



Archive for February 13th, 2020
(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)
(continues from the previous Friday)
“Devotee: “Maharaj, the different animals, insects, and trees in the Dhama, in the holy place – how shall we view them?” Shrila Shridhar Maharaj: “They are wholesale chinmaya, completely chinmaya.” Chin is chit, maya is made of. So they are made of consciousness. ”They are not under bondage, but are posing in different way.” Because an animal on the material platform is limited, is bounded. But an animal on the spiritual platform is not limited. “There are different types of service, and they have their fullest satisfaction in their own plane of service. They imbibe the most blissful internal feeling thereby, and do not want any other. In their relative position, they are fully satisfied there. In other rasas also, sakhya or vatsalya: each person feels, “What I have is the best. I have got the best position and I do not care to go to any other. Shanta-rasa is also like that: the trees and creepers, the sands, and so many animals and birds are there, but still there is a qualitative difference between them. Uddhava, the highest devotee in Dwaraka, aspires to take birth as a creeper in Vrindavana. So there are qualitative differences within shanta-rasa. In Dwaraka also there is shanta-rasa; but he who has the highest type of sakhya-rasa in Dwaraka aspires after the shanta-rasa service in Vrindavana, once he has gotten a little peep into the atmosphere of the type of service rendered there. This shows that even the highest thing in a particular place still has its relative position in the absolute consideration. Though the relative position is satisfied there, the absolute always surpasses it; otherwise the unity, the connection with the whole, would ultimately be dislocated and disorganized”[1]
Uddhava is a very special, very dear devotee of Krishna. He is one of the main helpers and dear ones in Dwaraka, and he had the apprehension that Krishna will disappear. Therefore he urged Krishna: “Tell me again, what is the most important? Tell me again! You had spoken to Arjuna before, but tell me also. What is the secret?” And then Krishna started to educate him in a similar manner like in the “Gita” for Arjuna. It is included in the “Shrimad Bhagavatam”, Eleventh Canto. And just imagine, you have this fear: ‘Maybe my beloved Lord will disappear, withdraw from this world’, and He agrees: “Yes, I will go.” This is very painful. And it’s a long teaching. But slowly-slowly you come to the end, to the final understanding that He will go. Such a painful conclusion!
Uddhava’s rasa, his connection to Krishna is considered to be basically sakhya or friendship. But he is in rasabhas, he is in mixed rasa. Yet this mix is not distasteful, it contains more taste. A tinge of madhurya is also there. He is a very intimate partner of Krishna, but mainly he acts as a friend. Also sometimes he is taking care of Krishna – taking the position of a superior. So, it’s a very diverse and very rich connection.
Yet, Uddhava has an aspiration. One of the most famous expressions coming from him is “I would like to be a creeper, a bush in Vrindavana.” How come? He wants to give up the friendship of God in order to be a bush? How is that possible? ‘I am discussing with Him: “Hey, are You going to leave?” and He says: “Yes, I will leave!” Shall I give up this position in order to become a bush?’ What is the secret here? The passive bush in Vrindavana is a higher position than an active friend in Dwaraka.
Actually his ambition is not to become like a plant. But he has a different ambition: ‘Why I want to become a bush – and not even in Vrindavana, but around Vrindavana, close to Vrindavana. Why? Because sometimes the gopis will walk there. And as they walk, you know if you walk in the dust, it’s just raised. And in this way that dust of their feet as they walk by might come on my leaves.” So, actually therefore he wants to take birth as a bush. Do you want to take birth as a bush next time? But this is something very substantial, it’s not a joke.
Many want to see Krishna, God Supreme. But He hides. In many cases He hides; for example when He tends the cows or the calves. The animals are in the front and He comes with Balaram at the back. So, what happens if the animals are passing? They also raise the dust. And this cloud of dust will cover Krishna from the eyes of non-eligible people. So, even the dust can be our guru in Vrindavana. Because if this dust settles, it can reveal Krishna to us.
