Archives

Calendar

May 2019
M T W T F S S
« Apr   Jun »
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  



Archive for May, 2019

May

31

20170818_055126

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)

(continues from the previous Friday) 

Question: How do you know about all these statements that you gave? Only because you’ve been reading a lot or do you have your own experience? In short – are you enlightened?

Swami Tirtha: That’s my business. But my masters are.

Comment: I am still not convinced that you are realized regarding the topics you discuss. It rather sounds like commentaries of things read.

Swami Tirtha: Actually you are right, it is proper to investigate. You don’t have to believe or accept everything that you hear. So, I am very happy that you have the power to think. But whether I have realized something or not – it doesn’t change your position. Because you also have to search for your enlightenment. So, think twice. If these words make some good sense, or give you some inspiration – then go ahead, try to find your inner satisfaction. Maybe here, maybe in some other place, it doesn’t matter. We all belong to the Supreme. I don’t want to make a narrow-minded propaganda, as we came together to discuss something divine. But we all have to find our way out from this labyrinth of material existence. And in case we find some brothers and helpers in this endeavor, we are very fortunate. So, if you help me to realize deeper or to find the truth, I will be very grateful for that. Because we are all servants, we are all searchers – you and me, and all of us – we are the same in that respect. We are all progressing on our respective paths, but there is something that unites us – we are all human beings. We take this experience right now and we have the ability to think, to reflect upon ourselves, the world and the Supreme. And you are correct – it’s an incredible endeavor to express the inexpressible, to speak about the unspeakable, to reach God. It’s so great, it’s so much beyond any capacities that we have. Actually this is the greatest chance in our human life – that we might come in contact with the truth. So, therefore we have to search. Please, help me to find it.

Answer: If I have the chance, I will.

Swami Tirtha: Thank you! But whether I have realized something or not – again I repeat, it’s my business. Because we all have to find our private liberation and enlightenment ourselves. I cannot reach your perfection instead of you. My spiritual master cannot reach my realization, I have to work for it. He gives, but I have to receive. Therefore my achievements or non-achievements don’t mean that you cannot achieve. But you have to search. We all have to search.

Comment: It’s actually because you are considered as a spiritual guide, so this is a proper question to ask. Because among the teachers there are two kinds: with power, or without power.

Swami Tirtha: I am powerless .

Giridhari: Maharaj, I’m sorry, but I feel offended to witness such a scene. A guest is trying to compare the spiritual master to whomever may be. I haven’t come here because you are so strong and so clever, but because I need what you give me. I personally wouldn’t follow a spiritual master who is very strong, but uses his power to oppress his disciples…

Swami Tirtha: No, no, no, please… No problem! Simple questions are good. Complicated questions are better. Challenges are best. Why? Because then you can see who is who and what is what. So, I am very satisfied. We must provide a freedom of opinion. At least up to a certain limit. Because this is very important! Therefore we have to investigate it. It’s a very big question: to what should we dedicate our life? Whose advise to take? It’s very important. Of course you have to see what it is. I am very satisfied with it. And if the master is satisfied, then all the students are satisfied. It’s very easy. Because when the devotees are satisfied, then the master is also satisfied. This is the way how to make everybody more and more satisfied. This is our competition. I want to make you spiritually satisfied, not materially happy – it’s different. And you have to work for the spiritual fulfillment and satisfaction of your masters – and not only one, but all. And if everybody is working for the success of others, then it’s real success. Because usually what happens in a material sphere – everybody is working for his own success. And people do achieve some success. But it doesn’t make them satisfied. Aber Leben ist schwierig – but life is difficult. So, therefore we have to come and we have to act on a different platform – when we want to serve the others, when we want to help the fulfillment of others. This is a divine principle. We are not working for our own satisfaction and happiness, we are working for the others. At least be selfless. At least! But this is better than knowledge, this is better than meditation.[1] So, dedicating our activities for service mood, for helping others, being useful for others, for serving God Supreme, etc. – this is good and spiritual.

I have learned from my master that all questions are good. Especially if they concern the ultimate benefit of humanity.

(to be continued)

 

[1] Bhagavad Gita 12.12

 



May

31

20170818_055126

(Szvámí Tírtha 2013. májusi tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Kérdés: Honnan veszed ezeket a megállapításokat, amiket mondtál? Csupán onnan, hogy sokat olvasol vagy saját tapasztalatból? Röviden – megvilágosodott vagy-e?

Szvámí Tírtha: Ez az én dolgom. Azonban a mestereim azok.

Hozzászólás: Én még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy meg is valósítottad azokat a dolgokat, amikről beszélsz. Sokkal inkább az olvasottakhoz fűzött kommentárokként hangzanak.

