ти?” Момъкът отвърнал: „Скъпи учителю, не зная кой е баща ми, защото…” и разказал цялата история. Тогава какво рекъл гуру? „Много добре, мой скъпи сине. Ще те приема. Не заради потеклото ти, а защото притежаваш качествата на брамин – казваш истината.”

Така че такъв тип посрещане на стандартите се очаква от всеки, който е част от тази дхарма структура. Тогава си квалифициран член на тази структура. Ние също трябва да намерим своето място. И трябва да ценим най-доброто качество на един ваишнава – а това не е ритуалистичното или научно разбиране на теологията, не са героичните качества да организира или да се бори, не е умението му да борави с парите, не е и качеството да е просто физически силен – а е готовността му да служи, неговата посветеност. Гурудев казваше, че ако имаме преданост, дори недостатъците на човека се превръщат в украшения. Толкова е красиво! Какво имам аз? Само един дълъг списък с недостатъци. Ако добавя мъничко преданост към този списък, те могат да станат украшения.

По такъв начин можем да встъпим в божествената обществена структура. А каква е целта на тази древна, традиционна обществена структура? Удовлетворението на Върховния Бог Вишну. Тъй като всички различни групи произхождат от Неговото божествено космическо тяло, всички членове на това общество са упълномощени да се завърнат у дома, при Бога.

(следва продължение)

[1] „Нектара на предаността”, Глава 2

(from a lecture of Swami Tirtha, 7.09.2015 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday) 

Chaitanya Mahaprabhu continued to speak “You have deep regard for Radha and Krishna and as such you can perceive Their presence everywhere.”[1] So, this was the answer of Mahaprabhu without duplicity. But Ramananda Raya was not satisfied. “He was not satisfied within His heart although the words of the Lord were certainly correct. Therefore finally Ramananda Raya said: “My Lord, please, give up this roundabout way of revealing Your true personality. Do not try to hide Your real identity. I know who You are. You are Shri Krishna Himself, covered by the complexion of Shrimati Radharani. You have descended to relish the ecstasy of Your transcendental pastimes with Her. The main purpose of Your appearance is to relish the feelings of Your devotees’ love for You and simultaneously to distribute that love throughout the three worlds. You have come to me out of Your own accord, so how is it that You want to hide Yourself?”

Here Ramanada Raya describes the three main reasons why God came as Chaitanya Mahaprabhu. In the last place He mentioned that: “You wanted to distribute divine love.” This is like a duty – duty of God or duty of an avatar. It’s a divine function – that somehow the pure religious principles must be maintained. But this is like a general reason of appearance. In the second place it was mentioned that: “You want to taste the nectar that devotees enjoy”. Therefore we understood that to be a devotee is a very prestigious position. So much so that even Krishna wants to taste the nectar that you taste. But ultimately the main reason for His appearance was to enjoy the pastimes with Radhika. So, Ramananda gave these three secrets about Mahaprabhu’s appearance. And then finally he said: “You came to me, now why do You want to hide? Don’t hide!”

“At this Chaitanya Mahaprabhu smiled and revealed Himself as Rasaraja, the king of all divine rasas, and also as His other self, Shrimati Radharani, who is Mahabhava, love of Godhead personified”. So, one aspect of Mahaprabhu is the enjoyer of all divine mellows – Rasaraja. And He is never without the source of all the happiness that He can enjoy and this is Mahabhava, the greatest feelings of divine ecstasy. Then He revealed Himself in one form, as the unity of the Divine Couple Shri Shri Radha-Krishna, appearing with the sentiments and color of Shrimati Radharani. And then there is a quote from the notebooks of the personal secretary of Chaitanya Mahaprabhu – Svarupa Damodara: “The loving affairs of Radha and Krishna are transcendental manifestations of the Lord’s internal pleasure-giving potency. Although Radha and Krishna are one in Their identity, They separated themselves eternally. Now these two transcendental personalities have again united in the form of Shri Krishna Chaitanya. I bow down to Him who has manifested Himself with the sentiments and complexion of Shrimati Radharani, although He is Krishna Himself.” Internally black, externally silver – and this mix gives golden. Inside Govinda, outside Radha and when They combine – it’s Goura.