In all the different rasas all the different practitioners feel that ‘this is the best to me’. “So the absolute consideration is possible from any position. Although all servitors are fully satisfied where they are, in their own position, they realize the supremacy of Vrindavana. Impartial consideration is always there, and between the relative and the absolute, the absolute always takes the upper hand. Sarva-dharman parityajya: The absolute or ‘revolutionary’ consideration is firmly established above the relative or ‘constitutional’ one when Shri Krishna says in Bhagavad-gita (18.66), “Just abandon all dharmas, all considerations of social and religious duties – even the ones that I Myself have established in the various scriptures and described here in My previous instructions to you – and just surrender wholeheartedly to Me”. This is called a spiritual revolution. “Give up all other conceptions and surrender to Me”. “Everywhere, the absolute consideration prevails.”
(to be continued)
1. The Golden Staircase”, Ch.2 Full Satisfaction, Absolute Realization by Shrila Shridhar Maharaj
(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
„Bhakta: „Mahárádzs, a különféle állatokra, rovarokra és fákra a Dhámában, a szent helyen miként kell tekintenünk?” Sríla Srídhar Mahárádzs: „Mindezek csinmaja természetűek, teljesen csinmaják.” Csin azaz csit – tudatosság; maja – valamiből való. Tehát tudatosságból vannak. „Nem hatnak rájuk a kötőerők, csak színleg.” Mert anyagi szinten egy állat az korlátozott, a kötőerők hatása alatt áll, de lelki szinten nem korlátozza semmi. „Különböző fajta szolgálatok vannak, és ezek a lények teljes mértékben elégedettek a saját szolgálatuk szintjével. Átjárja őket a legboldogabb belső érzés, s nem akarnak semmi mást. Relatív helyzetükben ők ott teljesen elégedettek. Más raszákban is – a szakjha vagy vátszalja raszában – mindenki úgy érzi, hogy: „Ami a számomra adatott, az a legjobb. Nekem van a legkedvezőbb helyzetem, és nem szeretnék máshová menni. A sánta-raszában is hasonló a helyzet: ide tartoznak a fák, a kúszónövények, a homok és a sokféle állat és madár, mégis van egy minőségi különbség közöttük. Uddhava, a legemelkedettebb helyzetben lévő bhakta Dvárakában arra vágyik, hogy kúszónövényként szülessen meg Vrndávanban. Tehát vannak minőségi különbségek a sánta-raszán belül. Dvárakában szintén van sánta-rasza; de aki a legmagasabb szintű szakhja-raszában van Dvárakában, az a vrndávani sánta-rasza után vágyakozik, ha egyszer már bepillantást nyerhetett az ottani szolgálatvégzés atmoszférájába. Ez azt mutatja, hogy ami a legmagasabb dolog egy bizonyos helyen, még az is relatív helyzetben van abszolút szempontból. Bár a relatív helyzet ott teljesen elégedetté tesz, az abszolút mindig felülmúlja azt; különben az egység, az egésszel való kapcsolat végül csorbát szenvedne és rendezetlen lenne”[1]
Uddhava nagyon különleges, nagyon kedves bhaktája volt Krsnának, az egyik fő segítő és kedvelt személy Dvárakában, s volt egy olyan érzése, hogy Krsna el fog tűnni onnan. Ezért így sürgette Krsnát: „Mondd el ismét, mi a legfontosabb! Mondd el nekem újra! Már elmondtad Ardzsunának, de nekem is mondd el újra! Mi a titok?” S akkor Krsna elkezdte hasonló módon oktatni őt, mint Ardzsunát a Gítában. Ez megtalálható a Srímad Bhágavatam tizenegyedik énekében. S képzeld csak el, hogy neked van ez a félelmed: ‘Lehet, hogy az én szeretett Uram eltűnik, eltávozik ebből a világból’, és Ő rábólint: „Igen, elmegyek.” Nagyon fájdalmas. Ez egy hosszú tanítás. De lassan-lassan eljutsz a végére, a végső megértéshez, hogy Krsna el fog menni. Milyen fájdalmas következtetés!
Uddhava raszájáról, a Krsnával való kapcsolatáról azt tartják, hogy alapvetően szakhja vagyis baráti rasza. De Uddhava raszábhásban, kevert raszában van Krsnával. Ám ez a kevertség nem rossz ízű, még több íz van benne. Egy csipetnyi madhurja-rasza mellékízt is tartalmaz. Uddhava nagyon bensőséges társa Krsnának, de főként barátként viselkedik. Az is előfordul, hogy ő gondoskodik Krsnáról – felvéve egy feljebbvaló helyzetét. Tehát a kettejük közti kapcsolat nagyon sokrétű és gazdag.
