Sharanagati

(excerpts from a seminar of Swami Tirtha on the holy name, Ludashto, July 2013) 

(continues from the previous Monday)

In Bhaktivinod Thakur’s Harinama Chintamani it is described that there are primary and secondary names of the Supreme.[1]

“The characteristics of the principal and secondary names: Namnam akari bahuda… – “Ah, my Lord! Your holy name alone can render all benediction to the living beings. And thus You have hundreds and millions of names like Krishna and Govinda. In these transcendental names You have invested all Your divine energies and there are no hard and fast rules for chanting Your name. Ah, my Lord, out of kindness You enable us to easily approach you by chanting Your holy names, but I am so unfortunate that I have no attraction to them.”[2] Here is a hint on the primary names of God. You know the classical story when a disciple asked his master: “Gurudev, please tell me, what is the best pronunciation of the name of Krishna?” And the master said: “Ah, the best name of Krishna is Govinda.” In this situation even krishna-nam is a kind of secondary, kind of general. Because if we want to pin down who that God Krishna is for us – this is Govinda. Therefore the master said: “For me the best name is Govinda. Because He is my Lord. Not somebody generally, not another feature of the Supreme, but this one. This is my beloved. Therefore it is hinted here, that Krishna, Govinda and many others are primary names.

“The secondary names of God and their symptoms – According to the Vedas, the secondary or the inferior names of the Supreme Lord Shri Krishna are those which are in connection with the material world. For example God, Creator of the universe, Paramatma, Supersoul, Brahman, Maintainer, Destroyer, Savior, Lord of sacrifice, He who takes away – are some inferior or secondary names of the Lord.” These are functions, it’s not God properly, it’s not Him, it’s something about Him. Therefore these are secondary names – I think it’s obvious.

But what are the fruits of the principal names and the secondary names? There are different fruits for these different names, approaches. “These inferior names of the Lord are called upon by those, who are on the path of karma and gyana. According to the scriptures one who calls these names gets piety and liberation. On the other hand the result of chanting the principal names of the Lord – like Govinda, Gopala, Rama, Nandanandana, Radhanath, Hari, Yashomati-pranadhana, Madan-mohan, Shyamasundara, Madhava, Gopinath, Vrajagopa-rakhala, Yadava – gives krishna-prema. In this way the saintly attains love of Godhead by chanting the principal names of Godhead, while those who are attached to karma and gyana get merely piety and impersonal liberation by chanting inferior or secondary names, because their conception of Godhead is also secondary and inferior.”

This is something very important from the Harinama Chintamani – this distinction between the primary and the secondary names. The result will be different. Those who chant on the secondary platform get some blessings – like material merits or they achieve liberation. And what is the goal of a bhakta who chants the primary names – not this. Divine love, prema-bhakti. Therefore there is a distinction between the results of the different paths. Karma (action, sacrifice) and gyana (knowledge) will lead us to either good life in heaven – this is the material benefit, or liberation – which is to get out of the material entanglement. But bhakti as a process, as an approach will lead us to the divine love of Godhead. So totally different achievement. Compared to that, liberation, knowledge renunciation or whatever is only a secondary side effect.

Therefore a devotee has to clarify his picture about the Supreme. How do you see the Lord? What is your conception about God? Who is He for you? What aspect do you perceive from His multiple character? If you see only a general picture, you will achieve only general results. If you see a specific feature, you will achieve specific results.

 “O killer of demon Agha, o son of Yashoda, o son of Nanda, o Lotus-eyed, o Moon of the gopis, o Lord of Vrindavan, o Merciful to the submissive, o Krishna, You have manifested Yourself in innumerable forms out of Your infinite mercy. Let my devotion to You go on increasing without any impediment!” says Rupa Goswami in Krishnanamashtakam. And this verse is also from Rupa Goswami: tunde tandavini ratim vitanute tundavali-labdhaye…[3] – “I don’t know how much nectar is in these two syllables ‘krish-na’! When the holy name of Krishna is chanted, it appears to dance within the mouth. Then we shall have desire to have many-many mouths. And when that name enters the holes of the ears, we desire to have millions of ears. And when the holy name dances in the courtyard of the heart, it conquers the activities of the mind and therefore all the senses become inert.”

