Archive for August 23rd, 2018

Radha-Raghunath

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2013, morning, Sofia)

Question: I want to ask whether the pure person is aware of his purity or on the contrary – he thinks that he is fallen.

Swami Tirtha: In the “Vedanta Sutra” it is said that “If you want to become perfect, first you have to become knowledgeable and then you have to become like a child”. So, a fully realized person should come to that platform – he is knowledgeable, yet that is in the background. But he acts freely like a child, innocently. And children, I think, they never want to prove themselves. Of course they want to achieve your attention, but they give themselves. They have no second thought: “Give me immediately! Not tomorrow, not later, now! I want your embrace now!” So, they give themselves – no roles, no second hidden thoughts and motivations. Therefore we have to pay attention to the saints who are on that platform. We shouldn’t call them childish, but we should fully appreciate their levels of realization and their approach to the Supreme.

We could give thousands of examples, but let me quote only one and this example will speak instead of the thousands. This person is called Ragunath das Goswami, who is not only a fakir, who is not only a heroic actor and poet, a divine troubadour, but he is also very knowledgeable, and also a perfect devotee. This should be our hero – uniting all the different characters of a person who is searching for purification, for perfection. But don’t imitate his practice. Worship it as some unachievable high ideal. Once he said: “Well, by searching for this absolute perfection somehow we could pass the time so far. But now it’s over, enough of that! Eternal perfection – who is interested anymore? Who can wait anymore? Without Radharani’s mercy I cannot tolerate for a moment!” Just imagine somebody saying: “Oh, we passed our time somehow in the search for the absolute perfection, but now that’s over, I have a better engagement, where I cannot wait a moment. Without the mercy of the Goddess of devotion I cannot tolerate for a moment!”

So, the real great ones generally – maybe they are aware of their position, but they are not interested in having any position. Because a child doesn’t want to prove him or herself. A real accomplished saint should give himself or herself in such a pure, condensed, innocent manner.

But this is their business how they manage their life. Our business is to manage our life. Most of us are before achieving this innocent child platform. And practically we are before achieving the knowledgeable platform as well. So, both achievements are pending. Therefore to repeat the formula is not enough. ‘We know that the great ones don’t declare about themselves that they are great. So, then I will also not declare about myself that I am great. But then people will think that I am great. So, sooner or later I will also believe that I am great.’ But then you understand the trick of maya here. Until we are concerned with this – that means not very high achievement.

At the same time we have to be realistic, we have to know our capacities, our achievements. Just like a Padishah once wanted to have a “yes” person in his court. There were many candidates: “Yes, this is a good, fixed job! Maybe I can take it.” So, when a guy entered, the Padishah said: “Oh, you look like a strong candidate!” and the man said: “Yes, yes, I am a strong candidate.” Then the Padishah said: “But maybe not, I doubt that you are good enough.” And then the man said: “No, no, I am a good candidate!” “Out!” Hundreds came with the same mentality – they wanted to prove themselves, forgetting about the job that they are searching for – to say: “yes”. So, finally the last man came. And again the Padishah said: “Oh, you look like a fit candidate!” And he said: ”Yes, I am fit candidate”. Then the Padishah said: ”No, I doubt that you can do it.” Then the man said: “Yes, I also doubt that I can do it.” And then the Padishah said: ”No, no, maybe still you have a chance to do that properly.” And the man said: ”Yes, yes, I have a chance.”

You see, until we prove ourselves we are off the line. Therefore sometimes the masters ask when you want to prove yourself very much, or when you disagree on some points: “Do you always say: “No” to me?” What is your answer?

Answer: Yes.

Swami Tirtha: Maybe, or: “I don’t know Gurudev! Hare Krishna!” If you say “Yes” or if you say: “No” – whether you do it or not, it’s wrong. So, sometimes it’s better to keep silent in front of our spiritual master instead of giving all our opinions.

(to be continued)

 



Radha-Raghunath

(Szvámí Tírtha, 2013. 01. 5-ei szófiai reggeli tanítása)

Kérdés: Szeretném megkérdezni, hogy egy megtisztult ember tisztában van-e a tisztaságával, vagy éppen ellenkezőleg – úgy gondolja, hogy elesett?

