Sharanagati

(excerpts from a seminar of Swami Tirtha on the holy name, Ludashto, July 2013) 

(continues from the previous Monday)

Question: Before Mahaprabhu how was the holy name, krishna-nam present?

Swami Tirtha: The holy name was present more like Vishnu or Hari. It was named like hari-nam. But of course krishna-nam is always present. From the time of Jayadev Goswami, who lived in the 12th century, this loving mood, loving rasa is also very much stressed. And that means if it was available in the 12th century, it had a history before – it was a result of some cultivation. Nevertheless Mahaprabhu has focused our attention very much on the gopi mood approach to Krishna. Therefore we can say that our maha-mantra is very specific, because from the aishvarya mood it brings us to the rasic mood. And that is also in a hidden, covered way, because Radharani is not mentioned. Therefore our maha-mantra is considered a very high conception, because it is not open – it’s secretly mentioning the essence. Radhe Shyam is more open, because Radharani and Shyam are mentioned; in Hare Krishna – no direct mention of Radha. It’s a big jump from Narayan mood. Radhe-Shyam mantra is svakiya mantra – everything is open. Svakiya means ‘he is mine’ or ‘she is mine’. So everything is open – Radhika is there, Krishna is there. While in the Hare Krishna maha-mantra Radharani is not directly mentioned, and therefore this is considered parakiya mood – hidden, secret love.

Question of Yamuna: How was the Hare Rama mantra for Kali-yuga changed into Hare Krishna? And in which scripture this shift of Mahaprabhu is described?

Swami Tirtha: Hare Rama mantra is mentioned in the Kali-santarana Upanishad. It is described by Shrila Shridhara Maharaj that as an upanishad is a secret teaching, it’s not public, but then how to make a secret mantra public? You cannot. Therefore Mahaprabhu changed it to start with Hare Krishna for that reason, and then it became a public mantra.

Yamuna: So He followed the rule by going around it.

Swami Tirtha: Well, it’s a little more complicated than that. But one thing is for sure – mercy overcomes all the rules and difficulties. Therefore we have to apply this principle! Therefore we don’t consider a vaishnava according to the material qualities. Therefore we are not lost in the complicated intricacies of the different rituals. Why? Because by devotion and by the mercy of the maha-mantra everything is possible. So please, don’t forget this principle! We have a transcendental object in our hands! It comes from beyond! That might bring this extra power that we need to overcome the shortcomings.

Different sources lead us to this conception that by emotionally surcharged way we should approach and chant the names of God. What is the first mantra of the Shrimad Bhagavatam? Om namo bhagavate vasudevaya – this is like an invocation. But check the first shloka. Janmady asya – it’s also mentioned in the Vedanta Sutra. But what is most important here – satyam param dhimahi. This is the end of the first shloka – satyam param dhimahi – “Let’s meditate on the supreme absolute truth!”[1] And what is the last shloka of the Bhagavatam? Nama-sankirtanam yasya/ sarva-papa pranashanam/ pranamo duhkha-shamanas/ tam namami harim param – “The holy name of Shri Krishna can purify us from all sins, all shortcomings of character and all limitations. Therefore we should pay respects to the holy name.”[2] I think this is very remarkable – that from a general invitation to meditate over the supreme truth, we come to the understanding of ‘Chant the holy names!’ That also proves that it’s fully in harmony with Mahaprabhu’s mood. And actually chanting and propagating the holy name is also part of the yuga-dharma.

The different yugas were dominated by different gunas or qualities. Sattva in Satya-yuga is stability and it’s in ayshvarya mood, respectful. Kali-yuga is dominated by a total block-out of any deeper understanding, it’s full ignorance. But this is very beneficial for higher rasa. I told you that, please, build your Satya-yuga in the character – be focused on meditation, on tapas, simplicity, etc. Not in a historical way, but in a personal way.

Kripadham: I’d like to ask how – by developing these sattvic qualities in us – to keep our tamasic divine vision?

