Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2013.01.5-i szófiai reggeli előadása)

Krsna említést tesz arról, hogy kiket kedvel leginkább a jógik közül: “Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s Engem imád transzcendentális szerető szolgálatában, az a legmeghittebben egyesül Velem a jógában, s az összes jógi közül ő a legkiválóbb.”[1] Ezért a jóginak példát kell mutatnia mások számára. A ragaszkodásokról való lemondás a jógi fő jellemvonása. Nem az a kérdés, hogy birtokol vagy sem valamit, hanem, hogy ragaszkodik-e a dolgokhoz. Az egész világ valamennyi kincsével rendelkezhetsz, ha nem ragaszkodsz hozzájuk, akkor szabad vagy. S meglehet, hogy nincs semmid, de tele vagy vágyakkal, az azt jelenti, hogy vannak még ragaszkodásaid.

Egyszer a bhakták megkérdeztek egy koldust Indiában: ”Ó, milyen szerencsés vagy, hogy nincs semmid, miért nem csatlakozol hozzánk?” Erre ő így válaszolt: “Ez lehetetlen. Az igaz, hogy most nincs semmim, de ha csatlakozom hozzátok, akkor sohasem lesz semmim!” Látjátok, az hogy van valamid vagy nincs semmid, az lényegtelen. Mivel itt az áll: “légy ragaszkodástól mentes” – ez az igazi mérce, mert akkor szabad vagy.“A jógik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás kedvéért cselekednek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy akár az érzékeikkel.”[2]

Ez egy nagyon pozitív típusú elfoglaltság. Bármit is kaptunk, akár a testünk formájában, vagy képességként, be tudjuk vonni a Legfelsőbb szolgálatába. De csupán cselekedni valamit nem elegendő; hozzá kell tennünk egy különleges minőséget, melyet odaadásnak hívnak. Ez egy másfajta jelenlétet fog hozni a számunkra. S ha az életünk célja a megtisztulás, akkor gyakorlatilag valamennyi képességünket be kell vonnunk, azért, hogy elérjük ezt a célt. Például nem javasoljuk, hogy az emberek fakírokká váljanak. Nem mondjuk azt sem, hogy: “Ne egyél semmit!” Igen, mert ez az elvárás egy aszkétával szemben: “Ne egyél!” Nem, nekünk van egy könnyebb változatunk: “Ne egyél húst!” Mert, ha karma-mentes energiával táplálod a testedet, akkor a tudatod is előbb-utóbb karma-mentessé válik. Tehát az étkezési szokásaidat is használhatod lelki gyakorlatként. Ez rendkívül fontos. Hányszor eszel naponta – nem számolva a chipsek és egyebek nassolását? Kétszer-háromszor. S hány alkalommal meditálsz naponta? Általában az emberek nehezen találnak alkalmat a lelki gyakorlataikra: “Ó, én rendkívül elfoglalt vagyok!” Így van? Legyünk realisták! Bár meditálva az örök jólétünkért cselekszünk, s az összes anyagi, világi cselekedetet meg ’a vadlibák kergetéséhez’ hasonlítják.

Nem azt mondom, hogy “hagyjunk fel valamennyi cselekedetünkkel”, mivel már egyetértettünk abban, hogy a jóginak aktívnak kell lennie, hanem cselekedjünk megfelelően! Kapcsoljuk össze valamennyi cselekedetünket az odaadással, valami módon invitáljuk meg az isteni energiát, szolgálatkész hangulatban! Kövessük a szabályokat még a legegyszerűbb napi cselekedeteinkben is. Ajánld fel a szattvikus (tiszta) ételedet Istennek, mondd el az étkezés előtti imát! Reggel próbálj időt szakítani a meditációra, imádatra! Kövesd a testre és az elme megtisztítására vonatkozó szabályokat, mert a tisztaság közel áll az istenihez! Tehát, vannak szabályok, melyek segítik az átalakulásodat. S lassanként ily módon napjainkat Istennek szentelt napokká tudjuk változtatni. Tetteid, ismereteid, szavaid szabályozva lesznek. S ne gondold azt, hogy ezzel a sok szabálykövetéssel egy száraz és taszító emberré fogsz válni! Nem, egy teljesen önfegyelmezett ember, vonzó. Miért? Mert az energiái összpontosítottak. S amint erről már beszéltünk, ő kedvel mindenkit és mindenki kedveli őt. Ez csak idő kérdése. De ha te tiszta lélek vagy, előbb, vagy utóbb megtörténik.

Ez a módja annak, hogy valamennyi testi, mentális, gyakorlati és elméleti képességedet az isteni szolgálattal foglalod le. S akkor lehetséges, hogy egy nagyon különleges és tiszteletre méltó helyzetet érsz el, s ez a felszabadulás, mely teljesen mentes az anyagi lét kötelékeitől. S hogy ezt elérd, nem kell meghalnod. Nem azt mondom, hogy ha meghalsz, azzal nagyon könnyen eléred a felszabadulást – ez nem könnyű – bár sokan azt gondolják: “Most még adok némi időt magamnak, aztán, majd ha meghalok, akkor automatikusan felszabadulok.” Nem, nem kell addig várnod, amíg meghalsz. Mert, ha meghalsz, akkor a bűneidért és a helytelen cselekeidért ismét újra meg kell születned. Ezt a fajta tökéletességet elérni azt jelenti, hogy eléred a dzsívanmukta állapotot – még életedben felszabadulsz. Ez annyit jelent, hogy egy nagyon különleges átalakulás történt. Valamennyi tálentumodat képes vagy az isteni szolgálatban lefoglalni.

