Calendar

November 2018
M T W T F S S
« Oct    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  



Archive for November, 2018

Prahlada-Maharajas-Teachings-in-Front-of-Hiranyakashipu

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

 

(продължава от предишния понеделник)

 

„Според обществения обичай, едно дете трябва винаги да се отнася почтително към баща си. Но тук виждаме, че Прахлада се обръща към баща си с „най-велик сред демоните”. Асурите, или демоните, никога не се интересуват да разговарят за нещо, което е добро или благоприятно, нито са им интересни беседите на светците. Така че можем да си представим колко смайващо било за Хиранякашипу, царя на демоните, да чуе нещо истински добро от своя син. Именно за това намеква Прахлада с обръщението си „О, най-велик асура!” понеже такъв велик демон попитал за най-важното и благотворно нещо в живота. Нека се опитаме да проумеем и приемем това от важните напътствия на Прахлада: временните обекти не могат да ни дадат щастие.” Лоша новина за консуматорското общество. Напротив – те донасят само страдания и проблеми. Човек трябва да изостави материалистичния семеен живот по същия начин, както би избягал от сух кладенец, да избере да живее на тихо място, приемайки подслон в нозете на Шри Хари.

Като чу тези думи от устата на своя син, Хиранякашипу прихна в смях и каза: „Някой е покварил интелигентността на това невинно дете. Той несъмнено трябва да е чул тези идеи от някой ваишнава и сега ги повтаря.” Затова той даде заповед на демоничните си слуги: “О дайти, върнете това дете в дома на учителите му и го пазете много строго, за да не може никой садху да се докопа до него, дори и преоблечен. Нещо повече, бдете внимателно да не допуснете никакъв садху дори да пристъпи в столицата ми, защото ще повреди интелигентността на детето ми.” И така, демоните отведоха Прахлада обратно в дома на неговите учители и дословно им предадоха думите на Хиранякашипу. Шанда и Амарка, двамата учители, много се изплашиха и започнаха да си мислят: “Ако Прахлада ходи при царя да възхвалява предаността към Вишну, царят може да си рече, че ние сме го научили на това и ще ни накаже подобаващо. Тази идея за обожаване на Вишну не е дошла от нас! Той навярно я е чул от някой ваишнава. Сега хитро ще подпитаме Прахлада откъде се е сдобил с това знание. Като изкопчим информацията, ще заловим виновника и ще го заведем вързан при царя. Така ясно ще демонстрираме лоялността си към него.”[1]

Виждате, ролите се разменят. Досега Шанда и Амарка бяха учителите, а Прахлада уж беше ученик. Сега учителите запитват малкото момче. Това се дължи на познанието, идващо от Вишну. Така че ако искате да промените позицията си, заемете се с божественото знание.

“С това намерение, те се обърнаха към Прахлада с много сладки думи: „Скъпи Прхлададжи, нека те споходи само добро! Молим те да ни кажеш истината и да не лъжеш учителите си. Ние те обучавахме наред с останалите момчета в класа ти, обаче никой друг не се е сдобил със знанието, което ти имаш. Умоляваме те, кажи ни от кого получи това рядко познание? О, потомъко на велика династия, да не би някой друг да ти е втълпил всичко това напук на обучението ни? Или тази идея е твоя? Много ни е интересно да научим това, молим те, не пази тайни от учителите си.” Прахлада отвърна: „Много пъти съм чувал за хора, уловени в илюзия и паднали в маята на Господ, караща ги да гледат на всичко във фалшивите краски на “аз и те”. Днес на практика видях демонстрация на тази илюзия. Но аз поднасям почтителните си поклони на Върховния Бог, господаря на илюзията. Само по милостта на Бога това неразбиране, което разделя света на приятели и врагове, ще бъде изчистено. Щом дори Брахма, Рудра и всички велики полубогове, риши и последователи на Ведите са подвластни на тази енергия на Бога, тогава какво да кажем за онези, които мислят останалите за приятели или врагове. Знайте със сигурност, че самият Бог бе този, който оформи разбирането ми. О брахмани, точно както желязото естествено се привлича от магнита, моето сърце е естествено привлечено към Бог Вишну.”

 (следва продължение) 

[1] От книгата на Б.Б.Тиртха Махарадж „Светият живот на Прахлада”



Prahlada-Maharajas-Teachings-in-Front-of-Hiranyakashipu

(Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A társadalmi szokások szerint egy gyermek engedelmességgel tartozik az apjának. Ám itt az áll, hogy Prahlád a ‘démonok legkiválóbbika’ jelzővel illette édesapját. Az aszurák, vagy démonok sohasem érdeklődnek sem a jó vagy kedvező dolgok megvitatása, sem a szádhuk (szent emberek) beszélgetése iránt. Képzelhetjük hát, mennyire hihetetlen volt Hiranjakasipu, a démonok fejedelme számára valami igazán jót hallani a fiától! Erre utalt Prahlád, amikor így szólította meg őt: ’Ó, aszurák legkiválóbbika!’ – mivel egy ilyen nagy démon az élet legfontosabb és a legelőnyösebb dolgáról érdeklődött! Meg kell próbálnunk megérteni és elfogadni Prahládnak ezt a fontos útmutatását: a mulandó dolgok nem adhatnak boldogságot.” Rossz hír a fogyasztói társadalomnak. „Ellenkezőleg – csupán bonyodalmat és problémákat okoznak. Az embernek, mint mikor valaki elmenekül egy száraz kútból; fel kell adnia az anyagias családi életet, és egy csendes lakhelyet kell választania, az Úr Hari lábainál oltalmat véve.”[1]