Mégis Uddhavának van egy vágya. Az egyik leghíresebb mondása, amit sokszor idéznek: „Szeretnék kúszónövény vagy bokor lenni Vrndávanában.” Hogy van ez? Fel akarja adni a barátságát Istennel, azért, hogy egy bokor legyen? Hogyan lehetséges ez? ‘Épp Vele tárgyalok erről: „Elmész?”, és Krsna így válaszol: „Igen, el fogok menni!” Lemondjak erről a helyzetemről, hogy bokor lehessek?’ Mi a titok itt? A tétlen bokor Vrndávanban magasabb helyzetben van, mint egy aktív barát Dvárakában?
Valójában Uddhava nem egy növény szeretne lenni, más ambíciója van. ‘Miért szeretnék bokor lenni – és még nem is Vrndávanban, hanem Vrndávan környékén, közel Vrndávanhoz? Miért? Mert néha a gópik arra járnak. S amint sétálgatnak, a por felkavarodik. S ahogy elhaladnak mellettem, a lábuk pora lehet, hogy rászáll a leveleimre.” Tehát, valójában ezért szeretne bokorként megszületni. Szeretnétek következő életetekben bokorként újjászületni? Ez egy nagyon lényeges dolog, nem csupán egy vicc.
Sokan szeretnék látni Krsnát, az Istenség Legfelsőbb személyiségét, de Ő számos esetben elrejtőzik; például, amikor a teheneket vagy a borjakat terelgeti. Az állatok vannak elöl, s Krsna pedig Balarámmal hátul. Mi történik, amikor az állatok vonulnak? Ők is felkavarják a port. S ez a porfelhő elfedi Krsnát az alkalmatlan emberek szeme elől. Tehát, még a vrndávani por is lehet a tanítómesterünk. Mert, ha leülepszik ez a por, akkor felfedheti nekünk Krsnát.
A különféle raszákban valamennyi különböző gyakorló úgy érzi, hogy ‘ez a legjobb nekem’. „Tehát az abszolút szemlélet bármilyen helyzetből lehetséges. Bár valamennyi szolga teljesen elégedett azzal, ahol éppen van, a saját pozíciójával, mégis tisztában van Vrndávan felsőbbségével. A részlehajlás nélküli szemlélet mindig jelen van, s a relatív és az abszolút között az abszolút van mindig felsőbb helyzetben. Szarva-dharmán-paritjadzsja: Hogy az abszolút vagy ‘forradalmi” fölötte áll a relatív vagy „alkotmányos”szempontnak ezt szilárdan megalapozza Krsna amikor azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy „Add fel a vallás minden változatát – még azokat is, melyeket Én Magam honosítottam meg a különböző szentírásokban, s melyekről itt a korábbi útmutatásaimban beszéltem neked – s hódolj meg teljes szívedből egyedül Énelőttem!”[2] Ezt hívják spirituális forradalomnak. „Add fel az összes többi koncepciót, és hódolj meg Énelőttem”. „Mindenhol az abszolút szempont győzedelmeskedik.”
