Calendar

March 2019
M T W T F S S
« Feb    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031



Archive for March, 2019

Mar

21

Golden!

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2013, evening, Sofia)

(continued from the previous Friday) 

Shall we discuss faith a little bit? So, what is faith? If faith is a belief – we don’t know, therefore we believe – this is a hope. We hope against hope, in most of the cases we hope for a better turn, but usually we don’t do anything about it.

Yet faith is an active principle. So, if we want to enter deeper – what is faith proper – then we shall understand: all the different theologies will tell you that ”Faith is to accept the will of God”. That sounds more serious, right. This is not only my belief, my hope. This is something coming from above. If we want to specify a little bit more, in our tradition faith is defined in a following way: ”Faith is the firm conviction that by serving Krishna all other services are performed.” That means, by serving God you perform all your duties. Although we have many duties – to our family, to our body, to our tax office, etc. Many different duties we have. How to accomplish all? Plus you are indebted to the ancient sages and the great well-wishers of all times to practically all our teachers who taught us how to write, how to read – unlimited. So, on the practical level and on the mystical level we are indebted much more than if you take a loan from a bank. Because if you have a loan from the bank, probably you can pay it during your lifetime. But this debt cannot be paid in many lifetimes. So, faith means by serving God we pay all our debts, we perform all duties.

Now, please tomorrow don’t tell this to your boss: “My dear boss, I have performed my duty for today, because I served God.” So, don’t misuse this. But try to understand the deeper levels of faith – faith is that by serving God we can practically serve everyone. Because not only the human body is compared to a tree, but God is also compared to a universal tree. And all the leaves and flowers and fruits are us – all the different living entities. And if we water the roots of this tree, all the tree will flourish. So, if we dedicate our service to God, then through His roots, through His system our little insignificant service, these little drops of water that we can give, will be distributed to everyone, to the whole creation proportionately. If you want to water the fruits and the flowers, the tree will die. Therefore it is suggested later on in the Gita that you should search out the roots of existence and give your service there.

So, this is another definition of faith – “By serving the root you can serve all.” Are you satisfied with this definition? Shall we stop enquiries here, without entering deeper and higher recesses of the spiritual science? Or shall we go on? We should not stop in our enquiry. It’s not a joke. Why do I make jokes sometimes? Just to show you that many times we have doubts and we want to stop half way. This is when our shadow tells us: ‘Oh, why do you run so fast?’ When the circumstances or your inner weakness will tell you: ‘Ah, take it easy!’ But don’t stop in your search; go on, because this divine knowledge is endless. We enter one room and there are unlimited rooms waiting for us.

So, the next definition of faith, which is a little more astonishing, is: ”Faith is that happiness that you draw from the ever-increasing spiritual bliss of Krishna and Radha’s meeting”. Sounds different, ah? It’s not a belief. It is not our mental construction, but it’s something very divine. And the basic nature of faith – according to this definition – is bliss. It’s not suffering, it’s not torture – it’s bliss. And what is the feature of this spiritual bliss? That it grows. It’s not a stagnant one. And what is the source of this? Union of the Divine Couple – if Beauty and Love meet, that gives happiness to their followers. Just imagine, if Divine Beauty and Divine Love meet – that’s an eruption. That is the Golden Avatar, like golden volcano. So, this is a very high class definition of faith – spiritual bliss coming from God and His lilas.

But this is a little difficult definition. You will hardly remember it tomorrow. Therefore if I may help you to sum it up, an all-inclusive definition of faith is: ”Faith is a conviction acquired through love.” Do you agree? ”Faith is a deep conviction in our heart achieved through love”. Here everything is described in this one little sentence. Faith according to this definition is not a belief, not something that I don’t know. But this is something that I deeply know, deeply feel in my innermost existence! Therefore om means ‘yes’. If there is any meaning of om, this is ‘yes, what you are searching for it exists.’ In your temples how do they say the om? Amen, but the meaning is the same. ‘Yes, what you are searching for it exists’. So, it’s a deep conviction that ‘my home, my shelter is there’. How can we achieve that firm conviction? The method is also described here – through love. Not material, but divine love.

 

(to be continued)

 

 



Mar

21

Golden!

(Szvámí Tírtha 2013. január tizedikei szófiai esti tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Beszélhetünk picit a hitről? Mi is a hit? Ha a hit egy hiedelem – nem tudjuk, ezért hisszük – ez a remény. Reménykedünk a józanész ellenében, a legtöbb esetben reméljük, hogy jobbra fordulnak a dolgok, de általában nem teszünk érte semmit.

Azonban a hit egy aktív elv. Tehát, ha mélyebbre akarunk hatolni – mi a helyes hit – akkor meg fogjuk érteni; az összes különböző teológia azt fogja mondani, hogy „A hit Isten akaratának elfogadása”. Ez komolyabbnak hangzik, ugye. Ez nem csupán a hiedelmemről, reményemről szól. Ez valami olyasvalami, ami fentről származik. Ha egy picit jobban szeretnénk részletezni, a mi tradíciónkban a hitet a következőképp definiáljuk: „Az a szilárd meggyőződés, hogy Krsnát szolgálva valamennyi egyéb szolgálatunknak eleget teszünk.” Ez annyit jelent, hogy Isten szolgálatával elvégzed az összes kötelességedet. Számos kötelességünk van – a családunk, a testünk, az adóhivatal stb. irányába. Számos különböző kötelességünk van. Miként lehet teljesíteni valamennyit? Továbbá, adósa vagy a hajdani szenteknek és minden idők nagy jóakaróinak, gyakorlatilag valamennyi tanítónak, akik megtanítottak írni, olvasni – ez a sor végtelen. Tehát, mind gyakorlati, mind misztikus szinten sokkal inkább eladósodottak vagyunk, mintha egy banknak tartoznánk. Mert, ha van egy banki hiteled, akkor azt valószínűleg ki tudod fizetni az életed során. Azonban ezt az adósságot sok életen át sem vagy képes visszafizetni. Tehát a hit azt jelent, hogy Isten szolgálatával valamennyi adósságunkat kifizetjük, valamennyi kötelességünknek eleget teszünk.

