Archives

Calendar

June 2020
M T W T F S S
« May   Jul »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930  



Archive for June 7th, 2020

1krsna-and-the-gopis

(from a lecture of Swami Tirtha, 20.08.2015, evening, Ludashto)
 
(continues from the previous Monday)
 
Once we had a discussion with devotees. There was a little further enhancement of the question how can we enter the circle of devotees – how a jiva soul can return to the spiritual sky? There was one explanation of this. The basis of the explanation was that there is a lack of manpower in Goloka Vrindavana. Or we can say women-power, not manpower. Because Radharani wants to satisfy Krishna with many beautiful garlands. Shrimati Radharani has 64 excellences. One such excellence is Her capacity to make beautiful flower arrangements. And as She wants to collect different forest flowers for the nice garlands, and She wants to make them, and She wants to arrange them, She needs a lot of helpers. But what She is observing – ‘There’re no helpers here!’ Everybody is engaged in so many different services to the beloved Divine Couple. ‘This one is preparing the betel nuts; the other one is rehearsing a dance; still others prepare the sweetmeats for the evening meeting. Everybody is engaged – I cannot find any helpers here!’ Then She looks around: ‘Ah! Beyond the Viraja river there are some jiva souls! Let’s invite them!’ After this class one very knowledgeable panditji came to me and he said: “I’ve never read this story in the shastras.” Well, what can I say? 
So there are many unknown reasons why we enter the circle of devotees. Please, never forget the divine perspective! We might think that this is for our own benefit, ‘this is my achievement; I like these guys, therefore I also join their company; I like this spiritual master because his eyes are blue, so I join the devotees…’ But please, don’t forget about the divine invitation. There must be a reason why your whole life and this whole universe is arranged in such a way that you meet the devotees. If you were born in Patala-loka, you wouldn’t meet the devotees here – in hell, in the hellish planets you wouldn’t meet these devotees. Maybe you’ll meet other devotees. So there must be a good reason why we are all invited to this group of devotional service. Nothing happens without a reason. Without the roots there are no fruits. 
But my humble suggestion is: don’t think too much about your past – why. If I had met the devotees, let’s be spiritually happy. Because this is the invitation on the personal platform. 
And this I tell you very seriously, that we have to find the reason why we are put together in a group of devotees. What does Krishna expect from us – as individuals, as a group, as a mission? What is the expectation of Krishna? You know, if I have expectations, a very basic spiritual principle will act: expectation equals frustration. Therefore we have to be wise enough: no expectation – no frustration. If you are unconditional, you shall be happy – suprasidati, perfectly happy; if you have expectations, you will be frustrated. 
Then what about the expectations of God? Is He aware of this principle: no expectation, no frustration? It’s a complicated question. And I think mankind has proven thousands of times that they can frustrate God. Nevertheless it is said: the birth of every new baby is a definitive prove that God hasn’t given up the hope in humanity. We are born as children; some remain like that for a whole lifetime. So, please, fulfill this expectation! Make Him happy. If by some incomprehensible fortunate situation somehow we meet the devotees – stay there!
Question of Manjari: Back to your previous explanation: you mentioned that Radharani is inviting new souls and then you said that Krishna is expecting the new souls. My question is if it is Radha, or Krishna, or both, or we don’t know? This is very important to me.
Swami Tirtha: If Krishna invites, or Radhika invites, or both of Them invite – it’s fortunate. If none of Them invites you – it’s a big misfortune. So, somehow or other we have to open up our ears to this divine invitation. 
And don’t forget, the other day we discussed the spiritual alchemy with the three processes: nigredo, albedo and rubedo. Nigredo is the black invitation, albedo is the white invitation and rubedo is the red or golden invitation. Because actually only these colors are there – black, white and golden; no other. Red or golden are the same practically. This is the process that we have to expose ourselves to – either through God’s, or through the Goddess’s, or through Mahaprabhu’s principle the invitation is extended. 
Otherwise in a general way usually the souls should return to their origin – and that is the middle, tatastha position. But by a special mercy, by rupanuga, you can go higher. So if there is an invitation, we have to give an answer. And we can answer by a prayer: to pray for the blessings of the Supreme Lord so that we can serve the holy names. This is the ultimate answer of all our questions. Pray for the divine blessings upon your life, upon your spiritual practices. And follow, continue this beautiful divine process of listening, and chanting, and remembering, and serving, and making friendship, etc., and finally – total surrender. 
 

