Archives

Calendar

August 2020
M T W T F S S
« Jul   Sep »
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Archive for August 2nd, 2020

IMG-0183

(from a lecture of Swami Tirtha, 22.08.2015 morning, Ludashto)

In order to help us to find our relationship with the Supreme, let’s read something about the original relationships, the rasas. This is the book of Shrila Rupa Goswami about the science of devotional mellows. It describes the different qualities of Krishna and also the feelings and the relationships through which His devotees are attached to Him. And finally the last chapters are dedicated to a very special topic – the mixing of rasas.

“As already described, there are twelve different kinds of rasas or ecstatic relationships that are shared with Krishna. Five of these rasas are direct, and they are listed as neutrality, servitude, fraternal love, parental love and conjugal love. Seven of the rasas are indirect, and they are listed as humor, astonishment, chivalry, compassion, anger, dread and ghastliness. The five direct rasas are eternally manifested in the Vaikuntha world, the spiritual kingdom, whereas the seven indirect rasas are eternally manifesting and unmanifesting in Gokula Vrindāvana, where Krishna displays His transcendental pastimes in the material world.”[1]

Usually devotees think: ‘Only five rasas are there’. But actually if they are more polished in philosophy, they will say: ‘Four rasas are there,’ because they exclude the neutral. And as they find exceptional happiness in their own rasa, they will say: ‘There is only one – ours’.

But here we have understood that there are five basic and seven extra rasas. The other day we discussed atheism. Therefore we have to decide very precisely which our rasa is. Hate, anger, dread, ghastliness? This is atheism – you are horrified by the thought that God exists. So, you can see that even the atheists are cultivating rasa, but a little bitter rasa. Please, understand properly – even the secondary rasas are properly placed in the spiritual relationships; but an atheistic person who rejects God in all respects, even he is a kind of reflection of these secondary rasas, because he is afraid of the topic.

“Very often, in addition to one’s regular rasa, there is found the presence of some other rasa, and the mixture of these loving humors is sometimes compatible, or palatable, and sometimes incompatible, or unpalatable. The following is a scientific analysis of the compatibility and incompatibility of the mixtures of these various rasas, or loving moods.”

Now this is interesting. So, there is a multiplicity of feelings. There is a basic color and different-different shades are there. This is reflected in the fashion industry also, because you don’t put on a green garment with something blue. It doesn’t fit; it’s a bitter mixing of rasas. We have to cultivate our feelings, we have to cultivate our shades in the proper manner, so that more harmony and more beauty are manifested – not like conflicting, opposing tastes and elements are manifested in our life. This harmony should be reflected even in the association with the devotees. Orwith our spiritual master, or with our ishta-deva.

So, how to mix the feelings properly? How much do you know about the science of love? All right, let’s learn something from our Rupa Goswami.

“When in the rasa of neutral love (shanta-rasa) there are found traces of ghastliness or astonishment, the result is compatible. When with this neutral love there are manifestations of conjugal love, chivalry, anger or dread, the result is incompatible.”

This is horrible – that if you add some hate or some dreadful feelings to neutrality, this is harmonious. And then when you add love to neutrality – this is disharmonious?! Therefore we don’t support these neutral feelings, because how can you achieve harmony in neutrality? Only with some dreadful feelings, with some antagonistic feelings – then it is harmonious. And when you add some drops of love, this is disharmonious – it’s so horrible! Let’s jump to some different rasa. Here you find a long analysis that if you add heroic feelings or chivalry to friendship, it’s all right; but only a very special kind of chivalry is possible in a loving relationship. And here it is said: “The ecstasy of loving attachment with laughing and friendship gives a harmonious mix.” Here we have another combination: “With the ecstasy of anger in devotional service a mixture of compassion or chivalry is compatible, whereas a mixture of laughter, conjugal union or dread is completely incompatible.”

Now I see that you are tired of analyzing the different rasas – maybe you have lost the red thread. But have you ever had the feeling that ‘I cannot live without this guy’ and ‘I cannot tolerate his presence’? Or the other way round: ‘I cannot tolerate this lady, but I’m fully in love with her’? Now you understand something about the mixing of different rasas; sometimes opposing things, hatred and burning love are there. Why? Because it comes from the spiritual sky. What can we do except to analyze very scientifically the rasa theory?

This is what I mean – if we accept that in the spiritual realm with Krishna His devotees have different, multiple and sometimes mixed rasas, don’t be surprised that sometimes on the planet Earth in your private life, even in your devotional life, you will perceive different-different rasas and mixes. So please, try to apply the conclusions of the philosophy in your daily experience. But what is the essence – harmony is the essence. Even if you have some contradictory feelings, if this is harmonious, “opposition enhances the beauty”[2]. If you can catch on that, then you are very close to perfection. Opposition enhances the beauty – all conflict management is accomplished by this one sentence. It’s very insignificant comparing to Shridhara Maharaj’s teaching. He’s the best conflict manager.