Nos, kérlek benneteket, azért holnap ne mondjátok a főnökötöknek, hogy: „Kedves főnök, mára elvégeztem valamennyi teendőmet, mert, Istent szolgáltam.” Tehát ne éljetek vissza ezzel! Azonban próbáljátok megérteni a hit mélyebb értelmét – a hit az, ha Istent szolgáljuk, gyakorlatilag mindenkit szolgálunk ez által. Mert nem csupán az emberi testet hasonlítják egy fához, hanem Isten is egy univerzális fához hasonlatos, melynek valamennyi levele, virága és gyümölcse mi vagyunk – az összes különböző élőlény. S ha ennek a fának a gyökerét öntözzük, akkor az egész fa virágba borul. Ha szolgálatunkat Istennek szenteljük, akkor az Ő gyökerein, az Ő szervezetén keresztül, a mi parányi, jelentéktelen szolgálatunk, ezek a kis vízcseppek, amiket adhatunk, eljutnak mindenkihez, az egész teremtés arányosan részesül belőle. Ha csupán a gyümölcsöt vagy a virágokat szeretnéd öntözni. a fa el fog pusztulni. Ezért tanácsolja a Gítá a későbbiekben, hogy kutasd fel a létezés gyökereit, és ott végezz szolgálatot.

Ez tehát egy másik definíciója a hitnek – „A gyökér szolgálatával mindenkit tudsz szolgálni.” Elégedettek vagytok ezzel a meghatározással? Megállhatunk itt a tudakozódásunkban anélkül, hogy a lelki tudomány mélyebb és magasabb rejtekeibe betekintenénk? Vagy folytassuk? Nem szabad megállnunk a tudakozódásunkban. Ez nem vicc. Miért viccelek néha? Csupán, hogy megmutassam, hogy sokszor kétségeink támadnak és félúton meg akarunk állni. Ez az, amikor az árnyékunk azt mondja nekünk, hogy: ‘Miért rohansz annyira?’ Amikor a körülmények vagy a belső gyengeségünk azt mondja: ‘Csak lazán, nyugodtan!’ De ne hagyd abba a kutatást; folytasd, mert ez az isteni tudás végtelen! Belépünk egy szobába, s ott még számtalan szoba vár ránk.

Nos, a hit következő definíciója, amely egy kissé meglepőbb így szól: ”A hit az a boldogság, amit Krsna és Rádhá találkozásának egyre növekvő lelki boldogságából merítesz”. Ez másként hangzik, ugye? Ez nem az elején említett hiedelem. Ez nem a mi elménk szüleménye, hanem valami nagyon isteni. S a hit alaptermészete – e szerint a definíció szerint – a boldogság. Nem a szenvedés, nem a gyötrelem, hanem a boldogság. S mi a jellemzője ennek a lelki boldogságnak? Hogy növekszik. Nem egy stagnáló valami. S mi a forrása? Az Isteni Pár együttléte – ha a Szépség és Szeretet találkozik, az boldoggá teszi a követőiket. Csak képzeljétek el, ha az Isteni Szépség és az Isteni Szeretet találkozik – az egy kiáradás, egy vulkánkitörés. Az az Arany Avatár, aki olyan, mint egy aranyló vulkán. Tehát ez egy nagyon magas iskolája a hit értelmezésének – Istentől és a kedvteléseiből (líláiból) származó lelki boldogság.

Azonban ez egy kicsit nehéz definíció. Holnapra már alig fogsz emlékezni rá. Ezért, ha segíthetek összegezni, a hit mindent magába foglaló definíciója így hangzik: „A hit a szeretet által elnyert bizonyosság.” Egyetértetek ezzel? „A hit egy mély meggyőződés a szívünkben, melyet szeretet által értünk el”. Minden benne van ebben a kis mondatban. A hit e meghatározás szerint, nem valamiféle hiedelem, nem valami, amit nem tudok. Hanem olyasvalami, amit mélyen tudok, mélyen legbelül érzek a létezésemben! Ezért az óm jelentése ‘igen’. Ha van az ómnak bármiféle jelentése, akkor ez az: „Igen, amit keresel, az létezik.” A templomaitokban, hogy mondják azt, hogy óm? Ámen, de a jelentése ugyanaz. „Igen, amit keresel, az létezik”. Ez egy mély meggyőződés, hogy ‘az otthonom, a menedékem ott van’. Miként érhetjük el ezt a szilárd meggyőződést? A módszer is megtalálható ebben a meghatározásban – a szeretet által. Nem anyagi, hanem isteni szeretet által.

 

(folytatása következik)

 

 



Golden!

(от лекция на Свами Тиртха, 10.01.2013, вечер, София)

(продължава от предишния петък) 

Да поговорим ли малко за вярата? И така, какво е вяра? Ако вярата е някакво вярване – понеже не знаем нещо, затова го вярваме – това е надежда. Безнадеждно се надяваме, в повечето случаи се надяваме нещата да тръгнат на добре, но обикновено не си мръдваме пръста за това.

