Archive for August 16th, 2018

(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2013, утром, София)

Кришна описывает какое Его предпочтение среди йогов. Он говорит: „Среди всех разных видов йоги Мне дороже всех тот, кто связан со Мной в преданности[1]. Поэтому йог должен быть примером для остальных. Отказаться от привязанностей – это одна из основных характеристик йога. Дело не в том обладает ли он чем-то или не имеет ничего; вопрос в том привязан ли он или нет. Можете иметь все вещи в мире; если вы не привязаны значит вы свободны. А можете и не иметь ничего, но если вы полны желаний,это значит, что вы привязаны.

Однажды бхакты спросили у одного попрошайки в Индии: „Какой ты везучий, у тебя нет никаких материальных принадлежностей. Почему не присоединишься к нам?” А он ответил: „Невозможно!Верно то, что сейчас у меня нет ничего, но если я пойду с вами, у меня никогда не будет шанса иметь что бы то ни было!” Видите, иметь или не иметь – не является квалификацией. Но здесь упомянуто: „будь непривязан”- это действительная квалификация, потому что тогда ты свободен. „Йог, который освободился от привязанностей,действует телом, умом, разумом и даже чувствами единственно в целях очищения.”[2]

Это очень позитивный тип занятости. Что нам дано в форме нашего тела, наших талантов – можем его связать служением к Богу. Но не достаточно просто совершать определенные деятельности; надо добавить одно специальное качество, которое называется посвященность. Оно придаст совсем другое выражение нашей жизни.И если наша цель это очищение, тогда можем использовать практически все способности, которые у нас есть для достижения этой цели. Например, мы не считаем что люди должны стать факирами. Не говорим: „Не ешь!” потому что это настоящее требование к аскетам: „Не ешьте!” Нет, у нас совсем легкая версия: „Не ешьте мясо”. Так как если вкладываете в свое тело свободную от кармы энергию, ваше сознание тоже рано или поздно освободится от кармы. Так можете пользовать свои привычки питания как духовную практику. Это очень важно. Сколько раз в день едите – не считая чипс и всякое другое между тем? Два-три раза, верно? А сколько раз медитируете в день? Обычно люди с трудом находят время для какой-то духовной практики: „О, я так занят!” Не так ли? Будьте реалистами. Всущности, медитируя мы работаем для своего вечного благо; а вовлекаясь во всякие материальные, мирские дела, в действительности просто гоняемся за ветром.

Я не сказал бы „прекратите деятельности”, так как мы согласились, что йог должен быть активным. Но будьте активными в правильном смысле. Связывайте все свои действия с каким-либо видом посвященности, с каким-то приближением божественных сил, с некоторым настроением служения. Следуйте некоторым правилам даже в простых своих ежедневных действиях. Предлагайте свою саттвическую пищу Богу, повторяйте свою молитву перед тем, как начать есть. По утрам старайтесь найти время для медитации или пуджи. Следуйте правилам телесного и умственного очищения. Потому что чистота близка к божественности. Есть некоторые правила, которые помогут вашей трансформации. И медленно-медленно таким образом мы сможем превратить наши дни в божественные дни. Ваши поступки будут под контролем, ваши знания будут под контролем, ваша речь будет под контролем. И не думайте, что контролируя, контролируя, контролируя, вы будете сухим и некрасивым человеком. Нет, тот, который вполне владеет собой привлекателен. Почему? Потому что его энергия сосредоточена. И как мы говорили, он любит всех и все его любят. Это только вопрос времени. Но если вы чистая душа, рано или поздно это произойдет.

Это есть способ вовлечь все ваши телесные, умственные, практические и теоретические способности в божественном служении. И тогда будет возможно достичь очень специальную и достойную позицию – освобождение. Освобождение от рабства материального бытия. Чтобы этого достичь не надобно умирать. Я бы не сказал, что легко достичь освобождения если умрете – не легко – но все таки многие думают: „Сейчас я дам себе немного времени. Когда прийдет смерть, она меня освободит.” Нет, не нужно ждать смерти. Потому что если умрете для грехов, для неправильных действий, тогда не покидая свое тело можете родиться заново. Достижение такого типа совершенства называется дживан мукта – освобожденный при жизни. Это означает, что произошла очень специальная трансформация. Со всеми разными способностями своего существа вы связаны и заняты в божественном служении.

