Sharanagati

 

The other day we discussed how to maintain a tradition, how to serve a tradition. And we agreed: if we perform the favorable activities for that – we serve. But usually we have another question: ‘How to?’ How to serve? How to do it better? The answer is given in the sacred tradition: nityam bhagavata sevaya[1] – by always serving the bhagavata you can achieve your spiritual goals. 

What is nityam, what is ‘eternal service’? Yesterday we didn’t serve bhagavata; today we serve and we have to serve it eternally. So what kind of eternity is this? This nityam means ‘from now on’. Without an end. This should be our ambition, a very high ambition. 

Then what is bhagavata? Bhagavata is something that is connected to Bhagavan. Bhagavata means ‘something belonging, describing Bhagavan’. And there are two types of bhagavatas: one is written in a book form and the other is a living form bhagavata. The written form is the Shrimad Bhagavatam or the Bhagavata Purana – this is the ripe fruit of all the Vedic literature. And the living bhagavata is a person who lives according to the principles of the Bhagavatam – this is the pure devotee. 

Nityam bhagavata sevaya – by serving, eternal service to bhagavata we can achieve our goal. What is seva? Seva in need is seva indeed. And what is this need? Some say that the Divinities are thirsty for the devotion of human beings. Why – because they are so selfish? No, because this is the exchange. They are desperately waiting for the prayers, in order that they can share their blessings. In the same way, Mahaprabhu is very happy if devotees chant the holy names. So we know that seva, real service, is selfless chanting of the holy names. And we can serve the Supreme by chanting His names. 

You know, once I was chanting my rounds in the afternoon. It was a very beautiful September day, bright afternoon, the sunshine was entering the temple-room. This was a new ashram that we have found, a rented place. After a long day of moving all the belongings to the ashram it was finally a peaceful and lonely afternoon. I was chanting and all of a sudden a feeling came to me: ‘Ah, my dear Lord, please, keep me in this mood, keep me in this company!’ 

So, chanting your rounds, chanting your prayers and mantras will give you very beneficial thoughts. This is a source of inspiration for devotees – if you chant, you can enter into a mood of connection, you are connected to the higher reality. This is our mystic exercise and mystic experience – when through chanting and singing and praying something opens up in front of our eyes. And through this, devotion will become like an irrevocable fact in the purified heart of a devotee. 

 

(Szvámí Tírtha 2015. augusztus 21-i tanításából Ludastón)

 

A minap arról beszélgettünk, hogyan tartsuk fenn a hagyományt, hogyan szolgáljuk. S abban egyetértettünk: ha az ennek kedvező cselekedeteket hajtjuk végre, akkor szolgálunk. Ám általában egy másik kérdés is felmerül: ‘Hogyan? Hogyan szolgáljunk? Hogyan végezzük jobban a szolgálatainkat?’ A választ a szentírásokban találjuk: nitjam bhágavata-szévajá[1]  –a bhágavata állandó szolgálatával elérhetitek lelki céljaitokat.  

Mi az a nitjam, mi az ‘örökös szolgálat’? Tegnap nem szolgáltuk a bhágavatát; ma szolgáljuk, és örökké szolgálnunk kell. Miféle örökkévalóság ez? A nitjam jelentése ‘mostantól’. Vég nélkül. Ez legyen a törekvésünk – nagyon magas törekvés.

Akkor mi az a bhágavata? A bhágavata valami, ami Bhagavánnal kapcsolatos.  A Bhágavata jelentése ‘valami hozzá tartozó, amely a Bhagavánt jellemzi’. A bhágavatának két fajtája ismeretes: az egyik könyv alakban van, a másik pedig az élő bhágavata. Az írott forma a Srímad Bhágavatam, vagy a Bhágavata-purána – ez valamennyi Véda-irodalom érett gyümölcse. Az élő bhágavata pedig az az ember, aki a Bhágavatam alapelvei szerint él –egy tiszta bhakta. 