Szvámí Tírtha: A Védánta-szútra a következőket mondja “Ha szeretnél tökéletessé válni, akkor először kellő tudásra kell szert tenned, és utána olyanná kell válnod, mint egy gyermek”. Tehát egy teljesen megvalósult személynek erre a szintre kell eljutnia – megfelelő tudással rendelkezik, ez a háttér, de szabadon cselekszik, mint egy gyerek, ártatlanul. S úgy gondolom, hogy a gyermekek sohasem akarnak bizonyítani. Természetesen szeretnék elnyerni a figyelmedet, de önmagukat adják. Nincsen mögöttes gondolatuk: “Add ide azonnal! Nem holnap, nem később, most azonnal! Most akarom, hogy magadhoz ölelj!” Tehát, önmagukat adják – nincsenek szerepek, nincsenek rejtett megfontolások és hátsó szándékok. Ezért kell figyelnünk a szentekre, akik ezen a szinten állnak. Nem szabad gyerekesnek neveznünk őket, de teljes mértékben tiszteletben kell tartanunk a megvalósításuk szintjét és a Legfelsőbbhöz való közeledésüket.

Több ezer példával szolgálhatnánk, de hadd idézzek csupán egyet, mely önmagában beszédesebb lesz, mint az összes többi. Ezt a személyt Raghunáth dász gószvámínak hívták, aki nem csupán, fakír, nem csupán hős figura és költő, isteni trubadúr, hanem kiváló tudós és tökéletes bhakta is volt egyben. Legyen, ő a mi hősünk, aki önmagában egyesíti mindazokat a jellemvonásokat, melyek egy olyan személyt jellemeznek, aki a megtisztulást, tökéletességet kutatja. Azonban ne utánozzátok a gyakorlatát; csak imádjátok, mint egy elérhetetlenül magas eszményt! Raghunáth dász gószvámí egyszer ezt mondta: “Nos, az abszolút tökéletességet keresve valahogy eltöltöttük itt az időnket. Azonban most már ennek vége, elég ebből! Örök tökéletesség – kit érdekel ez már? Ki tud tovább várni? Rádhárání kegye nélkül nem bírok élni egy pillanatig sem!” Csak képzeljetek el valakit, aki ezt mondja: “Ó, mi eltöltöttük az időnket valahogy az abszolút igazság keresésével, de most már ennek vége, tudok egy sokkal jobbat, amit alig bírok kivárni. Az Odaadás Istennőjének kegye nélkül egyetlen pillanatig sem tudok élni!”

Tehát, az igazán nagyok általában – meglehet, hogy tisztában vannak a helyzetükkel, de egyáltalán nem érdekli őket semmiféle pozíció, mert egy gyermek nem akar bizonyítani. Egy igazán megvalósított szent, ilyen tisztán, tömören és ártatlanul adja önmagát

Azonban, ez az ő dolguk, hogyan rendezik az életüket. A mi dolgunk pedig az, hogy a sajátunkat miként intézzük. Legtöbbünk még az ártatlan, gyermeki szint elérése előtti helyzetben van. S gyakorlatilag még a tudás szintjének megszerzése előtt is állunk. Tehát mindkét eredmény függőben van, s ezért nem elég csupán lemásolni egy mintát. ‘Tudjuk, hogy az igazán nagyok nem minősítik önmagukat kiemelkedőnek. S ezért én sem nevezem önmagamat kiválónak. Viszont az emberek, majd úgy fognak rám gondolni, mint aki igazán nagyszerű, tehát előbb vagy utóbb én is el fogom hinni, hogy kiemelkedő vagyok.’ Majd ekkor megérted májá trükkjét, hogy amíg ez foglalkoztat bennünket – addig ez azt jelenti, hogy nem valami emelkedett a megvalósításunk.