Szvámí Tírtha: Valójában igazad van, helyénvaló a vizsgálódás. Nem kell mindent elhinned vagy elfogadnod, amit hallasz. Nagyon örülök neki, hogy rendelkezel a gondolkodás erejével. Azonban, akár megvalósítottam valamit, akár nem – ez nem változtat a te helyzeteden, mert neked is kutatnod kell a te megvilágosodásodat. Tehát gondold meg kétszer! Ha ezek a szavak, jó értelemben véve jelentenek neked valamit, vagy inspirációt nyújtanak – akkor, hajrá, próbáld megtalálni a saját belső elégedettségedet! Talán itt, talán máshol, nem számít. Mindannyian a Legfelsőbbhöz tartozunk. Nem szeretnék szűklátókörű propagandát folytatni, amikor azért gyűltünk össze, hogy valami isteni témát vitassunk meg. De mindannyiunknak meg kell találnunk a saját kivezető utunkat az anyagi létezés e labirintusából. S ha ebben a törekvésünkben testvérekre és segítőkre találunk, nagyon szerencsések vagyunk. S, ha ti segítetek nekem a mélyebb megvalósításban, vagy hogy ráleljek az igazságra, nagyon hálás leszek érte. Mert mi mindannyian szolgák, keresők vagyunk – te és én és mindannyian – ebben a tekintetben egyformák vagyunk. Mindannyian haladunk a saját utunkon, azonban van valami, ami egyesít bennünket – mindannyian emberek vagyunk. Ezt tapasztaljuk éppen most, s képesek vagyunk gondolkozni, elmélkedni önmagunkról, a világról és a Legfelsőbbről. S igazad van – hihetetlen erőfeszítés kell a kifejezhetetlen kifejezésére, beszélni a kimondhatatlanról, Istent eléréséhez. Ez olyan nagyszerű, annyira túlmutat bármely képességünkön, amivel rendelkezünk. Valójában ez emberi életünk legnagyobb esélye, hogy kapcsolatba kerülhetünk az igazsággal. Ezért tehát kutatnunk kell. Kérlek segítsetek abban, hogy megtaláljam!

Válasz: Ha lehetőségem lesz rá, fogok segíteni.

Szvámí Tírtha: Köszönöm! Azonban, akár megvalósítottam valamit, akár nem, ismétlem, ez az én dolgom. Mert mindannyiónknak magunknak kell megtalálnunk a saját felszabadulásunkat és megvilágosodásunkat. Én nem érhetem el helyetted a te tökéletességedet. A lelki tanítómesterem nem érheti el helyettem az én megvalósításomat, nekem kell megdolgoznom érte. Ő ad, de nekem befogadónak kell lennem. Ezért az én eredményeim vagy eredménytelenségem nem jelentik azt, hogy neked nem sikerül. Azonban kutatnod kell. Mindannyiunknak kutatnunk kell.

Hozzászólás: Azért merült ez fel, mert téged spirituális vezetőnek tartanak, tehát ez egy helyénvaló kérdés. Kétféle tanító létezik: az egyik erős, a másik nem.

Szvámí Tírtha: Én nem vagyok az.

Giridhári: Mahárádzs, nagyon sajnálom, de ennek a jelenetnek a szemtanújaként sértve érzem magam. Egy vendég megpróbálja összehasonlítani a lelki tanítómestert, azzal aki lehetne. Én nem azért jöttem, mert te olyan erős és okos vagy, hanem mert szükségem van arra amit adsz. Személy szerint én nem követnék egy olyan lelki tanítómestert, aki nagyon nagy erővel rendelkezik, de arra használja az erejét, hogy elnyomja a tanítványait…

Szvámí Tírtha: Nem, nem, ne, kérlek… Nincs semmi probléma! Az egyszerű kérdések jók. A bonyolultabb kérdések még jobbak. A kihívás a legjobb. Miért? Mert akkor láthatod, hogy ki kicsoda és mi micsoda. Így én nagyon elégedett vagyok. Meg kell adnunk a véleménynyilvánítás szabadságát. Legalábbis egy bizonyos határig. Mert ez rendkívül fontos! Ezért kell vizsgálódnunk. Ez nagyon nagy kérdés, hogy minek kellene szentelnünk az életünket, kinek a tanácsát fogadjuk el. Ez rendkívül fontos. Persze, hogy látnod kell, hogy mi az. Én nagyon elégedett vagyok vele. S ha a mester elégedett, akkor valamennyi tanítvány elégedett. Ez nagyon egyszerű. Mert, ha a bhakták elégedettek, akkor a tanítómester is elégedett. Ez a módja annak, hogyan tegyünk mindenkit egyre inkább elégedetté. Ez a mi versenyünk. Szeretnélek benneteket lelkileg elégedetté tenni, nem anyagilag boldoggá – az más. Nektek pedig dolgoznotok kell a mestereitek lelki vágyainak beteljesüléséért – s nem csupán egy, hanem valamennyi lelki tanítómesternek az elégedettségéért. S ha mindenki a mások eredményességéért munkálkodik, az valódi siker lesz. Mert általában mi történik anyagi szinten – mindenki a saját sikeréért dolgozik. S az emberek el is érnek sikereket, azonban ez nem teszi őket elégedetté. Aber Leben ist schwierig – de az élet nehéz. Ezért tehát egy másik szintre kell jutnunk, ott kell cselekednünk – amikor másokat szeretnénk szolgálni, amikor mások beteljesedését szeretnénk szolgálni. Ez egy isteni alapelv. Mi nem a saját elégedettségünkért és boldogságunkért dolgozunk, hanem a másokéért. Legalább légy önzetlen! Ez jobb, mint a tudás és jobb, mint a meditáció.[1] Tehát ha cselekedeteinket szolgálatkész hangulatban mások megsegítésének, mások hasznára, a Legfelsőbb szolgálatának szenteljük stb. – ez jó és lelki.

Én azt tanultam a lelki tanítómesteremtől, hogy minden kérdés jó. Elsősorban akkor, ha az emberiség végső javát szolgálja.

(folytatása következik)

 

[1] Bhagavad-gítá 12.12.

 



20170818_055126

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, София)

(продължава от предишния петък) 

Въпрос: Откъде знаете всички тези становища, които изричате? Само защото сте чели много или лично сте ги преживели? С една дума – просветлен ли сте?