“A rendíthetetlen, odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét Énnekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában az Abszolúttal, s munkája gyümölcseire sóvárog, az rabja lesz cselekedeteinek.”[3]

Tehát a béke egyfajta jele a lelki megvalósításnak. Béke, mely nem passzív, hanem aktív. Ezért számunkra – az emberi lények, a lélek számára – a legmagasabb rendű tevékenység az odaadó szolgálat. Ez a lélek eredeti feladata, s ha mi belefogunk ebbe a szolgálatba, semmi újat nem fogunk tapasztalni, csupán felélesztjük eredeti természetünket és feladatunkat. Ez a módja annak, hogyan térjünk vissza a Mindenség forrásához. S ez egy másik megközelítése a cselekvés művészetének. A lelki kultúra művelése annyit jelent, hogy harmóniában vagyunk az istenivel.

[1] Bhagavad-gítá 6.47.

[2] Bhagavad- gítá 5.11.

[3] Bhagavad- gítá 5.12

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2013, morning, Sofia)

Krishna describes what His preference from amongst the yogis is. He says: “From among all the different types of yogis that one is the dear most for Me who is united with Me in devotion”[1]. Therefore a yogi should be an example for others. Abandoning attachments – this is one main characteristics of a yogi. It’s not that he possess or doesn’t possess something; the question is whether he is attached or not. You can have all the assets of the whole world; if you are not attached, then you are free. And maybe you don’t have anything, but you are full of desires – that means you are attached.

Once the devotees asked a beggar in India: ”Oh, you are so fortunate, you don’t have any material belongings. Why don’t you join us?” He said: “It’s impossible. That’s true, I don’t have anything right now, but if I join you, I will never ever have anything!” You see: to have or not to have is not a qualification. While here it is mentioned: “be unattached”- this is the real qualification, because then you are free. “Such a yogi who is free from attachment will act with his body, mind, intelligence and senses only for the purpose of purification.”[2]

This is a very positive type of engagement. Whatever is given to us in the form of our body, in the form of our talents – we can connect that to the service of the Supreme. But it is not enough simply to perform some activities; we have to add a special quality, which is called dedication. That will bring a different way of expression into our life. And if our goal is purification, then we can use practically all the abilities that we have in order to achieve that purpose. For example we don’t suggest that people should become fakirs. We don’t say: “Don’t eat!” Right, because this is like a real, ascetic demand: “Don’t eat!” No, we have a very easy version: “Don’t eat meat”. Because if you put karma-free energy into your body, your consciousness will be also karma-free sooner or later. So, you can use your eating habits as a spiritual practice. It’s very important. How many times do you eat per day – not calculating the chips, and this and that meanwhile? Two-three times, right. And how many times do you meditate per day? Usually people hardly find any time for spiritual practice: “Oh, I am so busy!” Isn’t it? Be realistic. Although by meditating we work for our eternal benefit; and by engaging in any kind of material, worldly activities is called “wild goose chasing”.

I wouldn’t say ‘stop all activities’, as we agreed that a yogi should be active. But be active in the proper sense. Connect all your activities with some kind of dedication, some kind of inviting divine powers, some kind of service mood. Follow some rules even during the simple daily activities. Offer your sattvic food to God, chant your prayer before starting eating. In the mornings try to find some time for meditation or worship. Follow the rules for bodily and mental purification. Because cleanliness is next to godliness. So, there are certain rules that will help your transformation. And slowly-slowly in this way we can turn our days into divine days. Your activities will be controlled, your knowledge will be controlled, your speech will be controlled. And don’t think by that controlling, controlling, controlling you will be a dry and ugly person. No, a fully controlled person is attractive. Why? Because his or her energies are focused. And as we discussed, he or she loves everyone and everybody loves him or her. It’s only a question of time. But if you are a pure soul, sooner or later it will happen.

This is the way to engage all your bodily or mental, practical and theoretical capacities in divine service. And then it is possible to achieve a very special and very dignified position – liberation. Liberation from the bondage of material existence. In order to achieve that you don’t have to die. I wouldn’t say it is easy to achieve liberation if you die – it’s not so easy – but anyway many people think: ‘Now I give some little time for myself. When death will come, it will liberate me.’ No, you don’t have to wait until your death. Because if you die for the sins and for the improper activities, then without leaving your body you can be born anew. Achieving that type of perfection means jivan muktah – liberated while living. That means a very special transformation has happened. With all the different capabilities of your existence you are connected and you are engaged in divine service.

“The steadily devoted soul attains unadulterated peace because he offers the result of all activities to Me; whereas a person who is not in union with the Divine, who is greedy for the fruits of his labor, becomes entangled.”[3]

So, peace is a signal of spiritual achievements. Peace – not in a passive way, but a kind of active peace. Therefore the highest engagement for the soul, for us, human beings, is the divine service somehow. This is the original function of the soul; if we start this kind of service, there is nothing new for us, only reviving your original nature and duty. This is the way how to come back to the source of all existence. And this is yet another aspect of the art of action. Spiritual culture means in harmony with the divine.

[1] Bhagavad Gita 6.47

[2] Bhagavad Gita 5.11

[3] “Bhagavad Gita”,5.12

(részlet Szvámí Tírtha Szófiában tartott 2012. májusi leckéjéből)

(az előző hétfői lecke folytatása)

Most következik a történet egyik fontos pillanata, ennek címe pedig Hiranjakasipu
vezeklése.[1]

„A daitják ura, a rémséges Hiranjakasipu halhatatlanná akart válni, szabadulni akart az öregkortól és legyőzhetetlenné szeretett volna válni mindhárom világban. E cél elérésének érdekében a Mandara-hegység egyik barlangjába vonult el és nagy vezeklést gyakorolt úgy, hogy a két nagylábujján állt mozdulatlanul, kezeit az ég felé tartva; teste olyan egyenes volt akár egy szálfa. Vezeklése erejének köszönhetően ragyogó fény áradt ki Hiranjakasipu testéből. Mivel az összes félisten tartott tőle, ezért elrejtőztek előle. Amikor látták, hogy Hiranjakaspipu egy félreeső helyen vezeklést gyakorol, megkönnyebbültek, és visszatértek a saját helyükre, mivel meg voltak győződve arról, hogy többé nincs mitől tartaniuk. Azonban Hiranjakasipu szörnyűséges lemondásainak eredményeként tűz és füst kezdett előtörni a fejéből, mely az összes élőlényt megperzselte, mind az alsóbb, mind a felsőbb bolygórendszerekben. Valamennyi óceán és tenger felkavarodott. A hegyek, szigetek és kontinensek rázkódni kezdtek. A bolygók és csillagok meginogtak, és valamennyi irányban érezni lehetett Hiranjakasipu vezeklésének égő kisugárzását.”