Miután e szavak elhagyták fia száját, Hiranjakasipu nevetésben tört ki, majd így szólt: „Valaki megrontotta ennek az ártatlan gyermeknek az értelmét! Bizonyára egy vaisnavától hallotta ezeket a gondolatokat, és most csak ismételgeti azokat.” Erre jutva parancsot adott démon szolgáinak: „Ó, daitják, vigyétek vissza ezt a gyereket tanárai házába, és őrizzétek nagyon szigorúan, hogy egyetlen szádhu se kerülhessen vele kapcsolatba, még akkor sem, ha álruhát visel! Sőt, gondotok legyen rá, hogy egyetlen szádhu se tehesse be a lábát még a fővárosba sem, mert megrontja a gyermekem felfogását!” Így hát a démonok Prahládot visszavitték a tanárai házába, és gondosan jelentették Hiranjakasipu szavait. Tanárai, Sanda és Amarka megijedtek, és elkezdtek gondolkozni: „Ha Prahlád elmegy a királyhoz, dicsőítve a Visnu iránti odaadást, akkor a király úgy gondolhatja, hogy mindezt mi tanítottuk neki, és ezért ennek megfelelően fog bennünket megbüntetni. Visnu imádatának gondolata nem tőlünk származik!  Bizonyára egy vaisnavától hallotta. Most okosan meg fogjuk kérdezni Prahládot, hogy honnét is származik a tudása. Ennek az információnak a birtokában elkapjuk a tettest, és összekötözve a király elé hurcoljuk. Ekképpen fogjuk teljes mértékben bizonyítani a király iránti hűségünket.

Látjátok, szerepcsere történt. Ezelőtt Sanda és Amarka voltak a tanárok, és látszólag Prahlád volt a diák. Most a tanárok tudakozódnak egy kicsiny fiútól. Ez a Visnutól eredő tudásnak tudható be. Ha tehát változtatni akarsz a helyzeteden, vértezd fel magad isteni tudással!

„Ezzel a szándékkal igyekeztek Prahládot magukhoz édesgetni szavaikkal: „Kedves Prahládka, minden jószerencse szálljon rád! Kérlek, mondd el az igazat, és ne hazudj a tanáraidnak! Az osztályodba járó többi gyerekkel együtt tanítottunk téged, mégis senki más nem rendelkezik azzal a tudással, mint te. Kérlek, mondd el nekünk, vajon kitől tettél szert erre a ritka tudásra? Ó, nagy dinasztia leszármazottja, valaki más győzött meg téged erről a mi tanításaink ellenében? Avagy ez az elképzelés kizárólag tőled származik? Nagyon szeretnénk ezt megtudni, kérlek, ne tarts titkot a tanáraid előtt!” Prahlád így válaszolt „Sokszor hallottam olyan emberekről, akik az illúzió hálójába kerültek, és az Úr illuzórikus energiája kerítette őket hatalmába, ezáltal mindenben az ’én és ők’ hamis azonosítását láttatva velük. Ma a gyakorlatban tanúja lehettem egy ilyen illúziónak, ám tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a Legfelsőbb Úrnak, az illúzió mesterének. Kizárólag az Ő kegyelméből tisztázódhat ez a félreértés, amely barátokra és ellenségekre osztja ketté a világot. Ha még Brahmára, Rudrára és az összes többi hatalmas félistenre, a bölcsekre és a Védák követőire is hat az Úrnak ez az energiája, akkor mit mondhatnánk azokról, akik barátokban és ellenségekben gondolkoznak? Bizonyosan tudom, hogy Maga a Jóisten volt az, aki megértésemet lehetővé tette. Ó, bráhmanák, pontosan úgy, ahogy a vas is természeténél fogva vonzódik a mágneshez, az én szívem is éppoly természetes vonzalmat érez az Úr Visnu iránt.”

[1] A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből

 



Prahlada-Maharajas-Teachings-in-Front-of-Hiranyakashipu

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday)

 

“According to social custom, a child should always be respectful to his father. But here we see that Prahlada addressed his father as ‘greatest among the demons’. Asuras, or demons, are never interested in discussing subjects that are good or auspicious, nor are they interested in the conversations of sadhus. So we can imagine how incredible it was for Hiranyakashipu, the king of the demons, as to hear something genuinely good from his son. Therefore Prahlada hinted at this by addressing him ‘ah, greatest asura!’ because such a great demon was asking about the most important and beneficial thing in life. We should try to understand and accept this for important instructions of Prahlada: temporary objects cannot give happiness.” Bad news for the consumers’ society. “On the contrary – they give only misery and problems. One should give up materialistic family life in the same way that one escapes from a dry well, and one should choose to live in a quiet place, taking shelter of the feet of Shri Hari.