 



1krsna-and-the-gopis

(Szvámí Tírta 2015. augusztus 20-i tanításából)
 
(az előző hétfői tanítás folytatása)
 
Egyszer beszélgettünk a tanítványokkal és kissé tovább vittük azt a kérdést, hogy vajon hogyan léphetünk be a tanítványi körbe – hogy térhet vissza a dzsíva, a lélek a lelki égboltra?  Született erre egy magyarázat, melynek alapja az volt, hogy Gólóka Vrndávanban kevés a férfierő – vagyis inkább a női erő, nem is a férfi. Hiszen Rádhárání megannyi gyönyörű virágfüzérrel próbálja meg elégedetté tenni Krsnát. Srímatí Rádhárání 64 transzcendentális tulajdonsága közül az egyik ilyen pedig az a képessége, mellyel gyönyörű virágdíszeket képes készíteni. S mivel különböző erdei virágokat szándékozik gyűjteni a szép virágfüzérekhez, majd Ő akarja megcsinálni azokat, s Ő kívánja elrendezni is őket, ám ehhez sok-sok segítőre van szüksége. De, amit ő észrevesz az az, hogy: ‘Nincs aki segítsen!’ Mindenki az imádott Isteni Párnak végzett különféle szolgálatokkal van elfoglalva. ‘Ő éppen a bételdiókat készíti elő; a másik táncot próbál; megint mások édességeket készítenek az esti találkához. Mindenki elfoglalt – nem találok itt egyetlen segítőt sem! ’Majdan, körülnézve így szólt Ő: ‘Ó! A Viradzsá folyó mögött van néhány dzsíva, lélek, invitáljuk meg őket! A tanítás után odajött hozzám egy panditzsí, és azt kérdezte: ‘Még sosem olvastam ezt a történetet a sásztrákban.’ Hát, mit is mondhatnék?
Létezik hát sok ismeretlen magyarázat arra, hogy miért lépünk be a bhakták körbe. Kérlek, sose feledjétek az isteni perspektívát! Vélhetjük úgy, hogy ez a mi saját jutalmunk, ‘ez az én megvalósításom, szeretem ezeket az alakokat, ezért én is csatlakozom a társaságukhoz. Szeretem ezt a tanítómestert, mert kékek a szemei, így hát csatlakozom a bhaktákhoz…’ Ám kérlek benneteket, ne feledkezzetek meg az isteni meghívásról! Bizonyára nyomós oknak kell lennie, amiért az egész életetek és az egész univerzum úgy rendeződött el, hogy találkozzatok a bhaktákkal. Ha Pátala-lókán születtetek volna, nem találkoznátok itt a bhaktákkal – a pokolban, a pokoli bolygókon nem találkoznátok ezekkel a bhaktákkal. Nyomós oknak kell hát lennie, amiért az odaadó szolgálatok e csoportjába invitáltak mindannyiunkat. Semmi sem történik ok nélkül. Gyökerek nélkül nem léteznek gyümölcsök.
Azonban volna egy szerény javaslatom: Ne gondolkozzatok túl sokat a múltotokon! Miért? Ha már találkoztatok a bhaktákkal, legyetek lelkileg boldogok, hiszen ez az invitálás a személyes síkra. 