Swami Tirtha: No, don’t worry! Until you don’t have the divine blindness, don’t worry to develop your spiritual vision. But actually this is a question of deeper cultivation. Generally we can say that live according to dharma and think according to rasa. And not the other way round that live according to rasa and think according to dharma – that’s disgusting.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam 1.1.1

[2] Shrimad Bhagavatam 12.13.23

(Idézetek a Szent Névről – Szvámí Tírtha 2013 júliusában Ludastón elhangzott tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kérdés: Maháprabhu előtt miként volt a Szent Név, a krsna-nám jelen?

Szvámí Tírtha: A Szent Név inkább Visnuként és Hariként volt jelen, hari-námnak nevezték. Ám természetesen a krsna-nám mindig megtalálható. Dzsajadév gószvámí ideje óta, aki a 12. században élt, ez a szeretetteljes hangulat, szeretetteljes rasza is nagy hangsúlyt kap. S ez azt jelenti, hogy ha már a 12. században ismerték, akkor a története régebbre nyúlik vissza – meglévő rendszeres gyakorolás előzte meg. Azonban Maháprabhu volt az, aki nagymértékben ráirányította a figyelmünket arra a hangulatra, ahogy a gópík közelítenek Krsnához. Tehát mondhatjuk, hogy a mahá-mantra nagyon különleges, mert az aisvarja hangulatból a raszikus hangulatba visz el bennünket. S azt is rejtett, burkolt módon, mert Rádháráníról nincs szó. Így a mi mahá-mantránkat nagyon magas elképzelésnek tartják, mivel nem nyílt – titokban említi a lényeget. A Rádhé-Sjám mantra nyíltabb, mert Rádháráníról és Sjámról szól, a Haré Krsna mantra – direkt módon nem szól Rádháról. .Ez egy nagy ugrás a Nárájan hangulattól. A Rádhé-Sjám szvakíja mantra – minden nyilvános. Szvakíja azt jelenti, hogy „Ő az enyém”‘. Tehát minden nyilvános – szerepel benne Rádhiká, szerepel benne Krsna. Míg a Haré Krsna mahá-mantrában Rádháráníról direkt módon nem történik említés, ezért ezt parakíja hangulatnak – rejtett, titkos szerelemnek tartják.

Jamuná kérdése: Miként alakult át a kali-juga Haré Ráma mantrája Haré Krsna mantrává? S melyik szentírás számol be Maháprabhu e változtatásáról?

Szvámí Tírtha: A Haré Ráma mantrát a Kaliszantarana-upanisad említi. Sríla Srídhar Mahárádzs írja, hogy mivel ez egy upanisad, egy titkos tanítás, nem nyilvános; de akkor hogy lehet egy titkos mantrát nyilvánossá tenni? Nem lehet. Ezért tehát Maháprabhu megváltoztatta a sorrendet, hogy Haré Krsnával kezdődjön, s akkor nyilvános mantrává vált.

Jamuná: Tehát Maháprabhu úgy követte a szabályt, hogy megkerülte.

Szvámí Tírtha: Hát, ez azért egy kicsit összetettebb ennél. De egy dolog biztos – a könyörület legyőz minden szabályt és nehézséget. Tehát alkalmaznunk kell az elvet! Következésképpen egy vaisnavát nem az anyagi tulajdonságai alapján ítélünk meg. Tehát mi nem veszünk el a különböző szertatások bonyolult részleteiben. Miért? Mivel az odaadás és a mahá-mantra könyörülete által minden lehetséges. Tehát kérlek benneteket, hogy ne felejtsétek el ezt az elvet! Egy transzcendentális dolog van a kezünkben, ami odaátról származik! Ez meghozhatja azt az erőtöbbletet, amire szükségünk van, hogy legyőzzük a hiányosságainkat.

