



Archive for November 5th, 2020
Nov
5
(from a lecture of Swami Tirtha, 6.09.2015 pm, Sofia)
(continues from the previous Friday)
There is no higher knowledge, there is no superior science than the knowledge concerning devotional service to Krishna. I think I told you many times but I have to repeat again: there are 64 items, or ingredients of worship that you can offer. And my favorite is what you prefer, what you like – you shall give this to God. I think that makes it very personal. And what is the ultimate object of attachment of us?
Answer: Myself.
Swami Tirtha: So, finally it is this very dear object that we should also give, we should offer. Because that makes it so personal. You see, this is not a theoretical science, but this is life. This is devotional life! “My Lord, I am ready to give myself to You!” Science is always alive. Real science is always practical.
All right, now we understood what the supreme knowledge is. But “What is the highest fame in the world?”[1] Usually we are very ambitious. We want to bathe ourselves in the attention of others. We want to enjoy the attention of others, we want to be famous. So, what is the highest fame?
Mahabhava: To be a devotee. Servant of the servant.
Swami Tirtha: Well, I think you are infected with this vaishnavism. Because somehow the answer is very similar to what you’ve mentioned. “The highest fame for a living being is a reputation of being a devotee of Krishna.” So, to be a devotee – this is a very exceptional position. And why for example do we worship a pure devotee? Because he’s got, or she’s got somebody in the heart. The Divine Couple is in their hearts. So, if you want to find Them, come closer to a sadhu. Then it’s very easy to find our beloved Divine Couple. This will make the sadhu, the pure devotee so precious to us. Therefore, to be a devotee is such a glorious position.
But you might say: “Although I’m a devotee, nobody knows about my services on this planet Earth, I’m so insignificant. What can I offer to Krishna? He has got everything.” But the spiritual reality has different measurements than what we have on this planet Earth. It’s not the numbers, it’s not the weight, it’s not the length that is calculated in the spiritual world. It’s the subtle quality. The subtle quality, the emotional surcharge of any little insignificant service. Lord Krishna possesses everything in this creation. He is in need of only one thing – your affection. Therefore to be a devotee this is such a glorious position. Even if nobody knows about your services on this planet Earth, don’t worry, in the spiritual sky it is recorded.
Can we go to the third question? “What is the most valuable possession of life among all the assets of the world?” Who is considered to be rich, in other words: What is the greatest treasure?
Answer: Prema.
Swami Tirtha: Yes. “One who has transcendental love for Radha and Krishna is to be considered the richest person in the world.” Where do you position yourself on the scale of wealth?
Answer: A beggar.
Swami Tirtha: Beggar? Such a glorious position! Just recently I met quite an influential person and he said: “Well, I’m very moderately wealthy”. So, the wealth of the world cannot satisfy your desires. If you don’t have, you want to have. If you have, you want more. If you have more, you want even more. There is no end to this story. And I tell you, this material world is a reflection of the original one – it happens in the same way in the spiritual sky. If you don’t have divine love, you want it. If you have one drop, you want two. And if you have two drops, you want one cup, then you want an ocean. This is the greed, the insatiable basic greed that we all share. And I think we all know this feeling, right – we want more! We only have to transpose this feeling directed to some material satisfaction to the spiritual service.
What is the timeframe of the universe? One lifetime of Brahma. It’s a very long period – some three hundred and eleven thousand billion years. But it is said it is less than a blink of an eye for Krishna. In the same way, if we accumulate all the wealth of the whole creation, this is very insignificant compared to this treasure of divine love. Therefore we cannot buy it. There’s no way to compensate for that, no way to buy it. It’s not merchandise. This is something else, this is a treasure that is freely distributed.
