



Archive for July 18th, 2019
Jul
18
(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)
(continues from the previous Friday)
Question of Damodar: What I am hearing about guru-disciple relationship, takes me to the direction of thoughts that it’s possible that somewhere before the positions of these two personalities have not been in the form of guru-disciple. Maybe they could be completely normal – like friendship, like husband and wife. So, it comes out that one of these two personalities somehow managed to elevate himself on the spiritual path, while the other one remained backwards.
Swami Tirtha: I’d like to agree with you. Of course this is my private, personal opinion. But this is heresy, so beware! If you listen to this, in some cases they will burn you at the stake. Yet do you want to hear my opinion?
Answers: Yes!
Swami Tirtha: This is the way to improve your desire. So, I also think that due to some divine arrangement these positions, accepted by one and the other, might change from time to time. But I wouldn’t say that one could elevate and the other remained back. Because without a younger brother there is no senior brother. Without a weak one there is no powerful one. The other party is very much necessary for the connection. And maybe the younger one is more important than the powerful one. If there is nobody to save, what can a savior do? So, the fallen guys are very important because this will engage the saviors in their duty, this will help them to accomplish their divine mission. Therefore we should be very careful about our vision. Pure spirituality is 100 percent perfect. Not that one is better and the other is weak or not so elevated. Everything is divine; on the divine platform everything is divine. Shridhara Maharaj says that in the spiritual sky even the specks of dust should be considered as superior. Everything is divine there.
Guru is a special person. Why? Not due to his human character, but due to the divine function that is manifested through that person. Therefore it is said in the Shrimad Bhagavatam that who considers the murti to be a stone, or the holy place to be a simple reservoir of water, or the spiritual master to be a simple person… well, he is an animal – it’s a big mistake. Big mistake, because then you miss something. What does a horse do at the Ganges? Goes there and drinks the water. This is not bad if you drink the Ganges water, but you know, he cannot take a purifying bath in the waves of the sacred river.
Of course there are many critics. One famous person said: “I was waving the ghee lamp to this piece of stone for years and nothing happened! If you think that taking a bath in a holy river will purify you, then what about the fish there? They should be holy!” You can never know! Anyway, you will always find criticism about sacred things, sacred objects, sacred faith. But if you want to find the essence, then you should come to the spiritual platform, where the cloud of illusion doesn’t block your vision. And if there is such an intimacy of the connection between souls, that they are ready to exchange their roles even, I think that is very high.
But why I said that this is heresy? Because in most of the cases you will hear: ‘Oh, the spiritual master is a Param-Bhagavat! He is absolute and we have to tremble in front of him!’ But what happens if he doesn’t feel satisfied with some guys always trembling? He needs sometime some reliable, reasonable guys around him.
So, the roles might change under certain divine arrangement – they might change their positions of being a guru, being a disciple. But this is my personal understanding. And I have something to support that vision. For example, the guru should be considered the main authority on any questions. Shrila Prabhupad was a famous guru and a big authority on many things. His disciples took him to a studio to make some recordings, Prabhupad had the earphones, he was listening to the different tracks. Then the devotees asked: “Prabhupad, how should we mix the different tracks?” And he said: “I don’t know! You know it better!” Would you expect such an answer from your divine master: “I don’t know!” You wouldn’t expect such an answer. But this shows his humility: “I’m not an authority in sound engineering! I can play the mridanga, I can sing my song! This is your job, do it!”
Or what did Krishna do? God Supreme, controller of everything, the worshipable and servable object of all! He took the position of Partha-sarathi – the chariot driver of Arjuna. God became a servant. So, He is ready to change his position. Isn’t that intimate? When He is ready to give up His divine position and He acted like a friend, like a servant to His worshipper. So, this exchange of positions, when the servant and the master change – I say in very intimate cases it might happen.
