Archives

Calendar

September 2020
M T W T F S S
« Aug   Oct »
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  



Archive for September, 2020

Prabhupad in Radha-Damodar Temple

(Conferencia matutina de Swami Tirtha, el, 6.09.2015, Sofía) 

(Continuación de la conferencia del pasado viernes) 

Que le ocurrió a Shrila Prabhupada en 1944? Comenzó a editar una revista. No se llamaba Kagylokurt (concha), o casi. El titulo fue Back to Godhead (Volver a Dios). Unas paginitas, en forma de folleto, pero un momento histórico para los devotos bhakta. En aquellos años se preparaba para cumplir con su misión.

Luego vino la siguiente década. Que ha pasado en 1955? Shrila Prabhupada ha aceptado sannyas, entro en la orden de los renunciados. Ya se le acercaba la edad de los 60 y ya conocéis la historia de cómo su esposa ha vendido su Shrimad Bhagavatam para comprar unos biscochos según creo. No es una crítica de las señoras puesto que las mujeres se ocupan de la vida real de todos los días.

 Pero Prabhupada aspiraba la realidad divina , y así surgió un menudo conflicto. Por que biscochos? A ella le gustaba el té Y el té sin biscochos no es más que un medio té. Mientras que a Prabhupada no se pirraba por el té. En fin de cuentas ha preguntado: “El té o yo?” La señora respondió: “El té !” Fue un permiso para el: “Esta bien, si escoges el te, yo puedo irme!”

Queridos hermanos míos, cuando venga el momento, podéis repetir esta mantra: ‘El té o yo?’ Y por favor, queridas hermanas mías, cuando escuchéis esta y si queréis gozar de la compañía de vuestros esposos, por favor declarad: “A ti!” No el té. Ya veis, en la vida pueden surgir conflictos de cualquier tipo, pero si queremos hallar la buena solución debemos perfeccionar nuestra vida. Substituyendo un error por otro – cuál sería el provecho? Pasad allá, al nivel siguiente.

Así que, ha aceptado sannyas de su cunado, Keshava Maharaja. Ya se sentía establecido en su misión. Siendo un hombre activo, ha comenzado sus actividades de misionario. Ha tratado de constituir la Liga de los devotos. En la versión en idioma húngaro de Ultimate goal of life / El objetivo supremo de la vida hemos publicado el Estatuto de la Liga. Muy interesante! Se ve que quería establecer el Sanscrito como idioma básico en India. No el Hindi, sino el Sanscrito, puesto que el Hindi había sido elegido por razones políticas. Y tantas otras cosas…Describía su visión de cómo debía obrar una comunidad espiritual, tenía planes no solo para India, sino para el mundo entero – en aquellos remotos anos. Queria encontrar asistentes y discípulos. Puesto que sanyas sin brahmacharis o discípulos – es la mitad de la obre. Ha estado criticado: “Por que quieres seguidores?” Respondió diciendo: “ Bueno, me habéis obligado a casarme con mi danda[1] pero no me dais permiso a tener hijos? Esto no es justo!” Conque, queridos hermanos míos, cuando venga el momento de las críticas, luego de haber aceptado sannyas: “Oh, este tiene demasiado ego, quiere pasar por gran gurú”, recordad la mantra: “Tengo esposa, necesito tener familia, necesito tener hijos.” Algunos se dedicaron a seguir a Shrila Prabhupada –los primeros devotos dedicados en India de aquellos tiempos…

 Por lo tanto, en la práctica a Liga no pudo perdurar. Entonces Shrila Prabhupada se ha retirado en Vrindavana. Vivió allí durante varios años. Es un sitio muy importante para nosotros; si vais allí, debéis visitar su aposento –una habitación muy pequeña con cocinita, ahora sus seguidores- discípulos y sus discípulos mantienen muy bien el aposento. En el aposento él se entregaba a profunda meditación y preparativos. En aquellos anos escribió The ultimate goal of life.

Pasada otra década ya venimos en 1965. Que es lo que ocurrió en aquel entonces? En fin emprendio su viaje. Habia una familia celebre y muy rica de mercantes. Una señora de aquella familia ha regalado a. Shrila Prabhupada un pasaje para ir a América a bordo del buque Jaladuta. Todos a su derredor trataron de detenerlo renunciando el periplo: “Ya estas viejo y débil! El periplo es largo y el país es totalmente diferente. No vayas!!” Pero él estaba muy decidido y no renuncio. Se fue. Ya sabéis que para los Indios ortodoxos la travesía del Océano queda prohibida. Ir al país de los Mlechadesh significaba llegar a contaminarse. Tampoco estos argumentos llegaron a detenerlo. Ha preparado su equipaje, un equipaje remarcable. En que constaba? Unos libros impresos – el Primer Canto de la Shrimad Bhagavatam y su paraguas. Es que un gentleman de India sin parasol/ paraguas es un cero. Además tenía 7 dólares en su bolsillo! Todo su equipaje.

Las prendas más importantes y los 7 dólares. En aquellos tiempos los 7 dólares no valían nada; el parasol/ paraguas por razones prácticas, la Shrimad Bhagavatam – por razones místicas. Ya veis su inocencia! Encaminarse a dominar el mundo entero con la Shrimad Bhagavatam y parasol/ paraguas. Tan hermoso!

(Sigue continuacion)

[1] danda – the staff of a renunciate



pouring-extra-virgin-olive-oil-royalty-free-image-1597238508

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2016 evening, Sofia)

(continued from the previous Monday)

Question of Kripadham: Do we have to be conscious about the pure devotional service or we are not conscious of it? What is the feeling when we are close to the pure devotional service? And if you could please give some example of pure devotional service?

Swami Tirtha: If we are conscious of pure devotional service or everything is unconscious for us? Actually these are two levels of spiritual realization. One is the so to say official regulated devotional service, like a sadhana – that we engage all bodily activities and mental activities consciously and purposely in the service. This is good, this is very good. And the other side is the spontaneous flow. When it is not necessarily a well-thought structure that: ‘Now, today I will offer this and this type of service, because this will bring that kind of fruit’ and etc. But it is like a flow.

