Archive for October, 2020

Oct

11

Helping hand

(Szvámí Tírtha 2016.01.05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Beszélgessünk most az odaadás első szintjeiről!

“Az odaadó szolgálat három kategóriája, melyről Sríla Rúpa gószvámí a Bhakti-raszámrta-szindhuban ír: az odaadó szolgálat a gyakorlatban, az eksztázisban végzett odaadó szolgálat és a tiszta istenszeretettel végzett odaadó szolgálat.”[1]

Azt hiszem, itt meg is állhatunk! Az odaadó szolgálatnak tehát három kategóriája ismeretes: a gyakorlatban, az eksztázisban és a tiszta istenszeretettel végzett odaadó szolgálat. Néha a bhakták nagyon is erős kifejezéseket használnak, mint például: ‘Ez aztán a teljes eksztázis!’ Vagy ‘Mi volt az a nagyon különleges érzés a kírtan végén?’ Vagy: ‘Ez a praszád nem is rasza, ez már rucsi – a lehető legmagasabb rasza!’ Néha tehát nagyon magas szintű kifejezéseket használunk, bár lelki gyakorlatainkat tekintve minden valószínűséggel kezdőnek számítunk. Mindazonáltal megvan a reményünk arra, hogy ha a gyakorlatban végezzük a szolgálatainkat, akkor eljutunk a második szintre, s eljön a teljes eksztázis. Az eksztázis jelentése: ’önmagunk meghaladása’. ’Kívül állni’ – ex- stasis[2] – kint, önmagatokon kívül maradni, önmagatokat meghaladva, amikor túllépitek a határaitokat – az az eksztázis. Ez nem egy pirula eredménye, hanem az az állapot, amikor meghaladjátok legvégső határaitokat. S végül a legmagasabb szint a tiszta istenszeretet.

E kategóriák mindegyikében számos alcsoportot találunk. Az általános felfogás szerint a gyakorlatban végzett odaadó szolgálat kategóriáját kettő, az eksztázisban végzett odaadó szolgálatot négy, míg a tiszta istenszeretettel végzett odaadó szolgálatot hat tulajdonság jellemzi. E tulajdonságokról Sríla Rúpa gószvámí a későbbiekben beszél majd. Ezzel a témával kapcsolatban Sríla Rúpa gószvámí utal arra, hogy a Krsna-tudatra, az odaadó szolgálatra alkalmas személyt az egyéni hajlamai szerint lehet besorolni. Azt mondja, hogy az odaadó szolgálat az előző életben elkezdett folyamat folytatása. Senki sem kezdheti el az odaadó szolgálatot, ha korábban nem volt kapcsolata vele. Tegyük fel például, hogy valaki jelen életében bizonyos mértékű odaadó szolgálatot végez. Noha nem végzi száz százalékig tökéletesen, bármit is tesz, az nem vész el: következő életében újra el fogja kezdeni, azon a ponton, ahol ebben az életében abbahagyta. Az odaadó szolgálatot tehát folytonosság jellemzi. De még ha nem is beszélhetünk folytonosságról, ha valakiben a sors elrendezéséből érdeklődés ébred egy tiszta bhakta tanításai iránt, el lehet őt fogadni, és fejlődhet az odaadó szolgálatban. Mindenesetre azok számára, akik természetüknél fogva kedvelik az olyan könyveket, mint a Bhagavad-gítá vagy a Srímád Bhágavatam, az odaadó szolgálat könnyebb, mint azoknak, akik csak az elmélkedéshez és a logikára támaszkodó folyamatokhoz szoktak.”[3]

Tehát a folytonosság. Mindennek megvan az korábbi oka, de vajon mi az elsődleges ok? Hiszen ahhoz, hogy valamit folytassunk, el is kellett valahol kezdenünk. Hogy történt az első pillanat?

Hajagríva: Valamiféle szukrti eredménye.[4]

Pavitra: Egy szenttel való találkozásnak köszönhető jószerencse.

Szvámí Tírtha: S létezik még egy lehetőség: ha megelőlegezzük a bizalmat. Ez nem a hit, hanem a megelőlegezett bizalom – ezek a tényezők mind-mind segíthetik az egyént, hogy valamiként kapcsolatba kerüljön. Saját erőfeszítéseink révén, melyet a helyes irány felé tettünk– egy szattvikus irányba; vagy ha valamely jószerencse folytán találkozunk egy tiszta bhaktával; vagy az előző életeinkben felhalmozódott érdemek, néhány jócselekedet (szukrti) és ezek gyümölcseként képessé válunk belefogni egy lelki gyakorlatba.

Ám miért is kellene ennyire kielemeznünk az első pillanatot? Sríla Prabhupád azt mondta, hogy ha az óceán közepén fuldokoltok, s valami jószerencse folytán arra jár néhány hajó, s valaki a kezét nyújtja, hogy megmentsen benneteket – miért kellene elemeznetek azt, hogy vajon melyik hajó, kinek a keze, s vajon ki az, aki azt a kezet nyújtotta, s mégis hogy történt ez az egész? Csak ragadjátok meg! Hiszen ha túlzottan sokat elemezzük a történéseket, akkor megfulladunk! Jobb megmenekülni, mint okosnak lenni!

Akkor hát nekünk kell folytatni, hiszen ha már elkezdtük, sosem szabad feladnunk! E tekintetben az élet hosszú, és sok váratlan helyzettel szembesülhetünk. Ma például tökéletesen pozitív és támogató környezetben élhetitek a lelki életeteket, minden adott hozzá: Maháprabhu itt van, a szanga (társulás) itt van, az ásram itt van, a gurutok is itt van, a dzsapátok is itt van, s az icipici hajlandóságotok is megvan! Valamennyi kedvező körülmény biztosított hát számotokra a gyakorláshoz. Rendben, akkor távolítsunk el néhány elemet erről a listáról! Mi fog történni, ha nem lesz itt Maháprabhu? A szívetek összetörve, és azonnal szörnyethaltok – akkor hogyan tudtok majd gyakorolni? Vagy ha a lelki tanítómesteretek eltávozik? Hiszen Ő az inspiráció számunkra! Vagy ha a szangát elveszik, és egyedül maradtok. Vagy ha nincs ásram? Vagy végső soron, ha elveszítitek a hajlandóságotokat? Ezek bizony az élet nagyon emberpróbáló pillanatai, ezért minden lehetőséget meg kell ragadjunk, amíg megvan! Ne vegyétek ezeket természetesnek vagy magától értetődőnek!

 

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 2. fejezet, 19. oldal

[2] A görög jelentés: kilépés

[3] Az odaadás nektárja, 2. fejezet, 19. oldal

[4] Szukrti – lelki jócselekedetek, jámbor tettek

 



Helping hand

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2016, сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Нека поговорим малко за първите степени на предаността.