Вярата, обаче, е активен принцип. Така че ако искаме да навлезем в дълбочина – какво е истинска вяра – ще разберем, че всички различни теологии ни казват „Вяра е да приемаш Божията воля”. Това вече звучи по-сериозно, нали? Не е просто мое вярване, моя надежда, а нещо свише. Ако искаме да конкретизираме малко повече, в нашата традиция вярата се дефинира по следния начин: „Вяра е твърдата убеденост, че служейки на Кришна, цялото останало служене е извършено.” Това означава, че като служиш на Бога, изпълняваш всичките си други задължения. Въпреки че имаме множество задължения – към семейството си, към тялото си, към данъчните служби и т.н. Имаме много различни задължения. Как да осъществим всичките? Плюс това сме задължени на древните мъдреци, на вечните благодетели на света, на практика на всички учители, които са ни учили как да пишем и да четем – край няма! И на практическо, и на мистично ниво сме задължени много повече, отколкото ако сме взели заем от банката. Защото заема от банката вероятно можете да изплатите в течение на живота си. Но този дълг не може да се изплати и за много животи. Затова вяра означава, че служейки на Бога, изплащаме всичките си дългове, извършваме всичките си задължения.

Но моля ви, утре да не изтърсите това на вашите началници: „Скъпи шефе, днес не мисля да работя, защото съм служил на Бога.” Така че недейте да злоупотребявате с това. Но се стремете да разберете по-дълбоките нива на вярата – вяра е, че служейки на Бога, на практика можем да служим на всички. Защото не само човешкото тяло се сравнява с дърво, Богът също е сравнен с едно вселенско дърво. Всичките му листа, цветове и плодове сме ние – всички различни живи същества. И ако поливаме вода в корените на това дърво, цялото дърво ще процъфтява. Така и ако посвещаваме служенето си на Бога, тогава чрез корените Му, чрез Неговата система, нашето дребно незначително служене, малките капчици вода, които можем да дадем, ще достигнат до всеки, до цялото творение пропорционално. Ако се опитвате да поливате плодовете и цветовете, дървото ще загине. Затова по-нататък в „Гита” се препоръчва да потърсите корените на битието и да вложите служенето си там.

И така, това е друга дефиниция за вяра – „Служейки на корена, можеш да служиш на всички.” Удовлетворени ли сте от това определение? Да спрем ли изследването си дотук, без да навлизаме в по-дълбоките и по-висши недра на духовната наука? Или да продължим? Не бива да спираме своето търсене. Това не е шега. Защо аз понякога се шегувам? Просто, за да ви покажа, че често имаме съмнения и искаме да спрем насред пътя. Когато нашата сянка ни казва: „Накъде си се затичал толкова бързо?” Когато обстоятелствата или собствената ви вътрешна слабост казват: „Я по-полека!” Ала недейте да спирате своето търсене, продължавайте, защото това божествено знание е безкрайно. Влизаме в една стая и безброй стаи ни очакват.

И така, следващата дефиниция за вяра, която е малко по-смайваща, е: „Вяра е онова щастие, което извличате от вечно-нарастващото духовно блаженство от срещата на Радха и Кришна”. Звучи различно, а? Това не е вярване, не са нашите умствено конструкции, а нещо божествено. И основната природа на вярата, дефинирана по този начин, е блаженство. Не е страдание, не е изтезание, а блаженство. И каква е характеристиката на това духовно блаженство? То нараства. Не е нещо застояло. А какъв е източникът му? Единението на Божествената Двойка – ако Красотата и Любовта се срещнат, това донася щастие на всичките им следовници. Само си представете: ако Божествената Красота и Божествената Любов се срещнат – това е изригване. Това е Златният Аватар, досущ като златен вулкан. Това е много висш тип дефиниция за вяра – духовно блаженство, произтичащо от Бога и Неговата лила.

Но това е малко трудно определение. Едва ли ще го помните утре. Затова, ако мога да ви помогна да обобщим в една дефиниция, която включва всичко в себе си: „Вярата е убеденост, достигната чрез любов”. Съгласни ли сте? „Вяра е онази дълбока убеденост в сърцата ни, до която достигаме чрез любов”. В това кратко изречение е описано всичко. Вярата според тази дефиниция не е вярване, не е нещо, което не знам. Напротив, то е нещо, което дълбоко знам, дълбоко чувствам в най-съкровената си същност! Затова ом означава „да”. Ако има някакво значение на ом, това е „да, онова, което търсите, съществува”. Във вашите храмове как казват ом? „Амин”, но смисълът е същият. „Да, онова, което търсите, съществува”. Това е дълбока увереност, че „моят дом, моят подслон съществува”. Как можем да постигнем тази непоклатима увереност? Методът също е описан тук – чрез любов. Не материална, а духовна любов.

 

(следва продължение)

 

 



Mar

21

Golden!

(Conferencia vespertina de Swami Tirtha, el 10.01.2013, Sofía)

(Continua la conferencia del pasado viernes)

Discutamos un poco de la fe? Que es la fe? Si se trata de una creencia – no conocemos algo, luego creemos en ello – es una esperanza. Solemos esperar sin esperanza y creer que las cosas van a ir mejor sin mover el dedo para hacer cualquier cosa.

Por lo tanto la Fe es un principio activo. Si queremos entrar en lo profundo – sea en la verdadera Fe – vamos a darnos cuenta que las diferentes teologías afirman: ”Fe es aceptar la voluntad de Dios.”. Suena mucho más serio, verdad? No es solo mi creencia, mi esperanza, es algo superior. Concretizando aún más, en nuestra tradición la Fe queda definida de modo siguiente: ”Fe es la firme convicción que sirviendo a Krishna, realizamos el servicio total.” Ello significa que sirviendo a Dios sigues cumpliendo todas las demás obligaciones – en favor a tu familia, tu cuerpo, los impuestos y contribuciones etc. Tenemos diferentes obligaciones. Como llegar a cumplirlas? Estamos obligados a los sabios de la antigüedad, a los sempiternos bienhechores y en práctica a todos nuestros maestros y gurús, a los que nos habían aprendido a leer y escribir, la lista no tiene fin! Tanto en nivel práctico como en nivel místico estamos obligados a dar / devolver mucho más de lo que hemos tomado prestado de cualquier Banco. Puesto que el préstamo probablemente llegaríamos a devolverlo al Banco incuso endeudándonos a lo largo de nuestra vida. Podríamos aplazar los pagos, pero no podemos aplazar nuestras obligaciones. Por esta razón la Fe significa que sirviendo a Dios, pagaremos todas nuestras deudas, cumpliremos con todas nuestras obligaciones.