(folytatása következik)
(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)
(продължава от предишния петък)
„Предан: „Махарадж, как трябва да гледаме на различните животни, насекоми и дървета в дхама?” Шрила Шридхара Махарадж: Всички те изцяло са чинмая.” Чин е чит, мая е „направен от”. Така че те са съставени от съзнание. „Те не са по никакъв начин ограничени, но се представят и държат по определен начин.” Защото едно животно на материалното ниво е ограничено, обусловено. Но животното на духовното ниво не е ограничено. „Съществуват различни типове служене и те са напълно удовлетворени от собствената си равнина на служене. Следователно те пият най-блажени съкровени чувства и не желаят нищо друго. Напълно са удовлетворени в своята относителна позиция. Същото важи и за останалите раси: сакхя, ватсаля; всеки един усеща: „Това, което имам, е най-доброто. Придобих най-добрата позиция и не ме интересува никоя друга.” В шанта-раса е същото: има дървета и растения, пясък, множество животни и птици, но все пак между тях има качествени различия. Уддхава, най-възвишеният преданоотдаден в Дварака, жадува да се роди като тревица във Вриндавана. Така че съществуват качествени различния вътре в самата шанта-раса. В Дварака също присъства шанта-раса, но онзи, който притежава най-висшия тип сакхя-раса в Дварака копнее да служи в шанта-раса във Вриндавана след като веднъж е зърнал мъничко от атмосферата на типа служене, което се отдава там. Това показва, че дори най-извисеното нещо на дадено място все пак е в относителна позиция насред абсолютната подредба. Макар относителната позиция да е удовлетворителна на това място, абсолютната винаги я надхвърля; инак единството, свързаността с целостта биха били в крайна сметка разрушени и дезорганизирани.”[1]
Уддхава е много специален, много скъп предан на Кришна. Той е един от главните Му помощници и близки в Дварака, и изпитвал опасението, че Кришна ще изчезне. Затова все подтиквал Кришна: „Кажи ми отново кое е най-важното? Кажи го пак! Ти го каза преди на Арджуна, но кажи и на мен. Каква е тайната?” Тогава Кришна започнал да го обучава по подобен начин, както учел Арджуна в „Гита”. Разговорът им е включен в „Шримад Бхагаватам”, Единадесета Песен. Просто си представете да изпитвате този страх: „Може би моят възлюбен Бог ще изчезне, ще се оттегли от този свят” и Той потвърждава: „Да, ще си тръгна.” Това е много болезнено. Учението е дълго. Но малко по малко накрая достигате до разбирането, че Той ще си тръгне. Какво болезнено заключение!
Раса, връзката на Уддхава с Кришна, се счита основно за сакхя или приятелство. Но той е в расабхаш, в смесена раса. При все това тази смес не е безвкусна, а съдържа още повече вкус. Има и капка мадхуря в нея. Той е много близък партньор на Кришна, но основно Му е приятел. Понякога се и грижи за Кришна, заемайки позицията на висшестоящ. Така че това е много разнообразна, много богата връзка.
Ала Уддхава има стремеж. Едни от най-известните му думи са: „Мечтая да съм растение, храст във Вриндавана.” Как така? Нима иска да се откаже от приятелството си с Бога, за да бъде някакъв храст? Как е възможно? „Аз разговарям с Него: „Хей, нима ще си тръгнеш?” и Той отвръща: „Да, ще си тръгна!” „Нима трябва да изоставя тази позиция, за да стана храст?” Каква тайна е скрита тук? Пасивният храст във Вриндавана е в по-висша позиция от активния приятел в Дравака.
Всъщност неговата мечта не е да стане растение. Мечтата му е друга: „Защо искам да стана храст – и дори не във Вриндавана, а около Вриндавана, близо до Вриндавана. Защо? Защото някой път гопите ще минат оттам. И докато минават, знаете, когато някой върви се вдига прах. Така прахта, вдигнала се изпод нозете им, може да попадне върху моите листа.” Именно затова той иска да се роди като храст. Вие искате ли да се родите като храст следващия път? Но това е нещо много същностно, то не е шега.
Мнозина искат да видят Кришна, Върховния Бог. Обаче Той се крие. Много често се крие; например когато пасе кравите или теленцата. Животните вървят напред, а Той и Баларам идват отзад. И какво се случва, докато минават животните? Те също вдигат прах. Този облак прах ще скрие Кришна от очите на тези, на които не достигат качества. Така че дори прахта може да е наш гуру във Вриндавана. Защото ако тази прах слегне, тя може да ни разкрие Кришна.