„Непоколебимо преданная душа достигнет истинного спокойствия, ибо она отдает Мне плоды всех своих действий, тогда как тот, кто не пребывает в единении с Божественным, кто с жадностью стремится к плодам своего труда, попадает в материальное рабство.”[3]

И так, умиротворение это признак духовного достижения. И речь идет не о каком-то пасивном покое, а об активном умиротворении. Поэтому самая высшая занятость для душ, для нас, человеческих существ, каким-то образом это божественное служение. Оно есть изначальная функция души; если заимемся таким видом служения, в нем не будет ничего нового для нас, просто возродим свою исконную природу и долг. Это есть путь вернуться обратно домой, к истоку всего бытия. И это еще один аспект искусства действия. Духовная культура означает быть в гармонии с божественным.

 

[1] „Бхагавад Гита” 6.47

[2] „Бхагавад Гита” 5.11

[3] „Бхагавад Гита”5.12



sailboat-sunrise

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2013, сутрин, София)

Кришна описва какво е предпочитанието Му изсред йогите. Той казва: „Сред всички различни видове най Ми е скъп този, който е свързан с Мен в преданост[1]. Затова един йоги трябва да e пример за останалите. Да изоставя привързаностите – това е една основна характеристика на йоги. Не става въпрос дали притежава или не притежава нещо; въпросът е дали е привързан или не. Може да имате всички неща на света; не сте ли привързани сте свободни. А може да нямате нищичко, но ако сте изпълнени с желания, това означава, че сте привързани.

Веднъж бхактите попитаха един просяк в Индия: „Какъв късметлия си, нямаш никакви материални притежания. Защо не се присъединиш към нас?” А той отвърна: „Невъзможно! Вярно е, че сега не притежавам нищичко, но ако тръгна с вас, никога няма шанс да имам каквото и да било!” Виждате, дали имаш или нямаш – не това е квалификацията. Но тук е споменато: „бъди непривързан”- това е действителната квалификация, защото тогава си свободен. „Такъв йоги, който е свободен от привързаност, ще действа с тялото, ума, интелигентността и сетивата си единствено с цел да се пречисти.”[2]

Това е много позитивен тип заетост. Каквото ни е дадено под формата на тялото ни, на нашите таланти – можем да го свържем със служенето към Бога. Ала не е достатъчно просто да извършваме дадени дейности; трябва да добавим едно специално качество, което се нарича посветеност. То ще придаде съвсем различен израз на живота ни. И ако целта ни е пречистване, тогава можем да използваме на практика всички способности, с които разполагаме, за да постигнем тази цел. Например, ние не препоръчваме хората да стават факири. Не казваме: „Недейте да ядете!” Защото това е истинско изискване към аскетите: „Недейте да ядете!” Не, ние имаме съвсем лека версия: „Недейте да ядете месо”. Тъй като ако влагате в тялото си свободна от карма енергия, съзнанието ви също рано или късно ще се освободи от карма. Така можете да ползвате хранителните си навици като духовна практика. Това е много важно. По колко пъти се храните на ден – без да броим чипса и какво ли още не междувременно? Два-три пъти, нали? А по колко пъти медитирате на ден? Обикновено хората трудно намират време за някаква духовна практика: „О, толкова съм зает!” Не е ли така? Бъдете реалисти. Всъщност, медитирайки работим за истинското си благо; а занимавайки се с какви ли не материални, светски дела, в действителност просто гоним вятъра.

