Archives

Calendar

November 2019
M T W T F S S
« Oct    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  



Archive for November 3rd, 2019

unnamed

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2014, morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

The eighth principle of bhakti is “Accepting only what is necessary or dealing with the material world only as far as necessary.” I don’t know what your experience is, but I observe that this material world is like a wolf – devouring everybody. Not satisfied with your fingers, he wants your arm. And not satisfied with your arm – he wants to catch you completely. 

In the Indian tradition they compare the material existence to a huge snake. Have you studied the digestive system of the snakes? They take the entire foodstuff in one gulp. If a big enough snake catches a sheep, it can devour it completely and then starts to digest inside. Material life is the same – skin and bones, it’s ready to devour you. And the jaws of this snake are like phases of time – past and future. So actually what happens? Your past and future are slowly but steadily catching you completely. 

We cannot satisfy the material environment. It captures us completely. So we should be very careful about dividing our attention, dividing our time and efforts between the material engagements and the spiritual goals. 

This principle is very important, because it says “accept only what is necessary in life”. Yoga means control. Therefore our masters are ready to help us understand what proper control is. Let’s take one very simple example – in yoga we have to control our eating habits. If our master said: “Don’t eat!”, this advice would be very difficult to accomplish, right? Therefore they give a license – to make it easier: “Don’t eat meat.” So, you can eat this and this, but don’t eat that and that. Certain control is there; it’s not necessary to give up our eating habit totally, but have a limit, have a control over this bodily function. Accept only what is necessary.

Actually this was also formulated in the medieval European philosophy – accept only what is necessary. If you have proven one truth, it’s not necessary to bring another proof. Why? Because if something is proven, why should you support it more and more and more? 

But then the main question is: if we want to apply this principle in our life, we should open the debate ‘What is necessary for me?’ ‘A little excursion to Hawaii is very much necessary. This is part of my life. It’s nothing special.’ So I think you understand that we might come up with certain special needs which are not really necessary. But if you go down to the basics, you will find very simple principles – eating, sleeping, shelter, company…

Ultimately humans have only two basic needs: one is to love and the other is to be loved. Which one is more important? 

Answer: First.

Swami Tirtha: To love someone. This shows that ultimately humans are emotional beings. If your body has to fast, you can tolerate that, right? But if your heart and soul have to fast, it’s much more difficult to tolerate. 

So, accept what is necessary. Find your limits in a reasonable way. It is said that this world is equipped in such a way that everybody’s needs are fulfilled, taken care of. And this principle helps us to establish a very good culture – the culture of contentment. Don’t complain! 

Here is one story coming from the Jewish tradition. A head of a family goes to the rabbi and he says: “Ah, rabbi, I have a problem.” “What, my dear?” “Ah, I have my wife and I have my family; it’s always a scandal there and you know, it’s very difficult to tolerate, and we have such a small place, only one room, so I have no privacy there. What should I do to find my inner peace?” Then the rabbi asked: “Do you have some relatives?” “Yes, yes, I have some relatives.” “And do you also have some animals?” “Yes, I have some animals also.” “So, please follow my advice: invite all your relatives and take also your animals inside the room. And come back to me after two weeks.” I think we don’t have to enter more into the story. If you think that ‘I have a reason to complain,’ just look around. So many fellow human beings live a very miserable life. ‘I was complaining of not having shoes until I met a person who didn’t have legs.’ 

So please, accept what is necessary. In a very positive way this means – be satisfied with what you have got. Actually this is a very important yoga practice. On the material platform we shall find all the reasons why to complain about our position. But in the spiritual life we have to find all the reasons why to be satisfied. Turn the complaints into compliments. Just imagine: God provided you this lifetime – your environment, your body, your brain, your karma, good and bad – everything. He is working very hard to do that. And then you start to complain about it? It’s not very nice. Better we say: “Thank you, my Lord, You are so generous! You have given such a good chance for me.” 

(to be continued)

 

 



unnamed

(részlet Szvámí Tírtha 2014. január 10-ei szófiai tanításából)

(folytatása következik)

A bhakti nyolcadik elve: Csupán azokat a javakat szabad elfogadni, amelyekre szükség van, azaz csak annyi kapcsolatot szabad fenntartani az anyagi világgal, amennyi feltétlenül szükséges. Nem tudom, ti hogy tapasztaltátok, de én úgy veszem észre, hogy ez az anyagi világ olyan, akár egy farkas – mindenkit felfal. Nem elégszik meg az ujjaitokkal, a karotokat akarja, s aztán azzal sem elégszik meg – teljesen meg akar kaparintani benneteket. 

Az indiai hagyományban az anyagi létezést egy hatalmas kígyóhoz hasonlítják. Tanulmányoztátok már a kígyók emésztőrendszerét? A kígyók a zsákmányukat egyszerre nyelik le. Ha egy elég nagy kígyó elkap egy birkát, teljes egészében fel tudja falni, és belül kezdi el megemészteni. Az anyagi világ pontosan ugyanilyen – készen áll rá, hogy szőröstül, bőröstül bekebelezzen. S ennek a kígyónak az állkapcsai pedig olyanok, mint az idő különböző fázisai – múlt és jövő. Mi történik tehát valójában? A múlt és a jövő lassan, de biztosan teljesen bekebelez benneteket. 

