Archives

Calendar

June 2020
M T W T F S S
« May   Jul »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930  



Archive for June 14th, 2020

IMG_4630

(from a lecture of Swami Tirtha, 20.08.2015, evening, Ludashto) 
 
Question: If one is not initiated, what about chanting? How to chant, whether one should chant at all or not?
Swami Tirtha: This is a very serious topic. Why? Because the holy name is the common inheritance of humanity. This is the yuga-dharma, or the given process of self-realization for this age. Can we say that anybody is excluded from liberation or spiritual chance? 
Yet Jiva Goswami explains that at the beginning of the yuga the rishis, the munis had foreseen the difficulties of this age and for the sake of security and a real and proper progress they implemented some institutions. We all know that there are no hard and fast rules concerning chanting the holy names, yet these institutions help to protect the practice from bad influence or corruption; and also help the practitioners to be more successful. One such institution is the guru principle. And the blessing to give the chanting is connected to this principle. 
So in one sense we can say that the holy name is free; at the same time we should know that if we have the blessings of a pure devotee, then it will be really effective. But we always have to consider the higher principle: which is more important – chanting or following certain precautions? 
Manjari: Chanting.
Swami Tirtha: That’s more important! One thing is required – sincere heart. If you have this basic sincerity, then you can go on with your spiritual practices. But for chanting there are so many different methods. As we had tried the day before – we sit together in a row with others on the big japa. Or you have a japa-walk in the forest. Or you sing with others – this is also a kind of chanting. Hopefully the holy name will help us to progress, to understand and to come to higher and deeper realizations. 
Yet I think by this elaborate explanation it was not clear what my answer is. My opinion is: go on with your chanting! Because it will help to clear our vision and to enter these deeper realizations. Those who are sincere cannot make mistakes.   

 



IMG_4630

(Szvámí Tírta 2015. augusztus 20-i ludastói esti tanításából)
 
Kérdés: Ha valaki még nem kapott avatást, mi a helyzet a mantrázással? Hogyan mantrázzon, illetve mantrázzon-e egyáltalán vagy sem?
Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon komoly téma. Miért? Mert a Szent Név az emberiség közös öröksége. Ez a juga-dharma vagyis ez a kor javasolt önmegvalósítási módszere. Mondhatjuk azt, hogy bárki is ki van zárva a felszabadulásból vagy a lelkiség lehetőségéből? 
Dzsíva gószvámí mégis elmagyarázza, hogy a juga kezdetekor a rsik, a munik előre látták ennek a kornak a nehézségeit, és a biztonság, a valódi és a megfelelő előrehaladás érdekében bizonyos intézményeket hoztak létre. Mindannyian tudjuk, hogy nincsenek szigorú és kötött szabályok a Szent Nevek zengésére vonatkozólag, ám ezek az intézmények hozzájárulnak a gyakorlat rossz befolyásoktól vagy korrupciótól történő megóvásához; és segíti is a gyakorlókat abban, hogy sikeresebbek legyenek az előrehaladásban. Az egyik ilyen intézmény a guru elv. S a mantrázásra adott áldás is ehhez az elvhez kapcsolódik. 
Tehát egyfajta értelemben azt mondhatjuk, hogy a Szent Név mindenki számára szabadon hozzáférhető; ugyanakkor tudnunk kell, hogy ha megkapjuk egy tiszta bhakta áldását, akkor az nagyon hatásos lesz. De mindig figyelembe kell vennünk a magasabb elvet: melyik a fontosabb – a mantrázás vagy bizonyos óvintézkedések betartása? 
Manydzsari: A mantrázás.
Szvámí Tírtha: Ez sokkal fontosabb! Egy dolog szükségeltetik – őszinte szív. Ha megvan ez az alapvető őszinteség, akkor folytathatod a lelki gyakorlataidat. De nagyon sokféle módja létezik a mantrázásnak. Ahogy előző nap kipróbáltuk – közösen, sorban ülve, másokkal együtt a nagy dzsapán mantrázunk. Vagy dzsapa-sétát teszel az erdőben. Vagy másokkal együtt énekelsz – ez is egyfajta mantrázás. Remélhetőleg a Szent Név elősegíti a fejlődést, hogy megértésre, magasabb és mélyebb megvalósításra jussunk. 
De úgy gondolom, hogy e bonyolult magyarázat alapján nem volt világos, hogy mi is a válaszom. A véleményem az, hogy: folytasd a mantrázást, mert az segíteni fogja a tisztánlátást, és hogy bebocsátást nyerjünk ezekbe a mélyebb megvalósításokba. Az őszinte emberek nem hibázhatnak. 

 



IMG_4630

(от лекция на Свами Тиртха, 20.08.2015, вечер, Лудащо)
 
Въпрос: Ако някой няма посвещение, как трябва да мантрува и трябва ли да мантрува въобще или не?
Свами Тиртха: Това е много сериозна тема. Защо? Защото святото име е общото наследство на човечеството. То е юга-дхарма или процесът за себереализация, предписан за тази епоха. Нима можем да кажем, че някой е изключен от възможността за освобождение, че е лишен от духовен шанс? 
Все пак Джива Госвами обяснява, че в началото на югата, ришите и муните са прозрели трудностите на тази епоха, и за да подсигурят истински и правилен напредък са въвели някои институции. Всички знаем, че няма строги правила по отношение на мантруването на светите имена; при все това тези институции помагат да се съхрани практиката от лоши влияния или опорочаване, а също помагат и на практикуващите да имат по-голям успех. Една подобна институция е гуру принципът. А благословията да се дава мантруването е свързана с този принцип. 
Така в един смисъл можем да кажем, че святото име е свободно за мантруване; ала в същото време трябва да знаем, че ако имаме благословиите на някой чист предан, тогава то ще бъде истински ефективно. Но винаги трябва да отчитаме по-висшия принцип: кое е по-важно – мантруването или воденето по определи опасения? 
Манджари: Мантруването.
Свами Тиртха: То е по-важно! Едно нещо е нужно – искрено сърце. Ако имате тази основа – искреността – тогава можете да вървите напред в духовната си практика. Но има толкова много различни методи на мантруване. Както опитахме онзи ден – да седим заедно с останалите в кръг около голямата джапа. Или може да излезете на джапа-разходка в гората. Или да пеете с другите – това също е вид мантруване. Надеждата ни е, че святото име ще ни помага да израстваме, да разбираме и да достигаме до все по-висши и дълбоки реализации. 
Все пак си мисля, че от това сложно обяснение не стана ясно какъв е моят отговор. А той е: продължавайте да мантрувате! Защото това ни помага да пречистваме виждането си и да навлизаме в тези дълбоки реализации. Който е искрен, не може да допусне грешка.