Különféle források vezetnek el minket ahhoz az koncepcióhoz, hogy túlcsorduló érzelmekkel kell közelítenünk Istenhez és zengenünk szent neveit. Mi az első mantra a Srímad Bhágavatamban? Óm namó bhagavaté vászudévája – ez egy megszólítás, segítségül hívás. De nézzük csak az első slókát! Dzsanmádj aszja – ezt a Védanta-szútrában is említik. De ami itt a legfontosabb – szatjam param dhímahi. Ez az első slóka vége– szatjam param dhímahi – „Meditáljunk a legfelsőbb Abszolút Igazságon!”[1] S mi a Bhágavatam utolsó slókája? Náma-szankírtanam jaszja/ szarva-pápa pranásanam/ pranámó duhkha-samanasz/ tam namámi harim param – „Krsna szent neve minden utálatos bűntől, minden alantas jellemvonástól és nyomorúságtól megszabadíthat bennünket. Ajánljuk hát hódolatunkat őelőtte!”[2] Úgy gondolom, ez nagyon figyelemre méltó – hogy egy általános meghívásból, hogy meditáljunk a legfelsőbb igazságon, eljutunk annak a megértéséhez, hogy ’Zengjétek a szent neveket!’ Ez bizonyítja azt is, hogy teljes a harmónia Maháprabhu hangulatával. S valójában a Szent Név zengése és terjesztése szintén a juga-dharma része.

A különböző jugákban különféle gunák vagy tulajdonságok domináltak. A szattva a szatja-jugában stabilitás, tiszteletteljes ajsvarja-hangulatban. A kali-jugában a mélyebb megértés bármely formája teljes mértékben gátolt, maximális a tudatlanság. De ez nagyon jótékony a magasabb rasza szempontjából. Mondtam, hogy kérlek benneteket, hogy építsétek fel a saját szatja-jugátokat a jellemetekben – koncentráljatok a meditációra, a vezeklésre, az egyszerűségre stb.! Nem történelmi, hanem személyes értelemben.

Krpadhámá: Azt szeretném kérdezni, hogyha magunkban kifejlesztjük ezeket a jóság minőségébe tartozó tulajdonságokat, hogyan őrizzük meg a szent tudatlanság isteni látásmódját?

Szvámí Tírtha: Ne aggódj! Amíg nem teszel szert isteni vakságra, ne aggódj azon, hogy saját spirituális látásmódot fejlessz ki!  De valójában ez elmélyültebb gyakorlás kérdése. Általában azt mondhatjuk, hogy élj. a dharma szerint, és gondolkozz a rasza szerint. S ne fordítva, hogy élj a rasza szerint, és gondolkodj a dharma szerint – az undorító.

(folytatjuk)

[1] Srímad Bhágavatam 1.1.1

[2] Srímad Bhágavatam 12.13.23

(откъс от семинар на Свами Тиртха за святото име, Лудащо, юли 2013) 

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос: Преди Махапрабху как е присъствало святото име, кришна-нам?

Свами Тиртха: Святото име е присъствало повече като Вишну или Хари. Назовавали са го по-скоро хари-нам. Разбира се, кришна-нам също винаги присъства. Още от времето на Джаядев Госвами, който е живял през Дванадесети век, това любящо настроение, любовната раса, също е много подчертано. Което означава, че щом е съществувало в Дванадесети век, то си има история отпреди – било е резултат на някакво култивиране. Все пак Махапрабху е този, който насочва вниманието ни изключително силно върху настроението на гопите като отношение към Кришна. Затова можем да кажем, че нашата маха-мантра е много специфична, защото от настроението аишваря ни отвежда в настроение на раса. При това по таен, прикрит начин, тъй като Радхарани не е спомената. Така че нашата маха-мантра е считана за много висша концепция, понеже не е открита – тя тайно говори за същината. Радхе-Шям е по-открита, защото Радхарани и Шям са назовани; но в Харе Кришна никъде не се споменава пряко Радха. Това е огромен скок от настроението Нараяна. Мантрата Радхе-Шям е свакия мантра – всичко е открито, явно. Свакия означава „той е мой” ли „тя е моя”. Така че всичко е ясно – Радхика е там, Кришна е там. Докато в Харе Кришна маха-мантра Радхарани не е директно назована и затова се счита, че тази мантра е в настроението паракия – скрита, тайна любов.