„Трите категории предано служене, които Рупа Госвами описва в „Бхакти Расамрита Синдху” са изброени като предано служене на практика, предано служене в екстаз и предано служене в чиста любов към Бога.”[1]

Мисля, че можем да спрем тук. И така, има три категории предано служене: на практика, в екстаз и в чиста любов. Понякога бхактите използват много възвишени думи. „Това е пълен екстаз!” Или „Какво беше това толкова специално усещане в края на киртана?” Или „Този прасадам не е раса, той е ручи – най-висшата възможна раса!” Така че понякога се изразяваме много възвишено, макар най-вероятно да сме на съвсем елементарно ниво в своята духовна практика. Ала все пак имаме надеждата, че след като на практика извършваме служенето си, ако достигнем второто ниво, тогава ще ни споходи пълният екстаз. Екстаз означава „да излезеш извън себе си”. „Да застанеш отвън” – ек-стасис[2] – да си вън от себе си, да надминеш себе си. Когато съумеете да надмогнете ограниченията си – това е екстаз. Той не е резултат от някакво хапче, а е когато надхвърлите и най-високия предел на границите си. И в края на краищата най-висшата степен е преданост в чиста любов към Бога.

„Има множество подразделения във всяка от тези категории. Обикновено се разбира, че в категорията на преданото служене на практика има две различни характеристики; преданото служене в екстаз има четири характеристики; а преданото служене в чиста любов към Бога има шест характеристики. Те ще бъдат обяснени от Шрила Рупа Госвами по-нататък. В тази връзка Шрила Рупа Госвами намеква, че човекът, подходящ за Кришна съзнание или предано служене, може да бъде определен по специфичния си вкус. Той казва, че преданото служене е процес, който продължава от предходни животи. Никой не може да се заеме с предано служене, освен ако преди не е бил свързан с него. Например, да предположим, че в този живот практикувам предано служене до някаква степен. Дори то да не е 100% съвършено изпълнено, при все това, каквото съм направил няма да бъде изгубено. Аз ще започна отново в следващия си живот именно от точката, в която съм спрял в този живот. По този начин винаги съществува приемственост. Но дори и да няма приемственост, ако просто случайно някой се заинтересува от напътствията на един чист предан, той може да бъде приет и да напредва в преданото служене. При всички случаи, за тези, които изпитват естествен вкус към разбирането на книги като „Бхагавад Гита” и „Шримад Бхагаватам”, преданото служене е по-лесно, отколкото за онези, които просто са привикнали към умозрения и спорове.”

И така, приемственост. За всичко си има причина отпреди. Но коя е първата причина? Защото, за да продължим нещо, трябва да сме започнали отнякъде. Как се е случил този първи момент?

Хаягрива: Някакви сукрити[3].

Павитра: Добрият късмет да срещнем светец.

Свами Тиртха: Има и една друга възможност – ако добием начално доверие. Не става дума за начална вяра, а за начално доверие. Всички тези фактори могат да помогнат на човека някак да влезе в досег. Нашите собствени усилия в добра посока, в саттвична посока; или по добра съдба може да срещнем някой чист предан; или отпреди сме натрупали някакви заслуги, някакви добри постъпки – сукрити – плодът на всичко това ще бъде, че ще можем да се захванем с духовен процес.

Но защо е нужно толкова много да анализираме първоначалния момент? Шрила Прабхупада казва, че ако се давите насред океана и ако по добра съдба наоколо има кораби, и ако някой протегне ръка да ви спаси, нима трябва да анализирате: от кой кораб, каква ръка, кой я е протегнал и как се случва – просто я грабнете! Защото ако анализираме твърде много, ще се удавим. По-добре да сме спасени, отколкото умни.

Обаче след това ние самите трябва да продължим. Веднъж започнали, никога не бива да се отказваме. В това отношение животът е дълъг и можем да се натъкнем на неочаквани ситуации. Например, днес имате цялото позитивно и подхранващо обкръжение, за да практикувате духовен живот. Всичко ви е осигурено: Махапрабху е тук, сангата е тук, ашрамът е тук, вашият гуру е тук, джапата ви е тук, мъничката ви готовност да служите също все още е налице. Така че имате всички благотворни условия за практикуване. Но ако махнем някой от елементите в този списък: ако Махапрабху не е тук, какво се случва? Сърцето ви е разбито и умирате начаса; тогава как ще можете да практикувате? Или ако духовният ви учител напусне? Та той е нашето вдъхновение! Или ако сангата я няма? Оставате сами. Или ако няма ашрам? Или в крайна сметка, ако загубите желанието си? Има много трудни моменти в живота. Затова трябва да сграбчим възможността, докато я имаме. Не го приемайте за даденост.

(следва продължение) 

[1] „Нектара на предаността”, Гл. 2

[2] От гръцки

[3] Сукрити – духовни заслуги



Gurudev&Prabhupada

(from a lecture of Swami Tirtha, 6.09.2015 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Kripadham: This is the first time when I dare to share something about Shrila Prabhupada, although I never met him. And although we appreciate him in a different way, not like in ISKCON where he is on a big pedestal, I have noticed that somehow each and every devotee has some connection with him and many are having dreams about him. He appears in their dreams as chaitya-guru who guides them. In my life he appeared like this two times. The first time was before I met the devotees. I was dreaming a very strong, wild kirtan with many devotees and in the center was Shrila Prabhupada. I woke at 4 o’clock whole wet and I thought that this was some nightmare. I am sharing this because sometimes the things we think nightmares are the most beautiful things we’ve ever experienced.

The second time was in a period when chanting was not my priority, but I wanted to improve this and then Swami Prabhupad appeared in my dream. Sometimes in a dream it happens that you appear in one place with many, many spiritually elevated persons and you don’t know how you can be there among them. They are discussing their things and there was Swami Prabhupada, but not in his body, in another body with black hair. Yet inside you know that this is him. It happens. And he was telling me why I should chant, how I should chant and very enthusiastically showing me how to chant. Then I awoke and I was chanting very nicely in the morning, and this was my association with Shrila Prabupada. I wanted to ask if you, Gurudev, have some vision why Shrila Prabhupada appears in dreams.

Swami Tirtha: I will tell you. Because if your direct spiritual master is very weak and very insignificant, then the great-grandfather will come and correct all the mistakes. Now this is not only a show of humility, but it’s really like this; in case I commit some mistakes, my superiors will come and help you. Why? Because the institution is with you. Not only me personally. I’m your servant, this is my identity. I’m your servant. But as a servant I can commit some mistakes, I can do some harm. I am limited, but they are not. This is the parampara system. Therefore we worship this principle, because it’s never mistaken. Never!

Question of Damodar: I would like to ask something. One of the mantras to Shrila Prabhupada is: namas te saraswate deve/ gaura-vani-pracarine/ nirvishesha-shunyavadi/ pashchatya-desha-tarine. In this mantra it is said that Shrila Prabhupada is opposing the shunyavadi teachings. Yet these schools are always existing and I cannot understand whether Shrila Prabhupada is fighting against these schools, or against this philosophy?

