Calendar

November 2018
M T W T F S S
« Oct    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  



Archive for November 4th, 2018

220px-Prahlada_overcoming_the_elephant

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

So, finally we arrive to Prahlada. “The Lord of the demons Hiranyakashipu had four very powerful sons – Prahlada, Anuhlada, Sanhlada and Hlada. Among these four Prahlada was the greatest. He always offered affection and respect to the devotees and he possessed all the good qualities of a brahmin. He was honest, good in character, truthful and self-controlled. Just like Paramatma, he was the dearest friend of all living entities. He always respected his superiors by offering service and obeisances, considering himself to be their servant. To the helpless he was kind and loving like a father and to those who were older than him he offered affection and respect like a brother. He always offered the same respect he had for the Lord to his diksha and shiksha gurus, as well as to his god-brothers. Although he was very learned, wealthy, handsome, expert and great in all respects, he was also free from pride. Although Prahlada had taken birth in the family of asuras, his nature was not like that. He was steady and fearless in the face of danger and did not attach any importance to worldly affairs. He was not in the least attracted to selfish activities, always controlled his senses and life force and possessed perfectly steady intelligence and great sense of discrimination. He was always happy and satisfied. All learned people praised him. In assemblies where there were discourses about saintly people even his enemies would cite his character as an example of a great personality. His glories were beyond description – he was a pure devotee of God.”[1]

So, here you see some very nice qualities. We should aspire for these. Our practice should be full of desires, attachments and envy. Do you agree? No, you don’t agree? You never agree with me?

Comments: Attachments – depends to whom. Why envy?

Swami Tirtha: Desires – what should be our desires? We should desire such qualities as Prahlada had. Ambitions – our ambition should be to become a pure devotee of the Lord. And we should desperately envy the chances for service. But of course these should be spiritual desires, ambitions and envies. And attachments – we should be attached. To our service, to the lotus feet of our spiritual master. Now you agree? Thank you! You know, your attention was very low. ‘Prahlada is so nice, Prahlada is so good…’ Sometimes the lecturers have to challenge their audience: “Be envious!” And everybody is: “What?!? I’ve never heard that on lectures so far.” Or “Our process is full of attachment.” “What?!? May be he is a heretic? He doesn’t know the siddhanta nor Vedanta?!?”

But this description of the qualities of Prahlada – this should be our ambition. I tell you the secret in one sentence what is the ideal devotee like. ‘When you are present, nobody recognizes you; when you are missing, everybody misses you.’ This is the ideal devotee. What is your level? When you come to the temple, you want recognition. And when you are away from the temple, yes, everybody remembers you: ‘Ah, fortunately he has gone.’ Therefore we should develop very refined qualities in our spiritual life, very refined qualities.

 

(to be continued)

[1] The reading continues from B.B.Tirtha Maharaj’s book The holy life of Prahlada

 



220px-Prahlada_overcoming_the_elephant

(részlet Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Elérkeztünk hát Prahládhoz. “A démonok fejedelmének, Hiranjakasipunak négy nagy erejű fia született: Prahlád, Anuhláda, Szanhláda és Hláda. Közülük Prahlád volt a legkiválóbb. Mindig szeretettel és tisztelettel adózott a bhaktáknak, és egy bráhmana valamennyi jó tulajdonságával rendelkezett. Becsületes volt, jellemes, mindig igazat szólt és önuralmat gyakorolt. A Paramátmához hasonlóan valamennyi élőlény legkedvesebb barátja volt. Mindig tisztelte a feljebbvalóit, szolgálatát és hódolatát ajánlva nekik, saját magára mindig mint szolgájukra tekintett. A gyámoltalanokkal kedves volt, és szerető apához hasonlóan viselkedett velük, a nálánál idősebbekhez szeretettel és tisztelettel testvérként fordult. Ugyanolyan tiszteletet tanúsított siksá és diksá guruja, valamint hittestvérei iránt, mint ahogy az Úrhoz közeledett. Bár fölöttébb tanult, vagyonos és jóképű volt, minden tekintetben kiváló szakértő, mégis mentes volt minden büszkeségtől. Ugyan Prahlád az aszurák családjában született, természete nem hasonlított az övékre. Ha veszéllyel nézett szembe, félelem nélküli és állhatatos volt, és nem tulajdonított nagy jelentőséget a világi dolgoknak. Egy kicsit sem érdekelték az önző cselekedetek, mindig fegyelmezte érzékeit és életerejét, tökéletesen szilárd értelemmel és tisztánlátással rendelkezett. Mindig boldog és elégedett volt, valamennyi tanult ember tisztelte őt. Azokon a gyűléseken, amelyeken szóba kerültek a szent emberek, még az ellenségei is az ő kiválóságát emlegették példaként. Szavakba foglalni dicsőítését szinte lehetetlen – a Jóisten tiszta bhaktájaként élt.”[1]

Itt láthatjátok azokat a nemes tulajdonságokat, amikre érdemes törekednünk. Gyakorlatunknak vágyakkal, ragaszkodásokkal és irigységgel telinek kell lennie. Egyetértetek? Vagy nem értetek egyet? Sosem értetek velem egyet?

Hozzászólás: Ragaszkodások – attól függ, kihez ragaszkodunk. És miért az irigység?

