Archive for July 25th, 2019

4501_Curve

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question of Damodar: There was a discussion – where we should concentrate more: on guru personality, or on guru-tattva? I was meditating a lot on this topic and I would like to share my opinion, but in the same time it will be a question. Actually if we understand guru-tattva, that should be more important and more substantial. Because if we understand that, we should for sure automatically treat properly our personal guru.

Swami Tirtha: Hopefully.

Damodar: From the other side it’s easier to accept him as a person, some kind of person.

Swami Tirtha: Not some kind. Special person! Not some kind of person. So, is this your question?

Damodar: The initial question is on what we should concentrate more to enter the principle of guru-parampara? If the institution is more important?

Swami Tirtha: Very good topic. On which part to focus more? I should quote Gurudev on this subject. I think it happened on 24th of April in 1986 when he said: “Don’t try to understand the personality of guru. First of all it’s impossible, second it is not necessary! Try to follow the instructions!” Yet, today I am sure he would add something more: ”Think what you can learn from a person.” Of course I don’t want to push it over him, this is my opinion; but we should examine properly what we can learn from different personalities, different people. How can we understand another person? We cannot understand even ourselves, right.

So, focus on tattva. I tell you why, to be personal – because I know my limitations and I know my mistakes also. And I know that I will make mistakes in the future as a person. But the tattva will never make mistakes! I know that I am limited and I will make mistakes, but the tattva will never make mistakes. So, by serving and by being connected to the tattva we can tolerate the shortcomings of the person. Another heresy – guru making mistakes, right? Uh! But what happens if the guru makes mistakes? If you live in a dream and all of a sudden you wake up and say: “Hey, hey, wait a minute, what is this?” This is an answer, in case that special person makes any small, little, insignificant mistake, due to being a human being – because he is a human being, any human being can make mistakes. But the tattva that he represents will never make a mistake.

Actually we should focus on both. Through the guru person we should try to approach and serve the guru principle and by the blessings of the guru principle we can serve our guru person. One helps the other to improve.

Dragi: I will compare the spiritual master to a locomotive and I will tell you what is happening at Sofia’s railway station. There is a passenger train and a certain locomotive should start it. And usually it happens like this. There are situations though, when the locomotive is missing. Five minutes remain till the time the train should leave, but still there is no locomotive. Two minutes remain – still no locomotive. I will not explain what happens with the dispatcher in that moment. They find whatever locomotive is available from somewhere. So, somehow, with delay, the train goes with whatever locomotive.

Swami Tirtha: I like your example. “The show must go on”, the trains should depart on any conditions. Your example is quite up to the point. Here in this case we understood who the dispatcher is – that arrangement is made by the Lord or His swarupa-shakti – just imagine, if one locomotive is missing from their mission. There must be some uneasy moments. Yet, they can start the engines on time.

If we apply this principle in our life – on any condition we should continue our service. What happens if I cannot perform properly everything? I shouldn’t do anything? No, this is not a good solution. At least something we should do. If you cannot accomplish 108 rounds per day chanting your japa, then better if you don’t do anything? ‘Because I cannot do complete, then I will do nothing.’ But then it’s a hundred percent loss. At least do something and there is a little gain. We should keep up the spirit. Because every mantra you say, every little service you do is another victory over our false egotism, over our illusion. So, we should do it!

(to be continued)

 

 



4501_Curve

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Dámódar kérdése: Volt egy beszélgetés – mely arról szólt, hogy mire kellene jobban koncentrálnunk: a guru személyére vagy a guru-tattvára? Sokat meditáltam ezen a témán, és szeretném megosztani a véleményemet, s ugyanakkor ez egy kérdés is lenne. Valójában, ha megértjük a guru-tattvát, az sokkal fontosabb és jóval lényegesebb, mert ha azt megértjük, akkor automatikusan helyesen kell, hogy viselkedjünk a saját személyes gurunkkal.

Szvámí Tírtha: Remélhetőleg.

Dámódar: A másik oldalról nézve könnyebb őt személyként elfogadni, valamiféle személyként.

Szvámí Tírtha: Nem valamiféle személyként. Különleges személyként! Nem valamiféle személyként. Szóval ez volna a kérdésed?

Dámódar: A kiinduló kérdés arra vonatkozik, hogy mire kell jobban koncentrálnunk, ha meg akarjuk érteni a guru-parampará elvét. Vajon az intézmény fontosabb-e?