After hearing these words from the mouth of his son, Hiranyakashipu laughed and said: “Someone has spoiled the intelligence of this innocent child. He definitely must have heard these ideas from some vaishnava and now he is repeating.” With this understanding he gave orders to his demon servants: “Ah, daityas, take this child back to the house of his teachers and protect him very strictly, so that no sadhu would be able to come in contact with him, even if disguised. Rather be very careful not to allow any sadhu even to enter my capital, because he will spoil my child’s understanding.” So the demons took Prahlada back to the house of his teachers and carefully reported the words of Hiranyakashipu. Shanda and Amarka, the two teachers, were very frightened and began to think: “If Prahlada goes to the king, praising devotion to Vishnu, the king might think that we had taught him this and he will punish us accordingly. This idea of worshiping Vishnu has not come from us! He must have heard it from some vaishnava. Now we shall ask Prahlada in a clever way where did he get his knowledge. After obtaining this information we shall capture the culprit and bring him tied up before the king. In this way we shall amply demonstrate our loyalty to the king.”[1]

You see, the roles are changed. Before these Shanda and Amarka were the teachers, and Prahlada was supposed to be the student. Now the teachers are inquiring from the small boy. This is due to the knowledge coming from Vishnu. So if you want to change your position, take the divine knowledge.

“With this intention they addressed Prahlada in very sweet words: “Dear Prahladji, all good fortune to you! Please tell us the truth and do not lie to your teachers. We had instructed you together with the other boys in your class, yet no one else has obtained the knowledge that you have. Please tell us, from whom did you get this rare knowledge? Ah, descendant of a great dynasty, did someone else convince you about this against our teachings? Or is this idea coming only from you? We are very interested to know this, please, do not keep secrets from your teachers.” Prahlada answered: “Many times I have heard of people caught up in illusion and falling into maya of the Lord, making them see everything according to the false identifications of ‘me and them’. Today I have practically witnessed the demonstration of such illusion. But I offer my respectful obeisances to the Supreme Lord, the master of illusion. Only by the mercy of the Lord this misunderstanding, which divides the world into friends and enemies will be cleared. If even Brahma, Rudra and all the great demigods, rishis and followers of the Vedas are subjects to this energy of the Lord, then what can be said of those, who think only in terms of friends and enemies? Know it for sure that it was God Himself who shaped my understanding. Ah brahmanas, just as iron is naturally attracted to a magnet, my heart is naturally attracted to Lord Vishnu.”

 

(to be continued)

[1] The reading continues from B.B.Tirtha Maharaj’s book The holy life of Prahlada



hindu-scriptures

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2013, morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

As om is a mystic formula, it means that everything is contained in this sound – everything of the creation, everything of the existence and all the words that are coming after. So, this is a very condensed form, like a symbolic representation of divinity and the creation also. Therefore we can say that this is the first word in Indian revelation, in creation. And actually this is the first word in the scriptures, in philosophy also.

Later on this divine message is elaborated more and more. What is the next step of this evolution of divine sound? It’s a mantra. Om is also a mantra but it’s a very condensed seed form. So, the next real mantra, formula for meditation and also for glorification, is the Gayatri mantra. Mantra, you know, is a sound formula for liberating the mind, consciousness. And Gayatri is a special type of mantra glorifying the sun. Because the sun will bring light and life into the universe. Again this is not simply a kind of collection of words and expressions. It’s a meaningful prayer – you pray for enlightenment. And then the divine light, the divine power comes to you. But as it contains many different syllables, it’s more elaborate than the om itself. The meaning of the Gayatri mantra is: “Oh divine Sun, please enlighten me and help my meditation to accomplish.” This mantra is called the Mother of the Vedas, the Mother of knowledge, because it represents the divine Sun that will bring enlightenment to us.

Then comes the Veda itself. The word Veda is a Sanskrit word, it means ‘knowledge, wisdom’. Om is one syllable; the mantra has a few words; the Vedas are thousands of hymns. There are four main Vedas. One is for the hymns. The second is for the songs, or the melodies. The third one is for the logos, the power of speech, formulas; and the forth one is for general prayers and instructions. These four collections of literature contain practically all the advice and all the knowledge possible and necessary for this life.

But you see, it starts to be complicated. Now it’s thousands of hymns. Who can study that? The same knowledge is explained there that is contained in the om, the original formula, but now it’s more expanded. So, from the four Vedas we come to the next collection of Vedic literature, the essential teaching of the Vedas – this is called the Vedanta. Other word for Vedanta is Upanishads. Upanishad is a secret teaching. Upa-ni-shad means “to sit close to someone”. Sad – ‘you sit’; upa ‘close to something’. What does it mean? To sit close to some secret teaching – then nothing happens. No, Upanishad means that we have to sit close to a teacher. We approach a person who knows, and by this close connection we can receive the divine knowledge.

