Archives

Calendar

February 2020
M T W T F S S
« Jan    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
242526272829  



Archive for February, 2020

gopi-krishna

(from a lecture of Swami Tirtha, August 2014, Ludashto)

Competition spirit is not good. Still you, as experienced spiritual practitioners, have some excuses to have some reason for spiritual competition. If we compete with ourselves, for example, how to overcome our shortcomings, if our real ego and our false ego are in competition – I think that competition is approved. 

But there are higher reasons for spiritual competition as well – to increase Krishna’s satisfaction. As we all know, there are varieties of feelings and approaches to Krishna. Especially in Vrindavana this is described in few archetypes. Like Mother Yashoda and Nanda Baba are the archetypes of the paternal, family relationship to Krishna. And maybe the most interesting and the most exciting archetypes are the gopis and gopas. The gopas have a kind of friendship with Krishna with a mixture of different rasas, different emotional feelings, as spices of life. And the gopis, the cowherd girls in Vrindavana, also have a variety of feelings, although generally their attachment is based on love. 

I’d like to invite you to an experience: just project yourself to Vrindavana. It’s not very difficult, as we are very close to the Vrindavana atmosphere right now. So much rain, cold, many devotees, etc. And Krishna is in the focus. So let’s enter that mood of search for Krishna! 

And what is the competition between the gopas and the gopis? They want to possess Krishna, they want Krishna to join their group. We all know that mantras work like charms. If you chant the name of someone, that person should come – to be in the focus. So, the gopis have such a chant and the gopas also have such a magic word. Now we enter Vrindavana. Radhe Krishna Radhe Shyam hey Govinda hey Gopal! The competition spirit appears in the hearts of the devotees. Now the gopis take the lead: Radhe Krishna Radhe Shyam! But the gopas will not let it happen! Hey Govinda hey Gopal! 

All the parties are searching, but not finding. Then what to do? The gopas are dissatisfied: maybe they have to search in the mood of the gopis? Now the gopas take the mood of the gopis. Radhe Krishna Radhe Shyam! And the gopis take the mood of the gopas: Hey Govinda hey Gopal! The gopas have taken some saris and the gopis have taken some sticks.

What is the special practice and contribution of bhakti as a process of divine service? This is chanting the holy names. In a hidden form it is available in many different religious processes, but it’s very explicit in our tradition. And as we tried to describe in this bhajan, words and names act like magic incantations. So, if by word we come in contact with divinity, that’s very powerful. 

We have understood that chanting the names of God is something very important. This is easy to accept. But there was one occasion when Chaitanya Mahaprabhu was not chanting the names of Krishna, but He was chanting in Navadvip “Gopi gopi!” Therefore He was criticized by the local community: “There is some benefit from chanting the names of God, but what is the benefit that you can derive by chanting this “gopi gopi”? What is this!” Yet fortunately by listening the advice of our teachers we understand what the importance of this type of chanting is. Because the qualities of the worshipable object are transferred to the worshiper.

 



gopi-krishna

(részlet Szvámí Tírtha 2014. augusztusi ludastói tanításából)

A versenyszellem önmagában nem túl jó, mégis nektek, tapasztalt lelki gyakorlóként van némi mentségetek, hogy találjatok okot a spirituális versengésre. Úgy vélem, az például elfogadható, ha önmagunkkal versenyzünk abban, hogyan emelkedjünk felül a hiányosságainkon, vagyis ha a hamis és az igazi egónk vetélkedik egymással. 

Ám van a lelki versenynek magasabb indítéka is – Krsna elégedettségének a növelése. Ahogy mindannyian tudjuk, Krsnát különféleképpen lehet megközelíteni, vagy érezni Iránta. Különösen Vrndávanban ez néhány archetípusban jelenik meg: Jasódá anya és Nanda Bábá például a Krsnához fűződő szülői, családi kapcsolat képviselői. Talán a legérdekesebb és a legizgalmasabb archetípusok a gópík és a gópák. A gópák barátságban állnak Krsnával, s barátságukba különböző raszák, különféle érzelmek, mint az élet fűszerei, vegyülnek. A gópíknak, a vrindávani tehénpásztorlánykáknak is különféle érzéseik vannak, bár általában az ő kötődésük alapja a szerelem.

Szeretnélek benneteket egy megtapasztalásra invitálni: képzeljétek magatokat Vrndávanba! Nem nehéz, mivel most éppen nagyon közel vagyunk a vrndávani atmoszférához: sok eső, hideg, sok bhakta… és Krsna van a középpontban. Helyezkedjünk hát bele abba a hangulatba, amikor Krsnát keressük!

Miben versenyeznek a gópák és a gópík? Magukénak akarják tudni Krsnát, azt akarják, hogy csatlakozzon a csapatukhoz. Mindannyian tudjuk, hogy a mantráknak bűverejük van, ha valakinek a nevét elkezded kántálni, az illetőnek meg kell jelennie, hogy a középpontban legyen. A gópíknak is van ilyen varázsigéjük, s a gópáknak is megvan a bűvös szavuk. Most lépünk be Vrndávanba: Rádhé Krsna Rádhé Sjám hé Góvinda, hé Gópál! A versenyszellem megjelenik a bhakták szívében, s most a gópík veszik át a vezetést: Rádhé Krsna Rádhé Sjám! Ám a gópák ezt nem hagyják: Hé Góvinda, hé Gópál! 