I think we discussed the flow of oil. The oil flows in a different manner than the water. Water is you know jumping all the time. But when you pour oil, it’s very smooth, it’s very much uninterrupted. In this way we have to offer our uninterrupted attraction, spontaneous attraction to the lotus feet – as the oil flows. Our attraction should flow towards the divine service in the same manner – pure, very condensed and very smoothly, uninterruptedly just emanating there. If you ask the oil: “Whether you are conscious how you pour yourself or not”, he will say: “No, I don’t know how I do it.” The oil will say: “I have no idea, this is my nature, I flow like this. Naturally it comes, I cannot do otherwise.” In the same way we have to come to the natural spontaneous flow – uninterrupted, when we cannot really explain. Until we can come up with some explanations, it’s a lost case. We are still on the mental platform. But when we have no explanation… Can you explain love between human beings? You can come up with an explanation, but everybody will be bored. If you want to explain ‘Romeo and Juliet’ to people, they will not listen to you. Because we don’t need explanations of that! We need the experience. And the divine experience is like a free flow of the oil of devotion.

But don’t be depressed if you don’t feel like the oil, if still you have to control yourself sometimes and to engage yourself in devotional service. Sometimes you are jumping like water here and there, splashing. But the oil will simply flow. Be patient, your time will come. Whether consciously or spontaneously, we should offer ourselves, we should offer this very sacred energy – our life – in the divine service. Then we don’t commit the mistake of sinful activities – to use a higher type of energy for a lower purpose. Life is given to human beings in order to serve the Supreme. So whether conscious or unconscious, spontaneous – let’s do it!

What was the second part of the question? How do we feel if we are coming closer to the pure devotional service? Well, thank you; but you should ask someone who is closer to pure devotional service.

Kripadham: In my simple understanding, Gurudev, I think I ask someone who is close.

Swami Tirtha: Once in the classical puranic times there was a case. There was a very eager disciple. And he approached his spiritual master after years of cultivation. He said: “Ah, my dear master! I have one request to you. Can you please instruct me what divine love is?” Such a special moment! Right, we think that this is a proper question. But what happened? The guru was very much upset: “Why do you ask me? I know nothing about that topic.” Even more sacred moment! Because it is said in the shastras: those who declare that they know, they don’t know; and those who declare they don’t know – they know. But sometimes it happens that those who declare they don’t know, they really don’t know; and those who declare they know – they really know. Enigmatic! I tell you, this is too complicated. So what can we do? Can we understand it by logic or some intellect? Impossible! And as you were not satisfied with a God of justice, I think in the same way you are not satisfied with a God of intellect. But we need a God of mercy and miracles. This is what we need. And Shrila Shridhara Maharaj says that “Krishna’s path is full of miracles. So, be prepared for miracles!” Such an invitation!

You know, when a master starts to feed a disciple with his own spoon – that’s a show of this free flow of oily, tender, loving attention. How can we explain that? How can we analyze the feelings? Better we should feel. Life and spiritual life is not a theory. It’s a mystery – to perceive it, to live it, not to speak about it! To live it. It is possible. Or at least, it is not impossible.

 



pouring-extra-virgin-olive-oil-royalty-free-image-1597238508

(Szvámí Tírtha 2016.01.04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krpadhámá kérdése: Tudatosnak kell lennünk a tiszta odaadó szolgálatról, vagy nem vagyunk tudatosak róla? Milyen érzés az, amikor már közel járunk ahhoz, hogy tiszta odaadó szolgálatot végezzünk? Tudnál nekünk mondani néhány példát a tiszta odaadó szolgálatra?

Szvámí Tírtha: Hogy tudatosak vagyunk-e a tiszta odaadó szolgálatról, vagy minden tudattalan számunkra? Valójában ez a lelki megvalósítás két szintje. Az egyik az úgynevezett hivatalosan szabályozott odaadó szolgálat, mint a szádhana – amikor valamennyi testi és szellemi tevékenységünket tudatosan és célzottan a szolgálatunk felé kötelezzük el. Ez jó, nagyon jó. A másik oldal pedig a spontán ’flow’ (áramlás). Amikor ez nem szükségszerűen egy jól kigondolt terv, mint hogy ’Na, most akkor ezt és ezt a típusú szolgálatot fogom felajánlani, mert ennek lesz majd gyümölcse, stb’. De ez olyan, mint a flow (áramlás).

Azt hiszem, beszéltünk már az olaj folyásáról. Az olaj nagyon másféleképpen folyik, mint a víz. Tudjátok, a víz folyamatosan ’ugrál’, de amikor az olajat öntitek, az nagyon sima, folyása zavartalan. E módon kell felajánlanunk zavartalan, spontán vonzódásunkat a lótuszlábaknak – ahogyan az olaj folyik. A mi vonzódásunknak is hasonlóképpen kell áramolnia az isteni szolgálat felé – tisztán, nagyon sűrűn és nagyon simán, zavartalanul áradva. Ha megkérdezitek az olajat: ’Vajon te tudatos vagy afelől, hogy hogyan folydogálsz, avagy sem?’, akkor erre így fog válaszolni: ’Nem, nem tudom, hogyan csinálom. Fogalmam sincsen, ilyen a természetem, hogy folydogálok. Ez a természetem, nem tudom másként csinálni.’ Hasonlóképpen kell eljutnunk a természetesen spontán áramláshoz – zavartalanul, amikor már nem tudjuk igazán megmagyarázni. Mindaddig, amíg képesek vagyunk bármiféle magyarázatra, ez egy veszett ügy, hiszen még mindig csak gondolati síkon vagyunk. Ám amikor már nincsen rá magyarázat… Meg tudjátok magyarázni az emberi élőlények közötti szerelmet? Előjöhettek egy magyarázattal, de akkor mindenki unatkozni fog. Ha meg akarjátok magyarázni a Rómeó és Júlia történetét az embereknek, akkor nem fognak Benneteket meghallgatni – hiszen ahhoz nincs szükségük magyarázatra. A megtapasztalásra van szükségünk. S az isteni megtapasztalás olyan, mint az odaadás olajának szabad áramlása.

De ne keseredjetek el, ha még nem érzitek magatokat az olajhoz hasonlóan, ha még ellenőriznetek kell magatokat és el kell köteleződnötök az odaadó szolgálat felé! Néha ide-oda ugráltok, mint a víz, locsi-pocsiztok. Ám az olaj majd egyszerűen csak folyik. Legyetek türelmesek, eljön majd a ti időtök is! Akár tudatosan, akár spontán, fel kell ajánlani magunkat, ezt a nagyon is szent energiát – az életünket – az isteni szolgálatra. S akkor nem követjük el azt a hibát, hogy bűnös cselekedeteket végzünk – hogy magasabb típusú energiát alacsonyabb célokra használunk fel. Az életet azért kapták az emberek, hogy a Legfelsőbbet szolgálják. Tehát akár tudatosan, akár tudattalanul, vagy spontán – csak csináljuk!