Az anyagi környezet igényeit nem tudjuk kielégíteni. Teljesen a hatalmába kerít bennünket, tehát nagyon körültekintően kell megosztanunk a figyelmünket, időnket és erőfeszítéseinket az anyagi kötelezettségeink és a lelki céljaink között.

Ez az elv nagyon fontos, mert eszerint „csupán azt szabad elfogadni, ami az élethez szükséges”. A jóga szabályozást jelent, ezért mestereink készek rá, hogy segítsenek megérteni, mi a helyes szabályozás. Vegyünk egy nagyon egyszerű példát – a jógában kontrollálnunk kell az étkezési szokásainkat. Ha a mesterünk így szólna: „Ne egyél!”, akkor ezt a tanácsot nagyon nehéz volna betartani, ugye? Ezért, hogy könnyebb legyen, engedélyt adnak: „Ne egyél húst!” Ehetsz ezt, de ne egyél azt! Van egyfajta kontroll, nem szükséges teljesen feladni az étkezési szokásainkat, de legyen egyfajta határ megszabva, egyfajta kontroll e testi funkció fölött – csak azt fogadjátok el, ami szükséges!

Lényegében ezt fogalmazták meg a középkori európai filozófiában is – csupán azt szabad elfogadni, ami szükséges! Ha már bebizonyítottak egy igazságot, akkor nem szükséges újabb bizonyítékkal szolgálni. Miért? Mert ha már valamit bebizonyítottak, akkor miért is kellene azt még több érvvel alátámasztani? 

Ha ezt az elvet akarjuk alkalmazni az életünkben, akkor az a fő kérdés, arról kellene vitát nyitnunk, hogy „Mi szükséges számomra?” ’Egy kis hawaii kiruccanásra nagy szükségem van; ez az életem része, semmi különös.’ Azt hiszem, értitek, hogy van néhány különleges igényünk, ami valójában nem is igazán szükséges. De ha az alapokig ástok le, fogtok néhány nagyon egyszerű elvet találni – evés, alvás, menedék, társulás…

Végső soron az embereknek két alapvető szükséglete létezik: az egyik, hogy szeressenek, és a másik hogy szeretve legyenek. Melyik a fontosabb?

Válasz: az első.

Szvámí Tírtha: hogy szeressenek valakit – ez mutatja meg, hogy az emberek alapvetően érzelmi lények. Ha a testednek böjtölnie kell, azt el tudod viselni, ugye? Ám ha a szíved és a lelked kell, hogy böjtöljön, azt sokkal nehezebb kibírni. 

Fogadjátok el tehát azt, ami szükséges! Találjátok meg az ésszerű határokat! Azt mondják, ez a világ úgy van berendezve, hogy mindenkinek a szükségleteiről gondoskodnak. S ez az elv segít bennünket egy nagyon jó kultúrának, az elégedettség kultúrájának a meghonosításában. Ne panaszkodjatok! 

A következő történet a zsidó hagyományból származik: a családfő elment a rabbihoz és így szólt: „Rabbi, van egy problémám.” „Mi az, kedvesem?” „Van feleségem és van családom; otthon mindig áll a bál, és tudja, ezt nagyon nehéz elviselni, s oly kicsi az otthonunk, hogy nincs hova elvonulnom. Mit tegyek, hogy ráleljek a lelki békémre?” Akkor a rabbi ezt kérdezte: „Vannak rokonaid?” „Igen, vannak.” „S vannak állataid?” „Igen, vannak állataim is.” „Akkor kérlek, fogadd meg a tanácsomat: hívd meg valamennyi rokonodat, és vidd be az összes állatodat is a szobádba, majd gyere vissza két hét múlva!”  Szerintem ezt a történetet nem kell, hogy folytassam. Ha azt gondoljátok, hogy ’van okom panaszra’, akkor csak nézzetek körül! Olyan sok embertársunk él borzalmas életet. ’Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam valakivel, akinek nem volt lába.’

Kérlek benneteket, hogy azt fogadjátok el, ami szükséges! Nagyon pozitív módon ez azt jelenti, hogy elégedjetek meg azzal, amitek van! Valójában ez egy fontos jógagyakorlat. Anyagi síkon mindig találunk valami okot arra, hogy panaszkodjunk a helyzetünkről. Ám a lelki életben kell, hogy találjunk okot arra, hogy miért legyünk elégedettek. A méltatlankodást változtassátok méltánylássá! Képzeljétek csak el: a Jóisten gondoskodott erről az életetekről – a környezetetekről, a testetekről, az agyatokról, a karmátokról, minden rosszról és jóról – mindenről. Nagyon keményen dolgozik ezen, ti meg nekiálltok panaszkodni? Ez nem túl szép dolog. Inkább mondjuk ezt: ’Köszönöm, kedves Uram, annyira nagylelkű vagy! Olyan jó lehetőséget adtál nekem!’