Ugyanakkor realisták is kell, hogy legyünk, tisztában kell lennünk a képességeinkkel, eredményeinkkel. Éppúgy, mint amikor egy padisah szeretett volna egy “bólogató Jánost”, aki mindenre „Igent” mond az udvarában. Rengetegen jelentkeztek így gondolkodva: “Igen, Ez egy jó, biztos állás! Talán megszerezhetem.” Amikor egy jelentkező belépett, így szólt hozzá a padisah: “Ó, Ön egy komoly jelentkezőnek tűnik!” Erre ez volt a válasz: “Igen, igen, én komolyan gondolom a jelentkezésemet.” Majd a padisah így folytatta: “De talán mégsem, kételkedem, hogy maga igazán jó lenne.” S akkor a jelölt így válaszolt: “Nem, nem – én vagyok a megfelelő jelölt!” “Kifelé!” Több százan jöttek ugyanilyen mentalitással – önmaguk igazát akarták bizonyítani, megfeleledkezve az állásról, amit el akartak nyerni, megfeledkezve arról, hogy: “Igent” mondjanak. Végül megérkezett az utolsó jelölt, s a padisah újra ezt mondta: “Ó, úgy látom Ön a megfelelő ember!” ”Igen, én vagyok a megfelelő.” – szólt a válasz. Erre a padisah így felelt: ”Nem. Kételkedem, hogy Ön valóban képes-e erre a munkára.” Erre a jelentkező így szólt: “Igen, én is kételkedem, hogy valóban meg tudnám-e csinálni.” A padisah így válaszolt: ”Nem, nem – mégis van rá esély, hogy megfelelően végezze.” A jelölt válasza ez volt: ”Igen, igen – van esélyem rá.”

Láthatjátok, amíg az igazunkat akarjuk bizonyítani, addig a körön kívül vagyunk. Ezért kérdezik néha a mesterek, amikor az igazadat akarod bizonygatni, vagy bizonyos dolgokkal nem értesz egyet: “Te mindig ’Nemet” mondasz nekem?” Mi a válasz erre?

Válasz: Igen.

Szvámí Tírtha: Talán, vagy az, hogy “Nem tudom Gurudév! Haré Krsna!” Ha “Igent” vagy “Nemet” mondasz – mindenképpen helytelen a válasz. Tehát, néha jobb, ha csöndben maradunk a Lelki Tanítómesterünk előtt, ahelyett, hogy elmondanánk mindenről a véleményünket.

(folytatása következik)

 



Radha-Raghunath

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2013, сутрин, София)

Въпрос: Бих искала да попитам дали чистият човек съзнава своята чистота или обратното – смята се за пропаднал?

Свами Тиртха: Във „Веданта Сутра” се казва: „Ако искаш да станеш съвършен, първо трябва да станеш знаещ, а след това да станеш като дете”. Така че напълно реализираният човек трябва да стигне до това ниво – той има знания, но те са като фон. Ала да действа волно и невинно като дете. А децата, мисля, никога не искат да се доказват. Разбира се, искат да спечелят вниманието ви, но се отдават целите. Нямат никаква задна мисъл: „Дай ми веднага! Не утре, не по-късно – сега! Искам твоята прегръдка сега!” Така че те се отдават без остатък – не играят роли, нямат скрити мотиви. Затова трябва да сме внимателни към светците, които са на това ниво. Не бива да ги наричаме вдетинени, а в пълнота да оценяваме нивото им на реализация и техния подход към Бога.

Можем да дадем хиляди примери, но нека цитирам само един, който говори вместо хиляди. Става дума за Рагхунатх дас Госвами, който не само е факир, не само е героичен актьор и поет, божествен трубадур, но е изпълнен със знание, а освен това е и съвършен предан. Такъв трябва да бъде нашият герой – обединяващ всички различни характеристики на устремения към пречистване и съвършенство човек. Обаче недейте да имитирате неговите практики. Почитайте ги като недостижим, висок идеал. Веднъж той казал: „В търсене на абсолютното съвършенство по някакъв начин прекарвах дните си досега. Но стига вече, край! Кой се интересува вече от това вечно съвършенство? Кой може още да чака? Без милостта на Радхарани аз не издържам и миг!” Само си представете някой да рече: „О, по някакъв начин прекарвах времето си в търсене на абсолютното съвършенство, но с това вече се свърши, вече имам по-добро занимание, за което не мога да чакам дори и миг. Без милостта на Богинята на предаността не издържам и миг!”

Така че най-общо казано, истински великите, дори да осъзнават позицията си, всъщност не се интересуват от никаква позиция. Защото едно дете не желае да доказва себе си. Един истински съвършен светец би следвало да се отдава по такъв чист, интензивен, невинен начин.