Свами Тиртха: Това си е моя работа. Обаче учителите ми са.

Коментар: Все пак не съм убеден, че имате реализации относно темите, по които говорите. Думите Ви по-скоро звучат като коментари на нещо прочетено.

Свами Тиртха: Всъщност вие сте прав, редно е да изследвате. Не бива да вярвате или приемате всичко, което чувате. Затова се радвам много, че имате силата да разсъждавате. Обаче дали аз съм реализирал нещо или не – това не променя вашата позиция. Защото вие също трябва да потърсите собственото си просветление. Така че помислете отново. Ако в тези думи има някакъв смисъл, ако те ви носят вдъхновение – тогава продължавайте, стремете се да намерите вътрешното си удовлетворение. Може би тук, може би на някое друго място – това няма значение. Всички принадлежим на Бога. Аз не искам да правя някаква тесногръда пропаганда, тъй като сме се събрали да разговаряме за божественото. Но всички ние трябва да намерим своя път навън от този лабиринт на материалното битие. И в случай, че открием братя и помощници в това усилие, сме големи щастливци. Така че ако Вие ми помогнете да осъзная в по-голяма дълбочина или да открия истината, ще ви бъда много благодарен. Защото всички ние служим, всички ние търсим – и Вие, и аз, и останалите – всички сме еднакви в това отношение. Всеки напредва по съответния си път, ала има нещо, което ни обединява – всички сме хора. В момента преминаваме през този опит и имаме способността да мислим, да разсъждаваме за себе си, за света и за Бога. И Вие сте прав – невероятно трудно е да се изрази неизразимото, да се говори за онова, което е отвъд думите, да се достигне Бога. Това е нещо толкова велико, толкова надхвърлящо всичките ни възможности. Всъщност то е най-големият шанс в човешкия живот – да можем да влезем в досег с истината. И затова трябва да търсим. Моля Ви, помогнете ми да намеря.

Отговор: Стига да мога, ще го направя.

Свами Тиртха: Благодаря Ви! Обаче дали съм реализирал нещо или не, отново повтарям, си е моя работа. Защото всички ние трябва да намерим сами собственото си лично освобождение и просветление. Аз не мога да постигна вашето съвършенство вместо вас. Моят духовен учител не може да постигне моята реализация – сам трябва да работя за нея. Той дава, но аз трябва да приема. Затова дали аз съм постигнал или не, това не значи, че вие не можете да постигнете. Но трябва да търсите. Всички ние трябва да търсим.

Коментар: Понеже Ви считат за духовен водач, затова е редно да задам такъв въпрос. Защото учителите са два вида: със сила и без сила.

Свами Тиртха: Сила аз нямам.

Гиридхари: Махарадж, съжалявам, но се чувствам оскърбен да присъствам на подобна сцена. Един гост се опитва да сравнява духовния учител с когото и да било. Аз не съм дошъл тук, защото Вие сте най-силният и най-умният, а защото имам нужда именно от това, което Вие ми давате. Лично аз не бих следвал духовен учител, който е много силен, но използва силата си, за да мачка своите ученици…

Свами Тиртха: Не, не, не, моля… Няма проблем! Простите въпроси са добри. Сложните въпроси са още по-добри. Но предизвикателствата са най-доброто. Защо? Защото тогава се вижда кой кой е и кое какво е. Така че аз съм много удовлетворен. Трябва да даваме на хората свободата да имат собствено мнение. Поне до определени граници. Защото това е изключително важно! Затова трябва да го изследваме. Това е много голям въпрос: на какво да посветим живота си? Чий съвет да приемем? Много е важно. Естествено, че трябва да видите кое какво е. Аз съм много удовлетворен от това. А щом учителят е удовлетворен, всички ученици също са доволни. Съвсем просто е. Защото когато преданите са удовлетворени, учителят също е доволен. Това е начинът да правим всички все по- и по-щастливи. Такова е нашето съревнование. Аз искам да ви направя духовно щастливи, не материално щастливи – различно е. А вие трябва да работите за духовното удовлетворение на своите учители – не на един, а на всички. Тогава, ако всеки действа за успеха на останалите, това е истински успех. Защото обикновено какво се случва в материалната сфера – всеки работи за собствения си успех. И хората наистина постигат известен успех. Само че той не им носи удовлетворение. Aber Leben ist schwierig – но животът е труден. Затова трябва да достигнем и да действаме на различно ниво – когато искаме да служим на другите, когато искаме да подпомогнем удовлетворението на другите. Това е божествен принцип. Ние не действаме за собственото си щастие и удовлетворение, а работим за другите. Поне бъдете безкористни. Поне толкова! Но това е по-добро от знанието, по-добро и от медитацията.[1] Така че да посвещаваме дейностите си в настроение на служене, да помагаме на останалите, да сме им полезни, да служим на Бога и т.н. – това е нещо добро и духовно.

Научил съм от учителя си, че всички въпроси са добри. Особено ако касаят висшето благо на човечеството.

 

(следва продължение)

 

[1] „Бхагавад Гита” 12.12

 

 



20170818_055126

 (Conferencia de Swami Tirtha, mayo 2013, Sofía)

(Continua la conferencia del pasado viernes) 

Pregunta: Como y de donde conoce Usted los conceptos que nos expone? Solo por haberlos leído o por propias vivencias? En breve – es Usted un iluminado?

Swami Tirtha: Es asunto mio. Por lo tanto, mis maestros lo son.

