Archive for March 19th, 2020

нашата врата

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)
 
We agreed that we have to come to the soul platform, atma platform and instead of the nasty engagement we should engage our consciousness with something sacred. And sometimes we are told to be very realistic, down to earth, but this is very unrealistic. 
“Shrimad Bhagavatam (1.1.2) says, vedyam vastavam atra vastu shivadam tapa-trayonmulanam: “Reality is vastavam vastu – the real substance above all of the unreal, imaginary things of this world. All the accumulated knowledge in relation to this world is a wholesale concoction). It is the result of misreading the environment and is full of misinterpretation and misconception. The whole thing – the vocabulary, the history, the epics, the whole thing, whatever has been collected – it is all a misrepresentation of the truth, and we are in the midst of that. We are captivated within that, but at the same time we have the capacity to enter the plane of real life because we are a particle of that higher world. So we must go back to God, back to home. Home is there. What charm can there be for us here where there is death, and then birth again, where everything is stale and produces dissipation and suffering? Mortality, suffering, and death – and even then it is not finished, but we must continuously come here again and again and follow the same course of life! So try to obtain real relief, and help others also to take up their proper life away from this undesirable atmosphere. We must go back to Godhead, where everything is wonderful. What is that Godhead? Our home is there! Our home, sweet, sweet home. We are a child of that soil, and the scriptures urge us: “You have got this human life, this chance, so always try by all means – by thinking, by meditation, by talking, by hearing – to cultivate your own true identity, your noble identity in your homeland where the soul lives. Always, always, always engage yourself in that. Try to avoid this plane of misconception by any means and enter into that land.”[1]
Bitter, but realistic words about the present environment. Because here everything is limited by so many different factors – lack of knowledge, lack of time, certain factors of suffering or other limitations. And generally this is very popular – to describe the difficulties of the earthly life. Because everybody will understand, we all have experience of that. So, in case somebody says: “Have you faced some trouble in your life?” everybody will agree. Actually, I do a research from time to time. Whenever I meet people in certain groups I ask the question: “What is your conception about life? Is it good experience or bitter?” And depending on the age of the group the answers vary. Usually the university students will say: “Yes, that’s nice! That’s great!” Over the age of forty people will say: “Oh! Better we are realistic”. So, it depends on what you collect meanwhile. We have to be careful about the input into our brain, into our intellect, into our mind. And here is the invitation: “Try to find your original home”. It is very easy to say that “Here on Earth there is suffering; over there in Heaven there is no suffering”. Are you satisfied with that? In one sense it seems to be an answer of postponing the whole problem. Because that suggest us that we have to tolerate everything, wait, wait, wait, and maybe sometimes over there in perfection we will be happy. 
And we might think that we have to change the environment, we have to go from one place to another to be happy and satisfied. And in one sense that is true. We all have experience that changing of the environment helps sometimes. You go on a vacation and then you are more relaxed, or more in maya. But there is another way, another solution to the problems of life. When we change not the place, like Earth to Heaven, but we change the mentality. Then we start to learn the art of satisfaction and happiness here and now. We have a civilization of comforts and a culture of complaints. What kind of combination is that? While a spiritual person should tolerate, should be neutral to any conditions and be satisfied with, or against any circumstances. So, there is a secret. It is possible! Usually we need a home and it’s so difficult to obtain. But the wanderers, the ascetics have no house, yet they feel at home everywhere in the world. Many times we need things, we want to obtain things and they don’t come. But those who renounce possessing the things, they will have everything. Even if they have nothing, they are satisfied. So, where is the freedom? Where is the secret? It’s not in the external things, it’s in the internal mentality, it’s the internal approach to things. Instead of changing your position, better we change our mentality. And then you don’t have to wait for entering Heaven to be satisfied. 
 