(to be continued)
Jul
18
(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
Dámódar kérdése: Amit a guru-tanítványi kapcsolatról hallok, abba az irányba vezeti a gondolataimat, hogy lehetséges, hogy valahol korábban ennek a két személynek a helyzete nem guru-tanítványi formában létezett. Talán teljesen szokványos kapcsolatban állhattak, mint például baráti vagy férj és feleség viszonyban. Tehát úgy tűnik, hogy e közül a két személy közül az egyiküknek valamiképp sikerült felemelkednie a lelki úton, míg a másik elmaradt tőle.
Szvámí Tírtha: Szeretnék egyetérteni veled. Persze ez az én személyes véleményem. De ez eretnekség, úgyhogy vigyázz! Ha ezt végighallgatod, akkor némely esetekben máglyán fognak elégetni. Mégis, szeretnétek meghallgatni a véleményemet?
Válaszok: Igen!
Szvámí Tírtha: Ez a módja a vágyak fokozásának. Tehát én is azt gondolom, hogy valamifajta isteni elrendezés folytán ezek a pozíciók, melyeket az egyik s a másik elfoglalt, időről időre változhatnak. Azt azonban nem mondanám, hogy az egyikük felemelkedik, míg a másik hátra marad. Mert a fiatalabb testvér nélkül nincsen idősebb testvér. Gyenge nélkül nincs erős. A másik fél nagyon fontos a kapcsolatban. S talán a fiatalabb sokkal fontosabb, mint az ereje teljében levő. Ha nincs kit megmenteni, mit tehet egy megmentő? Tehát, az elesett személyek nagyon fontosak, mert lehetőséget teremtenek a megmentőknek, hogy tegyék a dolgukat, s ez segítségükre lesz abban, hogy beteljesítsék isteni küldetésüket. Ezért nagyon körültekintőnek kell lennünk a látásmódunkat illetően. A tiszta lelkiség száz százalékig tökéletes. Nem arról van szó, hogy az egyik jobb, a másik gyenge, vagy nem annyira emelkedett. Minden isteni; az isteni szinten minden isteni. Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy a lelki égbolton még a porszemre is úgy kell tekintenünk, mint feljebbvalónkra. Ott minden isteni.
A guru egy különleges személy. Miért? Nem az emberi jellemzői miatt, hanem annak az isteni funkciónak a következtében, mely személyén keresztül megnyilvánul. Ezért mondja a Srímad Bhágavatam, hogy aki a múrtit kőnek tekinti, vagy a szent helyet egyszerű víztárolónak, vagy a lelki tanítómestert hétköznapi embernek… nos, akkor az illető egy állat – ez egy óriási hiba. Nagy hiba, mert valamit elszalaszt. Mit tesz egy ló a Gangesznél? Odamegy és iszik a vizéből. Az nem rossz, ha iszol a Gangesz vizéből, de értitek ugye, a ló nem képes tisztító fürdőt venni a szent folyó hullámaiban.
Természetesen, sok kritizáló létezik. Egy híres ember mondta: „Évekig köröztem ghí lámpással ezt a kődarabot imádva, és semmi sem történt! Ha azt gondolod, hogy a szent folyóban való fürdés meg fog tisztítani téged, akkor mi van a halakkal? Szentnek kell lenniük!” Soha nem tudhatod! Akárhogy is, mindig lesznek, akik a szent dolgokat, szent tárgyakat, a szent hitet kritizálják. Azonban, ha szeretnél rálelni a lényegre, akkor el kell jutnod a lelki szintre, ahol az illúzió fátyla nem gátolja a látásodat. S ha létezik ilyesfajta bensőséges kapcsolat lelkek között, hogy készek rá, hogy akár még szerepet is cseréljenek, akkor azt hiszem az nagyon magas szint.
De miért mondtam azt, hogy ez eretnekség? Mert a legtöbb esetben azt fogod hallani, hogy: ‘A lelki tanítómester egy Param-Bhágavata! Abszolút szinten áll, és reszketnünk kell előtte!’ De mi van akkor, ha őt nem teszi elégedetté, hogy valakik állandóan reszketnek előtte? Szüksége van néha megbízható, értelmes emberekre maga körül.
