Sharanagati

 

Swami Tirtha: What consequences are there if we belong to a sacred tradition? This is my question, so please, help!

Answer: We follow an authentic spiritual guide from this tradition.

Swami Tirtha: Good. Is this a right or an obligation? 

Yashoda: It’s a privilege. 

Swami Tirtha: All right, let’s stop here for a while. If you say following a bona fide master is a privilege, I agree – it’s a chance, it’s a privilege, it’s a glorious position. But it’s not easy. And you might think that all those who today are very close to the master and enjoy the attention and the embrace of the master are in a very unique and charming position. Everybody is smiling. But have you seen the path how they reached that position? Now everybody is smiling; there were times when at least one of the parties was crying. So if you see the smiles, please have an apprehension, have a suspicion: there must have been something else also. As it is said, without the roots there are no fruits. We can also say, without the tears there are no smiles. And this is the price we have to be ready to pay. 

Other consequences of following a sacred tradition? 

Haribhakti: Following such a tradition there is a moment when we realize the goal of our life, the meaning of our life. 

Swami Tirtha: Very nice. And it happens many times. First when you meet the devotees you think: ‘Ah, now I have realized the goal of my life!’ Then after some rime you come to a little higher understanding of your identity, of your spiritual role and then you say again: ‘Ah, now I have realized something, I have understood the mission of my life. Before I didn’t know, but now I know.’ And it goes on, and on, and on. Why? Because this is a progressive evolution of consciousness. Not only on the individual platform – that we understand about ourselves little more and more – but also we can come closer to more fine, more delicate ideas, principles and practices in divine life. 

This is very nicely shown or proven by the story of the son, when the father sent him to a master to study the Shrimad Bhagavatam. After one year the boy returned and the father asked: “My dear son, have you studied, have you learned?” And the son said: “Yes! Yes, my father, I have learned everything!” Then the father said: 

You don’t understand anything! Go back to the master, study!” Next year the boy came again and the father asked: “Now my dear son, have you studied?” Then the boy said: “Well, my dear father, last year I didn’t know, but now I know everything.” Then the father said: “Back! You don’t know anything, go back to your master!” After one more year the boy came again and the father asked: “Now my dear son, have you studied everything about the Bhagavatam?” And finally the son said: “Well, my dear father, I understood that I don’t understand anything about it.” And then the father said: “Yes, my dear son!” 

So, if we realize the goal of our life – very nice, go ahead! We shall return to this question after one year, second year, third year. 

 

 

Szvámí Tírtha: Mik a következményei annak, ha egy szent hagyományhoz tartozunk? Ez a kérdésem, kérlek, segítsetek!

Válasz: Egy autentikus spirituális vezetőt követünk ebből a tradícióból.

Szvámí Tírtha: Jó. Ez egy jog, vagy kötelesség?

Jasódá: Kiváltság.

Szvámí Tírtha: Rendben, álljunk meg itt egy kicsit! Ha úgy vélitek, hogy egy bona fide tanítómestert követni kiváltság, egyetértek – ez egy lehetőség, egy kiváltság, egy dicsőséges helyzet, de nem könnyű. Azt gondolhatjátok, hogy mindazok, akik ma nagyon közel állnak a mesterhez, élvezik a figyelmét és az ölelését, azok egy nagyon kivételes, kellemes és vonzó helyzetben vannak. Mindenki mosolyog, de vajon láttátok-e azt az utat, ahogy ők elérték ezt a helyzetet? Most mindenki mosolyog, ám voltak idők, mikor legalább az egyik fél sírt. Ha tehát látod a mosolyokat, kérlek, fogd azt is fel, élj a gyanúval, hogy ott valami másnak is kellett lennie. Ahogy mondani szokták, a gyökerek nélkül nincsen gyümölcs, de úgy is mondhatjuk, hogy könnyek nélkül nincsen mosoly. S hajlandónak kell lennünk megfizetni ezt az árat. 

Milyen más következményei vannak egy szent tradíció követésének?

Haribhakti: Egy ilyen tradíciót követve eljön az a pillanat, amikor felismerjük, hogy mi az életünk célja, mi az életünk értelme.

Szvámí Tírtha: Nagyon szép. S ez sokszor megtörténik. Először, amikor találkozol a bhaktákkal, ezt gondolod: ’Most rájöttem, hogy mi az életem célja! Majd egy idő után kissé magasabb megértésre jutsz az identitásodat, lelki szerepedet illetően, és ismét ezt mondod: „Ó, most rájöttem valamire, megértettem, mi a küldetésem. Azelőtt nem tudtam, mi az, de most már tudom.” És ez így megy tovább, és tovább, és tovább. Miért? Mert ez a tudatosság progresszív evolúciója, nemcsak egyéni síkon – hogy mindig egy kicsivel többet és többet értünk meg magunkról – de az isteni életben is közelebb kerülünk egyre kifinomultabb elképzelésekhez, elvekhez és gyakorlathoz.