Itt egy módszer leírását hallottuk, ezt hívják tapaszjának, tapasznak. Mi is a szó jelentése?

Válasz: Lemondás.

Szvámí Tírtha: Igen, tapasz, tapaszja, tapah jelentése ’vezeklés’. A Srímad Bhágavatam egyértelműen leírja, hogy a vezeklés, vagy egyfajta önkontroll, a hatalom, az erő egy forrása. Vajon szükségünk van erőre ahhoz, hogy a lelki gyakorlatainkat végezzük? Ha reálisak akarunk lenni: sok erőre van szükségünk. Hogyan tegyünk erre szert? Nekünk is lemondást kellene gyakorolnunk, mint Hiranjakasipunak? Talán kimenni a Vitosa-hegységbe és lábujjhegyre állni, az ég felé nyútózva? Szerencsére Csaitanja Maháprabhu egy teljesen más módszert, ami mégis nagyon hasonló ehhez, vezetett be a spirituális energia gerjesztésére. Állnotok kell, néha meg lábujjhegyen ugrálni, az ég felé nyújtózva. Azt nem tudom megígérni, hogy ha így ugráltok, füst fog felszállni a fejetekből az áratin. De azt meg tudom ígérni, hogy a bennetek lévő összes negatív energia távozni fog a szervezetetekből, és egy nagyon különleges erő fog megjelenni az arcotokon. Ezt hívják mosolynak. Látjátok – ez lesz látható az arcotokon.

Az eredmény mégis ugyanaz – az önfegyelem gyakorlásával több lelki energiát nyerhettek. Ha valakinek több energiára van szüksége – mert az életünkben néha extra erőre van szükség ahhoz, hogy elhárítsunk néhány nehézséget vagy elérjünk valamely célt – akkor végezhettek egy kis tapaszját, egy kicsi lemondást, mert ez fog erőt adni.

A szanszkritban a tapasz jelentése valójában ’hő’. A hő pedig energia, igaz? Tehát a testi elfoglaltságaitok megzabolázásával, visszafogásával lelki energiát nyerhettek. Ezért kell követnünk a számunkra megadott alapelveket, mert ez az önfegyelem. A lemondásaitok által nyert hőenergia fog segíteni benneteket abban, hogy megvalósítsátok a lelki céljaitokat.

Tehát mi a különbség a lábujjhegyen álló, kezeit az ég felé emelő Hiranjakasipu illetve a kírtan közben magasba ugráló tanítvány között – mi a különbség? Ugyanaz, mint a teve és a hangya esetében. Hiranjakasipu csak magáért fáradozik, nekünk pedig a Jóistenért kell ugrálnunk. Tehát ne veszítsétek el a kedveteket, türelmeteket és elkötelezettségeteket!

[1]  A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Now comes a very important moment of the story and this is ‘The tapasya of Hiranyakashipu’[1].

“The lord of the daityas, the terrible Hiranyakashipu, wanted to become immortal, free from old age and invincible in all the three worlds. To attain his goal he went to a cave in Mandara Mountain and performed great penance by standing still on his two big toes while keeping his hands stretched towards the sky, his whole body straight like a stick. Due to the force of his penance, a bright light emanated from Hiranyakashipu’s body. All the demigods were afraid of Hiranyakashipu and consequently they’ve been hiding here and there. When they saw that Hiranyakashipu was engaged in penance in a secluded place, they felt relieved and went back to their own palaces, convinced that there was no more cause for fear. However, as a result of the terrible austerities of Hiranyakashipu, fire and smoke started to emanate from his head, which scorched all the living entities in the lower and higher planetary systems. All the rivers and oceans became disturbed. The mountains, islands and continents started to shake. The planets and stars became unsteady and all the directions were filled with the burning radiance of Hiranyakashipu’s penance.”

Here is a method described. This is called tapasya, tapas. What is the meaning of tapas, tapaha?

Answer: Renunciation.

Swami Tirtha: Yes, tapas, tapasya, tapah is ‘penance’. And in the Shrimad Bhagavatam it is clearly described that penance, or a kind of self-control, is a source of power. Do we need power to perform our spiritual activities? If we are realistic: we need much power. How to achieve that? Shall we start a penance like Hiranyakashipu? Maybe go out in Vitosha Mountain to stand on the tips of our toes, stretched to the sky? Well, fortunately Chaitanya Mahaprabhu brought a different method of generating spiritual energy. But it is very much similar to this, yes. You have to stand, sometimes jump on the tips of your toes and you have to stretch to the sky. I cannot promise that smoke will emanate from your heads if you jump like that on the arati. But I can promise you that all the negative forces will be removed from your system and a very special power will manifest on your faces. It’s called smile. You see – this will manifest on your faces.

But the result is the same – you can generate more spiritual power by following self-control. So in case somebody needs more power – because sometimes in our life we need extra power to resolve some difficulties or to attain some goals – then you can make a little tapasya, a little penance. Because this will generate power.

Actually tapas in Sanskrit means ‘heat’. And heat is energy, right? So, by curbing, by holding back your bodily activities, you can generate spiritual energy, Therefore we have to follow the principles that are given to us, because that is self-control. And the heat energy that you generate by your austerities will help you to accomplish your spiritual goals.

Then what is the difference between Hiranyakashipu, standing on the tips of his toes, stretched to the sky and a devotee jumping high on the kirtan – what is the difference? The same as with the camel and the ant. Hiranyakashipu is working for himself, and we should jump for God. So, don’t lose your temper, patience and commitment.