Then what happened? When Chaitanya Mahaprabhu revealed His real identity – one aspect Krishna, other aspect Radhika – another transformation came. “Ramananda Raya fainted in ecstasy upon seeing the unique manifestation of the divine form. In a swoon he collapsed to the ground. At that moment Lord Chaitanya touched the body of Ramananda and brought him back to his external senses. Ramanada was again astonished to see Chaitanya in the form of a sannyasi. Then the Lord embraced Ramananda and pacified him by saying: “Except you nobody has ever seen this transcendental combined form”. Lord Chaitanya said that nothing is unknown by Ramananda about His own pastimes and therefore He showed him this unique manifestation.”

Therefore we try to follow the example of the great ones, because nothing is unknown to them about the divine pastimes. It is a very long path until we reach the other shore of reality. But you can cover this distance in a shot.

(to be continued)

[1] In Search of the Ultimate Goal of Life, by Bhaktivedanta Swami Prabhupada

(Szvámí Tírtha 2015.09.07-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Csaitanja Maháprabhu folytatta a beszédet: „Mélységes nagyrabecsüléssel adózol Rádhá és Krsna előtt, ezért mindig, mindenütt láthatod Őket.”[1] Tehát ez volt Maháprabhu egyértelmű válasza. Azonban Rámánanda Ráj ezzel nem volt elégedett. „Rámánanda Ráj szívét azonban nem nyugtatta meg az Úr Csaitanja válasza, bár az Úr kétségkívül a sásztrák szellemében, helyesen szólt. Ezért így felelt: – Kedves Uram, kérlek, ne rejtőzködj tovább! Ne titkold tovább igaz mivoltodat! Jól tudom, ki vagy: Te vagy Srí Krsna, Srímatí Rádhárání külsejébe burkolózva, s azért szálltál alá, hogy a kedveseddel folytatott isteni kedvteléseid rajongását megízleld. Megjelenésed legfőbb célja, hogy magad is megérezd, miféle odaadással imádnak híveid, s hogy szerte a három világon osztogasd e szeretetet. Magad akaratából jöttél el hozzám, miért nem vallasz színt?”

Itt Rámánanda Ráj leírja azt a három fő okot, amiért az Úr, mint Csaitanja Maháprabhu jelent meg. Utolsóként említi azt, hogy: „Az istenszeretetet akartad osztogatni.” Ez egy kötelesség– vagy Istené, vagy egy avatáré. Isteni szerepkör – mivel valamiképpen fenn kell tartani a tiszta vallási elveket. Azonban ez a megjelenésnek egy egyetemes oka. Rámánanda másodikként említi, hogy: „Magad is megérezd, miféle odaadással imádnak híveid”. Ebből megértettük, hogy bhaktának lenni nagyon kitüntetett helyzet. Olyannyira, hogy még Krsna is meg akarja kóstolni azt a nektárt, amit ti ízleltek. Viszont megjelenésének legfőbb oka az volt, hogy élvezze a Rádhikával folytatott kedvtelések rajongó ízeit. Tehát Rámánanda ezt a három titkot sorolta fel Maháprabhu megjelenésével kapcsolatban. Majd végül így szólt: „Magad akaratából jöttél el hozzám, akkor miért akarsz elrejtőzni? Ne rejtőzz el!”