(to be continued) 
 
1.  The Golden staircase, Ch. 1 Withdraw from knowledge, by Shrila Shridhar Maharaj
 


нашата врата

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
Egyetértettünk abban, hogy el kell jutnunk az átmá, a lélek szintjére és a tisztátalan elfoglaltságok helyett valami nemes, szent dologgal kell a tudatunkat lefoglalni. Néha azt mondják, hogy legyünk nagyon realisták, szálljunk le a földre, de ez nagyon irreális. 
“A Srímad Bhágavatam (1.1.2) azt mondja, hogy védjam vásztavam atra vasztu sivadam tápa-trajónmúlanam: “A valóság: vastavam vastu – a valódi lényeg, a világ valamennyi valótlan, képzeletbeli dolga felett áll. Az összes felhalmozott tudás, mely erre a világra vonatkozik fantazmagória. A környezet téves olvasatának eredménye, mely tele van félremagyarázással és helytelen elképzelésekkel. Minden – a szókincs, a történelem, az eposzok, minden, ami csak felhalmozódott – az igazság hamis bemutatása, és mi ezekkel vagyunk körülvéve. Ennek a bűvöletében élünk, de ugyanakkor megvan a képességünk rá, hogy eljussunk a valós élet síkjára, mert részei vagyunk annak a felsőbb világnak. Tehát, vissza kell térnünk Istenhez, vissza a hazába. Ott van a mi otthonunk. Miféle varázsa lehet az itteni dolgoknak a számunkra, ahol halál, majd ismételt születés követik egymást, ahol minden áporodott, bánattal és szenvedéssel teli? Mulandóság, szenvedés és halál – de még ezzel sincs vége, mert újra és újra vissza kell jönnünk, és folytatnunk kell ugyanazt az életet! Tehát próbáljuk elnyerni a valós megkönnyebbülést, és segítsünk másoknak, hogy ők is elkezdjék az igazi életüket, távol ettől a nemkívánatos légkörtől. Vissza kell jutnunk Istenhez, ahol minden csodálatos. Ki ez az Istenség? Az otthonunk ott van! A mi édes, édes otthonunk. Mi annak a földnek a gyermekei vagyunk, és a szentírások sürgetnek bennünket: „Elnyertétek ezt az emberi életet, ezt a lehetőséget, ezért mindig, minden eszközzel próbáljátok meg –elmélkedéssel, meditációval, beszéddel, hallással – ápolni a saját valódi, nemes önazonosságotokat a szülőföldeteken, ahol a lélek él. Mindig, mindig, mindig azzal foglaljátok le magatokat! Mindenáron próbáljátok meg elkerülni a tévhiteknek ezt a síkját és lépjetek arra a földre!”[1]