            Ahora, por favor no digáis mañana a vuestro Jefe: “Querido Jefe, hoy no voy a trabajar más, ya que he cumplido mis obligaciones sirviendo a Dios.” No hay que abusar ni mal usar todo ello. Tratad de comprender por lo tanto los profundos niveles de la Fe – la Fe es que sirviendo a Dios en práctica podemos llegar a servir a todos y a cualquiera. Puesto que no solo el cuerpo humano se puede comparar a un árbol. Podríamos también comparar a Dios al Árbol Universal. Todas sus hojas, raíces, ramas, flores y frutas somos nosotros – los seres vivos. Y regando con agua las raíces, va a florecer todo el árbol. Así mismo, dedicando nuestro servicio a Dios, entonces por medio de Sus raíces, de Su Sistema vital, nuestro servicio insignificante, nuestras gotitas de agua de riego, llegarían hasta cualquiera, alcanzarían proporcionalmente la Creación. Si os ponéis a regar las flores o las frutas, el árbol va a perecer. Por esta razón el Gita recomienda buscar las raíces de la existencia y dedicar allí vuestro servicio.

Aquí tenéis otra definición de la Fe – “Dedicando servicio al raíz, puedes servir a todos.” Estáis satisfechos con esta definición? Vamos a detenernos en ello sin entrar en niveles superiores de la ciencia espiritual, de acuerdo? O tal vez iremos siguiendo en adelante? No debemos detenernos en nuestra búsqueda. No es una broma. Por que estoy bromeando a veces? Lo hago simplemente para ensenaros que frecuentemente estamos dudando y queremos detenernos en el camino. Es cuando nuestra propia sombra nos dice: ‘Oh, por que corres tan rápido?’ Es cuando las circunstancias o nuestra propia debilidad dicen: ‘Ah, sigue quedamente!’ No os detengáis, no parad la búsqueda, id siguiendo el camino del saber divino que es infinito. Entramos en un aposento, nos espera un sinnúmero de aposentos.

La siguiente definición de la Fe es algo asombrosa: „La Fe es aquella felicidad que lleguéis a obtener del creciente bienestar espiritual debido a Radha y Krishna” .Suena diferente, ah? No es una creencia, no son construcciones de la mente, es algo divino. No es sufrimiento ni tortura, es bendición. Y que características tiene esta bendición espiritual? Va creciendo. No es algo estancado. Y cual es su manantial? La unión de la Divina Pareja – cuando lleguen a unirse Belleza y Amor, esta unión trae felicidad a los partidarios. Imaginad la unión de Belleza Divina y Amor Divino – es una erupción. Es el Avatar de Oro, se parece a un volcán de oro. Es una definición muy superior de la Fe – bienestar espiritual que proviene de Dios y de Su lilas.

Por lo tanto, esta definición es algo más difícil Apenas si lo recordareis por la mañana. Ojala pueda ayudaros a sumar una definición que lo sintetice todo:”La Fe es aquella convicción en los corazones que se adquiere con el Amor”. De acuerdo? Esta breve oración lo dice todo.

 La Fe en acuerdo con esta definición no es una creencia, no es algo que no conocemos, Al contrario, es algo que conozco y siento en profundidad, en mi más íntima identidad! Por esta razón om significa ‘si ’. Si hay significación alguna de om, es: ‘Si, lo que estais buscando existe.’ Como dicen om en vuestros templos? Amen, pero con igual significación: Lo que estáis buscando existe. Es la profunda convicción que ‘Mi casa, mi refugio existe. Como llegar a adquirir esta firme convicción? El método también queda escrito aquí – con y por medio del Amor. No un amor material, sino Amor espiritual.

 

(Sigue continuacion)

 



Golden!

(из лекции Свами Тиртхи, 10.01.2013, вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы) 

Поговорим немного о вере? И так, что такое вера? Если вера это некое верование – так как не знаем что-то, поэтому верим – то это надежда. Безнадеждно надеемся, в большинстве случаев надеемся, что вещи сложатся хорошо, но обычно пальцем не шевелим для этого.

Вера, однако, это активный принцип. Так что если хотим войти в глубь – что такое настоящая вера – поймем, что все разные теологии нам говорят „Вера это принять Божью волю”. Это уже звучит более серьезно, верно? Не просто мое верование, моя надежда, а нечто свыше. Если хотим уточнить чуть больше, в нашей традиции вера определяется следующим образом: „Вера это твердая убежденность, что служа Кришне, мы выполняем и все остальное служение.” Это означает, что служа Богу, выполняешь все свои другие обязанности. Хотя у нас множество обязанностей – к своей семье, к своему телу, к налоговой службе и т.д. У нас много разных обязанностей. Как выполнить все? Кроме того мы обязаны древним мудрецам, вечным благодетелям мира, практически всем учителям, которые нас учили как писать и читать – не сосчитать! И на практическом, и на мистическом уровне мы в долгу гораздо больше, нежели если мы взяли кредит от банка. Потому что кредит от банка вероятно сможете выплатить в течение своей жизни. Но этот долг не сможете оплатить много жизней вперед. Поэтому вера означает, что служа Богу, мы выплачиваем все свои долги, выполняем все свои обязанности.