Но това си е тяхна работа – как те живеят живота си. Нашата работа е как ние да изживеем своя. Повечето от нас са преди постигането на това невинно, детско ниво. На практика сме дори преди постигане нивото и на знанието. Така че и двете постижения ни чакат. Затова да се повтаря формулата не е достатъчно. „Знаем, че великите не се обявяват за велики. Затова и аз няма да обявявам, че съм велик. Обаче тогава хората ще си рекат, че съм велик. Така рано или късно и аз ще повярвам, че съм велик.” Ала разбирате номера на мая тук. Докато подобни неща ни интересуват, това издава не кой знае колко високо ниво.

В същото време трябва да сме реалисти, да познаваме способностите си, постиженията си. Както веднъж падишахът искал да има в двора си човек, който винаги да му казва „да”. Явили се много кандидати: „Да, това е добра, стабилна служба! Може би мога да я заема.” Така, когато някой човек влизал, падишахът казвал: „О, ти ми изглеждаш сериозен кандидат!” а човекът отвръщал: „Да, аз съм сериозен кандидат.” Но тогава падишахът казвал: „Все пак може би не. Съмнявам се, че си достатъчно добър.” А човекът възразявал: „Не, не, аз съм добър кандидат!” „Вън!” Стотици дошли със същия начин на мислене – искали да се докажат, забравяйки за каква служба всъщност кандидатстват – а именно да казват „да”. Накрая дошъл един последен човек. Падишахът отново казал: „О, ти изглеждаш подходящ кандидат!” А той отвърнал: „Да, подходящ кандидат съм”. Тогава падишахът казал: „Не, съмнявам се, че можеш да се справиш.” А той рекъл: „Да, и аз се съмнявам, че мога да се справя.” Падишахът пак казал: „Не, не, може би все пак имаш шанс да се справиш както трябва.” А човекът отвърнал: „Да, така е, имам шанс.”

Разбирате ли, докато се доказваме, всъщност се дисквалифицираме. Затова понякога учителят пита, когато прекалено много искате да се доказвате или когато спорите по някакви въпроси: „Ти винаги ли ми казваш „не?” Какво ще отвърнете?

Отговор: Да.

Свами Тиртха: Може би, или: „Не знам, Гурудев! Харе Кришна!” Дали ще кажеш „да” или „не” – каквото и да направиш, все ще е погрешно. Затова понякога е по-добре да си замълчим пред духовния учител, вместо все да си даваме мнението.

 

(следва продължение)

 



Radha-Raghunath

(Conferencia matutina de Swami Tirtha, el 05.01.2013, Sofía)

Pregunta: Quisiera preguntar si una persona pura se da cuenta de su pureza o al contrario – cree que está perdida.

Swami Tirtha: En la “Vedanta Sutra” se dice: “Si quieres llegar a ser perfecto, primero debes llegar a ser sabedor y luego debes volver a ser inocente al igual que un niño.”. Una persona plenamente realizada debe alcanzar este nivel – sabedor pero su saber debe ser un fondo. Y obrar libre e inocentemente, al igual que un niño. Y los niños, creo yo, nunca aspiran a demostrabilidad. Claro, requieren vuestra atención, pero se dedican a devoción asimismo. Sin mala o segunda intención: “Dame inmediatamente! No mañana, no más tarde, ahora mismo! Quiero un abrazo ahora! Los niños se dedican plenamente – no desempeñan papeles, no tienen motivos escondidos. Por esta razón debemos ser atentos con los santos de este nivel. No debemos llamarlos infantiles, debemos apreciar plenamente su nivel de realización y su aproche al Supremo.