Не бих казал „прекратете дейностите”, тъй като се съгласихме, че йоги трябва да е активен. Но бъдете активни в правилния смисъл. Свързвайте всичките си действия с някакъв вид посветеност, с някакво призоваване на божествени сили, с някакво настроение на служене. Следвайте някакви правила дори в простичките ежедневни действия. Поднасяйте саттвичната си храна на Бога, казвайте молитва преди да започнете да се храните. Сутрин стремете се да намирате малко време за медитация или пуджа. Следвайте правилата за физическо и умствено пречистване. Защото чистотата е близо до божествеността. Има известни правила, които биха подпомогнали вашата трансформация. И малко по малко по този начин можем да превърнем дните си в божествени дни. Постъпките ви ще бъдат овладени, знанията ви ще бъдат овладени, речта ви ще бъде овладяна. И не си мислете, че чрез овладяване, овладяване, овладяване ще станете суховат, некрасив човек. Не, онзи, който се владее напълно е привлекателен. Защо? Защото енергията му е съсредоточена. И както говорихме, той обича всички и всички го обичат. Това е само въпрос на време. Но ако сте чиста душа, рано или късно ще се случи.

Това е начинът да вложите всичките си телесни, умствени, практически и теоретически способности в божествено служене. И тогава е възможно да постигнете много специална и достойна позиция – освобождение. Освобождение от оковите на материалното битие. За да се случи това не се налага да умирате. Не бих казал, че е лесно да постигнете освобождение ако умрете – не е лесно – но все пак много хора си мислят: „Сега ще си дам малко време. Като дойде смъртта, тя ще ме освободи.” Не, не е нужно да чакате до смъртта. Защото ако умрете за греховете, за неправилните действия, тогава без да напускате тялото си можете да се родите наново. Постигането на такъв тип съвършенство се нарича дживан мукта – освободен приживе. Това означава, че се е случила много специална трансформация. С всички различни способности на съществото си сте свързани и заети в божествено служене.

„Неотклонно посветената душа постига истински покой, защото поднася резултата на всичките си дела на Мен; докато онзи, който не е в единение с Божественото и е алчен за плодовете на своя труд, се оплита.”[3]

И така, умиротворението е признак за духовно постижение. И не става дума за някакъв пасивен покой, а за активно умиротворение. Затова най-висшата заетост за душите, за нас, човешките същества, по някакъв начин е божественото служене. То е изначалната функция на душата; ако се заемем с такъв вид служене, в него няма да има нищо ново за нас, просто ще съживим изначалната си природа и задължение. Това е начинът да се завърнем у дома, при извора на цялото битие. И е още един аспект на изкуството на действието. Духовна култура означава в хармония с божественото.

[1] „Бхагавад Гита” 6.47

[2] „Бхагавад Гита” 5.11

[3] „Бхагавад Гита” 5.12

 



sailboat-sunrise

 (Conferencia matutina de Swami Tirtha, el 05.01.2013, Sofía)

Krishna describe Sus yogis preferidos diciendo: “Entre los diferentes tipos de yogis L Yo prefiero a los que Me brindan dedicada devoción[1]. Por esta razón un yogi debería ser ejemplo para otra gente. Abandonar cualquiera adicción – es la característica esencial del yogi. No se trata de si posee o no posee algo; la cuestión es si tiene o no tiene alguna adicción. Podéis poseer todas las cosas en este mundo, sois libros con tal que no seáis adictos. Podéis estar desprovistos y no poseer nada, con tal que estéis repletos de deseos, ello significa que sois adictos.