Swami Tirtha: Very nice topic. What is the sannyas name of Shrila Prabhupada? Actually his sannyas name is Swami. So, if you want to call him, he is Swami Swami. Like Swami Tirtha, he is Swami Swami, because his sannyas name is Swami, Bhaktivedanta Swami. And then what is the middle part of his name? Bhakti signifies the school, so he belongs to the school of divine love. And the middle part is in his case Bhaktivedanta – it’s always of three syllables – vedanta in this case. When he arrived in America, he wrote a poem and he said in this poem: “Oh, my dear Lord, my name is Bhaktivedanta, but I have neither bhakti, love, nor vedanta, knowledge. Yet I am deeply convinced that the holy name can make the miracles.”

So, he is vedanta, he is very much in possession of the divine knowledge. We don’t accept his humble opinion about himself. And therefore he usually presented very strongly the personal concept of worship of God, opposing impersonal concept. Basically I think that his deep conviction was that this loving personal approach to Krishna is more satisfying for the soul and for God; therefore he was against the impersonal conception.

Once with his devotees he discussed these topics; he discussed them many times, but there was one occasion, when he told the disciples to have the books of Shankara in their devotional libraries. They were surprised: “The books of Shankara! The main leader of Mayavada school?” Then Prabhupada said: “Well, Shankara is 99% right. He is a great philosopher of India and he has some place. But these nonsense nowadays followers – their preaching is incorrect!” So, he appreciated the sadhu, even with a different opinion like Shankara. Therefore he gave some commentaries to Shankara’s verses. But he was very much against the distortion that happens nowadays in the name of Shankara. And basically I think he was not fighting against something, but he was fighting for something. This is a much better approach.

Sometimes we think that he demanded so much from his devotees. This is true in one sense, but at the same time he was very open-minded. His preaching was very open. When people asked him: “Well, if I want to join you, shall I give up my religion?” He said: “No. It’s not necessary”. “Shall I give up my job?” He said: “No. It’s not necessary.” “Shall I leave my family?” “No. It’s not necessary”. “Shall I shave up?” “It’s not necessary” Why? Because the real connection is beyond these formalities. And his idea was: if you meet a Christian, help that person to become a better Christian; if you meet a Muslim, help him to become a better Muslim. And of course help yourself to become a better devotee. This is the goal that we have to fight for. We all improve in our respective stages of life conditions.

 

(to be continued)

 



Gurudev&Prabhupada

(Szvámí Tírtha 2015.09.06-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Krpadhámá: Ez az első alkalom, amikor meg merek osztani valamit Sríla Prabhupáddal kapcsolatban, bár sohasem találkoztam vele. S ugyan másképpen tiszteljük őt, nem úgy, mint az ISKCON-ban, ahol nagy piedesztálon helyezkedik el a méretarányos szobra, mégis észrevettem, hogy minden egyes bhaktának van valamilyen kapcsolata vele és sokak álmodnak is róla. Csaitja-guruként, útmutatást adva jelenik meg az álmukban. Két alkalommal jelent meg nekem ilyen formában. Az első alkalom még azelőtt volt, hogy találkoztam a bhaktákkal. Egy erőteljes, vad kírtannal álmodtam, ahol sok bhakta volt és középütt Sríla Prabhupád. Hajnali négy órakor teljes verejtékben ébredtem és azt gondoltam, hogy ez valami rémálom volt. Azért osztom meg ezt most veletek, mert néha azok a dolgok, amiket rémálomnak hiszünk a legcsodálatosabb történések, amit valaha is tapasztalhattunk.

A második alkalom egy olyan időszak volt, amikor a mantrázás nem volt prioritásban az életemben, de szerettem volna javítani ezen, s akkor Szvámí Prabhupád megjelent álmomban. Néha az álomban megtörténik, hogy sok-sok lelkileg emelkedett személlyel együtt jelensz meg és fogalmad sincs hogyan kerültél közéjük. Ők a dolgaikról beszélgetnek és ott volt Szvámí Prabhupád, de nem a saját testében, hanem másfajta testben, fekete hajjal. Mégis belül tudod, hogy ő az. Ez előfordul. S arról beszélt nekem, hogy miért is kellene mantráznom, hogyan kellene mantráznom és nagy lelkesedéssel mutatja nekem, hogy hogyan mantrázzak. Aztán felébredtem és reggel nagyon szépen mantráztam, és ez volt a társulásom Sríla Prabhupáddal. Szerettelek volna megkérdezni, hogy ha esetleg Gurudév Neked van valami elképzelésed, hogy miért jelenik meg Sríla Prabhupád a bhakták álmaiban?

Szvámí Tírtha: Elárulom nektek, ha a közvetlen lelki tanítómesteretek annyira gyenge és igencsak jelentéktelen, akkor a dédapátok el fog jönni és kijavítja a valamennyi hibát. Ez nem pusztán az alázatossággal való kérkedés, hanem ez valóban így van; abban az esetben, ha én elkövetek valami hibát, akkor az én feljebbvalóim fognak eljönni és segítenek nektek. Miért? Mert az intézmény veletek van. Nem csak én személy szerint. A szolgátok vagyok ez az én feladatom. Én a szolgátok vagyok. De, mint szolga, követhetek el hibákat, sértéseket. Nekem is vannak korlátaim, nekik viszont nincsenek. Ez a parampará rendszere. Ezért imádjuk ezt az elvet, mert sohasem téved. Sohasem!

Dámódar: Szeretnék kérdezni valamit. Az egyik Sríla Prabhupádhoz szóló mantra a következő: namasz té száraszvaté dévé gaura-váni-pracsáriné nirvisésa-súnjavádi-páscsátja-désa-táriné. Ez a mantra úgy szól, hogy Sríla Prabhupád szembeszáll a súnjavádi tanításokkal. Mégis ezek az iskolák mindig léteztek, és nem tudom megérteni, hogy vajon Sríla Prabhupád ezen iskolák ellen harcol vagy éppen a filozófia ellen?

Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon szép téma. Mi Sríla Prabhupád szannjász neve? Valójában az ő szannjász neve Szvámí. Tehát, ha szeretnéd megszólítani őt, akkor ő Szvámí Szvámí. Mint ahogy engem Szvámí Tírthának hívnak, ő pedig Szvámí, Szvámí Szvámí, mert az ő szannjász neve Szvámí, Bhaktivédánta Szvámí. S akkor mi a középső neve? A bhakti jelenti az iskolát, tehát ő az istenszeretet iskolájához tartozik. S a középső név az ő esetében Bhaktivédánta – mindig három szótagból áll – ebben az esetben védánta. Amikor Amerikába érkezett, akkor írt egy verset és ebben azt mondja, hogy: „Ó, drága Uram, Bhaktivédántának neveznek, de sem bhakti, odaadás; sem védánta, tudás nincs bennem. De erős hitem van Krsna szent nevében, hogy az csodákra képes.”  

Tehát, ő védánta, igen is birtokolja az isteni tudást. Nem fogadjuk el az ő alázatos véleményét saját magáról. Ezért általában nagyon erősen képviselte az imádat személyes koncepcióját, szemben a személytelen koncepcióval. Alapvetően azt gondolom, hogy mély meggyőződése szerint Krsna szeretetteljes személyes megközelítése sokkal inkább elégedetté teszi mind a lelket, mind pedig Istent – ezért szállt szembe a személytelen koncepcióval.

