Archive for July 10th, 2020
(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía)
(Continua la conferencia del pasado Viernes)
Continuamos las lecturas de Shrila Shridhara Maharaj, La más Pura Plegaria.
Viene la pregunta: “Maharaj, otra vez lo de Tulasi Devi – He notado que en este math, mientras que giran por Tulasi durante su arati, a los devotos no les gusta cantar la mantra yani kani ca papani brahma-hatyadikani ca, tani tani pranasyanti pradaksinah pade pade (“Los que giran por Shrimati Tulasi Devi paso a paso van eliminando todos sus pecados, incluso asesinato de un brahmana”). Por que?”[1]
Ya veis, el acondicionamiento obra muy fuerte. Cuando comienza, ni siquiera tenemos idea alguna de la ciencia botánica en India. Después comprendemos que ciertas plantas se consideran ser sagradas. Luego aprendemos que ciertas plantas deben ser adoradas de algún u otro modo. Y por fin, habiendo a un templo en el que se adora una planta sagrada, quedamos asombrados. De este modo, partiendo de acondicionamiento que no comprendemos, alcanzamos un acondicionamiento que nos ensena: ‘ello debe hacerse de tal o de ningún otro modo’. Luego de daros cuenta que se hace de otro modo, quedáis asombrados. ‘Como!? Debería hacerse en acuerdo con lo que ya tengo aprendido.’ Podéis creer que la cuestión es insignificante, pero no lo es.
La respuesta de Shrila Shridhar Maharaj: “Un devote elevado no debería plegarias del tipo “Absuelve mis pecados”. En práctica todas las religiones aspiran a ensenar al pueblo y esta es su mayor adquisición. “Por favor, tratad de pedir absolución de vuestros pecados!” Pero Shridhar Maharaj dice: “Un devoto de primera clase no se molesta de cosas tan insignificantes – las reacciones a los actos pecaminosos.”
“El devoto de primera clase rezaría: “Con cualquier acto pecaminoso, estoy listo a sufrir las consecuencias. Estoy rezando únicamente para recibir una gotita nectárea de la merced de Krishna. Esta debe ser la plegaria del verdadero devoto: en acuerdo con mi karma puedo llegar a ser pájaro, fiera, gusano o insecto, puedo ir al infierno o al paraíso, me daría igual. Debo sufrir en acuerdo con mi karma. Por lo tanto, voy rezando: „Ojala no me haga falta la bendita merced de Krishna, ojala pueda recibirla. Es lo que quiero, a lo que aspiro, la devoción por El. Devoción, nada más! Gozar en el paraíso o sufrir en el infierno no trataría a escapar. En acuerdo con mi karma sufriría o gozaría, me daría igual. Por lo tanto no voy rezando para que se me quiten las consecuencias de mis pecados ni los méritos – voy rezando únicamente para llegar a adquirir la purisima devoción a pesar de ellos.” “.
Veis como va creciendo el pensamiento devocional? Independientemente si aspiramos a gozar de bienestar paradisiaco o escapar de las consecuencias de nuestros propios actos, siempre se trata de nuestra propia historia. ‘ Se trata de mí! La historia comienza y termina conmigo’. Pero qué es esto – acaso esta es nuestra religión? ‘Yo estoy en el foco de mi religión.’ No! El nivel más elevado es : ‘Cualquiera prueba que he haga falta s superar, Te ruego ojala me quede conectado conTigo, que no se pierda la conexión!’ Ello significa también que incluso en el infierno podéis practicar bhakti-yoga. No estoy seguro que podríais seguir practicando, puesto que allá se vive fácilmente y bien. Por lo menos aquí, digo en el infierno, podemos tener alguna motivación.
(Sigue continuacion )
1. La escalera de oro, cap. 3 La oración más pura, por Srila Sridhar Maharaj
(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)
(continues from the previous Friday)
“I do not want release from either happiness or suffering; let it be, according to my previous karma. Rather, what I want from this moment on is that I will never try to waste the favor of Krishna by only praying to be able to face any eventuality; but that whatever I shall acquire from now on, however small, even a drop – that must be nectar of the highest order, and the lower delegation can deal with the question of heaven and hell.” [1]
So, when we suggest that please, follow bhakti-yoga, this is the reason why we say that. This is not a process of absolving your sins, this is not a process to achieve heaven or liberation, but this is the process to satisfy God. This process is about Him, it’s not about you. Yet, if we join, we shall be a part of that picture. Otherwise if you raise your stick, it doesn’t mean anything. But if you raise your stick in the service of Krishna, it’s very remarkable. That is the difference between general human activities and divine engagement.