Mindegyik fél keres, ám egyik sem talál, akkor mi a teendő? A gópák elégedetlenek, talán nekik kell a gópík hangulatában keresniük Krsnát? Most a gópák veszik át a gópík hangulatát: Rádhé Krsna Rádhé Sjám! S a gópík pedig a gópák hangulatát: Hé Góvinda, hé Gópál! A gópák szárit vesznek fel, a gópík pedig botot ragadnak.

Mi a bhakti különleges gyakorlata és hozzájárulása az isteni szolgálat folyamataként? A szent nevek zengése. Rejtett formában ez sok különböző vallásos folyamatban fellelhető, de a mi tradíciónkban nagyon explicit módon van jelen. S ahogy ebben a bhadzsanban is próbáltuk érzékeltetni, a szavak és a nevek varázsigeként működnek, s ha a szavak segítségével lépünk kapcsolatba az istenivel, annak nagy ereje van.

Megértettük, hogy Isten neveinek zengése nagyon fontos. Ezt könnyű elfogadnunk, ám egy alkalommal Csaitanja Maháprabhut nagyon megkritizálta a helyi közösség Navadvípban, amikor nem Krsna szent neveit ismételgette, hanem azt hogy ’gópi, gópi’. „Annak, hogy Isten szent neveit zengjük, van valamiféle haszna, de miféle haszonnal jár ez a ’gópi, gópi’? Mi ez?” – vágták a fejéhez. De szerencsére tanítóinkat hallgatva értjük az effajta mantrazengés jelentőségét: mert a dicsőítés tárgyának a tulajdonságai rászállnak a gyakorlóra.

 



gopi-krishna

(от лекция на Свами Тиртха, август 2014, Лудащо)

Състезателният дух не е хубаво нещо. При все това вие, като опитни духовни практикуващи, имате някои извинителни причини за духовно състезание. Да се съревноваваме със самите себе си, например, за да надмогнем своите недостатъци; ако истинското ни его и фалшивото ни его се съревновават – мисля, че такова състезание е одобрено. 

Но съществуват и по-висши причини за духовно състезание – да се увеличи удовлетворението на Кришна. Както всички знаем, има многообразие от чувства и подходи към Кришна. Особено във Вриндавана, това е описано в няколко прототипа. Както майка Яшода и Нанда Баба са образци на родителските, семейните отношения с Кришна. И може би най-интересните и най-вълнуващи образци са гопите и гопалите. Гопалите имат един вид приятелство с Кришна със смесица от различни раси, различни емоционални чувства – като подправките на живота. А гопите, пастирките във Вриндавана, също питаят най-различни чувства, макар най-общо тяхната привързаност да се основава на любов. 

Бих искал да ви поканя на едно преживяване: просто се пренесете във Вриндавана. Не е особено трудно, тъй като тъкмо сега сме съвсем близо до вриндаванската атмосфера. Толкова дъжд, студ, много бхакти и т.н. И Кришна е във фокуса. Затова нека влезем в това настроение на търсене на Кришна! 

И какво е съревнованието между гопалите и гопите? Те искат да обсебят Кришна, искат Кришна да дойде в тяхната група. Всички знаем, че мантрите действат като заклинания. Ако повтаряте името на някого, той неминуемо ще дойде, за да бъде във фокуса. И така, гопите имат такова заклинание, а гопалите също имат магически думи. Сега влизаме във Вриндавана. Радхе Кришна, Радхе Шям! Хей Говинда, хей Гопал! В сърцата на преданите възниква състезателен дух. Сега гопите повеждат: Радхе Кришна, Радхе Шям! Но гопалите не позволяват това да се случи! Хей Говинда, хей Гопал! 

И двете групи търсят, но не намират. Какво да сторят тогава? Гопалите са неудовлетворени: дали пък не трябва да търсят в настроението на гопите? И ето, те взимат настроението на гопите: Радхе Кришна, Радхе Шям! А гопите вземат настроението на гопалите: Хей Говинда, хей Гопал! 

Каква е специалната практика и принос на бхакти като процес на предано служене? Това е възпяването на светите имена. В скрита форма то присъства в множество религиозни процеси, но е съвсем ясно формулирано в нашата традиция. И както се опитахме да изразим в този бхаджан, думите и названията действат като магически заклинания. Така че щом чрез словото влизаме в досег с божественото, то е нещо много могъщо. 