Но прошу вас, завтра не говорите это своим начальникам: „Дорогой шеф, сегодня не собираюсь работать, потому что я служил Богу.” Так что не злоупотребляйте этим. Но старайтесь понять более глубокие уровни веры – вера это, когда служа Богу, на практике можем служить всем. Потому что не только человеческое тело сравнивают с деревом, Бога тоже сравнивают с всемирным деревом. Все его листья, цветки и плоды это мы – все разные живые существа. И если поливаем водой корни этого дерева, все дерево будет процветать. Также и если посвящаем свое служение Богу, тогда через Его корни, через Его систему, наше маленькое незначительное служение, эти маленькие капельки воды, которые мы можем дать, будут распределены всем, всему творению пропорционально. Если станете поливать плоды и цветки, дерево погибнет. Поэтому далее в „Гите” предложено поискать корни творения и отдать свое служение там.

И так, это другая дефиниция веры – „Служа корню, можешь служить всем.” Довольны ли вы этим определением? Надо ли прекратить исследования на этом, не входя в более глубокие и глубокие уголки духовной науки? Или продолжить? Не следует останавливать свой поиск. Это не шутка. Зачем я иногда шучу? Просто чтобы показать вам, что часто у нас есть сомнения и хотим остановиться на пол пути. Когда наша тень говорит: „Почему ты так быстро бежиш?” Когда обстоятельства или ваша собственная внутренняя слабость говорят: „Ой, успокойся!” Но вы не останавливайте свой поиск, продолжайте, потому что это божественное знание  бесконечно. Входим в одну комнату и нас ждет бесконечное количество комнат.

И так, следующее определение веры, которая несколько более изумительная, это: „Вера это то счастье, которое вы черпаете из вечно нарастающего духовного блаженства от встречи Радхи и Кришны”. Звучит иначе, да? Это не верование, не наши умственные конструкции, а нечто божественное. И основная природа веры, определенная таким образом, это блаженство. Не страдание, не истязание, а блаженство. И какова характеристика этого духовного блаженства? Оно нарастает. Не застряло в покое. А каков его источник? Единение Божественной Пары – если Красота и Любовь встретятся, это приносит счастье всем их последователям. Только представьте себе: если Божественная Красота и Божественая Любовь встретятся – это извержение. Это Золотой Аватар, совсем как золотой вулкан. Это очень высокий тип определения веры – духовное блаженство, происходящее от Бога и Его лилы.

Но это немного трудное определение. Вы вряд ли будете его помнить завтра. Поэтому, если я могу помочь вам подвести итог, всеобъемлющее определение веры таково: „Вера – это убеждение, приобретенное любовью”. Вы согласны? „Вера это глубокая убежденность в наших сердцах, до которой мы достигаем через любовь”. В этом коротком предложении описано все. Вера согласно этого определения не верование, не нечто, которое не знаем. Напротив, оно нечто, которое глубоко знаю, глубоко чувствую в своей самой сокровенной сущности! Поэтому ом означает „да”. Если есть какое-то значение ом, то это „да, то, что ищете, существует”. В ваших храмах как говорят ом? „Аминь”, но смысл тот же. „Да, то, чего ищете, существует”. Это глубокая уверенность, что „мой дом, мое пристанище существует”. Как можем достичь этого твердого убеждения? Метод также описан здесь – через любовь. Не материалная, а божественная любовь.

 

(продолжение следует)

 



Mar

18

Centaur

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia) 

Question of Hayagriva: One part of the story of Prahlada was the story of Yamaraja who consults the widows of Hiranyaksha, and we see that Hiranyakashipu understands perfectly the philosophy that he is not the body, but he hasn’t actually realized this. How can we realize practically that we are not the body?

Swami Tirtha: It’s very easy – avoid riding in the car of bad drivers. Because if somebody is a bad driver, you as a passenger are frightened of death, of accident and that increases your bodily consciousness.

But you know, the answer of all the ‘how to’ questions is one. So, ‘How to realize that I’m not the body?’ Chant more!

But I don’t want to use it as an excuse. Well, slowly-slowly, by facing all the anarthas, by purifying ourselves and coming closer to our final atman identity, the bodily consciousness should diminish. Easy to say ‘We are not the bodies’, but practically our body in the present situation is the only instrument by which we can relay to anything outside. With your hand you can take the Gita, with your eyes you can read, with your brain you can understand, right? So body is very important.

Yet the body is full of necessities. It’s a biological construction. So in order to function nicely you have to feed it, you have to give it a little sleep, you have to give it a little enjoyment here and there, because otherwise it doesn’t function. Just like a car – without fuel you cannot use it. In the same way we should take care of this instrument which is given to us, just like a car, to reach the goal. The body is not a worshipable object, but this is an instrument that you can use in your spiritual progress.

A human being is just like a centaur. In a centaur one part is human, the back side is animal. We are like this. We have some very basic, biological, animalistic instincts; and we have a front part with some little brain; you can look up to the sky. Your animalistic back side cannot look up to the sky. But still it is coming with you. What to do! Yet if we engage the body nicely as an instrument in reaching our spiritual goal, it will help us.

We are conditioned by the body. Therefore it is very much suggested that devotees should analyze themselves and find their real identity. So once  we have to understand that we are separate from the body. Body is there, but we are different. Therefore of the two phases of the spiritual progress the first is to capture the conscious identity. Even that is difficult. But the second one is more difficult, because then this captured conscious identity has to be dedicated, we have to put it at the lotus feet of the Lord. So these are the two phases: control yourself, be a master of your existence; and then dedicate yourself to the Supreme.

