Archives

Calendar

November 2018
M T W T F S S
« Oct   Dec »
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  



Archive for November 18th, 2018

Prahlada-Maharajas-Teachings-in-Front-of-Hiranyakashipu

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

 

(продължава от предишния понеделник)

 

„Според обществения обичай, едно дете трябва винаги да се отнася почтително към баща си. Но тук виждаме, че Прахлада се обръща към баща си с „най-велик сред демоните”. Асурите, или демоните, никога не се интересуват да разговарят за нещо, което е добро или благоприятно, нито са им интересни беседите на светците. Така че можем да си представим колко смайващо било за Хиранякашипу, царя на демоните, да чуе нещо истински добро от своя син. Именно за това намеква Прахлада с обръщението си „О, най-велик асура!” понеже такъв велик демон попитал за най-важното и благотворно нещо в живота. Нека се опитаме да проумеем и приемем това от важните напътствия на Прахлада: временните обекти не могат да ни дадат щастие.” Лоша новина за консуматорското общество. Напротив – те донасят само страдания и проблеми. Човек трябва да изостави материалистичния семеен живот по същия начин, както би избягал от сух кладенец, да избере да живее на тихо място, приемайки подслон в нозете на Шри Хари.

Като чу тези думи от устата на своя син, Хиранякашипу прихна в смях и каза: „Някой е покварил интелигентността на това невинно дете. Той несъмнено трябва да е чул тези идеи от някой ваишнава и сега ги повтаря.” Затова той даде заповед на демоничните си слуги: “О дайти, върнете това дете в дома на учителите му и го пазете много строго, за да не може никой садху да се докопа до него, дори и преоблечен. Нещо повече, бдете внимателно да не допуснете никакъв садху дори да пристъпи в столицата ми, защото ще повреди интелигентността на детето ми.” И така, демоните отведоха Прахлада обратно в дома на неговите учители и дословно им предадоха думите на Хиранякашипу. Шанда и Амарка, двамата учители, много се изплашиха и започнаха да си мислят: “Ако Прахлада ходи при царя да възхвалява предаността към Вишну, царят може да си рече, че ние сме го научили на това и ще ни накаже подобаващо. Тази идея за обожаване на Вишну не е дошла от нас! Той навярно я е чул от някой ваишнава. Сега хитро ще подпитаме Прахлада откъде се е сдобил с това знание. Като изкопчим информацията, ще заловим виновника и ще го заведем вързан при царя. Така ясно ще демонстрираме лоялността си към него.”[1]

Виждате, ролите се разменят. Досега Шанда и Амарка бяха учителите, а Прахлада уж беше ученик. Сега учителите запитват малкото момче. Това се дължи на познанието, идващо от Вишну. Така че ако искате да промените позицията си, заемете се с божественото знание.

“С това намерение, те се обърнаха към Прахлада с много сладки думи: „Скъпи Прхлададжи, нека те споходи само добро! Молим те да ни кажеш истината и да не лъжеш учителите си. Ние те обучавахме наред с останалите момчета в класа ти, обаче никой друг не се е сдобил със знанието, което ти имаш. Умоляваме те, кажи ни от кого получи това рядко познание? О, потомъко на велика династия, да не би някой друг да ти е втълпил всичко това напук на обучението ни? Или тази идея е твоя? Много ни е интересно да научим това, молим те, не пази тайни от учителите си.” Прахлада отвърна: „Много пъти съм чувал за хора, уловени в илюзия и паднали в маята на Господ, караща ги да гледат на всичко във фалшивите краски на “аз и те”. Днес на практика видях демонстрация на тази илюзия. Но аз поднасям почтителните си поклони на Върховния Бог, господаря на илюзията. Само по милостта на Бога това неразбиране, което разделя света на приятели и врагове, ще бъде изчистено. Щом дори Брахма, Рудра и всички велики полубогове, риши и последователи на Ведите са подвластни на тази енергия на Бога, тогава какво да кажем за онези, които мислят останалите за приятели или врагове. Знайте със сигурност, че самият Бог бе този, който оформи разбирането ми. О брахмани, точно както желязото естествено се привлича от магнита, моето сърце е естествено привлечено към Бог Вишну.”

