Archives

Calendar

June 2020
M T W T F S S
« May   Jul »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930  



Archive for June 21st, 2020

unnamed

(from a lecture of Swami Tirtha, 21.08.2015, morning, Ludashto)
 
The prayers are heard. Do you agree? How is that possible? How is it possible that we pray sincerely and it happens – it’s very unusual! If we believe that the material world is a reflection of the spiritual sky, like a mirrored picture, then there must be a connection between these two realms. The primary connection is a projection – the real one projects the mirrored picture. And we can suppose a one way direction of these two realms – the real one and the reflection; the reflection cannot project back to the original, because it’s only a picture. Just like the shadow; the shadow cannot project the real figure. So, if there is a one way direction, how is it possible to have a feedback to the original realm? If we believe and see the function and the effective results of prayers, then this is a definite proof that although this is a reflected reality, it is possible from this realm to connect to the eternal realm. 
Then there are again some questions: Who is praying? For what reason he or she is praying? And who is listening? So, who is praying?
Yashoda: Jiva.
Swami Tirtha: Any jiva?
Manjari: Who is in need.
Swami Tirtha: Practically who is in need: “Ah my Lord, I suffer so much, please help me!” Usually those pray who are in need. In the absence of something you can pray very strongly: “I need this, I need that. Give me this, give me that!” But my humble suggestion is that there is another alternative, when you have access and then you need to pray, you need to share what you have. It’s a special prayer. It’s not a prayer of need: “Please help me!” but “Please come, because I like You so much!”
All right, we are supposed to pray, supposed to chant, supposed to meditate. But then who is listening to the prayers of people in general? 
Yashoda: Paramatma?
Another: Guru?
Another: Krishna.
Manjari: Maybe it depends to whom you pray.
Swami Tirtha: Very clever. I see that you are infected by this personalism. Nobody told that Akashic Chronicles are listening to your prayers or information psi background of the universe – the psi realm, it’s the new name of ether. So, we have some conception that ‘If I’m praying as a person, there must be another person, who is listening’, right? It’s very reasonable. 
But sometimes we cannot direct our prayers properly. We say: “Somebody come!” Never mind, that hierarchy is very well organized. Because sometimes the prayers are improper – there is some mistake or something wrong. But then what happens? All these mis-prayers are directed to Saraswati Devi for correction. And this concerns not only grammatical mistakes, but even if you curse, if you send a heavy blow to the heaven, she will convert the complaint into a compliment. This is the protective system of the spiritual realm – nothing wrong can enter there. 
 
(to be continued)

 



unnamed

(Szvámí Tírta 2015. augusztus 21-i ludastói reggeli tanításából)
 
Az imák meghallgattatnak. Egyetértetek ezzel? Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges az, hogy őszintén fohászkodunk és megtörténik – ez nagyon szokatlan! Ha hiszünk abban, hogy az anyagi világ a lelki égbolt visszatükröződése, olyan, mint egy tükörkép, akkor kell, hogy legyen kapcsolat e között a két valóság között. Az elsődleges kapcsolat a kivetítés – az igazi kivetíti a tükörképet. S feltételezhetjük az egyirányúságot e két valóság, a valódi és a tükrözött között; a tükörkép nem képes visszahatni az eredetire, mert az csupán egy kép. Épp úgy, mint az árnyék; az árnyék nem képes tükrözni az eredeti alakot. Tehát, ha egyirányúság van, hogyan lehet visszajelzést kapni az eredeti valóságból? Ha hiszünk és látjuk az ima működését és a hathatós eredményét, akkor ez határozott bizonyíték arra, hogy bár ez egy tükrözött valóság, lehetséges, hogy ebből a valóságból kapcsolatba kerüljünk az örök valósággal. 
Aztán ismét felmerül néhány kérdés: Ki az, aki imádkozik? Miért imádkozik? S ki az, aki meghallgatja? Szóval, ki imádkozik? 
Jasódá: A dzsíva.
Szvámí Tírtha: Bármelyik dzsíva?
Manydzsari: Aki szükséget szenved.
Szvámí Tírtha: Gyakorlatilag, akinek szüksége van rá: „Ó, Uram annyira szenvedek, kérlek, segíts nekem!” Általában azok fohászkodnak, akik szükséget szenvednek. Valaminek a hiányában nagyon erősen tudsz fohászkodni: „Szükségem van erre, szükségem van arra. Add meg nekem ezt, add meg nekem azt!” De szerény javaslatom az, hogy van egy másik alternatíva is, amikor megvan a kapcsolat és szükséged van a fohászkodásra, szükséged van arra, hogy megoszd Istennel a legbensőbb érzéseidet. Ez egy különleges ima. Ez nem egy olyan ima, amikor szükséged van valamire: „Kérlek segíts nekem!” hanem „Jöjj el, kérlek, mert annyira szeretlek!”
Jó, fohászkodnunk kell, mantráznunk kell, meditálnunk kell. De általában ki hallgatja meg az emberek imáit? 
Jasódá: Paramátmá?
Másvalaki: Guru?
Másvalaki: Krsna.
Manydzsari: Talán attól függ, hogy kihez fohászkodunk.
Szvámí Tírtha: Nagyon okos. Látom, megfertőződtél a perszonalista filozófiával. Senki sem mondta azt, hogy az ákása krónika hallgatja meg az imáidat vagy az univerzum információs háttere, a pszí mező – az éter új neve. Tehát van elképzelésünk róla, hogy ‘Ha személyként fohászkodom, akkor lennie kell egy másik személynek, aki meghallgatja’, igaz? Ez nagyon ésszerű. 
De néha nem tudjuk megfelelően irányítani a fohászainkat, hogy pontosan kihez fohászkodjunk. Azt mondjuk, hogy: „Jöjjön valaki!” Nem baj, az a hierarchia nagyon jól szervezett. Mert a fohászok néha nem helyénvalóak – valami hiba van bennük vagy valami rossz. De akkor mi történik? Mindezek a téves fohászok Szaraszvatí Dévíhez kerülnek helyesbítésre. S ez nemcsak a nyelvi hibák kijavítására vonatkozik, hanem még az átkokra is, vagy ha ökölcsapást is küldesz az égbe, ő átformálja a panaszt dicsőítéssé. Ez a lelki valóság védelmi rendszere – semmi rossz nem férkőzhet be oda. 
 