Szvámí Tírtha: Vágyak – milyennek kell lennie a vágyainknak? Olyan tulajdonságok után vágyakozzunk, amikkel Prahlád rendelkezett. Törekvések – a mi törekvésünk az legyen, hogy az Úr tiszta bhaktáivá váljunk. És roppantul irigyeljük a szolgálat bármely lehetőségét – de természetesen ezek lelki vágyak, törekvések és irigységek kell, hogy legyenek. És a ragaszkodások – ragaszkodnunk kell – a szolgálatunkhoz és lelki tanítómesterünk lótuszlábaihoz. Ugye, most már egyetértetek? Köszönöm! Úgy láttam, figyelmetek kissé lankadt, mikor erről beszéltem: „Prahlád olyan nemes, Prahlád olyan jó…”. Néha az előadóknak próbára kell tenni a közönségük figyelmét: „Legyetek irigyek!”  Erre mindenki felfigyel: ’Micsoda?!? Ilyent eddig még nem hallottam a tanításon.’ Vagy: „A mi folyamatunk tele van ragaszkodással.” Ilyesfélékre gondolhat a hallgatóság: ’Micsoda?!? Talán Gurumahárádzs egy eretnek? Nem ismeri se a sziddhántát se a Védántát?’

De visszatérve Prahlád tulajdonságaira – ezekre érdemes és kell törekednünk. Egyetlen mondatban össze tudom foglalni, milyen is az ideális bhakta: ’Amikor jelen vagy, senki sem vesz észre, amikor nem vagy jelen, mindenki téged hiányol.’ Ilyen az ideális bhakta. Te melyik szinten vagy? Amikor eljössz a templomba, elismerést szeretnél. S amikor nem vagy ott, akkor igen, mindenki emlékszik rád: ’Ó, szerencsére elment.’ Ezért arra van szükség a lelki életben, hogy nagyon is kifinomult tulajdonságokat fejlesszünk ki magunkban. Nagyon kifinomult tulajdonságokat.

[1]  A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből

 



220px-Prahlada_overcoming_the_elephant

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Най-сетне стигаме до Прахлада. „Господарят на демоните Хиранякашипу имаше четирима могъщи синове – Прахлада, Анухлада, Санхлада и Хлада. Измежду четиримата Прахлада бе най-великият. Той винаги се отнасяше с обич и уважение към преданите и притежаваше всички добри качества на брамин. Бе честен, с добър нрав, истинен и себеовладян. Досущ като Параматма, той бе най-добър приятел на всички живи същества. Винаги отдаваше почит на по-старите, поднасяйки им служене и поклони, и считайки себе си за техен слуга. Към безпомощните бе мил и любящ като баща, а към по-възрастните се отнасяше с обич и уважение като брат. Винаги отдаваше същата почит, каквато изпитваше към Бога, на своите дикша и шикша гуру, както и на духовните си братя. Макар да бе много образован, богат, красив, умел и велик във всяко едно отношение, той бе лишен от гордост. Въпреки че Прахлада се бе родил в семейство на асури, нравът му не бе такъв. Бе непоклатим и безстрашен в лицето на опасността и не придаваше никаква значимост на светските дела. Ни най-малко не го привличаха себичните дейности, държеше винаги под контрол сетивата и жизнената си енергия, притежаваше съвършено стабилна интелигентност и силно чувство за разграничаване. Винаги бе щастлив и удовлетворен. Всички мъдри люде го възхваляваха. На събиранията, където се разговаряше за светци, дори враговете му сочеха неговия характер като пример за велика личност. Славата му не подлежи на описание – той бе чист предан на Бога.”[1]

И така, тук виждате някои много добри качества. Към тях трябва да се стремим. Нашата практика трябва да е пълна с желания, привързаност и завист. Съгласни ли сте? Не сте? Вие никога ли не се съгласявате с мен?

Коментари: Привързаности, но зависи към кого. Защо завист?

Свами Тиртха: Желания – какви трябва да са нашите желания? Трябва да желаем качества като тези, които притежава Прахлада. Амбиции – нашата амбиция трябва да бъде да станем чисти предани на Бога. И трябва отчаяно да завиждаме на шансовете за служене, ревностно да ги търсим. Но разбира се това трябва да са духовни желания, амбиции и завист. И привързаности – ние трябва да сме привързани. Към служенето си, към лотосовите нозе на духовния си учител. Сега вече съгласни ли сте? Благодаря ви! Знаете ли, вниманието ви беше много спаднало. „Прахлада е толкова добър, Прахлада е толкова прекрасен…” Понякога се налага лекторът да предизвика слушателите: „Бъдете завистливи!” И всички: „Какво?! Не съм чувал такова нещо на лекции досега.” Или: „Нашият процес е изпълнен с привързаности.” „Как?! Този да не е еретик? Май не познава нито сиддханта, нито Веданта.”

Но това описание на качествата на Прахлада – то трябва да е нашият стремеж. Ще ви кажа с едно изречение тайната какъв е идеалът за предан. „Когато присъстваш никой да не те забелязва, а когато те няма да липсваш на всички.” Това е идеалът за бхакта. Какво е вашето ниво? Когато идвате в храма, искате признание. А когато сте далеч от храма, всички ви споменават: „Ох, за щастие си отиде.” Затова трябва да развиваме много пречистени качества в духовния си живот, много изтънчени.

 

(следва продължение)

 

[1] От книгата на Б.Б.Тиртха Махарадж „Светият живот на Прахлада”