Una vez los bhakti preguntaron a un mendigo en India: ”Oh, eres afortunado, pues no tienes posesiones materiales. Por qué no te juntas a nosotros? Este respondió: “Es imposible. Es verdad que ahora no tengo ninguna posesión, pero si me junto a vosotros, nunca tendría la oportunidad de poseer cualquier cosa!” Ya veis: poseer o no poseer no es la calificación. Por lo tanto, se ha mencionado: “ser libre de adicción”- esta es la calificación real, puesto que únicamente entonces serás libre “Un yogi libre de adicción va a obrar c en su cuerpo, su mente, su inteligencia y sus sentidos únicamente con el objetivo de la purificación..”[2]

Es una ocupación muy positiva. Lo que nos viene dado en forma de cuerpo, en forma de talentos – podemos asociarlo con el servicio al Supremo. Sin embargo, no es suficiente realizar simplemente algunas actividades; debemos agregar una cualidad especial, llamada dedicación. Ella llevaría consigo diferente expresión en la vida. Y si el objetivo es purificación, podemos usar en práctica todas nuestras capacidades para adquirirlo. Por ejemplo, no recomendamos a la gente llegar a ser fakirs. No decimos: “No comer!” Puesto que este mandamiento es requisito real de los ascetas: “No comer!” No, nuestra versión es más fácil: “No comer carne”. Con tal que tragáis a vuestro cuerpo una energía karma-libre, vuestra conciencia a su vez pronto llegaría a ser también karma-libre, tarde o temprano. Podéis llegar a usar vuestros hábitos de nutrición en prácticas espirituales. Es muy importante.

Cuantas veces coméis al día – sin calcular el chips, eso o aquello entretiempo? Dos o tres veces, bueno. Y cuantas veces meditáis al día? La gente suele hallar difícilmente tiempo para practica espiritual: “Oh, estoy tan atareado!” No es asi? Sed realistas. En realidad, meditando obramos por nuestro beneficio eterno, estar atareados en obras mundanas y materiales en realidad es lo que llamamos “azotar el viento”.

Yo no diría: ‘Parad todas las actividades’, puesto que hemos acordado en que un yogi debería ser activo. Por lo tanto, habrá que ser activo en el sentido apropiado. Habrá que conectar todas vuestras actividades con algún tipo de dedicación, llamando a las fuerzas divinas, realizando algún modo de servicio. Habrá que obedecer algunas reglas a lo largo de vuestras simples actividades cotidianas. Habrá que ofrendar a Dios vuestras comidas sattvicas, Habrá que cantar vuestras plegarias antes de comenzar a comer. Por las mañanas tratad de hallar tiempo para meditación o para puja. Habrá que obedecer las reglas de purificación del cuerpo y de la mente. Puesto que la pureza os acerca a la divinidad. Y lentamente, poco a poco, siguiendo este camino, podemos llegar a transformar nuestros días en días divinos. Existen pues ciertas reglas que os ayudarían a adquirir vuestra transformación. Vuestras actividades quedarían controladas y dominadas así como vuestro saber, vuestro modo de hablar y expresarse. No creáis que con este control, control, dominación, dominación vais a llegar a ser secos, no atractivos. Por qué? Puesto que las energías de él o de ella van a ser enfocadas. No, una persona que sepa dominarse es atractiva. Poor que? Puesto que su energía esta enfocada. Y como ya hemos hablado, una persona de este tipo ama a todos y es amada por todos. Es solo cuestión de tiempo. Si llegáis a ser alma pura, tarde o temprano esto va a realizarse.

Este es pues el camino a seguir para ocupar todas vuestras capacidades físicas, mentales, practicas o teóricas en el divino servicio Entonces llegaría a ser posible la adquisición de una digna posición – la liberación. Liberación de las cadenas de la existencia material. Para adquirirlo, no hace falta morir. No diría que resulta fácil liberarse muriendo – no es fácil y sin embargo mucha gente lo cree pensando: ‘Ahora puedo tener un rato para mi. Cuando llegue la Muerte, voy a ser libre.’ No, no debéis esperar hasta que llegue la Muerte. Puesto que morir por pecados o por actividades erróneas, llegareis a volver a nacer sin dejar vuestro cuerpo. La adquisición de este tipo de perfección se llama jivan muktah – librado en la vida. Ello significa que ha ocurrido una transformación muy especial. Significa que todas vuestras capacidades quedan conectadas y ocupadas en el divino servicio.

