



Archive for July 4th, 2019
(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)
(continues from the previous Friday)
“Suppose a disciple takes his next birth in a particular country or a particular sect. The Guru may also appear in a particular country or a particular sect, but that the disciple will again come exactly in the same position as before – that may not be. And that the Guru will also come as he did previously, in that fixed position – that also may not be. Still they will be able to recognize one another. The Guru will know about the disciple’s previous life, and the disciple will also think, ‘He knows everything about me.’ With such broadness of vision we are to look at our Guru Maharaj. So, guru-tattva means it is sakshad dharitvena: not only the person, but the person plus something more.” Sakshad means ‘directly’, hari – ‘arranged by Hari’. It’s a divine connection. ”And that arrangement is made by the Lord or His svarupa-shakti. But whatever the external circumstance, there will be no disturbance regarding the path for the disciple.”[1]
Does it make any sense for you? I think it’s very substantial. What does it mean? The story goes on two different levels. One is the external platform, where we act like gurus and like disciples. But the other, the internal story is going on permanently. So, something divine is hidden here. Therefore we should approach this topic with the utmost care. Because something very important is hidden here. Maybe you have some questions?
Question of Kripadham: Does it mean that guru-tattva itself is a person in the same way as guru is a person? Because it comes from svarupa-shakti…
Swami Tirtha: It was mentioned that this is under the protection of either God or His svarupa-shakti. So, you can decide which rasa you want to enter. Because then you have to select your guru accordingly. For a general rasa you can have God’s given guru-tattva. For a special rasa you have to obtain a guru from svarupa-shakti.
Kripadham: So, if a guru leaves and we remain on this material platform, practically the possibility for him to come, exactly that personality to come back for us is very minimal.
Swami Tirtha: Yes! But you can go with him!
Kripadham: But in case it happens that the disciple is not much surrendered and respectively he cannot follow the guru, guru somehow manifests – it doesn’t matter if on the moon or somewhere else – and the disciple again recognizes him. And you said the guru will also recognize the disciple.
Swami Tirtha: ‘Hey, again this guy – no! Save me, God!’
Yamuna: But for the disciple it will be: “Again my guru!”
Swami Tirtha: ‘Again, I can suck his blood!’
Yamuna: Maharaj, we have very different views of the same situation.
Swami Tirtha: Depends on the side.
Kripadham: So, I am asking, then what is it that is recognizing, if that’s not the same person? Who recognizes who?
Swami Tirtha: We have to differentiate between our personality and our identity. Personality might change, because it is a part of the false ego. You build it up, you expand it according to your experience, according to your desires, etc. So it is changeable. But the identity doesn’t change. This is our real ego, our real self and the real connection should be established on that platform. Because that changeable personality is practically made up of memories and impressions. But our real identity is made up of spiritual substance. And there on that platform connections are eternal. On the material or mental platform they are changeable. Therefore I said the story goes on two levels. One is the external, which changes from time to time; and one is the essential, which doesn’t change.
So, we can say that guru-tattva is an invitation of God: “Come back to Me!” And that will not change. It’s a permanent invitation. And if you are connected to that principle, if you connect to that divine energy, you cannot go there simply with your body; you have to go there with you essence, with your atma.
(to be continued)
[1] From The Golden Staircase, Chapter 2 by Shrila Shridhar Maharaj
(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
„Tegyük fel, hogy egy tanítvány a következő alkalommal egy bizonyos országban vagy egy bizonyos szektában születik újra. Lehet, hogy a Guru szintén egy bizonyos országban vagy egy bizonyos szektában jelenik meg; de, a tanítvány lehet, hogy nem lesz pontosan ugyanabban a helyzetben, mint előzőleg. S hogy a guru szintén úgy jön el, mint előzőleg, abban a változatlan helyzetben – az is kérdéses. Ennek ellenére meg fogják ismerni egymást. A Guru ismerni fogja a tanítvány előző életét, s a tanítvány is azt fogja gondolni, hogy: „A tanítómesterem tud rólam mindent.” Ilyen széleskörű látásmóddal kell tekintenünk Guru Mahárádzsánkra. Tehát a guru-tattva jelentése: száksád-dharitvéna – nem csupán a személy, hanem a személy és még valami plusz.” Száksát annyit tesz, hogy ‘közvetlenül’, hari – Hari által elrendezve. Ez egy isteni kapcsolat. „S ezt az Úr, vagy szvarúpa-saktija rendezi el.” Azonban legyenek bármilyenek is a külső viszonyok, a tanítvány útjának szempontjából ezek nem lesznek zavaróak. [1]
Érthető ez a számotokra? Én azt gondolom, hogy ez valami rendkívül lényeges. Hogy mi a jelentése? Az, hogy a történet két különböző szinten zajlik. Az egyik a külső színtér, ahol a guru és tanítvány szerepét játsszuk. Azonban a másik, a belső történet folyamatos. Úgyhogy itt valami isteni rejtőzik. Ezért a lehető legnagyobb gondossággal kell megközelítenünk ezt a témát, mivel valami nagyon fontos rejtőzik itt. Lehet, hogy vannak kérdéseitek?