Разбрали сме, че възпяването на светите имена е много важно. Това е лесно да се приеме. Но имало един случай, в който Чайтаня Махапрабху не повтарял имената на Кришна, а възпявал в Навадвип: „Гопи гопи!” Затова бил критикуван от местната общност: „Има някаква полза от повтаряне на имената на Бога, но каква полза можеш да извлечеш като повтаряш това „гопи гопи”? Какво е това?!” За щастие, слушайки напътствията на нашите учители, ние разбираме каква е значимостта на такъв вид мантруване. Защото качествата на обожаемия обект се прехвърлят върху обожаващия.



74789382_10214765104030751_9209126781385179136_n

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)
 
(continues from the previous Friday)
 
Question of Manjari: Gurudev, concerning the beautiful prayer you gave us, that we should pray for God to reveal Himself to us; and then to inundate us; and finally to make the path easier for the others, my question is: isn’t He already making the path for others as easy as possible or there is some chance it could be easier? And if there is such a chance, why would He wait for us to pray for it and not help otherwise? 
Giridhari: Why do we interfere with His perfect arrangement?
Swami Tirtha: Well, He can do, He is free to do. And He doesn’t depend on our prayer or no prayer. But He is interested in whether you are ready to do this, or not. Whether you are satisfied with your private liberation, or you are ready to share it with others. Why? Because some people don’t pray: “Please, reveal yourself to Me!” Therefore, if we pray for those who don’t pray, it’s good. 
Definitely we cannot interfere into the divine arrangement too much. But we shouldn’t use it as an excuse. So, ‘Anyway God should do that, why should I do anything? It’s His business.’ Once Gurudev told to one disciple: “All right, I accept that you don’t help me in serving Mahaprabhu’s mission. But at least don’t hinder me!” So, we have a little contribution here and there. You can be a help and you can be a nonsense. We can be part of the solution and we can be part of the problem. Depends on your decision which party you support. 
But what does the first stage mean? “Please, reveal Yourself to me!” The first stage means that ‘I am in deficiency. You are not with me, please come to me.’ What does the second stage mean? ‘Inundate me! Just fulfill me and pervade me.’ That is the stage of surplus. ‘What am I to do with such a surplus? I cannot contain it in myself. I have to give it to others, otherwise I will drown.’ Therefore we are sharing, which in a very concrete sense is preaching. This is so important. And then the third stage will come. Because if you are in surplus, then you are ready to share, then you are ready to give. This is the secrete knowledge of affection, love. Mostly people love due to deficiency. They lack something, they need something, therefore they want to find it in another person. The great ones love due to surplus, they have so much wealth, they have so much treasure that they need a partner to share. So, this is the secret of love, we can say. Don’t love due to deficiency – then it won’t bring the desired happiness or fulfillment. Better you become very wealthy in divine love, and then you can share it with others. 
Of course, we cannot interfere into the divine arrangement, but we can show our readiness: ‘Yes, My Lord, I am ready to serve You! Whatever You want to accomplish through me, I am here!’ Just like Rupa Goswami, Sanatana Goswami – they got a license form Chaitanya Mahaprabhu to accomplish certain achievements. They were empowered to do that. In the same way you can also be empowered if you agree to serve the divine purpose. And prayer is the way. Prayer is the way.
Lilavatar question: Gurudev, as my mind has the inclination to analyze and theorize, if Krishna reveals to you, inundates you and then you share, is it possible that you feel even greater deficiency after that? 
Swami Tirtha: Yes and no. Because it is said that the yogis are satisfied with their achievements and your yogi aspect should be satisfied. But the devotees are always trying to work for the progress of others. Just like the gopis feel million times more happiness if they bring another one in close contact with Krishna instead of enjoying privately themselves. If there is nobody to distribute the prasadam to, our devotional heart is broken. So, as a yogi you can be very satisfied, but as a bhakta no problem if you are a little dissatisfied. Because you feel this lack. 
Question of Paramananda: Would you recommend the mood when we pray for the benefit of others and also an approach?
Swami Tirtha: Please, go through the first two levels; then you will have the proper mood. Because sequence is sequence – it’s important. And if we properly follow the process, the necessary levels will come, the necessary moods will reveal. 
 
(to be continued)

 



74789382_10214765104030751_9209126781385179136_n

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
(az előző pénteki tanítás folytatása)
 