(to be continued)
[1] In Search of the Ultimate Goal of Life, by Bhaktivedanta Swami Prabhupada
Nov
5
(Szvámí Tírtha 2015.09.06-i szófiai délutáni tanításából)
(az előző hétfői pénteki tanítás folytatása)
Nincs magasabb tudás, nincs felsőbb tudomány, mint az a tudás, mely Krsna odaadó szolgálatára vonatkozik. Azt hiszem már sokszor elmondtam nektek, de újra el kell ismételjem azt, hogy 64 féle kelléke vagy eleme van az imádatnak, amiket felajánlhattok. S az én személyes kedvencem az, amikor olyan dolgot is felajánlhattok, ami nektek kedves, amit ti szerettek – hogy azt is odaadhassátok Istennek. Azt hiszem ez teszi nagyon személyessé. S mi a ragaszkodásunk végső tárgya?
Válasz: Önmagunk.
Szvámí Tírtha: Tehát, végül ezt a számunkra nagyon kedves tárgyat szintén oda kell adnunk, fel kell ajánlanunk. Mert ettől válik igazán személyessé. Láthatjátok, hogy ez nem egy elméleti tudomány, hanem ez az élet. Ez az odaadó élet! „Uram, kész vagyok átadni magam Neked!” A tudomány mindig eleven. Az igazi tudomány mindig gyakorlati.
Rendben, most megértettük, mi az a legfelsőbb tudomány. De „Mi nyújtja a világon a legdicsőbb hírnevet?”[1] Általában nagyon ambiciózusok vagyunk. Mások figyelmének a középpontjában akarunk lenni. Élvezni akarjuk mások figyelmét, híresek akarunk lenni. Tehát, mi a legnagyobb hírnév?
Mahábháva: Bhaktának lenni. A szolgák szolgájának lenni.
Szvámí Tírtha: Nos, azt hiszem téged megfertőzött ez a vaisnavizmus. Mert valahogy a válasz nagyon hasonló ahhoz, amit említettél. „Az élőlény legnagyobb dicsőségére az válik, ha Srí Krsna híve lesz.” Tehát, bhaktának lenni – ez egy nagyon kivételes helyzet. S például miért imádjunk egy tiszta bhaktát? Mert nekik ott lakozik valaki a szívükben. Az Isteni Pár van a szívükben. Tehát, ha meg akarjátok találni Őket, kerüljetek egy szádhu közelébe. Akkor majd könnyen ráleltek a mi drága szeretett Isteni Párunkra. Ez teszi a szádhut, a tiszta bhaktát olyan értékessé a számunkra. Ezért olyan magasztos helyzet bhaktának lenni.
De azt mondhatjátok erre: „Bár én bhakta vagyok, a Földön senkinek sincs tudomása a szolgálataimról, olyan jelentéktelen vagyok. Mit ajánlhatok én fel Krsnának? Neki mindene megvan.” De a lelki valóságban más mércével mérik a dolgokat, mint itt a Földön. Nem a számok, a dolgok súlya és hossza az, ami számít a lelki világban, hanem ez egy sokkal finomabb minőség. Ez a finomabb minőség, valamennyi apró, jelentéktelen szolgálat érzelmi túlfűtöttsége. A teremtett világon mindennek az Úr Krsna a birtokosa. Csupán egy dologra van szüksége – a szeretetetekre. Ezért olyan áldásos dolog bhaktának lenni. Még, ha senki sem tud itt a földön végzett szolgálatotokról, ne aggódjatok, a lelki világban jegyzik ezeket a dolgokat.
Folytathatjuk a harmadik kérdéssel? „Mi a legértékesebb a világ minden kincse közül?” Ki számít gazdagnak, más szóval: Mi a legnagyobb kincs?
Válasz: Préma.
Szvámí Tírtha: Igen. „A legértékesebb kincset az birtokolja, aki a Rádhá és Krsna iránti szeretetben a leggazdagabb.” Hová helyezed magad a gazdagság mércéje szerint?
Válasz: Koldus.
