Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2016, morning, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Hayagriva: Sometimes it’s very difficult to follow even simple instructions like controlling the senses. It is recommended that senses should be engaged in service of the Lord and they will automatically be under control. Yet having in mind that we have some mundane activities, we are not always in practical service, how can we organize our life so that we can always be in consciousness to control our senses?

Swami Tirtha: Do you know the Fathers of the Desert in the ancient Christian tradition? Once two young neophytes approached a senior master. One of them said: “Ah, father! I have temptations. What am I to do?” He said: “My dear son, when you feel that the temptations are coming, just hide in your cell, shut the door and stay there until the temptations are gone.” The boy was very happy: ‘Now I will be safe from the temptations, I will hide in my cell behind the closed doors’. Then the other young man also said: “Ah, father, I also have temptations! What am I to do?” And then the father said: “My dear son, when you are in your cell and you feel the temptations are coming, just open the door wide and let them in!” The boy was a little surprised: “But father, you told the other guy that he should shut the door and now you tell me to open up the door? What’s that?” Then the father said: “Yes. The other one is weak, he has to protect himself. But you are strong, you can fight.”

So accordingly, if we feel weak, then we should very strictly protect ourselves by following all the instructions. Because they will protect us. Following the rules and being under the guidance of the master, the process, the divine blessings – all this will protect us. Nevertheless sometimes we are exposed to a certain influence from the external world, right? Then what to do? We cannot pluck our eyes just because there are some beautiful ladies around. Or you cannot pour molten lead into your ears because there is some bad news around. Then what to do? Find a better engagement for your senses. Be always connected. And it is not simply the act, this is the mentality that counts. If we always focus that ‘Ah, this is maya, that is maya!’, then your consciousness is focused on maya. ‘This is the smile of the devil!’ Why not focus on our beloved God? And whenever you see a beautiful lady, you should remember: ‘Ah, another servant of Radhika.’ Or ‘Such a wonderful creation of the Lord!’

So there is always a chance to see the spiritual spark in the situation. You can see the distorted reflection, you can treat it like illusion; or you can see the essential part, which is divine. It depends on your vision. If your vision is purified enough, then you don’t see the material reflection, you can see the original spiritual essence. And if we are engaged enough in our devotional service, then we don’t have too much time to waste. What is the measurement of being engaged in devotional service properly or sufficiently? That in the evening you crumble into your sleeping bag. Until that doesn’t happen that means you are not engaged enough in the spiritual service. So, try to be connected always to the higher reality.

Mahadev: Gurudev, my question concerns these scriptures of the goswamis – whether they are buried literally in this grantha-samadhi, so that nobody can read and speculate over them?

Swami Tirtha: Well, as I heard – because I didn’t excavate the grantha-samadhi – so I heard it in this way, that for the protection of the meaning of the books and also for the protection of the practitioners, not to intrude, they are buried – to keep it under secret.

Mahadev: But does it mean that they are totally out of reach?

Swami Tirtha: I don’t know. Even some of those scriptures that are available I wouldn’t touch myself. I think we should appreciate it like a very high grade of sanctity. And we can be sure that whatever is necessary for our spiritual progress it will be revealed to us, even if it is buried in this grantha-samadhi. The time will come.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha 2016. január 5-i reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Hajagríva kérdése: Néha még a legegyszerűbb utasításokat is nagyon nehéz követni, mint például az érzékek feletti uralom gyakorlása. Azt ajánlják, hogy érzékeinket mindig szenteljük az Úr szolgálatának, s így azok automatikusan ellenőrzés alá kerülnek. Mégis, ne feledjük, hogy világi tevékenységeinknek köszönhetően nem mindig végzünk lelki gyakorlatot, odaadó szolgálatot – ám akkor hogyan tudjuk úgy szervezni életünket, hogy mindig tudatosak legyünk érzékeink fegyelmezéséről?