(to be continued)

[1] The reading continues from B.B.Tirtha Maharaj’s book The holy life of Prahlada

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

(продължава от предишния понеделник)

Сега идва много важен момент от историята и това е „Тапася, отречението на Хиранякашипу”[1].

„Властелинът на даитите, ужасяващият Хиранякашипу, искаше да стане безсмъртен, да се избави от старост и да бъде непобедим във всичките три свята. За да постигне тази цел, той отиде в една пещера в планината Мандара и започна да извършва велико отречение, застанал неподвижно на двата палеца на нозете си, с протегнати към небето ръце и с тяло, изпънато като пръчка. Заради силата на неговото отречение, ярка светлина се излъчваше от тялото на Хиранякашипу. Всички полубогове се бояха от него и затова се бяха изпокрили тук и там. Като видяха, че Хиранякашипу се е заел с отречение на усамотено място, те изпитаха облекчение и се завърнаха в палатите си, убедени, че вече няма причина да се боят. Ала в резултат на ужасяващата аскеза на Хиранякашипу, от главата му започнаха да излизат огън и пушек, които опърлиха всички живи същества в по-низшите и по-висшите планетарни системи. Всички реки и океани се развълнуваха. Планините, островите и континентите започнаха да треперят. Планетите и звездите станаха нестабилни и всички хоризонти се изпълниха с пламтящата радиация от отречението на Хиранякашипу.”

Тук е описан един метод. Нарича се тапася, тапас. Какво означава тапас, тапаха?

Отговор: Отречение.

Свами Тиртха: Да, тапас, тапаха, тапася е „отречение”. И в „Шримад Бхагаватам” ясно се казва, че отречението, или въздържанието, е източник на сила. Нужна ли ни е сила, за да извършваме духовните си дейности? Ако сме реалисти, нуждаем се от много сила. Как да я добием? Да се захванем ли с отречение, като Хиранякашипу? Дали да идем на Витоша и да застанем на пръстите на краката си, протегнати към небето? За щастие, Чайтаня Махапрабху е донесъл друг метод за генериране на духовна енергия. Но той е много подобен на този. Трябва да се изправите, понякога да подскачате на пръстите на краката си и да се протегнете към небето. Не мога да обещая, че от главата ви ще излиза пушек, ако скачате така по време на арати. Обаче мога да обещая, че всички негативни енергии ще напуснат тялото ви, а на лицето ви ще изгрее една много специална сила. Нарича се усмивка. Виждате ли – именно тя ще се появи на лицата ви.

Но резултатът е същият – ще можете да генерирате повече духовна сила чрез себеконтрол. Затова в случай, че някой се нуждае от повече енергия – понеже понякога в живота ни е необходима допълнителна сила, за да разрешим някакви трудности или да постигнем дадени цели – тогава можете да направите малко тапася, малко отречение. Защото то ще генерира сила.

Всъщност тап на санскрит означава „топлина”. А топлината е енергия, нали? Така че възпирайки, удържайки телесните си дейности, можете да генерирате духовна енергия. Затова трябва да следваме принципите, които са ни дадени, тъй като това е себеконтрол. А горещата енергия, която генерирате чрез своите отречения, ще ви помогне да постигнете духовните си цели.

Тогава каква е разликата между Хиранякашипу, застанал на върховете на пръстите си, протегнат към небето, и един бхакта, който скача високо по време на киртан – каква е разликата? Същата, каквато между камилата и мравката. Хиранякашипу работи за себе си, а ние трябва да скачаме за Бога. Затова не губете духа, търпението и посветеността си.

(следва продължение)

[1] Продължава четенето от книгата на Б.Б.Тиртха Махарадж „Светият живот на Прахлада”

 (Conferencia matutina de Swami Tirtha, el 05.01.2013, Sofía)

Hemos comprendido que debemos cumplir en la vida con dos paralelos en la naturaleza. Si queréis purificaros, debéis aplicar el saber divino en la vida – quemar el paquete de vuestra karma, todo lo acumulado a lo largo de vidas anteriores. Debéis ser como el fuego entre los juncos, ardiendo con velocidad, facilidad y fuerza. Otro paralelo con la naturaleza es que debéis ser tan puros como la flor de loto, y ninguna nueva karma podría rebosar. Para adquirirlo, debemos aplicar la ciencia de la acción. Acordamos que todos aspiramos ser almas puras – ello significa volver al manantial. No se trata de de adquirir algo extraordinario, ya lo tenéis donado. El verso siguiente reza; “Los yogis, habiendo abandonado adicciones obran con el cuerpo, la mente, la inteligencia y aun con sus sentidos con el único objetivo de su purificación.”[1]

 Es un verso poderoso, puesto que describe a los yogis en una posición inesperada – la de yogis activos. No como el fulano que se esconde entre los juncos en Himalaya, absorto en profunda meditación, sino un nuevo tipo de yogi – activo. Hemos comprendido de la tradición que la acción lleva reacción. Por lo tanto, en este verso se describe a un humano santo, activo y sin embargo no llegan a tocarlo malas reacciones.

Si queréis llegar a ser un santo, tenéis para adquirirlo diferentes opciones. Podéis llegar a ser actor heroico, yendo por el camino de actos gloriosos, – parecido a los caballeros del Medioevo, combatiendo por la divina verdad y escribiendo entre tanto poesía amorosa para la bien amada princesa. Estas eran sus dos actividades. En practica mataban cualquiera pero en sus corazones permanecían amantes poéticos y tiernos pero con la daga en la mano. Esta es la primera opción – llegar a ser un trovador.

Si no podéis elevar la pesada daga con una sola mano o si no tenéis capacidades poéticas, tenéis otra posibilidad – llegar a ser faquir (mago). Este no obra con daga ni con emociones, maneja pedacitos de metal – clavos. Su cama esta erizada de clavos para torturar su cuerpo, para adquirir definitiva superioridad sobre lo corporal. Sin embargo, procurarse cama de clavos resultaría a veces peligroso. Yo tenía un amigo que vivía sin problemas tendido en su cama de clavos. Cuando no lo usaba, lo cubría atentamente con una manta como cualquiera cama normal. Encima de esta cama había un estante; una vez su madre subió en la cama para coger un libro del estante…En aquella época resultaba algo peligroso poseer una cama de clavos.

