Archives

Calendar

September 2020
M T W T F S S
« Aug    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  



Archive for September 13th, 2020

30726333_1790890650932667_4798614436942184448_n

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2016 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

The rareness of pure spiritual service: “In the preliminary phase of spiritual life there are different kinds of austerities for attaining self-realization. However even if the executor of these processes is without any material desire, he still cannot achieve devotional service. And aspiring by oneself alone to achieve devotional service, he is also not very hopeful, because Krishna does not agree to award devotional service to merely anyone. Krishna can easily offer a person any material happiness, or even liberation, but He does not agree very easily to award a person engagement in His devotional service. Devotional service can in fact be attained only through the mercy of a pure devotee. In the Chaitanya Charitamrita it is said: “By the mercy of the spiritual master, who is a pure devotee, and by the mercy of Krishna one can achieve the platform of devotional service.” There is no other way.”[1]

So, guru-krishna-prasade paya bhakti-lata-bija – “By the mercy of the spiritual master and Krishna the seed of devotional service is planted in the heart.”[2] So nice! And what happens if we receive a seed in our heart? We have to cultivate it, so that it grows. You have to protect the small little plant, nourish it, water it, so that it grows and penetrates through the universe. And finally it should reach the lotus feet of Radha-Govinda to enhance the beauty of the Divine Couple. This devotional seed is very precious for us. Because it will not only bring leaves, but it will also bring some flowers and ultimately it will bring the fruits. And what is the fruit of the seed of pure devotion? This is pure devotion – the most delicious fruit of any spiritual activities.

Therefore by the mercy of God Supreme and by the mercy of His representative, the spiritual master, we try to cultivate this devotional seed. How can we be so stupid to reject the blessings of a pure devotee? To eradicate the seed from our heart? ‘I don’t need this seed anymore, I don’t need this mantra anymore, I don’t need your blessings anymore’… It’s rare.

“The rarity of devotional service is also confirmed in the tantra-shastra, where Lord Shiva says to Sati: “My dear Sati…” You see, this is so special! Here Shiva is speaking and Sati, the wife, is listening. What happens usually in a family relationship?

Answer: The opposite.

Swami Tirtha: You see, this is transcendental! This is the original version – when Shiva is speaking and Sati is listening. So, when the lady is speaking and you have to listen – that’s a material reflection of the original situation, sorry to say. And I don’t know if it is a joke or reality, but two husbands are discussing: “You know, in our home the final word is always mine!” The friend is very surprised and says: “How is that?” “Yes, darling!”  But let’s try to focus on the original version.

So, “Lord Shiva says: “My dear Sati, listen! If one is a very fine philosopher, analyzing the different processes of knowledge, he can achieve liberation from the material entanglement. By performance of the ritualistic sacrifices recommended in the Vedas one can be elevated to the platform of pious activities and thereby enjoy the material comforts of life to the fullest extent. But all such endeavors can hardly offer anyone devotional service to the Lord, not even if one tries for it by such processes for many-many thousands of births.”

Although it is said that it’s difficult and rare to achieve pure devotional service, nevertheless this is possible. The next aspect of pure devotional service is that it is beyond liberation. We understand from our tradition that liberation has different gradations: like to achieve similar status to God; to have similar bodily features; to come to His presence… Yet pure devotion is not satisfied with such achievements, but it wants to establish a living and loving connection to the Supreme. And we are not satisfied with this step-by-step liberation, we want an ultimate and supreme solution to all the problems.

Nityam bhagavata sevaya[3] – permanently, eternally serving bhagavata. Devotion will be established in the heart of a devotee as an irrevocable fact. And then the knots on the heart are resolved. Therefore we want this type of solution, which shows the very bright prospect beyond liberation. So, don’t be satisfied with this insignificant liberation. There is something more waiting for you. Liberation is not a goal, this is a side effect. Maybe today these are only words for you, for us, but this is a very high type of reality.

(to be continued)

 

[1] Nectar of devotion, Chapter 1

[2] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 19.151

[3] Shrimad Bhagavatam 1.2.18

 



30726333_1790890650932667_4798614436942184448_n

(Szvámí Tírtha 2016.01.04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

A tiszta odaadó szolgálat ritkaságáról így olvashatunk: „A lelki élet előkészítő szakaszában különféle lemondások, vezeklések és hasonló folyamatok segítik az önmegvalósítás elérését. E folyamatok gyakorlásával azonban még akkor sem juthat el az ember az odaadó szolgálat szintjére, ha nincsenek anyagi vágyai. Ezenkívül az sem kecsegtet sok reménnyel, ha arra vágyunk, hogy a magunk erejéből tegyünk szert az odaadó szolgálatra, mert Krsna nem adja meg bárkinek a lehetőséget erre. Könnyen felkínálja az anyagi boldogságot vagy akár a felszabadulást is, de odaadó szolgálatával rendkívül nehezen jutalmaz meg bárkit is. Odaadó szolgálatot valójában kizárólag egy tiszta bhakta kegyén keresztül lehet végezni. A Csaitanja-csaritámrtában ez áll: „Az ember a lelki tanítómester – a tiszta bhakta – és Krsna kegyéből juthat el az odaadó szolgálat szintjére. Nincs rá más mód” [1]