Comentario: Por lo tanto, no estoy convencido que Usted tiene realización sobre los temas expuestos. Sus palabras suenan más bien como comentario de algo ya leído

Swami Tirtha: En realidad, tiene Usted razón. Habrá que investigar. No hay que creer rni aceptar todo lo que se ha oído. Me alegro mucho de que tiene Usted el poder de razonar. De todos modos, el hecho si yo he realizado algo o no – esto no cambia la posición que Usted tiene. Usted también debe seguir buscando la iluminación. Habrá que pensarlo dos veces. Si en estas palabras hay algún sentido, si llevan consigo inspiración – habrá que seguir en adelante, habrá que aspirar a hallar satisfacción interna. Todos pertenecemos al Supremo. No quiero hacer aquí propaganda poco perspicaz, puesto que estamos reunidos aquí para conversar sobre lo que es divino. Todos debemos encontrar nuestro propio camino de salida del laberinto de la existencia material. Si encontramos hermanos y ayudantes en este esfuerzo nos sentiremos dichosos. Si me ayudáis a adentrarme y a encontrar la verdad, os agradecería. Todos nos dedicamos a servir, todos estamos buscando – vosotros al igual que yo y los demás – todos somos iguales. Cada uno sigue progresando por su respectivo camino pero hay algo que nos une – todos somos seres humanos. Estamos pasando por esta experiencia y tenemos la capacidad de pensar, de reflexionar en el mundo y en el Supremo. Tiene usted razón – es increíblemente difícil expresar lo inexpresable, habla de lo que se sitúa más allá de las palabras, alcanzar a Dios. Es algo grandioso, y muy allá de nuestras posibilidades y capacidades. En realidad es la mayor oportunidad en una vida humana – poder alcanzar y acceder a la realidad. Por esta razón debemos buscar. Por favor, ayudadme en la búsqueda.

Respuesta: Con tal que tenga la oportunidad, voy a hacerlo.

Swami Tirtha: Gracias! Por lo tanto, si he relizado algo o no, es asunto mio. Todos debemos hallar solos, sin ninguna ayuda nuestra propia liberación e iluminación No puedo adquirir vuestra perfección en vez de vosotros. Mi maestro espiritual no puede adquirir mi realización – solo yo debo obrar en ello. El da pero yo tengo que aceptar lo que se me da. Por esta razón, si yo he realizado o no, no significa que usted no puede hacerlo. Hay que seguir buscando. Todos debemos seguir buscando.

Comentario: Puesto que se considera que Usted es guía espiritual, creo que mi pregunta es apropiada .Los maestros son de dos tipos: con o sin poder,

Swami Tirtha: Estoy sin poder.

Giridhari: Maharaj, lamento sentirme ofendido participando en tal escena. Un convidado trata de comparar a un maestro espiritual con cualquiera. No he venido aquí porque Usted es el más fuerte o el más culto sino porque necesito lo que Usted me viene dando. Personalmente yo no seguiría a un maestro espiritual muy poderos usando su poder para oprimir a sus discípulos.

 Swami Tirtha: No, no, no, por favor. No hay problema! Las simples preguntas son buenas. Las complicadas son aún mejores. Los desafíos son los mejores. Por que? Permiten ver quien es quien y que es que. Estoy muy satisfecho. Debemos dar a la gente libertad de expresión personal. Por lo menos en definidas límites. Es algo de importancia exclusiva!. Debemos investigarlo. Es un gran problema: a que debemos dedicar nuestra vida? Que consejo debemos seguir? Es muy importante. Claro, debéis ver que es que. Estoy muy satisfecho con todo ello. Cuando el maestro está satisfecho, también lo están todos sus discípulos. Este es el modo de hacer a todos siempre más felices. Es nuestra emulación. Quiero haceros todos espiritualmente felices, no materialmente felices – es diferente. Debéis obrar por la satisfacción espiritual de vuestros maestros – no para uno, sino para todos ellos. Entonces, si cada uno está obrando por el éxito de los demás, el éxito será real. Que es lo que ocurre en la esfera material – cada uno está obrando por su propio éxito. Y en realidad algunos adquieren cierto éxito. Por lo tanto, el éxito no trae consigo satisfacción. Aber Leben ist schwierig – pero la vida es difícil. Por esta razón debemos llegar a obrar en un nivel diferente – cuando queremos servir a los otros, cuando queremos ayudar a la satisfacción de otros. Es un principio divino. No obramos por nuestra felicidad ni por nuestra satisfacción sino para los otros. Por lo menos debéis ser desinteresados. Por lo menos! Es algo mejor que el saber, mejor que la meditación[1]. Dedicar las obras y las aptitudes en servir, en ayudar, en ser útiles, en servir a Dios etc., Esto sí que es algo bueno y espiritual.

De mis maestros he aprendido a que todas las preguntas son buenas. Especialmente si tratan del supremo bien de la humanidad.

 

(Sigue continuacion)



20170818_055126

(из лекции Свами Тиртхи, май 2013, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

 

Вопрос: Откуда вы знаете все это, о чем говорите? Только потому, что вы много читали или у вас есть собственный опыт? Короче – вы просветленный?

Свами Тиртха: Это мое дело. Однако мои учителя – есть.

Коментарий: Все таки я не убежден, что вы реализованный в отношении тем, которые вы толкуете. Ваши слова звучат скорее как коментарий к прочитанным вещам.