Bueno, si el camino de la daga o de la cama de clavos no os resulta bueno, tenéis pues otra opción – llegar a ser filosofo de Vedanta. Veda significa saber, anta significa el fin. Vedanta es el tope, la corona del saber. Llegar a ser filosofo de Vedanta – la tarea es exigente. Se exige primero aprender perfectamente el sanscrito. Hay aquí alguien que hable el sanscrito siquiera en nivel básico? En segundo lugar debéis hallar a alguien que pueda ayudar a aprender, un maestro. Hay aquí alguien que conozca a una persona docta en la filosofía de Vedanta? Y por fin, debéis calificaros para adquirir este saber. Puedo deciros, que este saber es complicado. Las principales escrituras de Vedanta son de dos tipos; primero, la literatura

Upanishad. Upanishad significa doctrina secreta. Las Upanishads se categorizan en cuatro diferentes tipos de Vedas – cada Veda tiene su Upanishad. Es una literatura bastante complicada puesto que se trata de investigaciones teóricas y filosóficas bastante complicadas y además se usa un lenguaje simbólico. Si no conoces la clave para descifrar los símbolos quedareis en embrollo. Existen como minimo ciento ocho Upanishads principales. Unas largas y extensas, otras por suerte son breves y las que se refieren a vaishnavas son relativamente breves. Puesto que aquellos bhaktas están ocupados de sus servicios, cocinando, preparando puja, cantando sus rondas – no tienen mucho tiempo para complicados estudios analítico. Por esta razón nuestra Upanishad es breve. Hablar en breve de la verdad suprema – a esto se le llama elocuencia. Expresar la esencia en breve es elocuencia. Por esta razón nuestra doctrina secreta es breve. Hay una cuestión – cuales el mejor modo para adquirir perfección en esta época? La respuesta es: “Hare Krishna, Hare Krishna, Krishna Krishna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare”. Cantando estas dieciséis palabras, llegareis a adquirir muy rápidamente la perfección en esta época. Es la doctrina secreta.[2]

Y luego las diferentes doctrinar referidas a breves y más largas Upanishads quedan reunidas en una sutra. Sutra significa un hilo Sutra es la colección esencial de las principales doctrinas y especialmente esta se llama “Vedanta Sutra” o la esencia de la filosofía Vedanta. Consta de 555 sutras Y de nuevo es muy complicada. Existen unas menudas dificultades para llegar a asimilar este tipo de saber

Si llegáis a sentir que no podéis seguir el camino de la daga, el de los clavos o el del complicado saber, tenéis una opción más. Es la opción de probar la práctica del servicio devoto. Más allá del saber seco y teórico, mas allá de torturas del cuerpo, mas allá de los actos heroicos. El objetivo es afectuoso servicio al Supremo.

[1] Bhagavad Gita 5.11

[2] Kalisantarana Upanishad

(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2013, утром, София)

Мы выяснили, что надо попытаться осуществить в своей жизни две природные сравнения. Если хотите очиститься, надо применять божественное знание в своей жизни – сжечь пакет своей кармы, все то, что вы накопили в течение жизней. Надо быть как огонь в тростнике, который горит быстро, легко и сильно. А другое природное сравнение это быть настолько чистыми, как лист лотоса, чтоб никакая новая карма не прилипла к вам. Чтобы постичь это, надо применять науку действия. Мы согласились, что все хотим быть чистыми душами – а это означает единственно вернуться к своему источнику. Вам не нужно ничего исключительного, оно уже вам дано. Следующий стих гласит:

„Йоги, отказавшись от всех привязанностей, действуют используя тело, ум, разум и даже чувства единственно с целью очищения.”[1]

Это очень сильный стих, потому что описывает йоги в совсем неожиданнной позиции – активный йоги. Не пасивный человек, спрятанный в какой-то гималайской пещере, глубоко поглощенный в свою медитацию, а новый тип йоги – активный. Из традиции мы знаем, что действие принесет последствие. Но здесь описан святой человек, который активен, но по всей вероятности к нему не липнут плохие последствия.

Если хотите быть святым человеком, у вас есть разные опции. Можете стать героическим актером, следующим путь славных поступков – точно также как рыцари средновековья, которые всегда сражаются за божественную истину; а тем временем сочиняют любовные стихи своей возлюбленной принцессе. Такими были их две деятельности. Они практически сражались с каждым, но их сердца были очень поэтическими – нежные любовники с мечом в руке. Так что это одна из возможностей – можете стать трубадуром.

Если вы не в состоянии поднять одной рукой этот тяжелый меч или у вас нет поэтических способностей, тогда у вас есть другая возможность – можете стать факиром. Он не орудует мечом и чувствами, он использует очень небольшие металлические штуки – гвозди. У него кровать на гвоздях и он пытает свое тело, чтобы достичь окончательной власти над ним. Но иметь кровать из гвоздей это иногда немного опасно. У меня был друг, который имел кровать из гвоздей и у него не было проблем пока лежал на ней. Но когда не использовал ее, он покрывал ее внимательно одеялом, совсем как нормальная кровать. Только вот над кроватью была полка; однажды его мать пришла взять книгу из полки и ступила на кровать… Так в этой эпохе иметь колючую кровать немного опасно.

