Archives

Calendar

October 2019
M T W T F S S
« Sep   Nov »
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  



Archive for October, 2019

lord-nityananda

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)
 
(continues from the previous Friday)
 
Question of Yadunath: How is our tradition referring to sat-guru? Sat-guru is our teacher life after life beyond the bodies, beyond the single lifetime.
Swami Tirtha: I think we were discussing this for the last two-three occasions. Only a sat-shishya can touch the sat-guru. Asat-shishya cannot touch the sat-guru. It’s very clear. But we are so ambitious. We want sat-guru! We want guru deluxe. 
Actually therefore I chose this chapter[1] – to show the depth of guru-tattva. We should never think that: ‘Today I have understood everything about my spiritual master! Now I know how this guru service functions!’ Don’t think like that! It’s a progressive thing, it’s always growing. Don’t limit your masters that because they have achieved such a great level of perfection, they cannot come one step closer to God. They can. Their life is also progressive, their connection is also growing. Even sat-guru is growing. Even the divine part is growing. It’s expanding, because he wants to find a way to people. It’s an active principle. Therefore how to serve sat-guru? How to serve this divine desire to grow, to expand? How to? 
Answer: ‘Chant’ because this is the answer to “how to” questions.  
Swami Tirtha:  But this was not a standard question. “To chant more” is a proper answer to your “how to” questions. So, how to serve the divine desire to expand?
Comment: If we are unfolding. 
Swami Tirtha: Yes, and how to do that? By preaching. You sit here like you’ve never heard that. How could we serve the divine desire to reach everyone? No idea! It’s very simple! It’s very simple! If you share what you have, it will grow. For you and in general also. And for the person whom it is given. That shows that it’s divine nature. It’s not of material nature. 
Sat-guru is working for the eternal benefit of us. Therefore we should also remunerate him on the eternal platform. It is said in the glorification mantras: “I offer my eternal services at you lotus feet!” This is not only some poetic expression, this is the way to show our gratitude and our willingness to join this divine unfoldment. So, in one sense we have to search for sat-guru in our individual master. 
Yadunath: Thank you for this revelation. Can we say that sat-guru is a sat-chit-ananda guru? Or these are three different aspects that could be represented by three different personalities? 
Swami Tirtha: Good point! Actually sambandha, abhidheya and prayojana are also three. Sambandha is the connection ‘I belong to the Supreme!’ Abhidheya is the practice: ‘What should I do? What is the practical execution of my devotional service’? And prayojana is ‘my goal’. So sat is sambandha ‘I belong to God!’ This is the truth! This is the reality! And if somebody informs me about that, this is the sat-guru aspect. This was Sanatana Goswami. Then who is the chit-guru? Chit is intellect, right? Not only physical or material intellect, but the conscious part. So, we must have some information about that – how to do it properly. Although we usually don’t say chit-guru but we say chaitya-guru – it’s the same. Chaitya is our inner consciousness, so it’s connected to the chit-platform of existence. And what is the goal? Generally, what is the goal of life? It’s happiness, fulfillment, ananda. That is represented by Ragunatha das Goswami. This is our goal, right. 
So, these three aspects can be found in the three main deities and three main Goswamis of Vrinadavana. It’s very nice to make the structure: main deities, main servants, main ideas, main practices. And then you can collect, because more and more understanding will come to you, so you can enhance our list.
Usually we glorify our spiritual masters. Part of this glorification is the Vyasa puja book, where we write some little offerings to our master. And usually devotees in their offerings speak about themselves. “I feel so fortunate to be connected to you! For the last year I didn’t do anything substantial. But now this is a good occasion to remember”. This is one type of offerings. The second type of offering is highly theoretical. “Oh, Gurudev you are the representative of guru-tattva and number of quotations, and this, and that” – very long, describing ‘our expertise in philosophy’. While a very dear brother of mine also wrote an offering to his master. And he said “I just like when you dance.” This was his offering. 
So, there is no end of discussing guru-tattva and shishya-tattva. “I like when you dance!” I think this is a real glorification. This person must have achieved the blessings of Ragunatha das Goswami, because this is a rasic offering. This offering is not about myself, this offering is not about some theoretical dry philosophy. This is something very essential. And when one young devotee wanted to join this brother of mine as his spiritual master, he told me: “I want to be his disciple because his choice is always proper. He always decides properly”. I had to support him and I told him: “Yes, if you join him, you will always be able to decide properly.” Because by sincere following, the qualities of the master will come to the disciple. Such an eye! The eye to see Sri Guru.   
 
1. “The eye to see Shri Guru” from The golden staircase by Shrila Shridhara Maharaj

 



lord-nityananda

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
(az előző pénteki tanítás folytatása)
 