“El alma dedicada a irrevocable devoción llegaría a adquirir verdadera paz ya que va a ofrendar el resultado de todas sus actividades a Mi; mientras que los que no estén conectados con el Divino, estarán dedicados a la codicia por los frutos de sus obras y estarán enmarañados .”[3]

La paz es pues la señal de la adquisición espiritual. La Paz – no hablamos de quietud pasiva sino de paz activa. La ocupación más elevada para el alma es de dedicarse a este tipo de divino servicio Esta es la función inicial del alma; ocuparnos en este tipo de divino servicio no será algo nuevo para nosotros, simplemente llegaremos a revivir nuestra verdadera naturaleza y nuestra obligación real. Es el mejor camino a seguir para volver al manantial de la existencia. Es un aspecto más del arte de obrar, el arte de la acción. La cultura espiritual es la armonía con lo Divino.

[1] Bhagavad Gita 6.47

[2] Bhagavad Gita 5.11

[3] “Bhagavad Gita”,5.12

 



sailboat-sunrise

(Szvámí Tírtha, 2013.01.5-i szófiai reggeli előadása)

Krsna említést tesz arról, hogy kiket kedvel leginkább a jógik közül: “Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s Engem imád transzcendentális szerető szolgálatában, az a legmeghittebben egyesül Velem a jógában, s az összes jógi közül ő a legkiválóbb.”[1] Ezért a jóginak példát kell mutatnia mások számára. A ragaszkodásokról való lemondás a jógi fő jellemvonása. Nem az a kérdés, hogy birtokol vagy sem valamit, hanem, hogy ragaszkodik-e a dolgokhoz. Az egész világ valamennyi kincsével rendelkezhetsz, ha nem ragaszkodsz hozzájuk, akkor szabad vagy. S meglehet, hogy nincs semmid, de tele vagy vágyakkal, az azt jelenti, hogy vannak még ragaszkodásaid.

Egyszer a bhakták megkérdeztek egy koldust Indiában: ”Ó, milyen szerencsés vagy, hogy nincs semmid, miért nem csatlakozol hozzánk?” Erre ő így válaszolt: “Ez lehetetlen. Az igaz, hogy most nincs semmim, de ha csatlakozom hozzátok, akkor sohasem lesz semmim!” Látjátok, az hogy van valamid vagy nincs semmid, az lényegtelen. Mivel itt az áll: “légy ragaszkodástól mentes” – ez az igazi mérce, mert akkor szabad vagy.A jógik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás kedvéért cselekednek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy akár az érzékeikkel.”[2]

Ez egy nagyon pozitív típusú elfoglaltság. Bármit is kaptunk, akár a testünk formájában, vagy képességként, be tudjuk vonni a Legfelsőbb szolgálatába. De csupán cselekedni valamit nem elegendő; hozzá kell tennünk egy különleges minőséget, melyet odaadásnak hívnak. Ez egy másfajta jelenlétet fog hozni a számunkra. S ha az életünk célja a megtisztulás, akkor gyakorlatilag valamennyi képességünket be kell vonnunk, azért, hogy elérjük ezt a célt. Például nem javasoljuk, hogy az emberek fakírokká váljanak. Nem mondjuk azt sem, hogy: “Ne egyél semmit!” Igen, mert ez az elvárás egy aszkétával szemben: “Ne egyél!” Nem, nekünk van egy könnyebb változatunk: “Ne egyél húst!” Mert, ha karma-mentes energiával táplálod a testedet, akkor a tudatod is előbb-utóbb karma-mentessé válik. Tehát az étkezési szokásaidat is használhatod lelki gyakorlatként. Ez rendkívül fontos. Hányszor eszel naponta – nem számolva a chipsek és egyebek nassolását? Kétszer-háromszor. S hány alkalommal meditálsz naponta? Általában az emberek nehezen találnak alkalmat a lelki gyakorlataikra: “Ó, én rendkívül elfoglalt vagyok!” Így van? Legyünk realisták! Bár meditálva az örök jólétünkért cselekszünk, s az összes anyagi, világi cselekedetet meg ’a vadlibák kergetéséhez’ hasonlítják.