 Tehát guru-krsna-paszádé pája bhakti-latá-bídzsa – „A lelki tanítómester, és Krsna kegye által az odaadó szolgálat magvai a szívünkben vannak elvetve.”[2] Mennyire szép! S mi történik, ha ez a mag a szívünkbe kerül? Ápolnunk kell, hogy növekedjék. Óvnotok, táplálnotok és öntöznötök kell a kicsiny kis növényt azért, hogy áthatoljon az univerzumon, s végül el kell érni Rádhá-Góvinda lótuszlábait, hogy emelje az Isteni Pár szépségét. Az odaadásnak ez a magocskája nagyon értékes a számunkra, hiszen nemcsak leveleket fog hozni, hanem virágozni is fog, s végül gyümölcsöket terem majd. S mi a tiszta odaadás magvának a gyümölcse? Ez a tiszta odaadás –bármely lelki gyakorlat legízesebb gyümölcse.

Ezért a Legfelsőbb Isten és az Ő képviselőjének, a lelki tanítómesternek a kegye által megpróbáljuk ápolni az odaadásnak ezt a magját. Hogy lehetnénk olyan ostobák, hogy elutasítsuk egy tiszta bhakta áldásait? Hogy kiradírozzuk a magot a szívünkből, mondván ’Nincs szükségem többé erre a magra, nincs szükségem többé erre a mantrára, már nincs szükségem az áldásaidra többé’… Ez ritka.

„Azt, hogy az odaadó szolgálat ritka dolog, a tantra-sásztra is alátámasztja, amikor az Úr Siva így szól Szatíhoz: „Kedves Szatím!…” Látjátok, ez annyira különleges! Itt Siva beszél, és Szatí, a felesége, hallgatja. Mi történik általában egy családi kapcsolatban?

Válasz: Pontosan az ellenkezője.

Szvámí Tírtha: Látjátok, ez annyira transzcendentális! Ez az eredeti változat – amikor Siva beszél és Szatí hallgatja. Tehát amikor a hölgy beszél, s nektek kell hallgatnotok – sajnálattal mondván ez az eredeti szituáció anyagi visszatükröződése.  Nem tudom, hogy ez egy vicc vagy a valóságban megtörtént eset, de két férj így beszélgetett egymás között: „Tudod, otthon az utolsó szó mindig az enyém!” A barát nagyon meglepődött, és így szólt: „Az meg hogy lehet?” „Úgy, hogy azt mondom: igen, kedvesem!” De próbáljunk most az eredeti változatra koncentrálni!

Tehát az Úr Siva így szól: “Kedves Szatím! Ha valaki nagyon jó filozófus, aki a tudáshoz vezető különböző folyamatokat tanulmányozza, megszabadulhat az anyag kötelékétől. A Védákban javasolt rituális szertartásokkal az ember felemelkedhet a jámbor cselekedetek síkjára, s így a lehető legteljesebb mértékben élvezheti az anyagi élet kényelmeit. Ezek az erőfeszítések azonban nem teszik lehetővé számára az Úr odaadó szolgálatát még akkor sem, ha sok – sok ezer életen át próbálkozik velük.”

Habár azt mondják, hogy nehéz és ritka elérni a tiszta odaadó szolgálatot, mindazonáltal lehetséges. A tiszta odaadó szolgálat következő aspektusa az, hogy túl van a felszabaduláson. A mi tradíciónkból megértjük, hogy a felszabadulásnak különböző fokozatai vannak, úgymint: a Jóistenhez hasonló helyzet elérése, hasonló testi tulajdonságokkal rendelkezni, eljutni Őhozzá…Mégis a tiszta odaadás nem lesz elégedett az ilyen eredménnyel, hanem egy élő és szeretetteljes kapcsolat kialakítására törekszik a Legfelsőbbel. S mi nem vagyunk elégedettek ezzel a fokozatos felszabadulással, mi a végső és legfelsőbb megoldás után áhítozunk valamennyi problémánkra.

Nitjam bhágavata-szévajá…”[3] („a tiszta bhakták szolgálata”) – állandóan és örökké a bhagavatát szolgálva. Az odaadás megmásíthatatlan tényként fejlődik ki a bhakta szívében, és ezután a szív csomói feloldódnak. Ezért vágyjuk ezt a típusú megoldást, amely a felszabaduláson túli tündöklő perspektívát mutatja. Tehát ne elégedjetek meg ezzel a jelentéktelen felszabadulással! Valami sokkal több vár rátok! A felszabadulás nem egy cél, ez egy mellékhatás. Talán ma ezeket csupán szavak szintjén tudjuk értelmezni, ám ez a realitás. Ez a legmagasabb szintű valóság.