Keserű, de realista szavak a jelenlegi környezetről. Mert itt mindent számos különböző tényező korlátoz – tudáshiány, időhiány, olyan dolgok, melyek szenvedést okoznak, vagy egyéb korlátozások. S általában a földi élet nehézségeinek a leírása nagyon népszerű. Mivel ezt mindenki megérti, mert ezzel kapcsolatban mindannyian rendelkezünk tapasztalatokkal. Tehát ha valaki megkérdi: „Találkoztál már valamilyen problémával az életedben?”, akkor mindenki rábólint. Én időről időre kutatást végzek ebben a témában. Amikor emberek egy adott csoportjával találkozom, felteszem a következő kérdést: „Mi a véleményetek az életről? Kedvező vagy keserű a tapasztalatotok?” A válaszok korosztálytól függően változnak. Az egyetemisták általában azt felelik, hogy „az élet szép, az élet buli!” Negyven év fölött: „Jobb, ha realisták vagyunk”. Tehát, a válasz attól függ, hogy időközben milyen tapasztalatokat szereztél. Körültekintőnek kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mivel tápláljuk az agyunkat, az értelmünket, az elménket. S itt van a meghívás: „Próbáljatok rálelni az eredeti otthonotokra!”. Nagyon könnyű azt mondani, hogy „Itt a földön szenvedés van; odaát a Mennyben, pedig nincs.”. Elégedettek vagytok ezzel a válasszal? Bizonyos értelemben úgy tűnik, hogy ez egy olyan válasz, ami elodázza az egész problémát. Mert ez azt sugallja, hogy tolerálnunk kell mindent, illetve várni, várni, várni és talán valamikor odaát boldogságban lesz részünk. 
S azt gondolhatjuk, hogy meg kell változtatnunk a környezetünket, az egyik helyről a másikra kell mennünk, hogy boldogok és elégedettek legyünk. Bizonyos értelemben ez igaz. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy a környezet megváltoztatása néha segít. Elmész nyaralni és utána nyugodtabb, vagy még inkább májában vagy. Azonban létezik egy másik út, egy másik megoldás az élet problémáira. Amikor nem a helyet cseréljük fel, mint például a Földet a Mennyországra, hanem a mentalitást változtatjuk meg. Aztán elkezdjük tanulni az elégedettség és a boldogság művészetét itt és most. A kényelem és a panaszkodás kultúráját éljük. Milyen kombináció ez? Míg egy lelki embernek toleránsnak kell lennie, semlegesnek, elégedettnek kell lennie minden körülménnyel vagy minden körülmény ellenére. Tehát, van egy titok. Ez lehetséges! Általában szükségünk van egy otthonra, melyet igen nehéz megszerezni. De a vándoroknak, az aszkétáknak nincsen házuk, mégis mindenhol otthon érzik magukat a világban. Sokszor szükségünk van dolgokra, szeretnénk megszerezni valamit, de nem sikerül. De mindazoknak, akik lemondtak a dolgok birtoklásáról, meglesz mindenük. Még, ha semmijük sincs, akkor is elégedettek. Tehát, hol van a szabadság? Hol van a titok? Nem a külsődleges dolgokban, hanem a belső mentalitásban, hogy hogyan állunk hozzá a dolgokhoz. Ahelyett, hogy a helyzetedet változtatnád meg, jobb, ha a mentalitásunkat változtatjuk meg. S akkor nem kell várnod arra, hogy bebocsájtást nyerj a Mennyországba, hogy elégedett légy. 
 