Szvámí Tírtha: Nagyon jó felvetés. Melyik részre fókuszáljunk jobban? Gurudévet kell idéznem ebben a témában. Azt hiszem, 1986. április 24. volt, amikor azt mondta: „Ne próbáljátok megérteni a guru személyét! Először is lehetetlen, másodszor pedig, nem szükséges! Próbáljátok követni az utasításokat!” De ma biztos vagyok benne, hogy még hozzátenne valamit: „Gondolkozzatok el rajta, hogy mit tanulhattok egy személytől!” Természetesen, ezt nem szeretném Gurudévre hárítani, ez az én saját véleményem; alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy mit tanulhatunk különböző személyiségektől, különböző emberektől. Hogyan érthetünk meg egy másik embert? Még saját magunkat sem tudjuk megérteni, igaz?

Tehát, összpontosítsatok a tattvára! Megmondom, miért – hogy személyes legyek – mert én tisztában vagyok a korlátaimmal és a hibáimat is ismerem. S tudom, hogy személyként hibákat fogok elkövetni a jövőben. Azonban a tattva sohasem hibázik! Ismerem a korlátaimat, és tudom, hogy hibázni fogok, de a tattva sohasem követ el hibákat. Tehát, ha a tattvát szolgáljuk és kapcsolatban vagyunk vele, akkor tolerálni tudjuk a személy hiányosságait. Na, egy másik eretnekség – guru, aki hibákat követ el, ugye? Hú! De mi történik akkor, ha a guru hibázik? Ha álomban élsz, és hirtelen felébredsz, s azt mondod: „Hé, hé, várjunk csak egy pillanatot, ez meg micsoda?” Ez a válasz abban az esetben, ha ez a különleges személy akármilyen apró, parányi, jelentéktelen hibát vét, mivel ember, mert emberi lény, bármelyik ember követhet el hibákat. De a tattva, amit képvisel, sohasem fog hibázni.

Valójában mindkettőre kell összpontosítanunk. A guru személyén keresztül meg kell próbálnunk megközelíteni és szolgálni a guru elvet; s a guru elv áldásai által tudjuk a gurunk személyét szolgálni. Az egyik segíti a másikat a fejlődésben.

Dragi: A lelki tanítómestert egy mozdonyhoz fogom hasonlítani, és elmondom, hogy mi történik a szófiai vasútállomáson. Adva van egy személyvonat, melyet egy bizonyos mozdonynak kellene elindítania. S általában ez így van. Előfordul azonban, hogy hiányzik a mozdony. Már csak öt perc van vissza a vonat indulásáig, de még mindig nincs mozdony. Már csak két perc van hátra, és még mindig nincs mozdony. Arra nem térek ki, hogy mi történik a diszpécserrel eközben. Végül valahol találnak egy akármilyen mozdonyt. S valahogy, némi késéssel, a vonat akármilyen mozdonnyal, de elindul.

Szvámí Tírtha: Tetszik a példád. „A show-nak folytatódnia kell”, a vonatoknak minden körülmények között el kell indulniuk. A példád a lényegre tapint. Ebben az esetben, megértettük, ki a diszpécser – az Úr vagy a szvarúpa-sakti energiája intézkedett – képzeljétek csak el, ha egy mozdony hiányzik a missziójukból! Bizonyára van néhány kellemetlen pillanat. Mégis időben el tudják indítani a vonatokat.

Ha ezt az elvet az életünkben alkalmazzuk – bármilyen körülmények között folytatnunk kell a szolgálatunkat. Mi történik akkor, ha nem tudok megfelelően teljesíteni mindent? Inkább ne csináljak semmit? Nem, ez nem jó megoldás. Legalább valamit azért tegyünk! Ha nem tudsz napi 108 kört dzsapázni, akkor jobb, ha nem csinálsz semmit? ’Mivel nem tudom végigcsinálni, akkor nem is teszek semmit.’ Akkor az 100 százalékos veszteség. Legalább tegyél valamit, akkor azért egy kis gyarapodásra szert teszel. Tartsuk életben a szellemiséget! Mert minden egyes mantra, melyet elmondasz, minden apró szolgálat, melyet teszel egy újabb győzelem a hamis egónk, az illúziónk felett. Tehát meg kell tennünk!

(folytatása következik)

 

 



4501_Curve

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Дамодар: Имаше една дискусия – върху какво трябва да се концентрираме повече: върху личността на гуру или върху гуру-таттва (гуру принципа)? Медитирал съм много върху тази тема и бих искал да споделя своето мнение, но същевременно това ще бъде и въпрос. Всъщност ако разберем гуру-таттва, това би трябвало да е по-важно и по-съществено. Защото проумеем ли принципа, със сигурност би следвало автоматично да се отнасяме правилно и към собствения си гуру.

