Archives

Calendar

September 2019
M T W T F S S
« Aug   Oct »
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30  



Archive for September 29th, 2019

fire&wave

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.01.2014, evening, Sofia) 

Question of Yadunath: Our spiritual master has love for us and this love is bringing us closer to our real identity. Our vision about him is different. Our love is childish or even like that of a puppy dog. How can we develop our love, how can we make it grow – our real love towards the spiritual master?

Swami Tirtha: Water the seeds. By chanting our mantras we water the seeds of devotion. And if our bhakti-lata grows, automatically it will bring different fruits.

The devotees of Chaitanya Mahaprabhu were so expert, they were so sensitive to feel the mood, to feel the spirit and the emotions of Chaitanya Mahaprabhu so much so that they could always supply the appropriate shlokas from different scriptures. Sometimes to agitate His fire, otherwise to pacify the waves of emotions in His heart. But if we want to apply that example in the service of our spiritual master, we have to understand his mood. We have to come close.

There are very subtle ingredients to enhance or to pacify the mood. For example the gopis carry different substances for the service of Krishna. Sometimes they bring camphor, other times they bring incense or very precious fragrant oils and actually all these different substances help to increase the taste, enhance remembrance, agitate the fire or pacify the waves.

In the same way, we all have some ingredients in our hands. We have to use all these ingredients, all these capacities that we have in life in general for trying to serve the purpose of the master, trying to serve his moods. But if we don’t know how to do it, because we are not so sensitive, we cannot understand what he likes, we have a very simple method that was described by Shrila Rupa Goswami – inquire. Ask: “Swamiji, what do you like? How can I serve you? What do you need?” Yet you know, a really surrendered devotee doesn’t need anything. So with such an open question: “What do you need?” he will say: “I have everything, thank you! I don’t need anything.” So we have to be very careful in our inquiries.

And even sometimes the direct instruction is very difficult to understand. If I may tell one example for that; I think I’ve told you the story many times, but it is so classical that it’s worth repeating. Once Gurudev asked one of his disciples: “Can you bring me a cup of water?” And he started to think: ‘A cup of water? Such a simple thing for my highly elevated master? No, it’s not enough. That is not good enough service. Better I bring another liquid for him. And what is the best liquid? I have learned on the lectures that the best liquid is milk.” So, really it happened. They brought a cup of milk to Gurudev. And you know, you expect your master to be very satisfied with your services. ‘Gurudev, you are so great and I am bringing the greatest liquid for you!’ And what happened? Gurudev was very much upset. “Stupid! What are you bringing me? I only wanted to paint my tilak – why did you bring this milk to me?”

So sometimes even the direct instructions are very difficult to understand. Nevertheless we should inquire. That was the fifth principle – to inquire: ‘How can I develop my devotion?’

 

 



fire&wave

(Szvámí Tírtha 2014. január 9-ei szófiai előadásából)

Jadunáth kérdése: Lelki tanítómesterünk szeret bennünket, és ez a szeretet sokkal közelebb visz minket a valódi identitásunkhoz. A Róla alkotott elképzelésünk különböző – szeretetünk gyerekes, sokkal inkább olyan ragaszkodó, mint egy kiskutya szerelme. Hogyan tudjuk kifejleszteni a szeretetünket, hogyan tudjuk növelni azt – a lelki tanítómester iránt érzett valódi szeretetünket?

Szvámí Tírtha: Öntözzétek a magokat! A mantráink zengésével az odaadás vizét locsoljuk, és ha a mi bhakti-latánk növekszik, automatikusan fog hozni másféle gyümölcsöket.

Csaitanja Maháprabhu követői annyira érzékenyek voltak a hangulatokra, annyira meg tudták érezni Csaitanja Maháprabhu hangulatát és érzelmeit, hogy mindig a megfelelő slókákat idézték a különböző szentírásokból – néha azért, hogy felszítsák az Ő tüzét, máskor meg azért, hogy lecsendesítsék az Ő szívének érzelmeit. Ám ha ezt a példát lelki tanítómesterünk szolgálatára akarjuk alkalmazni, meg kell értenünk a hangulatát, közelebb kell Hozzá kerülnünk.

Fölöttébb lágy módszerek léteznek a hangulat felszítására vagy lecsendesítésére. Például a gópik Krsna szolgálatának különböző ’hozzávalóit’ szállítják, néha kámfort hoznak, máskor füstölőt vagy becses illóolajokat, és valójában ezek a különféle anyagok segítenek az ízek fokozásában, az emlékezet javításában, a tűz felélesztésében, avagy a hullámok lecsendesítésében.

Ehhez hasonlóan valamennyiünknek van néhány adalék a tarsolyában – ezeket kell felhasználnunk. Valamennyi erőforrásunkkal,ami az életben megadatott, azon kell lennünk hogy tanítómesterünk céljait szolgáljuk, megpróbálva különböző hangulatait is szolgálni. Ha pedig nem tudjuk, hogyan lássunk neki, mert még nem ennyire kifinomult az érzékelésünk, akkor vagy még nem értjük meg Ő mire vágyik, mit szeretne, akkor létezik egy nagyon is egyszerű módszer, melyet Shríla Rúpa Gószvámí írt le: a tudakozódás. Kérdezzétek Őt: ’Szvámídzsí, mit szeretnél? Hogy szolgáljalak? Mire van szükséged?” De hát tudjátok, egy igazán meghódolt léleknek valójában semmire sincs szüksége. Egy ilyen kérdésre tehát Ő ezt fogja válaszolni: „Mindenem megvan, köszönöm, semmire sincs szükségem.”. Óvatosan kell hát nekilátnunk a tudakozódásnak.

