Archives

Calendar

September 2018
M T W T F S S
« Aug   Oct »
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930



Archive for September 30th, 2018

Sanakadi curse Jaya Vijaya

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Dragi: If we see the picture how Nrisimhadev is killing Hiranyakashipu, we see that all the requirements are actually fulfilled.

Swami Tirtha: Yes, yes. That part of the story will come later. This is because the blessings of such a nice servant of the Supreme Lord as Brahma should be fulfilled. God protects His devotees and the dignity of His devotees. If a devotee says: “It is like this!” it will happen, because the Supreme Lord is supporting him. But no human intelligence is enough to avoid the divine providence.

Question of Kripadham: In the story it was mentioned that the demigods were worried, because they knew from before what Hiranyakashipu will ask. In the same way I suppose Brahma also knew his inner desire. As he is a devotee of Vishnu, why did he give this boon?

Swami Tirtha: Why not? You are a father. You know when your big son thinks something to do, you see the results and you see the intention. Yet you let him do it.

Kripadham: Sometimes yes, sometimes no.

Swami Tirtha: This time it was yes.

But don’t forget that nothing happens by chance in the story. Without going through all the tapasya and all the power, Hiranyakashipu could not get rid of this conditioning. Because he had to be liberated. He was not a simple opponent of God, he was put into this position with some purpose.

Just like Judas. Many people think that he was the betrayer of Jesus. And this is true. Very difficult role. But actually without Judas there is no crucifixion and there is no resurrection. So he is a very necessary part of this very grand, very serious story. In the same way in our stories when there are some opponents of the divine plan, they are necessary parts. Without them it cannot really happen.

Question of Yashoda: It is said that when God personally kills somebody, it’s the greatest blessing and he doesn’t have to take birth again in this world. As far as I know about Hiranyakashipu and Hiranyaksha – this is their first birth in this world, after that there are two more. How to explain this?

Swami Tirtha: Well, they had a deal. Originally Hiranyakashipu and Hiranyaksha, these great demoniac brothers were servants in heaven. But they made a little mistake. As we read, they did not let the Kumaras, the saintly sons of Brahma enter. So they cursed them: “Such a mentality has no place here on the heavenly planet, so you have to take birth on the planet Earth.” Even Vishnu came, because this was a big scandal: “Hey! What’s happening in My kingdom? What is this big noise?” Then everything was told to Him: “They’ve made this mistake and now the curse is done. The four Kumaras are Brahmins; the word of a brahmin should always fulfill, so what can be done?” Jay and Vijay prayed: “Please, can You nullify this curse?” But then the Supreme Lord said: “How can I change the word of My devotee? If they had given that curse, it should happen. I cannot avoid that. But maybe I can give You a chance. Anyway you have to take birth on the material platform, but you can take birth twelve times as devotees or three times as demons. Choose!” They had to make a choice. They were quickly calculating: “Three as demons. It’s faster. And then we can come back to our original position of serving You.” This was the final – so that these brothers should find their way back home, back to Godhead.

Therefore in this story, later on, when they were bound to take birth as these demoniac powers, they had no choice. They were under this negative, sinful influence. But even that negative influence had a positive goal – to help them to come back.

 



Sanakadi curse Jaya Vijaya

(Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai tanításából)

(Az előző hétfői tanítás folytatása)

Dragi: Ha megnézzük a képet, hogy Nrszinhadév hogyan öli meg Hiranjakasiput, láthatjuk, hogy valamennyi feltétel ténylegesen teljesül.

Szvámí Tírtha: Igen, igen, a történetnek ez a része később következik majd, mivel a Legfelsőbb Úr oly nagyszerű szolgájának, mint Brahmának az áldásai mindig valóra kell, hogy váljanak. A Jóisten megvédi a bhaktáit és a méltóságukat. Ha egy bhakta így szól: „Legyen így!” – akkor az meg fog történni, mivel a Legfelsőbb Úr támogatja őt. Ám legyen bármilyen okos is egy ember, az nem elég, hogy megakadályozza az isteni akarat beteljesülését.