Szvámí Tírtha: Koldus? Milyen ragyogó pozíció! Nemrégiben találkoztam egy elég befolyásos személlyel, aki azt mondta: „Nos, én meglehetősen gazdag vagyok”. Tehát, a világ gazdagsága sem tudja kielégíteni a vágyaidat. Ha nincs valamid, akkor meg akarod szerezni. Ha megszerezted, akkor többet akarsz. Ha több van, akkor még többet akarsz. Ennek a történetnek nincs vége. S azt mondom nektek, hogy ez az anyagi világ az eredeti tükörképe – ugyanígy működik a lelki világban is. Ha nincs benned istenszeretet, akkor szeretnéd, hogy legyen. Ha már kaptál egy cseppet, akkor kettőt akarsz. S ha két cseppet kaptál, akkor egy pohárnyit, majd egy óceánnyit akarsz. Ez a kapzsiság, ez az alapvető kielégíthetetlen kapzsiság, ami mindannyiunknak a birtoka. S úgy hiszem, mindannyian ismerjük ezt az érzést, ugye – többet akarni! Csupán át kell ültetnünk ezt az anyagi elégedettségre irányuló érzést a lelki szolgálatra.
Mi az univerzum időkerete? Brahmának egy élete. Ez egy nagyon hosszú időintervallum – mintegy háromszáztizenegyezer milliárd év. De azt mondják, hogy ez Krsna számára csupán egy szempillantás. Hasonló módon, ha az egész teremtés összes vagyonát fel is halmozzuk ez teljesen jelentéktelen az istenszeretetnek ehhez a kincséhez viszonyítva. Ezért nem tudjuk megvásárolni azt. Lehetetlen kompenzálni vagy akár megvásárolni. Ez nem egy árucikk. Ez valami más, ez egy olyan kincs, melyet ingyen osztogatnak.
(folytatása következik)
[1] Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád: Az élet végső célja
Nov
5
(Conferencia vespertina de Swami Tirtha, el 6.09.2015, Sofía)
(Continua la conferencia del pasado viernes)
No hay saber más alto, no hay ciencia superior del saber que se refiere al devoto servicio a Krishna. Creo haberlo reiterado pero debería repetirlo: Existen 64 elementos o
Ingredientes de la adoración que podemos ofrecer. Lo que más me gusta: lo que prefieres, lo que te gusta debes darlo a Dios. Es lo que personaliza la ofrenda. Y cuál es el objeto más aficionado?
Respuesta: Mi propia persona.
Swami Tirtha: En fin de cuentas deberíamos dar, ofrendar este objeto tan aficionado.
Es algo tan personal. Ya veis, no se trata de ciencia teórica, así es la vida. La vida devocional! „Dios mío, estoy listo a ofrendar mi propia persona a Ti!” La ciencia siempre es viva. La verdadera ciencia siempre es práctica.
Bueno, ya hemos comprendido cual es el saber supremo. Por lo tanto, “En que consiste la más elevada gloria en el mundo?”[1] Solemos ser muy ambiciosos. Quisiéramos bañarnos en la atención de los demás. Quisiéramos gozar de su atención, quisiéramos llegar a ser celebres. Cual es pues la más elevada de las glorias?
Mahabhava: Ser devoto. Llegar a ser servidor del servidor.
Swami Tirtha: Creo que estáis infeccionados por el vaishnavismo. Puesto que de algún modo la respuesta es muy semejante a lo que habéis mencionado ya.
.“La más elevada Gloria para el ser humano es su reputación de devoto dedicado a Krishna.” Ser devoto dedicado – es una posición excepcional. Y por qué adoramos al puro devoto? Es que este devoto guarda a alguien en su corazón.
La Pareja Divina está en su corazón. Si quereis encontrar a la Pareja, habrá que acercaros al sadhu. Os resultaría muy fácil encontrar a la aficionada Divina Pareja. Es lo que hace del sadhu, el puro devote dedicado tan precioso para nosotros. Por esta razón ser devoto dedicado es posición gloriosa.