Ezt most nagyon komolyan mondom nektek, hogy meg kell lelnünk azt az okot, miért tettek össze bennünket a bhakták e csoportjába. Vajon Krsna mit vár tőlünk – akár egyénenként, csoportként vagy misszióként? Vajon mi Krsna elvárása? Tudjátok, ha nekünk vannak elvárásaink, egy nagyon alapvető lelki elv fog működésbe lépni: az elvárás egyenlő a frusztrációval. Ezért elég bölcsnek kell lennünk: semmi elvárás – semmi frusztráció. Ha feltétel nélküli vagy, boldognak kell lenned, szupraszídati, tökéletesen boldog, ha pedig elvárásaid vannak, frusztrált leszel.
Mi legyen akkor a Jóisten elvárásaival? Vajon Ő is tudatában van ennek az elvnek, hogy semmi elvárás, semmi frusztráció? Ez egy összetett kérdés, s szerintem az emberiség már több ezerszer bebizonyította, hogy magukra tudják haragítani a Jóistent. Mégis azt mondják: minden csecsemő születése megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a Jóisten még nem adta fel az emberiségbe vetett hitét. Gyermekként születünk, ám néhányan egész életükben azok is maradnak. Tehát, kérlek benneteket, tegyetek eleget ennek az elvárásnak! Tegyétek Őt boldoggá. Ha valamely megmagyarázhatatlanul szerencsés helyzet folytán valahogyan találkozunk a bhaktákkal – maradjunk ott!
Manydzsari kérdése: Az előző magyarázatodra visszatérve: említetted, hogy Rádhárání új lelkeket is meghív, és utána azt mondtad, hogy Krsna is várja az új lelkeket. Az én kérdésem az, hogy Rádhá, vagy Krsna, vagy mindkettő, vagy nem tudjuk, hogy ki várja ezeket a lelkeket? Ez nagyon fontos a számomra.
Szvámí Tírtha: Akár Krsna, akár Rádhika invitál, akár mindketten, az mindenképpen szerencsés. Ha egyikük sem invitál titeket, az nagy szerencsétlenség. Tehát valamiképp nyissátok ki a fületeket, hogy meghalljátok ezt az isteni hívást! 
S ne feledjétek azt, amit egy másik alkalommal vitattunk meg a lelki alkímia három folyamatát: fekete, fehér és bíborszínű. Nigredo a fekete invitálás, albedo a fehér színű és rubedo a bíborvörös vagy arany színű invitálás. Mert valójában csak ezek a színek vannak jelen – fekete, fehér és aranyszínű. A vörös és az aranyszínű gyakorlatilag ugyanaz. Ez az a folyamat, amelynek ki kell tenni magunkat – vagy a Jóistenen keresztül, vagy az Istennőn keresztül, vagy Maháprabhun keresztül terjed ki az invitálás köre.
Máskülönben általában a lelkeknek vissza kell térniük az eredetükhöz – ez pedig a középső, a tataszthá helyzet, ám különleges kegy folytán – a rúpánuga által – feljebb is juthattok. Ha tehát van egy invitálás, válaszolnunk kell rá, s ez csak fohász útján lehetséges: fohászkodni a Legfelsőbb Úr áldásaiért, és hogy szolgálhassuk a szent neveket. Ez a legvégső válasz valamennyi kérdésünkre. Fohászkodjatok, hogy legyen áldás az életeteken, a lelki gyakorlataitokon! Kövessétek, folytassátok a hallás, mantrázás, emlékezés, szolgálat és barátkozás…. gyönyörűséges isteni folyamatát – s végül jussatok el a teljes önátadáshoz!