Nitjam bhágavata-szévajá – a szolgálattal, a bhágavata örök szolgálatával elérhetjük célunkat. Mi is az a széva? Az ínségben végzett szolgálat a valódi szolgálat. És mi az itteni ínség?  Néhányan azt mondják, hogy az isteni oldal szomjazza az emberi lények odaadását. Vajon miért, talán annyira önzőek volnának? Nem, hanem mert ez kölcsönösség.  Elszántan várják a fohászaitokat azért, hogy áldásaikban részesíthessenek. Hasonlóképpen, Maháprabhu nagyon boldog, ha a bhakták a Szent Neveket zengik. Tehát tudjuk, hogy a széva, a valódi szolgálat a Szent Nevek éntelen zengése, s mi szolgálhatjuk a Legfelsőbbet azáltal, hogy az Ő Szent Neveit zengjük. 

Tudjátok, egyszer a szokásos köreimet zengtem egy délután. Verőfényes szeptemberi nap volt, világos délután, a napsütés beragyogta a templomszobát. Ez egy új ásram volt, amit akkor találtunk, egy bérelt hely. Minden holmink átköltöztetése után végre egy békés, magányos délután következett. Éppen mantráztam, majd hirtelen rámtört egy érzés: ‘Ó, kedves Uram, kérlek, tarts meg ebben a hangulatban, tarts meg ebben a társaságban!’

Tehát a köreitek elmondása, a mantrák és fohászaitok zengése nagyon jótékony hatással vannak gondolataitokra. Ez a tanítványok számára az inspiráció forrása – ha zengitek a mantrát, összeköttetésbe kerültök a Legfelsőbbel, kapcsolódtok a magasabb valósághoz. Ez a mi misztikus gyakorlatunk és misztikus megtapasztalásunk – amikor dzsapázás, éneklés és fohászkodás közben valami feltárul a szemünk előtt. S ezáltal az odaadás megmásíthatatlan ténnyé válik a tanítványok megtisztult szívében. 

 

1. Shímad Bhágavatam 1.2.18

 

Онзи ден дискутирахме как да се поддържа една традиция, как да се служи на една традиция. И се съгласихме: ако извършваме благоприятстващи дейности – това е служене. Но обикновено ние имаме един друг въпрос: „Как?” Как да служим? Как да го правим по-добре? Отговорът е даден в свещената традиция: нитям бхагавата севая[1] – като винаги служите на бхагавата можете да постигнете своите духовни цели. 

Какво е нитям, какво е „вечно служене”? Вчера не сме служили на бхагавата; ала днес служим и нека служим завинаги. Какъв вид вечност е това? Нитям означава „отсега нататък”. Без край. Такъв трябва да е нашият стремеж, много висок стремеж. 

Тогава какво е бхагавата? Бхагавата е нещо свързано с Бхагаван. Бхагавата означава „нещо принадлежащо на Бхагаван, описващо Бхагаван”. Има два вида бхагавати: едната форма е записана на книга, а другата форма е живият бхагават. Писмената форма е „Шримад Бхагаватам” или „Бхагавата Пурана” – това е зрелият плод на цялата ведическа литература. А живият бхагават е онзи, който живее според принципите на „Бхагаватам” – това е чистият предан. 

Нитям бхагавата севая – посредством служене, вечно служене към бхагавата, можем да постигнем своята цел. Какво е сева? Сева, служенето, в нужда се познава. И каква е тази нужда? Някои казват, че божествата са жадни за предаността на хората. Защо – защото са толкова себични ли? Не, защото това е обмен. Те отчаяно очакват молитвите, за да могат да посипят своите благословии. По същия начин и Махапрабху е много щастлив, ако преданите възпяват светите имена. Знаем, че сева, истинското служене, е безкористното възпяване на светите имена. И можем да служим на Бога, повтаряйки имената Му. 

Знаете ли, един следобед мантрувах кръговете си. Беше прекрасен септемврийски ден, сияен следобед, слънцето влизаше в храмовата стая. Бяхме се нанесли в нов ашрам, под наем. След дълго пренасяне на ашрамските вещи, най-сетне в следобеда бе настанал миг спокойствие. Мантрувах и изведнъж ме споходи едно чувство: „О, Господи, моля Те, нека винаги оставам в това настроение, нека винаги оставам в тази компания!” 

Така че мантруването на кръговете, повтарянето на нашите молитви и мантри ни донася много благотворни мисли. Това е извор на вдъхновение за преданите – докато възпявате, можете да влезете в настроение на свързаност, в досег с по-висшата реалност. Това е нашето мистично упражнение и мистично преживяване – когато посредством мантруване, пеене и молитва нещо се разкрива пред очите ни. По този начин предаността става неоспорим факт в пречистеното сърце на предания.