And something more: “For removing our reactions or delivering us from hell or heaven…” You see, “deliver from heaven”! “…much lower agents are required; they can do that.” So, we have to achieve liberation from heaven also. “But we shall only pray for Krishna’s favor as a positive attainment, and never try to minimize our previous karma, the result of bad activities performed due to misconception. I don’t care about the ‘passport’; I want the ‘visa’. If I get the visa, no passport trouble will be able to disturb me – it is something like that. So to merely do away with maya, misconception, is nothing. But the positive attainment in the domain of Krishna is a very much higher thing. By passing maya we can attain Viraja, Brahmaloka, we can get mukti (liberation), the marginal position. But why should I waste my energy only to acquire a position in the marginal plane? All my attempts must be focused toward the prayer for a position in Goloka, and that will be a gain of the very highest order. I shall pray only for that, and automatically everything else will be accomplished”.
So, this is the fundamental principle of our religion. The background of everything is consciousness, Divine Consciousness. Nothing is independent of His will. And our guides, our teachers will help us to accomplish and realize so that we are able to have that vision. To come to the atman platform, we have to see with the eye of the soul.
Actually Shrila Shridhar Maharaj didn’t really like that mantra that ‘I worship Tulasi in order to save myself from my sins’. He considered this as a business. ‘I do something for my immediate benefit.’ Service mood should be there – as Tulasi is dear to Krishna, we serve Tulasi because Krishna likes her.
Once some devotees were in Navadvip and they visited the holy places around. After they returned to the temple of Shrila Shridhar Maharaj, he asked them: “How was your day?” They said: “Oh, we enjoyed the trip so much!” This was not an appropriate remark and then he started to explain: “Enjoy? You try to enjoy the holy place?” and gave a lecture, gave a guidance concerning this topic.
You see this is the capacity of the great ones. You commit a little mistake, and they can make a big thing out of it! In one sense I think we all have that capacity. Yet, we are not considered great devotees, unfortunately. Because we are offended by really insignificant things in life, while his name is Bhakti Rakshak – the protector of devotion. So, whenever you make a mistake concerning that, then he is ready to fight. This is our hope – that our superiors will always correct our mistakes or misbehavior. And concerning our service we should try to be as pure, as selfless as possible. Nevertheless activities of any type – either material, or spiritual – will bring some results. Certain type of activities will bring certain type of results, other type of activities will bring other results. So, we have to be careful about our words, about our activities, the words and the thoughts also. Because purity depends on love.
(to be continued)
1. The Golden staircase, Ch. 3 The Purest Prayer, by Shrila Shridhar Maharaj
(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
„Nem akarok megszabadulni sem a boldogságtól, sem a szenvedéstől; történjen minden a korábbi karmám szerint. E pillanattól fogva inkább arra vágyom, hogy soha ne veszítsem el Krsna kegyét azzal, hogy csak azért fohászkodok, hogy bármilyen eshetőséggel szembe tudjak nézni. Mostantól arra vágyom, hogy bármilyen apró-cseprő dolgot is kapok, az a legfelsőbb elrendezés nektárcseppje legyen. A menny és a pokol kérdése alsóbb szinteken dől el.”[1]
Ez az ok, amiért arra kérünk Benneteket, hogy gyakoroljátok a bhakti-jógát. Ez nem a bűneinktől való feloldozásnak a folyamata, ez nem az a folyamat, mellyel a mennybe jutunk vagy felszabadulunk, hanem az a folyamat, amellyel a Jóistent elégedetté tehetjük. Ez a folyamat Róla szól, nem pedig rólatok. Ha mégis csatlakozunk, ennek a képnek a részévé kell válnunk. Máskülönben, ha felemelitek a bototokat az nem jelent semmit. De, ha Krsna szolgálatáért emelitek fel a bototokat, az nagyon figyelemreméltó. Ez a különbség a hétköznapi emberi cselekedetek és az Isten felé történő elkötelezettség között.