[1] Harinama Chintamani Chapter 2

[2] Sikshashtaka 2

[3] Chaitanya Charitamrita 3.1.99, quoted from Vidagdha Madhava

(Részletek Szvámí Tírtha szent névről tartott tanításából – Ludastó, 2013. július) 

(Az előző hétfői tanítás folytatása) 

Bhaktivinód Thákur Harinám Csintámani című művében szerepel, hogy a Legfelsőbb Úrnak vannak elsődleges és másodlagos nevei.

Az elsődleges és másodlagos nevek jellemzői. (Námnám akári badudhá) – „Kedves Uram! Egyedül szent neved áldást hozhat minden élőlényre. Ezért milliónyi a Te neved, mint például Krsna és Góvinda, melynek révén felfeded magad. Az összes transzcendentális energiáddal felruháztad szent neveidet, melyeket minden különösebb szabály vagy előírás nélkül lehet zengeni. Kedves Uram, kedvességed folytán lehetővé válik számunkra, hogy könnyedén eljussunk Hozzád a szent neveid zengése által, ám én oly szerencsétlen vagyok, hogy nem vonzódom hozzájuk!”[1]  Itt utalás történik Isten elsődleges neveire. Bizonyára ismeritek azt a történetet, amikor a tanítvány megkérdezte a mesterét: „Gurudév, kérlek, mondd meg, mi a legjobb kiejtése a Krsna névnek!” A mester erre így válaszolt: „Góvinda.” Ebben a helyzetben még a krsna-nám is egyfajta másodlagos, általános név. Hiszen ha rögzíteni akarjuk, hogy számunkra ki Krsna – Ő Góvinda. Ezért mondta a mester: „Számomra a legjobb név Góvinda, mivel Ő az én Uram. Nem csupán valaki általánosan, nem egy másik vonása a Legfelsőbbnek, hanem pontosan ez. Ő az én szeretett Uram, Ezért itt utalás történik rá, hogy Krsna, Góvinda és sok más név a Legfelsőbb elsődleges nevei.

Isten másodlagos nevei és ezek jelei. – A Védák szerint a Legfelsőbb Úr, Srí Krsna másodlagos és alsóbb rendű nevei azok, melyek az anyagi világgal állnak kapcsolatban, mint például Isten, az univerzum Teremtője, Paramátmá, Felsőlélek, Brahman, Fenntartó, Pusztító, Megváltó, az Áldozat Ura, Aki elvesz – ezek a Jóisten alsóbb rendű vagy másodlagos nevei.” Ezek funkciók, nem pontosan maga a Jóisten, hanem valami Rá jellemző, ezért ezek másodlagos nevek – szerintem ez világos.

De vajon mik az elsődleges és a másodlagos nevek gyümölcsei? A különböző neveknek és megközelítéseknek különböző gyümölcsei vannak. „A karma és gjána útját járók az Úr másodlagos neveit zengik; a szentírások szerint az ezeket zengők jutalma a jámborság és a felszabadulás. Míg a Jóisten elsődleges neveit – mint például Gópál, Ráma, Nandanandana, Rádhánáth, Hari, Jasómati- pránadhana, Madan-móhan, Sjámaszundar, Mádhava, Gópináth, Vradzsa-gópa-rákhála, Jádava – zengők elérik a krsna-prémát. Ily módon az elsődleges szent nevek éneklése által a szentek elnyerik az istenszeretetet, míg azok, akik a karma és a gjána jógához kötődnek, pusztán jámborságot és személyes felszabadulást érnek el a másodlagos szent nevek zengése által, mivel Istenről alkotott koncepciójuk szintén másodlagos és alsóbb rendű.”