„Ekkor az Úr Csaitanja elmosolyodott, s feltárta önmagát, mint Raszarádzs, az isteni raszák királya, és mint Mahábháva, az istenszeretet megtestesülése, azaz Srímatí Rádhárání. Tehát Maháprabhu egyik aspektusa az, hogy Ő valamennyi isteni kellem élvezője, Raszarádzs. S Raszarádzs soha sincs egyedül, hanem folyton vele van Mahábháva, akiben gyönyörködhet, aki minden boldogság forrása, az isteni extázis legmagasztosabb érzése. „Majd megmutatta, hogy Ő egy személyben az Isteni Pár, a Srímatí Rádhárání érzelemvilágával s ragyogásában megjelenő Srí Krsna.” Itt következik egy idézet Csaitanja Maháprabhu személyi titkárának, Szvarúp Dámódarnak a naplójából: „Rádhá és Krsna szerelme az Úr belső, gyönyör-energiájának isteni megnyilvánulása. Habár Rádhá és Krsna egyéni azonosságukban is egyek, mégis örökre elváltak egymástól. E két transzcendentális személyiség ezennel Srí Krsna Csaitanjaként újra egyesült. Hódolatom néki, aki Srímatí Rádhárání érzelmeivel, s külsejével felruházva nyilvánította meg magát, bár Ő maga Srí Krsna.” Belül feketés, kívül ezüst – és ennek a keveréke válik aranylóvá. Belül Góvinda, kívül Rádhá és amikor egyesülnek, akkor válnak Gaurává.

Majd mi történt ezután? Amikor Csaitanja Maháprabhu feltárta valódi önazonosságát – egyik aspektusa szerint Krsna, másik aspektusa szerint Rádhiká – egy további átváltozás következett. „Az Úr Csaitanja isteni alakjának e páratlan megnyilvánulása teljességgel lenyűgözte Rámánandát. A lelki érzelmek eksztázisától elvesztette eszméletét, s ájultan rogyott a földre. Az Úr Csaitanja ebben a pillanatban megérintette Rámánanda testét, aki eszméletre tért. Meglepődve látta ismét a szannjászít maga előtt. Az Úr Csaitanja átkarolta Rámánandát, s megnyugtatta, rajta kívül még senki sem láthatta ezt az isteni, együttes formát. Az Úr Csaitanja kijelentette, kedvteléseit illetően Rámánanda előtt semmi sem maradt titokban, ezért mutatta meg néki e páratlan megnyilvánulását.”

Ez az oka annak. hogy mi a nagy lelkek példáját próbáljuk követni, mert az isteni kedvtelésekből semmi sem marad titokban előttük. Nagyon hosszú az út, míg el nem érjük a valóság másik partját, de ezt a távot nyílegyenesen meg lehet tenni.

(folytatása következik)

[1] Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád: Az élet végső célja

(от лекция на Свами Тиртха, 7.09.2015 сутрин, София)

(продължава от предишния петък) 

Чайтаня Махапрабху продължил да говори: “Ти изпитваш дълбока почит към Радха и Кришна, и затова си способен да долавяш присъствието Им навсякъде.”[1] Така че това бил отговорът на Махапрабху без двуличие. Но Рамананда Рая не бил доволен. „Той не бил удовлетворен в сърцето си, макар думите на Бога несъмнено да били верни. Затова накрая Рамананда Рая казал: „Господарю, моля Те, откажи се от този заобиколен начин да разкриеш истинската си самоличност. Не се опитвай да скриеш истинската си идентичност. Аз знам кой си. Ти си самият Шри Кришна, покрит с цвета на Шримати Радхарани. Спуснал си се, за да се насладиш на екстаза на трансценденталните си забавления с Нея. Главната цел на появяването ти е да преживееш любовните чувства на преданите Ти към Теб и същевременно да раздадеш тази любов из целите три свята. Ти сам дойде при мен, защо сега искаш да се скриеш?”

Тук Рамананда Рая описва трите главни причини защо Бог е дошъл в облика на Чайтаня Махапрабху. На последно място споменава, че „Ти искаш да раздадеш божествената любов.” Това е като задължение – дълг на Бога или на аватара. То е божествена функция – по някакъв начин чистите религиозни функции да се поддържат. Но това е като обща причина за появата му. На второ място бе споменато: „Искаш да вкусиш нектара, на който се наслаждават преданите”. Затова разбрахме, че да си предан е много престижна позиция. До такава степен, че дори Кришна иска да опита нектара, който вие вкусвате. Но в края на краищата главната причина за появяването Му била да се радва на забавления с Радхика. Това са трите тайни, които Рамананда дава за появяването на Махапрабху. И сетне накрая казва: „Ти дойде при мен, а сега искаш да се скриеш. Не се крий!”