Before we had only four Vedas, but now we have 108 Upanishads. The system becomes more complicated! That means the same knowledge is shown in a blossoming form. There are more and more aspects, more and more depths you can see, you can experiment. Upanishads are not only sacred, but also secret teachings – and that means hidden meanings, symbolic expressions are there. So, if you don’t have the key for that, you will not understand. The sages of old times had seen that we have to condense the essence of this knowledge into one book – this is called “sutra”. A sutra is like a thread. This thread is like the essential message of the “Upanishads”. As the Upanishads as a body of literature is like the Vedanta or the end, the crown of the Vedas, therefore this sutra that contains all the information of the Vedic Upanishads, is called Vedanta Sutra, or “Guiding thread of the top of the Vedas”. It is highly essential, like condensed milk. And there you see 555 – not as many books, only as many sutras, small aphorisms.

(to be continued)

 



hindu-scriptures

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Az óm egy misztikus formula; ez annyit jelent, hogy minden benne van ebben a hangban – minden, ami a teremtésben, a létezésben rejlik, s benne van az összes utána következő szó is. Tehát ez egy nagyon koncentrált forma, szimbolikus megnyilvánulása az isteninek s a teremtésnek egyben. Ezért azt mondhatjuk, hogy ez az első szó az indiai kinyilatkoztatásban, a teremtésben. Sőt ez az első szava a szentírásoknak s a filozófiának is. 

Később ez az isteni üzenet bontakozik ki egyre részletesebben. S mi a következő lépése az isteni hang fejlődésének? A mantra. Az óm is valójában egy mantra, azonban egy nagyon sűrített magforma. Az ezt követő valódi mantra, a dicsőítés meditációs formája, a Gájatri mantra. A mantra, mint tudjátok, az elme, a tudat felszabadításának hang vibrációja. S a Gájatri egy különleges mantra, a Nap dicsőítésének a mantrája. Mert a Nap hozza a világosságot és életet a világmindenségbe. S ismét elmondhatjuk, hogy ez nem egyszerűen szavak és kifejezések gyűjteménye. Ez egy jelentőségteljes ima – fohász a megvilágosodásért. S akkor az isteni fény, az isteni erő eljön hozzád. Azonban, mivel különféle szótagokból áll, jóval összetettebb, mint maga az óm mantra. A Gájatri mantra jelentése: “Ó, Isteni Nap, kérlek, világosíts meg engem, és segíts beteljesedni a meditációmat!” Ezt a mantrát, a Védák, a tudás anyjának is hívják, mert az isteni Napot képviseli, mely a megvilágosodást hozza a számunkra.

Eztán pedig maga a Véda következik. A véda szanszkrit szó, “tudást, bölcsességet” jelent. Az óm egy szótagú; a mantra néhány szóból áll; a Védák pedig több ezer himnuszból. Négy fő Véda létezik. Az első himnuszokat, a második dallamokat tartalmaz, a harmadik áldozati mantrák, a negyedik pedig általános imák és utasítások gyűjteménye. E négy mű összessége tartalmaz minden lehetséges és az élethez szükséges gyakorlati útmutatást, tudást.

Azonban láthatjátok, hogy kezd bonyolulttá válni a rendszer. Most már több ezer himnusznál tartunk. Ki képes ezt végigtanulmányozni? Ugyanazt a tudást magyarázzák, mint ami megtalálható az óm mantrában, az eredeti formulában, azonban jóval terjedelmesebben. A négy Védától aztán eljutunk a védikus irodalom következő gyűjteményéhez, a Védák alapvető tanításához, melyet Védántának, más szóval Upanisadoknak is hívnak. Az Upanisadok titkos tanítások. Upa-ni-szad annyit jelent, hogy “valaki mellé ülni”. Szad – ‘ül’; upa ‘valami mellé’. Mit jelent mindez? Közelebb húzódunk valamiféle titkos tanításhoz – és semmi sem történik. Nem, az Upanisad annyit jelent, hogy a tanítóhoz kell közelebb ülnünk. Olyan emberhez közelítünk, aki tud, s ez által a közeli kapcsolat által isteni tudáshoz juthatunk.

Eddig csak négy Védánk volt, most már van 108 Upanisadunk. Egyre bonyolultabbá válik a rendszer! Ez annyit jelent, hogy ugyanaz a tudás virágzó formában jelenik meg. Tehát egyre több aspektusát, mélységét láthatod és tapasztalhatod meg. Az Upanisadok nem csupán szent, hanem titkos tanítások is egyben – s ez az jelenti, hogy rejtett jelentéseket, szimbolikus kifejezéseket tartalmaznak. Szóval, ha nincs hozzájuk megfelelő kulcs, akkor nem fogod megérteni őket. Az előző korok bölcsei látták, hogy ennek a tudásnak a lényegét egyetlen könyvbe kell tömöríteni – s ezt hívják “szútrának”. A szútra olyan, mint egy fonál. S ez a fonál az Upanisadok alapvető üzenete. Mivel az Upanisadok, mint irodalmi alkotások a véda-bölcselet csúcsát, koronáját képviselik (Védánta), azt a szútrát, mely tartalmazza a védikus Upanisadok valamennyi információját, Védánta-szútrának nevezik. (a Bölcselet csúcsának vezérfonala) Ez rendkívül tömény, éppúgy, mint a sűrített tej. Nem 555 könyvet, csupán ennyi szútrát, rövid kis aforizmát tartalmaz.