 

 

[1] Bhakti-rasamrita-sindhu, Chapter 49 Mixing of rasas

[2] Quote from Shridhara Maharaj

 



IMG-0183

(Szvámí Tírtha 2015. augusztus 22-i ludastói reggeli tanításából)

Azért, hogy segítsen bennünket rálelni a Legfelsőbbhöz fűződő kapcsolatunkra, olvassunk valamit az eredeti viszonyulásokról, a raszákról! Ez Sríla Rúpa Gószvámí könyve (Az odaadás nektárja c. – a ford.) az odaadás ízeinek tudományáról. Krsna különböző tulajdonságait veszi sorra, majd azokat az érzelmeket és kapcsolatokat, melyek által az Ő bhaktái kötődnek Hozzá. S végül a legutolsó fejezetek egy nagyon különleges témának vannak szentelve: a raszák keveredésének.

Ahogy korábban elmondtuk, Krsnával kapcsolatban tizenkétféle rasza, azaz eksztatikus viszony létezik. Öt közülük – a semlegesség, a szolgai kapcsolat, a baráti szeretet, a szülői szeretet és a szerelem – közvetlen, hét pedig – a nevetés, a csodálkozás, a lovagiasság, az együttérzés, a düh, a félelem és az irtózás – közvetett rasa. Az öt közvetlen rasza örökké jelen van a Vaikuntha világban, a lelki birodalomban, míg a hét közvetett rasza hol megnyilvánul, hol megnyilvánulatlan marad Gókula Vrndávanban, ahol Krsna az anyagi világban mutatja be transzcendentális kedvteléseit.”[1]

A tanítványok általában így gondolkoznak: ’Csak ötféle rasza létezik.’ Ám valójában, ha ők sokkal kifinomultabbak a filozófiában, így fognak szólni: ’Négyféle rasza létezik’ –  hiszen a semlegességet kizárják. S mivel kivételes boldogságot találnak a saját raszájukban, azt fogják mondani: ’Csupán egyetlen létezik – a miénk.’

Ám itt most megértettük, hogy ötféle közvetlen és hétféle közvetett rasza létezik – a múltkor pedig az ateizmusról beszélgettünk. Éppen ezért nagyon pontosan el kell döntenünk, hogy melyik a mi raszánk. Az utálat, a düh, a félelem vagy az irtózás? Ez az ateizmus, amikor még a Jóisten létezésének gondolatától is irtózunk – láthatjátok hát, hogy még az ateisták is ápolnak egyfajta viszonyt (raszát – a ford.) a Jóistennel, ám egy kissé keserű raszát. Kérlek értsétek ezt jól! Még a közvetlen raszáknak is van létjogosultsága a lelki viszonyulásokban, ám egy ateista ember minden tekintetben megtagadja a Jóistent, még akkor is, ha ő ezeknek a közvetlen raszáknak egy tükröződése –  nagyon fél ettől a témától.  

„Nagyon gyakran az ember jellemző raszája mellett egy másik raszát is találunk, és e szeretetteljes hangulatok keveredése néha harmonikus, azaz ízes, néha pedig diszharmonikus, vagyis rossz ízű. A következőkben tudományos elemzést olvashatunk a különféle raszák, szerető hangulatok harmonikus illetve diszharmonikus keveredéséről.”[2]

Ez most érdekes – feltárul az érzések sokfélesége. Van egy alapszín, s annak különféle árnyalatai. Ez a divatvilágban is megnyilvánul, hiszen nem vesztek fel zöld színű ruhát valami kékkel, mivel a kettő nem megy egymáshoz – ez a raszák keserű keveredése. Megfelelő módon kell ápolnunk érzéseinket, árnyalatainkat azért, hogy egyre több harmónia és szépség nyilvánulhasson meg – nehogy a diszharmonikus, ellentétes ízek és elemek nyilvánuljanak meg az életünkben.  Ennek a harmóniának kell megnyilvánulnia a bhaktákkal való társulásban is, vagy az istha-dévánkkal való társulás során.

Hogyan keveredjenek hát megfelelően ezek az érzelmek? Mennyit tudtok a szeretet tudományáról? Rendben, akkor tanuljunk valamit Rúpa Gószvámítól!