(folytatása következik)
 
1.   Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 1. fejezet „Visszavonulni a tudástól “


нашата врата

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)
 
Говорихме, че трябва да стигнем до нивото на душата, нивото на атма и вместо с противни занимания, да заемем съзнанието си с нещо свещено. Понякога ни казват да сме реалисти, приземени, но това е много нереалистично. 
„В „Шримад Бхагаватам” (1.1.2) се казва ведям ваставам атра васту шивадам тапа-трайонмуланам: Реалността е ваставам-васту, истинската същност над всички нереални, въображаеми неща от този свят. Всичкото натрупано знание, свързано с този свят, цялото е пълна измислица. То е резултат от неправилното тълкуване на обкръжението и е пълно с погрешни интерпретации и неразбиране. Всичко – лексиката, историята, епопеите – всичко, което е било насъбрано, е неправилно представяне на истината и ние живеем насред това. Уловени сме в него, но в същото време имаме способността да встъпим в равнината на истинския живот, защото сме частици от този по-висш свят. Затова трябва да се върнем към Бога, да се върнем у дома. Там е нашият дом. Какво очарование може да има за нас тук, където съществува смъртта, а след нея следва ново раждане; където всичко е банално и води единствено до прахосничество и страдание? Тлен, мъка и смърт – и това дори не е всичко, ами се налага непрестанно да се завръщаме тук и отново и отново да следваме все същия житейски път! Затова опитайте се да намерите истинско облекчение и да помогнете и на другите да се заемат с присъщия си живот, далеч от тази нежелана атмосфера. Нека се завърнем „обратно към Бога”, където всичко е прекрасно. Кой е този Бог? Нашият дом е в Него – сладкият ни, уютен дом! Ние сме деца на онези земи и свещените писания ни приканват: „Получили сте този човешки живот като шанс, така че винаги, по всякакви начини се опитвайте – чрез мислене, медитации, разговори, слушане – да развивате своята истинска идентичност, възвишената си същност в родната земя, където живее душата ви. Винаги, винаги, винаги бъдете заети с това. Опитайте се по всякакъв начин да избягвате тази равнина на неразбирането и да влезете в онези земи.”[1]
Горчиви, но реалистични думи за настоящото ни обкръжение. Защото тук всичко е ограничено от толкова много различни фактори – недостиг на знание, недостиг на време, определени причини за страдания или други ограничения. И обикновено това е много популярно – да се описват трудностите на земния живот. Защото всеки ще го разбере, всички сме изпитвали това. Ако някой попита: „Срещали ли сте трудности в живота си?”, всеки ще потвърди. Всъщност от време на време правя изследване. Когато се срещам с хората в дадена група, задавам им въпроса: „Какво е вашето разбиране за живота? Хубаво преживяване ли е или горчиво?” И отговорите на групата варират в съответствие с възрастта. Обичайно студентите в университета ще кажат: „Да, хубаво е! Прекрасно е!” Хората над четиридесет отвръщат: „О! По-добре да сме реалисти”. Така че зависи какво сте насъбрали междувременно. Трябва да внимаваме с какво храним мозъка си, интелекта си, ума си. И ето тук поканата: „Стремете се да намерите своя истински дом”. Много е лесно да се каже: „Тук на Земята има страдание; оттатък в Рая няма страдание”. Но това удовлетворява ли ви? В един смисъл подобен отговор като че отлага целия проблем. Защото ни внушава, че трябва да понасяме всичко, да чакаме, да чакаме, да чакаме, и може би някъде там, като постигнем съвършенство, ще сме щастливи. 
И можем да си помислим, че трябва да сменим обкръжението си, че трябва да идем от едно място на друго, за да сме щастливи и удовлетворени. В един смисъл това е вярно. Усетили сме, че промяната на обкръжението помага понякога. Отивате на ваканция и след това сте по-отпочинали; или пък повече в мая. Но има и друг път, друго решение за проблемите на живота. Когато променяме не мястото – например от Земята да идем на Небето – но променяме нагласата си. Тогава започваме да се учим на изкуството на удовлетворението тук и сега. Имаме цивилизация на удобства, а култура на оплаквания. Що за комбинация е това? Докато един духовен човек би трябвало да понася, да е неутрален към всякакви условия и да е удовлетворен – било то със или противно на всякакви обстоятелства. Така че има тайна. Това е възможно! Обикновено се нуждаем от дом и ни е толкова трудно да се сдобием с него. Но странниците, аскетите нямат къща, ала при все това се чувстват у дома навред по света. Често се нуждаем от някакви неща, искаме да ги получим, а те не идват. Но тези, които са се отказали от ламтежа по притежанията, ще имат всичко. А дори и да нямат нищо, пак са удовлетворени. Така че къде е свободата? Къде е тайната? Не е във външните неща, а във вътрешната нагласа, във вътрешния начин, по който подхождаме към нещата. Вместо да променяте позицията си, по-добре променете мисленето си. И тогава няма да трябва да чакате да влезете в Рая, за да сте удовлетворени. 
 