Manydzsari kérdése: Gurudév, a gyönyörű imával kapcsolatban kérdeznélek, melyet nekünk adtál, hogy fohászkodjunk Istenhez, hogy tárja fel magát nekünk; árasszon el bennünket; majd végül, hogy tegye könnyűvé az utat mások számára. A kérdésem az lenne, hogy az Úr nem tette már eleve annyira könnyűvé, amennyire lehetséges az utat mások számára, vagy van rá esély, hogy még könnyebb lehessen? S ha van erre ilyen esély, akkor miért várna ránk, hogy imádkozzunk ezért Hozzá, és miért ne segítene máskülönben? 
Giridhárí: Miért avatkozunk be a tökéletes isteni elrendezésbe?
Szvámí Tírtha: Nos, Krsna képes könnyebbé tenni ezt az utat, szabadon megteheti. Ő nem függ attól, hogy te imádkozol-e vagy sem, de az érdekli Őt, hogy vajon te készen állsz-e rá vagy sem, hogy másokra gondolj. Vajon megelégszel-e a saját felszabadulásoddal, vagy hajlandó vagy-e rá, hogy azt megosszad másokkal. Miért? Mert néhány ember, nem fohászkodik, hogy: „Kérlek, tárd fel magad a számomra!” Tehát, ha mi fohászkodunk azokért, akik ezt nem teszik meg, az jó. 
Kétségtelen, hogy mi nem tudjuk túlzottan befolyásolni az isteni elrendezést. De ezt nem szabad mentségként felhozni. ‘Különben is ez Isten dolga, miért kellene nekem bármit is tennem? Ez Őrá tartozik.’ Egyszer Gurudév a következőt mondta egyik tanítványának: „Rendben, azt elfogadom, hogy nem segítesz nekem Maháprabhu missziójának a szolgálatában. De legalább ne akadályozz!” Tehát imitt-amott azért egy kicsit mi is közreműködünk a dolgokban. Lehetsz segítség, és nyűg is lehetsz. Lehetünk a megoldás része, és lehetünk a probléma része. Ez a döntésedtől függ, hogy melyik felet támogatod. 
De mit jelent az első fokozat? „Kérlek, tárd fel Magad a számomra!” Ez azt jelenti, hogy ‘Hiányom van. Nem vagy velem, kérlek, jöjj el hozzám!’ Mit jelent a második fokozat? ‘Árassz el! Csak töltsél el! Járjál át!’ Ez a többlet szintje. ‘Mit tegyek ezzel a többlettel? Nem tarthatom már magamban. Meg kell osztanom másokkal, különben megfulladok.’ Ezért osztozunk, ami nagyon konkrét értelemben véve, a prédikálás. Ez fontos. S akkor jön a harmadik fokozat. Mert, ha többleted van, akkor készen állsz rá, hogy osztozzál, akkor készen állsz rá, hogy adj. Ez a szeretet, a szeretet titkos tudománya. Többnyire az emberek azért szeretnek, mert hiányuk van. Hiányolnak valamit, szükségük van valamire, ezért azt egy másik emberben szeretnék megtalálni. A nagy lelkek azért szeretnek, mert többletük van, oly gazdagság birtokosai, oly sok kincsük van, hogy társakra van szükségük, hogy megoszthassák. Tehát, azt mondhatjuk, hogy ez a titka a szeretetnek. Ne hiányból szeress – mert az nem hozza el a kívánt boldogságot vagy beteljesülést. Inkább csorduljon túl a szíved az isteni szeretettől, s akkor majd megoszthatod másokkal. 
Persze nem tudunk beavatkozni az isteni elrendezésbe, de megmutathatjuk a hajlandóságunkat: ‘Igen, Uram, készen állok, hogy szolgáljalak Téged! Bármit is szeretnél megvalósítani rajtam keresztül, én itt vagyok!’ Épp úgy, mint Rúpa gószvámí és Szanátan gószvámí – ők rendelkeztek Csaitanja Maháprabhu engedélyével bizonyos dolgok megvalósításához. Megkapták a felhatalmazást rá. Hasonló módon, te is kaphatsz felhatalmazást, ha vállalod, hogy az isteni célt szolgálod. S az ima az út. Az ima az út.
Lílávatár kérdése: Gurudév, mivel az elmém hajlamos rá, hogy elemezze a dolgokat, elmélkedjen, azt szeretném kérdezni, hogy ha Krsna felfedi magát a számodra, rabul ejt, s majd ezt megosztod másokkal, akkor lehetséges az, hogy utána még nagyobb hiányt fogsz érezni? 
Szvámí Tírtha: Igen is, meg nem is. Mert azt mondják, hogy a jógik elégedettek azzal, amit elértek, így a te jógikus aspektusodnak is elégedettnek kell lennie. De a bhakták mindig mások fejlődéséért próbálnak dolgozni. Ahogy a gópik is milliószor nagyobb boldogságot éreznek, ha másokat hoznak közeli kapcsolatba Krsnával, ahelyett, hogy önmaguk élveznék a helyzetet. Ha nincs senki, akivel megoszthatnánk a praszádamot, akkor az odaadó szívünk meghasad. Tehát jógiként te is lehetsz nagyon elégedett, de bhaktaként az sem baj, ha egy kicsit elégedetlen vagy. Mert akkor érzed ezt a hiányt.   
Paramánanda kérdése: Mit javasolsz, milyen hangulatban imádkozzunk mások jólétéért, milyen legyen a hozzáállásunk?
Szvámí Tírtha: Kérlek benneteket, menjetek át az első két szinten; s akkor majd meglesz a helyes hangulat. Mert a sorrend, az sorrend – fontos. S, ha helyesen követjük a folyamatot, eljutunk a szükséges szintekre, s feltárulnak a szükséges hangulatok. 
 