Ez nagyon fontos része a Harinám Csintámaninak – az elsődleges és másodlagos nevek közötti különbségtétel, mert más lesz az eredmény. Akik a másodlagos síkon zengik a szent neveket, azok anyagi jutalmak formájában kapnak áldást, vagy úgy hogy elérik a felszabadulást. Ám mi a célja egy bhaktának, aki az elsődleges szent neveket zengi? Nem ez, hanem az isteni szeretet, a préma-bhakti; ezért a két út eredményei között van különbség. A karma (akció, áldozat) és a gjána (tudás) vagy egy jobb élethez fog minket elvezetni a mennyben – ez az anyagi haszon, vagy a felszabaduláshoz – ami kijutás az anyagi lét útvesztőjéből. De a bhakti mint folyamat, mint hozzáállás a Jóisten isteni szeretetéhez fog elvezetni minket, tehát az eredmény teljesen más. Ehhez képest a felszabadulás, a tudás, a lemondás, vagy bármi más csupán egy másodlagos mellékhatás.

Ezért a hívőnek pontosítania kell a Legfelsőbbről alkotott képét. Hogy látjátok az Urat? Mi az elképzelésetek a Jóistenről? Ki Ő a számotokra? Sokszínű jellemének mely aspektusait érzékelitek? Ha csupán egy általános képet láttok, akkor csupán általános eredményeket fogtok elérni. Ha egy egyedi tulajdonságát látjátok, akkor egyedi eredményeket fogtok elérni.

„Ó, Agha démon elpusztítója, ó, Jasódá fiacskája, Ó, Nanda fiacskája, ó, Lótusz-szemű, ó, Gópík holdja, ó, Vrndávan Ura, ó, Alázatosakon könyörülő, ó, Krsna, határtalan könyörületed által megannyi formában mutatkozol meg! Kérlek hadd nőjön bennem az Irántad való odaadás akadálytalanul!” – mondja Rúpa gószvámi a Krsna-námástakában. Ez a vers szintén Rúpa gószvámitól származik: ’Tundé tándaviní ratim vitanuté tundávalí -labdhajé. „Nem tudom, mennyi nektár áradhat e két szótagból: Krs- na! Amikor Krsna szent nevét énekeljük, úgy tűnik, táncra perdül a szánkban, így aztán még több szájra vágyunk! S amikor a szent név behatol fülünk nyílásába, millió és millió fület szeretnénk. És amint szívünk udvarában járja táncát a szent név, felülkerekedik elménk működésén, s ettől minden érzékünk mozdulatlanná dermed.” [2]

[1]  Síksástakam 2.

[2] Csaitanja-csaritámrta 3.1.99. idézi Vidagdha-mádhava 1.15. versét

(откъс от семинар на Свами Тиртха за святото име, Лудащо, юли 2013) 

(продължава от предишния понеделник)

В „Харинама Чинтамани” на Бхактивинод Тхакур се описва, че има първостепенни и второстепенни имена на Бога.

„Характеристики на първостепенното и второстепенното име. Намнам акари бахуда… – „О, мой Боже! Твоето име само може да дари всички благословии на живите същества. А Ти имаш стотици и милиони имена като Кришна и Говинда. В тези трансцендентални имена си вложил всичките си божествени енергии и за възпяването им няма строги правила. О, мой Господи, от добрина Ти ни позволяваш лесно да се доближим до Теб, възпявайки Твоите свети имена, но аз съм такъв нещастник, че не изпитвам привличане към тях.”[1] Тук има загатване за първостепенните имена на Бога. Знаете класическата история, когато един ученик попитал своя учител: „Гурудев, моля те, кажи ми кое е най-доброто произношение на името на Кришна?” И учителят отвърнал: „О, най-доброто име на Кришна е Говинда.” В тази ситуация дори кришна-нам, името на Кришна е един вид второстепенно, твърде общо. Защото ако искаме да заковем кой е този Бог Кришна за нас – това е Говинда. Затова учителят казал: най-доброто име за мен е Говинда. Защото Той е моят Бог. Не някой общо казано, не някой пореден аспект на Върховния, а точно този. Това е моят любим. Затова тук се намеква, че Кришна, Говинда и много други са първостепенни имена.  