(folytatódik)

 



hindu-scriptures

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2013, сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Ом е мистична формула. Това означава, че всичко се съдържа в този звук – всичко в творението, всичко в съществуването и всички думи, които идват след това. Така че формата му е много кондензирана, като символично представяне на божественото, а също и на битието. Затова можем да кажем, че това е първата дума в творението според индийската традиция. А всъщност е и първата дума в писанията, във философията.

По-късно това божествено послание се разгръща все повече и повече. Коя е следващата стъпка в разгръщането на божествения звук? Това е мантрата. Ом също е мантра, но в много кондензирана, семенна форма. Следващата истинска мантра, формула за медитация, а също и за възхвала е Гаятри мантрата. Мантра, знаете, е звукова формула за освобождаване на ума, на съзнанието. А Гаятри е специален вид мантра, възхваляваща слънцето. Защото слънцето донася светлина и живот във вселената. Това отново не е просто набор от думи и изрази. Гаятри е изпълнена със смисъл молитва – молите се за освобождение. И тогава божествената светлина, божествената сила ви спохождат. Но тъй като се състои от множество различни срички, тя е по-сложна от ом. Значението на Гаятри е: „О, божествено Слънце, моля те, озари ме и помогни на медитацията ми да постигне пълнота.” Тази мантра се нарича Майка на Ведите, Майка на знанието, защото представя божественото Слънце, което ще ни донесе просветление.

След това идва самата Веда. Думата Веда е санскритска и означава „знание, мъдрост”. Ом е една сричка; мантрата е няколко думи; Ведите са хиляди химни. Съществуват четири главни Веди. Една е за химните. Втората е за песните или мелодиите. Третата е за логос, силата на речта – това са формули; а четвъртата е за общи молитви и напътствия. Тези четири литературни сборника съдържат на практика цялата насока и познание, които съществуват и са необходими в този живот.

Но виждате, нещата стават все по-сложни. Вече имаме хиляди химни. Та кой би могъл да ги изучи? Там е обяснено същото знание, което се съдържа в ом, първоначалната формула, ала вече много по-разширено. И така, от четирите Веди стигаме до следващия сборник ведическа литература, есенциалното учение на Ведите – нарича се Веданта. Друга дума за Веданта е Упанишади. Упанишад е свещено учение. Упа-ни-шад означава „да седиш близо до някого”. Сад – „да седиш”; упа „близо до нещо”. Какво означава това? Да седиш близо до някое тайно учение? Това не би помогнало с нищо. Не, Упанишад означава, че трябва да седнеш близо до учител. Отиваме при някой, който знае; и в близкото взаимодействие с него можем да получим божественото познание.

Преди имахме само четири Веди; сега вече имаме 108 Упанишади. Системата все повече се усложнява! Това означава, че познанието се разкрива във все по-разцъфнала форма. Още и още аспекти, още и още дълбочина можете да видите, да изследвате. Упанишадите са не само свещени, но и тайни учения – а това означава, че са изпълнени със скрити значения и символичен изказ. Така че ако нямате ключа за тях, няма да разберете. Мъдреците в стари времена са прозрели, че е необходимо същината на това знание да се кондензира в една книга – това се нарича сутра. Сутра означава „нишка”. Тази нишка е есенциалното послание на Упанишадите. Тъй като Упанишадите като литературен дял са Веданта, или краят, венецът на Ведите, затова и тази сутра, която съдържа цялата информация на ведическите Упанишади, се нарича „Веданта Сутра”, или „Пътеводната нишка на венеца на Ведите”. Тя е изключително есенциална, като кондензирано мляко. И в нея виждаме 555 – не книги, а сутри, кратки афоризми.

(следва продължение)

 



hindu-scriptures

(Conferencia matutina de Swami Tirtha, el 06.01.2013, Sofía)

(Continuación de la conferencia del pasado viernes)

Puesto que om es formula mística, ello significa que cualquier cosa queda contenida en este sonido – cualquier cosa de la Creación así como todas las palabras que siguen. La forma es muy condensada, es representación simbólica de la divinidad y de la Creación… Podemos afirmar pues que ha sido la primera palabra en la Creación, en acuerdo con la revelación tradicional de India. En realidad es la primera palabra en las Escrituras, en la filosofía.

