Sharanagati

 

We had our conception, but realities of life design something else and we have to be able to flexibly adjust ourselves. Shrila Shridhara Maharaj’s opinion about religion was that this is proper adjustment. And I think a few words or one sentence from him is enough to meditate for a whole lifetime – such is the depth of his opinion! 

The scientific method of analyzing the future and making future plans is called prognosis. This comes from the root gyana actually. Knowledge, gnosis, gyana – it’s the same root. This means a foreknowledge, fore picture, idea about the future. The future is a very special case, because it doesn’t really exist. Yet, you can contribute to the future, you can alter the future. So it’s a kind of forthcoming, potential reality. 

Prananath: I think it’s an important topic. The future belongs to those who have a vision even before these future possibilities become manifested. Those who really see the future are very few. And many declare that they have a conception about the future although they don’t. If we simply follow the flow, this is either a sign of total surrender, that we accept anything that is provided by the Lord; or a total unorganized state in which we have no idea of what’s going on. There is a German proverb which I hardly can digest, that “a very simple and boring day today will be an exceptionally pleasant day in the future as a memory”. Planning the future – I feel that this is a very responsible job for us and we have to create a splendid idea of the future beforehand, not afterwards create a nice story about the past. And how to create a bright and splendid future? There must be two factors: one is the blessings and the other is the consent of the group. If we have these two factors, plus we can add individual responsibility and commitment, then this will provide the future growth. Life is very precious and we shouldn’t let the precious moments and years and ages pass by in lack of consciousness. Instead of having wild dreams of a university or an old devotees’ home, or hospital, or airport in Ludashto, we should very consistently day by day do some responsible thinking in order to be reliable instead of creating some burden by making too big plans with nobody to apply it. 

Swami Tirtha: I think theoretically you described the essence of planning for the future. But I was expecting more practical visions. Why? Because if we have something concrete, something real to exact, to hope, then we can accomplish that; if we have only some vague ideas, it’s very difficult for something to happen. We need a stabilized and long-term peaceful growth. The oldest tree grows in the slowest manner. Once we make one step, it should be accomplished. Not that running ahead, then returning back. Slowly, slowly, but all the time grow.

Akinchan: One major motivating factor for all of us is Ludashto as a center. Or if we want to expand – the holy place or the sacred location. We, people, do not change basically. If a holy place or a center of attention was a motivating factor in the past, it will be like that in the future also.

Swami Tirtha: My vision about the future is that this grand experiment is successful. I think one direction as a future major goal has been started by Gurudev, because he wanted to implement a universal principle, love of Godhead – which is preserved in India, but the conception is universal – he wanted to transfer that, integrate it into our countries. This is a goal for the future. So please, think in grand scale – what is the purpose? All right that Ludashto should grow – but why? In order that it provides a chance for people to understand and incorporate this whole spiritual culture. 

Ramvijay: Gurudev, you are talking about an experiment. Experiment for me means that results are uncertain; we have an idea, but we are checking whether this idea works. So what is the difference between the usual practicing of the spiritual culture against your experiment? 

Swami Tirtha: Heresy. In the absolutely positive manner. Because the original meaning of ‘heresy’ is ‘to choose’, ‘to find something’. From the many different alternatives find one, choose one – this is heresy. We want to find one good solution. Not all the different options, but one proper solution. And I think that we have to take some risk in order to find the proper solution. 

Here is something very important: please, everybody note! The ashrams should be served and supported. When you are in trouble, you know very well what the importance of an ashram is. Please don’t forget this when your life moves on nicely; then you have to support the ashram.

Here in Hungary we have a lot of different organizations, legal bodies, this and that. While in Sofia in the very beginning we decided that we shall avoid all these formal institutional organizations. Practically we have one virtual organization – this is the Bulgarian Vaishnava Society, which doesn’t really exist officially, this is like a group of people united on some principles. The same things that we want in service in Hungary we accomplish in a different manner, but in Sofia we can accomplish it without any legal structure. So, if you ask what the experiment is – this is another experiment: let’s see how it works without any formal institutions. And I can tell you, it works properly. Just like the organized form works properly in Hungary. And if we can enjoy the benefits of both alternatives and we can learn from each other, then we grow overall.