 (следва продължение) 

[1] От книгата на Б.Б.Тиртха Махарадж „Светият живот на Прахлада”



Prahlada-Maharajas-Teachings-in-Front-of-Hiranyakashipu

(Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A társadalmi szokások szerint egy gyermek engedelmességgel tartozik az apjának. Ám itt az áll, hogy Prahlád a ‘démonok legkiválóbbika’ jelzővel illette édesapját. Az aszurák, vagy démonok sohasem érdeklődnek sem a jó vagy kedvező dolgok megvitatása, sem a szádhuk (szent emberek) beszélgetése iránt. Képzelhetjük hát, mennyire hihetetlen volt Hiranjakasipu, a démonok fejedelme számára valami igazán jót hallani a fiától! Erre utalt Prahlád, amikor így szólította meg őt: ’Ó, aszurák legkiválóbbika!’ – mivel egy ilyen nagy démon az élet legfontosabb és a legelőnyösebb dolgáról érdeklődött! Meg kell próbálnunk megérteni és elfogadni Prahládnak ezt a fontos útmutatását: a mulandó dolgok nem adhatnak boldogságot.” Rossz hír a fogyasztói társadalomnak. „Ellenkezőleg – csupán bonyodalmat és problémákat okoznak. Az embernek, mint mikor valaki elmenekül egy száraz kútból; fel kell adnia az anyagias családi életet, és egy csendes lakhelyet kell választania, az Úr Hari lábainál oltalmat véve.”[1]

Miután e szavak elhagyták fia száját, Hiranjakasipu nevetésben tört ki, majd így szólt: „Valaki megrontotta ennek az ártatlan gyermeknek az értelmét! Bizonyára egy vaisnavától hallotta ezeket a gondolatokat, és most csak ismételgeti azokat.” Erre jutva parancsot adott démon szolgáinak: „Ó, daitják, vigyétek vissza ezt a gyereket tanárai házába, és őrizzétek nagyon szigorúan, hogy egyetlen szádhu se kerülhessen vele kapcsolatba, még akkor sem, ha álruhát visel! Sőt, gondotok legyen rá, hogy egyetlen szádhu se tehesse be a lábát még a fővárosba sem, mert megrontja a gyermekem felfogását!” Így hát a démonok Prahládot visszavitték a tanárai házába, és gondosan jelentették Hiranjakasipu szavait. Tanárai, Sanda és Amarka megijedtek, és elkezdtek gondolkozni: „Ha Prahlád elmegy a királyhoz, dicsőítve a Visnu iránti odaadást, akkor a király úgy gondolhatja, hogy mindezt mi tanítottuk neki, és ezért ennek megfelelően fog bennünket megbüntetni. Visnu imádatának gondolata nem tőlünk származik!  Bizonyára egy vaisnavától hallotta. Most okosan meg fogjuk kérdezni Prahládot, hogy honnét is származik a tudása. Ennek az információnak a birtokában elkapjuk a tettest, és összekötözve a király elé hurcoljuk. Ekképpen fogjuk teljes mértékben bizonyítani a király iránti hűségünket.

Látjátok, szerepcsere történt. Ezelőtt Sanda és Amarka voltak a tanárok, és látszólag Prahlád volt a diák. Most a tanárok tudakozódnak egy kicsiny fiútól. Ez a Visnutól eredő tudásnak tudható be. Ha tehát változtatni akarsz a helyzeteden, vértezd fel magad isteni tudással!

„Ezzel a szándékkal igyekeztek Prahládot magukhoz édesgetni szavaikkal: „Kedves Prahládka, minden jószerencse szálljon rád! Kérlek, mondd el az igazat, és ne hazudj a tanáraidnak! Az osztályodba járó többi gyerekkel együtt tanítottunk téged, mégis senki más nem rendelkezik azzal a tudással, mint te. Kérlek, mondd el nekünk, vajon kitől tettél szert erre a ritka tudásra? Ó, nagy dinasztia leszármazottja, valaki más győzött meg téged erről a mi tanításaink ellenében? Avagy ez az elképzelés kizárólag tőled származik? Nagyon szeretnénk ezt megtudni, kérlek, ne tarts titkot a tanáraid előtt!” Prahlád így válaszolt „Sokszor hallottam olyan emberekről, akik az illúzió hálójába kerültek, és az Úr illuzórikus energiája kerítette őket hatalmába, ezáltal mindenben az ’én és ők’ hamis azonosítását láttatva velük. Ma a gyakorlatban tanúja lehettem egy ilyen illúziónak, ám tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a Legfelsőbb Úrnak, az illúzió mesterének. Kizárólag az Ő kegyelméből tisztázódhat ez a félreértés, amely barátokra és ellenségekre osztja ketté a világot. Ha még Brahmára, Rudrára és az összes többi hatalmas félistenre, a bölcsekre és a Védák követőire is hat az Úrnak ez az energiája, akkor mit mondhatnánk azokról, akik barátokban és ellenségekben gondolkoznak? Bizonyosan tudom, hogy Maga a Jóisten volt az, aki megértésemet lehetővé tette. Ó, bráhmanák, pontosan úgy, ahogy a vas is természeténél fogva vonzódik a mágneshez, az én szívem is éppoly természetes vonzalmat érez az Úr Visnu iránt.”