(folytatása következik)

 

[1] Az odaadás nektárja, 1. fejezet

[2] Csaitanja-csaritámrta, Madhja, 19.151 (tartalmi idézet, a ford.)

[3] Srímad Bhágavatam 1.2.18

 



30726333_1790890650932667_4798614436942184448_n

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2016 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

 

Чистото предано служене се среща рядко: „В подготвителния етап на духовния живот има различни видове отречения за постигане на себереализация. Ала дори изпълнителят на тези процеси да няма никакви материални желания, той пак не може да постигне предано служене. В това да се стреми самичък да постигне предано служене също няма голяма надежда, защото Кришна не е съгласен да раздава преданото служене на кого да е. Кришна лесно може да му предложи всякакво материално щастие или дори освобождение, но никак лесно не се съгласява да допусне някого в преданото служене към Него. В действителност преданото служене може да бъде постигнато единствено по милостта на чист предан. В „Чайтаня Чаритамрита” се казва: „По милостта на духовния учител, който е чист предан, и по милостта на Кришна човек може да достигне до нивото на преданото служене.” Няма друг път.”[1]

И така, гуру-кришна-прасаде пая бхакти-лата-биджа – „По милостта на духовния учител и на Кришна, семето на преданото служене се засажда в сърцето.”[2] Колко красиво! И какво се случва като получим семенцето в сърцето си? Трябва да го отглеждаме, така че да порасне. Мъничкото нежно растение трябва да се пази, да се подхранва, да се полива, за да израсте и да пробие вселената. И най-сетне трябва да достигне до лотосовите нозе на Радха-Говинда, за да обогати красотата на Божествената Двойка. Това зрънце на предаността е много безценно за нас. Защото то не само ще добие листенца, но ще има и цветчета, а в края на краищата ще роди и плодове. А какъв е плодът от семето на преданото служене? Това е чистата преданост – най-вкусният плод на всички духовни дейности.

Затова по милостта на Върховния Бог и на Неговия представител, духовния учител, ние се стараем да отглеждаме това зрънце преданост. Нима можем да сме такива глупци, че да отхвърлим благословиите на един чист предан? Да изтръгнем семенцето от сърцето си? „Вече не се нуждая от това семе, вече не ми е нужна тази мантра, вече не ми трябва твоята благословия”… Това е нещо рядко.

„Редкостта на преданото служене се потвърждава и в тантра-шастра, където Бог Шива казва на Сати: „Моя скъпа Сати…” Виждате ли, това е толкова специално! Тук Шива говори, пък Сати, съпругата му, слуша. А какво се случва обичайно в едни семейни взаимоотношения?

Отговор: Обратното.

Свами Тиртха: Виждате ли, това е трансцендентално! Това е оригиналната версия – когато Шива говори, а Сати слуша. Значи, когато жената говори, а вие трябва да слушате – това е материално отражение на оригиналната ситуация, съжалявам да го кажа. И не знам дали е виц или истина, но двама мъже разговарят. Единият казва: „Знаеш ли, в нашия дом последната дума винаги е моя!” Приятелят му е много изненадан и пита: „Как така?” „Да, скъпа!”  Но нека се опитваме да се фокусираме върху оригиналната версия.

И така, „Бог Шива казва: „Моя скъпа Сати, слушай! Ако някой е много добър философ, анализирайки различните процеси на знание, той може да постигне освобождение от материалното оплитане. Изпълнявайки ритуалистичните жертвени приношения, препоръчани във Ведите, човек може да бъде издигнат до нивото на благочестивите действия и да се радва на материални удобства в живота до най-пълна степен. Но всички такива усилия трудно могат да дарят някому предано служене към Бога, дори и да прилага подобни процеси в течение на хиляди животи наред.”

Макар да се казва, че е трудно и рядко да се постигне чисто предано служене, при все това е възможно. Следващият аспект на чистото предано служене е, че то надхвърля освобождението. От нашата традиция разбираме, че освобождението има различни степени: като например да постигнеш положение подобно на Бога; да имаш подобни телесни черти; да встъпиш в присъствието Му… Но чистата преданост не се удовлетворява с такива постижения, а иска да установи жива и любяща връзка с Бога. На нас не ни стига подобно постъпково освобождение, ние искаме най-висшето и окончателно решение на всички проблеми.

Нитям бхагавата севая[3] – постоянно, вечно служене на бхагавата. Предаността ще се утвърди в сърцето на предания като неоспорим факт. И тогава възлите в сърцето ще се развържат. Затова ние търсим такова решение, което ни сочи сияйната перспектива отвъд освобождението. Така че не се удовлетворявайте с някакво незначително освобождение. Има нещо повече, което ви очаква. Освобождението не е цел, то е страничен ефект. Може днес това да са само думи за вас, за нас, но то е много висш тип реалност.

 

(следва продължение)

 

[1] „Нектарът на предаността”, Гл. 1

[2] „Чайтаня Чаритамрита”, Мадхя, 19.151

[3] „Шримад Бхагаватам” 1.2.18