Egyszer ezekről a témákról beszélgetett a bhaktákkal; sokszor beszélgetett velük, de egy alkalommal azt mondta a tanítványainak, hogy szerezzék be a bhakta könyvtár számára Shankarának a könyveit. Ezen igencsak meglepődtek a tanítványok: „Shankara könyveit! A májáváda iskola fő vezetőjének a könyveit?” Majd Prabhupád így szólt: „Nos, Shankarának 99%-ban igaza van. Ő India egyik kiváló filozófusa és van némi tekintélye. De manapság ezek az ostoba követői – nos, az ő prédikációjuk helytelen!” Tehát, Prabhupád tisztelte a szádhukat, még akkor is, ha más véleményen voltak, mint például Shankara. Ezért Shankara verseit néhány kommentárral látta el, de nagyon ellenezte a torzításokat, melyeket manapság Shankara nevében elkövetnek. S alapvetően azt hiszem, hogy nem valami ellen, hanem valamiért harcolt. Ez sokkal kedvezőbb megközelítés.

Néha azt gondoljuk, hogy nagyon sokat követelt a tanítványaitól. Ez egyrészt igaz is, de ugyanakkor nagyon nyitott is volt. A prédikálása nagyon nyílt volt. Amikor azt kérdezték tőle az emberek, hogy: „Nos, ha csatlakozni szeretnék hozzád, akkor fel kell adnom a vallásomat?” Mire ő így felelt: „Nem. Erre nincs szükség”. „Adjam fel a munkámat?” Mire ő: „Nem. Nem szükséges.” „Hagyjam ott a családomat?” „Nem. Nem kell”. „Borotváljam le a hajamat?” „Nem muszáj” Miért? Mert a valódi kapcsolat túlvan ezeken a formaságokon. Az ő gondolata az volt, hogy: ha találkozol egy kereszténnyel, akkor segítsd őt abban, hogy jobb keresztény váljon belőle; ha találkozol egy muzulmánnal, akkor segítsd, hogy jobb muzulmán legyen. S természetesen, segíts magadon, hogy jobb bhakta legyél. Ez a cél, amiért harcolnunk kell.  Mindannyian fejlődünk a saját szintünkön személyes körülményeinknek megfelelően.

 

(folytatása következik)

 

 



Gurudev&Prabhupada

(от лекция на Свами Тиртха, 6.09.2015 сутрин, София)

(продължава от предишния петък) 

Крипадхам: За пръв път се осмелявам да споделя нещо за Шрила Прабхупада, макар никога да не съм го срещал. И въпреки че ние го почитаме по различен начин, не както в Искон, където е поставен на голям пиедестал, забелязал съм, че някак всеки предан има някаква връзка с него и мнозина го сънуват. Той се появява в сънищата им като чайтя-гуру, който ги насочва. В моя живот се е появявал по такъв начин два пъти. Първият път беше преди да срещна бхактите. Сънувах много мощен, див киртан с много бхакти, а в центъра беше Шрила Прабхупад. Събудих се в 4 ч. сутринта целия мокър и помислих, че това е някакъв кошмар. Споделям това, защото понякога нещата, които мислим за кошмари, са най-прекрасните неща, които някога сме преживявали.

Вторият път беше в период, когато мантруването не ми беше приоритет, но исках това да се подобри и тогава Шрила Прабхупада се появи в съня ми. Понякога насън се случва да се намираш на едно място с мнозина духовно извисени личности и не знаеш как си се озовал сред тях. Те си обсъждат своите неща; там беше и Свами Прабхупада, но не в своето тяло, а в друго тяло с черна коса. Обаче вътре в себе си знаеш, че това е той. Случва се. Той ми казваше защо трябва да мантрувам, как да мантрувам и много ентусиазирано ми показваше. После се събудих и мантрувах много хубаво сутринта – това беше второто ми общуване с Шрила Прабхупада. Исках да попитам дали ти, Гурудев, имаш някаква визия защо Шрила Прабхупада се явява насън?

Свами Тиртха: Ще ти кажа. Защото ако прекият ти духовен учител е много слаб и много незначителен, тогава прадядото ще дойде и ще поправи всички грешки. Сега това не е просто шоу на смирение, но наистина е така; в случай, че аз допусна някакви грешки, моите наставници ще дойдат и ще ви помогнат. Защо? Защото цялата тази институция е с вас. Не само аз лично. Аз съм ваш слуга, това е моята идентичност. Аз съм ваш слуга. Но като слуга мога да допусна някакви грешки, мога да причиня някаква вреда. Аз съм ограничен, обаче те не са. Това е системата парампара. Затова ние обожаваме този принцип, защото той никога не греши. Никога!

Въпрос на Дамодар: Бих искал да попитам нещо. Една от мантрите към Шрила Прабхупада е: намас те сарасвате деве/ гоура-вани-прачарине/ нирвишеша-шунявади/ пашчатя-деша-тарине. В тази мантра се казва, че Шрила Прабхупада се противопоставя на шунявади ученията. Но тези школи винаги си съществуват и аз не мога да разбера дали Шрила Прабхупада се бори срещу самите школи или срещу философията им?

Свами Тиртха: Много добра тема. Какво е санняс името на Шрила Прабхупада? Всъщност неговото санняс име е Свами. Така че ако искате да го повикате, той е Свами Свами. Както Свами Тиртха, той е Свами Свами, защото неговото санняс име е Свами, Бхактиведанта Свами. А каква е средната част на името му? Бхакти обозначава школата – той принадлежи на школата на божествената любов. А средната част в неговия случай, Бхактиведанта, е веданта – винаги е с три срички. Когато пристигнал в Америка, той написал една поема, в която казва: „О, скъпи Господи, моето име е Бхактиведанта, но аз нямам нито бхакти, любов, нито веданта, знание. Въпреки това съм дълбоко убеден, че святото име може да прави чудеса.”

Така че той е веданта, в изключителна степен притежава духовното знание. Ние не приемаме смиреното му мнение за самия него. Именно заради това той обикновено много ясно представя личностната концепция за обожание на Върховния, противопоставяйки се на безличностните концепции. Защото, мисля, дълбоката му убеденост била, че този любящ, личностен подход към Кришна е по-удовлетворяващ за душата и за Бога; затова е бил против инперсоналната концепция.

Веднъж той разговарял по тези теми със своите предани; той ги е обсъждал много пъти, но имало един случай, когато казал на учениците си, че трябва да имат книгите на Шанкара в своите библиотеки. Те били смаяни: „Книгите на Шанкара! Главния водач на школата Маявада?” Тогава Прабхупад казал: „Всъщност Шанкара е 99% прав. Той е велик индийски философ и има своето място. Обаче тези негови глупави последователи в наши дни – тяхното проповядване е неправилно!” Така че той цени садху, макар и да е на различно мнение, като Шанкара. Затова и е давал някои коментари към стихове на Шанкара. Но е бил много против изкривяването, което се случва понастоящем в името на Шанкара. И като цяло мисля, че той не се е борил против нещо, а се е борил за нещо. Това е далеч по-добър подход.