Por lo tanto, podríais decir: “A pesar de que yo sea devoto dedicado, nadie en este planeta Tierra sabe de mi servicio. Soy tan insignificante. Que es lo que podría ofrendar a Krishna? Él ya lo tiene todo.” Pero la realidad spiritual tiene otras dimensiones, diferentes de las que se usan en la Tierra. Cifras, peso, largura no se calculan en el universo espiritual. La sutill cualidad, esta es la cuestión. La sutil cualidad, la sobrecarga emocional es lo que cuenta en el servicio mínimo o más insignificante. El Dios Krishna posee todo en esta creación. Necesita tan solo una cosa – vuestra afición. Por esta razón la posición de devoto dedicado es gloriosa. Aunque nadie sepa de vuestro servicio en el planeta Tierra, no hay que molestaros, todo queda grabado en el cielo espiritual.
Podemos pasar a la tercera cuestión “Cual es la más apreciada posesión de la vida entre todas las valores del mundo?” A quien podemos considerar ser rico o en otras palabras; cual es el mayor tesoro?
Respuesta: Prema.
Swami Tirtha: Si. “El más rico en el mundo es el que tuviera el trascendente amor por Radha y Krishna .”Donde os posicionáis en la escala de la riqueza?
Respuesta: Mendigo
Swami Tirtha: Mendigo? Una posición tan gloriosa! He encontrado a una persona influyente que me ha dicho: “Soy moderadamente rico“. Toda la riqueza del mundo no bastaría para satisfacer vuestras aspiraciones. Al no tener, deseáis tener, poseer. Al poseer, aspirais poseer mas. Es una historia sin fin. Y os he dicho que este mundo no es más que reflejo del mundo original – ocurre igual en el cielo spiritual. Si no tenemos el amor divino, aspiramos tenerlo. Teniendo una gota, quisiéramos tener dos, luego un jarro y luego un océano. Es la sed, es la insaciable codicia que todos compartimos. Creo que todos conocéis esta aspiración – querer más y aun más! Simplemente debemos transformar este sentimiento que es dirigido a satisfacción material, debemos transformarlo en servicio espiritual.
Cuanto tiempo dura la vida en el universo? Una vida de Brahma. Es un periodo muy largo – trescientos once mil millones de años. Por lo tanto se dice que este periodo no es más parpadear de ojo de Krishna. De igual modo, al acumular toda la riqueza de la creación, el cumulo sería muy insignificante comparado con el tesoro del Amor Divino. No podemos comprarla, no hay modo de pagar. No es una mercancía, Es algo diferente – es un tesoro que se distribuye sin pagar.
(Sigue continuacion)
[1] En busca de la meta máxima de la vida, por Bhaktivedanta Swami Prabhupada
Nov
5
(от лекция на Свами Тиртха, 6.09.2015 вечер, София)
(продължава от предишния петък)
Няма по-висше знание, няма по-превъзходна наука от знанието, отнасящо се до преданото служене на Кришна. Мисля, че съм ви казвал много пъти, но трябва да повторя отново: съществуват 64 елемента, или съставки на обожанието, които можем да поднесем. Любимото ми е: това, което сам предпочиташ, което сам харесваш – него дай на Бога. Мисля, че това прави нещата много лични. А кой е най-свидният ни обект на привързаност?
Отговор: Самите ние.
Свами Тиртха: Значи в края на краищата и този толкова скъп обект трябва да дадем, да поднесем. Защото това прави всичко толкова лично. Виждате, това не е някаква теоретична наука, това е животът. Това е животът в преданост! „Господи мой, готов съм да Ти отдам себе си!” Науката винаги е жива. Истинската наука е винаги практична.
Добре, вече разбрахме кое е върховното знание. Обаче „В какво се изразява най-висшата слава на света?”[1] Обикновено ние сме много амбициозни. Искаме да се къпем във вниманието на другите. Искаме да се наслаждаваме на вниманието им, да бъдем известни. И така, коя е най-голямата слава?