Podríamos dar otros mil y más ejemplos, voy a citar uno que dice más que otros mil. Se trata de Ragunath das Goswami, no solo fakir, sino también actor heroico y poeta, trovador divino y muy sabedor y perfecto devoto dedicado. Nuestro héroe debería ser como este – reuniendo diferentes características y anhelando pureza y perfección. Por lo tanto, no hay que imitar sus practicas. Hay que apreciarlas como un ideal elevado e inalcanzable. Una vez el Goswami dijo: “Buscando absoluta perfección pasaban de algún modo mis días hasta ahora. Ahora ya basta, se acabo! Quien se interesa todavia de la eterna perfeccion? Quien puede seguir esperando aun? Sin la merced de Radharani no puedo tolerar ni un instante más!” Imaginad a alguien diciendo: “Oh, de algún modo pasaba mi tiempo en búsqueda de absoluta perfección, pero ya se acabo, ya tengo mejor pasatiempo y ya no puedo pacientar ni un instante más. Sin la merced de la Diosa de la merced no puedo tolerar ni un instante más!”

Dicho de otro modo y generalmente, las realmente grandes personas – conscientes o no de su posición, en realidad no se interesan de alguna posición. Un niño no necesita demostrarse. Un verdadero y perfecto santo debería dedicarse de esto modo – con pureza, intensidad, inocencia.

Allá ellos, en realidad es asunto suyo – como vivir su vida. Nuestro asunto es como a nuestra vez seguir viviendo nuestra vida. La mayoría entre nosotros estamos situados en la posición de tratar de adquirir la plataforma de la inocente niñez. En práctica no hemos alcanzado esta plataforma del saber. Las dos adquisiciones están por delante esperándonos. Por esa razón no basta con repetir la fórmula. ‘Ya sabemos que los grandes no se declaran como grandes. Tampoco yo no voy a declararme como grande. Tarde o temprano podría creer en que soy grande.’ Ya comprendéis el truco maya aquí. Siempre que nos interesen estas cosas – ello será prueba de un nivel no tan elevado.

En el mismo tiempo Debemos ser realistas, debemos conocer nuestras capacidades y nuestras adquisiciones. Una vez el Padishah (el sultán turco) quería tener en su corte una persona “Si” (diciendo cada vez y en cada ocasión “Si”). Había numerosos candidatos: “Si, el empleo es muy bueno, muy estable! Tal vez pueda emplearme. „A cada persona que comparecía, el Padishah le decía: “Oh, me parece que eres un candidato serio!” y el fulano respondía: “Si, sí, soy un candidato fuerte.” Entonces el Padishah decía: “Pero tal vez no sea cierto, dudo que vayas a ser suficientemente bueno.” Y el fulano respondía diciendo: “No, no, Soy el buen candidato!!” “Fuera!” Con esta misma mentalidad pasaron centenas de candidatos – querían demostrarse a sí mismos, olvidando que el empleo que requerían era el de decir siempre “Si”. Finalmente se presentó el último candidato. Y de nuevo el Padishah dijo: “Oh, me parece que eres un candidato débil!” Y la respuesta fue: „Si, soy un candidato débil” El Padishah replico: „No, dudo que puedas hacerse con el empleo”.„Si, yo también dudo que pueda hacerme con el empleo.” la respuesta fue: „No, no tal vez tengas una oportunidad de lograr debidamente.” La respuesta del fulano fue: „Si, así es, tengo una oportunidad,”

Ya veis, mientras buscamos a demostrarnos estaremos descalificados. Sin embargo, a veces los maestros preguntan cuando vean que quieres demostrar mucho o discutir demasiado: “A caso siempre me vayas a decir “No” Que es lo que vais a responder?

Respuesta: Si.

Swami Tirtha: Tal vez eso o: “No sé, Gurudev! Hare Krishna!” Diciendo “Si” o diciendo: “No” – diciendo o hacienda cualquier cosa en este caso resultaría erróneo. Por esta razón algunas veces más vale callarnos ante el maestro espiritual, quedarnos callados en vez de expresar nuestra opinión.

(Sigue continuacion)

 



Radha-Raghunath

(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2013, утром, София)

Вопрос: Я хочу спросить осознает ли чистый человек свою чистоту или наоборот – считает себя павшим?

Свами Тиртха: Во „Веданта Сутре” сказано: „Если хочешь стать совершенным, сначала надо стать знающим, а затем стать как ребенок”. Так что вполне реализованный человек должен достичь этот уровень – у него есть знания, но они на заднем плане.  А он действует вольно и невинно как ребенок. А дети, думаю, они никогда не хотят доказывать себя. Конечно, они хотят привлечь ваше внимание, но они себя посвещают целиком. У них нет никаких скрытных мыслей: „Дай мне немедленно! Не завтра, не позже – сейчас! Я хочу обнять меня сейчас!” Так что они отдают себя  – не играют ролей, у них нет скрытных мыслей и мотивов. Поэтому надо быть внимательными со святым, которые на этом уровне. Мы не должны называть их по детски несерьезными, а с полным пониманием оценивать их уровень реализации и их близость к Богу.