Свами Тиртха: Всущности вы прав, это уместно исследовать. Нельзя верить или принимать все, что слышите. Поэтому я очень рад, что у вас есть способность рассуждать. Однако реализовал ли я что-то или нет – это не меняет вашей позиции. Потому что вам тоже надо искать собственное просветление. Так что подумайте снова. Если в этих словах есть какой-то смысл, если они вам несут вдохновление – тогда продолжайте, стремитесь найти свое внутреннее удовлетворение. Может быть здесь, может быть в другом месте – это не имеет значения. Все принадлежим Богу. Я не хочу вести узкогрудую пропаганду, так как мы собрались разговаривать о божественном. Но все мы должны найти свой путь наружу с этого лабиринта материального бытия. И если найдем братьев и помощников в этом усилии, то нам очень повезло. Так что если Вы мне поможете осознать более глубоко или найти истину, я вам буду очень благодарен. Потому что все мы служим, все мы ищем – и Вы, и я, и остальные – все мы одинаковы в этом отношении. Каждый из нас продвигается по соответствующему ему пути, но есть что-то, которое нас объединяет – мы все люди. Как раз сейчас мы проходим через этот опыт и имеем способность думать, рассуждать о себе, о мире и о Боге. И Вы правы – невероятно трудно выразить невыразимое, говорить о том, которое за словами, достичь Бога. Это что-то настолько великое, гораздо больше наших возможностей. Всущности это есть самый величайший шанс в человеческой жизни – мы можем соприкоснуться с истиной. И поэтому надо искать. Прошу Вас, помогите мне найти это.

Ответ: Если смогу, сделаю.

Свами Тиртха: Благодарю Вас! Но реализовал ли я что-то или нет, сново повторяю, это мое дело. Потому что все мы должны найти сами свое собственное личное освобождение и просветление. Я не могу постичь ваше совершенство вместо вас. Мой духовный учитель не может постичь мою реализацию – мне самому надо работать для нее. Он дает, но я должен принять. Поэтому постиг ли я или нет, это не означает, что вы не можете постичь. Но надо искать. Всем нам надо искать.

Коментарий: Так как Вас считают духовным наставником, поэтому я должен вам задать такой вопрос. Потому что учителя бывают двух видов: с силой и без силы.

Свами Тиртха: Силы у меня нет.

Гиридхари: Махарадж, сожалею, но мне обидно быть свидетелем подобной сцены. Гость пытается сравнивать духового учителя с кем бы то ни было. Я не пришел здесь, потому что Вы самый сильный и самый умный, а потому что мне нужно именно это, что Вы мне даете. Лично я бы не следовал духовного учителя, который очень силен, но использует свою силу, чтобы давить на своих учеников…

Свами Тиртха: Нет, нет, нет, прошу вас… Нет проблем! Простые вопросы хороши. Сложные вопросы еще лучше. Но вызовы лучше всего. Почему? Потому что тогда видно кто есть кто и что есть что. Так что я очень удовлетворен. Надо обеспечить свободу мнений. Хотя бы до определенного предела. Потому что это исключительно важно! Поэтому надо его исследовать. Это очень большой вопрос: чему посвятить свою жизнь? Чей совет принять? Очень важно. Естественно, надо разобраться что есть что. Я очень удовлетворен этим. А раз учитель удовлетворен, то и все ученики тоже довольные. Это очень просто. Потому что когда преданные удовлетворены, учитель тоже доволен. Это способ сделать всех более и более удовлетворенными. Такое наше соревнование. Я хочу вас сделать духовно счастливыми, не материально счастливыми – есть разница. А вы должны работать для духовного удовлетворения своих учителей – не одного, а всех. Тогда, если каждый действует для успеха остальных, это есть настоящий успех. Потому что обычно что происходит в материальной сфере – каждый работает ради собственного успеха. И люди действительно достигают известых успехов. Только они не несут им удовлетворение. Aber Leben ist schwierig – но жизнь трудна. Итак, поэтому мы должны поднятся и действовать на другой платформе – когда мы хотим служить другим, когда мы хотим помочь удовлетворению других. Это божественный принцип. Мы не действуем для своего собственного счастья и удовлетворения, а работаем для других. Будьте хотя бы бескорыстными. По меньшей мере! Но это лучше знания, лучше и медитации.[1] Так что посвящать свои деятельности в настроении служения, помогать остальным, быть им полезными, служить Богу и т.д. – это хорошо и духовно.

Я научил у своего учителя, что все вопросы хороши. Особенно если направлены к высшему благу человечества.

 

(продолжение следует)

 

 

 

[1] „Бхагавад Гита” 12.12



Naimisharanya

(Szvámí Tírtha 2013. májusi tanításából, Szófia) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Giridhárí: Amit Mahávisnu idézett, hogy Jézus így szólt: „Csak énáltalam juthattok el a Jóistenhez”- csupán a történet egyik fele. Az igaz, hogy Jézus e szavakat mondta a tanítványai előtt. Aztán az egyikük megkérdezte: „Mi fog történni azokkal, akik azelőtt éltek, hogy Te eljöttél?” Jézus így válaszolt: „Az általuk követett törvények alapján fognak felettük ítélkezni. Az én megértésem szerint e szavakkal Jézus elutasítja azt a tényt, hogy Ő az egyetlen. Megerősíti, hogy mindig is létezett ez az isteni elv, amely az istenség felé vezeti az embereket, és hogy mindenki a saját körülményei szerint ítéltetik majd meg, és aszerint, hogy hogyan követte a saját hagyományát.

Szvámí Tírtha: Ez mindenképpen egy összetett kérdés, a teológusoknak keményen kell dolgozniuk, hogy kielégítő válaszokat találjanak arra a sok-sok kérdésre, amely az egyetlen lehetőség után jön. Ám valójában mi mindannyian egyetlen hagyományt gyakorlunk – nem a másikat, hanem azt, amely közelebb áll hozzánk. Ezért az isteni elveket annak a hagyománynak megfelelően kell követnünk.