Във всички многообразни раси всички различни практикуващи чувстват „това е най-доброто за мен”. „И така, погледът към Абсолюта е възможен от всяка една позиция. Макар всички слуги да са напълно удовлетворени от мястото, в което се намират, те осъзнават превъзходството на Вриндавана. Безпристрастното отсъждане винаги присъства и между относителното и абсолютното, абсолютното винаги държи първенство. Сарва-дхарман паритяджа. Абсолютната, с други думи „революционната” гледна точка стабилно се въздига над относителната или „законната” когато Кришна казва в „Бхагавад Гита” (18.66): „Просто изостави всякаква дхарма, всякакви съображения за обществени и религиозни задължения – дори онези, които самият Аз съм установил в различните писания и които описах тук в досегашните си напътствия към теб – просто напълно Ми се отдай.” Това се нарича духовна революция. „Изостави всички други разбирания и се отдай на Мен. „Навсякъде абсолютното съображение взима превес.”
(следва продължение)
1. „Златната стълба”, Гл.2 “Пълно удовлетворение, абсолютна реализация” от Шрила Шридхар Махарадж
(Conferencia de Swami Tirtha,mayo 2013, Sofía)
(continua la conferencia del pasado viernes)
“Devoto: Maharaj, como debemos ver animales, insectos y árboles en Dhama?” Shrila Shridhar Maharaj: “Todos ellos son plenamente chinmaya, son chinmaya.” Chin es chit, y maya es “ hecho de”. Están hechos de consciencia. ” No están limitados de ningún modo pero se presentan y se comportan diferentemente.” Puesto que un animal en el nivel material se encuentra limitado y acondicionado. Por lo tanto, un animal en el nivel espiritual no se encuentra limitado. “Existen diferentes tipos de servicio, todos ellos plenamente satisfechos en su respectivo nivel. Sea que hartos de haber bebido de sus emociones, ya no desean nada más. Valido para otras rasas –sienten: “Lo que tengo es lo mejor. He adquirido la mejor posición y otras posiciones no me interesan”. Shanta-rasa es algo parecido: hay árboles, plantas, arena, multitud de animales y pájaros; por lo tanto hay diferencias en la cualidad. Uddhava, más elevado Dwaraka, aspira en volver a nacer como una hierbecilla en Vrindavana. En Dwaraka también hay shanta-raa aspiran en la atmosfera de servicio de Vrindavana. Lo que demuestra que lo más elevado en un nivel se sitúa en posición relativa en medio de lo absoluto. La posición relativa puede ser satisfactoria en algún lugar pero lo absuelto siempre es superior; la unidad, la conexión con todo en fin de cuentas se verían destruidas y desorganizadas”[1]
Uddhava es un devote muy especial y muy amado para Krishna. Es uno de Sus principales ayudantes en Dwaraka, el que tenía aprehensión de la desaparición de Krishna. Por esta razón Le estaba alentando: “Dime de nuevo que es lo más importante? Dimelo otra vz mas! Lo has dicho a Arjuna, pero dimelo a mi. Cual es el secreto?” Entonces Krishna se puso a ensenarle tal como lo estaba haciendo con Arjuna en la “Gita”. Esta conversación consta en la “Shrimad Bhagavatam”, Canto Once. Imaginad esta aprehensión: ‘Tal vez desaparezca mi amado Dios, tal vez se retire de este mundo ’, y El viene a afirmarlo: “Si, Me voy a ir. „Es muy doloroso. Es muy largo el tiempo de estudiar. Por lo tanto, poco a poco llegareis a comprender que Él va a irse. Que conclusión tan dolurosa!
La rasa de Uddhava, se considera más bien como sakhya o amistad. No es rasabhas, es una rasa mezclada. No es una mezcla En ella hay una gota de sin sabor, contiene madhurya . Uddhava es un socio muy íntimo de Krishna. – tiene posición elevada y es Su amigo. A veces cuida a Krishna desde su posición. Es una conexión diversa y muy enriquecedora.
Por lo tanto, Uddhava tiene su aspiración. Sus palabras más conocidas son: “Sueno con ser una planta, un arbusto en Vrindavana.” Cómo? Acaso aspira a renunciar la amistad de un Dios para llegar a ser un arbusto? Como es posible? ‘Estoy discutiendo con El: “Hey, Te vas a ir?” y Él dice: “Si, Me voy a ir!” Tendría que renunciar de mi posición para llegar a ser un arbusto?’ Que secreto se esconde aquí? El arbusto pasivo en Vrindavana ocupa posición más elevada que un amigo activo en Dwaraka
En realidad su ensueño no es de llegar a ser una planta. Es un ensueño diferente: ‘Por qué aspiro en llegar a ser un arbusto en Vrindavana o en sus derredores, cerca da Vrindavana. Por que? Es que algunas veces los gopis pasarian por alli. Mientras van pasando, como ya sabéis, Habrá polvo. El polvo debajo de sus pies puede caer sobre mis hojas.” Por esta razón quiere llegar a ser arbusto. Queréis volver a la vida como arbustos? Es algo esencial, no es una broma.