Понякога мислим, че е изисквал прекалено много от учениците си. Това е вярно в един смисъл, но в същото време той е бил с много широко скроен ум. Проповядването му е било много открито. Когато хората го питали: „Ако искам да се присъединя към вас, трябва ли да се откажа от религията си?” Той казал: „Не. Не е необходимо”. „Трябва ли да напусна работата си?” Той казал: „Не. Не е необходимо”. „Трябва ли да напусна семейството си?” „Не. Не е необходимо”. „Трябва ли да си обръсна главата?” „Не е необходимо”. Защо? Защото истинската връзка е отвъд тези формалности. И неговата идея била: ако срещнете християнин, помогнете му да стане по-добър християнин; ако срещнете мюсюлманин, помогнете му да стане по-добър мюсюлманин. И разбира се, помагайте на себе си да станете по-добри бхакти. Това е целта, за която трябва да се борим, всеки да напредва в съответните си житейски условия.

 

(следва продължение)

 



Gurudev&Prabhupada

(Conferencia matutina de Swami Tirtha, el 6.09.2015, Sofía ) 

(Continua la conferencia del pasado viernes) 

Kripadham: Por primera vez me atrevo a compartir algo relacionado con Shrila Prabhupada, a pesar de que no le he encontrado. Y a pesar de que nunca le he encontrado. Y a pesar de que nosotros le apreciamos diferentemente, no como en ISKON en la que se ubica en gran pedestal y he notado que cada devoto mantiene conexión con él y algunos están sonando con él. Aparece en sus sueños como chaitya-guru que los guía. En mi vida ha aparecido dos veces de este modo. La primera vez era antes de mi encuentro con los devotos bhakta. He visto en mi sueño un poderoso, salvaje kirtan con numerosos devotos y en el centro estaba Shrila Prabhupada. He despertado a las 4 de la madrugada completamente mojada y he pensado que había sido una pesadilla. Comparto este recuerdo pues creo que algunas veces lo que consideramos ser una pesadilla resulta ser la más hermosa vivencia jamás experimentada..

La segunda vez era un periodo en el que cantar mantras no era prioridad para mí pero deseaba mejorar y entonces Swami Prabhupad apareció en mis sueños. A veces mientras uno este soñando, se le parece estar en un sitio junto a personas muy espirituales y elevadas sin saber cómo has podido alcanzar tal sitio. Las personas del sueño van discutiendo de sus asuntos; allí aparece también Swami Prabhupada, pero no en su propio cuerpo, sino en otro y tiene cabellos negros. Interiormente sabes que es él. Son cosas que ocurren. Y el Swami me decía cómo y por qué yo debía cantar y recitar mantras y me lo ensenaba con gran entusiasmo. Luego de haber despertado he cantado muy bien mis mantras por la mañana – esta fue mi segunda oportunidad de conexión con Shrila Prabupada. Quería preguntar si usted, Gurudev, tiene una visión del por qué Shrila Prabhupada aparece en los sueños.

 Swami Tirtha: Te lo diré. Si tu maestro espiritual es débil o insignificante, vendrá el tartar-abuelo para corregir los errores. Ahora esto no es un show/ espectáculo de humildad, es algo real. Si yo acometo errores, vendrán los tutores, mis superiores para ayudarte. Por qué? Toda la institución está contigo, No solo yo personalmente. Yo soy vuestro servidor – esta es mi identidad. Vuestro servidor. En el aspecto/ en la cualidad de servidor puedo acometer errores, puedo causar daño. Estoy limitado pero ellos no lo están. Es el sistema parampara. Por esto adoramos el principio, puesto que nunca acomete error. Nunca, jamás!

Pregunta de Damodar: Quisiera preguntar algo .Una de las mantras dirigida a Shrila Prabhupada es: namas te saraswate deve/ gaura-vani-pracarine/ nirvishesha-shunyavadi/ pashchatya-desha-tarine. En esta mantra se dice que Shrila Prabhupadase opone a las doctrinas shunyavadi .

Por lo tanto estas escuelas permanecen y no puedo comprender si Shrila Prabhupada está luchando contra las escuelas o contra las doctrinas filosóficas?

Swami Tirtha: Muy buen tópico. Cuál es el sannyas nombre de Shrila Prabhupada? En realidad su sannyas nombre es Swami. Entonces, si queréis llamarle, el seria Swami Swami. Al igual que Swami Tirtha, él es Swami Swami, puesto que su nombre sannyas es Swami, Bhaktivedanta Swami. Que es lo que indica la parte mediana del nombre? Bhakti indica la escuela – pertenece a la escuela del Amor divino. Y la parte mediana del nombre en este caso, Bhaktivedanta – consta siempre de tres silabas – vedanta. Habiendo llegado en América escribió un poema en el que dice: “Oh, querido Dios mío, mi nombre es Bhaktivedanta, pero no tengo bhakti, amor, ni el saber de vedanta. A pesar de ello, estoy convencido que el Nombre santo puede realizar milagros!.”

Así que, él es vedanta, posee el Saber divino. No aceptamos esta humilde opinión de sí mismo. Por esta razón el suele explicar muy claramente el concepto personal de adoración del Supremo, oponiéndose a conceptos impersonales. Su más profunda convección ha sido la del aproche personal por Krishna, un aproche más satisfactorio para el Alma divina, contrario al aproche impersonal.

Una vez estaba discutiendo del tópico con sus devotos; habían discutido ya varias veces, pero en uno de los casos recomendó a sus discípulos que debían tener en sus bibliotecas los libros de Shankara. Ellos estaban asombrados: “Los libros de Shankara! El principal líder de la escuela de Mayavada ?” Entonces Prabhupada dijo: “Bueno, Shankara tiene razón en los 99%. Es un gran filósofo de India y tiene su merecido sitio. Por lo tanto, sus tontos seguidores en nuestros días – su predicación es incorrecta!” El apreciaba al sadhu, a pesar de tener su opinión diferente, al igual que Shankara. Estaba contra la distorsión que ocurre actualmente con el nombre y los versos de Shankara. En resumen creo que no estaba luchando contra algo sino por algo. Es desde luego un mucho mejor aproche.

 A veces pensamos que exigía demasiado de sus discípulos. Es verdad en un sentido pero el poseía una mente muy amplia. Su predication era abierta. Cuando la gente preguntaba: “Bueno, si yo quisiera juntarme con vosotros, acaso debo abandonar mi religión?” El respondía diciendo: “No. No es necesario”. “Debo abandonar mi puesto de trabajo ?” La respuesta: “No. No es necesario ”. ” “Tendré que abandonar mi familia?” “No. No es necesario”. Tendré que afeitar mi cabeza? “No. No es necesario”. “No. It’s not necessary”. Por que? Es que la conexión real está más allá de las formalidades. Su idea era: luego de haber encontrado un buen Cristiano, ayudadle a que sea aún mejor Cristiano, ayudad a un buen musulmán a ser aún mejor musulmán. Y naturalmente, ayudad a vosotros mismos, ayudad a ser aún mejores devotos bhakta. Este es el objetivo, por esto debemos luchar, para que cada uno pueda ir en adelante en sus respectivas condiciones de vida.

