Calendar

December 2018
M T W T F S S
« Nov    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Archive for December 2nd, 2018

Depositphotos_32655729_l-2015

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

So the four ways of dealing with an enemy, with a conflict situation or a challenge are: first be friendly – this is the best option. If there is a challenge to you, try to be friendly. Many times it’s not enough, right? Then we should apply point number two – giving presents, offering gifts. If you approach your enemy with something very dear to him, he will like it: ‘Ah, very nice, very nice!’ You can bribe him. If even that doesn’t help, then you can use the third method – bheda; bheda means ‘divide’, divide the attention. Try to create some doubts in his conviction. And if even that doesn’t help, then punch him in the nose. But violence is the last, is the last way in resolving conflict situations.

All right, maybe you are not an international diplomat. But you are a diplomat of your life, of your home and of your family. So please, if you have any conflicting situations, don’t start with the fourth! ‘I will punch you if you don’t agree with me!’ First… what was the first? Be nice. Be friendly. But I know that by nation you are very generous also. Then you can use the second option – present some gifts. For example if your wife is angry at you, bring her a bouquet of flowers. That’s a cheap solution. If you are wealthier, bring a diamond ring. Ladies cannot resist these things. Ah sorry, we should discuss these topics only privately. But you, Bulgarians, are good diplomats also. So in case this doesn’t work, then try to disseminate some doubt. And I know that you are great fighters also. So in some cases the last one might also happen. But only, only on the basis of ‘we belong together’.

You know, from time to time I visit some devotee friends. There is one place I’ve been visiting for more than ten years now and all the time I listen to some conflicts there – some fighting, some misunderstandings, some clashes. And I did not understand, I thought that they have some problems. But then after many years I understood – no, this is their natural sadhu-sanga. This is how they are, this is their ways. Since that time I don’t take it serious when they complain about something, when there’s a next scandal coming. Because this is the salt and pepper on their daily bread.

“The dynasty of the daityas is like a garden of sandalwood trees. But this child took his birth as a thorny tree. Vishnu is like an axe to cut down and uproot the family of the daityas and this Prahlada is the strong wood which will supply the handle for that axe, so that the destruction can be completed fully.”[1] For them it was like a complaint, for us it sounds like a compliment. 

[1] From B.B.Tirtha Maharaj’s book The holy life of Prahlada



Dec

2

Depositphotos_32655729_l-2015

(részlet Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 

          Négyféle módon viszonyulhatunk tehát az ellenséghez egy konfliktushelyzetben vagy kihívásban. Ezek: először is légy barátságos – ez a legjobb választás. Ha kihívást tapasztalsz, próbálj meg barátságos lenni! Sokszor ez nem elég, ugye? Akkor a második lehetőséget kell választanotok: ajándékok adása, felajánlása. Ha valami számára kedves dologgal közeledtek az ellenségetekhez, akkor az tetszeni fog neki: ’Ó, nagyon szép, nagyon szép!’ Ezzel meg lehet őt vesztegetni. Ha még az sem segít, akkor élhettek a harmadik módszerrel, ami a bheda – azt jelenti, hogy ’megosztani’, vagyis megosztani a figyelmet. Próbáljátok meg elérni, hogy kétkedni kezdjen a meggyőződésében! Ha pedig még az sem segít, húzzatok be neki egyet – de az erőszak az utolsó, csakis a legutolsó módja a konfliktushelyzetek megoldásának.

          Talán nem vagytok nemzetközi diplomaták, de életetek, otthonotok és családotok diplomatái vagytok. Kérlek benneteket, ha konfliktushelyzetbe kerültök, ne a negyedik ponttal kezdjétek: ’Orron váglak, ha nem értesz velem egyet!’. Az elsővel… mi is volt az első? Legyetek kedvesek, legyetek barátságosak! Azt tudom, hogy ti, mint nemzet, nagyon nagylelkűek is vagytok, így élhettek a második lehetőséggel – ajándékozzatok! Például ha a feleségetek mérges rátok valamiért, vigyetek neki virágot! Ez egy olcsó megoldás. Ha tehetősebbek vagytok, lepjétek meg egy gyémántgyűrűvel – a hölgyek nem tudnak ellenállni az ilyesmiknek. Ó, elnézést, ezeket a témákat négyszemközt kellene megvitatnunk. De ti, bolgárok, ti jó diplomaták is vagytok – abban az esetben, ha ez nem működik, próbáljatok meg egy kis kétséget elhinteni! És tudom, hogy jó harcosok is vagytok, tehát némely esetben az utóbbi is működhet, de csak és kizárólag az ’összetartozunk’ elv alapján.