Krpadhám kérdése: A történetben az áll, hogy a félistenek aggódnak, mivel már előre tudják, hogy mit is fog kérni Hiranjakasipu. Hasonlóképpen szerintem Visnu híveként Brahmá is tudta, hogy miben sántikál Hiranjakasipu, hogyan nyerhette el mégis Hiranjakasipu az áldást?

Szvámí Tírtha: Miért ne? Te is apa vagy, tudod milyen az, amikor a nagyfiad úgy gondolja, hogy megtesz valamit, te látod a tettének jövőbeli eredményeit és a szándékot, de mégis hagyod, hogy megtegye!

Kripadhám: Néha igen, néha nem.

Szvámí Tírtha: Ez alkalommal igen volt, de ne feledjétek, hogy semmi sem történik véletlenül a történetben! Hiranjakasipunak meg kellett tapasztalnia mindezt a vezeklést és hatalmat, másként nem tudott megszabadulni ettől a kondicionálástól. Hiszen fel kellett őt szabadítani – ő nem egyszerűen a Jóisten ellenlábasa volt, célja volt annak, hogy ebbe a helyzetbe került.

Éppen úgy, mint Júdás – róla sokan gondolják azt, hogy elárulta Jézust, ami igaz is. Gyötrelmes szerep, ám valójában Júdás nélkül nincsen keresztrefeszítés, és nincsen feltámadás – vagyis nélkülözhetetlen szereplője ennek a lenyűgöző történetnek. A mi történeteinkben is hasonló a helyzet – ha az isteni tervnek vannak ellenségei, azok szükségszerű szereplők, nélkülük nem tud beteljesülni az isteni akarat.

Jasódá kérdése: Azt mondják az írások, hogy amikor a Jóisten személyesen öl meg valakit, az a legnagyobb áldás, és hogy az illetőnek nem kell már újra születnie ebben a világban. Amennyire én tudom, Hiranjakiasipunak és Hiranjáksának ez az első születése, s ezt még kettő követte. Mi erre a magyarázat?

Szvámí Tírtha: Egyezséget kötöttek. Eredetileg Hiranjakasipu és Hiranjáksa, ez a két hatalmas démontestvér a mennyben szolgált, ám elkövettek egy kicsinyke hibát. Ahogy arról már olvastunk, nem engedték meg a Kumáráknak, Brahmá szent fiainak, hogy belépjenek a kapun, ezért a Kumárák megátkozták őket: „Ilyen mentalitásnak nincs helye itt a mennyei bolygón, így legközelebb a Földön kell megszületnetek!” Még Visnu is eljött, akkora híre ment ennek, és így szólt: „Nézzenek oda! Mi történik a királyságomban? Mi ez a zajos veszekedés?”  Akkor elmondták Neki, hogy Dzsaj és Vidzsaj milyen hibát követett el, s hogy hangzott el az átok. A négy Kumára bráhmin, és egy bráhmin szavának mindig teljesülnie kell, mit lehet hát tenni? Dzsaj és Vidzsaj így fohászkodott: „Kérlek, töröld el ezt az átkot!” De erre a Legfelsőbb Úr így válaszolt: „Hogyan változtathatnám meg a bhaktáim adott szavát? Ha ők megátkoztak benneteket, akkor az be is fog teljesedni, én nem tudom megakadályozni. De talán adhatok Nektek egy lehetőséget. Mindenképpen az anyagi síkon kell megszületnetek, de választhattok: vagy tizenkétszer bhaktaként születtek meg, vagy háromszor démonként. Melyiket választjátok?” Dönteniük kellett, így gyorsan kiszámolták: „Háromszor démonnak születni gyorsabb, és utána visszatérhetünk az eredeti helyzetünkbe, és tovább szolgálhatunk Téged.” Ez volt a végső szavuk – azért, hogy ezek a testvérek megtalálhassák az útjukat hazafelé, vissza a Jóistenhez.

A történet folytatásában tehát ezekként a démoni erőként kellett megszületniük, nem volt választásuk – ez alatt a bűnös, negatív befolyás alatt álltak. De még ennek a negatív hatásnak is volt egy pozitív célja: segíteni nekik, hogy visszatérhessenek. Vissza a Jóistenhez.