Bhaktivinód Thákur ezt írta: „Valójában az én Istenemet imádják más templomokban is, talán különböző formaságokkal, más szavakkal, de az az én Istenem. Ezért tisztelnem kell valamennyi formalitást és az összes egyéb utat is.”

S mindig emlékeznünk kell Naimisáranja szentjeire! Amikor összegyűltek, és felmerült ez a probléma, amikor ezt a kérdést vitatták meg, hogy annyi különféle vallás, út és filozófia létezik, melyik a legjobb, ez a válasz érkezett: „sza vai pumszám paró dharmó/ jató bhaktir adhóksadzsé ahaitukj apratíhatá/ jajátmá szupraszídati. Az emberiség legmagasabb rendű hivatása (dharmája) az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Tehát nem nevezték meg sem ezt, sem azt, ez nem kizáró, hanem mindent magába foglaló meghatározás. Az intenzitás a mérték. S ha meg tudjuk valósítani a töretlen és önzetlen szolgálatot, akkor szuper boldogok – szupraszídati  – leszünk.”[1]

Valójában ugyanez az igény merül fel a többi gyakorlóval szemben is. Egyszer egy bhakta részt vett a népszerű ezoterikus tréningek egyikén, és mikor visszajött, így szólt: „Olyan fontos dolgot hallottam! Azt mondták, ha csinálok valamit, azt tegyem teljesen, egészen adjam oda magamat, száz százalékban!” „Erre megkérdeztem: „Hé, kedves fiam, hányszor hallottad már ugyanezt a tanításokon?” „Hú, tényleg…” – szólt a válasz, Ha ugyanazt az üzenetet ismétlik meg egy másik módon, végül el fog jutni hozzátok.

Tehát ha el akarjuk érni az isteni tudatosságot, keményen kell dolgoznunk. Hiszen keresztre feszítés nélkül nincsen feltámadás, sajnálom. Ez azt jelenti, hogy keményen kell dolgoznunk, meg kell halnunk önmagunk számára, hogy megszülethessünk az Ő számára.

(folytatása következik)

[1] Srímad Bhágavatam 1.2.6



Naimisharanya

(от лекция на Свами Тиртха, май 2013, вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Гиридхари: Онова, което Маха Вишну цитира, че е казал Исус: „Само чрез мен можете да достигнете Бога” –  това е само половината от историята. Вярно е, че Исус е казал тези думи пред учениците си. Тогава един от тях попитал: „А какво ще стане с всички онези, които са живели преди да дойдеш?” Исус отвърнал: „Те ще бъдат съдени според законите, които са следвали.” Моето разбиране е, че с тези думи Исус опровергава факта, че е единственият. Той потвърждава, че винаги е съществувал този божествен принцип, който е отвеждал хората обратно в божествеността и че за всички ще бъде съдено според съответните обстоятелства и начините, по които са следвали собствената си традиция.

Свами Тиртха: Както и да е, това е сложен въпрос. На богословите им се налага да се трудят здраво, за да намерят удовлетворителни отговори на множеството въпроси, възникващи от тази единствена възможност. Но всъщност ние всички практикуваме само една традиция – не някоя друга. Практикуваме тази, която ни е най-близка. Затова трябва да следваме божествените принципи в съответствие с тази традиция.

Бхактивинод Тхакур е написал: „Всъщност и в другите храмове обожават моя Господ. Може формалностите да са различни, може названията да са различни, но това е моят Бог. Затова трябва да уважавам всички различни формалности и всички различни пътеки.”

И трябва да помним мъдреците в Наимишараня, когато се били събрали и имали този въпрос, обсъждали тази тема: има толкова много религии, пътища и философии – коя е най-добрата? Тогава дошъл отговорът: са ваи пумсам паро дхармо ято бхактир адхокшадже ахайтукй апратихата яятма супрасидати[1]. Това означава: „Най-добрата религия, най-добрата заетост на човешките същества е тази, посредством която могат да постигнат безусловна любов към Бога.” Те не посочили тази или онази, не изключили нито една, а по-скоро включили всички. Мерилото е интензивността. И ако можем да изпълним изискването за непрекъснато и безкористно служене, ще бъдем супрасидати – изключително щастливи.

Всъщност същото изискване съществува и за всички останали практикуващи. Веднъж един бхакта посети едно от популярните напоследък езотерични обучения. И когато се върна, ми каза: „О, чух нещо толкова важно! Казаха ако правя нещо, да му се посветя напълно, на сто процента.” Тогава попитах: „Скъпи синко, колко милиона пъти си чувал същото нещо на лекциите ни?” Той отвърна: „Да, вярно…” Ако същото послание е повторено по различен начин, накрая ще го разберете.

И така, ако искаме да постигнем божествено съзнание, трябва да работим здраво. Защото без разпятие, няма възкресение, съжалявам. Това означава, че трябва да се трудим усилено, трябва да умрем за себе си, за да се родим за Него.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам” 1.2.6

 



Naimisharanya

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, evening, Sofia)

 

(continues from the previous Monday)

 

Giridhari: What Maha Vishnu quoted – that Jesus says: “Only through me you can approach God” –   this is the half of the story. It’s true that Jesus said these words in front of His disciples. Then one of the disciples asked: “What will happen with all those who were living before you came?” Jesus said: “They will be judged according to the laws they followed.” My understanding is that by these words Jesus declines the fact that He is the only one. He confirms that there always have been this divine principle leading people back to the divinity and everyone will be judged according to their respective circumstances and the way they followed their tradition.