1. Az odaadás nektárja 6. fejezet



unnamed

(от лекция на Свами Тиртха, 10.01.2014, сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Осмият принцип на бхакти е: „Приемане само на онова, което е необходимо или влизане във взаимоотношения с материалния свят само доколкото е необходимо.” Не знам какъв е вашият опит, но моето наблюдение е, че този материален свят е като вълк – изяжда всички. Не му стига пръстчето ви, иска цялата ръка. И не му стига ръката – той иска да ви сграбчи целите. 

В хинду традицията сравняват материалното битие с огромна змия. Изучавали ли сте храносмилателната система на змиите? Те приемат цялата си храна наведнъж. Ако достатъчно голяма змия хване овца, тя може да я погълне цялата и след това вътре започва да я смила. Материалният живот е същият – готов е да ви погълне с все кожата и костите. А челюстите на тази змия са като фазите на времето – минало и бъдеще. И всъщност какво се случва? Миналото и бъдещето ви бавно, но неотклонно ви улавят напълно. 

Не можем да заситим материалното обкръжение. То ни поглъща изцяло. Затова трябва да сме много бдителни как разпределяме вниманието си, как разпределяме времето и усилията си между материалните си заетости и духовните си цели. 

Този принцип е много важен, защото гласи: „приемайте само онова, което е необходимо в живота”. Йога означава контрол. Затова нашите учители са готови да ни помогнат да разберем какво действително означава контрол. Да вземем един съвсем прост пример – в йога трябва да контролираме хранителните си навици. Ако учителите ни кажеха: „Недейте да ядете!” този съвет е много трудно да бъде изпълнен, нали? Затова те дават разрешение, за да стане по-лесно: „Недейте да ядете месо.” Значи, можете да ядете това и това, но не яжте онова и онова. Присъства известен контрол; не е нужно напълно да се изостави храненето, но да имаме лимит, да имаме думата над тази телесна функция. Да приемаме само колкото е необходимо.

Всъщност това е било формулирано и в средновековната европейска философия – приемай само необходимото. Ако си доказал дадена истина, не е нужно да привеждаш и друго доказателство. Защо? Защото щом нещо е потвърдено, каква полза да го потвърждаваш още, и още, и още? 

Обаче тогава основният въпрос е: ако искаме да прилагаме този принцип в живота си, трябва да отворим дебат на тема „Какво ми е необходимо? Малка екскурзия до Хаваите ми е много необходима. Това е част от живота ми, нищо специално.” Мисля, разбирате, че можем да извадим някои нужди, които не са чак толкова нужни. Но ако слезете до основите, ще видите съвсем прости принципи – храна, сън, подслон, компания…

В крайна сметка хората имат само две основни нужди: едната е да обичат и другата е да бъдат обичани. Кое е по-важно? 

Отговор: Първото.

Свами Тиртха: Да обичаш някого. Това показва, че в края на краищата хората са емоционални същества. Ако се налага тялото ви да гладува, можете да изтърпите това, нали? Но ако сърцето и душата ви трябва да гладуват, това е много по-трудно за понасяне. 

И така, приемайте каквото е необходимо. Намерете своите граници по един разумен начин. Казва се, че този свят е устроен така, че нуждите на всеки са посрещнати и обгрижени. Този принцип ни помага да утвърдим една много добра култура – култура на удовлетворението. Недейте да се оплаквате! 

Има една история от еврейската традиция. Главата на едно семейство отива при равина и казва: „О, рави, имам проблем.” „Какво има, скъпи мой?” „Имам жена и семейство, винаги има скандали и е много трудно за издържане, а живеем в толкова малка къща, само една стая, няма къде да се уединя. Какво да направя, че да намеря вътрешен покой?” Равинът пита: „Имаш ли роднини?” „Да, имам роднини.” „А имаш ли някакъв добитък?” „Да, и добитък имам.” „Тогава моля те, послушай съвета ми: покани всичките си роднини в стаята, вкарай вътре и животните. Пък пак се върни при мен след две седмици.” Мисля, че няма какво повече да разказваме нататък. Ако си мислите, че „имам причина да се оплаквам,” просто се огледайте наоколо си. Толкова много хора живеят изключително мизерен живот. „Оплаквах се, че нямам обувки, докато не срещнах човек, който нямаше крака.” 

Затова моля ви, приемайте колкото е необходимо. В съвсем позитивен смисъл това означава – бъдете удовлетворени с каквото имате. Всъщност това е много важна йога практика. В материално отношение ще открием всички причини защо да се оплакваме от положението си. Но в духовния живот трябва да намерим всички причини защо да бъдем удовлетворени. Превърнете оплакванията в комплименти. Само си помислете: Бог ви е дал този живот – вашето обкръжение, вашето тяло, мозъка ви, кармата ви, добра и лоша – всичко. Той работи усърдно, за да направи това. А вие започвате да се оплаквате? Това не е много мило. По-добре да кажем: „Благодаря ти, Господи, толкова си щедър! Дал си ми такава добра възможност.” 

(следва продължение)