En adelante el divino mensaje va desenvolviéndose. Cuál es el paso que sigue en la evolución del divino sonido? Es la mantra. Om también es mantra en forma más condensada, en la forma del grano. La real mantra que sigue, la fórmula de meditación y glorificación es la mantra Gayatri. Mantra, ya lo sabéis es formula Sonora para llegar a liberar la mente y de la consciencia. Y la Gayatri es un tipo especial de mantra glorificando el sol. Puesto que el sol trae consigo luz y vida en el Universo .No es simplemente una colección de palabras y expresiones. Gayatri es una plegaria llena de sentido – estáis rogando por lucidez del espíritu. Para que la divina lucidez, el divino poder llegaran. Por lo tanto contiene multitud de diversas silabas, la Gayatri es más complicada que la om. Su significado es: “Oh Sol Divino, por favor tráeme lucidez y ayuda a que se cumplan mis meditaciones.” A esta mantra se le llama La Madre de las Vedas, Madre del saber, puesto que representa al divino Sol que viene trayendo liberación y lucidez. Luego viene la Veda. La palabra Veda es en sanscrito y significa ‘saber, sabiduría’. Om consta de una silaba; la mantra consta de varias palabras; las Vedas son pues miles de himnos. Hay cuatro Vedas principales. Una es la de los himnos. La segunda es para las canticas o las melodías. La tercera es para el logos, el poder discursivo, – las formulas; y la cuarta es la de las plegarias y de las instrucciones. Las cuatro colecciones literarias contienen en práctica todas las posibles directrices y saberes existentes y necesarios en esta vida.

Ya veis, como van complicándose las cosas. Ya tenemos miles de himnos. Quien podría aprenderlos? En ellos queda explicado el mismo saber que contiene el om, la formula inicial, pero ya mucho más ampliada. Ya llegamos a la colección de literatura védica, la doctrina esencial de las Vedas – la llamada Vedanta. . Otra palabra para Vedanta es Upanishads. Upanishad es ciencia secreta. Upa-ni-shad significa “quedar sentado al lado de alguien”. Sad – ‘estar sentado ’; upa ‘ – al lado, cerca de algo. Que significa esto? Estar sentado al lado, cerca de algún saber secreto – en nada nos ayudaría. No, Upanishad significa que tenemos que quedarnos al lado, cerca del maestro. Nos acercamos a algún sabio, y por esta conexión podríamos adquirir saber divino.

Antes teníamos tan solo cuatro Vedas, ahora ya tenemos 108 Upanishads. El sistema va complicándose! Ello significa que el saber va desarrollándose y floreciendo. Otros más y más aspectos y mayor profundidad podéis ver y experimentar. Los Upanishads forman doctrinas no solo sagradas, sino también secretas – ello significa que hay en ellas indicios disimulados y simbólicos. Sin tener la clave, no llegareis a comprenderlos. Los sabios de los tiempos de antaño han tenido la clarividencia de la necesidad de condensar todo el saber en un libro – el llamado “sutra”. Y sutra significa un hilo. Este hilo es el mensaje esencial de “Upanishads”. Puesto que Upanishads forman el cuerpo de Vedanta o su colmo, su corona y la sutra contiene toda la información de los Upanishads Védicos llamándose Vedanta Sutra, o sea “el Hilo Conductor para el llegar al colmo de las Vedas.” Es altamente esencial, es como leche condensada. Y allí llegamos a ver 555 – no tantos libros, sino sutras, breves aforismos.

 

(Sigue continuación)

 



hindu-scriptures

(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2013, утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

 

Ом это мистическая формула. Это означает, что все содержится в этом звуке – все в творении, все в существовании и все слова, которые следуют затем. Так что его форма очень сжатая, как символичное представление божественного, а также и бытия. Поэтому можем сказать, что это первое слово в творении согласно индийской традиции. А в сущности это и первое слово в писаниях, во философии.

Позже это божественное послание развертывается все больше и больше. Каков следующий шаг этой эволюции божественного звука? Это мантра. Ом это тоже мантра, но в очень конденсированной, семенной форме. Следующая настоящая мантра, формула для медитации, а тоже и для прославления это Гаятри мантра. Мантра, знаете, это звуковая формула для освобождения ума, сознания. А Гаятри это специальный вид мантры, прославляющая солнце. Потому что солнце приносит свет и жизнь во вселенной. Это сново не просто сбор слов и выражений. Гаятри это исполненная смыслом молитва – молитесь для освобождения. И тогда божественный свет, божественная сила приходят к вам. Но так как состоит из множества разных слогов, она сложнее чем ом. Значение Гаятри это: „О, божественное Солнце, прошу тебя, озари меня и помоги моей медитации постичь полноту.” Эта мантра называется Мать Вед, Мать знания, потому что представляет божественное Солнце, которое принесет нам просветление.

Затем приходит сама Веда. Слово Веда санскритское и означает „знание, мудрость”. Ом это один слог; мантра это несколько слов; Веды это тысячи гимнов. Есть четыре главные Веды. Одна из них для гимнов. Вторая для песень или мелодий. Третяя для логоса, силы речи – это формулы; а четвертая для общих молитв и напутствий. Эти четыре литературные сборники содержат на практике все советы и знания, которые существуют и необходимы в этой жизни.