Mi volt a kérdés második része? Hogy hogyan érezzük meg, ha közelebb kerülünk a tiszta odaadó szolgálathoz? Hát, köszönöm, de valaki olyasvalakit kellene megkérdeznetek, aki közelebb áll a tiszta odaadó szolgálathoz.

Krpádhámá kérdése: Szerény megértésem szerint Gurudév, azt hiszem, olyasvalakit kérdezek, aki közel áll ehhez.

Szvámí Tírtha: Egyszer a klasszikus puránai időkben történt egy eset. Volt egyszer egy nagyon törekvő tanítvány, aki több év gyakorlás után közeledett a lelki tanítómestere felé. Így szólt: ’Ó, kedves mesterem! Volna egy kérésem Hozzád. Kérhetném az útmutatásodat arról, hogy mi is az Istenszeretet?’ Ilyen különleges pillanat! Igen, azt hisszük, hogy ez a megfelelő kérdés. Ám mi történt? A guru nagyon elkeseredett: ’Miért engem kérdezel? Semmit sem tudok erről a témáról.’ Egy még szentebb pillanat! Hiszen a sásztrákban ez áll: akik azt állítják, hogy tudják, azok nem tudják; s akik azt állítják, hogy nem tudják – ők tudják. Ám néha az is előfordul, hogy azok, akik azt állítják, hogy nem tudják, ők tényleg nem tudják; s azok, akik azt állítják, hogy tudják, azok tényleg tudják. Micsoda talány! Mondom, ez túl bonyolult. Akkor mit tehetünk? Képesek vagyunk ezt a logika vagy az értelem által felfogni? Lehetetlenség! És mivel nem voltatok elégedettek az igazságos Istennel, szerintem hasonlóképpen elégedetlenek lesztek az értelem Istenével is. Ám nekünk a kegyelem és a csodák Istenére van szükségünk. Ez az, amire szükségünk van. Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy „Krsna útja tele van csodákkal. Álljatok készen a csodákra!” Micsoda meghívás!

Tudjátok, amikor a mester a saját kanalával kezdi el megetetni a tanítványt – ez az olajozott, finom, szeretetteljes figyelem és törődés szabad áramlásának megnyilvánulása. Hogyan tudjuk ezt megmagyarázni? Hogyan tudjuk elemezni az érzelmeinket? Jobb, ha megéljük őket! Az élet, és a lelki élet nem egy elmélet, ez egy misztérium. Érezzétek meg, éljétek, ne beszéljetek róla! Éljétek! Ez lehetséges! Vagy legalábbis nem lehetetlen!



pouring-extra-virgin-olive-oil-royalty-free-image-1597238508

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2016 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Крипадхам: Трябва ли да сме осъзнати за чистото предано служене или то е неосъзнато за нас? Какво е чувството когато сме близо до чистото предано служене? И ако може, моля те, да дадеш някои примери за чисто предано служене?

Свами Тиртха: Дали сме осъзнати за чистото предано служене или всичко е неосъзнато за нас? Всъщност това са две нива в духовната реализация. Едното е тъй нареченото официално, предписано предано служене, садхана, когато съзнателно и преднамерено въвличаме всичките си телесни и умствени дейности в служене. Това е добре, много добре. А другата страна е спонтанният поток. Когато не задължително е добре обмислена структура: „Днес ще поднеса този и този тип служене, защото това ще ми донесе такъв и такъв резултат” и т.н. Но е като естествен поток.

Мисля, говорили сме как тече олиото. Олиото тече по различен начин от водата. Водата, знаете, през цялото време подскача. Но когато сипвате олио, то се лее много гладко и непрестанно. По такъв начин трябва да поднасяме неспирното си, спонтанно привличане към лотосовите нозе – както тече олиото. Така трябва да тече влечението ни към божественото служене – чисто, сгъстено и гладко непрестанно да се лее. Ако запитате олиото: „Ти осъзнаваш ли как се изливаш или не”, то ще отвърне: „Не, не знам как го правя.” Олиото ще рече: „Идея си нямам. Такава ми е природата, аз така тека. Става от само себе си, не мога да го правя иначе.” По същия начин и ние трябва да достигнем до естествения спонтанен поток – непрекъснат и необясним. Докато имаме някакви обяснения, това е загубен случай. Все още сме на умственото ниво. Но когато нямаме обяснение… Нима можете да обясните любовта между човешките същества? Може да излизате с разни обяснения, но ще отегчите всички. Ако искате да обясните „Ромео и Жулиета” на хората, те няма да ви слушат. Защото ние нямаме нужда от обяснение на това! Нуждаем се от преживяване. А божественото преживяване е като волния поток на олиото на предаността.

Но не се обезсърчавайте, ако не се чувствате като олио, ако понякога все още ви се налага да се принуждавате да се заемете с предано служене. Понякога подскачате като вода тук и там, бълбукате. Но олиото просто се лее. Бъдете търпеливи, и вашето време ще дойде. Дали осъзнато или спонтанно, нека отдадем себе си, нека поднесем тази толкова свещена енергия – живота си –  в божествено служене. Тогава няма да извършваме грешката на греховните дейности – да използваме по-висшия тип енергия за по-низши цели. Животът е даден на човешките същества, за да служат на Бога. Така че дали ще е съзнателно или неосъзнато, спонтанно – нека го направим!

Каква беше втората част на въпроса? Как се чувстваме ако се доближаваме до чистото предано служене? Благодаря ти, но трябва да запиташ някой, който е по-близо до чистото предано служене.

Кришадхам: Според простичкото ми разбиране, Гурудев, аз мисля, че именно такъв човек запитвам.