Tehát a szerepek változhatnak bizonyos isteni elrendezés folytán – néha guru és tanítvány pozíciót cserélhetnek. De ez az én saját megértésem a dolgot illetően. S van, ami alátámasztja ezt a látásmódot. Például, a gurut a legfelsőbb tekintélynek kell tartanunk bármilyen kérdést illetően. Sríla Prabhupád híres guru és jelentős szaktekintély volt sok dologban. A tanítványai elvitték egy stúdióba, hogy felvételeket készítsenek vele. Prabhupád fején a fülhallgatóval különböző zenéket hallgatott meg, majd a bhakták megkérdezték: „Prabhupád, hogyan keverjük ezeket a különböző zenéket?” Erre ő azt mondta: „Nem tudom! Ti jobban tudjátok!” Várnál ilyen választ a lelki tanítómesteredtől: „Nem tudom!?” Nem várnál ilyen választ. De ez mutatja az alázatosságát: „Nem vagyok egy szakértő hangmérnök! Tudok mrdangán játszani, tudok énekelni! Ez a ti dolgotok, csináljátok!”
Vagy mit tett Krsna? Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindenek irányítója, az imádandó, akit mindannyian szolgálunk! Elvállalta a Pártha-szárathí pozíciót – Ardzsuna kocsihajtójának helyzetét. Isten szolgává lett. Tehát, Ő kész rá, hogy megváltoztassa a pozícióját. Ugye milyen bensőséges? Amikor kész rá, hogy feladja isteni helyzetét és barátként cselekedjen, vagy imádója szolgájaként. Tehát, a pozícióknak ez a felcserélése, amikor a szolga és a mester helyet cserélnek – azt mondom, hogy nagyon bensőséges helyzetekben megtörténhet.
(folytatása következik)
Jul
18
(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)
(продължава от предишния петък)
Въпрос на Дамодар: Това, което чувам за връзката между гуру и ученик, ме навежда на мисълта, че е възможно някога в миналото позициите на тези две личности да не са били под формата на гуру и ученик. Може да са били съвсем нормални – например приятели, или съпруг и съпруга. И излиза, че единият от двамата по някакъв начин е успял да се издигне по духовния път, а пък другият е изостанал.
Свами Тиртха: Бих искал да се съглася с теб. Разбира се това е мое лично мнение. Обаче е ерес, предупреждавам! Ако слушате такива неща, в някои случаи могат да ви изгорят на кладата. Искате ли въпреки това да чуете моето мнение?
Отговор: Да!
Свами Тиртха: Това е начинът да провокирам желанието ви. Аз също мисля, че благодарение на някаква божествена подредба тези позиции, приемани от единия и от другия, може да се променят от време на време. Но не бих казал, че единият е успял да се издигне, а другият е останал назад. Защото без по-малък брат няма по-голям брат. Без да има слаб, няма силен. Другата страна е изключително необходима за връзката. И може младшият да е дори по-важен от силния. Ако няма кого да спасява, какво може да направи спасителят? Така че падналите са много важни, защото това ще ангажира спасителите в техния дълг, ще им помогне да осъществят божествената си мисия. Затова трябва да сме много внимателни за своето виждане. Чистата духовност е 100% съвършена. Не е така, че единият е по-добър, а другият е слаб и не толкова извисен. Всичко е божествено; на божественото ниво всичко е божествено. Шридхара Махарадж казва, че в духовното небе дори прашинките трябва да бъдат считани за по-висши. Всичко е божествено там.
Гуру е специална личност. Защо? Не заради човешкия си характер, а заради божествената функция, проявяваща се чрез този човек. Затова в „Шримад Бхагаватам” се казва, че този, който счита, че муртито е камък, или че святото място е просто някакъв водоем, или че духовният учител е просто човек… ами, той е животно – това е голяма грешка. Голяма грешка, защото тогава изпускате нещо. Какво прави един кон на Ганг? Отива там и пие вода. Не че е лошо да пиеш вода от Ганг, но разбирате, той не може да приеме пречистваща баня във вълните на свещената река.