 

 

Megvolt az elképzelésünk, ám az élet realitásai valami mást hoznak, s nekünk kell tudnunk rugalmasan alkalmazkodni. Sríla Shridhar Mahárádzs úgy vélekedett, hogy a vallás helyes alkalmazkodás. S azt gondolom, hogy Srídhar Mahárádzs néhány szava vagy egy mondata elég, hogy egy egész életen át meditáljunk rajta – ennyire mélyen szántó a véleménye.

A jövő elemzésének s a jövőre vonatkozó tervek készítésének tudományos módszerét prognózisnak nevezik. Ez tulajdonképpen a gjána tőből származik – tudás, gnózis, gjána – ugyanaz a szótő. Jelentései: előretudás, előrelátás, a jövőről alkotott elképzelés. A jövő nagyon speciális eset, mivel valójában nem létezik. Mégis részt vehetünk a jövő formálásában, megváltoztathatjuk a jövőt. A jövő tehát egyfajta közelgő, potenciális valóság. 

Pránanáth: Szerintem ez egy fontos téma. Hiszen a jövő azoké, akiknek van jövőképük még mielőtt a jövő lehetőségei feltárulnának. Ténylegesen csak kevesen látják a jövőt, de sokan állítják, hogy van egyfajta elképzelésük a jövőről, holott nincs. Ha csupán úszunk az árral, az vagy a teljes meghódolás jele, vagyis hogy bármit elfogadunk, amit a Jóisten ad, vagy egy teljesen szétesett állapot, amelyben fogalmunk sincs róla, hogy mi folyik. Létezik egy német közmondás, amit nem igazán tudok megemészteni: „Egy nagyon szimpla és unalmas ma az emlékeinkben egy kivételesen kellemes nappá válik a jövőben.” A jövő tervezése – úgy hiszem ez egy nagyon felelősségteljes feladat számunkra; előzetesen kell megalkotnunk egy ragyogó elképzelést a jövőről, ne utólag gyártsunk egy szép történetet a múltról. S hogyan teremtsünk fényes és nagyszerű jövőt? Két tényezőnek kell jelen lennie: az egyik az áldás, a másik pedig a közösség hozzájárulása. Ha e két tényezővel rendelkezünk, s hozzá tudjuk tenni az egyéni felelősségünket és elkötelezettségünket, akkor mindez biztosítani fogja a jövőbeni gyarapodást. Az élet nagyon értékes, nem hagyhatjuk, hogy a becses pillanatok, évek és korszakok a tudatosság hiányában múljanak el. Ahelyett, hogy vad álmokat szőnénk egy egyetem vagy egy idős bhaktákat ellátó otthon, egy ludastói kórház vagy repülőtér létesítéséről, nagyon következetesen nap mint nap felelősen kell gondolkoznunk ahelyett, hogy a terheket növelnénk túl nagy tervekkel, melyeket nincs, aki végrehajtson.

Szvámí Tírtha: Azt gondolom, hogy elméletileg leírtad az előre tervezés lényegét, ám én egy kissé gyakorlatiasabb elképzelésekre számítottam. Miért? Mert ha van valami konkrét, valami végrehajtandó, amiben bizakodunk, akkor azt teljesíteni tudjuk. Ha azonban csak homályos elgondolásaink vannak, akkor nagyon nehéz bárminek is történnie. Stabil, hosszú távú, békés gyarapodásra van szükségünk. A legöregebb fa nő a leglassúbb ütemben. Ha egyszer lépünk egyet, akkor azt végig kell vinni, nem pedig előre szaladni, aztán pedig visszatérni. Lassú, de folyamatos növekedésre van szükség.

Akincsan: Mindannyiunk számára az egyik fő motiváló tényező Ludastó mint központ, vagy ha ki akarjuk terjeszteni – a szent hely létezése. Mi, emberek alapvetően nem változunk. Ha egy szent hely, vagy a figyelem középpontja motiváló tényező volt a múltban, az a jövőben is az lesz.

