Calendar

February 2019
M T W T F S S
« Jan   Mar »
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728  



Archive for February 3rd, 2019

hare-krishna-jai

(Szvámí Tírtha, 2012. májusi, szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)           

Giridhárí kérdése: Ahhoz nem fér kétség, hogy a gurunak egy tanítványi lánchoz, paramparához kell tartoznia, ezt a meghatározást elfogadjuk. Ám a bolgárok utolsó királya német volt, nem pedig bolgár. A démonok hercege Prahlád Mahárádzs nem démon volt, hanem bhakta. Bizonyos vagyok abban, hogy sok-sok guru létezik, aki nem egy tanítványi lánc tagja; ez egy újabb ellentmondás. Hogy lehet ezt összhangba hozni, hogy áll össze a kép?

Szvámí Tírtha: Mondhatni ez igaz – sok bona fide guru érkezik a tradíción kívülről, de még ha valaki képes is a tradíción kívülről jönni, általában elkötelezi magát a formalitások mellett. A nagyon emelkedett szinten lévő kiválasztottak szabadon jöhetnek, maradhatnak és távozhatnak, de mi nem jöhetünk, maradhatunk és távozhatunk szabadon – úgy értem az átlagemberek, éppen ezért sokkal biztonságosabb egy hagyományt követni. A nagy tanítók általában erre adnak példát, ám lehetséges néhány bona fide tanító számára, hogy nagyon szokatlan, különleges módon érkezzen. Ami számunkra váratlan és szokatlan, az nagyon is megszokott az ő számukra. Ami itt az anyagi síkon nagyon formális lehet, az a lelki síkon nagyon is lényeges.

Képesnek kell lennünk megítélni, hogy ki az, aki akár a tradíciót, akár a tradíción kívüliséget kifogásként használja. Hiszen nem egyszer magunkat akarjuk támogatni, igazolni szeretnénk magunkat vagy a helyzetünket, ezért lelki tanítómesterünk dhótija mögé bújunk. És ha követjük a szokásait, gesztusait és szavait, akkor azt hisszük, hogy ugyanazon a síkon vagyunk. Van erre egy nagyon jó példa: Sríla Prabhupád hetven, majdnem nyolcvanéves férfiként sétapálcával járt; a fiatal tanítványai, a húszévesek szintén elkezdtek ugyanolyan bottal járni. ’Ha Gurudévnek van, nekem is kell’ – mondták. Már elnézést, de annyira nevetséges volt! Néhányan sétapálcával jártak, miért is?

Tehát nem az utánzás számít! Ne bújjatok a lelki tanítómesteretek dhótija mögé, ne idézzétek őt, amikor magatokat kell kifejeznetek, ahol nektek kell megmutatnotok az erőtöket! Ne próbáljátok meg hiányosságaitokat az ő nevével befedni! Sokszor a nagy tanítókat hibáink elfedésére használjuk.

Akárhogyan is, miért beszélnénk túl sokat a hibáinkról, problémáinkról és bajainkról? Mások hiányosságai nem segítenek bennünket. Meg kell próbálnunk elköteleződni amennyire csak lehetséges, a végső, a legfelsőbb igazság mellett, melyre ráleltünk. És ha tiszta forrást és tiszta átadást találunk, akkor, ha a tiszta tulajdonságaink legjava szerint tudunk cselekedni, szerencsések vagyunk. Éppen ezért hűségesen kell követnünk az odaadó szolgálat e kilenc elemét – sravanam, kírtanam, szmaranam…..hiszen ha egyre mélyebbre és mélyebbre jutunk az isteni elköteleződésünkben, minden bizonnyal egy sokkal jobb és árnyaltabb képet kapunk.

Giridhárí: Amit mondani akartam az, hogy Jézus nem tartozott guru-paramparához…

Szvámí Tírtha: Hogy érted ezt? Beavatott volt, Keresztelő Szent Jánostól kapta a beavatását – ez parampará.