Свами Тиртха: Веднъж в класическите времена на Пураните имало такъв случай. Имало един много устремен ученик. Той се обърнал към духовния си учител, след като практикувал години наред, и му казал: „Мой скъпи учителю, имам една молба към теб. Моля те, дай ми напътствие, какво е божествената любов!” Какъв специален миг! Нали, мислим си, че това е подобаващ въпрос. Но какво се случило? Гуру много се разстроил: “Защо питаш мен? Аз не знам нищо по този въпрос.” Дори още по-специален миг! Защото е казано в шастрите: тези, които твърдят, че знаят, не знаят; тези, които твърдят, че не знаят – те знаят. Но понякога става така, че тези, които казват, че не знаят, наистина не знаят; а тези, които казват, че знаят – наистина знаят. Енигматично! Казвам ви, много е сложно. Какво да сторим тогава? Нима можем да го проумеем чрез логика или интелект? Невъзможно! И както не бяхте удовлетворени с Бога на справедливостта, мисля по същия начин няма да сте доволни и от Бога на интелекта. Нуждаем се от Бога на милостта и чудесата. Това е, от което имаме нужда. А Шрила Шридхара Махарадж казва: „Пътеката на Кришна е изпълнена с чудеса. Така че бъдете готови за чудеса!” Каква покана!

И знаете ли, когато учителят започне да храни ученика със своята лъжица – това е израз на този волен поток нежно, любящо внимание. Нима можем да го обясним? Нима можем да анализираме чувствата? По-добре да ги усещаме. Животът, духовният живот не е теория. Той е загадка, която да долавяме, да преживяваме, а не да говорим за нея! Нека я живеем! Това е възможно. Или поне не е невъзможно.

 



Prabhupad in Radha-Damodar Temple

(from a lecture of Swami Tirtha, 6.09.2015 morning, Sofia) 

(continues from the previous Friday) 

What happened with Shrila Prabhupada in 1944? He started a magazine. It was not called Kagylokurt, but almost. The title was Back to Godhead. A few pages, like a leaflet, but this was a historic moment for the devotees. And during these years he was still in his preparation, how to accomplish this mission.

Then came the next decade. What happened in 1955? He took sannyas, he entered the renounced order of life. He was close to 60 by age and you know it’s a famous story that his wife sold his Shrimad Bhagavatam in order to obtain some biscuits, I think. This is not a criticism for the ladies, because they want to take care of the daily realities of life. But Prabhupada wanted the divine reality, so there was a little conflict between them. Why biscuits? Because she liked tea. And tea without biscuits is like half done. Prabhupada was not very much in favor of the tea. Finally he asked: “Tea, or me?” And the lady said: “Tea!” Then he got the license: “All right, if you like the tea, then I can go!”

My dear brothers, when the time comes, you can repeat this mantra: ‘Tea, or me?’ And please, my dear sisters, if you listen to this mantra and if you want to enjoy the company of your dear husband, declare: “You!” Not the tea. You see, there might be some conflicts in our life, but if we want to find the real solution, then we must upgrade our life. If you substitute one mistake with another mistake – what’s the use of that? Go further, go to the next stage.

So, he took sannyas from a god-brother, Keshava Maharaja. And now he felt that he is more established in the mission. And as he was always a very active person, he started his real direct spiritual, missionary activities. He tried to establish the League of Devotees. In the Hungarian version of the Ultimate goal of life we publish the constitution of the League. It’s very interesting! He wanted to establish Sanskrit as the major language of India. Because then everybody will understand according to the sacred tradition. Not Hindi, but Sanskrit, because Hindi was chosen for political reasons. And many other things… he declared his vision how such a spiritual community should work and he had some plans for not only India, but for the whole world – even in the very early times. He wanted to find helpers, students also. Because you know a sannyasi without brahmacharis or students – again this is only half done. And he was criticized for that: “Why do you want to have followers?” But then he said: “Well, you made me married with my danda[1] and you don’t let me have children? It’s not nice!” So, my dear brothers, if the time comes after you have taken your sannyas and you will be criticized: “Oh, this guy has a big ego and he wants to pose as a big guru”, remember this mantra: “I have my wife, so I need my family. I need my children.” A few people committed themselves to follow Shrila Prabhupada – these were the first Indian devotees at that time.

But practically this League of devotees didn’t really succeed. And then he withdrew to Vrindavana. For some years he was staying in Vrindavana. It’s a very important place for us; if you visit, you should see his room in the Radha Damodar temple. It’s a very austere small little room with an adjoining kitchen, very nicely kept by the devotees – his disciples and grand disciples now. There he was deeply absorbed in his meditation and preparation also. And The ultimate goal of life appeared at this time.

And then another decade passed and we come to 1965. What happened at that time? Finally he started his journey. There was a very famous and wealthy merchant family. And the senior lady of this family granted Shrila Prabhupada a ticket to reach to America on the board of the Jaladuta steamship. Everybody tried to prevent Prabhupada from the journey: “You are old! You are weak! It’s a long journey and it’s a totally different country. Don’t go there!” But he was very committed and never gave up. So, he started. And you know for the orthodox Indians to cross the ocean is forbidden. Because you go to Mlechadesh and you are contaminated. But he didn’t consider this point. He collected his luggage, and this luggage is very remarkable. What was there in his luggage? Some printed books – the First Canto of Shrimad Bhagavatam and also an umbrella. Because an Indian gentleman without an umbrella is zero. Plus he had 7 dollars in the pocket! This was his luggage. The most important things: some money in your pocket – but 7 dollars, even in that times, it’s nothing; the umbrella – for practical reason; and the Shrimad Bhagavatam – for mystical reasons. You can see this innocence! You want to capture the whole world and you take your Bhagavatam and umbrella. It’s so nice!

 

(to be continued)

[1] danda – the staff of a renunciate

 



Prabhupad in Radha-Damodar Temple

(Szvámí Tírtha 2015.09.06-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző péntek tanítás folytatása) 

Mi történt Sríla Prabhupáddal 1944-ben? Elindított egy magazint. Nem Kagylókürtnek hívták, de majdnem. A címe Vissza Istenhez volt. Néhány lapból állt, olyan volt, mint egy szórólap, de ez történelmi pillanat volt a bhakták számára. S ezekben az években még mindig az előkészületeket végezte, hogyan teljesítse ezt a küldetését.