Но видите, вещи становятся все более сложными. Теперь имеем тысячи гимнов. Кто мог бы их выучить? Там объяснено то же знание, которое содержится в ом, первоначальной формуле, только уже гораздо более расширенное. И так, из четырех Вед приходим к следующему сборнику ведической литературы, к основному учению Вед – называется Веданта. Другое слово для Веданты это Упанишады. Упанишада это тайное учение. Упа-ни-шад означает „сидеть рядом с кем-то”. Сад – „сидеть”; упа „близко к чему-то”. Что означает это? Сидеть рядом с тайным учением? Никакой от этого пользы. Нет, Упанишада означает, что надо сидеть близко к учителю. Мы приближаемся к человеку, который знает; и через эту связь сможем получить божественное познание.

Раньше у нас были четыре Веды; сейчас у нас есть уже 108 Упанишады. Система все больше усложнется! Это означает, что одно и тоже знание показывается в еще более расцветшей форме. Есть все больше и больше аспектов, все больше и больше глубин, которые вы можете видеть, вы можете экспериментировать. Упанишады не только священные, но и тайные учения – а это означает, что полны скрытыми значениями и символическим выражением. Так что если у вас нет  ключа к ним, вы не поймете. Мудрецы древних времен осознали, что необходимо сущность этого знания конденсировать в одну книгу – это называется сутра. Сутра означает „нить”. Эта нить есть основное послание Упанишад. Так как Упанишады как литературные произведения это Веданта, или конец, венец Вед, поэтому и эта сутра, которая содержит всю информацию ведических Упанишад, называется „Веданта Сутра”, или „Путеводная нить венка Вед”. Она исключительно существена, как конденсированное молоко. И в ней мы видим 555 – не книг, а сутр, короткие афоризмы.

 

(продолжение следует)

 

 



Hiranyakashipu-Threatens-Prahlada

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

“Prahlada had the good fortune to meet the great devotee sage Narada Muni, who is completely detached from all material enjoyment. Due to his rare association Prahlada obtained pure devotion to the Supreme Lord, who is known as Uttama Shloka – One who is praised with elevated poetry. Thus Prahlada always experienced the greatest pleasure in serving the Lord. After meeting holy Prahlada even non-devotees and those unfortunate people who were leading irreligious lives began to feel some attraction to God, bringing them peace and happiness.”[1]

Our ambition should be that we turn to be the instruments of divine mercy. Don’t be satisfied to be an instrument of karma – that you fulfill the karmic reactions of others, either good or bad. But try to become an instrument of divine mercy. That is the best choice in life.

“Shukracharya was the family priest of the daityas, the demons. He had two sons named Shanda and Amarka, who lived near the palace of Hiranyakashipu. At that time, as it was the custom of their society, Hiranyakashipu sent Prahlada to be educated at the school where the two sons of his guru Shukracharya taught politics to the children of the asuras.”

You see, Hiranyakashipu is a good father. He is a very powerful demon and he wants his son also to become a very powerful demon, even greater than himself – as this is the ambition of all fathers: ‘My son should be better than me. But to learn how to become a good demon, he needs a little education. So, let’s give him a little training’.

“Prahlada cleverly maintained a good profile at school, listening to the teachers just like other students, reading and repeating their lessons as requested, yet in his mind he viewed the science of politics as nonsensical illusory knowledge and did not like it at all.”

I think this is the best politics. In opposing circumstances just… ‘In Rome do as the Romans do’. Sometimes we have to tolerate negative environment. Keep this peaceful profile, but internally never corrupt yourself and your ideals. Sometimes we have to protect and maintain what we have secretly. And as Lord Vishnu said: “Wait for the moment, wait for the proper moment when you can show your devotional and spiritual talents.”

“One day upon returning to his home, his father took Prahlada very affectionately on his lap and inquired from him: “My dear child, Prahlada, please tell me what is the best thing according to your understanding?” You know, a good father always checks the education of his son. ‘I have sent you to this very prestigious demon school – so, now, what did you learn, my dear son?’ “Hiranyakashipu did not ask specific questions about Prahlada’s subjects, because he thought that the child might not know the answers from the textbooks and the small boy would feel embarrassed and ashamed. He preferred to ask a general question, which the child could answer easily according to his liking. Hiranyakashipu hoped that Prahlada will tell him something about the subjects he was learning at school. And although Prahlada could understand his father’s intention very well, he considered that it was his duty to say something truthful, because he was in the presence of many people. Thus Prahlada spoke as follows: “Ah best of the demons, I shall now tell you what is the best knowledge according to my opinion. When an embodied living entity obtains temporary objects, his intelligence is inevitably disturbed. Living in the association of such persons is like staying in a dark well. Therefore, after leaving their house and going to the forest, one should take shelter at the lotus feet of Shri Hari.”