Krpadhámá kérdése: Ez azt jelenti, hogy a guru-tattva maga is egy személy, hasonlóképpen, mint ahogy a guru is egy személy? Mivel a szvarúpa-saktiból származik…
Szvámí Tírtha: Az idézet úgy szólt, hogy ez vagy a Jóisten, vagy a szvarúpa-saktija védelme alatt áll. Tehát eldöntheted, hogy melyik raszába akarsz belépni, mert akkor a szerint kell megválasztanod a gurudat. Ha ez a szokásos rasza, akkor megkaphatod a Jóisten által adott guru-tattvát, ha ez egy különleges rasza, akkor egy a szvarúpa-saktiból származó gurura kell szert tenned.
Krpadhámá: Tehát, ha eltávozik a guru, s mi itt maradunk ezen az anyagi síkon, gyakorlatilag annak a lehetősége, hogy pontosan ugyanaz a személy jön vissza értünk, nagyon minimális.
Szvámí Tírtha: Igen! De te vele mehetsz!
Krpadhámá: De abban az esetben, hogyha megtörténik, hogy a tanítvány nem túlságosan meghódolt, s következésképpen nem tudja követni a gurut, a guru valamiképpen megnyilvánul – nem számít, hogy a holdon vagy máshol – és a tanítvány újra meg fogja ismerni őt. S azt mondtad, hogy a guru szintén meg fogja ismerni a tanítványt.
Szvámí Tírtha: ’Jaj, ne! Megint ez a fickó! Ments meg, Uram!’
Jamuná: De a tanítvány azt fogja gondolni, hogy: ‘Újra itt a gurum!’
Szvámí Tírtha: ‘Újra szívhatom a vérét!’
Jamuná: Mahárádzs, nagyon különbözőképpen látjuk ugyanazt a helyzetet.
Szvámí Tírtha: Attól függ, hogy melyik oldalon állunk.
Krpadhámá: Tehát, kérdezem, akkor mi az, ami megismer, ha az nem ugyanaz a személy? Ki ismer meg kit?
Szvámí Tírtha: Különbséget kell tennünk a személyiségünk és az identitásunk között. A személyiség változhat, mert az a hamis ego része. Azt felépíted, a tapasztalataid alapján a vágyaid stb. alapján kiterjeszted. Tehát változékony. De az identitásod az nem változik. Az a mi igazi énünk, jómagunk, és az igazi kapcsolódásnak azon a szinten kell létre jönnie. Mivel a változékony személyiség gyakorlatilag emlékekből és benyomásokból áll. De a valós identitásunk lelki természetű, s ott azon a síkon a kapcsolatok örökkévalóak. Az anyagi vagy mentális síkon pedig változékonyak, ezért mondtam azt, hogy a történet két szinten zajlik. Az egyik a külső, mely időről időre változik, s a másik az alapvető, a lényeges, ami nem változik.
Tehát azt mondhatjuk, hogy a guru-tattva egy isteni meghívás: „Jöjj vissza hozzám!” S az nem változik, az egy folyamatos, egy állandó meghívás. S ha kapcsolatban álltok azzal az elvvel, ha kapcsolódtok ahhoz az isteni energiához, oda pusztán a testetekkel nem tudtok eljutni; oda a leglényegetekkel – ami az átmá – kell eljutnotok.