Aztán jött a következő évtized. Mi történt 1955-ben? Felvette a szannjászt, a lemondott életrendbe lépett. Közel 60 éves volt és ismeritek azt a közismert történetet, amikor a felesége eladta a Srímad Bhágavatam kötetét azért, hogy kekszet vásárolhasson, úgy hiszem. Ez nem a hölgyek iránti kritika akar lenni, hiszen ők csak gondoskodni szeretnének az élet mindennapi szükségleteiről. De Prabhupád az isteni valóságra vágyott, így némi nézeteltérés adódott kettejük között. Miért éppen kekszet? Mert szeretett teázni. S a tea  sütemény nélkül olyan, mintha félig lenne elkészítve. Prabhupád nem igazán kedvelte a teát. Végül megkérdezte: „A tea vagy én?” S a felesége így válaszolt: „A tea!” Ezzel engedélyt kapott: „Rendben, ha ennyire szeretsz teázni, akkor el is mehetek!”

Kedves férfitársaim, ha eljön az ideje, akkor elismételhetitek ezt a mantrát: ‘A tea vagy én?’ S kedves hölgyek, ha meghalljátok ezt a mantrát és ha továbbra is élvezni szeretnétek kedves férjetek társaságát, akkor tegyétek egyértelművé a számukra: „Te!” Nem pedig a tea. Láthatjátok, lehetnek konfliktusok az életünkben, de ha meg akarjuk találni a valódi megoldást, akkor muszáj magasabb szintre emelni az életünket. Ha egyik hibánkat egy másikkal helyettesítjük – akkor annak mi értelme? Menjetek tovább, lépjetek a következő szintre!

Tehát egyik hittestvérétől, Késhava Mahárádzstól felvette a szannjászt. S most már úgy érezte, hogy még jobban részese a missziónak. S mivel mindig nagyon aktív ember volt, tudatosan hozzá látott lelki missziójának megvalósításához. Megpróbálta létrehozni a Bhakták Ligáját. Az élet végső célja magyar változatában közzétettük a Liga alkotmányát. Nagyon érdekes! Szerette volna a szanszkrtot India hivatalos nyelvévé tenni, mert akkor mindenki számára érthetővé válik a szent hagyományok alapján. Nem pedig a hindit, hanem a szanszkrtot, mivel a hindit politikai okokból választották. S még sok egyéb dolgot szeretett volna megváltoztatni… deklarálta vízióját, miszerint hogyan működhet egy lelki közösség és voltak tervei nemcsak Indiára, hanem az egész világra vonatkozólag – már a nagyon korai bhakta éveiben is. Szeretett volna segítőket, növendékeket találni ehhez. Mert tudjátok egy szannjászí, brahmacsárík, növendékek nélkül – szintén az is, mintha csak félig lenne kész. S kritizálták is ezért: „Miért akarsz tanítványokat?” De akkor azt mondta, hogy: „Nos, összeházasítottatok a dandámmal[1] és nem engeditek meg nekem, hogy gyerekeim legyenek? Ez nem szép!” Tehát, kedves férfitársaim, ha eljön az idő és miután felvettétek a szannjászt ez a kritika ér benneteket: „Ó, ennek a fickónak nagy az egója és nagy guruként akar tetszelegni”, emlékezzetek erre a mantrára: „Van feleségem, tehát családra és gyerekekre is szükségem van.” Néhány ember elkötelezte magát, hogy Sríla Prabhupád követői lesznek – akkoriban ők voltak az első indiai tanítványai.

De gyakorlatilag ez a ligája a bhaktáknak nem igazán volt sikeres. Ezután visszavonult Vrndávanba. Néhány évig Vrndávanban tartózkodott. Ez nagyon fontos hely a számunkra; ha ellátogattok Indiába, akkor nézzétek meg a szobáját a Rádhá Dámódar templomban. Ez egy nagyon puritán, apró szoba, egy szomszédos konyhával. Nagyon szépen rendben van tartva a bhakták által – a tanítványai és a tanítványainak a tanítványai által. Ezen a helyen mély meditációba és az előkészületekbe merült. S ekkor jelent meg Az élet végső célja.

Majd eltelt egy újabb évtized és elérkeztünk 1965-höz. Mi történt akkortájt? Végül megkezdte az útját. Volt egy nagyon híres és gazdag kereskedő család, akinek idősebb hölgy tagja biztosított Sríla Prabhupádnak egy jegyet Amerikába a Dzsaladúta gőzhajó fedélzetén. Mindenki próbálta lebeszélni Prabhupádot az utazásról: „Már idős vagy! Már gyenge vagy! Ez egy nagyon hosszú utazás és egy teljesen más ország. Ne menj oda!” De nagyon eltökélt volt és sohasem adott fel dolgokat. Úgyhogy elindult. S tudjátok egy ortodox indiai számára tilos átkelni az óceánon. Mert ha Mleccshadés földjére lépsz, beszennyeződsz. De ő ezt nem vette figyelembe. Összerakta a poggyászát és ez a poggyász nagyon figyelemre méltó volt. Mi volt a csomagjában? Néhány kinyomtatott könyv – a Srímad Bhágavatam első éneke és egy esernyő. Mivel egy indiai úriember esernyő nélkül senki. Még volt 7 dollárja is a zsebében! Ebből állt a csomagja. A legfontosabb dolgok: némi pénz a zsebedben – de 7 dollár, még abban az időben is, semmi volt; és egy esernyő – gyakorlati okból; és a Srímad Bhágavatam – misztikus okokból. Érzitek ezt az ártatlanságot! Meg akarod hódítani az egész világot és magaddal viszed a Bhágavatamodat és egy esernyőt. Ez annyira szép!

 

(folytatása következik)

 

[1] danda – a lemondott életrendhez tartozó tárgy

 



Prabhupad in Radha-Damodar Temple

(от лекция на Свами Тиртха, 6.09.2015 сутрин, София) 

(продължава от предишния петък) 

Какво се случило с Шрила Прабхупада през 1944 г.? Започнал да издава списание. Не се наричало „Раковина”, но почти. Заглавието било „Обратно при Бога”. Няколко странички, като брошура, но това е исторически момент за бхактите. В течение на тези години той все още се подготвял как да осъществи своята мисия.

После дошло следващото десетилетие. Какво станало през 1955 г.? Той приел санняс, встъпил в ордена на отречението в живота. Наближавал шестдесетгодишна възраст и знаете известната история как съпругата му продала личния му „Шримад Бхагаватам”, за да купи бисквити, мисля. Това не е критика към дамите, защото те искат да се погрижат за ежедневната житейска реалност. Но той искал божествената реалност, така че помежду им се получил малък конфликт. И защо бисквити? Защото тя обичала чай. А чай без бисквити е половинчата работа. Прабхупад не обичал особено чай. В крайна сметка той попитал: „Чая или мен?” Жена му отвърнала: „Чая!” Това било неговото разрешително: „Добре, щом избираш чая, значи аз мога да си тръгна!”