„Тогава Махапрабху се усмихнал и се разкрил като Расараджа, царя на всички божествени раси, а също и като другото си аз, Шримати Радхарани, която е Махабхава, олицетворената любов към Бога”. И така, единият аспект на Махапрабху е този, който се наслаждава на божествените вкусове – Расараджа. А Той никога не е без извора на цялото щастие, на което може да се радва, и това е Махабхава, най-възвишените чувства на божествен екстаз. После Той се показал в един образ, като единението на Божествената Двойка Шри Шри Радха-Кришна, явявайки се с чувствата и цвета на Шримати Радхарани. След това има цитат от тетрадките на личния секретар на Чайтаня Махапрабху – Сварупа Дамодара: „Любовните взаимоотношения на Радха и Кришна са трансцендентално проявление на вътрешната, даряваща наслада енергия на Бога. Макар Радха и Кришна да са едно в същността си, Те се отделят завинаги. Сега тези две трансцендентални личности отново са се слели в облика на Шри Кришна Чайтаня. Покланям се на Него, който се е появил с чувствата и цвета на Шримати Радхарани, въпреки че е самият Кришна.” Отвътре черно, отвън сребристо, а когато се смесят става златно. Вътре Говинда, отвън Радха, а когато се слеят – това е Гоура.

Какво се случило после? Когато Чайтаня Махапрабху разкрил Своята истинска идентичност – един аспект Кришна, друг аспект Радха – настанала друга промяна. „Рамананда Рая припаднал в екстаз, виждайки удивителното проявление на божествената форма. Той рухнал на земята в несвяст. В този миг Бог Чайтаня докоснал тялото на Рамананда и го върнал към външното му съзнание. Рамананда отново се смаял, като видял Чайтаня в образа на санняси. Тогава Богът прегърнал Рамананда и го успокоил с думите: „Освен теб никой друг не е виждал този трансцендентален, комбиниран облик”. Бог Чайтаня казал, че за Рамананда няма нищо неизвестно по отношение на Неговите забавления и затова му е разкрил това неописуемо проявление.”

Ето защо се стремим да следваме примера на великите – защото за тях няма нищо неизвестно за божествените забавления. Пътят към оттатъшния бряг на реалността е много дълъг. Но разстоянието може да се прекоси в миг.

(следва продължение)

[1] „Търсейки съвършената цел в живота” от Бхактиведанта Свами Прабхупада

(Conferencia matutina de Swami Tirtha, el 7.09.2015, Sofía) 

(Continua la conferencia del pasado viernes) 

Chaitanya Mahaprabhu seguía hablando: “Sientes gran respeto por Radha y Krishna y así eres capaz a percibir Su presencia doquier.”[1] Esta fue la respuesta sin duplicidad de Mahaprabhu . Pero Ramananda Raya no quedaba satisfecho. “No quedaba satisfecho en Su Corazón a pesar de las palabras de Dios, Justas sin duda alguna.

Por fin Ramananda Raya dijo: “Dios mío, por favor deja esta manera tergiversada en revelar la verdadera identidad. No trates de disimular Tu identidad real. Se bien quien eres. Eres Krishna, encubierto por el color de Shrimati Radharani. Has descendido para gozar del éxtasis de los trascendentes pasatiempos con Ella. Tu objetivo en aparecer es la vivencia de los sentimientos afectuosos de Tus devotos por Ti y en el mismo tiempo distribuir este amor por los tres mundos. Has venido a mí y ahora quieres esconderte? No Te escondas!”

Luego Ramananda Raya expone las tres razones de la revelación de Dios en aspecto de Chaitanya Mahaprabhu. Por ende dice: Lo que quieres es distribuir el Amor Divino. Es un deber – el deber de Dios o del avatar. Es función divina – mantener las puras funciones religiosas. También es la razón general de Su aparición. Luego se menciona: Quieres saborear el néctar del que gozan los devotos. Hemos comprendido pues que ser devoto es posición prestigiosa. El mismísimo Krishna quiere saborear el néctar del que gozáis. En fin de cuentas la principal razón de Su revelación es gozar de los pasatiempos con Radha. Estos son los tres secretos revelados por Ramananda en cuanto a la aparición de Mahaprabhu. Y al final dice: Has venido a mí y ahora quieres esconderte ? No Te escondas!”