S még valami: „Ahhoz, hogy mentesüljünk a visszhatásoktól avagy abbéli törekvésünktől, hogy a Pokolba vagy a Mennyországba kívánunk eljutni…” Látjátok, a Mennyország elérése iránti vágyunktól is meg kell szabadulnunk!” „…jóval alacsonyabb szintű közvetítőkre van szükség; ők is véghez tudják vinni.” Tehát, még a Mennytől való megszabadulást is el kell nyernünk. „Ám pozitív megvalósításként egyedül Krsna kegyéért kell fohászkodnunk és sohase próbáljuk minimalizálni korábbi karmáinkat, a téves felfogásból eredő negatív cselekedetek eredményét. Nem érdekel az ‘útlevél’; ‘vízumot’ akarok. Ha megkapom a vízumot, akkor semmiféle útlevél probléma nem fog zavarni engem – ez valami ilyesmi. Tehát pusztán a májá és a tévhit felszámolása az semmi. De egy pozitív megvalósítás Krsna felségterületén az egy jóval magasabb dolog. Máját elhagyva elérhetjük Viradzsát, Brahmalókát, megkaphatjuk a muktit (a felszabadulást), eljuthatunk az anyagi és lelki világ határáig. De miért is kellene pazarolni az energiámat, hogy helyet biztosítsak a magam számára a marginális síkon (az anyagi és a lelki világ határa)? Minden próbálkozásom középpontjában a Gólókabéli helyzet elnyeréséért való fohásznak kell lennie és ez lesz a legmagasabb rendű jutalom. Csak azért imádkozom és automatikusan minden más valóra válik”.
Tehát, ez vallásunk alapelve. Mindennek a háttere a tudatosság, az Isteni tudatosság. Semmi sem független az Ő akaratától. S útmutatóink, tanítóink segítenek bennünket abban, hogy beteljesítsük és megvalósítsuk ezt, s ily módon képesek leszünk erre a látásmódra. Ahhoz, hogy az átman szintjére eljussunk, lelki látásmódra van szükségünk.
Valójában Sríla Srídhar Mahárádzs nem igazán szerette ezt a mantrát, miszerint ‘Tulaszít imádom, azért, hogy megmeneküljek a bűneimtől’. Ez számára üzletnek tűnt. ‘Az azonnali nyereség érdekében teszek valamit.’ Szolgálói hangulattal kell, hogy rendelkezzünk – Tulaszí kedves Krsnának, azért szolgáljuk Tulaszít, mert Krsna szereti.
Egyszer néhány bhakta Navadvipban járt, ahol a szent helyeket látogatták meg. Miután visszatértek Sríla Srídhar Mahárádzs templomába, megkérdezte tőlük: „Hogyan telt a napotok?” Így válaszoltak: “Ó, nagyon élveztük a kirándulást!” Ez a válasz nem igazán volt helyénvaló, így belefogott a magyarázatba: „Élvezni? Megpróbáljátok élvezni a szent helyet?”, majd tartott egy tanítást, melyben útmutatást adott erre a témára vonatkozólag.
Látjátok, ez a nagy lelkek páratlan képessége. Vétesz egy kis hibát és ők egy nagy tanítást adnak belőle! Egyrészt úgy hiszem, mindannyian rendelkezünk ezzel a képességgel. Mégis, sajnos mi nem tartozunk a nagy bhaktákhoz. Mivel bennünket valóban jelentéktelen dolgok bántanak az életben, addig az ő neve: Bhakti Raksak – az odaadás védelmezője. Tehát bármikor is követtek el hibát ezzel kapcsolatban, akkor ő kész harcolni a lelki dolgok érdekében. Ez a mi reménységünk – hogy a feljebbvalóink mindig ki fogják javítani a hibáinkat vagy a helytelen cselekedeteinket. S a szolgálatunkat illetően meg kell próbálnunk a lehető legtisztábbnak és legönzetlenebbnek lennünk. Ennek ellenére bármilyen cselekedet – akár anyagi, akár lelki – bizonyos eredményeket vonz maga után. Bizonyos fajta cselekedetek bizonyos fajta eredményekkel, másfajta cselekedetek, pedig másféle eredménnyel járnak. Tehát óvatosnak kell lennünk a szavainkkal, a cselekedeteinkkel és a gondolatainkkal is, mert a tisztaság a szeretet függvénye.