Son muchos los que quieren ver a Krishna, el Supremo. Pero Él se esconde. Muy frecuentemente se esconde; por ejemplo, cuando están pastando vacas y terneritos. Los animalitos van delante, El viene atrás con Balaram. Y que es lo que ocurre cuando vienen los bichos? También levantan polvo. Una nube de polvo va a disimular a Krishna, y El quedaría escondido a los ojos de los que no hubieran adquirido la cualidad necesaria. Hasta el polvo puede llegar a ser nuestro gurú en Vrindavana, Si el polvo se cae, podría revelársenos Krishna.
En las diferentes rasas todos los diferentes practicantes van a sentir: ‘Es lo mejor para mí’. “La absoluta consideración es posible en cualquiera posición. Aun que todos los servidores lleguen a sentirse satisfecho en la posición que ocupan, llegarían a sentir la supremacía de Vrindavana. La consideración imparcial siempre estaría presente entre lo relativo y lo absoluto., pues lo absoluto siempre tiene supremacía primordial. . Sarva-dharman parityajya: lo absoluto o lo ‘revolucionario. Sarva-dharman o ‘constitucional’, ‘constitucional’ una vez que Sri Krishna lo hubiera dicho en la Bhagavad-gita (18.66), “Debes abandonar todas las dharmas, todas las consideraciones relacionadas con obligaciones religiosas, hasta las que Yo he establecido en las Escrituras y las que he descrito en mis instrucciones – simplemente debes entregarte plenamente a Mi.”. A esto se le llama revolución espiritual. “Abandona todos los conceptos para entregarte a Mi”. “La sempiterna supremacía prevalece por doquier.”
(Sigue continuacion)
1. La escalera de oro “, Ch.2 Satisfacción completa, realización absoluta por Srila Sridhar Maharaj
(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)
(продолжение с предыдущей пятницы)
„Преданный: Махарадж, как мы должны воспринимать различных животных, насекомых и деревья, которые находятся в дхаме?
Шрила Шридхара Махарадж: ”Они все полностью чинмайа.” Чин это чит, а мая это „сделанный из”. Так что они составлены из сознания. „Они не порабощены иллюзией, хотя и представлены в разнообразных формах.” Потому что животное на материальном уровне ограничено, обусловено. Но животное на духовном уровне не ограничено. „Существуют разные виды служения, и эти существа обретают полное удовлетворение на своем уровне служения. Таким образом, они впитывают самые сладостные внутренние переживания и не желают ничего иного. Они полностью удовлетворены в своем относительном положении. В других расах, таких как сакхйа или ва̄тсалйа: йа̄н̇ра йеи раса, сеи сарвоттама, каждый также думает: „То, чем я обладаю, — это лучшее. Я обрел наилучшее положение, и мне нет дела до возможности отправиться куда-то еще.” То же самое и в ш́а̄нта-расе: существуют деревья и лианы, песчинки и множество различных животных и птиц, но, однако, между ними существует качественное различие. Уддхава, преданный высочайшего уровня в Двараке, стремится родиться лианой во Вриндаване. Итак, в ш́а̄нта-расе существуют качественные различия. В Двараке также присутствует ш́а̄нта-раса. Но он — тот, кто обладает высочайшим типом сакхйа-расы в Двараке, — желает получить служение в ш́а̄нта-расе во Вриндаване, лишь однажды обретя возможность мельком соприкоснуться с духом совершаемого там служения. Это показывает нам, что даже нечто, занимающее высочайшее положение в определенном месте, с абсолютной точки зрения будет занимать относительное положение. Хотя относительное положение дает удовлетворение, абсолютное всегда будет превосходить его, ибо в противном случае единство, связь с целым, в итоге разрушится и расстроится.”[1]
Уддхава это очень специальный, очень дорогой преданный Кришны. Он один из Его главных и дорогих помощников в Двараке, и у него было опасение, что Кришна исчезнет. Поэтому он настаивал перед Кришной: „Скажи мне снова что самое важное? Скажи снова! Ты сказал его Арджуне, но скажи и мне. В чем тайна?” Тогда Кришна начал его обучать таким же способом, как учил Арджуну в „Гите”. Их разговор включен в „Шримад Бхагаватам”, в Одинадцатую Песню. И только представьте, у вас есть этот страх: „Может быть мой возлюбенный Бог исчезнет, уйдет из этого мира” и Он соглашается: „Да, Я уйду.” Это очень больно. Это долгое учение. Но шаг за шагом вы приходите наконец к окончательному пониманию того, что Он уйдет. Такой болезненный вывод!