“A estas palabras Chaitanya Mahaprabhu sonrió y se ha revelado en aspecto de Rasaraja, el rey de las divinas rasas, revelando asimismo Su otra identidad de, Shrimati Radharani, la que es Mahabhava, el personalizado amor por Dios.”. De modo que un aspecto de Mahaprabhu es del que goza de los sabores divinos – Rasaraja . Y nunca deja de gozar del manantial dela felicidad – la Mahabhava, las supremas emociones del divino éxtasis. Se ha revelado en un aspecto, el de la conexión de la Divina Pareja Shri Shri Radha-Krishna, apareciendo con las emociones y los colores de Shrimati Radharani. Luego viene citación de los cuadernos del secretario personal de Chaitanya Mahaprabhu – Svarupa Damodara: “Las relaciones amorosas de Radha y Krishna son una manifestación trascendente de la Divina energía de Dios, la que trae la capacidad de gozar . Por lo tanto Radha y Krishna forman una sola identidad. Aparecen separados por siempre y luego estas dos personalidades trascendentes se reúnen en el aspecto de Shri Krishna Chaitanya. Me inclino frente a Él, aparecido con emociones y colores de Shrimati Radharani, la que es el mismísimo Krishna.” Negro por dentro, plateado por el exterior, una mescla que se convierte en oro. Por dentro Govinda, por fuera Radha y de Su conexión resulta Goura!”

Que ocurrio despues? Cuando Chaitanya Mahaprabhu ha revelado Su identidad real – en un aspecto Krishna, en otro aspecto Radhika – se realizó otra transformación. “Ramananda Raya se ha desmayado en éxtasis viendo la asombrosa manifestación de la forma divina. Se ha caído desmayado. En este instante Dios Chaitanyaha ha rozado el cuerpo de Ramananda devolviéndole la consciencia. Ramanada a Chaitanya en aspecto de sannyasi. Entonces el Dios lo ha abrazado para tranquilizarlo diciendo: “Nadie con tu excepción ha visto esta combinación trascendente de mi forma. Dios Chaitanya dijo que No hay nada de desconocido para Ramananda en cuanto a Sus relaciones y pasatiempos y por esta razón le había revelado esta única manifestación indescriptible.”

Por esta razón aspiramos a seguir el ejemplo de los Grandes – para Ellos no hay nada de desconocido en cuanto a los divinos pasatiempos. Es largo el camino para llegar a la orilla mas alla de la realidad. Por lo tanto, es posible superar la distancia en un solo instante. 

(sigue continuacion)

[1] En busca de la meta máxima de la vida, por Bhaktivedanta Swami Prabhupada

(из лекции Свами Тиртхи, 7.09.2015 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы) 

Чайтаня Махапрабху продолжал говорить: “Ты глубоко уважаешь Радху и Кришну, и поэтому способен улавливать Их присутствие повсюду.”[1] Так что это был ответ Махапрабху без двуличности. Но Рамананда Рая не был удовлетворен. „Он не был удовлетворен в своем сердце, хотя слова Господа были, безусловно, правильными. Поэтому, наконец, Рамананда Рай сказал: „Мой Господь, пожалуйста, оставь этот окольный путь раскрытия Твоей истинной личности. Не пытайся скрыть свою настоящую личность. Я знаю кто ты. Ты – сам Шри Кришна, покрытый внешне цветом Шримати Радхарани. Ты сошел, чтобы насладиться экстазом Своих трансцендентных игр с Ней. Основная цель Твоего появления – насладиться чувством любви Твоих преданных к Тебе и одновременно распространить эту любовь по трем мирам. Ты пришел ко мне по своей воле, так почему же Ты теперь хочешь спрятаться?”