Свами Тиртха: Да се надяваме.

Дамодар: От друга страна е много по-лесно да го приемаме за личност, някаква личност.

Свами Тиртха: Не някаква личност. Специална личност! Не каква да е личност. Та това ли е въпросът ти?

Дамодар: Първоначалният въпрос е върху какво трябва да се концентрираме повече, за да встъпим в принципа на гуру-парампара? Дали институцията е по-важна?

Свами Тиртха: Много добра тема. Върху коя част да се фокусираме повече? Ще цитирам Гурудев по този въпрос. Мисля, че беше на 24-ти април 1986, когато той каза: „Не се опитвайте да разберете личността на гуру. Първо е невъзможно, второ – не е и нужно! Стремете се да следвате напътствията му!” Днес обаче съм сигурен че той би добавил и още нещо: „Мислете какво можете да научите от една личност.” Разбира се, не искам да проектирам това върху него, то си е мое мнение; но трябва подобаващо да изследваме какво бихме могли да научим от различните личности, от различните хора. Как бихме могли да разберем друг човек? Та ние не разбираме дори самите себе си.

Така че фокусирайте се върху таттва. И ще ви кажа защо, за да говорим лично – защото аз си знам ограниченията, а също и грешките. И знам, че ще правя грешки и в бъдеще като личност. Обаче таттва никога няма да сгреши! Зная, че съм ограничен и ще допускам грешки, но таттва никога няма да сгреши. Затова, като служим и сме свързани с таттва, можем да понесем недостатъците на личността. Още една ерес – гуру да допуска грешки, а? Ух! Но какво става, ако гуру допусне грешка? Ако живеете в сън, внезапно ще се събудите и ще си кажете: „Хей, чакай малко, какво е това?” Това е отговорът, в случай, че тази специална личност направи някоя малка, незначителна грешка, понеже е човешко същество – той е човешко същество, всеки човек може да сгреши. Ала таттва, която той представя, никога няма да сгреши.

Всъщност, трябва да се концентрираме върху двете. Чрез личността на гуру трябва да се стремим да се доближим и да служим на гуру принципа, а по благословиите на гуру принципа, можем да служим на нашия гуру-личност. Едното помага на другото да се подобри.

Драги: Ще сравня духовния учител с локомотив и ще ви кажа какво се случва на софийската жп-гара. Има пътнически влак, който трябва да тръгне с даден локомотив. И обикновено така и става. Обаче има ситуации, когато локомотив липсва. Остават пет минути до тръгването на влака, но все още няма локомотив. Остават две минути – още няма локомотив. Няма да обяснявам какво се случва с диспечерите в това време. Намират какъв да е локомотив отнякъде. Така някак си, със закъснение, влакът потегля с какъв да е локомотив.

Свами Тиртха: Харесва ми примера ти. „Шоуто трябва да продължи”, влаковете трябва да тръгват при всяко положение. Примерът ти е съвсем на място. И тук, в този случай разбираме кой е диспечерът – подредбата се извършва от Бога или от Неговата сварупа-шакти – само си представете ако един локомотив липсва от тяхната мисия. Вероятно имат нелеки моменти. При все това, те могат да подкарат машините навреме.

Ако приложим този принцип в нашия живот – при всяко положение трябва да продължаваме служенето си. Какво става, ако не мога да направя всичко както трябва? Да не правя нищо ли? Не, това не е добро решение. Поне нещичко трябва да правим. Ако не можете да мантрувате по 108 кръга на ден на джапата си, по-добре ли е да не мантрувате въобще? „Понеже не мога да го направя цялостно, няма да правя нищо.” Но тогава това е сто процента загуба. Поне нещо направете и ще има някаква печалба. Трябва да поддържаме духа. Защото всяка мантра, която казвате, всяко малко служене, което извършвате, е мъничка победа над нашето голямо фалшиво его, над нашата илюзия. Затова нека го правим!