Szvámí Tírtha: Ismeritek az ősi keresztény tradícióból a sivatagi atyákat? Egyszer két fiatal neofita felkeresett egy idősebb mestert és egyikük így szólt: „Ó, atyám! Kísértésbe estem! Most mit tegyek?” Erre Ő így válaszolt: „Kedves fiam, amikor úgy érzed, hogy jönnek a kísértések, csak bújj el a celládba, zárd be az ajtót, maradj ott, amíg a kísértések el nem múlnak!” A fiú nagyon boldog volt: ,Most majd biztonságban leszek a kísértésektől, elbújok a cellámba, zárt ajtók mögé.’ Ekkor megszólalt a másik fiú is: „Ó, atyám, engem is megkísértettek! Mit tegyek? S akkor az atya így felelt „Kedves fiam, Ha a celládban vagy, és érzed, hogy jönnek a kísértések, csak tárd ki szélesre az ajtódat és engedd be őket!” A fiú kissé meglepődött ezen: „De atyám, a másik fiatalembernek azt mondtad, hogy csukja be az ajtót, és most azt mondod nekem, hogy tárjam szélesre? Ez meg mit jelentsen?”  S akkor az atya így szólt: „Igen, a másik fiú gyenge, meg kell védenie magát. Ám te erős vagy, harcolnod kell.”

Ennek megfelelően, ha gyengének érezzük magunkat, akkor nagyon szigorúan meg kell védjük magunkat valamennyi utasítás betartásával, hiszen azok fognak bennünket megvédeni. A szabályokat követni, a tanítómester vezetése és a folyamat irányítása alatt lenni, az áldásban részesülni – ezek együttesen fognak bennünket megvédeni. Mindazonáltal néha ki vagyunk téve a külső világ bizonyos behatásainak, igaz? Mit tegyünk akkor? Nem téphetjük ki a szemünket, csak azért mert néhány szép hölgy van körülöttünk. Vagy nem önthetünk ólmot a fülünkbe, néhány rossz hír hallatán. Akkor hát mit tegyünk? Találjatok jobb elfoglaltságot az érzékeitek számára! Legyetek mindig kapcsolatban a lelki világgal! S nem is pusztán a tett, hanem a mentalitás számít. Ha mindig arra összpontosítunk, hogy ez a májá, az is májá, akkor a tudatunk mindig a májára fog összpontosítani. ‘Ez az ördög mosolya!’ Miért nem szeretett Istenünkre fókuszálunk? S amikor egy gyönyörű hölgyet láttok, erre kell emlékeznetek: ,Ó, Rádhiká egy újabb szolgálója!’, vagy ‘az Úr egy másik csodálatos teremtménye!

Tehát mindig van rá lehetőség, hogy egy helyzetben meglássuk a lelki szikrát. Láthatjátok a torzított visszatükröződést s kezelhetitek illúzióként, vagy láthatjátok a lényeges részt, amely isteni. A ti látásmódotoktól függ. Ha látásmódotok már eléggé megtisztult, akkor nem az anyagi visszatükröződést, hanem az eredeti lelki lényeget látjátok. S ha eléggé elkötelezettek vagyunk az odaadó szolgálatunkban, akkor nincs sok vesztegetni való időnk. Mivel lehet lemérni azt, hogy megfelelően és kellőképpen le vagyunk foglalva az odaadó szolgálatban? Azzal, hogy este alig bírtok bemászni a hálózsákotokba. Ameddig ez nem történik meg, addig az azt jelenti, hogy nem vagytok eléggé lefoglalva lelki szolgálattal. Tehát próbáljatok meg mindig a magasabb valósághoz kapcsolódni!

Mahádév: Gurudév, kérdésem a gószvámík szentírásaival kapcsolatos – melyeket ténylegesen eltemettek a grantha-szamádhi-ban, azért, hogy senki se olvashassa és spekulálhasson róluk?

Szvámí Tírtha: Nos, én azt hallottam – mivel nem ástam fel a grantha-szamádhit – szóval én úgy hallottam, hogy ténylegesen eltemették őket azért, hogy megvédjék a könyvek tartalmát illetve a gyakorlókat is. Nehogy megsértsék a szent könyveket – hogy megtartsák a titkokat.

Mahádév: De ez azt jelenti, hogy teljesen elérhetetlenek?