(folytatása következik)
[1] Sríla Shrídhar Mahárádzs: Arany lajtorja, 2. fejezet
(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)
(продължава от предишния петък)
„Да предположим, че ученикът приема следващото си раждане в дадена страна или секта. Гуру може също да се появи в дадена страна или секта, но че ученикът отново ще дойде в същата позиция като преди – това може и да не е така. И че гуру също ще дойде както е било преди, в същата установена позиция – това също едва ли ще е така. Но те ще са способни да се разпознаят един друг. Гуру ще знае предишния живот на ученика, а ученикът също ще си мисли: „Той знае всичко за мен.” С такава широта на погледа трябва да гледаме на своя Гурумахарадж. И така, гуру-таттва означава сакшад харитвена: не просто личността, а личността плюс нещо повече.” Сакшад означава „директно”, хари – „подредено от Хари”. Това е божествена връзка. „Подредбата се извършва от Бога или от неговата сварупа-шакти. Но каквито и да са външните обстоятелства, няма да има притеснения по отношение на пътя на ученика.”[1]
Това говори ли ви нещо? Мисля, че е много значимо. Какво означава? Историята върви на две различни нива. Едното е външното ниво, където се държим като учители и като ученици. Но другата, вътрешната история продължава непрекъснато. Нещо божествено се крие там. Затова трябва да подхождаме към тази тема с изключително внимание. Защото тук е скрито нещо много важно. Може би имате някакви въпроси?
Въпрос на Крипадхам: Това значи ли, че гуру-таттва сама по себе си е личност, по същия начин както гуру е личност? Понеже идва от сварупа-шакти…
Свами Тиртха: Бе споменато, че това е под закрилата или на Бога, или на Неговата сварупа-шакти. Така че можете да решите в коя раса искате да влезете. Защото тогава ще трябва да си изберете и съответния гуру. За обичайна раса може да имате гуру-таттва дадена от Бога. За специална раса ще трябва да се сдобиете с гуру от сварупа-шакти.
Крипадхам: Значи, ако гуру напусне, а ние останем на това материално ниво, на практика възможността точно той, точно същата личност, да се върне за нас е съвсем минимална.
Свами Тиртха: Да. Обаче вие може да тръгнете с него!
Крипадхам: Но ако се случи ученикът да не е много отдаден и съответно да не може да последва своя гуру, гуру по някакъв начин се проявява – било на луната, било някъде другаде – и ученикът отново го разпознава. И се каза, че гуру също ще разпознае ученика.
Свами Тиртха: „Олеле! Пак ли този – не! Спаси ме, Господи!”
Ямуна: Но за ученикът ще бъде: „Отново моят гуру!”
Свами Тиртха: „Отново мога да смуча кръвта му!”
Ямуна: Махарадж, имаме съвсем различен поглед за същата ситуация.
Свами Тиртха: Зависи от коя страна сме.
Крипадхам: Въпросът ми е – тогава кое е това, което разпознава, щом не е същата личност? Кой разпознава кого?
Свами Тиртха: Трябва да правим разграничение между нашата личност и нашата идентичност. Личността може да се променя, тъй като тя се основава на фалшивото его. Вие я изграждате, разгръщате я в съответствие с преживяванията си, в съответствие със своите желания и т.н. Така че тя подлежи на промяна. Но идентичността не се променя. Тя е нашето истинско его, нашият истински аз; и истинската връзка трябва да се установи на това ниво. Защото променящата се личност на практика е съставена от спомени и впечатления. Но истинската идентичност е съставена от духовна същина. И там, на онова ниво, връзките са вечни. На материалното или менталното ниво те са променливи. Затова казах, че историята тече на две нива. Едното е външното, което от време на време се променя; а другото е есенциалното, което не се променя.
И така, можем да кажем, че гуру-таттва е покана от Бога: „Върни се при Мен!” И това не се променя. Това е вечна покана. И ако сте свързани с този принцип, ако се свържете с тази божествена енергия, не можете да идете там просто с тялото си; трябва да идете със своята същност, с душата си, с атма.
(следва продължение)
[1] От „Златната стълба”, глава Втора, Шрила Шридхара Махарадж
(Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía, София)
(Continuación de la conferencia del pasado viernes)
“Supongamos que el discípulo acepte su nacimiento siguiente en un país o una secta particular. También el Gurú puede aparecer en un país o una secta particular pero a que el discípulo o el Gurú vuelvan a ocupar la misma situación anterior – puede o no ocurrir igual. Sin embargo serían capaces a reconocerse mutuamente. Gurú conocería la vida anterior del discípulo y el discípulo pensaría: ‘Él lo sabe todo de mí.’ Debemos ver a nuestro Guru Maharaj con esta amplitud. Puesto que, guru-tattva significa sakshad dharitvena: no solo la persona sino la personalidad con algo encima.” Sakshad significa ‘directamente’, hari – ‘ordenado por Hari’. Es una conexion divina.” Dicha ordenación se realiza por Dios y por Su svarupa-shakti. No obstante cuales quieran circunstancia externas, no aparecerían molestias por el camino para el discípulo.”[1]
Qué sentido tiene todo ello para vosotros? Creo que es algo muy sustancial. Qué significa? La historia se desarrolla en dos niveles diferentes. Un nivel externo en el que nos comportamos como maestros y discípulos. La otra historia, la interna sigue permanentemente. Alli se oculta algo divino. Por esta razón debemos enfocar el tema con suma atención. Alli se oculta algo sumamente importante. Acaso teneis algunas preguntas?
Pregunta de Kripadham: Significaría que el guru-tattva es una persona de igual modo que el gurú mismo es una persona? Puesto que proviene de svarupa-shakti.
Swami Tirtha: Se ha mencionado ya que todo ello ocurre bajo la protección de Dios o de Su svarupa-shakti De modo que podréis decidir en qué rasa queréis entrar. Entonces deberíais escoger al respectivo Gurú. Para una rasa habitual podréis tener guru-tattva dada por Dios. Para una rasa especial deberíais obtener a un gurú de svarupa-shakti
Kripadham: Entonces, caso que el gurú se vaya y nosotros nos quedemos en este nivel material, en práctica la seria absolutamente mínima la posibilidad a que regrese exactamente la misma persona …
Swami Tirtha: Si! Pero podeis ir con el!
Kripadham: Por lo tanto, caso que el discípulo no fuere muy dedicado y no pudiere seguir a su gurú, el gurú se manifestaría de algún modo – en la luna o en otra parte y entonces el discípulo llegaria a reconocerlo.Y ya se ha dicho que el gurú también llegaría a reconocer su discípulo.
Swami Tirtha: ‘Hey, de nuevo este fulano – no! Salvage, Dios!’
Yamuna: Pero para el discípulo seria: “De nuevo mi gurú!”
Swami Tirtha: ‘De nuevo volvería a chupar su sangre!’
Yamuna: Maharaj, tenemos una visión totalmente diferente sobre la misma situación.
Swami Tirtha: Depende de la parte donde estamos.
Kripadham: Bueno, mi pregunta es qué o quién es lo que reconocemos si no se trata de la misma persona? Quién reconoce a quién?
Swami Tirtha: Debemos diferenciar la persona y su identidad. La persona puede cambiar puesto que se basa en su falso ego. Estáis formando la persona en acuerdo con vuestras experiencias y vivencias, en acuerdo con vuestros deseos y aspiraciones etc. De modo que la persona, la personalidad puede cambiar. Por lo tanto, la identidad no cambia. Es nuestro ego real y verdadero, y la conexión va a establecerse en este nivel. La personalidad que cambia en la práctica se ha formado a base de recuerdos e impresiones. Por lo tanto, la verdadera identidad se ha formado por la esencia espiritual. Allá, en aquel nivel, las conexiones son permanentes y eternas. En nivel material o mental estas conexiones pueden cambiar. Por esta razón he afirmado que la historia se desarrolla en dos niveles. Un nivel externo, que cambia con el tiempo y otro nivel esencial que no cambia, queda invariable.
Podemos afirmar pues que guru-tattva es una invitación de Dios: “Vuelve a Mí!” No va a cambiar el mensaje. Es una invitación permanente. Y con tal que estéis conectados con este principio, con tal que lleguéis a conectaros con esta energía divina, no podríais ir allí tan simplemente con vuestro cuerpo, deberíais ir con vuestra esencia, yendo allí con el alma, con vuestra atma.
(Sigue continuación)
[1] De la “Escalera Dorada”, capítulo 2 por Shrila Shridhar Maharaj
(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)
(продолжение с предыдущей пятницы)
„Предположим, ученик в следующей жизни рождается в определенной стране или в семье с определенным вероисповеданием. Гуру также может явиться в определенной стране или в определенной религиозной общине. Но вовсе не обязательно, что ученик снова будет занимать такое же положение, как и прежде. И не обязательно, что Гуру явится так же, как и прежде, заняв неизмененное положение. Но они смогут узнать друг друга. Гуру будет знать о прошлой жизни ученика, и ученик также будет думать: „Он знает обо мне все”. И именно с такой широтой видения мы и должны смотреть на нашего Гуру Махараджа. Итак, гуру-таттва означает са̄кш̣а̄дд харитвена: он не просто личность, но личность плюс нечто большее.” Сакшад означает „непосредственно”, хари – „организовано Хари”. Это божественная связь. И все это устраивается Господом или Его сварӯпа-ш́акти. Но какими бы ни были внешние обстоятельства, на пути ученика более не будет беспокойств.”[1]
Это вам говорит о чем-то? Я думаю, что это очень существенно. Что это значит? История идет на двух разных уровнях. Один из них это внешний уровень, где ведем себя как учители и как ученики. Но другая, внутренняя история продолжается непрерывно. Нечто божественное спрятано там. Поэтому мы должны подходить к этой теме максимально внимательно. Потому что здесь спрятано что-то очень важное. Может быть у вас есть какие-то вопросы?
Вопрос Крипадхама: Значит ли это, что гуру-таттва сама по себе личность, также как и гуру есть личность? Так как идет от сварупа-шакти…
Свами Тиртха: Было упомянуто, что это находится под защитой либо Бога, либо Его сварупа-шакти. Так что можете решить в какую расу хотите войти. Потому что тогда вам прийдеться выбирать и соответствующего гуру. Для обычной расы можете иметь гуру-таттву данную Богом. Для специальной расы прийдеться приобрести гуру из сварупа-шакти.
Крипадхам: Значит, если гуру уйдет, а мы останемся на этом материальном уровне, на практике возможность чтоб как раз он, точно та же личность, вернулась для нас совсем минимальная.
Свами Тиртха: Да. Однако вы можете пойти вместе с ним!
Крипадхам: Но если случится так, что ученик не очень отдавшийся и сответствено не может последовать своего гуру, гуру каким-то образом проявляется – не имеет значения на луне или где-то еще – и ученик снова его узнает. И вы сказали, что гуру тоже узнает ученика.
Свами Тиртха: „Ей! Опять этот парень – нет! Спаси меня, Господи!”
Ямуна: Но для ученика это будет: „Снова мой гуру!”
Свами Тиртха: „Я снова могу сосать его кровь!”
Ямуна: Махарадж, у нас совсем разный взгляд на одну и ту же ситуацию.
Свами Тиртха: Зависит с какой стороны мы находимся.
Крипадхам: Итак, я спрашиваю, тогда что же распознает, если это не та же личность? Кто кого узнает?
Свами Тиртха: Мы должны различать нашу личность и нашу идентичность. Личность может измениться, так как она часть фальшивого эго. Вы ее создаете, развиваете ее в соответствии с вашим опытом, в соответствии со своими желаниями и т.д. Так что она изменчива. Но идентичность не меняется. Это наше настоящее эго, наше настоящее я и реальная связь должна быть установлена на этой платформе. Потому что эта изменчивая личность практически состоит из воспоминаний и впечатлений. Но наша настоящая идентичность состоит из духовной субстанции. И там, на том уровне, связи вечные. На материальном или ментальном уровне они изменчивы. Поэтому я сказал, что история идет на двух уровнях. Один из них это внешний, который время от времени меняется; а другой это эссенциальный, который не меняется.
И так, можем сказать, что гуру-таттва это приглашение Бога: „Вернись ко Мне!” И это не меняется. Это вечное приглашение. И если вы связаны с этим принципом, если свяжетесь с этой божественной энергией, не можете пойти туда просто со своим телом; надо пойти со своей сущностью, со своей душой, с атмой.
(продолжение следует)
[1] Из „Золотой лестницы”, глава Вторая, Шрила Шридхара Махарадж