Jadunáth kérdése: Hogyan viszonyul a mi tradíciónk a szat-guruhoz? A szat-guru életről életre a tanítónk – nem testi mivoltában, s nem csupán egyetlen életre szólóan.
Szvámí Tírtha: Úgy hiszem az elmúlt két-három alkalommal már megvitattuk ezt a témát. Csupán egy szat-sisja képes egy szat-gurut megközelíteni. Egy aszat-sisja nem képes megérinteni a szat-gurut. Ez világos, de mi annyira ambiciózusok vagyunk. Mi a szat-gurut akarjuk! Mi a guru deluxe-ot szeretnénk. 
Valójában ezért, a guru-tattva mélységének a bemutatása miatt, választottam ezt a fejezetet.[1] Soha nem szabad azt gondolnunk, hogy: ‘Ma mindent megértettem a lelki tanítómesteremről! Most már tudom, hogy működik ez a guru rendszer!’ Ne gondolkodj így! Ez egy progresszív dolog, folyamatosan bővül. Ne korlátozd a mestereidet, hogy azért, mert a tökéletességnek ilyen magas fokára jutottak, nem juthatnak még közelebb Istenhez. Képesek rá. Az ő életük is progresszív, az ő kapcsolatuk is gyarapszik. Még a szat-guru is gyarapszik. Még az isteni rész is gyarapszik. Kiterjed, mert szeretne utat találni az emberekhez. Ez egy aktív elv. Tehát hogyan szolgáljuk a szat-gurut? Hogy szolgáljuk ezt az isteni vágyat, mely gyarapodni, kiteljesedni szeretne? Hogyan? 
Válasz: ‘Mantrázással’, mert ez a válasz arra a kérdésre, hogy “hogyan”.  
Szvámí Tírtha: De ez nem egy szokásos kérdés volt. „Dzsapázz többet” ez a helyes válasz a ti “hogyan” kérdéseitekre. Tehát, hogyan segítsük az isteni vágy kiteljesedését?
Hozzászólás: Ha kibontakozunk. 
Swami Tirtha: Igen, és hogyan tegyük ezt? Prédikálással. Úgy ültök itt, mintha sohasem hallottatok volna erről. S hogyan tudjuk szolgálni az isteni vágyat, hogy mindenkihez eljuthasson? Nincs ötletetek! Nagyon egyszerű! Nagyon egyszerű! Ha megosztod, amid van, akkor az gyarapodni fog. Számodra is, és általában véve is. S annak a számára is, aki kapja. Ez mutatja ennek az isteni természetét, azt, hogy nem anyagi természetű. 
A szat-guru az örök érdekünkért cselekszik. Ezért ezt honorálnunk kell az örök platformon. A dicsőítő mantrákban szerepel, hogy: „Felajánlom örök szolgálataimat a lótuszlábaidnál!” Ez nem csupán egy költői kifejezés. Ez a módja annak, hogy kifejezhessük hálánkat, hajlandóságunkat, hogy szeretnénk csatlakozni ehhez az isteni kibontakozáshoz. Tehát, egyfajta értelemben a szat-gurut kell keresnünk a saját tanítómesterünkben. 
Jadunáth: Köszönöm szépen ezt a megvilágítást. Mondhatjuk azt, hogy a szat-guru egy szat-csit-ánanda guru? Vagy ezt a háromféle aspektust három különböző személy képviseli? 
Szvámí Tírtha: Jó meglátás! A szambandha, abhidhéja és prajódzsana szintén három. Szambandha az a kapcsolat: ‘A Legfelsőbbhöz tartozom!’ Abhidhéja a gyakorlat: ‘Mit kell tennem? Mi az odaadó szolgálatom gyakorlati megvalósítása’? S a prajódzsana: a ‘célom’. Tehát, a szat a szambandha: ‘Istenhez tartozom!’ Ez az igazság! Ez a valóság! S ha valaki erről tájékoztat, akkor ez a szat-guru szempont. Ennek az ácsárjája Szanátan Gószvámí. Akkor ki a csit-guru? A csit az értelem, igaz? Nem csupán fizikai vagy anyagi intellektus, de a tudatos rész. Tehát, kell, hogy információval rendelkezzünk arról, hogy miként végezzük az odaadó szolgálatot megfelelően. Bár, általában mi nem azt a szót használjuk, hogy csit-guru, hanem csaitja-gurunak mondjuk – ez ugyanaz. Csaitja a mi belső tudatosságunk, tehát kapcsolatban van a létezés csit-platformjával. S mi a cél? Általában mi az élet célja? A boldogság, a beteljesülés, az ánanda. Ezt Raghunáth dász Gószvámí képviseli. Ez a mi célunk, ugye. 
Tehát, ez a három aspektus megtalálható Vrindávan három fő múrtijában és a három fő Gószvámíban. Nagyon szépen megalkotható a struktúra: fő múrtik, fő szolgálattevők, fő eszmények, fő gyakorlatok. S aztán lehet tovább gyűjtögetni, mert egyre mélyebb megértésre jutsz, tehát tovább tudod bővíteni a listánkat.
Általában dicsőítjük a lelki tanítómestereinket. Része ennek a dicsőítésnek a Vjásza púdzsá- könyv, ahol felajánlást írunk a mesterünknek. S a felajánlásukban a bhakták általában önmagukról beszélnek. „Annyira szerencsésnek érzem magamat, hogy hozzád csatlakoztam! Az elmúlt évben nem tettem semmi lényeges dolgot, de ez most jó alkalom az emlékezésre”. Ez egyik típusa a felajánlásoknak. A másik típus nagyon elméleti. „Ó, Gurudév te a guru-tattvát reprezentálod, és idézetek hosszú sora, s így meg úgy – nagyon hosszan a „filozófiai jártasságunk csillogtatása’. Míg egy nagyon kedves barátom szintén írt egy felajánlást a mesterének, ami csak ennyiből állt: „szeretem, amikor táncolsz.” Ez volt a felajánlása. 
Végtelen a guru-tattváról és a sisja-tattváról szóló értekezéseknek a sora. „Szeretem, amikor táncolsz!” Azt hiszem ez az igazi dicsőítés. Ez a személy biztosan elnyerte Ragunáth dász Gószvámí áldását, mert ez a rasza-elv szerinti felajánlás. Ez a felajánlás nem magamról szól, ez a felajánlás nem holmi száraz, elméleti filozófia. Ez valami nagyon lényegi dolog. S amikor egy fiatal bhakta, aki ehhez a hittestvéremhez, mint lelki tanítómesterhez akart tanítványul szegődni, azt mondta nekem: „Azért szeretnék a tanítványa lenni, mert ő mindig helyesen választ; mindig megfelelően dönt”, ezt támogatnom kellett: „Igen, ha hozzá csatlakozol, akkor mindig képes leszel helyes döntést hozni.” Mert őszinte követés által, a mester tulajdonságai a tanítványra. szállnak. Micsoda szem, micsoda látásmód! A szem, mely láthatja Srí Gurut.   
 