Szvámí Tírtha: Nem tudom. Jómagam még a számunkra elérhető szentírásokat sem érinteném meg.  Úgy vélem, nagyon magasfokú szentséggel kell őket tisztelnünk, abban pedig bizonyosak lehetünk, hogy ami lelki fejlődésünkhöz szükséges, az fel fog tárulni előttünk, még ha ebben a grantha – szamádhiban van eltemetve, akkor is. Eljön majd az ideje ennek is.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2016, сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Въпрос на Хаягрива: Понякога е много трудно да се следват дори прости инструкции, като например да се контролират сетивата. Препоръчано е сетивата да са заети в служене на Бога; така те от само себе си ще бъдат под контрол. При все това, като се вземе предвид, че ние имаме някакви светски ангажименти и не винаги сме заети в практическо служене, как да организираме живота си така, че винаги да сме съзнателни в овладяването на сетивата си?

Свами Тиртха: Знаеш ли отците-пустинници в древната християнска традиция? Веднъж двама млади послушници се обърнали към възрастния наставник. Единият казал: „О, отче! Имам изкушения. Какво да направя?” Той отвърнал: „Скъпи синко, когато усетиш, че изкушенията идват, скрий се в килията си, залости вратата и стой там докато не си идат.” Момъкът бил много щастлив: „Вече ще бъда спасен от изкушенията, ще се крия в килията си зад залостените врати”. Тогава и другият младеж също рекъл: „Отче, и аз имам изкушения! Какво да сторя?” Отецът отвърнал: „Скъпи синко, когато си в килията си и почувстваш, че изкушенията идват, отвори широко вратата и ги пусни да влязат!” Момък бил смаян: „Но отче, ти каза на другото момче, че трябва да залости вратата, а на мен сега ми казваш да я отворя! Как така?” Отецът отговорил: „Да. Другият е слаб и трябва да се защитава. Но ти си силен и можеш да се бориш.”

По същия начин, ако се чувстваме слаби, трябва много стриктно да се предпазваме, като следваме всички напътствия. Защото те ще ни защитят. Да следваме правилата и да сме под водачеството на учителя, на процеса, на божествените благословии – всичко това ще ни пази. При все това, понякога сме изложени на въздействията на външния свят. Какво да правим тогава? Не можем да си извадим очите, само защото наоколо има красиви жени. Нито пък може да сипете разтопено олово в ушите си, понеже пристигат лоши вести. Тогава какво да сторим? Намерете по-добро занимание за сетивата си. Бъдете винаги свързани. И въпросът не е просто в действието, въпросът е в начина на мислене. Ако фокусът ни е: „О, това е мая, онова е мая!”, тогава съзнанието ни е насочено към мая. „Това е усмивката на дявола”; а защо не насочим вниманието си към нашия любим Бог? Всеки път, когато видите красива жена, спомнете си: „О, още една от прислужниците на Радхика.” Или пък: „Какво прекрасно творение на Бог!”

Така че винаги има шанс да съзрем божествената искра в дадена ситуация. Може да виждате изкривеното отражение, да се отнасяте към него като към илюзия; или може да виждате есенциалната част, която е божествена. Това зависи от виждането ви. Но ако виждането ви е достатъчно пречистено, няма да гледате материалното отражение, а ще сте способни да съзирате изначалната духовна същина. И ако сме достатъчно заети в своето предано служене, няма да имаме много време за губене. А какво е мерилото за достатъчна заетост в преданото служене? Вечер просто да рухваш в спалния си чувал. Докато това не се случва, значи не сте достатъчно заети в духовно служене. И така, стремете се винаги да сте свързани с по-висшата реалност.

Махадев: Гурудев, въпросът ми касае онези книги на госвамите – те буквално ли са заровени в това грантха-самадхи, за да не може никой да ги прочете и да спекулира върху тях?

Свами Тиртха: Доколкото съм чувал – понеже не съм разравял това грантха-самадхи – така че това е, което съм чул: че за да се съхрани смисълът на книгите, а също и за защита на практикуващите, за да няма вмешателство, те са заровени – да се запазят в тайна.

Махадев: Но това означава ли, че са напълно недостъпни?

Свами Тиртха: Не знам. Дори до някои от писанията, които са достъпни, аз лично не бих се докоснал. Мисля, че трябва да ги почитаме като много висше ниво на святост. И можем да сме сигурни, че каквото е необходимо за нашия духовен напредък, ще ни бъде разкрито, дори да е заровено в грантха-самадхи. Всяко нещо с времето си.

(следва продължение)