Kérdés: Hogyan tudjuk megkülönböztetni az utánzást a valódi követéstől?

Szvámí Tírtha: Nagyon egyszerű: a gyümölcseiről. Imitáció esetén nem fértek hozzá egyetlen gyümölcshöz sem, frusztráltak lesztek, míg a valódi követésénél eléritek a célotokat. Sajnos mindezt csak a végén ismerjük fel, hogy vajon ez valódi követés volt vagy pusztán imitáció. De ne aggódjatok, a valódi tanítómesterek megnyirbálják az imitációs hajlamaitokat, akármennyire fájdalmas is az, meg fogják tenni, mert nem várnak cserébe semmit. Tudjátok, mások hibáit kijavítani nem túl népszerű, hiszen senkinek sem fog tetszeni. De bizonyosak lehetünk benne, hogy ha mi elkötelezettek vagyunk egy igazi mester, egy szad-guru mellett, akkor le fog nyirbálni mindent, ami formális, mesterséges vagy utánzás a fejlődésünkben.  

(folytatása következik)

 

 



hare-krishna-jai

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Giridhari: By definition we accept that guru should belong to a tradition, parampara. No doubt it’s like this. But the last king of Bulgarians was German, not Bulgarian. The prince of the demons Prahlada Maharaj was not a demon, he was a bhakta. I’m sure there are so many gurus who do not come from a parampara. This is another incompatibility. Could you please harmonize and put this together?

Swami Tirtha: I can say yes, it’s true – many bona fide gurus can come from outside the tradition. But even if somebody is able to come from outside any tradition, usually they commit themselves to the formalities. The highly elevated chosen ones are free to come, stay and go. But we are not free to come, to stay and to go – I mean people in general. Therefore it is more safe to follow a tradition. And the great teachers usually give this example. But it is possible for some bona fide teachers to come in very unusual, very special ways. What is unexpected and unusual for us is very much usual for them. What may be very formal on the material platform is very essential on the spiritual platform.

We should be able to judge who uses either the tradition or the non-tradition as an excuse. Because many times we want to support ourselves, we want to prove ourselves or our position. And therefore we hide behind the dhoti of our spiritual masters. And if we follow their habits, gestures and words we think that we are on the same platform. There’s a very good example: Shrila Prabhupad, as a seventy, almost eighty year old man, had a walking stick. And the young disciples, twenty year old, also started to have the same stick. ‘If my Gurudev has, I also should have.’ Sorry to say, it was so ridiculous! Some of them were coming with a stick – why?

So, it’s not the imitation. Don’t hide behind the dhoti of your spiritual master, don’t quote him where you have to quote yourself, where you have to show your power. Don’t try to hide your shortcomings with his name. Many times we use the great ones to hide our mistakes.

But anyway, why should we speak too much about mistakes, problems and troubles? The shortcomings of others don’t help us. We should try to commit ourselves as much as possible to the supreme, the highest truth that we had found. And if we find a pure source and a pure transmission, then if we can act to the best of our pure qualities, we are fortunate. Therefore we should faithfully follow these nine processes of devotional service – shravanam, kirtanam, smaranam, etc. – because if we enter deeper and deeper into our divine commitment, definitely we should have a better and a more realistic picture.

Giridhari: What I meant is that Jesus was not a part of guru-parampara

Swami Tirtha: How come?! He was initiated. He took initiation from John the Baptist. This is parampara.

Question: What is the difference between imitation and real following?

Swami Tirtha: Very simple: from the fruits you can judge. By imitation you will not reach any fruits, you will be frustrated; and by real following you will reach your goal. Unfortunately we shall recognize this only at the end – ‘Whether my following was real or only imitation’. But don’t worry, the real gurus will cut your imitation tendencies, however painful it is, they will do it. Because they don’t expect anything in return. You know, to correct people’s mistakes is not a popular job. Because nobody will like that. But we can be sure that if we are committed to a real master, a sad-guru, he will cut everything that is formal or artificial or imitative in our progress.

