Calendar

February 2019
M T W T F S S
« Jan    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728  



Archive for February 10th, 2019

DO--2709-katherine-mccormack-41098

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Yadunath: Can you please explain in our line what does it mean sad-guru? What is the bread coming from the sad-guru? And what do we have to give in return?

Swami Tirtha: This last part I like.

Sad-guru is not a simple person. It is mentioned that if a person considers a holy place to be an ordinary geographical location, the murti to be made of wood or stone or metal, or the spiritual master to be a simple human being, he commits a great mistake. Formally it might look like. But if we see only the formal side, we shall not see the essence and it will not start to become an active principle in our life.

Sad-guru is such a person, who fully represents guru-tattva in his personality. A real sad-guru is samasta-guru also – represents all the spiritual masters. Samasta is the collected body of gurus. Yet guru is not a theological tattva, not a theological truth or principle; fortunately he is a person. That divine power enters our life through a person. So, maybe to one disciple the same person is a simple guru and for the other he’s a sad-guru. It doesn’t depend on the names or the titles that you achieve. His Holiness Mahamandaleshvar Shri Shri This and That Kamabhogananda Swami. Kama-bhoga – enjoyments and sex. Because you know, there are unlimited titles that people are hunting for. ‘Well, right now I’m only on the H.H. platform.’ H.H. is ‘His Holiness’. ‘I’m still not on H.D.G – His Divine Grace’. So, people are hunting for titles.

What is the point? The point is that I should be able to recognize who is real. It’s not my title, it’s not his title – it’s my vision. And sometimes this is inside the parampara, sometimes it’s outside the parampara. Because guru is a universal principle. But what can you do with a universal principle in your life? Nothing. We need a personal interpretation for that. Therefore our small little-little-little insignificant guru is the greatest of all for us.

So this is the first part of your question. What was the second?

Yadunath: What is the bread that we are eating from him?

Yamuna: And what we have to give in return.

Swami Tirtha: That was the third. I don’t forget that.

Actually we, god-brothers and god-sisters of me, we didn’t eat krishna-prasadam. No. Shall I continue? I think you understand. Let’s leave this question open. Let everybody understand it according to their capacities.

But you know the pelican? How the pelican feeds the small ones? Giving a pre-digested fish. Actually we are like that. We should take only prasadam. For whatever comes from the spiritual master is prasadam. And unfortunately sometimes people misuse this principle.

And what we have to give in exchange? Well, what do you have? Do you have a little water? Little fruit, a few leaves? You can offer them to our Lord. Then He will come with His further requirements.

 



DO--2709-katherine-mccormack-41098

(Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Jadunáth kérdése: Megmagyaráznád, kérlek, hogy a mi tanítványi láncunkban mit is jelent a szad-guru? Hogy mi az a kenyér, ami a szad-gurutól származik? És mit kell adnunk cserébe?

Szvámí Tírtha: Ez az utolsó kérdés tetszik nekem.

A szad-guru nem egy egyszerű személy. A szentírásokban az áll, hogy ha egy ember egy szent helyet pusztán közönséges földrajzi helynek gondol, egy múrtira csupán mint fára, kőre vagy fémre tekint, vagy a lelki tanítómesterről azt gondolja, hogy közönséges ember, az nagy hibát követ el. A felszínen talán így nézhet ki, de ha pusztán a formális oldalt látjuk, akkor szem elől veszítjük a lényeget, és az nem kezd életünk aktív alapelvévé válni.

A szad-guru az a személy, aki személyiségében teljes mértékben képviseli a guru-tattvát. Egy igazi szad-guru szamaszta-guru is, valamennyi lelki tanítómester képviselője. A szamaszta a guruk összessége. míg a guru nem egy teológiai tattva, nem egy teológiai igazság vagy elv, szerencsére egy személy. Az isteni energia egy személyen keresztül nyilvánul meg az életünkben, tehát ugyanaz az ember az egyik tanítvány számára pusztán egy guru, a másik számára pedig szad-guru, és ez nem az elért nevektől vagy titulusoktól függ. Például Mahámandalésvar Srí Srí Ez meg Az Kámabhógánanda Szvámí – a káma-bhóga jelentése élvezet és szex. Hiszen tudjátok, korlátlan számú titulus létezik, melyre az emberek vadásznak. ’Nos, pillanatnyilag csak a(z) HH szinten vagyok.’ A(z) HH jelentése ’Őszentsége’. ’Még nem tartok a(z) HDG – Ő Isteni Kegyelme – síkon. Az emberek tehát titulusokra vadásznak.