Мои скъпи братя, когато дойде моментът, можете да повторите тази мантра: „Чая или мен?” И моля ви, мои скъпи сестри, ако чуете тази мантра и ако искате да се радвате на компанията на скъпите си съпрузи, заявете: „Теб!” Не чая. Виждате, в живота може да има някакви конфликти, но ако искаме да намерим истинското решение, трябва да усъвършенстваме живота си. Ако замените една грешка с друга – каква полза от това? Минете нататък, към следващото ниво.

И така, той приел санняс от един свой духовен брат, Кешава Махарадж. Вече се чувствал по-установен в мисията. И тъй като винаги бил активен човек, започнал истинските си, преки, духовни, мисионерски дейности. Опитал се да учреди Общество на преданите. В унгарската версия на „Най-висшата цел на живота” в предговора сме публикували устава на това Общество. Много е интересен! Той е искал да установи санскрит като основен език в Индия. Защото тогава разбирането на всеки ще се основава на свещената традиция. Не хинди, а санскрит, защото хинди е бил избран по политически причини. И много други неща… той излага виждането си как би следвало да работи една подобна духовна общност и е имал планове не само за Индия, но и за целия свят – дори в онези ранни години. Искал е да си намери помощници и ученици. Защото санняси без брахмачари или ученици – това също е половинчата работа. Бил е критикуван за това: „Защо искаш да имаш последователи?” Но той отвръщал: „Вие ме оженихте за моята данда[1], а не ми позволявате да имам деца. Това не е хубаво!” Така че, мои скъпи братя, ако дойде моментът, след като сте приели санняс, да ви упрекват: „Този има такова голямо его, иска да се прави на велик гуру”, спомнете си тази мантра: „Имам съпруга, така че се нуждая от семейство, нуждая се от деца.” Неколцина се посветили да следват Шрила Прабхупада – това били първите преданоотдадени в Индия по онова време.

Но на практика това Общество на преданите не просъществувало. Тогава той се оттеглил във Вриндавана, където живял няколко години. Това е много важно място за нас; ако отидете там, трябва да посетите неговата стая в храма Радха-Дамодар. Съвсем аскетична малка стаичка с кухничка към нея, много добре поддържана сега от неговите последователи – ученици и техните ученици. Там той бил дълбоко вглъбен в своята медитация и подготовка. „Най-висшата цел на живота” също била написана в онези години.

Изминало още едно десетилетие и настъпила 1965 г. Какво се случило тогава? Най-сетне той поел на своето пътуване. Имало едно известно и богато търговско семейство. И една възрастна дама от това семейство подарила на Шрила Прабхупада билет за Америка на борда на парахода „Джаладута”. Всички се опитвали да го възпрат да не заминава: „Стар си! Слаб си! Пътуването е дълго, там е напълно различна страна. Не отивай!” Но той бил много решителен и не се отказал. И така, той заминал. А знаете, за правоверните индуисти да прекосят океана е забранено. Защото отиваш в страната на млечхите[2] и ще бъдеш замърсен. Ала това не го спряло. Той си събрал багажа; този багаж е много забележителен. Какво имало вътре? Няколко печатни книги – Първа песен на „Шримад Бхагаватам” –  а освен това чадър. Защото един индийски джентълмен без чадър е нищо. И още – имал 7 долара в джоба! Това бил багажът му. Най-важните неща: малко пари в джоба – но 7 долара дори в онези времена са нищо; чадър – по практически причини; и „Шримад Бхагаватам” – по мистични причини. Виждате каква невинност! Отиваш да завладееш целия свят с „Бхагаватам” и чадър. Толкова красиво!

 

(следва продължение)

 

[1] данда – жезълът на отреченика

[2] млечхи – един вид варвари, незапознати с ведическата култура

 



Prabhupad in Radha-Damodar Temple

(из лекции Свами Тиртхи, 6.09.2015 утром, София) 

(продолжение с предыдущей пятницы) 

Что случилось с Шрила Прабхупадой в 1944 г.? Он стал печатать журнал. Его называли не „Раковина”, но почти. Название его было „Обратно к Богу”. Несколько страниц, как листовка, но это был исторический момент для бхакт. Все эти годы он все еще готовился к выполнению своей миссии.

Потом пришло следующее десятилетие. Что случилось в 1955 г.? Он принял санньясу, вступил в орден отречения от жизни. Близился его шестидесятилетний возраст и знаете известную историю как его супруга продала его личный „Шримад Бхагаватам”, чтобы купить печенье, думаю. Это не критика дамам, потому что они хотят заботиться о повседневных реалиях жизни. Но Прабхупада хотел божественной реальности, поэтому между ними возник небольшой конфликт. И почему печенье? Потому что она любила чай. А чай без печенье это пол дела. Прабхупад не любил особо чай. Наконец он спросил: „Чай или я?” Жена ему ответила: „Чай!” Это было его разрешением: „Ладно, раз выбираешь чай, значит я могу уйти!”

Мои дорогие братья, когда прийдет момент, можете повторить эту мантру: „Чай или я?” И, пожалуйста, мои дорогие сестры, если вы услышите эту мантру и если вы хотите радоваться компанией своего дорогого мужа, заявите: “Ты!” Не чай. Видите ли, в нашей жизни могут быть конфликты, но если мы хотим найти реальное решение, мы должны улучшить нашу жизнь. Если вы замените одну ошибку другой ошибкой – какой в этом толк? Идите дальше, переходите к следующему этапу.