[1] A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből

 



Prahlada-Maharajas-Teachings-in-Front-of-Hiranyakashipu

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday)

 

“According to social custom, a child should always be respectful to his father. But here we see that Prahlada addressed his father as ‘greatest among the demons’. Asuras, or demons, are never interested in discussing subjects that are good or auspicious, nor are they interested in the conversations of sadhus. So we can imagine how incredible it was for Hiranyakashipu, the king of the demons, as to hear something genuinely good from his son. Therefore Prahlada hinted at this by addressing him ‘ah, greatest asura!’ because such a great demon was asking about the most important and beneficial thing in life. We should try to understand and accept this for important instructions of Prahlada: temporary objects cannot give happiness.” Bad news for the consumers’ society. “On the contrary – they give only misery and problems. One should give up materialistic family life in the same way that one escapes from a dry well, and one should choose to live in a quiet place, taking shelter of the feet of Shri Hari.

After hearing these words from the mouth of his son, Hiranyakashipu laughed and said: “Someone has spoiled the intelligence of this innocent child. He definitely must have heard these ideas from some vaishnava and now he is repeating.” With this understanding he gave orders to his demon servants: “Ah, daityas, take this child back to the house of his teachers and protect him very strictly, so that no sadhu would be able to come in contact with him, even if disguised. Rather be very careful not to allow any sadhu even to enter my capital, because he will spoil my child’s understanding.” So the demons took Prahlada back to the house of his teachers and carefully reported the words of Hiranyakashipu. Shanda and Amarka, the two teachers, were very frightened and began to think: “If Prahlada goes to the king, praising devotion to Vishnu, the king might think that we had taught him this and he will punish us accordingly. This idea of worshiping Vishnu has not come from us! He must have heard it from some vaishnava. Now we shall ask Prahlada in a clever way where did he get his knowledge. After obtaining this information we shall capture the culprit and bring him tied up before the king. In this way we shall amply demonstrate our loyalty to the king.”[1]

You see, the roles are changed. Before these Shanda and Amarka were the teachers, and Prahlada was supposed to be the student. Now the teachers are inquiring from the small boy. This is due to the knowledge coming from Vishnu. So if you want to change your position, take the divine knowledge.

“With this intention they addressed Prahlada in very sweet words: “Dear Prahladji, all good fortune to you! Please tell us the truth and do not lie to your teachers. We had instructed you together with the other boys in your class, yet no one else has obtained the knowledge that you have. Please tell us, from whom did you get this rare knowledge? Ah, descendant of a great dynasty, did someone else convince you about this against our teachings? Or is this idea coming only from you? We are very interested to know this, please, do not keep secrets from your teachers.” Prahlada answered: “Many times I have heard of people caught up in illusion and falling into maya of the Lord, making them see everything according to the false identifications of ‘me and them’. Today I have practically witnessed the demonstration of such illusion. But I offer my respectful obeisances to the Supreme Lord, the master of illusion. Only by the mercy of the Lord this misunderstanding, which divides the world into friends and enemies will be cleared. If even Brahma, Rudra and all the great demigods, rishis and followers of the Vedas are subjects to this energy of the Lord, then what can be said of those, who think only in terms of friends and enemies? Know it for sure that it was God Himself who shaped my understanding. Ah brahmanas, just as iron is naturally attracted to a magnet, my heart is naturally attracted to Lord Vishnu.”

 

(to be continued)

[1] The reading continues from B.B.Tirtha Maharaj’s book The holy life of Prahlada