1. Sríla Shrídhar Mahárádzs: Arany lajtorja: A szem, mely képes Srí Gurut látni
 

 



lord-nityananda

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)
 
(продължава от предишния петък)
 
Въпрос на Ядунатх: Как се отнася нашата традиция към сат-гуру? Сат-гуру е нашият учител живот след живот, отвъд телата, отвъд този живот.
Свами Тиртха: Мисля, че говорихме за това последните няколко пъти. Само сат-шишя, вечният ученик, може да се докосне до сат-гуру, вечния учител. Асат-шишя, временният ученик, не може да докосне вечния гуру. Съвсем ясно е. Но ние сме толкова амбициозни. Искаме сат-гуру! Искаме гуру де лукс. 
Всъщност именно затова избрах тази глава[1] – за да покажа дълбината на гуру-таттва. Никога не бива да си мислим: „Днес разбрах всичко за моя духовен учител! Сега вече знам как функционира тази служба на гуру.” Не си мислете така! Това е нещо, което винаги се развива, винаги израства. Не поставяйте граници на учителите си, че понеже са постигнали такова велико ниво на съвършенство, не могат да дойдат още една стъпка по-близо до Бога. Те могат. Техният живот също е в развитие, тяхната връзка също се разгръща. Дори сат-гуру израства. Дори божествената му страна расте. Разширява се, защото той иска да намери път към хората. Това е активен принцип. Затова как да служим на сат-гуру? Как да служим на това божествено желание да расте, да се разширява? Как? 
Отговор: Да мантруваме, защото това е отговорът на въпросите, започващи с „как да”.  
Свами Тиртха: Но това не беше стандартен въпрос. „Да се мантрува повече” е правилният отговор на вашите „как да” въпроси. И така, как да служим на божественото желание да се разгръща?
Коментар: Като се разгръщаме самите ние.
Свами Тиртха: Да, а как да направим това? Като проповядваме. Седите тук, като че никога не сте чували за това. Как можем да служим на божественото желание да достигне до всички? „Нямаме идея!” Съвсем просто е! Съвсем просто! Ако споделяте това, което имате, то ще нараства. И за вас самите, и за всички. Най-вече за тези, на които е дадено. Това показва, че това е нещо с божествена природа, а не с материална. 
Сат-гуру работи за нашето вечно благо. Затова и ние трябва да му се отплащаме на нивото на вечността. В мантрите за възхвала се казва: „Поднасям вечното си служене в твоите лотосови нозе!” Това не е просто някакъв поетичен израз, а начин да изразим своята благодарност и готовността си да се включим в това божествено разкритие. Така че в един смисъл трябва да потърсим сат-гуру в своя собствен учител. 
Ядунатх: Благодаря за това откровение. Можем ли да кажем, че сат-гуру е сат-чит-ананда гуру? Или това са три различни аспекта, които могат да бъдат представени от три различни личности? 
Свами Тиртха: Добре казано! Всъщност самбандха, абхидея и прайоджана също са три. Самбандха е връзката „Аз принадлежа на Бога” Абхидея е практиката „Какво трябва да правя? „Какво е практическото изражение на моето предано служене?” А прайоджана е „моята цел”. Така че сат е самбандха, аз принадлежа на Бога.” Това е истината. Това е реалността. И ако някой ми го съобщава, това е аспектът сат-гуру. Това е Санатана Госвами. Тогава кой е чит-гуру? Чит е интелектът, нали? Не само физическия или материален интелект, но съзнателната страна. Трябва да имаме някаква информация за това – как да действаме правилно. Въпреки че обикновено не казваме чит-гуру, а чайтя-гуру, същото е. Чайтя е нашето вътрешно съзнание, така че то е свързано с чит-нивото на съществуване. А каква е целта? Най-общо казано, каква е целта на живота? Щастие, удовлетворение, ананда. Това е представено от Рагхунатх дас Госвами.
Тези три аспекта може да намерите в трите главни божества и в тримата най-важни госвами във Вриндавана. Много е хубаво да се направи структура: основните божества, основните свещенослужители, основните идеи, основните практики. И след това може да добавяте още, защото все повече и повече разбиране ще ви спохожда, така че ще можете да разширявате списъка.
Обикновено ние възхваляваме нашия духовен учител. Част от тази възхвала е Вяса-пуджа книгата, където пишем нашите малки приношения към духовния си учител. И обикновено в своите приношения преданите говорят за себе си. „Чувствам се толкова щастлив, че съм свързан с теб! Последната година не свърших нищо смислено. Но сега това е добър повод да си го припомня”. Това е единият тип предлагания. Вторият тип предлагания са изключително теоретични. „О, Гурудев, ти си представител на гуру-таттва!”, следва набор от цитати, това и онова – много дълго писмо, обрисуващо „нашата вещина във философията”. Ала един мой много скъп духовен брат също беше написал предлагане към своя духовен учител. То гласеше „Обичам когато танцуваш.” Това беше неговото приношение. 
Край нямат дискусиите за гуру-таттва и шишя-таттва. „Обичам когато танцуваш.” Мисля, че това е истинска възхвала. Този човек трябва да беше постигнал благословиите на Рагхунатх дас Госвами, защото това е раса приношение. То не говори нито за „самия мен”, нито за някаква теоретична, суха философия. Това е нещо много есенциално. И когато един млад бхакта поиска да се присъедини към този мой брат като към свой духовен учител, той ми каза: „Искам да му бъда ученик, защото неговият избор винаги е правилен. Той винаги взима вярното решение”. Нямаше как да не го подкрепя и отвърнах: „Да, ако се присъединиш към него, и ти винаги ще можеш да отсъждаш правилно.” Защото чрез искрено следване качествата на учителя ще споходят ученика. Такъв поглед! Очите, с които да видим Шри Гуру.   
 