И так, он принял саннясу от своего духовного брата, Кешава Махарадж. И теперь он почувствовал, что более утвердился в миссии. А так как он всегда был очень активным человеком, он начал свою настоящую прямую духовную, миссионерскую деятельность. Он пытался основать Лигу преданных. В венгерской версии „Конечной цели жизни” мы публикуем конституцию Лиги. Это очень интересно! Он хотел сделать санскрит основным языком Индии. Потому что тогда все смогут понять священные традиции. Не хинди, а санскрит, потому что хинди был выбран по политическим причинам. И многое другое … он объявил о своем видении того, как такое духовное сообщество должно работать, и у него были планы не только на Индию, но и на весь мир – даже в те самые ранние времена. Он хотел найти помощников, учеников тоже. Поскольку вы знаете санньяси без брахмачари или учеников – опять же, это наполовину дело. И его за это критиковали: „Почему ты хочешь иметь последователей?” Но он отвечал: „Вы меня поженили за мою данду[1], а не позволяете мне иметь детей. Это не хорошо!” Так что, мои дорогие братья, если прийдет время, после того как вы приняли саннясу, чтоб вас упрекали: „У этого парня большое эго, хочет выстраивать из себя великого гуру”, вспомните эту мантру: „У меня есть супруга, так что мне нужна семья, нужны дети.” Несколько человек посвятили себя следовать за Шрилой Прабхупадой – это были первые индийские преданные в то время.

Но практически эта Лига преданных не преуспела. А затем он удалился во Вриндаван. Несколько лет он жил во Вриндаване. Для нас это очень важное место; Если вы посетите его, вы должны увидеть его комнату в храме Радха-Дамодара. Это очень аскетичная маленькая комнатка с прилегающей кухней, за которой очень хорошо заботятся преданные – теперь его ученики и их ученики. Там он также был глубоко поглощен своей медитацией и подготовкой. И в это время появилась „Конечная цель жизни”.

Прошло еще одно десятилетие и наступил 1965 г. Что случилось тогда? Наконец он предпринял свое путешествие. Была одна известная и богатая купеческая семья. И пожилая дама из этой семьи подарила Шрила Прабхупаде билет на Америку на борту парахода „Джаладута”. Все пытались удержать Прабхупаду от путешествия: „Ты стар! Ты слабый! Это долгий путь, и это совершенно другая страна. Не ходи туда!” Но он был очень предан делу и не отказался. И так, он уехал. А вы знаете, ортодоксальным индуистам переходить через океан запрещено. Потому что идешь в страну млечх[2] и будешь загрязнен. Но это его не остановило. Он собрал свой багаж; этот багаж очень замечателен. Что там у него было? Несколько печатных книг – Первая песнь „Шримад Бхагаватам” –  а кроме того зонт. Потому что индийский джентльмен без зонта – ноль. Плюс у него в кармане было 7 долларов! Это был его багаж. Самые важные вещи: немного денег в кармане – но 7 долларов даже в те времена это ничего; зонт –  по практичным причинам; и „Шримад Бхагаватам” – по мистическим причинам. Видите какая невинность! Хотите завоевать весь мир  с „Бхагаватам” и зонтом. Так красиво!

 

(продолжение следует)

 

[1] данда – жезл отреченика

[2] млечхи – как варвары, не знающие о ведической культуре



Krishna 1

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2016 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

And finally, pure devotion is attracting Krishna. “Shrila Rupa Goswami has stated that devotional service attracts even Krishna. Krishna attracts everyone, but devotional service attracts Krishna.”[1] So, why Krishna? The meaning of this name is ‘black’. And if you happen to visit India, you will see Krishna’s name on some billboards, like ‘Krishna tyres’ or ‘Krishna saris’. Once we visited Ayodhya with Kripadham and after a full day of very long and very tiring journey we arrived finally to our hotel. This hotel was a pure, white building, in marble and the name of this white building was ‘Hotel Krishna’ – the black hotel.

So, sometimes we take the name of Krishna like simple meaning ‘black’. The other meaning of Krishna is ‘attractive’. ‘All-attractive”. Not only attractive for some, but for all. And we can say He is the Dark Lord. Why dark? Because the real divine secrets are hidden. His dark hue at the same time emanates a very special darkness. It’s divine – a bright darkness. This is not simple material darkness, this is divine darkness. And this attractive power is unlimited. I can tell you that this is true; if He is able to attract me, then this is possible. So, Krishna-nam is not a sectarian denomination, but this is the ultimate feature of the Supreme Lord – all-attractive, the best in all respects.

But what is attractive to this all-attractive, ultimate cause of all causes? And why this Krishna? You know, once some rishis, some wise men, approached Brahma, the Creator, and they had some questions: “Please, tell us who is God? Who is the Supreme? Who is the boss here? Who frightens death?” Everybody is frightened by death. But who is that who can threaten death? Good question? I think it’s a very good question. “And who is that by knowing whom everything is known?” Is that a good question? It’s a very good question. Then you are not lost in details, but you are connected to the essence. And finally: “What makes the world go round?”

I think these are very serious questions. “Who is the Supreme? Who can frighten death away? Who is that by knowing whom we know everything? And what makes the world go round?” So, this is the standard quality of questions.

Then Brahma came up with the answers. What do you think, what is the answer for the first question – who is God, who is the Supreme? He said: “Krishna.” Krishna is the Supreme Lord. What was the answer for the second question?

Answer: Krishna.

Swami Tirtha: Yes, clever; but Krishna in a very special way. Which face of Krishna? Who can frighten away death? Which is the best way to pronounce Krishna-nam? It’s Govinda! Govinda. From Govinda death runs away. It cannot tolerate the presence of Govinda. All right, now you know who the Supreme is; now you know the secret of eternal life – how to avoid death. But then how to achieve full knowledge – by knowing whom everything is known? Who is that?

Answer: Krishna.

Swami Tirtha: It’s Krishna, but in a very special way. It’s not like a general all-attractive Krishna; it’s not Govinda, who is like your friend; this is Gopijana-vallabha – the dearmost beloved one of the gopis. By knowing Him you will know everything. Why? Because this is about a loving relationship, divine love. If we know this, we know everything. It’s not the details, this is the essence.

But the last and ultimate question: “What will make the world go round?” Now it’s not Krishna. Swaha – sacrifice. Sacrifice makes the world go round.

So, therefore we worship this Krishna; Krishna – because He is all-attractive. And He is the Supreme; and His feature can overcome death; and His other feature can give you full knowledge. And therefore we are ready to practice sacrifice – because that will make the whole system function. And what is the best sacrifice for the present age? It’s the holy name – nama-yagya, harinam-sankirtan – this is the sacrifice for the age.

So, “Krishna attracts everyone, but devotional service attracts even Krishna. The symbol of devotional service of the highest degree is Radharani. Krishna is called Madana-Mohana, which means that He is so attractive that He can defeat the attraction of thousands of Cupids. But Radharani is still more attractive, for She can even attract Krishna. Therefore devotees call Her Madana-Mohana-Mohini – the attractor of the attractor of Cupid.”