(следва продължение)
 
1.   „Златната стълба” Гл 1 „Отдръпнете се от знанието” от Шрила Шридхара Махарадж

 



нашата врата

(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía)
 
Ya hemos hablado que deberíamos alcanzar la plataforma del alma, el nivel atma y en vez de ocupaciones molestas, animar nuestra mente con algo elevado y sagrado. A veces nos alientan a ser realistas, quedándonos al ras del suelo, pero ello es irrealista.
“Shrimad Bhagavatam (1.1.2) dice: ,vedyam vastavam atra vastu shivadam tapa-trayonmulanam: “La realidad es vastavam vastu –la real esencia por encima de todas las irrealidades, de las cosas imaginarias de este mundo. El saber acumulado sobre el mundo/ el universo es pura mentira, es invención. Es resultado de inapropiada interpretación del ambiente – interpretaciones ilusorias y conceptos incorrectos. Todo – vocabulario, historia, epopeyas, – todo lo que se haya acumulado por haber sido interpretada o comprendida la verdad y con lo que seguimos viviendo. Estamos cogidos en la trampa y en el mismo tiempo tenemos la capacidad a penetrar en el plano de la vida real, puesto que formamos parte del mundo superior. Debemos pues volver a Dios, volver a casa. Allá esta nuestra casa. Nuestro hogar tan querido, nuestra sweet, sweet home. Que encanto para nosotros habrá aquí, el reino de la muerta, y después de ella un nuevo nacimiento en medio de banalidad, derroche y sufrimiento? Putrefacción, penas, muerte – y esto no es todo, sino que debemos seguir volviendo siguiendo el mismo camino! Tratad de encontrar verdadero alivio ayudando a otros en encontrar una vida adecuada, lejos de atmosfera indeseada. Volvamos a Dios, volvamos a donde todo es hermosura. Quien es este Dios? Nuestro hogar está en El – nuestro querido hogar, nuestro sweet, sweet home. Somos hijos de aquellas tierras y las Escrituras nos invitan: “Habéis recibido esta vida vuestra, es una oportunidad y siempre tendréis que tratar de cualquier modo – pensando, meditando, conversando, escuchando – tratad a desarrollar vuestra autentica identidad y nobleza, debéis encontrar todo ello en vuestra verdadera patria, el hogar de vuestra alma..”[1]
Palabras amargas pero realistas para nuestro ambiente. Puesto que aquí todo queda limitado por diferentes factores – deficiencia de saber, deficiencia de tiempo, tantas causas de sufrimientos y limitaciones. Solemos describir las dificultades de la vida en nuestra tierra. Cualquiera nos comprendería, cualquiera lo ha experimentado. Y si alguien pregunta: “Habéis tenido molestias y dificultades en la vida? o es algo margo?” cualquiera diría que sí. En realidad, a veces hago mi investigación. En los encuentros con la gente en diferentes grupos pregunto: “Que concepto tenéis de vuestra vida? La vivencia es bueno o es amarga?” Las respuestas son diferentes en las diferentes edades. Los estudiantes universitarios suelen decir: “Si, es algo bueno, es estupendo!” La gente de más de 40 años dirían: “Oh! Mas vale ser realistas!”. Depende pues de lo que ya habéis acumulado entre tiempo. Debemos poner atención en lo que encargamos en el cerebro, en la mente, en el intelecto. Y aquí viene la invitación: “Tratad de encontrar vuestro verdadero hogar”. Es fácil afirmar: “Aqui en la Tierra no hay más que penas, allá, en el Paraíso no hay penas” Acaso estáis satisfechos con ello? En cierto sentido la respuesta aplaza el problema. Se nos sugiere que debemos soportarlo todo, debemos seguir esperando y tal vez por allí o por allá llegaremos a alcanzar la perfección, llegaremos a ser felices.
Podríamos ponernos a pensar que deberíamos cambiar de ambiente, deberíamos trasladarnos de un lugar a otro para llegar a ser felices o a estar satisfechos. En cierto sentido es asi. Ya hemos sentido que el cambio de ambiente ayuda a veces. Después de las vacaciones estáis descansados o estáis con mayor maya. Por lo tanto existe otro camino, otra solución para los problemas de la vida. Cuando no cambiamos de lugar, mudándonos desde la Tierra para ascender al Cielo, sino cambiamos de mentalidad. Entonces nos ponemos a aprender el arte de estar satisfechos aquí y ahora. Tenemos una civilización de confort y cultura de lamentación. Que combinacion! La persona espiritual debería tolerar o estar neutra en cuanto a las condiciones y estar satisfecha con todas las adversidades y circunstancias. Hy un secreto. Es posible! Solemos necesitar un hogar y nos resulta difícil adquirirlo. Sin embargo, los vagamundos, los ascetas no poseen casa y no obstante se sienten como en su casa en cualquier rincón del mundo. Con frecuencia necesitamos o aspirar algunas cosas pero ellas no vienen. Los que han renunciado la codicia de la posesión, tendrían todo. Y aun sin poseer algo se sienten satisfechos. Donde está la libertad? Donde está el secreto? No está, no reside en cosas exteriores, superficiales, sino reside en el aproche. En vez de cambiar de posición, deberíamos cambiar del modo de pensar. Entonces no estaríais obligados a esperar la entrada en el Paraíso para llegar a sentiros satisfechos. 
 
(Sigue continuacion)
 
1. La escalera de oro, cap. 1 Retirarse del conocimiento, por Srila Sridhar Maharaj


нашата врата

(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)
 