Ezt nagyon szépen mutatja be és bizonyítja az a történet, amikor az édesapa elküldte a fiát, hogy tanulmányozza a Srímad Bhágavatamot. Egy év elteltével a fiú visszatért, és az apa megkérdezte: „Kedves fiam, tanultál, okosodtál? „ A fiú így válaszolt: „Igen! Igen, édesapám, mindent megtanultam!” Erre az apa így reagált: „Nem értesz te semmit, menj vissza a mesterhez, és tanulj!”Egy év múlva az apa megint megkérdezte a fiától, hogy tanult-e valamit. „Ó, kedves édesapám, a múlt évben még nem tudtam mindent, de most már igen.” Erre az apja: „Vissza! Nem tanultál te semmit, menj vissza a tanítómesteredhez!” Egy év elteltével a fiú ismét hazatért, és az apa megint megkérdezte: „Kedves fiam, mindent megtanultál a Bhágavatamról?” S végül a fiú így felelt: „Hát, kedves édesapám, rájöttem, hogy semmit sem értek.” S akkor az édesapa így szólt: „Igen, édes fiam!” 

Tehát ha rájövünk, hogy mi az életünk értelme – az nagyon szép, csak így tovább! Vissza fogunk térni erre a kérdésre egy év múlva, a második, majd a harmadik év elmúltával.

 

 

 

Свами Тиртха: Какви са последиците ако принадлежим към дадена свещена традиция? Това е въпрос, затова моля ви, допринасяйте!

Отговор: Следваме автентичен духовен водач от тази традиция.

Свами Тиртха: Добре. Това право ли е или задължение? 

Яшода: Привилегия е. 

Свами Тиртха: Добре, нека спрем тук за малко. Ако казвате, че да се следва автентичен учител е привилегия, аз съм съгласен – това е възможност, това е привилегия, това е славна позиция. Но не е лесно. И може да си мислите, че всички тези, които днес са толкова близо до учителя и се радват на вниманието и прегръдката му, са в много прекрасна, уникална позиция. Всички те са много усмихнати. Обаче видели ли сте пътя, който са изминали, за да стигнат до тази позиция? Сега всички се усмихват, ала е било време когато поне от едната страна е имало сълзи. Така че ако виждате усмивки, моля ви, предположете, че трябва да е имало и друго. Както се казва: без корени няма плодове. Можем да кажем и: без сълзи няма усмивки. И трябва да сме готови да платим тази цена. 

Други последствия от следването на свята традиция? 

Харибхакти: Следвайки такава традиция, идва момент, когато осъзнаваме целта на живота си, смисъла на живота си. 

Свами Тиртха: Много хубаво. И това се случва много пъти. Най-напред, когато срещнете бхактите си мислите: „О! Сега осъзнах целта на своя живот!” После, след известно време достигате до малко по-висше разбиране за своята идентичност, за своята духовна роля, и тогава отново възкликвате: „О, сега вече разбрах, сега вече проумях мисията на живота си. Преди не я знаех, но вече знам.” И това продължава пак, и пак, и пак. Защо? Защото това е прогресивна еволюция на съзнанието. Не само на индивидуално ниво – че разбираме за себе си все повече и повече – но също така можем да се доближаваме до все по-фини, по-деликатни идеи, принципи и практики в божествения живот. 

Това е много добре разкрито и показано в историята за сина, когото бащата изпратил при един учител да изучава „Шримад Бхагаватам”. След една година момъкът се върнал и бащата попитал: „Е, мой скъпи синко, изучи ли се?” А синът отвърнал: „Да! Да, татко, научих всичко!” Тогава бащата казал: „Нищичко не си разбрал! Връщай се при учителя да учиш!” На следващата година момчето си дошло отново и бащата попитал: „А сега, скъпи синко, изучи ли се?” Момчето отговорило: „Мой скъпи татко, миналата година не знаех нищо, обаче вече знам всичко.” Бащата рекъл: „Обратно! Не знаеш нищо, връщай се при учителя си!” След още една година момчето пак дошло и бащата попитал: „Скъпи синко, изучи ли вече всичко за „Бхагаватам”?” И най-сетне синът отвърнал: „Скъпи татко, разбрах, че не разбирам нищо за това.” Тогава бащата казал: „Браво, моето момче!” 

Така че ако сме разбрали целта на живота си – много добре, нека продължаваме напред! Ще се върнем на този въпрос след една година, след две години, след три години.