And I think theoretically we can all agree: ‘Ah, yes, I’m not the body!’ But when your breakfast is missing, some signals start – the body will say: ’I’m also here!’ So, how to realize it? First try to have the theoretical understanding, then try to act accordingly – but this is the mechanical process. If we directly realize that ‘I belong to the Supreme, I’m a citkana, I’m a particle of divine light, divine consciousness’ – then this is the revolutionary way, the direct way. And by chanting, by following all the other services given to us, slowly-slowly these layers of material consciousness are removed.

 



Mar

18

Centaur

(Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai tanításának részlete)

Hajagríva kérdése: Prahlád történetének egyik részében Jamarádzs Hiranjáksa özvegyeinek ad tanácsot, ott azt látjuk, hogy Hiranjakasipu tökéletesen érti a filozófiát, hogy ő nem a test, de valójában nincs tisztában vele. Hogyan ismerjük fel a gyakorlatban, hogy nem vagyunk azonosak a testünkkel?

Szvámí Tírtha: Nagyon könnyű, kerüld el, hogy rossz sofőrök autójában utazz! Hiszen ha valaki rossz sofőr, akkor neked utasként halálfélelmed van, félsz a balesettől, és ez növeli a testtudatodat.

De tudjátok, hogy valamennyi ‘hogyan’ kérdésre egy a válasz. Vagyis hogyan ismerjük fel, hogy nem vagyok azonos a testemmel? Dzsapázz többet!

Ám nem akarom ezt kifogásként használni. Nos, lassan-lassan, az anartháinkkal szembenézve, tisztítva magunkat, és közelebb kerülve végső átman-identitásunkhoz az anyagi tudatosságnak el kell tűnnie. Könnyű mondani, hogy ‘nem a test vagyunk’, ám gyakorlatilag a jelen helyzetben a test az egyetlen eszköz, amellyel bármi külső dologgal kapcsolatba kerülhetünk. A Gítát a kezeddel tudod megfogni, a szemeddel tudod elolvasni, az agyaddal megérteni, ugye? A test tehát nagyon is fontos.

A test szükségletekkel van teli, a test egy biológiai szerkezet. Ahhoz, hogy szépen működjön, etetnünk kell, némi alvásra is szüksége van, és néha egy kis élvezetre, hiszen másként nem fog működni. Egy autóhoz lehetne hasonlítani – üzemanyag nélkül használhatatlan. Tehát erről az eszközről, ami nekünk adatott ugyanúgy, mint egy autóról, gondoskodnunk kell annak érdekében, hogy célunkat elérjük. A test nem egy imádandó tárgy, de mégis egy olyan eszköz, amit felhasználhatunk lelki céljaink eléréséhez.

Az ember olyan, mint egy kentaur. A kentaur egyik része emberi, hátsó fele állati – ugyanilyenek vagyunk. Van néhány nagyon alapvető biológiai, állati ösztönünk, és van egy elülső részünk egy kis aggyal, ezzel a résszel képesek vagyunk az égre nézni. A hátsó, állati felünk nem tud az égre felnézni, de mégis jön velünk. Mit tegyünk? Ha a testünket lelki céljaink elérésének eszközeként szépen lefoglaljuk, az segíteni fog.

            A testünk által vagyunk kondicionálva, ezért bhaktaként nagyon ajánlatos elemezni magunkat, és megtalálni valódi identitásunkat. Egyszer és mindenkorra meg kell értenünk, hogy nem vagyunk azonosak a testünkkel, ott van ugyan a test, de mi különbözünk tőle. Tehát a lelki fejlődés két fázisa közül az első a tudatos identitás tetten érése, de még az is nehéz. Ám a második még nehezebb, mivel e meglelt tudatos identitást oda is kell szentelnünk, le kell tennünk az Úr lótuszlábaihoz. Ez tehát a két szakasz: ellenőrizni magatokat, létezésetek mesterévé válni, majd átadni magatokat a Legfelsőbbnek.

Szerintem elméletben mindannyian egyetértünk abban, hogy ’Igen, nem a test vagyok!’ Ám amikor a reggelid hiányzik, bekapcsol a vészjelzés, és a test jelzi: ’Én is itt vagyok!’ Hogy lesz ebből felismerés? Először törekedjetek az elméleti megértésre, majd cselekedjetek ennek megfelelően – ám ez a mechanikus folyamat. Ha közvetlenül felismerjük, hogy „A Legfelsőbbhöz tartozom, csitkana vagyok, az isteni fény, az isteni tudatosság parányi része” – akkor ez a forradalmi út, a közvetlen út. Mantrázással, a ránk bízott összes más szolgálat ellátásával lassan-lassan az anyagi tudatosságnak ezek a rétegei is eltűnnek.

 

 



Centaur

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София) 

Въпрос на Хаягрива: Една част от историята за Прахлада беше разказът за Ямарадж, който дава съвети на вдовиците на Хиранякша. Там видяхме, че Хиранякашипу разбира съвършено философията, че не е тялото, обаче всъщност не го е осъзнал. Ние как можем на практика да разберем, че не сме тялото?

Свами Тиртха: Много лесно – избягвай да се качваш на кола с лош шофьор. Защото ако някой е лош шофьор, ти като пътник си изплашен до смърт да не стане катастрофа и това усилва телесното ти съзнание.

Но знаете, че отговорът на всички въпроси, започващи с „как да” е един. „Как да осъзная, че не съм тялото?” Мантрувай повече!