И так, если путь меча и путь гвоздя не для вас, тогда у вас есть другая мозможность – стать философом Веданты. Веда означает знание; анта означает конец чего-то, или вершина чего-то. Так что Веданта это венец знания. Стать философом Веданты – это взыскательная задача. Сначала надо выучить совершенно санскрит. Кто-нибудь здесь говорит на санскрите на базовом уровне? Второе: надо найти человека, который бы вас учил. Кто-нибудь знает человека, который вполне знаком с философией Веданты? И наконец надо квалифицировать самих себя овладеть этим знанием. А я могу вам сказать, что это знание сложное. Самые важные писания Веданты бывают двух видов: один это литература Упанишад. Упанишад означает тайное учение. Упанишады подразделяются сообразно четырех разных Вед – все Веды имеют свои отдельные Упанишады. Это весьма сложная литература так как это сложное теоретическое, философское исследование; и кроме того использует символический язык. Так что если не знаете ключа для разшифровки этих символов, вы запутаетесь. Есть минимум сто восемь основных Упанишад. Некоторые длинные, другие короткие; к счастью Упанишад для ваишнавов сравнительно короткий. Из-за того, что бхакты все время заняты своим служением, готовят, делают пуджу, повторяют свои круги – не могут уделять слишком много времени для сложного аналитического изучения. Поэтому наш Упанишад короткий. Говорить о самой высшей истине коротко – это называется красноречием. Выразить коротко сущность – это красноречие. Поэтому наше тайное учение коротко. Есть один вопрос: „Какой самый лучший способ для достижения совершенства в этой эпохе?” И есть один ответ: “Харе Кришна Харе Кришна Кришна Кришна Харе Харе Харе Рама Харе Рама Рама Рама Харе Харе”. Повторяя эти шестнадцать слов, можете достичь совершенства очень быстро в этой эпохе. Это тайное учение.[2]

И тогда различные учения более коротких и более длинных Упанишад собираются в одной сутре. Сутра означает „нить”. Сутра это как сущностная коллекция основных учений, а специально эта сутра называется „Веданта Сутра” или суть Веданта философии. Там есть 555 сутр. Она тоже очень сложная. Так что есть определенные трудности с этим типом знания.

И так, если ни путь меча, ни путь гвоздя, ни путь этого сложного знания не чувствуете, что он для вас, тогда у вас все еще есть и другой вариант. А именно пытаться практиковать преданное служение. Оно за пределами сухого теоретического знания; за телесными истезаниями; даже за героическими поступками. Так как его цель это любящее служение Богу.

[1] „Бхагавад Гита” 5.11

[2] „Калисантарана Упанишад”

(Szvámí Tírtha, 2013.01.5-i szófiai reggeli előadása)

Megértettük, hogy meg kell próbálnunk két dolgot megvalósítani az életünkben párhuzamot vonva a természetbeni példákkal. Ha szeretnél megtisztulni, akkor használnod kell az életedben a lelki tudást – hogy felégesd a karmád, melyet életeken át gyűjtöttél. Olyannak kell lenned, mint mikor a nád ég, mely nagyon gyorsan, könnyen és erőteljesen ég. S a másik párhuzam, hogy olyan tisztának kell lennetek, mint a lótuszvirág levele, hogy ne alakuljanak ki új karmikus visszahatások. Ennek elérése érdekében alkalmazni kell a cselekvés tudományát. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy szeretnénk tiszta lelkekké válni – és ez csupán oly módon lehetséges, ha visszatérünk az eredetünkhöz. Nem szükséges semmi rendkívüli dolgot elérni, mindez már megadatott. Majd a következő vers így szól:

“A jógik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás kedvéért cselekednek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy akár az érzékeikkel.”[1]

Ez egy rendkívül mélyenszántó vers, mert meglehetősen szokatlan helyzetben jellemez egy jógit – aktív jógiként. Ez nem holmi mozdulatlan fickó, aki a Himalája egyik barlangjában rejtőzik, mélyen a meditációjába merülve, ez egy újfajta jógi, aki aktív. A tradíció alapján megértettük, hogy minden cselekedetnek van visszahatása. Mégis itt egy szent embert vázol a szentírás, aki nagyon aktív és a legnagyobb valószínűséggel nem tapad hozzá kedvezőtlen visszahatás.

Ha szeretnél szent emberré válni, akkor különböző lehetőségeid vannak. Hősfigurává is válhatsz, ha a dicsőséges tettek útját követed, éppúgy, mint a középkori lovagok, akik mindig az isteni igazságért harcoltak, mialatt szerelmes költeményeket írtak az imádott hercegnőhöz. Ezt a két dolgot művelték. Gyakorlatilag mindenkit megöltek, de a szívükben költők voltak, gyengéd szerelmesek, karddal a kezükben. Tehát, ez az egyik lehetőség – trubadúrrá válhattok.

Ha nem egy nehéz karddal a kezedben nősz fel, illetve nincsen költői vénád, akkor létezik egy másik lehetőség a számodra – fakírrá is válhatsz. Ő nem karddal és érzelmekkel dolgozik, hanem apró kis vasdarabkákkal – szögekkel. Van egy szöges ágya, mellyel kínozza önmagát, hogy olyan végső erőre tegyen szert, mellyel legyőzheti a testét. Azonban a szöges ágy néha kissé veszélyes. Volt egy barátom, akinek volt egy szöges ágya, és nem is volt problémája mindaddig, amíg az ágyon feküdt. Azonban, amikor nem használta, egy takaróval fedte be éppúgy, mint egy normál ágyat. Viszont volt egy polca az ágy felett, és egyszer, amikor az édesanyja bement, hogy levegyen egy könyvet a polcról, ráállt az ágyra … Tudjátok ebben a korban egy ilyen bökős ágy, egy kissé veszélyes.