(следва продължение)

 

 



4501_Curve

(Conferencia de Swamo Tirtha, mayo 2013, Sofía)
 
(Continúa la conferencia del pasado viernes)
 
Pregunta de Damodar: Había una discusión – en que debemos concentrarnos más: en la personalidad del Gurú, o en guru-tattva (el principio gurú)? I
He meditado mucho sobre el tópico y quisiera compartir mi opinión pero en el mismo tiempo plantear una cuestión: En realidad comprender el principio de guru-tattva, es esencial y muy importante. Habiendo comprendido el principio, con toda seguridad deberíamos automáticamente comportarnos debidamente con nuestro gurú personal. 
Swami Tirtha: Ojalá
Damodar: Por otro lado, es mucho más fácil tomar por personalidad cualquiera persona. 
Swami Tirtha: No cualquiera persona. Una persoana especial! No cualquiera. Fue esta la cuestion ?
Damodar: Mi pregunta inicial fue en que debemos concentrarnos más para adentrarnos en el principio de guru-parampara? Acaso la institución es más importante?
Swami Tirtha: Es muy buen tópico. En qué parte deberíamos enfocarnos? Quisiera citar a Gurudev en este contexto. Creo que fue el día 24 de abril 1986 cuando El había dicho: “No tratad de comprender la personalidad del Gurú. En primer lugar es algo imposible y en segundo no es necesario! Tratad de seguir sus instrucciones!” Por lo tanto hoy estoy seguro que Gurú agregaría algo más: “Pensad en lo que podeis aprender de una personalidad.”” Claro que no quisiera proyectar en El esta opinión mía pero deberíamos investigar en lo que podríamos llegar a aprender de diferentes personas y personalidades. Como podríamos llegar a comprender a otra persona? Si ni siquiera podemos llegar comprender a nuestra propia persona, es cierto.
Vamos a enfocarnos pues en tattva. 
Voy a deciros la razón hablando de mi vista personal- Yo conozco mis límites y errores. Sé que voy a seguir errando en el futuro siendo un humano. Por lo tanto nunca me voy a equivocar en .tattva ! Conociendo mis limites por cierto voy a cometer errores. Sin embargo tattva nunca comete errores. Por esta razón, brindando servicio y estando conectados con tattva podemos tolerar las equivocaciones de una persona. Otra herejía – que Gurú puede cometer errores. Uh! Y que es lo que pasa cuando Gurú se equivoca? Si estáis viviendo en sueno, os despertareis diciendo: “Hey, hey, espera un rato, que es esto?” Es la respuesta en el caso que esta personalidad tan especial comta un error insignificante siendo ser humano – es humano errar / Errare humanum est y cualquier humano puede cometer error. Sin embargo tatwa que este humano representa nunca jamás va a cometer error.
En realidad, debemos concentrarnos en ambas cosas. Por medio de la personalidad de Gurú debemos aspirar a acercarnos y a brindar servicio al Gurú- principio y por medio de las bendiciones del Gurú-principio podemos brindar servicio a nuestro Gurú-personalidad. Una cosa ayuda la otra en mejorar.
Dragi: Voy a comparar al maestro spiritual con la locomotora y voy a deciros lo que esta ocurriendo en la estación ferroviaria da Sofía. Un tren de viajeros debe salir con una locomotora determinada. Y esto suele producirse. Sin embargo, hay situaciones cuando falta locomotora. Quedan cinco minutos para que el tren salga en acuerdo con el horario y todavía falta locomotora. Faltan 2 minutos y no hay locomotora. No voy a explicar que es lo que ocurre mientras tanto con los despachadores. Llegan a hallar alguna locomotora de cualquier modo. Así de algún u otro modo el tren arranca con una locomotora cualquiera.
Swami Tirtha: Me gusta tu ejemplo.: “The show must go on” los trenes deben arrancar en cualquiera y en cada condición. Tu ejemplo es muy oportuno. En este caso nos damos cuenta de quién es el despachador – el regula y ordena y así es que el orden es obra de Dios o de Su swarupa-shakti – imaginad pues el caso de una locomotora que falta en la misión. Por seguro pasan momentos difíciles. Y a pesar de ello, pueden arrancar con tiempo.
Si aplicamos este mismo principio en nuestra vida – en cualquier y en cada caso debemos seguir brindando servicio Que es lo que pasa si no llego a hacer las cosas debidamente? No hacer nada? No, esta no es la buena solución. Debemos hacer algo por mínimo que sea. Si no podéis dar 108 ruedas de mantras al día en vuestra japa, más vale no cantar ni recitar mantras del todo? ‘Puesto que no puedo hacerlo plenamente, no voy a hacer nada del todo.’ Entonces la pérdida será de 100%. Haciendo siquiera algo, muy poco, ya tendréis algún beneficio. Debeis mantener alto el ánimo. Puesto que con cada mantra cantada o recitada, con cada mínimo servicio brindado, ya alcanzáis una pequeña victoria contra el grande falso ego nuestro y en contra nuestra ilusión. Deberíamos hacerlo pues!
 