„Amikor a semleges szeretet raszájában (a sánta-rasában) az irtózás vagy csodálkozás nyomaival találkozunk, az eredmény harmonikus. Amikor e semleges szeretet mellett megnyilvánul a szerelem, a lovagiasság, a düh vagy a félelem, az diszharmóniát eredményez.”[3]

Ez elég rosszul hangzik – ha a semleges érzelemhez valamiféle utálat vagy irtózat társul, akkor az harmonikus. Ha pedig a semleges érzelemhez szeretetet adtok, akkor az diszharmonikus?! Ezért nem támogatjuk ezeket a semleges érzelmeket, hiszen hogy lehetne harmóniát elérni semleges érzelmek esetén? Csak az irtózat érzésével, vagy valamiféle ellentétes érzelmekkel keveredve – akkor az harmonikus. S amikor a semlegességhez a szeretet cseppjeit adjátok hozzá, akkor ez diszharmonikus – ez annyira rémes! Lépjünk csak át egy másik raszába! Itt arról találtok egy hosszú elemzést, hogy ha hősies érzelmeket vagy lovagiasságot adtok hozzá a baráti viszonyhoz, az rendben van, ám egy szerető viszonyban a lovagiasságnak csupán egy nagyon különleges fajtája lehetséges. Itt pedig az áll: „Ha a baráti szeretet extázisa a szerelemmel, a nevetéssel vagy a lovagiassággal keveredik, az rendkívüli harmóniát eredményez.” S van itt egy másik kombináció is: „Az odaadó szolgálat dühös extázisával az együttérzés vagy a lovagiasság jól összefér, míg a nevetés, a szerelmi kapcsolat vagy a félelem soha.”[4]

Látom, már fáradtak vagytok a különféle raszák elemzésétől – s tán a fonalat is elvesztettétek. De volt-e valaha az az érzésetek, hogy ’Nem tudok e nélkül a férfi nélkül élni’, s ugyanakkor ’a jelenlétét sem bírom elviselni’? Másképpen: ’Nem bírom elviselni ezt a hölgyet, de teljesen bele vagyok szerelmesedve’? Most már kicsit megértitek a különféle raszák keveredését; néha ellentétes dolgok, utálat és égető szerelem is van köztük. Miért? Mivel ez a lelki égboltból száll alá. Mi egyebet tehetnénk, mint hogy tudományosan elemezzük a rasza – elméletet?

Ez az, amire gondolok – ha elfogadjuk, hogy Krsna birodalmában bhaktáinak különböző, sokféle és néha kevert raszája együtt létezik, ne legyetek meglepve, hogy néha a Föld nevű bolygón, a saját magánéletetekben, még bhaktaként élve is különféle raszákat és keveredéseket fogtok tapasztalni! Kérlek Benneteket, próbáljátok a filozófia következtetéseit alkalmazni a mindennapi életetek során! De mi is a lényeg? A harmónia a lényeg. Még ha ellentétes érzéseitek is vannak, ha az harmonikus, „a kontraszt kiemeli a szépséget”. Ha tudtok ehhez ragaszkodni, akkor már nagyon közel kerültök a tökéletességhez. Az ellentét emeli a gyönyörűséget – az összes konfliktust ezzel az egyetlen mondattal helyére lehet tenni. Mindez nagyon csekély jelentőséggel bír Srídhár Mahárádzs tanításaihoz képest – ő a legjobb konfliktuskezelő.

[1] Sríla Rúpa Gószvámí: Az odaadás nektárja, 393. oldal

[2] Sríla Rúpa Gószvámí: Az odaadás nektárja, 393. oldal

[3] Sríla Rúpa Gószvámí Az odaadás nektárja, 393. oldal

[4] Sríla Rúpa Gószvámí: Az odaadás nektárja, 394. oldal

 



IMG-0183

(от лекция на Свами Тиртха, 22.08.2015 сутрин, Лудащо)

За да си помогнем да открием своята връзка с Бога, нека прочетем нещо за изначалните връзки, расите. Това е книгата на Шрила Рупа Госвами за науката на преданите вкусове. Тя описва различните качества на Кришна, а също и чувствата, и отношенията, посредством които Неговите предани са привързани към Него. В самия край последните глави са посветени на една много специална тема – смесването на раси.

„Както вече бе описано, съществуват дванадесет различни видове раса или екстатични взаимоотношения с Кришна. Пет от тези раси са директни и са изброени като неутралност, служене, приятелство, родителска обич и интимна любов. Седем от расите са индиректни и са изброени като смях, удивление, галантност, състрадание, гняв, страх и ужас. Петте директни раси са вечно проявени във Ваикунтха, духовното царство, докато седемте индиректни раси вечно се проявяват и изчезват в Гокула Вриндавана, където Кришна играе дивните си забавления в материалния свят.”[1]

Обичайно бхактите си мислят: „Има само пет раси”. Всъщност, ако са по-вещи във философията, ще рекат: „Има четири раси”, тъй като изключват неутралната. А тъй като намират изключително щастие в собствената си раса, те ще кажат: „Има само една раса – нашата”.