Разбира се, има много критици. Един известен човек е казал: „Размахвах гхи-лампата пред това парче камък години наред и нищо не се случи! Ако си мислите, че къпането в някоя свещена река ще ви пречисти, тогава какво да кажем за рибите там? Те би трябвало да са светци!” Човек никога не знае! Тъй или инак, винаги ще срещате критики към свещените неща, свещените обекти, свещената вяра. Но ако искате да намерите есенцията, трябва да стигнете до духовното ниво, където облакът на илюзията не препречва виждането ви. И ако съществува такава интимност на връзката между душите, та те да са готови дори да сменят ролите си, мисля, че това е много висше.
Обаче защо казах, че това е ерес? Защото в повечето случаи ще чуете: „О, духовният учител е Парам-Бхагават! Той е абсолютен и ние трябва да треперим пред него!” Но какво ако гуру не се чувства удовлетворен наоколо му винаги да има някакви треперушки? Понякога са му нужни благонадеждни, разумни хора, на които може да се разчита.
И така, ролите може да се променят по дадена божествена подредба – гуру и ученик могат да сменят позициите си. Но това е мое лично разбиране. И мога с нещичко да подкрепя това виждане. Например, гуру трябва да бъде считан за главен авторитет по всеки въпрос. Шрила Прабхупад е бил известен гуру и голям авторитет за много неща. Учениците му го завели в някакво студио да правят записи – Прабхупад бил със слушалки, слушал различните тракове. Тогава учениците го запитали: „Прабхупад, как да миксираме различните тракове?” И той казал: „Не знам! Вие знаете по-добре!” Бихте ли очаквали такъв отговор от своя божествен учител: „Не знам!” Не бихте очаквали. Но това разкрива неговото смирение: „Аз не съм авторитет в звуковото инженерство! Мога да свиря на мриданга, мога да си изпея песента! Другото е ваша работа, свършете я!”
Или пък какво прави Кришна? Върховният Господ, който контролира всичко, онзи, когото обожават и на когото служат всички! Той приема позицията на Партха-саратхи – колесничар на Арджуна. Богът е станал слуга. Така че Той е готов да смени позицията си. Нима това не е интимност? Когато Той е готов да изостави божествената си позиция и да се държи като приятел, като слуга на Своя поклонник. Така че тази смяна на ролите, когато слуга и господар се разменят – казвам, че в много интимни случаи е възможно да се случи.
(следва продължение)
Jul
18
(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía)
(Continuación de la conferencia del pasado viernes)
Pregunta de Damodar: De lo que he oído de la relación entre Gurú y discípulo, he llegado a pensar en la posibilidad que en el pasado. Las posiciones de ambas personas no habían tenido la forma de Gurú y discípulo. Pueden haber sido relaciones normales – tales como relaciones entre amigos o entre esposos. Resulta que uno de los dos de algún modo se ha elevado en su camino espiritual mientras que el otro ha atrasado.
Swami Tirtha: Quisiera ponerme de acuerdo con Vos. Es mi opinión privada, por supuesto. Por lo tanto es una Heredia, poned atención! Ei escucháis semejantes afirmaciones en algunos casos podrían llevaros a la hoguera. A pesar de ello, queréis escuchar mi opinión?
Respuestas: Si!
Swami Tirtha: Es el modo de provocar vuestros deseos. También creo que gracias a un divino arreglo estas posiciones aceptadas por el gurú y el discípulo, pueden cambiar de vez en cuando. No diría por lo tanto que el primero se ha elevado y el otro se ha atrasado. Puesto que sin hermano menor no puede haber hermano mayor. Sin algún débil no habrá otro fuerte. Para la conexión la otra parte es indispensable. Tal vez el menor fuera más fuerte que el mayor. Si no hay a quien salvar, que es lo que puede hacer el salvador? Son muy importantes los caídos ya que van a obligar al salvador a ponerse consciente de su deber, van a ayudar en el cumplimiento de su divina misión. Por esta razón debemos poner mucha atención en nuestro modo de ver. La pura espiritualidad es perfecta a 100% Nada de que uno sea mejor, débil o fuerte ni de que no sea tan elevado. En el nivel divino todo es y esta divino. Shridhara Maharaj dice que en el cielo espiritual, los minúsculos polvillos deben ser considerados como siendo superiores. Alla todo es divino.