 

(Sigue continuacion)

 



Gurudev&Prabhupada

(из лекции Свами Тиртхи, 6.09.2015 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы) 

Крипадхам: Это первый раз, когда я осмеливаюсь рассказать что-то о Шриле Прабхупаде, хотя никогда с ним не встречался. И хотя мы ценим его по-другому, не так, как в ИСККОН, где он стоит на большом пьедестале, я заметил, что каким-то образом каждый преданный имеет с ним какую-то связь и многим он снился.

Он появляется в их снах как чайтя-гуру, который их направляет. В моей жизни от появлялся таким образом дважды. В первый раз это было до моей встречи с бхактами. Мне снился очень мощный, дикий киртан с множеством бхакт, а в центре был Шрила Прабхупад. Я проснулся в 4 ч. утра весь взмокший и подумал, что это какой-то кошмар. Я делюсь этим, потому что иногда вещи, которые мы считаем кошмарами – это самые прекрасные вещи, которые мы когда-либо испытывали.

Второй раз был в период, когда повторение мантры не было моим приоритетом, но я хотел улучшить это, и тогда во сне мне явился Свами Прабхупада. Иногда во сне случается, что ты оказываешься в одном месте со многими духовно возвышенными личностями и не знаешь, как оказался среди них.

Они обсуждали свои вещи; там был и Свами Прабхупада, но не в своем теле, а в другом теле с черными волосами. Однако внутри себя я знал, что это он. Бывает такое. И он говорил мне, почему я должен повторять мантру, как я должен ее повторять, и с большим энтузиазмом показывал мне как повторять. Потом я проснулся и утром очень хорошо воспевал, и это было моим общением со Шрилой Прабхупадой. Я хотел спросить, есть ли у вас, Гурудев, какое-то видение того, почему Шрила Прабхупада появляется во снах.

Свами Тиртха: Я скажу тебе. Потому что если ваш непосредственный духовный учитель очень слаб и очень незначительный, тогда прадед прийдет и поправит все ошибки. Это не просто показ моего смирения, но это воистину так; в случай, что я сделаю какие-то ошибки, мои наставники прийдут и помогут вам. Почему? Потому что весь этот институт с вами. Не только я лично. Я ваш слуга, это моя идентичност. Я твой слуга. Но как слуга я могу совершить какие-то ошибки, могу причинить вред. Я ограничен, но они нет. Это система парампары. Поэтому мы почитаем этот принцип, потому что он никогда не ошибается. Никогда!

Вопрос  Дамодара: Я бы хотел спросить что-то. Одна из мантр к Шрила Прабхупаде это: намас те сарасвате деве/ гоура-вани-прачарине/ нирвишеша-шунявади/ пашчатя-деша-тарине. В этой мантре сказано, что Шрила Прабхупада противостоит шуньявади учению. Но эти школы существуют всегда, и я не могу понять, борется ли Шрила Прабхупада против этих школ или против их философии?

Свами Тиртха: Очень хорошая тема. Какое санньяс имя Шрила Прабхупады? На самом деле его санньяс имя Свами. Так что если хотите его позвать, он Свами Свами. Как Свами Тиртха, он же Свами Свами, потому что его санняс имя Свами, Бхактиведанта Свами. А как же средняя часть его имени? Бхакти означает школу – он принадлежит к школе божественной любви. А средняя часть в его случае, Бхактиведанта, веданта – всегда из трех слогов. Когда он прибыл в Америку, он написал стихотворение, в котором он сказал: „О, мой дорогой Господь, меня зовут Бхактиведанта, но у меня нет ни бхакти, любви, ни веданты, знания. Но я глубоко убежден, что святое имя может творить чудеса”.

Так что он веданта, в исключителной степени обладает духовным знанием. Мы не принимаем его смиренное мнение о самом себе. И поэтому он обычно очень сильно представлял личную концепцию поклонения Богу, противопоставляя ее безличной концепции. По сути, я думаю, что его глубокое убеждение заключалось в том, что этот любящий личный подход к Кришне приносит большее удовлетворение душе и Богу; поэтому он был против безличной концепции.

Однажды со своими преданными он обсудил эти темы; он обсуждал их много раз, но был один случай, когда он сказал ученикам иметь книги Шанкары в их религиозных библиотеках.

Они были удивлены: „Книги Шанкары! Главного лидера школы Маявада?” Тогда Прабхупад сказал: „На самом деле Шанкара 99% прав. Он великий индийский философ и у него есть свое место. Но эти его глупые последователи в наши дни – их проповедование неправильно!” Так что он ценил садху, хотя и с другим мнением, как Шанкара. Поэтому он дал некоторые комментарии к стихам Шанкары. Но он был очень против того искажения, которое сейчас происходит во имя Шанкары. И в основном я думаю, что он боролся не против чего-то, а за что-то. Это гораздо лучший подход.

Иногда нам кажется, что он так многого требовал от своих преданных. В каком-то смысле это правда, но в то же время он был очень непредубежденным. Его проповедование было очень открытым. Когда люди его спрашивали: „Если я хочу присоединиться к вам, надо ли мне отказаться от своей религии?” Он сказал: „Нет. Не обязательно”. „Надо ли мне бросить свою работу?” Он сказал: „Нет. Не обязательно”. „Нужно ли мне уйти от семьи?” „Нет. Не обязательно”. „Надо ли побрить свою голову?” „Не обязательно”. Почему? Потому что настоящая связь выходит за рамки этих формальностей. Его идея заключалась в следующем: если вы встретите христианина, помогите этому человеку стать лучшим христианином; если вы встретите мусульманина, помогите ему стать лучшим мусульманином. И, конечно же, помогите себе стать лучшим преданным. Это цель, за которую мы должны бороться. Чтоб на каждом этапе жизни каждый совершенствовался в своих конкретных обстоятельствах жизни.

 

(продолжение следует)

 

 



Oct

5

six goswamis

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2016, morning, Sofia)

We continue our readings from this very important book – The Ocean of Bhakti-rasa. What do we expect from an ocean? To be big. And also? It must be deep; with some living animals inside; to be an ocean of nectar; to be secret. And also to have waves. So this book is divided into waves. So you can see how innovative our Rupa Goswami was. Not simply following the pattern to divide the book into chapters, but waves. One of the features of the vaishnava is that he is poetic. And how can we describe the nectarean ocean of bhakti-rasa in a composed or in a boring manner? Chapters, subchapters and this and that – no, impossible! Waves! You can see that even from these very simple contents of the book we can learn a lot.