Nem azt mondom, hogy “hagyjunk fel valamennyi cselekedetünkkel”, mivel már egyetértettünk abban, hogy a jóginak aktívnak kell lennie, hanem cselekedjünk megfelelően! Kapcsoljuk össze valamennyi cselekedetünket az odaadással, valami módon invitáljuk meg az isteni energiát, szolgálatkész hangulatban! Kövessük a szabályokat még a legegyszerűbb napi cselekedeteinkben is. Ajánld fel a szattvikus (tiszta) ételedet Istennek, mondd el az étkezés előtti imát! Reggel próbálj időt szakítani a meditációra, imádatra! Kövesd a testre és az elme megtisztítására vonatkozó szabályokat, mert a tisztaság közel áll az istenihez! Tehát, vannak szabályok, melyek segítik az átalakulásodat. S lassanként ily módon napjainkat Istennek szentelt napokká tudjuk változtatni. Tetteid, ismereteid, szavaid szabályozva lesznek. S ne gondold azt, hogy ezzel a sok szabálykövetéssel egy száraz és taszító emberré fogsz válni! Nem, egy teljesen önfegyelmezett ember, vonzó. Miért? Mert az energiái összpontosítottak. S amint erről már beszéltünk, ő kedvel mindenkit és mindenki kedveli őt. Ez csak idő kérdése. De ha te tiszta lélek vagy, előbb, vagy utóbb megtörténik.

Ez a módja annak, hogy valamennyi testi, mentális, gyakorlati és elméleti képességedet az isteni szolgálattal foglalod le. S akkor lehetséges, hogy egy nagyon különleges és tiszteletre méltó helyzetet érsz el, s ez a felszabadulás, mely teljesen mentes az anyagi lét kötelékeitől. S hogy ezt elérd, nem kell meghalnod. Nem azt mondom, hogy ha meghalsz, azzal nagyon könnyen eléred a felszabadulást – ez nem könnyű – bár sokan azt gondolják: “Most még adok némi időt magamnak, aztán, majd ha meghalok, akkor automatikusan felszabadulok.” Nem, nem kell addig várnod, amíg meghalsz. Mert, ha meghalsz, akkor a bűneidért és a helytelen cselekeidért ismét újra meg kell születned. Ezt a fajta tökéletességet elérni azt jelenti, hogy eléred a dzsívanmukta állapotot – még életedben felszabadulsz. Ez annyit jelent, hogy egy nagyon különleges átalakulás történt. Valamennyi tálentumodat képes vagy az isteni szolgálatban lefoglalni.

A rendíthetetlen, odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét Énnekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában az Abszolúttal, s munkája gyümölcseire sóvárog, az rabja lesz cselekedeteinek.”[3]

Tehát a béke egyfajta jele a lelki megvalósításnak. Béke, mely nem passzív, hanem aktív. Ezért számunkra – az emberi lények, a lélek számára – a legmagasabb rendű tevékenység az odaadó szolgálat. Ez a lélek eredeti feladata, s ha mi belefogunk ebbe a szolgálatba, semmi újat nem fogunk tapasztalni, csupán felélesztjük eredeti természetünket és feladatunkat. Ez a módja annak, hogyan térjünk vissza a Mindenség forrásához. S ez egy másik megközelítése a cselekvés művészetének. A lelki kultúra művelése annyit jelent, hogy harmóniában vagyunk az istenivel.

[1] Bhagavad-gítá 6.47.

[2] Bhagavad- gítá 5.11.

[3] Bhagavad- gítá 5.12



sailboat-sunrise

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2013, morning, Sofia)

Krishna describes what His preference from amongst the yogis is. He says: “From among all the different types of yogis that one is the dear most for Me who is united with Me in devotion[1]. Therefore a yogi should be an example for others. Abandoning attachments – this is one main characteristics of a yogi. It’s not that he possess or doesn’t possess something; the question is whether he is attached or not. You can have all the assets of the whole world; if you are not attached, then you are free. And maybe you don’t have anything, but you are full of desires – that means you are attached.