(folytatása következik)

 



unnamed

(от лекция на Свами Тиртха, 21.08.2015, сутрин, Лудащо)
 
Молитвите се чуват. Съгласни ли сте? Как е възможно? Как е възможно онова, за което се молим искрено, да се сбъдва – това е много необикновено! Ако вярваме, че физическият свят е отражение на духовното небе, като образ в огледало, би следвало да има връзка между тези две сфери. Първичната връзка е проекцията – истинската сфера прожектира отразената картина. И можем да предполагаме еднопосочно направление между тези две сфери – реалната и отразената; отражението не може да прожектира обратно в оригинала, понеже е само картина. Досущ като сянката; сянката не може да прожектира истинската фигура. Тогава, щом връзката е еднопосочна, как е възможно да има отклик, обратна връзка към изначалната сфера? Ако вярваме във функционалността и виждаме ефективните резултати на молитвите, това е категорично доказателство, че макар това да е отразена реалност е възможно от тази сфера да осъществим връзка с вечната сфера. 
Тогава отново възникват някои въпроси: Кой се моли? По каква причина се моли? И кой слуша? И така, кой се моли?
Яшода: Джива.
Свами Тиртха: Всяка джива ли?
Манджари: Която е в нужда.
Свами Тиртха: Практически, която е в нужда: „О, Боже мой, толкова много страдам, моля Те, помогни ми!” Обикновено се молят тези, които са в нужда. Когато нещо ви липсва, с голяма сила се молите: „Имам нужда от това, имам нужда от онова. Дай ми едно, дай ми друго!” Но моята смирена подсказка е, че има и друга алтернатива, когато разполагате с ресурсите и изпитвате нужда да се молите, изпитвате нужда да споделяте онова, което имате. Това е специална молитва. Не е молитва от нужда: „Моля Те, помогни ми!”, а „Моля Те, ела, защото толкова много те харесвам!”
Добре, очаква се ние да се молим, да мантруваме, да медитираме. Но тогава кой слуша молитвите на хората като цяло? 
Яшода: Параматма?
Друг: Гуру?
Друг: Кришна.
Манджари: Може би зависи на кого се молиш.
Свами Тиртха: Много умно. Виждам, че сте инфектирани с персонализъм. Никой не каза, че Акашиевите хроники слушат молитвите ни или че информационният пси фон на вселената слуша – областта пси, това е новото име на етера. Значи имаме някакво разбиране, че „Щом се моля като личност, трябва да има друга личност, която слуша”, нали? Това е съвсем смислено. 
Но понякога не можем да насочим молитвите си правилно. Казваме: „Някой да дойде!” При все това, тази йерархия е много добре организирана. Защото дори понякога молитвите да са неправилни, да има някаква грешка или нещо нередно – какво се случва? Всички тези сгрешени молитви се насочват към Сарасвати Деви за корекция. И това не касае само граматическите грешки, но дори ако проклинате, ако се заканвате с юмрук на небесата, тя ще превърне оплакването в комплимент. Такава е защитната система на духовната сфера – там нищо лошо няма достъп. 
 
(следва продължение)