(folytatása következik)
1. Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 3. fejezet „A legtisztább fohász”
(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)
(продължава от предишния петък)
„Не желая освобождение нито от щастието, нито от мъките; нека се сбъдне извършената карма. Жадувам единствено от този миг насетне никога да не пропилявам благосклонността на Кришна с молитви за сили пред трудностите; нека каквото и да добия отсега нататък, колкото и мъничко да е, дори и капчица, да е най-висш нектар; пък който иска нека се занимава с райове и адове.” [1]
Затова когато ви препоръчваме: моля, заемете се с бхакти-йога, тази е причината да го казваме. Този процес не се занимава с опрощение на греховете, нито с постигане на рай или освобождение; този процес е стремеж да бъде удовлетворен Бога. Този процес е за Него, не за нас. При все това, ако се присъединим, ще бъдем част от пълната картина. Инак, ако просто вдигнете тояжката си, това не означава нищо. Но ако вдигнете тояжката си в служба на Кришна, е много забележително. В това е разликата между обикновените човешки дейности и божествената заетост.
И нещо повече: „За да се освободим от последиците на кармата си, да се избавим от рая или ада …” Виждате ли, „да се избавим от рая”! “…са достатъчни много по-нищожни фактори; нека те го свършат сами.” Значи трябва да постигнем освобождение дори от рая. „Но нека ние се молим единственото ни положително постижение да е благодатта на Кришна, вместо отнемането на последиците от злите ни дела си, извършени в илюзия. Не ме интересува паспортът; искам виза. Получа ли виза, няма да имам грижи с паспорта – нещо такова е. Така че просто да се приключи с мая, с неразбирането, е нищо. Позитивното достигане до царството на Кришна е нещо много по-висше. Преминавайки отвъд мая можем да постигнем Вираджа, Брахмалока, можем да получим мукти, освобождение – периферната позиция. Но защо да пилея сили единствено да се домогна до периферната равнина? Всичкият ми стремеж трябва да бъде насочен към Голока, това би било най-висшето благо. Ще се моля единствено за това – тогава автоматично всичко останало ще бъде постигнато.”
И така, това е фундаменталният принцип на нашата религия. Основата на всичко е съзнанието, Божието съзнание. Нищо не е независимо от Неговата воля. А нашите водачи, нашите учители ще ни помогнат да се усъвършенстваме и осъзнаем така, че да сме способни да добием такава визия. За да стигнем до нивото на атман, трябва да виждаме с очите на душата.
Всъщност Шрила Шридхара Махарадж не харесва тази мантра: „Аз обожавам Туласи, за да се спася от греховете си”. Той счита това за бизнес: „Правя нещо за собствената си непосредствена полза. Трябва да присъства настроение на служене – тъй като Туласи е скъпа на Кришна, затова ние служим на Туласи, понеже Кришна я харесва.
Веднъж някакви бхакти били в Навадвип и посетили околните свети места. Когато се върнали в храма на Шрила Шридхара Махарадж, той ги попитал: „Как беше денят ви?” Те отвърнали: „О, много се наслаждавахме на разходката!” Ала това не бил подходящ отговор и той започнал да обяснява: „Наслаждавали сте се? Опитвате се да се наслаждавате на святото място?” и дал лекция, дал напътствие по тази тема.
Виждате ли какви са великите? Допускаш малка грешка, а те правят от мухата слон! В един смисъл мисля, че всички имаме тази способност. Въпреки това, уви, не минаваме за велики бхакти. Защото в действителност ние се засягаме от съвсем незначителни житейски неща, докато неговото име е Бхакти Ракшак – защитникът на предаността. Така че когато допуснете грешка по отношение на предаността, той е готов да се скара. В това е нашата надежда – че нашите наставници винаги ще поправят грешките ни или нередното ни поведение. А по отношение на служенето си трябва да се стремим да сме възможно най-чисти. Тъй или инак, действията от какъвто и да било тип – материални или духовни – ще принесат своите плодове. Определени действия ще доведат до определени резултати, а друг тип действия ще имат съвсем друг тип резултати. Затова трябва да сме внимателни за думите си, за постъпките си и за мислите си. Защото чистотата зависи от любовта.