Our goswamis, our teachers are of very diverse character. One was very strict on the rules, regulations and all the necessary elements of the practice. Hari-bhakti-vilasa – this is like the law-book, the code of the conduct of the practitioner. I tell you, it’s very difficult. There it is mentioned something like this that if you follow varnashrama-dharma for 25000 lifetimes without a mistake, then you can qualify yourself to go further. According to that standard we have had 24999 lifetimes before and now we have to qualify ourselves fully. And also all the details of the ritualistic part of our process is described. All the necessary qualities of a prospective disciple are described; what is the meaning of initiation, etc. So, you can see that Sanatan Goswami gives very detailed information on the rules and regulations.

Then Rupa Goswami, who is another top senior of the goswamis; sometimes he starts with very simple instructions. Like vacho vegam manasa krodha-vegam jihva-vegam udaropastha-vegam[1] – those who have controlled the speech, the tongue, the genitals, they are qualified to be like masters. And then what are the necessary elements of practicing bhakti, like enthusiasm, some knowledge, some renunciation, etc[2]. Or what are the features of the relationships between the devotees, like exchange and opening up the mind, etc[3]. Then from the very basic information he quickly jumps to some very ecstatic topic – to describe the Radha-kunda: “If once you immerse yourself into Radha-kunda, then ecstatic prema is provided.”[4] What does it mean? Is he a spiritual tour-operator? If we visit Radha-kunda as a tourist and if we jump into it – shall we get it? You will not get it. We have to have the proper mood. Taking a sacred bath purifies not only the body, but the subtle body where your karmic action-reaction data is kept. So, in order to be purified and to receive something higher, we must have the proper mood. Therefore Rupa Goswami describes the preliminary steps, like control and practices, dos and don’ts, and things like this. Nevertheless this is just like a very difficult discipline for him – to speak about ABC. Because he wants to speak about XYZ. He wants to tell the secret; but in order to provide the secret, he wants to prepare us to be able to receive it. And in many other books Rupa Goswami describes very essential points. Just like here in this Bhakti-rasamrita-sindhu.

But let’s take some other goswamis. Let’s take a neophyte from them – Jiva Goswami, the young one. Jiva Goswami is a very high class philosopher. He is not only an eloquent speaker and the best person in arguments, but he is a very profuse writer. So in case you have any trouble in philosophy, you can refer to him. His famous books – the Sandarbhas – are like containers of essential philosophical points and debates and arguments, etc. He is describing the glories of the Bhagavatam and establishing it as the ultimate scriptural authority. And he defends the dignity of his senior teachers and of the whole sampradaya with these philosophical points.

Let’s take another goswami – Raghunath Das. The title of one of his books is Vilapa-kusumanjali – the Bouquet of Flowers of Separation. Now we have reached the pinnacle of titles.

So, these scriptures are very important for us. These books contain not only very delicate information, but very delicate insights into spiritual reality. And some of the books of the goswamis can be found online in the 21st century. But you will find some of the books of the goswamis buried in Vrindavan. Because they are so high that the followers decided to bury them, to protect the content from being widespread. There is a grantha-samadhi – samadhi for the books of the goswamis, buried under it. So we can understand from this that there is some very high class information concerning our process. And therefore we should appreciate Rupa Goswami’s books also in the same manner.

 

 

(to be continued)

 

[1] Upadeshamrita, verse 1

[2] Upadeshamrita, verse 3

[3] Upadeshamrita, verse 4

[4] Upadeshamrita, verse 11

 



Oct

5

six goswamis

(Szvámí Tírtha 2015.09.06-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Folytassuk felolvasásunkat ebből a nagyon fontos könyvből: The Ocean of Bhakti-rasa! Mit várunk egy óceántól? Hogy nagy legyen. És még? Bizonyára mély is, lakozik benne néhány élőlény, egy nektáróceán és titkok rejteke. S persze hullámzik – így hát ez a könyv is hullámokból áll. A vaisnavák egyik tulajdonsága, hogy költőiek. S hogyan jellemezhetnénk a bhakti-rasza nektáróceánját rendszerezett, unalmas stílusban? Fejezetek, alfejezetek, és így tovább – na nem, ez lehetetlen! Hullámok! Látjátok, pusztán a tartalomból kiindulva mennyire sokat tudhatunk meg!

A gószvámík, a mi tanáraink nagyon különböző karakterűek. Az egyikük nagyon szigorú volt a szabályokat, és a gyakorlat más részeit tekintve. Hari-bhakti-vilász – olyan ez, mint egy törvénykönyv, a gyakorlók magatartási kódexe. Mondom, nagyon nehéz. Olyasmit is említenek benne, hogy ha 25 000 életen át hibátlanul követitek a varnásram-dharmát, akkor már továbbmenőnek minősültök. E mérce szerint már 24 999 életen vagytok túl, így most itt az ideje, hogy teljesen éretté váljatok. Itt találjátok folyamatunk rituális részének részleteit is, illetve a jövendőbeli tanítvány tulajdonságait is, az avatás jelentőségét, stb. Láthatjátok hát, hogy Szanátan gószvámí nagyon részletesen ír a szabályokról.

Majd Rúpa gószvámí, a gószvámík egyik elöljárója néhány nagyon egyszerű utasítással kezdi, mint a vácsó-végam manasza-kródha-végam dzsihvá-végam udarópasztha-végam- „Aki képes uralkodni szavain és gondolatain, legyőzte a nyelv, a gyomor, a nemi vágyak ösztönző erejét, valamint a haragnak is ellenáll, méltó arra, hogy szerte a világon tanítványai legyenek.”[1] Majd arról ír, hogy mik a bhakti gyakorlásának kötelező elemei, mint például „a szívből jövő lelkesedés, némi tudás, némi lemondás…”[2] Vagy hogy mik a tanítványok közötti kapcsolat jellemzői, mint például „a bizalmas gondolatok feltárása, bensőséges tudakozódás…”.[3] Majd a nagyon is alapvető információkból indulva hirtelen sokkal extatikusabb témára ugrik – a Rádhá-kunda jellemzése következik: „Aki csak egyszer is megfürdik a habjaiban, annak szívében nyomban feltámad és kiteljesedik a tiszta istenszeretet.”[4] Vajon ez mit jelenthet? Ő talán egy spirituális túravezető? Ha turistaként ellátogatunk a Rádhá-kundhoz, és ha beleugrunk – vajon be fogunk jutni? Nem fogtok bejutni, ehhez megfelelő hangulatra van szükség. Ha szent fürdőt veszünk, akkor nemcsak a testünk, hanem a finomtestünk is megtisztul, ahol a karmikus adatok is tárolódnak. Ahhoz tehát, hogy megtisztuljunk, s valami magasabbat kapjunk, megfelelő hangulattal kell rendelkeznünk. Éppen ezért Rúpa gószvámí leírja az előzetes lépéseket, mint például ellenőrzés és gyakorlatok, szabályok és tiltások, meg ilyesmi. Mindazonáltal nagy önfegyelem számára az ABC-ről beszélni, hiszen Ő az XYZ-ről szeretne írni. Fel akarja fedni a titkot, ám ehhez fel kell minket készítenie annak befogadására. S sok másik könyvében Rúpa gószvámí a nagyon is lényeges dolgokról ír, mint például az Odaadás nektárja címűben is.