Gurú es una persona especial. Por qué? No por su carácter humano sino por la divina función que se manifiesta en esta persona. Por esta misma razón en la . Shrimad Bhagavatam se dice que la persona que considera que murti no es más que una piedra o que un lugar santo no es más que un embalse o que el maestro espiritual no es más que un hombre, un fulano cualquiera…o más bien un animal – todo ello es enorme error. Enorme error puesto que se ha omitido algo. Que es lo que va a hacer un caballo en la ribera de Ganges? Ha ido allí para beber agua. del Ganges pero ya veis bien, el caballo no puede purificarse en las aguas del rio sagrado.
Por supuesto hay numerosos criticastros y criticones. Un fulano celebre ha dicho:
“Durante largos años estaba dando manotazos con la lámpara ghee frente a un trozo de piedra y no ocurrió nada de nada! Si creéis que con bañarse en un rio sagrado puede llegar a purificaros, que vamos a decir de los peces en este rio? Deberian llegar a ser unos santos!!” Nunca se sabe! De todos modos, siempre vais a encontrar unas críticas sobre cosas sagradas, objetos sagrados, fe sagrada. Si queréis llegar a la esencia, debéis adquirir una plataforma spiritual en la que la nube de la ilusión no puede bloquear vuestra visión. Y si existiera una conexión intima entre las almas, hasta el punto en que ambas estuvieren listas a intercambiar sus papeles, creo que la altura de aquella l plataforma es muy superior.
Pero porque he dicho que es una herejía? Es que en la mayoría de los casos vais a escuchar: ‘Oh, el maestro espiritual es un Param-Bhagavat! Él es absoluto mientras que nosotros debemos temblar frente a Él! Y que es lo que pasa cuando el Gurú no se siente satisfecho: a su derredor no hay más que unos temblorosos? A veces El necesita unas personas fiables y razonables a Su lado.
Así que los papeles pueden cambiar en acuerdo con un arreglo divino – Gurú y discípulo pueden cambiar de posiciones. Es mi visión personal. Y puedo argumentarme. Por ejemplo, el Gurú debe ser considerado como autoridad incontestable en cualquier asunto. Shrila Prabhupad era un famoso Gurú y gran autoridad en muchos asuntos. Sus alumnos lo llevaron a un estudio de grabaciones -, Prabhupad usaba auriculares y escuchaba diferentes tracs. Los devotos preguntaron: “Prabhupad, como procedemos para mezclar diferentes tracs?”: Y El respondió: “No sé!, Vos lo sabéis mejor!” Acaso podríais esperar semejante respuesta de vuestro divino Gurú: “No lo sé!” No, no podréis esperar semejante respuesta. Por lo tanto esta respuesta demuestra Su humildad: “No soy autoridad en material de ingeniería del sonido! Puedo tocar la mridanga, puedo cantar mi cancioncilla! Lo demás es asunto vuestro. Hacedlo!
Y que es lo que hace Krishna? Dios supremo que está controlándolo todo. El acepta la posición de Partha-sarathi – el cochero Arjuna. Dios llega a ser servidor. El esta listo a cambiar de posición. Acaso esto no es intimidad? Cuando El está listo a abandonar Su divina posición y de comportarse amistosamente llegando a ser servidor de Su devoto dedicado. Este cambio de papeles y posiciones cuando el servidor y el amo llegan a intercambiarse – afirmo que esto puede ocurrir en numerosos casos de intimidad.
(Sigue continuacion)
Jul
18
(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)
(продолжение с предыдущей пятницы)
Вопрос Дамодара: То, что я слышу об отношениях гуру-ученик, подводит меня к мысли о том, что, возможно, где-то раньше позиции этих двух личностей не были в форме гуру-ученика. Может быть они были совсем нормальными – например друзья, или супруг и супруга. И выходит, что один из них каким-то способом успел продвинуться по духовному пути, а другой отстал.