Sanakadi curse Jaya Vijaya

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

(продължава от предишния понеделник)

Драги: Ако разгледаме картина как Нрисимхадев убива Хиранякашипу, виждаме, че всички изисквания са всъщност изпълнени.

Свами Тиртха: Да, да. Тази част от историята ще дойде по-нататък. Това е защото благословиите на такъв добър слуга на Върховния Бог като Брахма трябва да бъдат изпълнени. Господ защитава преданите си и достойнството на преданите си. Щом някой отдаден казва: „Нещата стоят така!” така и ще стане, тъй като Върховният Бог го подкрепя. Но ничия човешка интелигентност не е достатъчна да избегне божественото провидение.

Въпрос на Крипадхам: В историята бе споменато, че полубоговете били разтревожени, понеже вече знаели какво ще поиска Хиранякашипу. Предполагам, че по същия начин и Брахма е знаел съкровеното му желание. След като Брахма е предан на Вишну, защо е дал на Хиранякашипу тази благословия?

Свами Тиртха: А защо не? Ти си баща. Знаеш кога големият ти син е намислил да направи нещо, предвиждаш резултатите, виждаш и намерението. При все това го оставяш да го направи.

Крипадхам: Понякога да, понякога не.

Свами Тиртха: В този случай е било да.

Ала не забравяйте, че нищо в историята не става случайно. Без да премине през цялата тази тапася и цялата тази власт, Хиранякашипу не би могъл да се избави от обусловеността си. Защото той е трябвало да бъде освободен. Той не бил просто опонент на Бога, бил е поставен в тази позиция с някаква цел.

Точно както Юда. Много хора си мислят, че той е предал Исус. И това е вярно. Много тежка роля. Но в действителност без Юда не би имало нито разпятие, нито възкресение. Така че той е много необходима част от тази толкова велика, толкова сериозна история. По същия начин и в нашите истории, когато има някои противници на божествения план, те са необходима част. Без тях всъщност не би могло да се получи.

Въпрос на Яшода: Казва се, че когато Бог лично убива някого, това е най-голямата благословия и на него не му се налага да се ражда отново в този свят. Доколкото знам за Хиранякашипу и Хиранякша това е първото раждане в този свят, след това имат още две. Как се обяснява това?

Свами Тиртха: Те са имали договорка. Изначално Хиранякашипу и Хиранякша, тези велики демонични братя, били служители в рая. Обаче допуснали малка грешка. Както четохме, не дали на Кумарите, светите синове на Брахма, да влязат. И те на свой ред ги прокълнали: „Подобен манталитет няма място тук, в рая, затова трябва да се родите на планетата Земя.” Дори Вишну дошъл, защото станал голям скандал: „Хей, какво се случва в Моето царство? Какъв е този голям шум?” Тогава Му разказали всичко: „Те допуснаха тази грешка и сега проклятието е изречено. Четиримата Кумари са брахмани; думата на един брахмана винаги се сбъдва, така че какво да се прави?” Джай и Виджай се молили: „Умоляваме Те да обезсилиш това проклятие?” Но тогава Върховният Бог казал: „Как бих могъл да отменя думите на някой Свой предан? Щом те са изрекли проклятието, то ще се случи. Не мога да избегна това. Но може би мога да ви дам една възможност. Тъй или инак трябва да се родите в материалната равнина, обаче може да се раждате дванадесет пъти поред като преданоотдадени или три пъти като демони. Избирайте!” Те трябвало да решат. След като бързо пресметнали, рекли: „Три пъти като демони. По-бързо е. Пък след това можем да се върнем в изначалната си позиция и да Ти служим.” Това било окончателното, за да могат тези братя да намерят пътя си обратно към дома, при Бога.

Затова по-късно, вътре в самата история, след като били обречени да се родят в облика на демони, те вече нямали избор. Намирали се под негативното, порочно влияние. Ала дори това негативно влияние имало позитивна цел – да им помогне да се завърнат у дома.