(to be continued)

 

 



hare-krishna-jai

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Въпрос на Гиридхари: По дефиниция приемаме, че гуру трябва да принадлежи на дадена традиция, парампара. Това без съмнение е така. Но последният български цар е бил немец, не българин. Принцът на демоните Прахлада Махарадж не е бил демон, бил е бхакта. Сигурен съм, че има много гуру, които не идват от парампара. Това е поредната несъвместимост. Бихте ли изяснили и хармонизирали това моля?

Свами Тиртха: Мога да кажа да, вярно е – много автентични гуру може да дойдат и извън традицията. Но дори и някой да е способен да дойде извън дадена традиция, обикновено приема формалностите. Изключително възвишените, избраните са свободни да дойдат, да останат и да си тръгнат. Но ние не сме свободни да дойдем, да останем и да си тръгнем – имам предвид обикновения човек. Затова е по-безопасно да се следва традиция. И великите учители обичайно дават този пример. Но за някои истински учители е възможно да дойдат и по много необичайни, специални начини. Онова, което е неочаквано и необикновено за нас, за тях е съвсем нормално. Което тук може да изглежда като формалност, в духовния живот може да е съвсем съществено.

Трябва да сме способни да преценим кой използва било традицията, било липсата на такава като оправдание. Защото често искаме да се утвърдим, да докажем себе си или позицията си. Затова се крием зад дхотито на духовния си учител. И ако повтаряме навиците, жестовете и думите му си мислим, че сме на неговото ниво. Има много добър пример: Шрила Прабхупада като седемдесет, почти осемдесетгодишен възрастен човек, ходел с бастун. И младите му, двайсетгодишни ученици, също започнали да ходят с бастун. „Щом моят Гурудев има бастун, и аз ще имам.” Съжалявам, но това е нелепо! Някои от тях вървели с бастун – защо?

Така че не става въпрос за имитация. Не се крийте зад дхотито на духовния си учител, не го цитирайте тогава, когато самите вие трябва да изразите позиция. Не се опитвайте да прикривате недостатъците си с неговото име. Често използваме великите хора, за да скриваме грешките си.

Но защо трябва да говорим толкова  много за грешки, проблеми и притеснения? Недостатъците на другите не ни помагат. Трябва да се стремим да се отдаваме доколкото ни е по силите на върховната, най-възвишената истина, която сме открили. А ако намерим чист източник и чисто предаване, тогава ако сме способни да вложим най-чистите си качества, сме щастливци. Затова трябва с вяра да следваме деветте процеса на преданото служене – шраванам, киртанам, смаранам и т.н. – защото ако навлизаме все по-надълбоко в своята божествена посветеност, несъмнено ще добиваме все по-добра и по-реалистична визия.

Гиридхари: Имах предвид, че Исус не е бил част от ученическа приемственост, гуру-парампара

Свами Тиртха: Как така? Той е бил посветен. Приел е посвещение от Йоан Кръстител. Това е парампара.

Въпрос: Каква е разликата между подражание и истинско следване?

Свами Тиртха: Много е просто: по плодовете се познава. Чрез подражание няма да постигнете никакви плодове, ще бъдете разочаровани; а чрез истинско следване ще достигнете целта си. Това, уви, се разбира чак накрая – дали следването ни е било истинско или имитация. Но не се тревожете, истинският гуру ще пресече склонността ви към подражателство; колкото и да е болезнено, ще го направи. Защото той не очаква нищо в замяна. Знаете, да коригираш грешките на хората не е престижна работа. Понеже това на никой не му харесва. Ала можем да сме сигурни, че ако се посветим на истински учител, на сад-гуру, той ще отсече всичко, което е формално, превзето или подражателско по нашия път напред.

 

(следва продължение)