 



1krsna-and-the-gopis

(от лекция на Свами Тиртха, 20.08.2015, вечер, Лудащо)
 
(продължава от предишния понеделник)
 
Веднъж разговаряхме с бхактите. Малко по-надалеч разгърнахме въпроса как можем да встъпим в кръга на преданите – как джива, душата, може да се върне в духовното небе? Имаше едно обяснение на това. Основата на обяснението беше, че в Голока Вриндавана има недостиг на работна ръка. По-точно на женска работна ръка. Защото Радхарани иска да зарадва Кришна с множество красиви гирлянди. Шримати Радхарани притежава 64 съвършенства. Едно от тези съвършенства е Нейната способност да прави прекрасни украси с цветя. И понеже иска да набере най-различни горски цветя за хубавите гирлянди, иска да ги наниже, да ги приготви, Тя се нуждае от много помощнички. Но като се огледа – няма кой да помогне. Всички са заети с какви ли не други служения към любимата Божествена Двойка. „Една приготвя бетелови ядки; друга репетира танц; трети правят сладкиши за вечерната среща. Всички са заети – не мога да намеря помощници тук.” Тогава Тя се оглежда: „А! Там, отвъд река Вираджа има някакви дживи! Ще ги повикам!” След тази беседа един много изучен пандитджи дойде при мен и ми каза: „Никога не съм чел подобна история в шастрите.” Какво можех да му кажа? 
Така че има множество незнайни причини защо влизаме в кръга на преданите. Моля ви, никога не забравяйте божествената перспектива! Можем да си мислим, че това е за наше собствено добро, „това е мое постижение; нравят ми се тези хора, затова се присъединявам към компанията им; харесва ми този духовен учител, понеже очите му са сини и затова се присъединявам към бхактите…” Но моля ви, не забравяйте за поканата свише. Трябва да има някаква причина защо целият ви живот и цялата тази вселена са подредени така, че да срещнете преданите. Ако се бяхте родили на Патала-лока, нямаше да ги срещнете там – в ада, на адските планети нямаше да срещнете бхактите. Е, може би щяхте да срещнете други бхакти. Така че трябва да има някаква добра причина всички ние да сме призовани – цялата тази група от предано служещи. Нищо не се случва без причина. Без корени няма плодове. 
Но смиреното ми предложение е: недейте прекалено много да мислите за миналото си. Защо? Щом съм срещнал бхактите, нека бъда духовно щастлив. Защото това е покана лично към мен. 
И това ви го казвам съвсем сериозно: трябва да открием причината защо сме събрани заедно в тази предана група. Какво очаква Кришна от нас – като индивиди, като група, като мисия? Какво е очакването на Кришна? Знаете, ако имам очаквания, започва да действа един съвсем основен духовен принцип: очакване е равно на разочарование. Затова трябва да сме достатъчно мъдри: ако няма очаквания, няма и разочарования. Ако не поставяте условия, ще бъдете щастливи – супрасидати, съвършено щастливи; имате ли очаквания, ще се разочаровате. 
Тогава какво да кажем за очакванията на Бога? Той знае ли този принцип: че ако не очаква, няма и да се разочарова? Това е сложен въпрос. Мисля, човечеството е доказало хиляди пъти, че може да разочарова Бога. Въпреки това се казва: раждането на всяко ново дете е доказателство, че Бог не е изгубил надежда в хората. Ние се раждаме като деца; някои си остават такива за цял живот. Така че моля ви, сбъднете това очакване! Направете Бога щастлив. Щом по някакъв невъобразим щастлив случай сме срещнали бхактите – нека останем там!
Въпрос на Манджари: Връщайки се на предишното обяснение: спомена, че Радхарани призовава нови души, а след това каза, че Кришна очаква новите души. Въпросът ми е: Радха ли е, Кришна ли е, или и двамата, или не знаем? Това е много важно за мен.
Свами Тиртха: Независимо дали Кришна ни кани, дали Радхика ни кани, дали двамата ни канят – все е късмет. Ако никой от Тях не ни покани – това е голяма неволя. Така че по един или друг начин трябва да отворим ушите си за тази божествена покана. 
И не забравяйте, онзи ден говорихме за духовната алхимия с трите процеса: нигредо, албедо и рубедо. Нигредо е черната покана, албедо е бялата покана, а рубедо е червената или златната покана. Защото всъщност съществуват само тези три цвята – черно, бяло и златно; няма други. Червеното или златното на практика са еднакви. Това е процесът, на който трябва да се подложим – независимо дали принципът, чрез който идва поканата, е Богът, Богинята или Махапрабху. 
Иначе най-общо казано обикновено душите се връщат в изначалната си позиция – а това е междинната позиция татастха. Но по специална милост, чрез рупануга, можете да идете по-нависоко. Така че има ли покана, трябва да отвърнем. А можем да отвърнем чрез молитва: да се молим за благословиите на Бога да можем да служим на светите имена. Това е окончателният отговор на всички въпроси. Молете се за божествените благословии върху живота ви, върху духовните ви практики. И следвайте, продължавайте този прекрасен божествен процес на слушане, мантруване, помнене, служене, сприятеляване, и в крайна сметка – на пълно отдаване.