(folytatása következik)

 



74789382_10214765104030751_9209126781385179136_n

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)
 
(продължава от предишния петък)
 
Въпрос на Манджари: Гурудев, във връзка с красивата молитва, която ни даде, да се молим на Бог да ни се разкрие; след това да ни преизпълни; и накрая да стори пътя на другите лек, въпросът ми е: нима Той бездруго не прави пътя на другите възможно най-лек или има някакъв шанс да стане още по-лек? И ако има такъв шанс, защо Бог би чакал ние да Го молим за това, а не помага иначе? 
Гиридхари: Защо ние се месим в Неговата съвършена подредба?
Свами Тиртха: Бог може да го направи, свободен е да го направи. И Той не зависи от това дали ще се молим или не. Но това, което Го интересува е дали ние сме готови да го правим или не. Дали сте удовлетворени със собственото си лично освобождение или сте готови да го споделите и с другите. Защо? Защото някои хора не се молят: „Моля Те, разкрий ми се!” Затова ако се молим за тези, които не се молят, това е добре. 
Определено не можем да се намесваме в божествената подредба твърде много. Ала не бива да ползваме това за извинение. „Господ бездруго ще го стори, защо аз да правя каквото и да е? То си е Негова работа.” Веднъж Гурудев каза на един ученик: „Добре, приемам, че не ми помагаш в служенето към мисията на Махапрабху. Но поне не ми пречи!” Така че и ние имаме своя принос тук-таме. Може да сте помощ, може да сте и спънка. Можем да сме част от решението, а можем да сме част от проблема. От нашето решение зависи коя страна ще подкрепим. 
Но какво означава първата стъпка? „Моля Те, разкрий ми се!” „Първата стъпка означава: „Аз съм в недоимък. Ти не си с мен, моля Те, ела при мен!” Какво означава втората стъпка? „Залей ме! Изпълни ме, проникни ме!” Това е стъпалото на изобилието, на излишъка. „Какво да правя с толкова много? Не мога да го побера в себе си. Трябва да го раздам на другите, инак ще се удавя.” Затова ние споделяме – това в съвсем конкретен смисъл означава проповядване. То е нещо толкова важно! И така идва третата стъпка. Защото ако имаш излишък си готов да споделяш, готов си да даваш. Това е тайната наука на обичта, на любовта. Повечето хора обичат от недоимък. Не им достига нещо, нуждаят се от нещо, затова искат да го намерят в другия човек. А великите души обичат, защото преливат; те имат толкова богатства, толкова съкровища, че се нуждаят от партньори, за да споделят. Това е тайната на любовта, можем да кажем. Недейте да обичате от липса – това няма да ви донесе желаното щастие и осъществяване. По-добре натрупайте имàнето на божествената любов и тогава ще можете да я споделяте с останалите. 
Разбира се, не можем да се месим в божествената подредба, но можем да изразим своята готовност: „Да, мой Господи, готов съм да Ти служа! Каквото искаш да свършиш чрез мен, ето ме!” Точно както Рупа Госвами, Санатана Госвами – те са били боговдъхновени от Чайтаня Махапрабху да извършат определени постижения. Били са упълномощени за това. По същия начин и вие можете да бъдете упълномощени, ако склоните да служите на божествената цел. А молитвата е пътят. Молитвата е пътят.
Въпрос на Лилаватар: Гурудев, тъй като умът ми има склонността да анализира и теоретизира, ако Кришна ти се разкрие, изпълни те и после споделиш, възможно ли е да чувстваш дори още по-голяма липса след това? 
Свами Тиртха: И да, и не. Защото се казва, че йогите са удовлетворени с това, което са постигнали; така че твоят йоги аспект би следвало да е доволен. Но преданите винаги се стремят да работят за въздигането на останалите. Точно както гопите чувстват милион пъти повече щастие ако доведат някой друг в досег с Кришна, вместо да Му се наслаждават самите те насаме. Ако няма на кого да се раздава прасадам, нашето предано сърце е разбито. Така че като йоги може да си много удовлетворен, но като бхакта няма проблем да си малко неудовлетворен. Защото ще чувстваш нуждата. 
Въпрос на Парамананда: Би ли препоръчал настроение, в което да се молим за благото на останалите, а също и подход?
Свами Тиртха: Моля ви, преминете през първите две стъпала; тогава ще добиете вярното настроение. Защото последователността си е последователност – тя е нещо важно. И ако правилно следваме процеса, необходимите нива ще дойдат, нужното настроение ще ни се разкрие. 
 