Махабхава: Да бъдеш преданоотдаден. Слуга на слугата.
Свами Тиртха: Мисля, че сте инфектирани от този ваишнавизъм. Защото по някакъв начин отговорът е много подобен на това, което споменахте. Най-висшата слава за едно човешко същество е неговата репутация на преданоотдаден на Кришна.” Да бъдеш преданоотдаден – това е много изключителна позиция. И защо например ние обожаваме чистия предан? Защото има някой в сърцето му. Божествената Двойка е в сърцето му. Така че ако искате да намерите Тях, идете по-близо до садху. Тогава ще е много лесно да откриете възлюбената Божествена Двойка. Това е което прави садху, чистия предан, толкова безценен за нас. Затова да бъдеш преданоотдаден е такава славна позиция.
Но може да кажете: „Въпреки че съм преданоотдаден, никой въобще и не знае за служенето ми на тази планета Земя, толкова съм незначителен. Какво бих могъл да поднеса на Кришна? Та Той си има всичко.” Ала духовната реалност ползва различни мерки от земните. Нито цифри, нито тежина, нито дължина се пресмятат в духовния свят. Въпросът е във финото качество. Финото качество, емоционалният заряд във всяко най-дребно, незначително служене. Бог Кришна притежава всичко в това творение. Той има нужда от едно единствено нещо – вашата обич. Затова да си предан е такава славна позиция. Дори и никой да не знае за служенето ви на тази планета Земя, не се притеснявайте, то е записано в духовното небе.
Можем ли да минем на третия въпрос? „Кое е най-ценното притежание на живота измежду всички ценности на света?” С други думи, кой може да бъде считан за богат. Кое е най-голямото съкровище?
Отговор: Према.
Свами Тиртха: Да. „Най-богат на света е този, който притежава трансцендентална любов към Радха и Кришна.” Вие къде поставяте себе си в скалата на богатството?
Отговор: Просяк съм.
Свами Тиртха: Просяк? Такава славна позиция! Наскоро срещнах един доста влиятелен човек и той каза: „Аз съм съвсем скромно богат.” Така че и цялото богатство на света не може да задоволи желанията ви. Ако нямате, искате да имате. Ако имате, искате повече. Ако имате повече, искате още повече. Край няма тази история. И казвам ви, този материален свят е отражение на оригиналния – същото се случва и в духовното небе. Ако нямате божествена любов, искате да я имате. Ако имате една капка, искате две. Ако имате две капки, искате цяла чаша, а след това цял океан. Това е жаждата, ненаситната присъща алчност, която всички споделяме. Мисля, че на всички ни е познато това чувство – да искаме още и още! Просто трябва да преобразуваме това чувство, което е насочено към някакво материално удовлетворение, към духовното служене.
Колко трае животът на вселената? Един живот на Брахма. Това е много дълъг период – триста и единадесет хиляди милиарда години. Но се казва, че това е по-кратко от мигване на окото за Кришна. По същия начин, ако натрупаме всичкото богатство на цялото мироздание, то е съвсем незначително в сравнение със съкровището на божествената любов. Затова не можем да я купим. Няма как да я изплатим, няма начин да я купим. Тя не е стока. Тя е нещо друго – скъпоценност, която се раздава безплатно.
(следва продължение)
[1] „Търсейки съвършената цел в живота” от Бхактиведанта Свами Прабхупада
Nov
5
(из лекции Свами Тиртхи, 6.09.2015 вечером, София)
(продолжение с предыдущей пятницы)
Нет более высокого знания, нет более высокой науки, чем знание о преданном служении Кришне. Думаю, я говорил вам много раз, но я должен повторить еще раз: есть 64 предмета или ингредиента поклонения, которые вы можете предложить. И мне больше всего нравится этот: что вы сами предпочитаете, что вам самим нравится – это и отдайте Богу. Я думаю, это делает вещи очень личными. И каков самый окончательный объект нашей привязанности?