Но аз не искам да ползвам това за измъкване. Малко по малко, изправяйки се пред всичките си анартхи, като се пречистваме и идваме все по-близо до окончателната си идентичност на душа (атман), телесното съзнание би трябвало да намалява. Лесно е да се каже „Ние не сме телата”, но на практика в настоящата ситуация тялото ни е единственият инструмент, чрез който можем да се свързваме с всичко навън. С ръката си можете да вземете „Гита”, с очите си можете да я четете, с ума си можете да я проумеете, нали така? Така че тялото е много важно.

При все това тялото е изпълнено с нужди. То е една биологична конструкция. Затова, за да функционира добре, трябва да го храните, трябва да му давате малко сън, малко наслада от време на време, защото иначе няма да работи. Точно като една кола – без гориво не можете да я ползвате. По същия начин трябва да се грижим за този инструмент, който ни е даден, досущ като кола, за да стигнем целта си. Тялото не е обект на обожание, а инструмент, който можете да използвате в духовния си напредък.

Човешкото същество е точно като кентавър. При кентавъра една част е човешка, а задната част е животинска. Ние сме такива. Имаме някои съвсем базисни, биологични, животински инстинкти; а имаме и предна част с малко мозък, можете да вдигнете поглед към небето. Животинската ви задна страна не може да погледне небето. Но въпреки това, тя си върви с вас. Какво да се прави! Все пак ако ангажираме тялото по хубав начин като инструмент за постигане на духовната ни цел, то ще ни е от помощ.

Ние сме обусловени от тялото. Затова е силно препоръчително преданите да се само-анализират и да открият своята истинска идентичност. Веднъж завинаги трябва да разберем, че сме нещо отделно от тялото. Тялото съществува, но ние сме нещо различно. Затова от двете фази на духовния напредък, първата е да уловиш съзнателната си идентичност. Дори това е трудно. Но втората фаза е още по-трудна, защото тогава тази уловена съзнателна идентичност трябва да я посветим, да я предложим в лотосовите нозе на Бога. Така че това са двете фази: овладейте себе си, станете господар на собственото си съществуване; а сетне се посветете на Върховния.

И мисля, теоретично всички можем да се съгласим: „О, да, аз не съм тялото!” Но когато закуската ви отсъства, започват някои сигнали – тялото казва: „Аз също съм тук!” Така че как да осъзнаем това? Най-напред стремете се да добиете теоретичното разбиране, а след това се опитвайте да действате в съответствие с него – обаче това е механичният процес. Ако директно осъзнаем: “Аз принадлежа на Върховния, аз съм читкана, аз съм частица от божествената светлина, от божественото съзнание” – тогава това е революционният път, прекият път. И чрез мантруване, чрез следване на всички останали служения, които са ни дадени, малко по-малко слоевете на материалното съзнание се отстраняват.



thirst

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.01.2013, evening, Sofia)

I’m very happy to be here together with you. I feel honored that you take the time and trouble, and I’m sure that our Lord appreciates your efforts very much. There is a lot to say, but even more is impossible to be said. And what we cannot say by words, it’s very easy to express by emotionally surcharged words – that means divine song.

So, please allow me to quote a few verses from the divine scripture Bhagavad Gita. During the last days we discussed the perfection of activities, and actually the best supreme activity is to glorify God together through the holy names. This starts a very subtle and a very effective change in our life. Divine energy enters our consciousness and we start to use our lips for a different purpose than before. The function of our ears also transforms and instead of listening to the news of the world and repeating that insignificant material information, we start to be able to pay attention to the divine sound. And this transformation is very powerful over our system. Before we were searching for independent happiness and contentment, yet we felt ever incomplete. Before we were searching for comforts, yet we always felt uneasy. But now due to this change you start to pay attention to the divine message, and all of a sudden you will feel: ‘I’m satisfied. It doesn’t matter if I have something, if I don’t have anything – I’m satisfied.’ This change is like a turning point and we all need such turning points in our lives. So, let’s help each other to let it happen – from our selfish egotism we should come to our good self.

So, we read from the 5th Chapter of the Bhagavad Gita. This is about “Karma-yoga – Action in Krishna Consciousness”: “When one’s intelligence, mind, faith and refuge are all fixed in the Supreme, then one becomes fully cleansed of misgivings through complete knowledge and thus proceeds straight on the path of liberation.”[1]

This is the way to get rid of misconceptions, although it is very difficult to catch the truth. Yet, if we have our attention, if we have our faith, and if we have our intelligence fixed in the Supreme, then this change is starting. It doesn’t accomplish, it starts.

What is the most important part of a human being? What do you think?

Answer: The soul, the heart.

Swami Tirtha: Soul, heart – yes, correct. Once I asked a very young man, and he identified a different part of his body as the most important. But you know it changes from time to time. And finally after some consideration, we come to our inner self. And we find that here, in our bosom. So, you are residing there in this body. The body is like a tree, and the heart is like a main branch of this tree. And two birds reside on that tree. One is you, trying to taste the different fruits of the tree. How many times have we found a sweet fruit? Many times it happens, but they’re small ones, like berries. Have you ever found some sour fruits also, or bitter ones? Unfortunately they are bigger, like water-melon. Bad luck, this material life is arranged like this – little sweetness and big bitterness. That means this little bird, we, try to enjoy the fruits of our activities. And we are very busy enjoying these fruits, although they are sour and bitter, and sometimes little sweet. Yet, on the branch of this tree another bird is there, observing. This is Krishna’s presence in our heart. That Supersoul is the observer, your inner guide, ready to provide all the necessary circumstances that you need for enlightenment. Good and bad experiences come under divine supervision. So, nothing is independent from the divine surveillance. It’s easy to accept this when something nice comes to us ‘Oh, finally God recognizes my greatness!’ But when something difficult or unexpected comes, then we revolt. For example some suffering, some disease comes to you – what is the first question? Why? Although we have to remember that ‘why?’ as a question is not approved in spiritual enquiries. ‘Why me? Why not you?’ – It’s a wrong question. And we have lots of other questions. But better we try to focus our mind, intelligence, knowledge and faith on God.