(Sigue continuacion)
 

 



4501_Curve

(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Дамодара: Была дискуссия – на чем мы должны больше концентрироваться: на личности гуру или на гуру-таттве? Я много размышлял на эту тему и хотел бы поделиться своим мнением, но в то же время это будет вопрос. Всущности если понимаем гуру-таттву, это должно быть важнее и существеннее. Потому что если мы понимаем принцип, мы обязательно будем относиться правильно и к своему собственному гуру.

Свами Тиртха: Будем надеяться.

Дамодар: С другой стороны гораздо легче его принять как личность, какой-то вид личности.

Свами Тиртха: Не какой-то личности. Специальной личности! Не какой-нибудь личности. Так, это твой вопрос?

Дамодар: Первоначальный вопрос заключается в том, на чем нам следует больше концентрироваться, чтобы войти в принцип гуру-парампары? Институция ли более важна?

Свами Тиртха: Очень хорошая тема. На какой части сфокусироваться больше? Я должен процитировать Гурудева на эту тему. Думаю, что было 24-того апреля 1986, когда он сказал: „Не пытайтесь понять личности гуру. Во первых это невозможно, во вторых – это не нужно! Стремитесь следовать эти напутствия!” Сегодня однако я уверен, что он добавил бы и еще что-то: „Подумайте чему вы можете научиться у этой личности.” Конечно, я не хочу навязывать это ему, это мое мнение; но мы должны тщательно изучить, что мы можем узнать от разных личностей, разных людей. Как мы могли бы понять другого человека? Ведь мы не понимаем даже самих себя.

И так сосредоточтесь на таттве. И скажу вам почему, чтобы говорить лично – потому что я знаю свои ограничения, а также и свои ошибки. И знаю, что буду делать ошибки и в будущем как личность. Однако таттва никогда не ошибется! Знаю, что я ограничен и буду делать ошибки, но таттва никогда не сделает ошибок. Поэтому, когда мы служим и связаны с таттвой, можем вытерпеть недостатки личности. Еще одна ересь – гуру делает ошибки, верно? Э-э! Но что происходит, если гуру ошибется? Если вы живете во сне, вдруг проснетесь и скажете: „Эй, эй, подожди минутку, что это?” Это ответ, если специальный человек сделает какую-то маленькую, незначительную ошибку из-за того, что он человек – потому что он тоже человек, а любой человек может ошибаться. Но таттву, которую он представляет, никогда не ошибется.

Всущности, надо сосредоточиться на обоих. Через личность гуру надо стремиться приблизиться и служить гуру принципу, а по благословениям гуру принципа, можем служить нашему гуру-личности. Одно помогает другому стать лучше.

Драги: Я сравню духовного учителя с локомотивом и расскажу вам, что происходит на железнодорожной станции Софии. Есть пассажирский поезд, и его должен запустить некий локомотив. И обычно так и происходит. Однако есть ситуации, когда локомотива нет. Остается пять минут до отправления поезда, но все еще нет локомотива. Остаются две минуты – еще нет локомотива. Я не буду объяснять, что происходит с диспетчером в этот момент. Они находят любой локомотив, доступный откуда-то. Так или иначе, с опозданием, поезд идет с любым локомотивом.

Свами Тиртха: Мне нравится твой пример. „Шоу должно продолжаться”, поезда должны отправляться при любых обстоятельствах. Твой пример совсем кстати. Здесь, в этом случае, мы поняли, кто такой диспетчер – эта аранжировка сделана Господом или Его сварупа-шакти – только представьте, если один локомотив отсутствует в их миссии. Должны же быть трудные моменты. Тем не менее, они могут запустить двигатели вовремя.

Если употребить этот принцип в нашей жизни – при любых обстоятельствах надо продолжать свое служение. Что происходит, если я не могу правильно все выполнить? Я не должен ничего делать? Нет, это не очень хорошее решение. По крайней мере что-то мы должны делать. Если вы не можете совершать 108 кругов в день, повторяя джапу, то неужели лучше, если вы ничего не будете делать?

 „Поскольку я не могу сделать полностью, то я ничего не буду делать.” Но тогда это потеря на сто процентов. Хотя бы что-то сделайте и будет небольшая польза. Мы должны поддерживать дух. Потому что каждая мантра, которую вы произносите, каждое ваше маленькое служение – это очередная победа над нашим ложным эгоизмом, над нашей иллюзией. Поэтому мы должны это делать!

 

(продолжение следует)