Ответ: Мы сами.
Свами Тиртха: Значит в конце концов и этот столь дорогой объект надо отдать, предложить. Потому что это делает все таким личным. Понимаете, это не теоретическая наука, а жизнь. Это преданная жизнь! „Мой Господь, я готов отдать себя Тебе!” Наука всегда жива. Настоящая наука всегда практична.
Хорошо, мы уже поняли, что такое верховное знание. Однако „В чем состоится самая высшая слава в мире?”[1]Обычно мы очень амбициозны. Мы хотим купаться во внимании других. Мы хотим наслаждаться вниманием других, быть известными. И так, что такое высшая слава?
Махабхава: Быть преданным. Слугой слуги.
Свами Тиртха: Мне кажется, что вы заражены этим ваишнавизмом. Потому что каким-то образом ответ очень подобен тому, что вы упоменули. „Наивысшая слава для живого существа это его репутация преданного Кришны.” Быть преданным это исключительное положение. И почему например мы поклоняемся чистому преданному? Потому что есть кто-то в его сердце. Божественная Пара в его сердцет. Так что, если хотите найти Их, идите ближе к садху. Тогда будет очень легко найти нашу возлюбленную Божественную Пару. Это делает садху, чистого преданного, таким драгоценным для нас. Поэтому быть преданным – это такое великолепное положение.
Но вы можете сказать: „Хотя я преданный, никто не знает о моем служении на этой планете Земля, я такой незначительный. Что я могу предложить Кришне? У Него есть все”. Но у духовной реальности другие измерения, чем у нас на этой планете Земля. В духовном мире рассчитывают не числа, не вес и не длину. Дело в тонком качестве. Тонкое качество, эмоциональный заряд в любом незначительном служении. Господь Кришна обладает всем в этом творении. Ему нужно только одно – ваша любовь. Поэтому быть преданным – это такое великолепное положение. Даже если никто не знает о вашем служении на этой планете Земля, не волнуйтесь, в духовном небе оно записано.
Можно перейти к третьему вопросу? „Что является самым ценным достоянием жизни среди всех активов мира?” Другими словами, кто считается богатым: какое самое большое сокровище?
Ответ: Према.
Свами Тиртха: Да. „Того, кто испытывает трансцендентную любовь к Радхе и Кришне, следует считать самым богатым человеком в мире.” Каково ваше положение на шкале богатства?
Ответ: Я нищий.
Свами Тиртха: Нищий? Какая славная позиция! Совсем недавно я встретил довольно влиятельного человека, и он сказал: „Ну, я в меру богат”. Так что, богатство мира не может удовлетворить ваши желания. Если у вас нет, вы хотите иметь. Если есть, то хочется больше. Если у вас есть больше, вы хотите еще больше. Этой истории нет конца. И я говорю вам, что этот материальный мир является отражением изначального мира – точно так же это происходит в духовном небе. Если у вас нет божественной любви, вы ее хотите. Если у вас есть одна капля, вам нужно две. А если у вас две капли, вы хотите одну чашку, а потом вам нужен уже океан. Это жадность, ненасытная жадность, которую мы все разделяем. И я думаю, все мы знаем это чувство, верно – мы хотим большего! Нам нужно только перенести это чувство, направленное на материальное удовлетворение, к духовному служению.
Как долго живет Вселенная? Одну жизнь Брахмы. Это очень долгий период – около трехсот одиннадцати тысяч миллиардов лет. Но сказано, что для Кришны это меньше, чем мгновение ока. Точно так же, если мы накопим все богатство всего творения, это будет очень незначительно по сравнению с сокровищем божественной любви. Поэтому мы не можем ее купить. Это невозможно заплатить, невозможно купить. Это не товар. Это что-то другое, это сокровище, которое свободно распространяется.
(продолжение следует)
[1] „В поисках совершенной цели жизни” Бхактиведанта Свами Прабхупады