Раса, связь Уддхавы с Кришной, считается в основном сакхя или дружба. Но он в расабхаш, в смешенной расе. И все же эта смесь не безвкусная, она содержит больше вкуса. Есть и капля мадхурии в ней. Он очень близкий партнер Кришны, но в основном он действует как друг. Также иногда он заботится о Кришне – занимая положение старшего. Так что это очень разнообразная и очень богатая связь.
Тем не менее, Уддхава имеет стремление. Одним из самых известных его выражений является:
„Мечтаю быть растением, кустом во Вриндаване.” Как же так? Неужели хочет отказаться от своей дружбе с Богом, чтобы быть каким-то кустом? Как это возможно? „Я разговариваю с Ним: „Ей, неужели Ты уйдешь?” и Он отвечает: „Да, уйду!” „Должен ли я отказаться от этой позиции, чтобы стать кустарником?” В чем здесь секрет?” Пассивный куст во Вриндаване – более высокое положение, чем активный друг в Двараке.
Реально его мечта не в том, чтобы стать растением. Его мечта другая: „Почему я хочу стать кустом – и даже не во Вриндаване, а вокруг Вриндавана, недалеко от Вриндавана. Почему? Потому что иногда гопи будут гулять там. И когда они идут, вы знаете, если вы идете в пыли, она просто поднимается. И таким образом пыль их ног, когда они будут проходить мимо, может попасть на мои листья.” Поэтому на самом деле он хочет родиться как куст. Хочешь в следующий раз родиться как куст? Но это что-то очень существенное, это не шутка.
Многие хотят видеть Кришну, Верховного Бога. Но Он прячется. Во многих случаях прячется; например, когда Он пасет коров или телят. Животные впереди, а Он идет с Баларамом сзади. Итак, что происходит, пока животные проходят? Они также поднимают пыль. И это облако пыли скроет Кришну из глаз неподходящих людей. Таким образом, даже пыль может быть нашим гуру во Вриндаване. Потому что, если эта пыль осядет, она может открыть нам Кришну.
Во всех многообразных расах все разные практикующие чувствуют „это самое лучшее для меня”. „Итак, находясь в любом положении, можно смотреть с абсолютной точки зрения. Хотя все слуги полностью удовлетворены тем положением, что занимают, они осознают превосходство Вриндавана. Всегда существует тат̣астха-вича̄ра (беспристрастное восприятие), и во взаимоотношениях между относительным и абсолютным абсолютное всегда будет занимать главенствующее положение. Сарва-дхарма̄н паритйаджйа: абсолютное или „революционное” восприятие непоколебимо воцаряется над относительным или „конституционным”, когда Шри Кришна в Бхагавад-гите (18.66) провозглашает: „Оставь все дхармы, все представления о социальном или религиозном долге, – даже те, что Я Сам установил в различных священных писаниях и изложил здесь, в Своих предыдущих наставлениях тебе, и просто всем сердцем вручи себя Мне” Это называется духовная революция. „Оставь все другие понимания и вручи себя Мне. „Абсолютное восприятие господствует повсюду.”
(Продолжение следует)
1. „Золотая лестница”, Гл.2 “Полное удовлетворение, абсолютная реализация” Шрила Шридхар Махарадж