(следва продължение)
1. „Златната стълба”, Гл 3 Най-чистата молитва, от Шрила Шридхара Махарадж
(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)
(продължение с предыдущей пятницы)
„Я не желаю освободиться ни от удовольствия, ни от страданий; пусть все это приходит в соответствии с моей прошлой кармой. Но с этого момента я желаю никогда не делать попыток растрачивать понапрасну благодать Кришны, молясь лишь о том, чтобы иметь силы встретить любой поворот событий. Однако, что бы я ни обрел, начиная с этого момента, каким бы крошечным, пусть даже размером с каплю, но это должно быть нектаром высочайшего уровня, а представители более низкого уровня могут заниматься вопросами ада и рая” [1]
Поэтому, когда мы вам предлагаем: пожалуйста, займитесь бхакти-йогой, вот это есть причина так говорить. Это не процесс освобождения от ваших грехов, это не процесс достижения рая или освобождения, но это процесс удовлетворения Бога. Этот процесс для Него, не для нас. Тем не менее, если мы присоединяемся, мы будем частью этой картины. В противном случае, если вы поднимите свою планку, это ничего не значит. Но если вы поднимаете свою планку в служении Кришне, это очень замечательно. В этом разница между обычной человеческой деятельностью и божественным делом.
И нечто более: „Чтобы избавить нас от последствий наших действий или вызволить нас из ада или рая …” Вы видите, „избавить от рая”! “…нужны более низкие представители; они могут сделать это.” Значит надо достигнуть освобождение даже от рая. „Но единственное благоприятное приобретение, о котором мы будем молить, – это благосклонность Кришны, и мы никогда не будем пытаться уменьшить свою прошлую карму, – результат неблагоприятных деяний, совершенных из-за неправильного понимания. Меня не интересует „паспорт”, я желаю получить „визу”. Если я получу визу, то меня больше не смогут обеспокоить никакие проблемы с паспортом,- что-то наподобие этого. Итак, просто покончить с ма̄йей, неправильным пониманием, – это ничто. Но намного более высокое достижение – обрести благоприятное положение во владениях Господа Кришны. Преодолев ма̄йу, мы сможем достичь Вираджи, Брахмалоки; мы можем обрести мукти (освобождение), пограничное положение. Но почему я должен тратить свою энергию лишь на обретение положения в пограничной зоне? Все мои усилия должны сосредоточиться на молитве об обретении положения на Голоке, и это будет достижением высочайшего уровня. Я буду молиться только об этом, а все остальное будет достигнуто автоматически.”
И так, это фундаментальный принцип нашей религии. Основой всего является сознание, Божественное сознание. Ничто не независимо от Его воли. А наши наставники, наши учителя помогут нам совершенствовать себя и свое сознание так, чтобы мы могли достичь такое видение. Чтобы достичь уровня атман, надо видеть глазами души.
На самом деле Шриле Шридхару Махараджу не очень понравилась та мантра, что „я поклоняюсь Туласи, чтобы спасти себя от своих грехов”. Он считал это бизнесом. „Я делаю что-то для своей непосредственной пользы”. Должно быть настроение служения – поскольку Туласи дорога Кришне, мы служим Туласи, потому что она нравится Кришне.
Однажды некоторые преданные были в Навадвипе и посетили окрестные святые места. Когда они вернулись в храм Шрилы Шридхара Махараджа, он спросил их: „Как прошел ваш день?” Они сказали: „О, мы так наслаждались прогулкой!” Это было неуместное замечание, и он начал объяснять: „Наслаждались? Вы пытаетесь наслаждаться святым местом?” и дал лекцию, дал руководство по этой теме.
Вы видите, на что способны великие. Вы совершаете небольшую ошибку, а они могут сделать из мухи слона! В каком-то смысле я думаю, что у всех нас есть такая способность. Тем не менее, к сожалению, нас не считают великими преданными. Потому что нас оскорбляют действительно незначительные вещи в жизни, а его зовут Бхакти Ракшак – защитник преданности. Поэтому, когда бы вы ни ошиблись, он готов сражаться. Это наша надежда – наши наставники всегда исправят наши ошибки или плохое поведение. И в отношении нашего служения мы должны стараться быть как можно более чистыми и самоотверженными. Так или иначе, деятельность любого типа – материальная или духовная – принесет определенные результаты. Определенный тип деятельности принесет определенный тип результатов, другой тип деятельности принесет другие результаты. Поэтому мы должны быть осторожны с нашими словами, нашими делами и мыслями. Потому что чистота зависит от любви.
(продолжение следует)
1. „Золотая лестиница”, Гл 3 Чистейшая молитва, Шрила Шридхара Махарадж