Мы могли бы привести тысячи примеров, но позвольте мне процитировать только один, и этот пример будет говорить вместо тысячи других. Эту личность звали Рагхунатх дас Госвами, который не только факир, не только героический актер и поэт, божественный трубадур, но и исполнен знанием, а кроме того и совершенный преданный. Таким должен быть наш герой – обединяющий все разные характеристики устремленного к очищению и совершенству человек. Но не имитируйте его практики. Почитайте их как недостижимый, высокий идеал. Однажды он сказал: „В поисках абсолютного совершенства каким-то образом я проводил свои дни до сих пор. Но хватит уже, конец! Кому это нужно – вечное совершенство? Кто может ждать еще? Без милости Радхарани я не могу вынести больше и мгновения!” только представьте себе чтоб кто-нибудь сказал: „О, каким-то образом я проводил свое время в поисках абсолютного совершенства, но с этим уже кончено, у меня теперь уже есть лучшее занимание, для которого я не могу ждать больше и минуты. Без милости Богини преданности не стерплю и мгновение!”

Так что в общем настоящие великие, даже если и осознают свою позицию, всущности не интересуются никакой позицией. Потому что ребенок не желает доказывать себя. Настоящий совершенный святой должен отдавать себя таким же чистым, интенсивным, невинным способом.

Но это их дело – как они живут свою жизнь. Наша забота в том как нам прожить свою. Большинство из нас еще далеки от достижения этого невинного, детского уровня. На практике мы далеки и до достижения уровня знания. Так что и обе достижения ждут нас. Поэтому повторять формулу не достаточно. „Знаем, что великие не объявляют себя великими. Поэтому и я не буду объявлять, что я великий. Однако тогда люди подумают, что я великий. Так рано или поздно и я повярю, что я великий.” Но ведь вы понимаете трюк маий здесь. Пока подобные вещи нас интересуют, это указывает на не слишком высокий уровень.

В то же время надо быть реалистами, знать свои способности, свои достижения. Как однажды падишах хотел иметь в своем дворе человека, который всегда бы говорил ему „да”. Было много кандидатов: „Да, это хорошая, стабильная служба! Может быть смогу ее занять.” Так, когда какой-то человек входил, падишах говорил: „О, ты мне кажешься серьезным кандидатом!” а человек отвечал: „Да, я серьезный кандидат.” Но тогда падишах говорил: „Все таки может быть нет. Сомневаюсь, что ты достаточно хорош.” А человек возражал: „Нет, нет, я хороший кандидат!” „Вон!” Сотни пришли с тем же типом мышления – хотели себя доказать, забывая на какую службу всущности кандидатствуют – а именно говорить „да”. Наконец пришел один последний человек. Падишах снова сказал: „О, ты выглядишь подходящим кандидатом!” А он ответил: „Да, я подходящий кандидат ”. Тогда падишах сказал: „Нет, сомневаюсь, что сможешь выполнять это.” А он сказал: „Да, и я сомневаюсь, что смогу выполнять.” Падишах снова сказал: „Нет, нет, может быть все таки у тебя есть шанс выполнять как положено.” А человек ответил: „Да, так оно и есть, есть шанс.”

Понимаете, пока доказываем себя, всущности мы дисквалифицируем себя. Поэтому иногда учитель спрашивает, когда слишком много хотите себя доказывать или когда ведете спор по каким-то вопросам: „Ты всегда ли говориш мне „нет”? Что вы ответите?

Ответ: Да.

Свами Тиртха: Может быть, или: „Не знаю, Гурудев! Харе Кришна!” Скажеш ли ты „да” или „нет” – что бы ты ни сделал, все равно будет ошибочно. Поэтому иногда лучше замолчать перед духовным учителем, вместо того чтоб все время давать свое мнение.

(продолжение следует)