Въпрос на Ямуна: Как Харе Рама мантрата за Кали Юга е била променена в Харе Кришна? И в кое писание е описана тази промяна, извършена от Махапрабху?

Свами Тиртха: Харе Рама мантрата е упомената в „Кали Сантарана Упанишад”. Шрила Шридхара Махарадж обяснява, че тъй като упанишадите са тайни учения, те не са публични; но тогава как да направиш една тайна мантра общодостъпна? Не можеш. Затова Махапрабху я е променил да започва с Харе Кришна, именно по тази причина и тогава тя е станала публична мантра.

Ямуна: Значи Той е спазил правилото като го е заобиколил.

Свами Тиртха: Малко по-сложно е от това. Но едно е сигурно – милостта надхвърля всички правила и трудности. Затова и ние трябва да прилагаме този принцип! По тази причина не преценяваме един ваишнава според материалните му качества. Затова и не се изгубваме в заплетените сложнотии на различните ритуали. Защо? Защото чрез преданост и с милостта на маха-мантрата всичко е възможно. Така че моля ви, не забравяйте този принцип! Имаме трансцендентален обект в ръцете си! Това е нещо, което идва отвъд и може да ни донесе онази свръх-сила, от която се нуждаем, за да надмогнем недостатъците.

Различни източници ни водят към това разбиране, че трябва да подходим и да възпяваме имената на Бога по наситен с емоции начин. Коя е първата мантра в „Шримад Бхагаватам”? Ом намо бхагавате васудевая е като призив. Но вижте първата шлока. Джанмадй ася – същото се споменава и във „Веданта Сутра”. Ала кое е най-важното в този стих – сатям парам дхимахи. Това е краят на първата шлока – сатям парам дхимахи – „Нека да медитираме върху Върховната Абсолютна Истина!”[1] А коя е последната шлока в „Бхагаватам”? Нама-санкиртанам яся/ сарва-папа пранашанам/ пранамо духкха-шаманас/ там намами харим парам – „Святото име на Шри Кришна може да ни пречисти от всички грехове, от всички недостатъци на характера и от всички ограничения. Затова нека отдаваме почит на святото име.”[2] Мисля, че това е забележително – как от една обща покана за медитация върху Абсолютната истина достигаме до разбирането: „Възпявайте светите имена!” Това също доказва, че е в пълна хармония с настроението на Махапрабху. И всъщност възпяването и разпространяването на святото име също е част от юга-дхарма.

Различните юги са под властта на различни гуни или качества. Саттва в Сатя Юга означава стабилност и това е почтителното настроение айшваря. Кали Юга е доминирана от тотален блокаж на всякакво по-задълбочено разбиране – пълно невежество. Но това е много благотворно за по-висша раса. Казвал съм ви: моля ви, изграждайте своя собствена Сатя Юга в характера си – съсредоточавайте се върху медитация, отреченост, простота и т.н. Не в исторически, а в личен план.

Крипадхам: Бих искал да попитам как да развием тези саттвични качества у себе си така, че да поддържаме тамастичната си божествена визия?

Свами Тиртха: Не, не се притеснявайте! Докато не сте добили онази божествена слепота, не се безпокойте, че развивате божествено виждане. Но всъщност, това е въпрос на по-дълбоко култивиране. Най-общо можем да кажем: живей според дхарма и мисли според раса. А не обратното: да живееш според раса, а да мислиш според дхарма – това е отблъскващо.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам” 1.1.1

[2] „Шримад Бхагаватам” 12.13.23