Здесь Раманада Рай описывает три основные причины, по которым Бог пришел как Чайтанья Махапрабху. На последнем месте Он упомянул: „Ты хотел распространить божественную любовь”. Это как долг – долг Бога или долг аватара. Это божественная функция – каким-то образом необходимо поддерживать чистые религиозные принципы. Но это как общая причина появления. На втором месте, было упомянуто: „Ты хочешь попробовать нектар, которым наслаждаются преданные”. Поэтому мы поняли, что быть преданным – очень престижное положение. Настолько, что даже Кришна хочет попробовать нектар, который вы пробуете. Но в конечном итоге главной причиной Его появления было наслаждение играми с Радхикой. Итак, Рамананда раскрыл эти три секрета появления Махапрабху. И вот, наконец, он сказал: „Ты пришел ко мне, теперь почему ты хочешь прятаться? Не прячься!”

 „Тогда Чайтанья Махапрабху улыбнулся и открыл Себя как Расараджу, царя всех божественных рас, а также как Свое другое Я, Шримати Радхарани, которая есть Махабхава, олицетворенная любовь к Богу.”. И так, один из аспектов Махапрабху это наслаждающийся божественными вкусами – Расарадж. И Он никогда не остается без источника всего счастья, которым Он может наслаждаться, и это Махабхава, величайшее чувство божественного экстаза. Затем Он явил Себя в одной форме, как единство Божественной пары Шри Шри Радха-Кришна, явившись с чувствами и цветом Шримати Радхарани. А еще есть цитата из записных книжек личного секретаря Чайтаньи Махапрабху – Сварупы Дамодара: „Любовные отношения Радхи и Кришны – это трансцендентные проявления внутренней энергии Господа, дающей наслаждение. Хотя Радха и Кришна едины по своей сущности, Они навсегда разлучились. Теперь эти две трансцендентные личности снова соединились в форме Шри Кришны Чайтаньи. Я кланяюсь Тому, Кто проявил Себя с чувствами и цветом лица Шримати Радхарани, хотя Он и есть Сам Кришна”. Внутри черный, снаружи серебристый – и это сочетание дает золотистый. Внутри Говинда, снаружи Радха и когда Они соединяются – это Гоура.

Вот что случилось потом? Когда Чайтанья Махапрабху раскрыл Свою истинную сущность – один аспект Кришны, другой аспект Радхики – пришла другая трансформация. „Рамананда Рай упал в обморок от экстаза, увидев уникальное проявление божественной формы. В обмороке он упал на землю. В этот момент Господь Чайтанья коснулся тела Рамананды и вернул его к его внешним чувствам. Рамананда снова был удивлен, увидев Чайтанью в образе санньяси. Затем Господь обнял Рамананду и успокоил его, сказав: „Кроме тебя, никто никогда не видел эту трансцендентную комбинированную форму”. Господь Чайтанья сказал, что для Рамананды нет ничего неизвестного о Его собственных играх, и поэтому Он показал ему это уникальное проявление.”

Поэтому мы стараемся следовать примеру великих, потому что для них нет ничего неизвестного о божественных играх. Это очень долгий путь, пока мы не достигнем другого берега реальности. Но это расстояние можно преодолеть в один миг.

(продолжение следует) 

[1] „В поисках совершенной цели жизни” Бхактиведанта Свами Прабхупады

(from a lecture of Swami Tirtha, 07.01.2016 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

“When there is an order from a superior about doing something, there is simultaneously a prohibition also. When the order is that one should always remember Krishna, the prohibition is that one should never forget him. Within this simple order and prohibition, all regulative principles are found complete. This regulative principle is applicable to all varnas and ashramas – the casts and occupations of life. There are four varnas: namely the brahmins – the priests and intellectuals; the kshatriyas – warriors and statesmen; the vaisyas – businessmen and farmers; and the shudras – laborers and servants. There are also four standard ashrams: namely brahmacharya – student life; grihastha –householder life; vanaprastha – retired life; and sannyas – renounced life. The regulative principles are not only for the brahmacharis or celibate students to follow, but are applicable for all. It doesn’t matter whether one is a beginner brahmachari or if one is a very advanced sannyasi. The principle of remembering the Supreme Personality of Godhead constantly and not forgetting Him at any moment is meant to be followed by everyone without a fail.”[1]

Here we receive some information about the social structure – the brahmins, like priestly order; the kshatriyas like the knights, etc. So, where is your place?