Szvámí Tírtha: Az én elképzelésem a jövőről az, hogy ez a nagyszabású kísérlet sikeres. Úgy vélem, egy irányt mint jövőbeli fő célt Gurudév kezdeményezett, mert az istenszeretet egyetemes elvét – melyet Indiában őriztek meg, de a koncepció univerzális – akarta átültetni, integrálni. a mi országainkba. Ez egy cél a jövőre nézve. Kérlek benneteket, nagyszabású dolgokban gondolkodjatok – mi a cél? Az rendben van, hogy Ludastó növekedjék, de miért? Azért, hogy lehetőséget biztosítson az embereknek arra, hogy megértsék és magukévá tegyék ezt az egész lelki kultúrát. 

Rámvidzsáj: Gurudév, az előbb kísérletről beszéltél. Ez a szó számomra azt jelenti, hogy az eredmények bizonytalanok; hogy van egy elképzelésünk, de éppen azt vizsgálgatjuk, vajon működik-e. Mi tehát a különbség a lelki kultúra szokásos gyakorlása és a te kísérleted között? 

Szvámí Tírtha: Eretnekség. Abszolút pozitív értelemben, hiszen az ’eretnekség’ eredeti értelme az, hogy ’választani’, ’valamire rálelni’. A sok-sok létező alternatíva közül találj egyet, válassz egyet – ez eretnekség. Mi egy jó megoldást akarunk találni – nem az összes különféle opciót, hanem egy helyes megoldást. S azt gondolom, hogy kockázatot kell vállalnunk, hogy erre ráleljünk.

S egy nagyon lényeges dolog: kérlek benneteket, mindenki jegyezze meg! Az ásramokat szolgálni és támogatni kell. Amikor bajban vagytok, nagyon jól tudjátok, milyen fontos egy ásram – kérlek, ne feledjétek el ezt akkor sem, amikor jól megy a sorotok – akkor is kell támogatnotok az ásramot! 

Itt, Magyarországon különféle szervezeti formákban működünk, míg Szófiában még a kezdetek kezdetén úgy döntöttünk, hogy kerüljük ezeket az intézményi kereteket. Gyakorlatilag egyetlen virtuális szervezetünk van – a Bolgár Vaisnava Társaság, ami hivatalosan nem igazán létezik, ez az embereknek egy elvi alapokon szerveződő csoportja. Ugyanazokat a dolgokat, melyeket a magyarországi szolgálatban meg akarunk tenni, más módon, de Szófiában is meg tudjuk valósítani mindenféle jogi struktúra nélkül. Tehát ha azt kérdezitek, hogy mi a kísérlet – ez egy másik kísérlet: nézzük meg, hogy működik ez hivatalos intézmények nélkül! Biztosíthatlak benneteket, hogy jól. Mint ahogyan az intézményesített forma is jól működik Magyarországon. S ha mindkét alternatíva jótéteményeit élvezhetjük, s tudunk tanulni egymástól, akkor mindenütt gyarapodni fogunk. 

 

Ние имаме своето разбиране, но реалността в живота нарежда другояче нещата и трябва да сме способни гъвкаво да се пренастройваме. Мнението на Шрила Шридхара Махарадж за това какво е религия е „правилна настройка”. Мисля, че няколко думи или едно изречение от него стига да медитираш цял живот – такава дълбочина има! 

Научният метод за анализиране на бъдещето и правене на планове за бъдещето се нарича прогноза. Това всъщност идва от корена гяна. Знание, гносис, гяна – коренът е един и същ. Прогноза означава предварително знание, предварителна картина, идея за бъдещето. Бъдещето е много специално положение, защото реално не съществува. При все това можете да допринесете към него, можете да промените бъдещето. Така че то е един вид предстояща, възможна реалност. 