Tehát, ha a kard és a szögek nem a te utad, akkor létezik még egy lehetőség – a Védánta filozófia tudósa lehetsz. Véda tudást jelent; anta pedig végsőt. Tehát a Védánta a tudás koronája. A Védánta filozófia tudósává válni, egy meglehetősen kimerítő feladat. Először is a szanszkrt nyelvet kell tökéletesen elsajátítani. Beszél itt bárki szanszkrtül alapszinten? Második: keresned kell egy személyt, aki tanít téged. Van itt valaki, aki teljesen ismeri a Védánta filozófiát? Majd végül, képessé kell válnunk arra, hogy megszerezzük ezt a tudást. S elmondhatom nektek, hogy ez a tudás, meglehetősen bonyolult. A Védánta filozófia szentírásai két csoportba sorolhatók az egyik az upanisad irodalom. Az upanisad titkos tanítást jelent. Az upanisadok kategorizálása a négy különböző Véda alapján történik – minden Védának megvan a saját külön upanisadja. Ez rendkívül bonyolult irodalom, mert összetett elméleti és filozófiai kutatás; a másik pedig, hogy szimbolikus nyelvet használ. Tehát, ha nem ismered a kulcsot, hogy miként lehet megfejteni a szimbólumokat, akkor el fogsz veszni ebben a rengetegben. S minimum 108 fő upanisad létezik. Némelyik hosszú, némelyik rövid; szerencsére a vaisnaváknak szóló viszonylag rövid. Ezek a bhakták nagyon elfoglaltak – a szolgálataik végzésével, főzéssel, púdzsával és a köreik mondásával – nem marad túl sok idejük nagyon bonyolult analitikus tanulmányokra. Tehát, a mi upanisadunk rövid, s a végső igazságról szólni röviden – ezt hívják ékesszólásnak. A lényegről röviden – ez az igazi ékesszólás. Ezért rövid a titkos tanításunk. Van egy kérdés: melyik a legjobb út a tökéletesség megszerzése érdekében ebben a korban? S a válasz: “Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré”. Ezt a tizenhat szótagból álló mantrát zengve gyorsan elérhető a tökéletesség a jelen korban. Ez a titkos tanítás.[2]

Majd a rövidebb, hosszabb upanisadok különböző tanításait szútrákba gyűjtötték össze. A szútra ‘vezérfonalat’ jelent, s ezeknek a legfontosabb tanításoknak az alapvető gyűjteményét Védánta-szútrának vagy a Védánta filozófia lényegének nevezik. Ez 555 szútrából áll. Ismét nagyon bonyolult. Tehát van némi nehézség ezzel a típusú tudással.

Nos, tehát, ha a kard, a szögek vagy a bonyolult tudás útját nem érzed magadénak, akkor még mindig van egy lehetőséged. S ez pedig az, hogy megpróbálsz odaadó szolgálatot végezni. Ez messze túlmutat a száraz elméleti tudáson, a test sanyargatásán, s még a hőstetteken is, mert ennek a célja a Legfelsőbb szeretetteljes szolgálata.

[1] Bhagavad-gítá 5.11.

[2]  Kaliszantarana-upanisad

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2013, morning, Sofia)

We understood that we have to try to accomplish in our life two types of parallels of the nature. If you want to be purified, then you have to apply the divine knowledge in your life – to burn up the package of your karma, what you have collected throughout the lifetimes. You have to be like the fire of the reed, which is very quickly, easily and powerfully burning. And the other parallel is to be so pure like the leaf of the lotus, so that no new karma reactions should attach to you. In order to achieve that, we have to apply the science of action. We agreed that we all want to be pure souls -and that is only returning to our source. You don’t have to reach anything extraordinary; this is already given to you. Then the next verse says:

“The yogis, abandoning attachment, act with body, mind, intelligence and even with the senses, only for the purpose of purification.”[1]

This is a very strong verse, because it describes a yogi in a very much unexpected position – an active yogi. Not a passive guy hiding in some caves in the Himalayas, deeply absorbed in his meditation, but a new type of yogi – active. We understood from the tradition that action will bring reaction. Yet here a saintly person is described: who is very active and most probably there is no bad reaction sticking to him.

If you want to become a saintly personality, you have different options. You can become a heroic actor, following the path of glorious activities, just like the knights of medieval ages – always fighting for the divine truth and meanwhile writing love poetry to the beloved princess. These were their two activities. Practically they were killing everybody, but in their hearts they were poetic, tender lovers with sword in their hands. So, this is one option – you can become a troubadour.

If you cannot raise with one hand this heavy sword or you don’t have your poetic abilities, then there is another option for you – you can become a fakir. He doesn’t work with a sword and emotions, he works with very small little metal pieces – nails. He has his bed of nails, torturing the body to achieve final power over it. But to have a bed of nails sometimes is a little dangerous. I had a friend who had a bed of nails and there was no problem until he was lying on his bed. But when he didn’t use it, he covered it nicely with a blanket, just like a normal bed. But he had a shelf over the bed and once his mother came to take one book from the shelf and she was stepping on the bed… You know in this age to have such a thorny bed it’s little dangerous.

So, if the path of the sword or the path of the nail is not for you, then you have another option – to become a philosopher of the Vedanta. Veda means knowledge; anta means the end of something, or the top of something. So, Vedanta is like the crown of knowledge. To become a philosopher of Vedanta – that’s a demanding job. First of all you have to learn Sanskrit perfectly. Anybody speaking Sanskrit here on a basic level? Second: you have to find a person who will teach you. Anybody has a person who is fully aware of the Vedanta philosophy? And finally we have to qualify ourselves to acquire this knowledge. And I can tell you, this knowledge is complicated. The top scriptures of the Vedanta are of two kinds: one is the Upanishad literature. Upanishad means secret teaching. Upanishads are categorized under the four different types of Vedas – all Vedas have their separate Upanishads. This is quite complicated literature, because it’s a complicated theoretical, philosophical search; second: it uses a symbolic language. So, if you don’t know the key how to decipher the symbols, then you will end up in a mess. And there are minimum hundred and eight main Upanishads. Some are long, others are short, and fortunately for the vaishnavas there is a relatively short Upanishad; because these bhaktas are very busy doing their services, cooking, doing puja, chanting their rounds – they don’t have too much time for very complicated analytical studies. So, our Upanishad is short. To speak about the ultimate truth in a short way – this is called eloquence. Shortly about the essence is eloquence. Therefore our secret teaching is short. There is one question – which is the best way to achieve perfection in this age? And there is an answer: “Hare Krishna, Hare Krishna, Krishna Krishna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare”. By chanting these sixteen syllables you can achieve perfection quickly in this age. This is the secret teaching.[2]

And then different teachings of the shorter and longer Upanishads are collected in a sutra. Sutra means ‘a thread’. Sutra is like the essential collection of the main teachings and this one especially is called “Vedanta Sutra” or the essence of the Vedanta philosophy. There are 555 sutras there. Again very complicated. So there are some little difficulties with this type of knowledge.