Но тук разбираме, че съществуват пет основни и седем допълнителни раси. Онзи ден говорихме за атеизма. Затова трябва много точно да преценим коя е нашата раса. Омраза, гняв, страх, ужас? Това е атеизъм – да си ужасен от мисълта, че Бог съществува. Така че виждате, дори атеистите култивират раса, само че малко горчива. Моля ви, разберете ме правилно – дори второстепенните раси имат своето място в духовните взаимоотношения; но атеистът, който отхвърля Бога при всички положения, дори той по някакъв начин отразява второстепенните раси, защото се бои от тази тема.

„Често в добавка към обичайната раса се открива присъствието и на някаква друга раса, като смесицата на тези любящи настроения понякога е съвместима или приятна, а друг път е несъвместима, неприятна. Следва научен анализ на съвместимостта и несъвместимостта при смесването на тези различни раси или любовни настроения.

Сега става интересно. И така, има многообразие от чувства. Има един основен цвят и най-различни отсенки и нюанси. Това е отразено и в модната индустрия, защото на зелена дреха не си слагате нещо синьо. Просто не подхожда – това е горчива смесица на раси. Трябва да култивираме своите чувства, да култивираме своите отсенки по правилния начин, за да се проявяват все повече хармония и красота – а не противоречащи си, врагуващи вкусове и елементи да се проявяват в живота ни. Тази хармония трябва да се проявява и в общуването с преданите. Или с нашия духовен учител, или с нашето мурти.

И така, как да смесваме чувствата правилно? Какво знаете за науката на любовта? Нека научим нещичко от Рупа Госвами.

„Когато в расата на неутралната обич (шанта-раса) се откриват следи от ужас или удивление, резултатът е съвместим. Когато примесени с тази неутрална обич има проявления на интимна любов, галантност, гняв или страх, резултатът е несъвместим.”

Това е ужасно – ако добавите малко ненавист или чувства на ужас към неутралността, това е хармонично. А когато добавите любов към неутралността – това е нехармонично?! Затова ние не подкрепяме неутралните чувства, защото как може да се постигне хармония в неутралността? Само с някакво усещане за страх, с антагонистични чувства – тогава е хармонично. А когато добавите малко капки любов, това е дисхармонично – толкова е ужасно! Нека прескочим на някоя друга раса. Може да намерите дълъг анализ, че ако добавите героични чувства или галантност към приятелството, това е добре; обаче само много специален тип галантност е уместна в любовните взаимоотношения. И тук се казва: „Екстазът на любовната привързаност, примесен със смях и приятелство, прави хармонична смес.” Ето и друга комбинация: „С екстаза на гнева в преданото служене, примес на състрадание или галантност е съвместим, докато смесица на смях, интимно единение или страх е напълно несъвместима.”

Виждам, че сте уморени от анализиране на различните раси и може би сте изгубили червената нишка. Но изпитвали ли сте някога чувството, че „не мога да живея без този човек” и същевременно „не мога да издържам присъствието му”? Или пък обратното: „Не мога да понасям тази жена, но съм напълно влюбен в нея”? Сега разбирате нещичко за смесването на различните раси; понякога има противоположни чувства – омраза и изгаряща любов. Защо? Защото това идва от духовното небе. Какво можем да сторим, освен да анализираме много научно раса теорията?

Това имам предвид – ако приемем, че в духовното царство Кришна има с преданите си многообразни и понякога примесени раси, не се изненадвайте ако понякога на тази планета земя, в личния ви живот, а дори и в живота сред преданите, доловите най-различни взаимоотношения и смесици. Затова моля ви, стремете се да прилагате заключенията на философията в ежедневния си опит. Но кое е същината – същината е в хармонията. Дори да имате някои противоречиви чувства, стига те да са хармонични, „противопоставянето усилва красотата”[2]. Ако успеете да се хванете за това сте много близо до съвършенството. Противопоставянето усилва красотата – това едно изречение е достатъчно за разрешаване на всякакви конфликти. Всички умения за справяне с конфликти са незначителни спрямо учението на Шридхара Махарадж. Той е най-добрият мениджър на конфликти.

 

[1] „Бхакти Расамрита Синдху”, Глава 49

[2] Цитат от Шридхара Махарадж