          Tudjátok, időről időre meglátogatok néhány bhakta barátot. Van egy hely ahová már több, mint tíz éve járok, és valahányszor elmegyek, mindig konfliktusok tanúja vagyok ott: veszekedésnek, félreértésnek, összecsapásnak. Nem értettem, azt hittem, hogy van valami problémájuk – ám sok-sok év után rájöttem, hogy nem – ez csupán az ő természetes szádhu-szangájuk. Ez az, ahogy ők működnek, ők ilyenek. Azóta nem veszem komolyan, ha panaszkodnak valami miatt, és kilátásban van a következő botrány; mert ez a só és bors a mindennapi kenyerükön.

          „A daitják dinasztiája olyan, mint egy szantálfa-kert, de ez a gyerek tüskés faként látta meg a napvilágot. Visnu olyan, mint egy balta, mely kivágja és gyökerestül kiirtja a daitják családját, és ez a Prahlád az erős fa, mely a balta nyeléül fog szolgálni, hogy a pusztítás teljesen végbemenjen.”[1] Ők ezt panasznak szánták, számunkra bóknak hangzik.

[1] Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből

 



Depositphotos_32655729_l-2015

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

(продължава от предишния понеделник)

 

И така, четирите начина да се справите с враг, с конфликтна ситуация или предизвикателство са: първо, дръжте се приятелски – това е най-добрият вариант. Ако ви предизвикват, опитайте се да се държите приятелски. Често това не е достатъчно, нали? Тогава трябва да приложим точка втора – даване на подаръци, поднасяне на дарове. Ако отидете при врага си с нещо много скъпо за него, това ще му хареса: „О, много добре, много добре!” Можете да го подкупите. Ако дори това не помага, можете да приложите третия метод – бхеда; бхеда означава „да разделяш” – да отклоните вниманието му. Опитайте се да внесете някакви съмнения в убедеността му. Ако и това не помогне, цапнете го в носа. Обаче насилието е последният, последният подход в разрешаването на конфликтни ситуации.

Добре, може да не сте международен дипломат. Но сте дипломат на живота си, на дома си и на своето семейство. Така че моля ви, ако имате ситуация на конфликт, недейте да започвате с четвъртото! „Ще те ударя ако не се съгласяваш с мен!” Първо… кое беше първото? Бъдете добри. Постъпвайте приятелски. Но аз знам, че като нация вие сте и много щедри. Тогава можете да приложите втория вариант – подарете нещичко. Например, ако съпругата ви е ядосана, донесете ѝ букет цветя. Това е евтино решение. Ако сте по-богати, донесете ѝ диамантен пръстен. Дамите не могат да устоят на подобни неща. О, съжалявам, тези теми трябва да ги дискутираме насаме… Но вие, българите, сте и добри дипломати. Значи в случай, че това не проработи, опитайте се да всеете някакви съмнения. Знам, че сте и големи бойци. Така че в някои случаи може да се стигне и до последното. Но единствено, единствено въз основа на „ние си принадлежим”.

Знаете ли, от време на време посещавам някои приятели бхакти. Има едно семейство, където ходя вече повече от десет години и през цялото време слушам там някакви конфликти – кавги, неразбирателства, сблъсъци. И аз не разбирах, мислех си, че имат някакви проблеми. Но накрая, след много години проумях – не, това е тяхната естествена садху-санга. Те така си общуват помежду си. Оттогава не го вземам на сериозно когато се оплакват от нещо или когато назрява поредният скандал. Защото това е солта и пипера на хляба им насъщен.

„Династията на дайтите е като градина със сандалови дървета. Но това дете се роди като някакъв трънлив храст. Вишну е като брадвата, която иска да отсече и изкорени рода на дайтите, а Прахлада е здравата дървесина, която ще стане дръжката на тази брадва, за да бъде извършено унищожението напълно.”[1] За тях тези думи били израз на възмущение, но за нас звучат като комплимент.

 

[1] От книгата на Б.Б.Тиртха Махарадж „Светият живот на Прахлада”