Swami Tirtha: Anyway, this is a complicated question. The theologians have to work hard to find satisfying answers to the many questions that come after the only one possibility. But actually we all practice only one tradition – not the other one. We practice that which is more close to us. Therefore we have to follow the divine principles according to that tradition.

Bhaktivinod Thakur has written: ”Actually my God is worshiped in the other temples also. Maybe by different formalities, maybe by different words, but it’s my God. Therefore I have to respect all the different formalities and all the different ways.”

And we should always remember the sages in Naimisharanya when they came together and they had this problem, they were discussing this topic: there are so many different religions, paths and philosophies – which is the best? And then the answer came: sa vai pumsam paro dharmo yato bhaktir adhokshaje ahaituky apratihata yayatma suprasidati[1]. That means: “The best religion, the best engagement for human beings is that by which they can reach unconditional love for the Supreme.” So they didn’t specify this one or that one, this is not exclusive, but it is inclusive. The measurement is the intensity. And if we can accomplish the demand of uninterrupted and selfless service, then we will be suprasidati – super happy.

Actually the same demand is there for all other practitioners. Once a devotee attended one of these popular esoteric trainings. And when he came back he told me: “Ah, so important thing I heard! They told if I do something, I should do it fully, completely, dedicate myself hundred percent.” Then I asked: “Hey, my dear son, how many millions of times you have heard that on the lectures?” He said: “Yeah, really…” If the same message is repeated in a different manner, finally you will get it.

So, if we want to achieve divine consciousness, we have to work hard. Because without crucifixion there is no resurrection, sorry. That means we have to work hard, we have to die for ourselves in order to be born for Him.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam 1.2.6



May

23

cocoon

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2013, Sofia)

(continues from the previous Friday) 

Consciousness is the background. This is the basis here. Everything comes from there and all these different conceptions, and -isms, and philosophies and this and that, all comes from that source. Ishvarah paramah kriṣhnnah sac-cid-ananda-vigrahah anadir adir govindah sarva-karanna-karanam.[1] He is the ultimate cause of all causes! Vasudeva Krishna is the supreme consciousness and everything is born from His mind, so to say. So, I wish you could become a very nice thought of God.

Question: In relation with what you said that Krishna is the ultimate cause of all causes – last time when you were here we read from Bhagavad Gita that Krishna is not responsible either for the good or for the bad actions of humans.

Swami Tirtha: Yet, He is the source, He is the ultimate cause. But He is not responsible.

Comment: How to harmonize both statements?

Swami Tirtha: Because He is free. You are not free from the consequences of your actions, but He is. You are also a cause of so many consequences. And you are not free from them. Because action brings reaction – it’s very logical. So, actually we are just like the caterpillar. He is very busy. He is eating the leaves of the tree, eating, eating, eating and on the other side something comes out. So much that he cannot put it anywhere and therefore he starts to put it in a spiral. But it comes so much, that he puts all around, all around and finally he is inside the cocoon. Action brings reaction. We are all very busy, with our actions we create so much reaction. And then you end up in your own private cocoon. You think that you are free because you enjoy, you are active and you want to see the results. But finally you are inside the trap. Do you know how long is the thread around this caterpillar? It’s almost 1.5 kilometers. This little cocoon is big like this, yet the thread is 1.5 kilometers long. So, we are also very busy creating our action-reaction game, but we are inside this trap, inside this cocoon – we are not free from the reactions.

One of the divine qualities of Krishna is that He is autonomous, sovereign. He is independent. Sometimes devotees don’t really understand this – it’s called ‘renounced’. You cannot really understand how God is renounced, but it means this – He is sovereign, independent. Sometimes Krishna is active, other time He is passive. Because actually He doesn’t need to act. He is not forced to act. We are forced by the different impulses to act. What is the main impulse for humans? It’s passion. Other major influence over humans is tamas. But it doesn’t really make you active. It just blocks you and you are not so active. But the active principle is rajas, passion. Very few are activated by sattva. So, action-reaction is on the human platform. On the divine platform Krishna is not forced to act. Because things happen even without acting – enough to think of it and it happens. How is it called? It’s called satya-sankalpa. Sankalpa is decision, satya-sankalpa means His decision comes true. He doesn’t need to fulfill it or to act upon it – no. It’s enough to think of it, enough to desire it and it will come.

But just think, we all have this divine capacity. You all have satya-sankalpa. How – you think of the Universe and it is created? Then you are really powerful. Usually not yet. But in one respect you have this satya-sankalpa. If you think of your fears, if you think of your private demons – immediately you can create them. So, it’s a very powerful quality. We can create our mistakes. Enough to think of illusion and it will happen. To think of something divine you have to work so hard – blood, sweat and tears. But to think of illusion it’s so easy.

So some power is delegated to humans – therefore we have to be careful about it. Because we can use our intellect, we can use our capacities, we can use our talents in a proper and in an improper way. Life as I said is energy. You can use the energy for a proper purpose and you can misuse it. You as a spirit soul have a certain power. It is manifested in the temperature of your body. Until the soul is there it’s got this certain temperature. When the soul escapes from the body, it will cool down – the energy is gone. Therefore we should be careful about using our energy. Krishna is not responsible. He is free.