Sőt, néha a direkt utasítást is nagyon nehéz megértenünk. Ha mondhatnék erre egy példát: azt hiszem többször említettem már Nektek ezt a történetet, de megéri újra és újra elismételni. Egyszer Gurudév megkérte az egyik tanítványát hogy hozzon Neki egy pohár vizet. A tanítvány azonban elkezdett gondolkozni: ’Egy pohár vizet? Ennyire egyszerű dolgot az én emelkedett tanítómesteremnek? Nem, ez nem lesz elegendő, ez nem elég szolgálat, jobb lesz, ha másik folyadékot hozok neki, vajon mi legyen az? A tanításokon úgy hallottam, hogy a legjobb folyadék a tej.’ Ez tehát tényleg megtörtént, vittek egy pohár tejet Gurudévnek. És tudjátok, a mesteretektől azt várhatjátok, hogy nagyon elégedett a szolgálatotokkal, gondolván:  ’Gurudév, te annyira nagyszerű vagy, hogy a legjobb folyadékot hozom Neked’. S mi történt? Gurudév nagyon ingerülten kiáltott tanítványaira:”Ti ostobák! Mit hoztok nekem? Csak a tilakomat szerettem volna felfesteni – miért hoztátok nekem ezt a tejet?”

Tehát néha még a direkt utasításokat is nehéz megérteni, hiába tudakozódunk. Mindazonáltal tudakozódnunk kell – ez volt az ötödik alapelv – a tudakozódás, mint az odaadás növelésének eszköze.

 



fire&wave

(от лекция на Свами Тиртха, 09.01.2014, вечер, София) 

Въпрос на Ядунатх: Духовният ни учител ни обича и тази обич ни води все по-близо до истинската ни идентичност. Нашата визия за него е различна. Любовта ни е детинска или дори като на домашен любимец. Как можем да развием своята любов, да я накараме да израсне – истинската ни любов към духовния учител?

Свами Тиртха: Поливайте семената. Повтаряйки мантрите си поливаме семената на предаността. И ако нашата бхакти-лата (растението на предаността) расте, от само себе си ще роди различни плодове.

Преданите на Чайтаня Махапрабху били толкова умели, толкова чувствителни да доловят настроението и емоциите на Чайтаня Махапрабху, че винаги можели да Му прочетат подходящите шлоки от различните писания. Понякога за да разпалят Неговия огън, друг път за да успокоят емоционалните вълни в сърцето Му. Но ако искаме да приложим този пример в служенето към духовния си учител, трябва да разбираме неговото настроение. Трябва да се доближим.

Има много фини съставки, които разпалват или пък уталожват настроението. Например, гопите донасят различни елементи за служенето на Кришна. Понякога носят камфор, друг път благоухания или много скъпи ароматни масла и всъщност всички тези различни съставки помагат да се увеличи вкусът, да се усили споменът, да се разпали огънят или да се успокоят вълните.

По същия начин, ние всички разполагаме с някои съставки в ръцете си. Трябва да използваме всички тези „съставки” – всички способности, които въобще имаме в живота си – в стремеж да служим на целта на учителя, в духа на служенето му. Но ако не знаем как да направим това, понеже не сме толкова чувствителни и не можем да разберем какво той харесва, има един съвсем прост метод, който беше описан от Шрила Рупа Госвами – запитване. Попитайте: „Свамиджи, какво ти харесва? Как бих могъл да ти служа? От какво имаш нужда?” Обаче знаете, един истински отдаден не се нуждае от нищо. Така че на такъв директен въпрос: „От какво имаш нужда?” той ще отвърне: „Имам си всичко, благодаря ти! Нямам нужда от нищо.” Затова трябва да сме внимателни как питаме.

А понякога дори съвсем пряка инструкция е много трудна за разбиране. Ако мога да дам един пример за това; мисля, че съм ви разказвал много пъти историята, но тя е толкова класическа, че си заслужава да бъде повторена. Веднъж Гурудев помолил един от своите ученици: „Би ли ми донесъл чаша вода?” И той започнал да си мисли: „Чаша вода? Такова просто нещо за моя толкова извисен учител? Не, това не е достатъчно. Не е достатъчно добро служене. По-добре да му донеса някаква друга течност. И коя е най-добрата течност? Научил съм на лекциите, че най-добрата течност е млякото.” Така и сторил. Занесъл чаша мляко на Гурудев. И знаете, човек очаква духовният учител да е много доволен от служенето му. „Гурудев, ти си толкова велик и аз ти донесох най-великата течност!” Но какво станало? Гурудев много се ядосал. „Глупчо, какво ми носиш? Искам просто да си сложа тилак – защо ми е това мляко?”

Така че понякога дори преките инструкции са много трудни за разбиране. Въпреки това трябва да питаме. Това беше петият принцип – да запитваме: „Как мога да развия своята преданост?”