So these are some small, very insignificant ideas about pure devotional service. It’s not simply service, definitely not paid service, but devotional service and on the pure platform. It will bring all the benefits that you can imagine – and beyond.

(to be continued)

[1] Nectar of devotion, Chapter 1

 



Krishna 1

(Szvámí Tírtha 2016.01.04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

S végül a tiszta odaadás vonzza Krsnát. „Sríla Rúpa Gószvámí azt állítja, hogy az odaadó szolgálat még Krsnát is vonzza. Krsna mindenkit vonzó, ám az odaadó szolgálat még Krsnát is vonzza”[1] De miért Krsnát? Ennek a névnek a jelentése a ‘fekete’. Ha véletlenül Indiában jártok, látni fogjátok Krsna nevét néhány plakáton, mint ‘Krsna gumiszervíz’, vagy ‘Krsna szárik’. Egyszer egy egynapos hosszú és fárasztó ajódhjái utazás után Krpadhámával végül megérkeztünk a hotelünkbe. Ez egy nagyon tiszta, fehér márványépület volt, ennek a fehér hotelnek a neve pedig így hangzott: ‘Hotel Krsna’ – a fekete hotel.

Tehát néha Krsna nevét egyszerűen csak a jelentése alapján használjuk, ez pedig: ‘fekete’. Krsna másik jelentése: ‘vonzó, mindenkit vonzó’. Nemcsak néhányak számára vonzó, hanem mindenki számára. Mondhatjuk úgy is, hogy Ő a Sötét Úr. Miért sötét? Mert az igazi isteni titkok rejtve vannak. Az ő fekete színárnyalata ugyanakkor egy különleges sötétséget áraszt, amely isteni – ragyogó sötétség. Ez nem pusztán anyagi sötétség, ez isteni sötétség. S ez a vonzerő határtalan. Elmondhatom nektek, hogy ez igaz: ha Ő még engem is képes vonzani, akkor ez lehetséges. Tehát a Krsna-nám nem egy szektás elnevezés, hanem a Legfelsőbb Úr végső tulajdonsága – mindenkit vonzó, minden tekintetben a legjobb.            

De mi a vonzó e mindenkit vonzó, minden okok végső okának számára? És miért ez a Krsna? Tudjátok, egyszer néhány rsi, néhány bölcs ember odament Brahmához, a Teremtőhöz, és feltettek neki néhány kérdést: „Kérlek mondd el nekünk, ki a Jóisten? Ki a Legfelsőbb? Ki itt a főnök? Ki ijeszti el a halált?” Mindenki fél a haláltól, de ki az, aki el rá tud ijeszteni? Jó kérdés? „S ki az, akit megismerve minden ismertté válik?” Ez is jó kérdés? Azt hiszem, ez egy nagyon jó kérdés, mert akkor nem vesztek el a részletekben, hanem a lényegre tapintotok rá. S végül: „Mi viszi előre a világot?”

Úgy vélem, ezek nagyon komoly kérdések. „Ki a Legfelsőbb? Ki tudja elűzni a halált? Ki az, akit megismerve minden ismertté válik? S mi viszi előre a világot?” Ilyen egy minőségi kérdés.

Majd Brahmá előhozakodott a válaszokkal. Mit gondoltok, mi volt a válasza az első kérdésre, hogy ki a Jóisten, ki a Legfelsőbb? Azt mondta: “Krsna.” Krsna a Legfelsőbb Úr. S vajon hogy válaszolt a második kérdésre?

Válasz: Krsna.

Szvámí Tírtha: Igen, ügyes, Krsna, ám egy nagyon különleges módon. Vajon Krsna melyik arca? Ki képes elijeszteni a halált? Mi a legjobb módja Krsnanám kiejtésének? Ez a Góvinda! Góvinda. Góvinda elől a halál is elmenekül– nem tudja Góvinda jelenlétét elviselni. Rendben, akkor már tudjátok, hogy ki a Legfelsőbb, így már tisztában vagytok az örök élet titkával – hogy hogyan kerüljétek el a halált. Akkor hogyan érjük el a teljes tudást – azt megismerve, akit megismerve minden ismertté válik? Vajon ez ki által lehetséges?

Válasz: Krsna.

Szvámí Tírtha: Ez Krsna, ám egy nagyon különleges módon. Ez nem az általában mindenkit vonzó Krsna, nem is Góvinda, aki olyan neked, mint a barát, hanem ez a Gópídzsana-vallabha – a gópík legkedvesebbje. Őt megismerve minden ismertté válik számotokra. Miért? Mert ez egy szeretői viszony, az isteni szeretet. Ha ezt tudjuk, mindent tudunk. Ezek nem a részletek, hanem az esszencia.

Lássuk az utolsó és végső kérdést: „Mi viszi előre a világot? Ez itt most nem Krsna, hanem szváhá – áldozat. Az áldozat viszi előre a világot.

Éppen ezért imádjuk Krsnát, Krsnát, mivel Ő mindenkit vonzó. Ő a Legfelsőbb, az Ő természete szerint képes legyőzni a halált, s az Ő másik jellemzője miatt a minden tudás megnyilvánulhat számotokra. Éppen ezért készek vagyunk gyakorolni az áldozatot – hiszen ez fogja az egész rendszert működtetni. S mi a legjobb áldozat a jelen korban? Ez a Szent Név – náma-jagja – harinám-szankírtan – ez az áldozat a kor számára.

Tehát „Krsna mindenkit vonzó, ám az odaadó szolgálat még Krsnát is vonzza. A legmagasabb fokú odaadó szolgálat szimbóluma Rádhárání. Krsna neve Madana-móhana, melynek jelentése az, hogy Ő annyira vonzó, hogy Ő Kupidók ezreinek csábítását le tudja győzni. Ám Rádhárání még sokkal vonzóbb, mivel Ő még Krsnát is vonzza. Ezért a bhakták Őt  Madana-móhana-móhinínek hívják: Kupidó csábítójának csábítója.”

Ez tehát néhány apró, nagyon jelentéktelen gondolatok a tiszta odaadó szolgálatról. Ez nem egyszerűen szolgálat, egyáltalán nem fizetett szolgálat, hanem odaadó szolgálat, és a tiszta szinten. Ez valamennyi általatok elképzelt jótéteményt meghozza majd – s még annál is többet.

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 1. Fejezet