1. „Очите, с които да видим Шри Гуру” от „Златната стълба” на Шрила Шридхара Махарадж

 



lord-nityananda

(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía )
 
(Continua la conferencia del pasado viernes)
 
Cuestión of Yadunath: Como se refiere nuestra tradición refiriéndonos al sat-guru? Sat-guru es nuestro maestro vida tras vida, más allá de los cuerpos, más allá de la vida.…
Swami Tirtha: Creo que ya hemos hablado varias veces de ello últimamente. Solo un sat-shishya (el sempiterno discípulo) puede llegar a alcanzar al sat-guru. Asat-shishya (el discípulo de tiempo a tiempo) no puede llegar a alcanzar al sat-guru. Claro! Pero somos unos ambiciosos. Queremos al sat-guru! Queremos (tener) un gurú de luxe. 
En realidad, por esta razón me he detenido en este capitulo[1] – para demostrar lo profundo de un gurú- tattwa. Jamás deberíamos pensar: ‘Hoy acabo de comprender todo lo que se refiere a maestro espiritual! Ahora ya se cómo funciona el guru- servicio!’ No debéis pensar de este modo! Se trata de algo en permanente desarrollo, en permanente crecimiento. No debéis poner límites a vuestros maestros ya que al haber alcanzado algo en la perfección no podrían seguir en adelante, acercándose a Dios. Lo pueden. Su vida también sigue desarrollándose, su conexión sigue ampliándose. Incluso un sat-guru sigue creciendo. Sigue creciendo su aspect divino. Sigue ampliándose su conexión ya que quiere hallar el buen camino yendo a la gente. Este es el principio activo. Entonces, como hay que servir a un sat-guru? Como server a este divino deseo de crecer y ampliarse? Como?
Respuesta: ‘Cantando mantras, esta es la repuesta a vuestras preguntas “Como?” 
Swami Tirtha: Por lo tanto, no se trataba de pregunta ni repuesta estándar. “Cantar aún más mantras ” es apropiada repuesta a vuestras preguntas “Como?” Bueno, como habrá que servir la ampliación /la expansión del divino deseo?
Comentario: Por medio de nuestra propia expansión.
Swami Tirtha: Si, y como habrá que hacerlo? Predicando. Estais sentados aquí como si nunca lo hubieseis oído. Como podríamos server para que los divinos mensajes puedan llegar a todos? Ni idea! Es muy sencillo! Sencillisimo! Habiendo compartido lo que ya tenéis, ello va a ir creciendo. Para vosotros y para todos. Y sobre todo para los que lo tienen dado. Es prueba de la divina naturaleza, la no material/
Sat-guru seta obrando por vuestro eterno beneficio. Por esta razón debemos remunerarlo en un nivel eterno. En mantras de glorificación se dice: “Ofrezco mi eterno servicio en tus pies de loto!!”No es mera expresión poética sino es el modo de expresar gratitud y disposición a conectarnos a esta divina revelación. En un sentido debemos buscar al sat-guru en nuestro maestro individual.
Yadunath: Gracias por la revelación. Podemos decir asimismo que sat-guru es un sat-chit-ananda gurú? O tal vez se trate de diferentes aspectos representados por tres personas diferentes?
Swami Tirtha: Bien dicho! En realidad, sambahdha, abhidheya y prayojana también son tres. Sambahdha es la conexión. ‘Pertenezco al Supremo!!’ Abhidheya es la practica. ‘Que es lo que debo hacer? Como se presenta en práctica la ejecución de mi devoto servicio’? Y prayojana es mi meta’. Entonces, sat es sambandha ‘Pertenezco a Dios!’ esta es la verdad! Esta es la realidad! Y si alguien me lo comunica, este es el aspecto del sat-guru. .Es Sanatana Goswami. Entonces, quien es el chit-guru? Chit significa intelecto, no? No solo intelecto físico o material, sino es el aspecto consciente. Debemos alcanzar cierta información de cómo debemos obrar apropiadamente. A pesar de que no decimos chit-guru sino chaitya-guru – es lo mismo. Chaitya en nuestra consciencia, conectada a la chit-plataforma de la existencia. Y la meta? Por lo general, cual es nuestra meta, nuestro objetivo en la vida? Es la felicidad, la satisfacción, sea, ananda. Vienen representadas por Ragunatha das Goswami. 
Estos tres aspectos podéis encontrar en las tres principales divinidades y en los tres principales Goswamis de Vrinadavana. Es muy buena estructura: las principales divinidades y los principales servidores, las principales ideas, las principales prácticas. Podéis seguir agregando puesto que ya alcanzareis la comprensión y podréis ampliar la lista.
Solemos glorificar a nuestro maestro espiritual. Parte de esta glorificación es el libro Vyasa puja en el que insertamos nuestras ofrendas a nuestro maestro espiritual. Brindando sus ofrendas los devotos suelen hablar de ellos mismos. “Me siento tan feliz de la conexión contigo! Durante el año pasado no he podido realizar nada sensato. Por lo tanto tengo buena ocasión para recordármelo. Es un tipo de ofrenda. El segundo tipo es teórico. “Oh, Gurudev, eres el representante de guru-tattva y shishia tattwa y sigue toda una serie de citaciones de eso y aquello – una larguísima carta describiendo ‘nuestro peritaje en filosofía’. Un hermano mío muy apreciado también había escrito de su ofrenda al maestro spiritual. Decía: “Me gusta verte danzando” Esta fue su ofrenda. 
No tienen fin las discusiones referidas guru-tattva y a shishya-tattva. “Me gusta verte danzando!” Pienso que esta es la verdadera glorificación. Aquel fulano había adquirido las bendiciones de Ragunatha das Goswami, puesto que lo suyo fue una ofrenda rasic. Sin hablar de sí mismo ni de filosofía seca y teórica. Es algo esencial. Cuando un joven devoto quiso conectarse a su maestro espiritual, me dijo: “Quiero ser su discípulo ya que siempre tiene buen juicio de decisión”. Tuve que aprobar su decisión diciendo: “Si, y cuando te conectas a él, siempre podrás tener buen juicio de decisión” Puesto que la sinceridad en seguir las cualidades del maestro vendrá impactar al discípulo. Una visión! Los ojos para ver a Sri Gurú.
 