(следва продължение)

 



74789382_10214765104030751_9209126781385179136_n

(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 3013, Sofía)
 
(Continua la conferencia del pasado viernes)
 
Pregunta de Manjari: Gurudev, Usted nos ha dada una plegaria muy hermosa para pedir a Dios que se nos revele y nos llegue a inundar facilitando el camino a otros; mi pregunta es: El facilita el camino a otros, acaso hay oportunidad de facilitarlo aún más?
Giridhari: Por que intervenir en Su arreglo tan perfecto”
Swami Tirtha: Él puede hacerlo, Él es libre de hacerlo. Y Él no depende de si se lo rogamos o no. 😮 que Le interesa es si estamos listos a hacerlo o no. Si estáis satisfechos con vuestra liberación y si estáis dispuestos a compartir von otros. Por que? Algunos no ruegan: “Por favor, revelate a mi!” Por esta razón es bien de rogar para los que no ruegan.
En definitiva, no podemos interferir demasiado en el arrerglo divino. Tampoco debemos usarlo por excusa: ‘Dios va a hacerlo, por que tengo que hacerlo? Es asunto Suyo.’ Una vez Gurudev dijo a un discípulo: “Bueno, acepto que no me ayudas en el servicio de la misión de Mahaprabhu. Pero por lo menos no debes obstaculizar!” Tenemos algún aporte en ello Podéis no ayudar, podéis llegar a ser obstáculo. Podemos hacer parte en la solución, podemos hacer parte en el problema. Depende de vuestra decisión a respaldar una de las partes.
Por lo tanto, qué significado tiene el primer paso? “Por favor, ruego Te reveles a mí!” El primer paso significa: ‘Estoy necesitoso, Tu no estás conmigo, Te ruego que vengas a mí.’ Que significa el segundo paso? ‘Inundame! Lléname, penétrame!’ Es el paso de la abundancia, del exceso. ‘Que voy a hacer con todo ello? No puedo caber tanto. Debo donar a otros o me ahogaría.’ Es por esta razón que llegamos a compartir – en el sentido concreto ello significa ponernos a predicar. Es importantísimo! Viene el tercer paso. Si tienes demasiado ya estás listo a compartir, estás listo a donar, a ofrendar. Es la ciencia secreta de la afección. La mayoría de la gente se siente a gusto en la necesidad. Les hace falta algo, necesitan algo y lo buscan en otra persona. Los magnánimos aman, desbordan; poseen tantas riquezas que necesitan, aspiran a compartirlas, Este es el secreto del amor. No amar por falta da algo – ello no va a traer la aspirada felicidad ni realización. A lo mejor acumulad amor divino para compartirlo.
Por supuesto no podemos interferir en el arreglo divino pero si, podemos expresar nuestra disposición: ‘Si, Dios mío, estoy listo a ServirTe! Aquí estoy, haz a través de mi lo que quieras cumplir. Aquí estoy!’ Como lo hicieron Rupa Goswami, Sanatana Goswami – inspirados por Chaitanya Mahaprabhu cumplir con ciertas adquisiciones. Estaban apoderados para ello. De igual modo podéis llegar a estar apoderados con tal que lleguéis a aceptar a brindar servicio por el divino objetivo. La plegaria es el camino. El camino para realizarlo es la plegaria.
Pregunta de Lilavatar: Gurudev, mi mente tiene la inclinación a analizar y teorizar, su Krishna llega a revelarse, llenándote, inundándote y si llegas a compartirlo, sería posible sentir una mayor deficiencia?
Swami Tirtha: Sí y no. Se afirma que yogis se sienten satisfechos con sus adquisiciones’; tu aspecto yogi debería estar contento. Pero los devotos dedicados aspiran siempre a obrar para elevar a otros. Al igual que los gopis sienten mil veces mayor felicidad en llegar a respaldar a otros a conectar con Krishna en vez de gozar a solas la conexión con El. Si no tenemos a quien ofrendar prasadam, nuestro devoto corazón quedaría herido. Así que, siendo yogi puedes estar muy satisfecho pero siendo bhakta no hay problema para sentirte algo insatisfecho. Sentirias la necesidad.
Pregunta de Paramananda: Podría Usted recomendar un modo de plegar y un aproche apropiado? 
Swami Tirtha: Por favor, pasad por los dos primeros pasos; entonces vais a adquirir la disposición apropiada. La secuencia es secuencia – es algo importante. Cuando se prosiga apropiadamente el proceso, vendrían los niveles necesarios, se nos revelaría la disposición apropiada.
 
(Sigue continuacion)

 



74789382_10214765104030751_9209126781385179136_n

(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)
 
(продолжение с предыдущей пятницы)
 