Answer: In the ashram.

Swami Tirtha: In the ashram – but which one? Vanaprastha, brahmachari, grihastha ashram? Many times I inquire from people when they have to follow some studies: “What is your information about the classical, traditional Indian social system?” The caste system – usually they know this expression. And usually everybody comes with: “Ah, no! This is not good! It isolates and segregates people – it’s very bad!” After we discuss this topic for one hour and I ask them again: “Now what is your opinion about this system?” they say: “It’s quite good!”

Why? Because it shows a different vision of human society. We are trained to think of society made up of individuals: if we put enough individuals together they will form a society. Therefore western scientists came to such definitions and conclusions – that human society is an organized way of destroying ourselves. While the Indian system says: no, this is not made of individuals, but this is determined and given by God. The big structure is given and I am a small little part of this big structure; not that I am a small particle and we shall form a big structure. Because in the western way of thinking we are accustomed to this ascending process – from the small you go to the big. And sorry to say, but this is basically a materialistic point of view. Then you can very easily come to the conclusion that mud, the small thing, starts to feel, which is the big thing. So, matter will produce life – which is, you know, incompatible! While the oriental vision says that the big structure is given, it’s created by God and you are a part of that great structure – that’s a descending process. There is life, like a sacred principle, and it can manifest on the planet Earth also.

In the same way, the caste system for example is not a system of segregation, this is a system of unity. And we have to find our place in these categories also. Actually there is a so to say material or worldly varna-ashrama, and there is daiva, a divine varna-ashrama system. I think the first one is obvious: you have certain capacities, certain qualities and then you belong to one or another category. But do these material designations concern us as souls? You might say ‘no’. Still we can see that the devotees also have certain different-different qualities. One is a good organizer; we shouldn’t say that he is a passionate guy, because he has dedicated his life to the service of the Lord. So, he is not simply passionate, but he is divinely passionate. Or if somebody has a kind of scientific or ritualistic attitude, we cannot say that he is simply brahminical; no, he is divinely brahminical. Because devotional service is added to the qualities – that makes it divine. And there is one quality we all share. What stands at the end of our names? Das – yes, we are the divine shudras. We all share this quality – to be… well, not able, but to be ready to serve. This should be our basic quality. And then accordingly we can find our place in this structure.

(to be continued)

[1] Nectar of Devotion, Chapter 2

(Szvámí Tírtha 2016.01.07-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

„Amikor utasítást kapunk egy cselekedetre egy feljebbvalónktól, azzal egyidejűleg ott a tilalom is. Ha azt az utasítást kapjuk, hogy mindig tartsuk az emlékezetünkben Krsnát, akkor az tartalmazza azt a tiltást is, hogy sohase feledkezzünk meg Róla. Ebben az egyszerű utasításban és tilalomban minden szabályozó elv teljes mértékben jelen van. 

Ez a szabályozó elv vonatkozik minden varnára és ásramra, a kasztokra és a családi állapot szerinti csoportokra egyaránt. Négy varna van: a bráhminok (a papok és értelmiségiek), a ksatriják (a katonák és a politikusok), a vaisják (az üzletemberek és a gazdálkodók), valamint a súdrák (a munkások és a szolgák). Négy általános ásram is van: a brahmacsarja (a tanulóélet), a grhasztha (a családos élet), a vánaprasztha (a visszavonult élet) és a szannjász (a lemondott élet). A szabályozó elveket nemcsak a brahmacsáríknak (a cölibátusban élő tanulóknak) kell betartaniuk, hanem mindenkinek. Nem számít, hogy valaki kezdő (azaz brahmacsárí) vagy nagyon fejlett szinten áll (azaz szannjászí): Azt az elvet, hogy állandóan emlékezzünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és egy pillanatra se felejtsük el, mindenkinek maradéktalanul be kell tartania.”[1]

Itt kapunk néhány információt a társadalom szerkezetéről, a bráhminokról mint papi rendről, a ksatrijákról mint lovagokról, stb. Hol van a ti helyetek?