1. “El ojo para ver a Shri Guru” de La escalera de oro de Shrila Shridhara Maharaj

 



lord-nityananda

(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)
 
(продолжение с предыдущей пятницы)
 
Вопрос Ядунатха: Как относится наша традиция к сат-гуру? Сат-гуру это  наш учитель жизнь за жизнью, за пределами тела, за пределами этой жизни.
Свами Тиртха: Думаю, мы говорили об этом последние несколько раз. Только сат-шишя, вечный ученик, может дотронуться до сат-гуру, вечного учителя. Асат-шишя, не может дотронуться к вечному гуру. Это вполне понятно. Но мы такие амбициозные. Хотим сат-гуру! Хотим гуру де лукс. 
Всущности именно поэтому я выбрал эту главу[1] – чтобы показать глубину гуру-таттвы. Никогда не надо думать: „Сегодня я понял все о моем духовном учителе! Теперь я уже знаю как функционирует эта служба гуру.” Не разсуждайте так! Это нечто, которое всегда развивается, всегда растет. Не ставьте границы своим учителям, что мол они достигли такой великий уровень совершенства и не могут приблизиться еще на шаг ближе к Богу. Они могут. Их жизнь тоже развивается, их связь тоже разворачивается. Даже сат-гуру растет. Даже его божественная сторона растет. Разширяется, потому что он хочет найти путь к людям. Это активный принцип. Поэтому как служить сат-гуру? Как служить этому божественному желанию расти,  разширяться? Как? 
Ответ: Воспевать, потому что это ответ на вопросы, начинающиеся с „как”.  
Свами Тиртха: Но это был не стандартный вопрос. „Воспевать больше” это правильный ответ на ваши „как” вопросы. И так, как служить божественному желанию разворачиваться?
Комментарий: Если мы сами будем разворачиваться.
Свами Тиртха: Да, но как сделать это? Проповедуя. Вы сидите здесь, как будто никогда не слышали этого. Как мы можем служить божественному желанию достичь всех? „Без понятия”! Это очень просто! Это очень просто! Если вы поделитесь тем, что имеете, оно будет расти. Для тебя и вообще тоже. И для человека, которому это дано. Это показывает, что это божественная природа. Это не материальная природа.
Сат-гуру работает для нашего вечного благо. Поэтому мы должны ему платить также на уровень вечности. В мантрах прославления сказано: „Отдаю свое вечное служение у твоих лотосных стоп!” Это не только какое-то поэтическое выражение, это способ показать нашу благодарность и нашу готовность присоединиться к этому божественному раскрытию. Так что в некотором смысле надо искать сат-гуру в своем собственном учителе. 
Ядунатх: Благодарю за это откровение. Можем ли сказать, что сат-гуру это сат-чит-ананда гуру? Или это три разных аспекта, которые могут быть представлены тремя разными личностями? 
Свами Тиртха: Хорошо сказано! Всущности самбандха, абхидея и прайоджана это тоже три. Самбандха это связь „Я принадлежу Богу” Абхидея это практика „Что надо делать? „Какова практическая реализация моего преданного служения?” А прайоджана это „моя цель”. Так что сат это самбандха, я принадлежу Богу.” Это истина. Это реальнось. И если кто-то мне это сообщает, то это аспект сат-гуру. Это Санатан Госвами. Тогда кто есть чит-гуру? Чит это интеллект, верно? Не только физический или материальный интеллект, но и сознательная часть. Итак, мы должны иметь некоторую информацию об этом – как это сделать правильно.
Хотя обычно не говорим чит-гуру, а чайтья-гуру, это то же самое. Чайтья это наше внутреннее сознание, так что оно связано с чит-уровнем существования. И какова цель? Вообще, какова цель жизни? Это счастье, удовлетворение, ананда. Это представлено Рагунатхой дасом Госвами. Это наша цель, верно.
Эти три аспекта можете найти в трех главных божествах и в трех самых важных госвами во Вриндаване. Очень хорошо создать структуру: главные божества, главные слуги, главные идеи, основные практики. И тогда вы можете добавлять еще, потому что к вам придет все больше и больше понимания, так что вы сможете расширить наш список.
Обычно мы прославляем наших духовных учителей. Частью этого прославления является книга Вьяса-пуджи, где мы пишем несколько маленьких подношений нашему учителю. И обычно преданные в своих подношениях говорят о себе. „Я чувствую себя таким счастливым, что связан с тобой! За последний год я не сделал ничего существенного. Но теперь это хороший повод вспомнить”. Это один тип подношений. Второй тип подношений является очень теоретическим. „О, Гурудев, ты представитель гуру-таттвы!”, следует множество цитатов, и то и это – очень длинное письмо, показывающее „нашу компетентность в философии”. В то время как один мой очень дорогой духовный брат тоже написал подношение к своему духовному учителю. Он написал „Люблю, когда ты танцуешь.” Это было его подношение. 
И так, бесконечны дискуссии о гуру-таттва и шишя-таттва. „Люблю, когда ты танцуешь.” Я думаю, что это настоящее прославление. Этот человек, должно быть, достиг благословений Рагунатхи даса Госвами, потому что это раса приношение. Это предложение не „о себе”, это предложение не о какой-то теоретической сухой философии.  Это что-то очень существенное. И когда один молодой преданный захотел присоединиться к моему брату в качестве его духовного учителя, он сказал мне: „Я хочу быть его учеником, потому что его выбор всегда правильный. Он всегда решает правильно. „Я должен был поддержать его, и я сказал ему: „Да, если ты присоединишься к нему, и ты всегда сможешь принимать правильные решения.” Потому что, благодаря искреннему следованию, качества учителя придут к ученику. Какой взгляд! Глаза, которыми увидеть Шри Гуру.   
 