Mi a lényeg? A lényeg az, hogy nekem kell tudnom felismerni, ki az, aki valódi. Nem az én titulusom, nem az ő titulusa a meghatározó, hanem az én látásmódom. Néha ez a paramparán belül van, néha pedig azon kívül keresendő, hiszen a guru elv egyetemes. Ám mit kezdhetünk az életünkben jelen lévő egyetemes elvvel? Semmit, mert ehhez személyes interpretációra van szükség, éppen ezért a mi iciri-piciri kis jelentéktelen gurunk a legeslegnagyobb valamennyiünk számára.

Ez tehát a kérdésed első része, mi is a második?

Jadunáth: Hogy mi az a kenyér, ami a szad-gurutól származik.

Jamuná: És mit kell tennünk cserébe.

Szvámí Tírtha: Az volt a harmadik, azt nem felejtettem el.

Tulajdonképpen mi, a hittestvéreim és én, nem ettünk krisna-praszádamot. Nem. Folytassam? Szerintem értitek a lényeget – hagyjuk is nyitva ezt a kérdést, a megértést bízzuk mindenkinek a saját képességeire!

De ismeritek a pelikánt? Hogyan eteti meg a pelikán a kicsinyeit? Előre emésztett halat ad a kicsinyeinek. Valójában mi ilyenek vagyunk, csak és kizárólag praszádamot kellene fogyasztanunk. Bármi is jön a lelki tanítómestertől, az mind praszádam. Sajnos néha az emberek visszaélnek ezzel az elvvel.

És mit kell adnunk cserébe? Hát, mitek van? Van egy kis vizetek? Egy kis gyümölcsötök, pár leveletek? Azt mindet felajánlhatjátok a mi Urunknak, aztán majd Ő jelentkezik a további kívánságaival.

 



DO--2709-katherine-mccormack-41098

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

(продължава от предишния понеделник)

 

Въпрос на Ядунатх: Бихте ли обяснили моля какво означава в нашата школа сад-гуру? Какъв е хлябът, който ни дава сад-гуру? И какво дължим за него?

Свами Тиртха: Последната част ми хареса.

Сад-гуру не е обикновен човек. Казва се, че ако някой счита святото място за обикновена географска локация, ако счита, че муртито е направено от дърво, камък или метал, или че духовният учител е обикновено човешко същество, прави голяма грешка. Формално може и да изглежда така. Обаче ако виждаме само формалната страна, няма да прозрем същината и тя няма да се превърне в активен принцип в живота ни.

Сад-гуру е такъв, че напълно въплъщава гуру-татва в своята личност. Истинският сад-гуру е също и самаста-гуру – представя всички духовни учители. Самаста е общността от учители. При все това гуру не е някаква теологична таттва, не е богословска истина или принцип; за щастие той е личност. Тази божествена сила влиза в живота ни посредством личност. Може за един ученик даден учител да е просто гуру, а за друг да е сад-гуру. Това не зависи от имената и титлите, които си придобил. Негово Светейшество Махамандалешвар Шри Шри Незнам Си Кой Камабхогананда Свами. Кама-бхога – наслаждения и секс. Защото титлите, които хората преследват, край нямат. „Засега съм още само Негово Светейшество. Все още не съм Негова Божествена Милост”. Хората гонят титли.

Но кое е важното? Важното е дали аз съм способен да разпозная кой е истински. Въпросът не е в титлата ми, нито в неговата титла – въпросът е в моя поглед. И понякога е вътре в парампара, друг път е извън парампара. Защото гуру е универсален принцип. Но какво можеш да правиш с някакъв универсален принцип в живота си? Нищо. Затова ни е нужна лична интерпретация. И затова собственият ни мъничък, незначителен гуру е най-великият от всички за нас.

Това е за първата част на въпроса ти. Каква беше втората?

Ядунатх: Какъв е хлябът, който ядем от него?

Ямуна: И какво трябва да дадем в замяна.

Свами Тиртха: Това беше третата част. Не съм забравил.

Всъщност ние с моите духовни братя и сестри не ядяхме кришна-прасадам. Не. Нужно ли е да продължавам? Мисля, че разбирате. Нека оставим този въпрос отворен. Нека всеки го разбира според способностите си.

Но нали знаете пеликана? Как пеликанът храни малките си? Дава им предварително смляна риба. Всъщност и ние сме така. Ние трябва да приемаме само прасадам. Защото каквото и да идва от духовния учител, то е прасадам. За нещастие хората понякога злоупотребяват с този принцип.

И какво трябва да дадем в замяна? А какво имате? Имате ли мъничко вода? Някой плод, някое листенце? Можете да ги поднесете на нашия Бог. Пък сетне Той ще дойде с по-нататъшните си изисквания.