Válasz: Az ásramban.

Szvámí Tírtha: Az ásramban – de melyikben? A vánaprasztha, a brahmacsárí vagy a grhasztha ásramban? Sokszor megkérdezem a tanulmányaikat folytató embereket: „Mit tudtok a klasszikus, tradicionális indiai társadalmi rendszerről?” A kasztrendszer – általában ezt a kifejezést ismerik, s rendszerint mindenki azzal jön, hogy: „Ó, ne! Az nem jó! Elkülöníti az embereket, nagyon szörnyű!” A téma egyórás megvitatása után ismét megkérdezem őket: „Most mi a véleményetek erről a rendszerről?” S akkor már azt felelik: elég jó!”

Miért? Mert az emberi társadalom egy másfajta megközelítését tükrözi. Mi arra vagyunk nevelve, hogy a társadalomról úgy gondolkozzunk, mint individuumok összességéről: ha megfelelő számú egyént rakunk össze, ők formálják majd a társadalmat. Ezért a nyugati tudósok arra a meghatározásra és konklúzióra jutottak, hogy az emberi társadalom saját magunk lerombolásának szervezett módja. Míg az indiai rendszer azt mondja: Nem, a társadalom nem az individuumokból épül fel, hanem a Jóisten által meghatározott, Isten-adta rendszer. A nagy struktúra adott, s én ennek a nagy rendszernek vagyok egy parányi része, nem pedig én vagyok a parányi részecske, és mi fogunk egy nagyobb rendszert formálni. A nyugati gondolkodásmódban mi ehhez a felszálló folyamathoz vagyunk hozzászokva – a kicsitől a nagy felé. Sajnálom, de azt kell, mondjam, hogy ez alapvetően egy materialista nézőpont. Akkor az ember nagyon könnyen jut arra a következtésére, hogy a sár, a kis dolog, egyszerre elkezd érezni. Tehát, az anyag teremti meg az életet – amiről tudjátok, hogy nem felcserélhető! Míg a keleti látásmód szerint a nagy struktúra adott, a Jóisten teremtménye, s ti ennek a nagy rendszernek vagytok a részei – ez egy alászálló folyamat. Van az élet, mint egy szent alapelv, és ez a Földön is meg tud nyilvánulni.

Hasonlóképpen a kasztrendszer például nem a szegregáció rendszere, hanem az egységé. S meg kell találni a helyünket ezekben a kategóriákban is. Valójában létezik egy úgymond anyagi vagy világi varnaásrama, és létezik a daiva, az isteni varnaásrama rendszer. Szerintem az első az nyilvánvaló: vannak bizonyos képességeitek, tulajdonságaitok és s akkor ti egyik vagy másik kategóriába tartoztok. De vajon ezek az anyagi megnevezések bennünket, mint lelkeket érintenek? Azt mondhatnátok, hogy ’nem’. Mégis azt látjuk, hogy a bhaktáknak szintén vannak különféle tulajdonságaik. Egyikük jó szervező, nem kellene azt mondanunk, hogy szenvedélyes ember, mivel egész életét az Úr szolgálatának szentelte. Így hát ő nem egyszerűen szenvedélyes, hanem istenien szenvedélyes. Ha valaki rendelkezik egyfajta tudományos attitűddel vagy jártas a rítusokban, nem mondhatjuk azt, hogy egyszerűen bráhminikus, nem, istenien bráhminikus. Hiszen az odaadó szolgálat hozzáadódik a tulajdonságokhoz – az teszi istenivé. S létezik egy minőség, amivel mi mindannyian rendelkezünk. Mi is áll a nevünk végén? Dász – igen, mi vagyunk az isteni súdrák. Mindannyian osztozunk ebben a minőségben – hogy legyünk… nos, ne képesek, legyünk készek szolgálni. Ez kell, legyen az alapvető minőségünk. S akkor ennek megfelelően tudjuk megtalálni helyünket ebben a rendszerben.

(folytatása következik) 

[1] Az odaadás nektárja, 2. fejezet