1.  „Глаза, которыми увидеть Шри Гуру” из „Золотой лестницы” Шрила Шридхара Махараджи


3_large

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2014, morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

The sixth principle of bhakti was: be ready to give up certain things and to accept certain things. You can see how practical Shrila Rupa Goswami is. He gives such a practical advice; not some complicated philosophical or rasic explanation. 

What is the seventh principle? “Residing in a sacred place of pilgrimage like Dwaraka or Vrindavana.” This sounds a little impractical. Shall we change our nationality? Or move to another country? From time to time we are very happy to visit the sacred places of pilgrimage, but how can we manage to permanently live there? It’s quite complicated. Nevertheless, what to do about it, how to understand this principle? 

One solution is that yes, you take your residence in a holy place. Just like as I told you about a mataji staying in Vrindavana for more than 20 years now. She became like a local saint. So even that is possible. But what can we do, what can I personally do in that respect? If you cannot physically live in a holy place, then spiritually you should live in a holy place. Create a holy place from your home. Establish your altar – this like a connection, like an extended hand of the spiritual sky in your room. There you can offer your incense, you can chant your prayers, you can meditate. It will surcharge the place with divine energies, and it will help you whenever you enter to regain that special mood of prayers. 

But what happens if I don’t have a home? If I don’t have a room to establish a sacred corner? Nevertheless you have an inner home, an internal home also. We as souls reside in this body. And there is a very special place inside this body – this is your heart, which is the real residence of our self, the soul. There within the heart there is a special cavity. It’s a very small, very tiny place. Yet it is so huge that the whole universe can fit in there. So by purification we can achieve that platform – when the doors of your heart, your heart-chakra opens up and this small little cavity inside your heart becomes so vast that it can encompass the whole world. And who should be the Lord of that cavity? I think you all know. 

So this is the place that you can establish as a sacred spot in your inner organ. We should reside in this holy pilgrimage place. And that also means that your body serves this holy function. 

(to be continued)



3_large

(Szvámí Tírtha 2014. január 10-ei tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A bhakti hatodik elve az volt, hogy legyetek készek feladni bizonyos dolgokat, és elfogadni bizonyos dolgokat. Láthatjátok, Sríla Rúpa Gószvámi mennyire gyakorlatiasan fogalmaz: gyakorlati tanácsot ad, nem pedig valami komplikált filozófiai vagy raszikus magyarázatot. 

S mi a hetedik elv? „Egy olyan szent zarándokhelyen kell élni, mint Dváraká vagy Vrndávan.” Ez nem tűnik túl gyakorlatiasnak – váltsunk nemzetiséget? Vagy költözzünk másik országba? Időről időre nagyon örülünk, ha zarándokhelyekre látogathatunk, de hogyan sikerülhetne huzamosabb ideig ott élnünk? Az eléggé nehézkes. Mindazonáltal mit tegyünk ezzel, hogyan értelmezzük ezt az alapelvet?

Az egyik megoldás az, hogy letelepültök egy szent helyen, mint például az a mátádzsí, akiről meséltem nektek – már több mint 20 éve Vrndávanban él, szinte helyi szentté vált – tehát még ez is lehetséges. De mit tehetünk mi, mit tehetek én e tekintetben? Ha fizikailag nem élhettek szent helyen, akkor lelkileg éljetek egy szent helyen! Varázsoljátok az otthonotokat Vrndávanná! Legyen oltárotok – ez a kapcsolat; olyan, mint a lelki égbolt a szobátokba kiterjesztett keze. Ott tudjátok felajánlani a füstölőtöket, zenghetitek a fohászaitokat, meditálhattok. Ez fel fogja tölteni isteni energiával a teret, és segíteni fog nektek, hogy amikor csak beléptek, visszanyerjétek a fohász különleges állapotát.

De mi történik, ha nincs otthonom? Ha nincs szobám, ahol egy szent sarkot létrehozhatnék? Mindenkinek van azonban egy belső otthona, egy benső tere is! Lelkekként e test az otthonunk, s e testen belül létezik egy nagyon különleges hely – ez a szívetek, amely az önvaló, a lélek valódi otthona. Ott, a szív belsejében létezik egy különleges üreg – egy nagyon picinyke kis zug. Mégis oly hatalmas, hogy az egész mindenség belefér. Tisztulás által elérhetjük ezt a síkot – amikor a szívetek, a szív-csakrátok ajtói kitárulnak, és ez a kicsiny belső zug a szívetekben oly hatalmassá válik, hogy az egész világot magába foglalja. S ki lehet e kis üreg Ura? Szerintem ezt mindannyian tudjátok.

Ez tehát az a zug, melyet szent helynek tekinthettek a belső szervetekben. Ezen a szent zarándokhelyen kell lakoznunk – s ez azt is jelenti, hogy a testetek ezt a szent rendeltetést szolgálja.

(folytatása következik) 

 



3_large

(от лекция на Свами Тиртха, 10.01.2014, сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Шестият принцип на бхакти беше: бъдете готови да се откажете от определени неща, както и да приемете определени неща. Виждате колко е практичен Шрила Рупа Госвами. Дава такъв практичен съвет; не някакви сложни философски или раса обяснения. 

Какъв е седмият принцип? „Живеене на свещено поклонническо място като Дварака или Вриндавана.” Това звучи малко непрактично. Нима трябва да си сменим националността? Да се преместим в друга държава? От време на време ние с голяма радост посещаваме светите поклоннически места, но как можем постоянно да живеем там? Това е доста сложно. Все пак какво да правим, как да разбираме този принцип? 