Свами Тиртха: Хотел бы я согласиться с тобой. Конечно это мое личное мнение. Однако это ересь, предупреждаю! Если будете слушать такие вещи, когда-нибудь вас могут сжечь на костре. Хотите все таки услышать мое мнение?
Ответ: Да!
Свами Тиртха: Это способ спровоцировать ваше желание. Итак, я также думаю, что благодаря какому-то божественному плану эти позиции, принятые одним и другим, могут время от времени меняться. Но я бы не сказал, что один успел продвинуться, а другой отстал. Потому что без младшего брата нет старшего брата. Без слабого, нет сильного. Другая сторона исключительно необходима для связи. И может младший даже важнее сильного. Если нет кого спасать, что может сделать спаситель? Так что падшие очень важны, потому что это привлечет спасителей к выполнению их долга, поможет им осуществить свою божественную миссию. Поэтому мы должны быть очень внимательными в своем понимании. Чистая духовность 100% совершенна. Не то, чтобы один лучше, а другой слаб или не так возвышен. Все божественно; на божественном уровне все божественно. Шридхара Махарадж говорит, что в духовном небе даже пылинок нужно считат более высшими. Все божественно там.
Гуру это специальная личность. Почему? Не из-за своего человеческого характера, а из-за божественной функции, проявляющейся через этого человека. Поэтому в „Шримад Бхагаватам” сказано, что тот, кто считает, что мурти это камень, или что святое место это просто какой-то водоем, или что духовный учитель это просто человек… ну, он животное – это большая ошибка. Большая ошибка, потому что тогда вы что-то упускаете. Что делает лошадь у Ганги? Идет туда и пьет воду. Не то что плохо пить воду с Ганги, но вы понимаете, она не может принять очищающую ванну в волнах священной реки.
Конечно, есть немало критиков. Один известный человек сказал: „Я много лет махал лампадой перед этим кусочком камня, и ничего не произошло! Если вы думаете, что омовение в святой реке очистит вас, то что происходит там с рыбой? Они должны быть святыми!” Никогда не можем знать! Так или иначе, всегда встретите критиков священных вещей, священных объектов, священной веры. Но если хотите найти сущность, надо достичь духовный уровень, где облако иллюзии не загораживает ваше зрение. И если между душами существует такая близость, что они готовы даже поменяться ролями, я думаю, что это очень высшее.
Однако почему я сказал, что это ересь? Потому что в большинстве случаев вы услышите: „О, духовный учитель это Парам-Бхагават! Он абсолютен и мы должны дрожать перед ним!” Но что если гуру не чувствует удовлетворения если вокруг него всегда все дрожат? Порой ему нужны благонадеждные, разумные люди, на которых можно положиться.
И так, роли могут менятся при определенной божественной аренжировке – гуру и ученик могут меняться своими позициями. Но это мое личное понимание. И у меня есть кое-что, чтобы поддержать это понимание. Например, гуру следует считать главным авторитетом по любым вопросам. Шрила Прабхупад был известным гуру и большим авторитетом относительно многих вещей. Его ученики привели его в студию чтобы сделать записи – Прабхупад был с наушниками, слушал разные треки. Тогда ученики его спросили: „Прабхупад, как микшировать разные треки?” И он сказал: „Не знаю! Вам лучше знать!” Вы ожидали ли бы такой ответ от своего божественного учителя: „Не знаю!” Не ожидали бы. Но это показывает его смирение: „Я не авторитет в звуковой инженерии! Я могу играть на мриданге, могу спеть песню! Это ваша работа, делайте ее!”
Или же что делает Кришна? Верховный Господь, который контролирует все, тот, кого обожают и кому служат все! Он принимает позицию Партха-саратхи – возничий Арджуны. Бог стал слугой. Так что Он готов сменить свою позицию. Разве это не интимно? Когда Он готов отказаться от своего божественного положения и ведет себя как друг, как слуга Своего поклонника. Итак, этот обмен позициями, когда слуга и господин меняются – я говорю, что в очень интимных случаях это может произойти.
(продолжение следует)