Ám nézzünk most néhány másik gószvámít! Emeljük ki közülük a neofítát, Dzsíva gószvámít, a fiatalt! Dzsíva gószvámí filozófiai munkássága kiemelkedő. Nem csupán kiváló szónok és a legjobb érvelő, hanem mesteri író is. Ha bármi bajotok adódna a filozófiával kapcsolatban, hivatkozzatok csak Rá! Híres könyvei, a Szandarbhák magvas filozófiai nézőpontok, viták és érvelések gyűjteményei. Dicsőíti a Bhágavatamot, és a szentírások végső tekintélyeként említi. Ezekkel a filozófiai érvelésekkel megvédi élenjáró mesterei, s ezáltal az egész szampradája nemes jellemét.

Nézzünk egy másik gószvámít – Raghunáth Dászt! Egyik könyvének címe Vilápa-kuszumánydzsali (A bánat bokrétája) – ezzel el is érkeztünk a címek csúcsához.

Ezek a szentírások tehát nagyon fontosak számunkra. Ezek a könyvek nemcsak finomságokat tartalmaznak, hanem nagyon kifinomult betekintést nyújtanak a lelki valóságba. A gószvámík néhány könyvét online is megtalálhatjátok a 21. században, ám néhány könyvüket Vrndávanban temették el, mert annyira magas szintűek, hogy követőik úgy döntöttek, eltemetik azokat, ezáltal védve meg tartalmukat. Ott van egy grantha-szamádhi is, a gószvámík könyveinek szamádhija – ebből is világos, hogy a mi lelki folyamatunk valami nagyon magas szintű információval bír, s ezért Rúpa gószvámí könyveit is értékeljük hasonlóan nagyra!

(folytatása következik)

[1] Srí Upadésámrta, 1. fejezet

[2] Srí Upadésámrta, 3. fejezet

[3] Srí Upadésámrta, 4. fejezet

[4] Srí Upadésámrta, 11. fejezet



six goswamis

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2016, сутрин, София)

Продължаваме нашето четене от тази толкова важна книга – „Океана на бхакти-раса”. Какво очакваме от един океан? Да бъде голям. И още? Трябва да е дълбок; да е населен с животни; да е океан от нектар; да е потаен. И също да има вълни. Така че тази книга е разделена на вълни. Можете да видите какъв новатор е бил нашият Рупа Госвами. Той не просто следва шаблона да раздели книгата на глави, а на вълни. Едно от качествата на ваишнавата е, че е поетичен. Та нима бихме могли да опишем нектарния океан на бхакти-раса по хладнокръвен или скучен начин? Глави, под-глави и т.н – не, невъзможно! Трябва да са вълни! Виждате, че дори само от съдържанието на книгата можем да научим много.

Нашите госвами, нашите учители са с много разнообразен характер. Един от тях много строго указва правилата, предписанията и всички необходими елементи на практиката. „Хари Бхакти Виласа” е като устав, като кодекс за поведението на практикуващия. Казвам ви, много е трудно. Там се споменава нещо от рода на това, че ако следвате варнашрама-дхарма в продължение на 25 000 живота без грешка, едва тогава можете да се квалифицирате да минете нататък. Според този стандарт ние вече сме имали 24 999 живота преди, и сега трябва напълно да се усъвършенстваме. Описани са също и всички подробности от ритуалистичната част на нашия процес; всички необходими качества на бъдещия ученик; какво е значението на посвещението и т.н. Виждате, че Санатан Госвами дава много детайлна информация за правилата и предписанията.

После Рупа Госвами, който е друг от най-старшите сред госвамите; понякога той започва със съвсем простички напътствия. Като вачо вегам манаса кродха-вегам джихва-вегам ударопастха-вегам[1] – тези, които са овладели речта, езика, гениталиите си имат качествата да бъдат учители. След това какви са необходимите елементи за практикуване на бхакти, като ентусиазъм, някакво знание, някакво отречение[2]. Или какви са характеристиките на взаимоотношенията между преданите, като обмен, разкриване на мислите и т.н.[3]. И изведнъж след тази толкова основна информация, той бързо прескача на екстатичната тема да опише Радха Кунда: „Ако веднъж се потопиш в Радха Кунда, ще получиш екстатична према.”[4] Какво означава това? Той да не би да е някакъв духовен тур оператор? Нима ако посетим Радха Кунда като туристи и скочим в нея ще получим према? Няма да получим. Трябва да имаме правилното отношение. Свещеното къпане пречиства не само тялото, но и финото тяло, където се съхраняват данните за кармичните действия и последици. Така че, за да бъдем пречистени и да получим нещо по-висше, трябва да имаме вярното настроение. Затова Рупа Госвами описва подготвителните стъпки, като контрол и практики, правила и забрани, и подобни неща. Но това за него е много трудна, самоналожена дисциплина – да говори за АБВ. Защото той иска да говори за края на азбуката. Той иска да разкрие тайните; ала за да ни разкрие тайните, иска да ни подготви да сме способни да ги получим. И в много други книги Рупа Госвами описва много есенциални въпроси. Както тук, в тази „Бхакти Расамрита Синдху”.

Обаче нека вземем някой друг от госвамите. Да вземем някой младши –Джива Госвами, младежът. Джива Госвами е философ от много висша класа. Не само е красноречив оратор, убедителен в спора, но и много плодотворен писател. В случай, че имате някакви проблеми с философията, можете да се обърнете към него. Неговите прославени книги – „Сандарбхите” – са като сборници с най-съществени философски въпроси, дебати, аргументи и т.н. Той описва славата на „Бхагаватам”, обрисувайки го като най-големия авторитет сред писанията. И с тези философски аргументи защитава достойнството на своите по-старши учители и на цялата сампрадая.

Да вземем друг госвами – Рагхунатх дас. Заглавието на една от неговите книги е „Вилапа Кусуманджали”„Букет от цветята на раздялата”. Сега вече достигнахме връхната точка сред заглавията.

И така, тези писания са много важни за нас. Тези книги съдържат не само много деликатна информация, но изключително фини проникновения в духовната реалност. Някои от книгите на госвамите можете да намерите онлайн в 21 век. Но други от книгите им са погребани във Вриндавана. Защото те са толкова възвишени, че последователите са решили да ги заровят, да запазят съдържанието им от широко разпространение. Има грантха-самадхигробница, в която са погребани книгите на госвамите. От това можем да разберем, че съществува много висша класа информация, касаеща нашия процес. Затова нека ценим книгите на Рупа Госвами по същия начин.

 

(следва продължение)

 

[1] „Упадешамрита”, стих 1

[2] „Упадешамрита”, стих 3

[3] „Упадешамрита”, стих 4

[4] „Упадешамрита”, стих 11