So, if – the path of the sword, or the path of the nail, or neither the path of this complicated knowledge – you don’t feel like that this is for you, then you still have another option. And this is trying to practice devotional service. This is beyond dry theoretical knowledge. This is beyond bodily tortures. And this is beyond even heroic activities. Because it aims the loving service of the Supreme.

[1] Bhagavad Gita 5.11

[2] Kalisantarana Upanishad

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2013, сутрин, София)

Разбрахме, че трябва да осъществим в живота си две природни сравнения. Ако искате да се пречистите, трябва да прилагате божественото знание в живота си – да изгорите пакета на своята карма, на всичко онова, което сте натрупали в течение на животите. Трябва да сте като огън в тръстиката, пламтящ с бързина, лекота и сила. А другото природно сравнение е да сте толкова чисти като лотосов лист, така че никаква нова карма да не прилепва към вас. За да постигнем това, трябва да прилагаме науката на действието. Съгласихме се, че всички искаме да бъдем чисти души – а това означава единствено да се завърнем към извора си. Не се налага да постигате нищо свръх-необикновено, то вече ви е дадено. Следващият стих гласи:

„Йогите, изоставили привързаността, действат с тялото, ума, интелигентността и дори със сетивата си единствено с цел да се пречистят.”[1]

Това е много силен стих, защото описва йоги в съвсем неочаквана позиция – активен йоги. Не пасивен човек, скрит в някоя хималайска пещера, дълбоко вглъбен в своята медитация, а нов тип йоги – активен. Разбрали сме от традицията, че действието ще доведе до последствие. Но тук се описва свят човек, който е активен, ала при все това най-вероятно не го спохождат никакви лоши реакции.

Ако искате да станете свят човек, имате различни опции. Можете да станете героичен актьор, вървящ по пътя на славните постъпки – досущ като рицарите от средните векове, които винаги се сражават за божествената истина; а междувременно пишат любовна поезия за възлюбената принцеса. Такива са били двете им занимания. Те практически се сражавали с всекиго, но сърцата им били много поетични – нежни любовници с меч в ръка. Така че това е едната опция – можете да станете трубадур.

Ако не сте в състояние да вдигнете с една ръка този тежък меч или нямате поетични способности, тогава имате друга възможност – може да станете факир. Той не борави с меч и чувства, той борави с мънички парчета метал – пирони. Има легло от пирони и изтезава тялото си, за да постигне окончателна власт над него. Но да имаш легло от пирони понякога е малко опасно. Имах приятел, който имаше легло от пирони и нямаше проблем докато той си лежеше на него. Но когато не го използваше, покриваше го внимателно с одеало, съвсем като нормално легло. Само че над леглото имаше рафт; веднъж майка му дошла да вземе една книга от рафта и стъпила на леглото… Така че в тази епоха да имаш бодливо легло си е малко опасно.

И така, ако пътят на меча и пътят на пирона не са за вас, тогава имате друга опция – да станете философ на Веданта. Веда означава знание; анта означава краят на нещо, или върхът на нещо. Така че Веданта е венецът на знанието. Да станете философ върху Веданта – това е взискателна задача. Най-напред трябва да научите перфектно санскрит. Тук някой говори ли санскрит дори на базово ниво? Второ: трябва да намерите човек, който да ви учи. Някой познава ли човек, който е напълно запознат с философията Веданта? И накрая трябва да квалифицирате самите себе си да придобиете това знание. А мога да ви кажа, това знание е сложно. Най-важните писания на Веданта са два вида: единият е литературата на Упанишадите. Упанишад означава тайно учение. Упанишадите се категоризират в четири различни вида според четирите Веди – всички Веди имат свои Упанишади. Това е доста сложна литература тъй като е комплицирано теоретично, философско изследване; и освен това използва езика на символиката. Така че ако не знаете ключа за дешифриране на тези символи, ще приключите в объркване. Има минимум сто и осем основни Упанишади. Някои са дълги, други кратки; за късмет Упанишадът за ваишнавите е сравнително кратък. Понеже бхактите са все заети със своето служене, готвят, правят пуджа, мантруват си кръговете – не могат да отделят твърде много време за сложно аналитично изучаване. Затова нашият Упанишад е кратък. Да се говори за най-висшата истина накратко – това се нарича красноречие. Да изразиш накратко същината е красноречие. Затова нашето тайно учение е кратко. Има един въпрос: „Кой е най-добрият начин за постигане на съвършенство в тази епоха?” И има един отговор: “Харе Кришна Харе Кришна Кришна Кришна Харе Харе Харе Рама Харе Рама Рама Рама Харе Харе”. Повтаряйки тези шестнадесет думи, можете да постигнете съвършенство много бързо в тази епоха. Това е тайното учение.[2]

И след това различните учения на по-кратките и по-дългите Упанишади са събрани в една сутра. Сутра означава „нишка”. Сутрата е като есенциална колекция от основните учения, а специално тази сутра се нарича „Веданта Сутра” или същината на Веданта философията. В нея има 555 сутри. Тя отново е много сложна. Така че има известни трудности с този тип познание.

И така, ако нито пътят на меча, нито пътят на пирона, нито пътят на това сложно знание не чувствате, че е за вас, тогава все още имате и друга възможност. А именно да опитвате да практикувате предано служене. То е отвъд сухото теоретично знание; отвъд телесните изтезания; отвъд дори героичните постъпки. Тъй като целта му е любящото служене към Бога.

[1] „Бхагавад Гита” 5.11

[2] „Калисантарана Упанишад”