Мы согласились с тем, что мы должны прийти к платформе души, платформе атмы, и вместо того, чтобы заниматься противными делами, мы должны занять наше сознание чем-то священным. И иногда нам говорят, чтоб мы были реалистами, приземленными, но это очень нереально.
„Шримад-Бхагаватам» (1.1.2) провозглашает: ведйам̇ ва̄ставам атра васту ш́ивадам̇ та̄па-трайонмӯланам — „Реальность — это ва̄ставам васту, истинная сущность, которая превыше всех поддельных и воображаемых вещей этого мира”. Все накопленное знание, относящееся к этому миру, — полная бессмыслица. Оно — результат неверного восприятия окружающего мира и полно ошибочных истолкований и представлений. Словари, история, эпосы, — что бы ни собирали люди, — все это лишь неправильное представление истины, и мы в центре этого. Мы очарованы этим, но в то же время мы должны возвыситься до уровня подлинной жизни, ибо мы частицы того высшего мира. Поэтому мы должны вернуться к Богу, вернуться домой.
Наш дом там. Что привлекательного для нас может быть здесь, в месте, где властвует смерть, где нас ждет новое рождение, где все затихло и порождает разложение и страдание? Обреченность, страдание и смерть, но даже это еще не все, мы должны непрестанно возвращаться сюда снова и снова, следовать одному и тому же курсу жизни! Стремитесь же обрести истинное утешение и помогайте другим также воскресить их подлинную жизнь, вырваться из этой нежелательной атмосферы. Мы должны вернуться „назад к Богу”, туда, где все прекрасно. Но что означает это „к Богу”? Там наш дом! — Наш дом, милый и дорогой дом! Мы — дети той земли, и священные писания ободряют нас: „Ты обрел эту человеческую жизнь, этот шанс, поэтому непрестанно пытайся, всеми средствами — размышляя, медитируя, рассказывая и слушая, развивать свою истинную индивидуальность, свою благородную индивидуальность, на своей родине, там, где и живет душа. Всегда, всегда, всегда вовлекай себя в это. Постарайся покинуть этот план заблуждений любым способом и вступить на ту землю.”[1]
Горькие, но реалистичные слова о нашем настоящем состоянии. Потому что здесь все ограничено множеством различных факторов – недостаток знаний, недостаток времени, определенные факторы страдания или другие ограничения. 
И обычно это очень популярно – описывать трудности земной жизни. Потому что каждый поймет, мы все имеем опыт в этом. Если кто-то спросит: „Встречали ли вы трудности в своей жизни?”, каждый подтвердит. Время от времени я делаю исследование. Когда встречаю людей в определенных группах, я им задаю вопрос: „Каков ваш взгляд на жизнь? Хорошее это переживание или горькое?” И ответы группы варьируют в соответствии с возрастом. Обычно студенты в университете скажут: „Да, хорошее! Прекрасное!” Люди старше сорока лет отвечают: „О! Лучше быть реалистами”. Так что зависит от того, что вы накопили за свое время. Мы должны быть осторожны чем кормим свой мозг, свой интеллект, свой ум. И вот приглашение: „Старайтесь найти свой настоящий дом”. Очень легко сказать: „Здесь на Земле есть страдание; там в Раю нет страдания”. Но это вас удовлетворяет? В каком-то смысле подобный ответ как будто откладывает всю проблему. Потому что это внушает нам, что мы должны терпеть все, ждать, ждать, ждать, и, может быть, иногда где-то там достигнув совершенство мы будем счастливы.
И мы можем подумать, что нам нужно изменить окружающую среду, мы должны идти из одного места в другое, чтобы быть счастливыми и удовлетворенными. И в каком-то смысле это правда.
У всех нас есть опыт, что изменение окружающей среды иногда помогает. Вы идете в отпуск, а затем вы более расслаблены, или больше в майя. Но есть и другой путь, другое решение жизненных проблем.
Когда меняем не место – например с Земли пойти на Небо – но меняем менталитет, склад ума. Тогда начинаем учить искусство удовлетворения и счастья здесь и сейчас. У нас есть цивилизация комфорта и культура жалоб. Что это за комбинация? А вот духовный человек должен терпеть, должен быть нейтральным к любым условиям и быть удовлетворенным независимо от любых обстоятельств.
И так, есть тайна. Это возможно! Обычно нам нужен дом и его так сложно получить. Но у странников-аскетов нет дома, но они чувствуют себя как дома во всем мире. В зачастую нам нужны какие-то вещи, мы хотим их получить, а они не приходят. Но те, кто откажутся от обладания вещами, у них будет все. Даже если у них ничего нет, они довольны. Так где же свобода? Где секрет? Дело не во внешних вещах, а во внутреннем менталитете, это внутренний подход к вещам. Вместо того, чтобы менять свою позицию, лучше мы изменим наш менталитет. И тогда вам не нужно ждать попасть в рай, чтобы быть удовлетворенным.
 
(продолжение следует)
 
1.  „Золотая лестинца” Гл 1 „Откажись от знания” Шрила Шридхара Махарадж