Прананатх: Мисля, че това е важна тема. Бъдещето принадлежи на тези, които имат визия още преди тези бъдещи възможности да са се проявили. Онези, които наистина виждат бъдещето са малцина. И мнозина заявяват, че имат концепция за бъдещето, макар да нямат. Ако просто следваме течението, това или е признак за пълна отдаденост – че приемаме всичко, което ни дава Бог; или е тотално неорганизирано състояние, в което си нямаме и идея какво се случва. Има една немска поговорка, която ми е трудно да приема: че един съвсем простичък и скучен ден днес, в бъдеще ще бъде изключително приятен спомен. Да се планира бъдещето – мисля, че това е много отговорна задача за нас. Трябва предварително да създаваме прекрасната идея за бъдещето, не впоследствие да превръщаме миналото в красива история. А как да сътворим светло и прекрасно бъдеще? Нужни са два фактора: единият са благословиите, а другият – съгласието, единодушието на групата. Ако имаме тези два фактора, плюс можем да добавим индивидуалната отговорност и посветеност, това ще доведе до бъдещ растеж. Животът е много скъпоценен; не бива да оставяме тези безценни мигове, години и векове да отминават безсъзнателно. Вместо да имаме диви мечти за университет, старчески дом, болница или летище в Лудащо, трябва съвсем последователно, ден след ден, да сме по-отговорни в мисленето си, за да може да се разчита на нас, вместо да създаваме проблеми с големите си планове, които няма кой да осъществи. 

Свами Тиртха: Мисля, че ти теоретично описа същината на планирането на бъдещето. Но аз очаквах по-практически визии. Защо? Защото ако имаме нещо конкретно, нещо реално, което да изпълняваме и да се надяваме, тогава можем да го осъществим; ако имаме само някакви смътни идеи е много трудно нещо да се случи. Нужен ни е стабилен и дългосрочен, спокоен растеж. Най-старите дървета растат най-бавно. Направим ли веднъж една стъпка, тя трябва да е осъществена напълно. Не да се втурваме напред, а след това да се връщаме назад. Бавно, бавно, но постоянно израстване.

Акинчан: Един главен мотивиращ фактор за всички ни е Лудащо като център. Или в по-широк смисъл – святото, свещено място. Ние, хората, като цяло не се променяме. Щом едно свято място или център на внимание е било мотивиращ фактор в миналото, така ще бъде и за в бъдеще.

Свами Тиртха: Моята визия за бъдещето е този благороден експеримент да е успешен. Мисля, че в една посока като главна бъдеща цел пое още Гурудев, защото той искаше да приложи на дело универсалният принцип, божествената любов – която е съхранена в Индия, но концепцията е универсална – той искаше да я пренесе и интегрира в нашите страни. Това е една цел за бъдещето. Затова моля ви, мислете в по-голям мащаб – каква е целта? Хубаво е Лудащо да се разраства – но защо? За да дава възможност на хората да разберат и въплътят цялата тази духовна култура. 

Рамвиджай: Гурудев, ти говориш за експеримент. Експеримент за мен означава, че резултатите не са сигурни; имаме някаква идея, но проверяваме дали тя работи. Каква е разликата между обичайното практикуване на духовната култура и твоя експеримент? 

Свами Тиртха: Ерес. В съвсем позитивен смисъл. Защото оригиналното значение на „ерес” е „да избереш”, „да намериш нещо”. От множеството различни алтернативи да намериш една, да избереш една – това е „ерес”. Ние искаме да открием едно добро решение. Не всички възможни мнения, а едно вярно решение. И мисля, че се налага да поемем някои рискове, за да намерим вярното решение. 

Има нещо много важно: моля ви, всички да обърнат внимание! Ашрамите трябва да бъдат подкрепяни и трябва да им се служи. Когато сте в беда, много добре знаете каква е значимостта на ашрама. Моля ви, не забравяйте това и когато животът ви тече добре; тогава трябва да поддържате ашрама.

Тук в Унгария имаме множество различни организации, легални бордове и какво ли не. Докато в София още от самото начало решихме, че ще избягваме всички тези формални институционални организации. На практика имаме една виртуална организация – Българско Ваишнава Общество, което всъщност не съществува официално, то е просто група хора, обединени от дадени принципи. Същите неща като служене в Унгария ги извършваме по различен начин, а в София го правим без никаква легална структура. Така че ако питаш какъв е експериментът – ето един експеримент: нека видим как работи без никакви легални институции. И мога да ви кажа, че работи както трябва. Точно както организираната форма работи както трябва в Унгария. А ако можем да се радваме на благата от двете алтернативи и да се учим едни от други, тогава израстването ще е цялостно.