Едното решение е действително да заживеете на някое свещено място. Разказвах ви за една матаджи, която живее във Вриндавана вече над двадесет години. Станала е като местна светица. Така че дори това е възможно. Но какво можем да направим самите ние, какво мога да направя самият аз в това отношение? Ако не можете физически да живеете на свято място, тогава трябва духовно да живеете на свято място. Превърнете дома си в свято място. Поставете олтар – той е като връзка, като протегната ръка от духовното небе до вашата стая. Там можете да поднасяте своя инсенс, можете да повтаряте молитвите си, можете да медитирате. Това ще зареди мястото с божествени енергии и ще ви помага всеки път, когато влизате, да си връщате това специално молитвено настроение. 

Ами ако нямам дом? Ако си нямам стая, в която да си направя свещено кътче? Въпреки това имате вътрешен, съкровен дом. Ние, като души, живеем в тялото. А в това тяло има едно много специално място – това е сърцето, където е истинската обител на душата. Там, в сърцето, има една специална кухина. Много малко, много тясно местенце. При все това толкова огромно, че цялата вселена може да се побере в него. Чрез пречистване можем да достигнем това ниво – когато дверите на сърцето, на сърдечната ни чакра се разтварят и тази мъничка пещерка става толкова необятна, че може да обхване целия свят. А кой трябва да е господарят на тази пещерка? Мисля всички знаете. 

Така че това е мястото, на което можете да направите свещен кът във вътрешния си орган. На това свято поклонническо място трябва да живеем. Което означава също и, че вашето тяло служи на тази свещена функция. 

(следва продължение)



40621259_2096493650369394_5245893297515266048_n

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question of Paramananda: I have two questions. They are philosophical; if it’s not appropriate, I will not ask.

Swami Tirtha: Go ahead! 

Paramananda: If you could mention something more about tattva-guru – the guru who is revealing the philosophical line that we are following. 

Swami Tirtha: What is your other question? 

Paramananda: About the sambahdha, abhidheya and prayojana gurus also.

Swami Tirtha: Well, as I told you, by serving our own individual spiritual master we serve samasta guru. Otherwise it’s called guru varga or the assembly of gurus. So, by one drop you can have the whole container of water. And in the same way that reservoir can come to you through one drop. 

Actually our masters don’t live in philosophy. They don’t live in debates and in logic. They live in rasa, they live in living and loving connection to the Supreme. For them this is not a theory. But for the sake of defending the glory and the prestige of our line, sometimes they are ready to enter into debates and logical argumentation. We should remember the case of Rupa Goswami when world champion “argumentator” entered Vrindavana and he knocked on the bhajana kutir of Rupa Goswami: “Hey, I want to challenge you!” Rupa Goswami saw who the person is and said: “Very good, you don’t have to challenge me! You won. Put me on your list, you defeated me!” But when Jiva Goswami heard that, he could not tolerate it: “What? My master is defeated by someone! No, it’s impossible!” And said: “You can challenge me!” What do you think happened? They changed the title who is the world champion. Then Jiva Goswami was criticized for that. How come? Such a good achievement! Somebody could finally defend the glory of the highest master of the times. How can we criticize that? The criticism came because in one sense he overruled his master. Therefore I say this is a very refined school. We have to qualify ourselves to understand it properly. Because in any fighting school of God, people will take the example: “Yes! We want to defend!” But here we are informed that if the master agrees, why should we bother that much. Yet, just between you and me: you can do it.

So, by serving one, you can serve all and by receiving the mercy of one, you can receive the mercy of all. 

And the sambahdha, abhidheya and prayojana – I think we discussed it a lot of occasions. But just to repeat in a very condensed form. In Vrindavana there are many, many temples, but let’s say there is a dozen most important temples. And there are three most, most important temples. One is Madhana-Mohan, the second is Govindaji and the third one is Gopinath. Krishna distributes His different powers according to these three main deities. Madhana-Mohan is when He captures the attention, invites you. Govindaji is when He responds to you, and Gopinath is who takes care of the gopis. And the three main acharyas who are serving these deities of Krishna also represent the three different types of gurus. Sanatana Goswami is the servant of Madhana-Mohana, and as Madhana-Mohana, this feature of Krishna, is attracting the attention. Therefore Sanatana Goswami is the shelter of dikshagurus, just to capture the attention. So, all those who want to find their spiritual master, they are suggested to pray to Sanatana Goswami and to Madhana-Mohana. The second aspect of Krishna in this respect is Govindaji, the responsive God. This is something very important. Govinda’s servant was Rupa Goswami, and Rupa Goswami is the archetype of the shikshagurus or the educating and knowledgeable spiritual masters. Therefore he is the shelter of the shiksha-gurus. And finally the third aspect of Krishna – Gopinath, the lover of the gopis. His servant was Ragunatha das Goswami. He represents the shelter of rasic guru, we can say. 

And actually the three steps of spiritual progress that are described in the Shrimad Bhagavatam are according to this gradation. Because Bhagavatam speaks about sambandha, abhidheya and prayojana – the connection, the practice and the goal. The connection refers to Sanatan Goswami and Madhana-Mohana. ‘We belong to God, we belong to Krishna’ – it is this we should understand. Then the next step – the progressive path ‘What to do if I belong to God?’ – this is explained by Rupa Goswami, how to perform your services. This is abhidheya – the process itself. And the goal – prayojana – is represented by Gopinath. We get information about this higher goal from Ragunatha das Goswami for example in such a book that’s called “Vilapa Kusumanjali” or “The bouquet of lamentation”. 