Once the devotees asked a beggar in India: ”Oh, you are so fortunate, you don’t have any material belongings. Why don’t you join us?” He said: “It’s impossible. That’s true, I don’t have anything right now, but if I join you, I will never ever have anything!” You see: to have or not to have is not a qualification. While here it is mentioned: “be unattached”- this is the real qualification, because then you are free. “Such a yogi who is free from attachment will act with his body, mind, intelligence and senses only for the purpose of purification.”[2]

This is a very positive type of engagement. Whatever is given to us in the form of our body, in the form of our talents – we can connect that to the service of the Supreme. But it is not enough simply to perform some activities; we have to add a special quality, which is called dedication. That will bring a different way of expression into our life. And if our goal is purification, then we can use practically all the abilities that we have in order to achieve that purpose. For example we don’t suggest that people should become fakirs. We don’t say: “Don’t eat!” Right, because this is like a real, ascetic demand: “Don’t eat!” No, we have a very easy version: “Don’t eat meat”. Because if you put karma-free energy into your body, your consciousness will be also karma-free sooner or later. So, you can use your eating habits as a spiritual practice. It’s very important. How many times do you eat per day – not calculating the chips, and this and that meanwhile? Two-three times, right. And how many times do you meditate per day? Usually people hardly find any time for spiritual practice: “Oh, I am so busy!” Isn’t it? Be realistic. Although by meditating we work for our eternal benefit; and by engaging in any kind of material, worldly activities is called “wild goose chasing”.

I wouldn’t say ‘stop all activities’, as we agreed that a yogi should be active. But be active in the proper sense. Connect all your activities with some kind of dedication, some kind of inviting divine powers, some kind of service mood. Follow some rules even during the simple daily activities. Offer your sattvic food to God, chant your prayer before starting eating. In the mornings try to find some time for meditation or worship. Follow the rules for bodily and mental purification. Because cleanliness is next to godliness. So, there are certain rules that will help your transformation. And slowly-slowly in this way we can turn our days into divine days. Your activities will be controlled, your knowledge will be controlled, your speech will be controlled. And don’t think by that controlling, controlling, controlling you will be a dry and ugly person. No, a fully controlled person is attractive. Why? Because his or her energies are focused. And as we discussed, he or she loves everyone and everybody loves him or her. It’s only a question of time. But if you are a pure soul, sooner or later it will happen.

This is the way to engage all your bodily or mental, practical and theoretical capacities in divine service. And then it is possible to achieve a very special and very dignified position – liberation. Liberation from the bondage of material existence. In order to achieve that you don’t have to die. I wouldn’t say it is easy to achieve liberation if you die – it’s not so easy – but anyway many people think: ‘Now I give some little time for myself. When death will come, it will liberate me.’ No, you don’t have to wait until your death. Because if you die for the sins and for the improper activities, then without leaving your body you can be born anew. Achieving that type of perfection means jivan muktah – liberated while living. That means a very special transformation has happened. With all the different capabilities of your existence you are connected and you are engaged in divine service.

The steadily devoted soul attains unadulterated peace because he offers the result of all activities to Me; whereas a person who is not in union with the Divine, who is greedy for the fruits of his labor, becomes entangled.”[3]

So, peace is a signal of spiritual achievements. Peace – not in a passive way, but a kind of active peace. Therefore the highest engagement for the soul, for us, human beings, is the divine service somehow. This is the original function of the soul; if we start this kind of service, there is nothing new for us, only reviving your original nature and duty. This is the way how to come back to the source of all existence. And this is yet another aspect of the art of action. Spiritual culture means in harmony with the divine.

[1] Bhagavad Gita 6.47

[2] Bhagavad Gita 5.11

[3] “Bhagavad Gita”,5.12