Вопрос Манджари: Гурудев, в связи с прекрасной молитвой, которую ты нам дал, чтобы мы молились, чтоб Бог открыл Себя нам; а затем затопил нас; и, наконец, чтобы облегчил путь других, мой вопрос: разве Он не делает уже путь других настолько легким, насколько это возможно, или есть некоторый шанс, чтоб это могло быть еще легче? И если есть такой шанс, зачем Он станет ждать, чтобы мы просили Его и не помогает так или иначе?
Гиридхари: Почему мы вмешиваемся в Его совершенное устройство?
Свами Тиртха: Бог может этого сделать, Он свободен это сделать. И Он не зависит от того будем ли мы молиться или нет. Но то, что Его интересует это готовы ли мы это делать или нет. Удовлетворены ли вы своим личным освобождением или готовы поделиться им с другими. Почему? Потому что некоторые люди не молятся: „Прошу Тебя, открой Себя мне!” Поэтому если молимся для тех, кто не молится, это хорошо. 
Определенно, мы не можем слишком вмешиваться в божественное устройство. Но не надо чтоб это служило нам извинением. „Господь все равно это сделает, зачем мне делать что бы то ни было? Это Его дело.” Однажды Гурудев сказал одному ученику: „Хорошо, я принимаю, что ты не помогаешь мне в служении миссии Махапрабху. Но, по крайней мере, не мешай мне!” Так что и у нас есть свой вклад кое где. Можете быть помощью, можете быть и помехой. Можем быть частью решения, а можем быть и частью проблемы. Зависит от вашего решения, какую сторону вы поддерживаете. 
Но что означает первый уровень? „Прошу Тебя, открой Себя мне!” „Первый уровень означает: „Я в недостатке. Ты не со мной, прошу Тебя, иди ко мне!” Что значит второй уровень? „Затопи меня! Исполни меня, пронзи меня!” Это ступень изобилия, избытка. „Что мне делать с таким избытком? Я не могу сдержать это в себе. Я должен дать это другим, иначе я утону.” Поэтому мы делимся, что в очень конкретном смысле означает проповедовать. Это так важно. И тогда наступит третий этап. Потому что если у тебя избыток ты готов делится, готов давать. Это тайная наука любви. В основном люди любят из-за дефицита. Им чего-то не хватает, им что-то нужно, поэтому они хотят найти это у другого человека. А великие души любят, потому что у них избыток переливает; у них столько богатства, столько сокровищ, что им нужен партнер, чтобы делиться. Итак, это секрет любви, мы можем сказать. Не любите из-за недостатка – это не принесет вам желаемого счастья или удовлетворения. Лучше накопите божественной любви, и тогда вы сможете поделиться ею с другими.
Конечно, мы не можем вмешиваться в божественном порядке, но можем выразить свою готовность: „Да, мой Господи, я готов Тебе служить! Все, что Ты хочешь сделать через меня, я здесь!” Также как Рупа Госвами, Санатана Госвами – они были уполномочены Чайтаньей Махапрабху достичь определенные достижения. Они были уполномочены сделать это. Точно так же вы можете быть наделены полномочиями, если вы согласны служить Божественной цели. И молитва это путь. Молитва – это путь.
Вопрос Лилаватара: Гурудев, так как мой ум имеет склонность анализировать и теоретизировать, если Кришна раскроется тебе, исполнит тебя и потом поделишся, возможно ли чувствовать даже еще большую нехватку потом? 
Свами Тиртха: И да, и нет. Потому что сказано, что йоги удовлетворены своими достижениями, и ваш аспект йога должен быть удовлетворен. Но преданные всегда стараются работать на благо других.
Точно как гопи чувствуют в миллион раз больше счастья если приведут кого-то другого в тесный контакт с Кришной, вместо того чтобы наслаждаться Ему им самим. Если нет никого, кому могли бы раздавать прасадам, наше преданное сердце разбито. Итак, как йог ты можешь быть очень довольным, но как бхакта нет проблем, если вы немного недовольны. Потому что ты чувствуешь этот недостаток.
Вопрос Парамананды: Вы бы порекомендовали настроение, когда мы молимся на благо других, а также подход?
Свами Тиртха: Пожалуйста, пройдите первые два уровня; тогда у вас будет правильное настроение. Потому что последовательность есть последовательность – это важно. И если мы будем правильно следовать за процессом, придут необходимые уровни, выявятся необходимые настроения.
 
(продолжение следует)


shabari

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.01. 2014, morning, Sofia)
 
(continues from the previous Monday)
 
Point number ten: “One must worship the deity in the temple according to regulative principles by offering arati and prasad, decorating the deity, etc.”[1]
Question of Hari Lila: It was mentioned that devotees offer to the deities prasadam. Is it prasadam or bhoga?
Swami Tirtha: Generally we offer bhoga and when it is accepted by Krishna, by the deities, then it is prasadam. In general bhoga means ‘foodstuff’ or ‘enjoyment’. So, all enjoyment is first for Krishna. And to offer our food to Krishna means that we don’t taste it, we cook it in a very clean mood, we follow the regulations, we ring the bell, we put the tulasi on the plate, etc. etc. But you know, when mother Yashoda is cooking for Krishna, she tastes: “Ah! A little more salt is necessary” and then she adds. She doesn’t care about the ritual offering, but her motherly care is for Krishna’s full satisfaction. Who was that Rama bhakta who started to chew and…
Madhava Sangini: Shabari.
Swami Tirtha: How was that?
Madhava Sangini: She was waiting for Rama to come and she was collecting fruits for Him. And when He came, first she was tasting whether it’s sweet or not and then she was offering to Him. And Rama was gladly accepting. 
Swami Tirtha: Yes. It is also said, whatever is given by a pure devotee or whatever is accepted by a pure devotee it is prasadam. If you ring the bell or you don’t ring the bell – it doesn’t matter. So, the general rule is: follow the regulations – and usually this is the method. But the vrajavasis[2] have a very-very special connection to Krishna. 
Let me share with you a very dear event. Radha-Raman temple, which is another famous temple in Vrindavan, is established in the goswamis’ times by Gopal Bhatta Goswami. They say that in this temple the fire in the kitchen has been burning for five hundred years permanently. They can pay so much attention to maintain the flow of the service that it’s permanently burning there. Every evening there is a beautiful musical offering in this temple, nice bhajans and kirtans. And when we visited this temple, we saw an elderly gentleman also visiting the temple – just as it was said that morning and evening you have to go and visit the temple. There the altar is a little elevated. And the deity is very small. So, you are very far away from the small little deity. And if you are elderly, it’s very difficult to see, right? So, when the curtain opened and the music started and devotees came around, this elderly gentleman took his monocle and he was checking: ‘Ah, yes!’ He was very satisfied. And what was his next gesture? He transferred it to others, so that they can also see. So beautiful! Sharing: “Here is my Lord dancing! You, also see!” Next day I also checked: he was there with his monocle again. So, this is their very intimate mood that they develop with their beloved ishtadev[3]. 
 