(to be continued)

 



40621259_2096493650369394_5245893297515266048_n

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Paramánanda: Két kérdésem van. Ezek filozófiai kérdések; ha nem illenek ide, akkor nem kérdezek. 

Szvámí Tírtha: Halljuk! 

Paramánanda: Esetleg mondanál többet a tattva-gururól – a gururól, aki felfedi azt a filozófiai vonalat, amit mi követünk. 

Szvámí Tírtha: Mi volna a másik kérdésed? 

Paramánanda: A szambandha, abhidhéja és prajódzsana gurukról is szeretnék hallani.

Szvámí Tírtha: Nos, mint ahogy már említettem, a saját lelki tanítómesterünk szolgálatával szolgáljuk a szamaszta gurut is. Ezt más szóval, guru vargának, a guruk összességének is hívják. Tehát, egy cseppben megkapod az egész tartálynyi vizet; ahogy a víztározó is megnyilvánul egy cseppben. 

Valójában a mestereinket nem a filozófia élteti. Őket nem a vita és a logika élteti. Ők a raszában élnek, a Legfelsőbbel való eleven szeretetteljes kapcsolatban élnek. Számukra ez nem egy teória. De a tanítványi láncolatunk dicsőségének és presztízsének a megvédése érdekében néha készek vitákba és logikai fejtegetésekbe bocsátkozni. Emlékezzünk Rúpa gószvámí esetére, amikor a világbajnok “vitagyőztes” Vrndávanba érkezett és bekopogtatott Rúpa gószvámí bhadzsan kutírjába: „Hé, szeretnélek kihívni egy vitára!” Rúpa gószvámí látta, hogy ki az illető és így szólt: „Nagyon jó, nem kell kihívnod engem! Te vagy a győztes. Írj fel a listádra, legyőztél!” De, amikor ezt Dzsíva gószvámí meghallotta, ő nem tűrhette ezt: „Micsoda? A mesteremet legyőzte valaki! Nem, ez lehetetlen!” S így szólt: “Engem kihívhatsz!” Mit gondoltok, mi történt? Átírták a világbajnoki cím győztesét. Aztán ezért Dzsíva gószvámít sok bírálat érte. Hogy-hogy? Olyan nagyszerű eredmény! Végre valaki meg tudta védeni a kor legnagyobb mesterének a dicsőségét. Hogy is kritizálhatnánk ezt? A kritika annak szólt, hogy bizonyos nézőpontból felülbírálta mestere döntését. Ezért, mondom, hogy ez egy nagyon kifinomult iskola. Kvalifikálni kell magunkat, hogy ezt helyesen értsük. Mert Isten bármelyik harcos iskolájában, az emberek ezt példának fogják venni „Igen! Meg akarjuk védelmezni!” De itt azt hallottuk, hogy ha a mester beleegyezik valamibe, akkor miért zavarjon az a dolog bennünket. Mégis, azért magunk között szólva: megtehetitek.

Tehát, az egyik szolgálatával mindegyikőjüket szolgálod, és az egyikőjük kegyét elnyerve, mindannyiuk kegyét elnyerheted. 

S a szambandha, abhidhéja és prajódzsana gurukról, – úgy gondolom már jó pár alkalommal beszéltünk erről. De csak nagyon röviden elevenítsük fel tömören. Vrndávanban rengeteg templom van, de mondjuk, egy tucat van, melyek a legfontosabb templomok. S három legeslegfontosabb templom van. Az egyik a Madhan-Móhan, a második a Góvindadzsí és a harmadik a Gópináth. Krsna a különböző energiáit e között a három fő múrti között osztja el. Madhan-Móhan, aki mindenki figyelmét magával ragadja, meghív téged. Góvindadzsí, aki viszonzást nyújt és Gópináth, aki a gópik oltalmazója. S a három fő ácsárja, akik Krsnának ezt a három fő múrtiját szolgálja, szintén a háromféle gurut reprezentálja. Szanátan gószvámí imádja Madhan-Móhant és Madhan-Móhanként Krsnának az a jellemvonása nyilvánul meg, aki mindenki figyelmét elrabolja. Ezért Szanátan gószvámí a dikshaguruk oltalomazója, csak hogy felhívja a figyelmet. Tehát, mindazoknak, akik szeretnék megtalálni a lelki tanítómesterüket, javasolt, hogy fohászkodjanak Szanátan gószvámíhoz és Madhan-Móhanhoz. Krsna második aspektusa ebben a tekintetben Góvindadzsí, a viszonzó Isten. Ez nagyon fontos dolog. Góvindát, Rúpa gószvámí imádja, és Rúpa gószvámí a sikságuru vagyis az oktató és a tudós lelki tanítómester archetípusa. Ezért ő a siksá-guruk védelmezője. S végül Krsna harmadik aspektusa – Gópináth, a gópik kedvese. Az Ő szolgája Ragunáth dász gószvámí volt, aki a raszikus guru menedékét képviseli. 

S valójában a lelki fejlődés három lépcsője, melyet a Srímad Bhágavatam ír le, megfelel ennek az osztályozásnak. Mert a Bhágavatam említi a szambandhát, abhidhéját és a prajódzsanát – a kapcsolatot, gyakorlatot és a célt. A kapcsolat Szanátan gószvámíra és Madhan-Móhanra vonatkozik. ‘Istenhez, Krsnához tartozunk’ – ez az, amit meg kell értenünk. Majd a következő lépcső – a progresszív út ‘Mit tegyek, ha Istenhez tartozom?’ – ezt Rúpa gószvámí magyarázza meg, hogyan végezd a szolgálatodat. Ez az abhidhéja – maga a folyamat. S a cél –a prajódzsana – melyet Gópináth képvisel. Ragunáth dász gószvámítól kaphatunk információkat erről a magasabb célról, például a Vilápa Kuszumánydzsali vagyis „A bánat bokrétája” című könyvből. 

(folytatása következik)