 

 

(to be continued)

 

[1] Bhagavad Gita, 5.17

 



thirst

(Szvámí Tírtha 2013. január tizedikei szófiai esti tanítása)

Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy itt lehetek veletek. Megtisztelőnek érzem, hogy időt és nehézségeket vállalva eljöttetek és bizonyos vagyok benne, hogy a Jóisten nagyra értékeli törekvéseiteket. Rengeteg a mondanivaló és még több, amit lehetetlen elmondani. S amit képtelenek vagyunk szavakkal elmondani, azt nagyon könnyű kifejezni érzelmileg feltöltött szavakkal – ami azt jelenti, hogy Istent dicsőítő énekkel.

Kérem, engedjétek meg, hogy néhány verset idézzek az isteni szentírásból, a Bhagavad-gítából. Az elmúlt napokban megvitattuk, mik a tökéletes tettek, s végeredményben az a legeslegjobb istenes cselekedet, ha együttesen dicsőítjük Istent a Szent Nevein keresztül. Ez egy nagyon finom és hatásos változást fog előidézni az életünkben. Az isteni energia belép a tudatunkba, és elkezdjük ajkunkat más célból használni, mint azelőtt. A fülünk szerepe is átalakul, és ahelyett, hogy a világról szóló híreket hallgatnánk, ismételnénk a jelentéktelen anyagi információkat, elkezdünk képessé válni rá, hogy az isteni hangra figyeljünk. S ez az átalakulás nagy hatást gyakorol az egész lényünkre. Előtte a független boldogságot és elégedettséget kutattuk, és mégis hiányzott valami legbelül. Korábban a kényelmünket kerestük, mégis állandóan nyugtalanok voltunk. Azonban, most ennek az átalakulásnak köszönhetően elkezdesz figyelni az isteni üzenetre, s hirtelen azt érzed, hogy: ‘Elégedett vagyok. Nem számít, hogy van-e valamim vagy nincs semmim – elégedett vagyok.’ Ez a változás egy fordulópont, és mindannyiunknak szüksége van ilyen fordulópontokra az életünkben. Segítsük egymást, hogy ez megtörténhessen – hogy önző egoizmusunktól eljuthassunk jómagunkig!

Tehát a Bhagavad-gítá ötödik fejezetét olvassuk, mely a karma jógáról szól – „Cselekvés Krsna tudatban”: “Amikor az ember értelme, elméje és hite szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, s menedéket is Benne talált, akkor tökéletes tudása által teljesen megtisztul kétségeitől, és feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.”[1]

Ez a módja annak, hogy megszabaduljunk a tévképzetektől, bár az igazság megragadása rendkívül nehéz. Mégis, ha figyelmesek vagyunk és van hitünk, s ha értelmünket a Legfelsőbbre fókuszáljuk, akkor ez a változás megkezdődik. Nem megvalósul, hanem elkezdődik.

Mi az ember legfontosabb része? Mit gondoltok?

Válasz: A lélek, a szív.

Szvámí Tírtha: Lélek, szív – igen, helyes. Egyszer megkérdeztem ugyanezt egy fiatalembertől, és ő egy másik testrészét határozta meg, mint legfontosabbat. De mint tudjátok, ez időről időre változik. S végül némi megfontolás után, eljutunk az önvalónkig, ami itt, a keblünkben található. Tehát itt van a lakhelyed ebben a testben. A test olyan, mint egy fa, s a szív olyan, mint ennek a fának a fő ága. S két madár honol ezen a fán. Az egyik te vagy, aki próbálja ennek a fának a különböző gyümölcseit megízlelni. Hányszor találtunk édes gyümölcsöt? Ez sokszor előfordul, de ezek a gyümölcsök kicsik, mint a bogyók. Találtál már keserű, savanyú gyümölcsöt is? Sajnos ezek nagyobbak, akkorák, mint egy görögdinnye. Ez a balszerencse, ez az anyagi világ ilyen elrendezésű – kevés édes és tömérdek keserű íz. Ez tehát azt jelenti, hogy ez a kis madár, vagyis mi, megpróbáljuk élvezni a tetteink gyümölcseit. S nagyon lefoglal minket ezeknek a gyümölcsöknek az élvezete, annak ellenére, hogy savanyúak, keserűek s néha kicsit édesek. Azonban a fának ezen az ágán van egy másik madár is, aki csupán megfigyel. Ez Krsna jelenléte a szívünkben. A Felsőlélek a megfigyelő, a belső útmutatód, készen áll arra, hogy valamennyi szükséges körülményt biztosítsa, mely a megvilágosodásodhoz szükséges. Jó és rossz tapasztalatok, mind Isteni ellenőrzés alá tartoznak. Semmi sem független az Isteni felügyelettől. Ezt könnyű elfogadni, amikor valami jó történik velünk: ’Végül, Isten elismeri a nagyságomat!’ Azonban, amikor valami nehézség vagy váratlan dolog történik, akkor fellázadunk. Például, ha valamilyen szenvedés ér vagy betegség támad meg bennünket – mi az első kérdés? Miért? Bár emlékeznünk kell rá, hogy az a kérdés, hogy ‘miért?’, nem megengedett a lelki tudakozódás során. ‘Miért én? Miért nem te?’ – Ez egy helytelen kérdés. S számos egyéb kérdésünk van. Azonban jobb, ha megpróbáljuk az elménket, intelligenciánkat, tudásunkat és hitünket Istenre összpontosítani.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 5.17.