1. Nectar of Devotion, Chapter 6
2. Residents of Vrindavana
3. deity

 



shabari

(Szvámí Tírtha 2014. január 11-ei tanításából)
 
(az előző hétfői tanítás folytatása)
 
A tizedik pont így szól: „A szabályozó elveket követve imádnunk kell a templomi múrtit. Áratit és praszádamot kell felajánlanunk, fel kell ékesítenünk a múrtit, stb.”[1]
Harilílá kérdése: Az hangzott el, hogy a bhakták praszádamot ajánlanak fel a múrtiknak. Ez akkor praszád vagy bhóga?
Szvámí Tírtha: Általánosan bhógát ajánlunk fel, s ha Krsna elfogadja a múrtik által, akkor az már praszád. Általában a bhóga ’ételt’ vagy ’élvezetet’ jelent, tehát minden élvezet először Krsnáé. S hogy Krsnának ajánljuk az ételünket, az azt jelenti, hogy nem ízleljük meg, nagyon tiszta módon, a szabályokat követve főzzük meg, csengetünk, tulaszít teszünk a tányérra és így tovább. Ám tudjátok, amikor Jasódá anya Krsnának főz, ő megkóstolja az ételt: „Ó! Még egy kis sóra volna szükség”, s aztán ad hozzá még egy kis sót. Nem törődik a rituális felajánlással, ám anyai gondoskodása Krsna teljes elégedettségére szolgál. Ki volt az a Ráma bhakta aki…
Mádhava Szanginí: Sabarí.
Szvámí Tírtha: Hogy is volt ez a történet?
Mádhava Szanginí: Mialatt Sabarí Ráma érkezésére várt, gyümölcsöt szedett a számára. S amikor Ráma megérkezett, Sabarí először megkóstolta a gyümölcsöt, hogy vajon édes-e, s csak azután ajánlotta fel Neki, Ráma pedig örömmel elfogadta.
Szvámí Tírtha: Igen, azt is mondják az írások, hogy bármit is ad egy tiszta bhakta, vagy bármit is fogad el egy tiszta bhakta, az praszád. Hogy csengetsz-e vagy sem, az nem számít. Az általános szabály így szól: kövessétek az előírásokat – és általában ez a módszer – de a vradzsavászíknak[2], nagyon különleges kapcsolatuk van Krsnával. 
Hadd osszak meg veletek egy nagyon kedves esetet! A Rádhá-Raman templom egy másik híres templom Vrndávanban, melyet még a gószvámík idejében Gópál Bhatta gószvámí alapított. Azt mondják, ebben a templomban a tűz a konyhában már ötszáz éve megszakítás nélkül ég. Annyira odafigyelnek ennek a szolgálatnak a fenntartására, hogy folyamatosan ég ott a tűz. Minden este zenés felajánlás, szép bhadzsanok és kírtanák vannak. S amikor mi ott jártunk, láttunk egy idős urat, aki szintén látogató volt – ahogy az a nagykönyvben meg van írva, reggel és este el kell menni és meg kell látogatni a templomot. Ebben a templomban az oltár kissé magasan van és a múrti nagyon kicsi. Tehát nagyon messzire vagy a kis múrtitól, s emiatt aki idősebb, ugye, nem látja nagyon jól. Így amikor a függönyt felvonták, elkezdődött a zene és jöttek a bhakták, ez az idős úriember fogta a monokliját, hogy szemügyre vegye a múrtit: „Á, igen!” Nagyon elégedett volt. S mi volt a következő gesztusa? Átadta másoknak is a monoklit, hogy ők is láthassák a múrtit. Milyen gyönyörű! Megosztotta: „Itt van az én Uram, táncol! Nézzétek ti is!” Másnap is megfigyeltem: ott volt ismét, a monoklijával. Ez tehát a hinduk nagyon bensőséges hangulata, amit az istadévnek nevezett szeretett múrtijukkal kialakítanak. 
 
1. Az odaadás nektárja 6. fejezet
2. Vrindávan lakói