 

(to be continued)

[1] Brahma Samhita, Chapter 5.1

 



cocoon

(Szvámí Tírtha 2013. májusi tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

A tudatosság a háttér. Ez itt az alap. Minden onnan származik és valamennyi különböző koncepció és izmus és filozófia, és minden egyéb abból a forrásból származik. Ísvarah paramah krsnah szacs-csid-ánanda-vigrahah anádir ádir góvindam szarva-kárana-káranam.[1] Ő minden ok végső oka! Vászudév Krsna a legfelsőbb tudatosság s úgymond, minden az Ő elméjéből születik. Kívánom, hogy váljatok Isten csodálatos gondolatává!

Kérdés: Azzal kapcsolatban, amit mondtál, hogy ’Krsna minden ok végső oka’ kérdezném, hogy legutóbb, amikor itt voltál azt olvastuk a Bhagavad-gítában, hogy Krsna nem felelős az emberek sem jó, sem rossz cselekedeteiért.

Szvámí Tírtha: Mégis, Ő a forrás. Ő a végső ok. Azonban nem felelős.

Hozzászólás: Miként harmonizálható e két állítás?

Szvámí Tírtha: Mivel Ő szabad. Te nem vagy mentes a cselekedeteid következményeitől, azonban Ő igen. S te okozója is vagy rengeteg következménynek, melyektől nem vagy mentes. Mivel minden cselekedetnek van visszahatása – ez nagyon logikus. Valójában, olyanok vagyunk, mint a rendkívül szorgos hernyó. A fák leveleit eszi, eszik, eszik, s a másik végén, pedig távozik valami. Olyan sok minden távozik belőle, amit nem tud hová tenni, hogy elkezdi spirálisan elrendezni. De olyan sok minden jön, hogy addig tekeri körbe-körbe magát, míg végül ott lesz a selyemgubó közepén. A tettek visszahatást eredményeznek. Mindannyiónkat nagyon lefoglalnak a cselekedeteink, melyekkel rengeteg visszahatást idézünk elő. S aztán a saját személyes selyemgubójában végzi az ember. Azt gondolja, hogy szabad, mivel élvez, mivel aktív, s szeretné látni az eredményt. De végül a csapdában végzi. Tudjátok, hogy milyen hosszú a hernyó körül a selyemszál? Majdnem 1,5 kilométer. Ekkorka egy selyemgubó, míg a selyemszál 1,5 kilométer hosszú. Hasonlóképpen serénykedünk mi is saját tett-visszahatás játékunk megteremtésében, azonban benne vagyunk ebben a csapdában, ebben a selyemgubóban – nem vagyunk mentesek a visszahatásoktól.

Krsna egyik isteni tulajdonsága, hogy független, szuverén, hogy önálló. Néha nem igazán értik a bhakták azt, hogy “lemondottnak”nevezik. Nem igazán értitek, miként lehet Isten lemondott, azonban ez jelenti azt, hogy Krsna szuverén, független. Krsna néha aktív, néha pedig tétlen. Mert valójában Neki nem kell cselekvőnek lennie. Nem kényszerül cselekedetekre. Minket a különböző impulzusok cselekedetekre kényszerítenek. Mi a fő impulzus az ember számára? A szenvedély. A másik jelentős indíték, ami hatással van az emberekre a tamasz. Azonban, ez nem igazán tesz aktívvá. Csak gátol, s nem vagy valami aktív. Azonban az aktív alapelv a radzsasz, a szenvedély. Csak nagyon keveseket mozgat a szattva. Tehát emberi szinten a tettek-visszahatások léteznek. Isteni szinten Krsna nem kényszerül cselekedetekre. Mivel a dolgok megtörténnek, még cselekvésre sincs szükség – elég csak rájuk gondolni és megtörténnek. Mi ennek a neve? Ezt szatja-szankalpának nevezik. Szankalpa elhatározás, a szatja-szankalpa pedig azt jelenti, hogy Krsna elhatározása megvalósul. Neki nem szükséges megvalósítania vagy cselekednie – nem. Elég csak gondolni rá, elég csak vágyni rá, s teljesül.

De gondoljatok csak bele, hogy mi mindannyian rendelkezünk ezzel az isteni képességgel! Mindannyiótoknak van szatja-szankalpája. Miként – rágondolsz az Univerzumra és megteremtődik? Akkor igazán nagy hatalommal rendelkezel. Általában még nem így. Azonban egy tekintetben van szatja-szankalpád. Ha a félelmeidre, saját démonaidra gondolsz – azonnal megteremted őket. Tehát ez egy nagyon erős minőség. Létre tudjuk hozni saját hibáinkat. Elég csak rágondolni az illúzióra, és megtörténik. Valami istenire gondolni, azért viszont nagyon keményen kell dolgozni – vér, verejték és könnyek. Azonban az illúzióra gondolni, annyira könnyű.

Tehát az emberek kaptak egy bizonyos erőt, hatalmat – ezért óvatosnak kell lennünk. Mivel intellektusunkat, képességeinket, tehetségünket használhatjuk helyes és helytelen módon. Az élet, ahogy mondtam, energia. Használhatod ezt az energiát jó célra és rossz célra is. Mint lélek bizonyos erővel rendelkezel. Ez a testhőmérsékletedben nyilvánul meg. Amíg jelen van a lélek, addig van ez a bizonyos testhőmérséklet. Amikor a lélek elhagyja a testet, akkor az ki fog hűlni – az energiának nyoma sem marad. Ezért körültekintően kell az energiánkat használnunk. Krsna nem felelős. Ő szabad.

(folytatása következik)

 

[1] Brahma-szanhitá, 5.1.