You see? The father was well-aware of the philosophy; we have learned how he was 99% nicely preaching. And now the son is also a philosopher. And he can add that missing 1% in the theory. That one little percent is: surrender to Hari, Vishnu, Krishna.

 

(to be continued)

[1] The reading continues from B.B.Tirtha Maharaj’s book The holy life of Prahlada

 



Hiranyakashipu-Threatens-Prahlada

(Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Prahládnak jó szerencséje úgy hozta, hogy találkozott a nagy szenttel, Nárada Munival, aki teljességgel visszavonult az anyagi élvezetektől. Ennek az igazán páratlan társulásnak köszönhetően Prahlád tiszta odaadással fordult a Legfelsőbb Úr felé, aki Uttamaslókaként ismert, s akit emelkedett költészettel dicsőítenek. Így Prahlád mindig magasztos örömöt érzett, amikor az Urat szolgálta, és vele találkozva még azok is, akik nem voltak bhakták, illetve a nem vallásos életet folytató szerencsétlenek is elkezdtek vonzódni a Jóistenhez, aki békét és boldogságot hozott számukra.” [1]

Nekünk arra kell törekednünk, hogy az isteni kegyelem eszközévé váljunk. Ne elégedjetek meg azzal, hogy a karma eszközévé váltok – hogy beteljesítitek mások karmáját, függetlenül attól, hogy azok jók, vagy rosszak, hanem próbáljatok meg az isteni kegyelem eszközévé válni! Ez a legjobb választás az életben!

Sukrácsárja volt a daitják, a démonok papja. Két fia: Sanda és Amarka Hiranjakasipu palotája mellett élt. Az akkori társadalmi szokásnak megfelelően Hiranjakasipu elküldte Prahládot abba az iskolába, ahol gurujának, Sukrácsárjának két fia politikára oktatta az aszurák gyerekeit.”

Látjátok, Hiranjakasipu jó apa. Nagy démon, aki azt szeretné, hogy a fia is nagy démonná váljon, még nálánál is hatalmasabbá – hiszen ez valamennyi apa törekvése: ’Az én fiam legyen jobb nálam. Ám megtanulni, hogyan váljunk jó démonná, az némi képzést igényel. Küldjük el hát iskolába!’

„Prahlád igyekezett az iskolában, a többiekhez hasonlóan odafigyelt a tanárokra, olvasott és a leckéket ismételte, ahogy elvárták tőle, bár közben azon járt az esze, hogy a politika tudománya értelmetlen, illuzórikus tudás, és egyáltalán nem tetszett neki.”

Úgy vélem, ez a legjobb politika ellenséges körülmények között. „Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak!’ Néha a negatív környezetet is el kell viselnünk. Tartsátok fent ezt a békés hozzáállást, de belsőleg sose adjátok fel önmagatokat és eszményeiteket! Néha titokban kell megóvnunk és megőriznünk, amink van. És ahogy az Úr Visnu mondta: „Várjatok a pillanatra, a megfelelő pillanatra, amikor meg tudjátok mutatni az odaadásotokat és spirituális hajlamaitokat!”

„Egy napon, amikor a kisfiú hazaért, édesapja nagyon szeretetteljesen ölébe vette Prahládot, és érdeklődött tőle: „Kedves gyermekem, Prahlád, kérlek, mondd meg, mi a megértésed szerinti legjobb dolog?” Tudjátok, egy jó apa mindig ellenőrzi a fia iskolai előmenetelét: ’Elküldtelek téged ebbe a nagyon jó hírű démoniskolába – tehát, mit tanultál, kedves fiam?’ „Hiranjakasipu nem tett fel specifikus kérdéseket Prahlád tantárgyait illetően, mert azt gondolta, hogy a gyerek nem biztos, hogy tudja a tankönyvekből a választ, és a kisfiú zavarban érezné és szégyellné magát. Inkább egy általános kérdést tett fel, amire a gyerek könnyedén, tetszése szerint tud válaszolni. Hiranjakasipu azt remélte, hogy Prahlád majd az iskolai tantárgyakkal kapcsolatban fog válaszolni neki. Bár Prahlád nagyon jól értette apja szándékát, de mivel olyan sok ember volt jelen, kötelességének érezte, hogy igazat szóljon. Ezért hát ezt mondta: „Ó démonok legjobbika, most elmondom neked, hogy véleményem szerint mi a legjobb tudás! Amikor egy megtestesült élőlény mulandó tárgyakra tesz szert, ez értelmét óhatatlanul megzavarja. Ilyen emberek társaságában élni olyan, mint egy sötét kútban lenni. Ezért otthonának elhagyása és az erdőbe vonulás után az embernek Srí Hari lótuszlábainál kell oltalomra lelnie.”

Látjátok, az apa is nagyon jól ismerte a filozófiát, olvastuk, hogy 99%-ban mennyire szépen prédikált. Most pedig a fiából is filozófus lett, és ő képes hozzátenni azt a hiányzó 1%-ot az elmélethez. Azt az egy kicsinyke százalékot: a meghódolást Hari, Visnu és Krsna előtt.

[1] A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből