Calendar

May 2019
M T W T F S S
« Apr   Jun »
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  



Archive for May 12th, 2019

IMG-9864

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question: It’s an interesting point that Jesus became Christ – Christos. Christa, Krishna – it’s the same! How would you comment that – human became God?

Swami Tirtha: Or divine became human? It’s a big debate for two thousand years and they could not decide yet. So how can we decide it here and now? Nevertheless – either the divine is transformed into a human or the human is transformed into some divinity – it’s a divine transformation. It shows that divinity is ready to take the role of a human and it also proves that a simple human being might elevate to a divine platform. But the way is through crucifixion. We have to die for ourselves, and then you can be born again for God, for divine service. Without that crucifixion there is no resurrection.

To show the parallels between different traditions I think it’s good to find some basic common points that people can understand. In this way many try to find similarities between historic facts, words, expressions, different points of the teachings. It usually helps people to come closer and to understand the other wording of the same message.

What is important here is the divine name. It is there in the Lord’s Prayer, mentioned in the third line. So this is important. This is the universal practice for this age – approach the Supreme through the names. And actually, do you remember the last words of Jesus on the cross?

Answer: “Eli, eli, lama sabachthani – My God, my God, why have You forsaken me?”

Swami Tirtha: Correct! If we want to decipher these words, then you will find something interesting. ‘Sa-bachthani’ – “I want to be with the devotees – sa-bhaktami!” So what was the ultimate prayer? It’s not: “Ah God, why did you leave me?” no, it was: “I want to be with the devotees again!”

But who is Christ? He is ‘The anointed one”. And when we receive initiation in our tradition, we also become anointed. It doesn’t mean that you come immediately to Jesus platform. But definitely it means that you got the chance to start a new life. That is the meaning of entering a divine school. When you join a tradition, that means you become a representative of that school. You are not a simple individual person anymore, but you are a representative of something. Your school, your master, your God – you represent them. Therefore we have to be careful, because people will judge our tradition according to you, according to us. So we should behave to represent nicely this sacred tradition. This is what I mean when I say that you are also anointed at the time of your initiation – you start to represent something.

But this is not the ultimate anointment. Because in the Brahma Samhita it is said: 

premanjana-chchurita-bhakti-vilochanena
santah sadaiva hridayeshu vilokayanti
yam shyamasundaram achintya-guna-svarupam
govindam adi-purusham tam aham bhajami

 

“I worship Govinda, the primeval Lord, because it is Him, whom pure devotees always see in their hearts in His beautiful Shyamasundara form, because their eyes are anointed with the ointment of bhakti, divine love.”[1] Anjana is ‘ointment’. Prema-anjana – the ointment of divine love is on their eyes. With such an eye we shall be able to see Him permanently.

To be a simple human being is easy. Well, not very easy to be a Jesus; but that is simpler than to be a Christ. To be an outsider is easy; but to be an insider is more responsible.

(to be continued) 

[1] Brahma Samhita 5.38

 



May

12

IMG-9864

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából) 

(az előző hétfői téma folytatása) 

Az egy érdekes meglátás, hogy Jézus Krisztussá vált – Krisztosz, Christa, Krsna – ez mind-mind ugyanaz. Hogy magyarázod ezt, az emberből Isten lett?

Szvámí Tírtha: Avagy az isteni lett emberré? Kétezer éve ez már vita tárgya, döntés még nem született ebben a kérdésben. Akkor hogyan dönthetnénk erről itt és most? Azonban akár az isteniből lett ember, akár az emberből lett Isten – ez egy isteni transzformáció. Azt mutatja, hogy az istenség kész átvenni az ember szerepét, és bizonyítja, hogy egy egyszerű emberi lény is felemelkedhet az isteni síkra, ám az út a keresztre feszítésen keresztül vezet. Meg kell halnunk saját magunk számára, s ezután tudunk újjászületni a Jóisten számára, az isteni szolgálatra, vagyis keresztre feszítés nélkül nincsen feltámadás.

A különböző tradíciók közötti párhuzamok bemutatására azt hiszem jó dolog néhány olyan közös pontot keresni, amit az emberek megértenek. Így sokan próbálnak meg hasonlóságokat találni a történelmi tények, szavak, kifejezések és a tanítások különféle pontjai között. Általában ez segít az embereknek közelebb kerülni és megérteni, hogy ugyanazt az üzenetet hogy fejezik ki másfajta szóhasználattal.  

Ami itt fontos, az az isteni név. Benne van a Miatyánkban, a harmadik sorban, tehát nagyon fontos. Ez a kor egyetemes gyakorlata – a legfelsőbb megközelítése a neveken keresztül. Emlékeztek, mik voltak Jézus utolsó szavai a kereszten?

Válasz: „Éli, Éli, lamá szabaktáni. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”

Szvámí Tírtha: Helyes! Ha meg akarjuk fejteni ezeket a szavakat, valami nagyon érdekeset fogunk találni: ‘sza-baktáni’ – „A bhaktáimmal akarok lenni – sza bhaktámi!” Mi volt hát a végső fohász? Nem ez: „Ó, Istenem, miért hagytál el engem?”, nem, hanem így hangzott: „Ismét a bhaktákkal akarok lenni!”

De ki Krisztus? Ő a ‘felkent’. S amikor beavatást kapunk a tradíciónkban, mi is felkentté válunk. Persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal a jézusi szintre kerülünk, ám azt mindenképpen jelenti, hogy esélyt kaptok egy új életre. Ez az értelme az isteni iskolába való felvételnek. Amikor csatlakoztok egy tradícióhoz, az azt jelenti, hogy annak az iskolának a képviselőivé váltok, nem pusztán magánemberek vagytok már, hanem valamit képviseltek – az iskolátokat, a mestereteket, a Jóistent – őket képviselitek. Úgyhogy vigyáznunk kell, hiszen az emberek a ti, és a mi viselkedésünk alapján ítélik majd meg a tradíciónkat. Tehát szépen kell képviselnünk ezt a szent hagyományt, ezért mondom azt, hogy az avatásotokkor felkentté váltok – elkezdtek valamit képviselni.

Ám ez nem a végső felkenés, hiszen a Brahma-szanhitában ez áll: 

„prémánydzsana-ccshurita-bhakti-vilócsanéna
szantah szadaiva hrdajésu vilókajanti
jam sjámaszundaram acsintja-guna-szvarúpam
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi “

 

Góvindát imádom, az őseredeti Urat, akit a szeretet írjával megkent szemű tiszta bhakták felfoghatatlan, számtalan tulajdonságban bővelkedő gyönyörű kékesfekete Sjámaszundar formájában mindig a szívükben látnak.[1] Anydzsana- írjával, préma-anydzsana – az isteni szeretet írja a szemükön van. Ilyen szemmel leszünk képesek egyfolytában Őt látni.

Könnyű egyszerű embernek lenni, nem annyira könnyű Jézusnak, de ez még egyszerűbb, mint Krisztusnak. Kívülállónak lenni könnyű, ám bennfentesnek lenni nagyobb felelősséggel jár.

 

[1] Brahma-szanhitá 5.38.

 



IMG-9864

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос: Интересен момент е, че Исус е станал Христос. Криста, Кришна – същото е! Как бихте коментирали това – човекът става Бог?

Свами Тиртха: Или божественото става човешко? Това е голям дебат от две хиляди години насам и все още не могат да отсъдят. Как ние бихме могли да отсъдим тук и сега? При все това – дали божественото се превръща в човешко или човешкото се превръща в нещо божествено – това е божествена трансформация. Тя показва, че божественото е готово да приеме ролята на човек, а също така доказва, че простото човешко същество може да се издигне до божественото ниво. Обаче пътят е през разпятието. Трябва да умрем за себе си; тогава можете да се родите отново за Бога, за божествено служене. Без разпятие няма възкресение.

За да се покажат паралелите между различните традиции, мисля, че е добре да се намерят някои общи основни точки, които хората могат да разберат. Затова мнозина се стремят да откриват подобия между исторически факти, слова, изражения, различни моменти от ученията. Това обикновено помага на хората да се сближат и да разберат как другият нарича същите неща.

Това, което е важно тук е божественото име. То присъства в „Отче наш“, споменато е на третия ред. Така че е нещо важно. Това е универсалната практика за тази епоха – доближаване до Бога посредством имената Му. А всъщност, спомняте ли си последните думи на Исус на кръста?

Отговор: „Ели, ели, лама сабахтани –  Мой Боже, мой Боже, защо си ме оставил?”

Свами Тиртха: Правилно! Ако искаме да дешифрираме тези думи чрез санскрит, ще откриете нещо интересно. „Са-бахтани” – „Искам да съм с бхактитеса-бхакта-ами!” Така че каква е била последната молитва? Не: „О, Господи, защо ме изостави?” а: „Искам отново да съм с бхактите!”

Но кой е Христос? Той е „Миропомазаният”. Когато получаваме посвещение в нашата традиция, ние също биваме помазани. Това не означава, че изведнъж се явявате на нивото на Исус. Но определено значи, че получавате възможността да започнете нов живот. Това е значението на встъпване в божествена школа. Когато се присъединявате към дадена традиция, вие ставате представител на тази школа. Вече не сте просто индивидуална личност, а сте представител на нещо. Вашата школа, вашият учител, вашият Бог – вие ги представяте. Затова трябва да сме внимателни, защото хората си създават мнение за вашата традиция според вас, според нас. Затова трябва да се държим така, че да представяме по красив начин тази свещена традиция. Това имам предвид като казвам, че вие също сте помазани в момента на посвещението – че започвате да представяте нещо.

Но това не е най-висшият елей. Защото в „Брахма Самхита” се казва:

 

преманджана-чхчхурита-бхакти-вилочанена
сантах садайва хридайешу вилокаянти
ям шямасундарам ачинтя-гуна-сварупам
говиндам ади-пурушам там ахам бхаджами

 

„Обожавам Говинда, предвечния Бог, защото именно Него виждат чистите предани в сърцата си в прекрасния Му облик Шямаундара, защото очите им са помазани с елея на бхакти, божествената любов.”[1] Анджана значи „елей, миро”. Према-анджана – елеят на божествената любов е върху очите им. С такива очи ще сме способни да Го виждаме непрестанно.

Да си обикновено човешко същество е лесно. Е, не е било чак толкова лесно за Исус; но е по-лесно отколкото да бъде Христос. Да си външен човек е лесно; но да си вътрешен е по-отговорно.

 

(следва продължение)

[1] „Брахма Самхита” 5.38