„Второстепенни имена на Бога и техните признаци. Съгласно Ведите, второстепенни или по-нискостоящи имена на Върховния Бог Шри Кришна са тези, които имат връзка с материалния свят. Например Господ, Творец на вселената, Параматма, Свръхдуша, Брахман, Поддръжник, Унищожител, Спасител, Господар на жертвите, Този, който отнема – това са някои по-нискостоящи или второстепенни имена на Бога.” Това са Негови функции, не е самият Бог, не е Той, а е нещо свързано с Него. Затова са второстепенни имена – мисля, че е очевидно.

Но какви са плодовете на първостепенните и на второстепенните имена? Плодовете от тези различни имена и подходи са различни. „Тези по-нискостоящи имена на Бога призовават ония, които са на пътеките на карма и гяна. Според писанията този, който зове тези имена, добива благочестие и освобождение. От друга страна, резултатът от повтарянето на първостепенните имена на Бога – като Говинда, Гопала, Рама, Нанданандана, Радханатх, Хари, Яшомати Пранадхана, Мадан Мохан, Шямасундара, Мадхава, Гопинатх, Враджа Гопа, Ракхала, Ядава – дарява кришна-према. По този начин светите хора добиват любов към Бога, мантрувайки първостепенните Му имена, докато тези, които са привързани към карма и гяна, получават просто набожност и безличностно освобождение, като повтарят по-нискостоящите или второстепенни имена, понеже и разбирането им за Бога е също второстепенно и по-нисше.”

Това е нещо много важно от „Харинама Чинтамани” – това разграничение между първостепенните и второстепенните имена. Резултатът ще бъде различен. Тези, които мантруват на второстепенното ниво, получават някакви благословии – като материални добродетели или пък постигат освобождение. А каква е целта на един бхакта, който повтаря първостепенните имена – не е това. Божествена любов, према-бхакти. Така че има разлика в резултатите на различните пътеки. Карма (действието, жертвата) и гяна (знанието) ще ни отведат или към добър живот в рая – това е материалната облага; или към освобождение – което е измъкване от материалното оплитане. Обаче бхакти като процес, като подход ще ни отведе до божествената любов към Бога. Съвсем различно постижение. В сравнение с него, освобождение, знание, отречение или каквото и да било са просто второстепенни странични ефекти.

Затова преданият трябва да изясни своята картина за Върховния. Как виждате Бога? Какво е вашето разбиране за Него? Кой е Той за вас? Кой аспект възприемате от Неговия многообразен характер? Ако виждате само общата картина, ще постигнете само общи резултати. Ако виждате някоя специфична черта, ще постигнете и специфични резултати.

 „О, убиец на демона Агха, о сине на Яшода, о сине на Нанда, о Лотосооки, о Луна на гопите, о Боже на Вриндавана, о Милостиви към кротките, о Кришна, Ти си се проявил в неизброими форми заради безграничната си милост. Нека предаността ми към Теб продължава да нараства невъзпрепятствана!” казва Рупа Госвами в „Кришна Намащакам”. А този стих също е от Рупа Госвами: тунде тандавини ратим витануте тундавали-лабдхайе…[2] – „Не знам колко много нектар има в тези две срички „криш-на”! Когато се възпява святото име на Кришна, то сякаш танцува в устата. Тогава искаме да имаме много, много усти! А когато това име влезе в дупките на ушите, копнеем да имаме милиони уши. И щом святото име затанцува в двора на сърцето, то побеждава дейностите на ума и затова всички сетива стават инертни.”

[1] „Шикшащака” 2

[2] „Чайтаня Чаритамрита” 3.1.99, цитат от „Видагдха Мадхава”