Archives

Calendar

April 2018
M T W T F S S
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30  



Archive for April 23rd, 2018

worship

(continues from the previous Monday)

You all have to become sannyasis – not formally, but internally. Be independent. Because by being independent you can become a better servant. If you are entangled, day and night no end of the stories of life – then you are not aware what’s happening. So please, be aware of your life, of your time, of your environment. Awareness is important. And as internal, secret sannyasis, you can become perfect and exemplary grihasthas. In this way you can prepare yourself for total renunciation – which in our explanation is total dedication. And I think you take all very good lessons of surrender and flexibility and dedication in your families.

The tree main duties of sannyasis are sattva-samshudhi – purification of life; the second is cultivating divine knowledge; and the third one is abhaya, fearlessness. Do you need these in grihastha life? A little knowledge how to resolve problems? A little purity of life? And a big dose of fearlessness? I think you need them. So, this is not a formal way, but an essential way.

So either you are a grihastha or a sannyasi, practically you have to come to the same platform of being independent, yet fully engaged and dedicated in your services. But we have not discussed the sannyasis – if they also practice the qualities of the grihasthas? Well, there are certain qualities they should not embrace, but there are others definitely they should – like being supportive, for example. Yet if the grihasthas start to behave like sannyasis, and the sannyasis start to behave like grihasthas, that’s a big scandal. If you are expected to renounce everything and the sannyasis start to collect everything – it’s not very good. Because if you don’t collect enough, then if next time the sannyasi comes to you, what can he collect from you? Can you say: “Sorry, swamiji, no chapatti for you.” Or if he asks for your son: “Sorry, no son for you. We have only one and we need that.” You have to satisfy these very eager swamis, who want to collect. They want to snatch all your attachments. Therefore they have big temples – to put everything that they collect.

So this is a little reflection about the question whether we should go through all the different experience. But we should not forget about divine love. And in many traditions they say that without experiencing the worldly love, you cannot understand, you cannot progress to divine love. Also they use the erotic poetry, for example, to express the divine love, the divine rapture. But don’t misunderstand symbolism! If somewhere you find that: “The devotees served the wine of ecstasy to Mahaprabhu”, don’t think that it comes from the grapes.

Usually love of the beings and love of God, the loving approach to the beings and the loving approach to the Supreme should go together. Krishna says in the Bhagavatam that “If somebody worships Me in the temple and bows down in front of My deity, but does not respect living entities, he cannot come to Me.”[1] So usually these two platforms should be practiced and they should somehow come together and meet. But that is a big question: which is first? I think that divine love can embrace more people and more living entities than simple so to say ‘material’ love.

 

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam 3.29.22



worship

(продължава от предишния понеделник)

Всички трябва да станете санняси – не формално, а вътрешно. Да бъдете независими. Защото като сте независими можете да служите по-добре. Ако сте оплетени денем и нощем, и житейските истории край нямат, изобщо не съзнавате какво се случва. Затова моля ви, бъдете осъзнати за живота си, за времето си, за обкръжението си. Осъзнатостта е важна. И като вътрешни, скрити санняси, можете да станете съвършени грихастхи за пример. По този начин можете да се подготвите за пълното отречение – което в нашето тълкувание означава пълна отдаденост. А мисля, всички получавате много добри уроци по отдаденост, приспособимост и посветеност в своите семейства.

Трите главни задължения на саннясите са саттва-самшудхи – пречистване на живота; второто е култивиране на божествено знание; и третото е абхая, безстрашие. Те нужни ли са ви в живота на грихастхи? Малко познание как да разрешавате проблемите си? Малко чистота на живот? И голяма доза безстрашие? Мисля, че ще ви свършат работа. Така че това не е формален, а същностен път.

И тъй, независимо дали сте грихастхи или санняси, на практика трябва да достигнете едно и също ниво на независимост, като едновременно с това сте изцяло вглъбени и посветени в своето служене. Но не говорихме за саннясите – дали те също практикуват качествата на грихастхите? Е, определени качества не бива да приемат, но други несъмнено трябва – като например да са подкрепящи. При все това, ако грихастхите започнат да се държат като санняси, а саннясите започнат да се държат като грихастхи, това е много скандално. Ако от вас (грихастхите) се очаква да се отречете от всичко, а пък саннясите започнат да трупат всичко – това хич не е добре. Защото ако не сте насъбрали достатъчно, следващия път когато санняси дойде при вас, какво ще получи? Нима можете да му кажете: „Съжаляваме, свамиджи, няма чапати за теб.” Или ако той поиска сина ви: „Съжаляваме, нямаме син за теб. Едничък ни е и се нуждаем от него.” Трябва да удовлетворите тези алчни свами, които искат да трупат ли трупат. Те искат да отмъкнат всичките ви привързаности. Затова имат големи храмове – за да слагат там всичко, което са насъбрали.

Това е кратък размисъл по въпроса дали се налага да преминаваме през всички различни преживявания. Ала не бива да забравяме за божествената любов. А в много традиции се казва, че без да си изпитал светската любов, не можеш да разбереш и не можеш да достигнеш до божествената. Също така използват еротична поезия, например, за да изразят божествената любов, божествения трепет. Но недейте да се заблуждавате в символиката! Ако някъде прочетете: „Преданите поднесоха виното на екстаза на Махапрабху”, не си мислете, че то се прави от лози.

Обикновено любовта към съществата и любовта към Бога, любящото отношение към съществата и любящото отношение към Върховния би трябвало да вървят ръка за ръка. Кришна казва в „Бхагаватам”: „Ако някой Ме почита в храма и се покланя пред Моето изображение, но не уважава живите същества, той не може да дойде при Мен.”[1] Така че обичайно и двете нива трябва да се практикуват, като по някакъв начин трябва да се срещат и събират. Но това е голям въпрос: кое е първо? Смятам, че божествената любов може да обгърне повече хора и живи същества, отколкото обикновената тъй наречена „материална” любов.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам” 3.29.22

 



worship

(az előző hétfői lecke folytatása)

Mindnyájatoknak szannjászívá kell válnotok – nem hivatalosan, hanem legbelül. Legyetek függetlenek hiszen függetlenként jobb szolgákká válhattok. Ha össze vagytok zavarodva, éjjel-nappal, bele vagytok veszve az élet történéseibe, akkor nem vagytok tudatában annak, hogy mi is zajlik valójában. Kérlek benneteket, legyetek tudatosak az életetekről, az időtökről, a környezetetekről! A tudatosság nagyon fontos! És belső, titkos szannjászíként tökéletes és példamutató grhaszthákká válhattok. E módon felkészíthetitek magatokat a tökéletes lemondásra – ami a mi magyarázatunkban a teljes odaadást jelenti. Szerintem ti mindannyian nagyon jó leckéket kaptok az önátadásról, rugalmasságról és odaadásról a családotokban.

A szannjászík fő feladatai: a szattva- szamsuddhi – az élet megtisztítása; a második az isteni tudás művelése; a harmadik pedig az abhaya – a félelemnélküliség. Vajon szükség van ezekre a grhasztha életben? Egy kis tudásra, hogy hogyan oldjuk meg a problémákat? Egy kis tisztaságra az életben? És egy nagy adag félelemmentességre? Szerintem szükségetek van erre. Tehát ez nem egy formális út, de nélkülözhetetlen.

Akár grhaszthaként, akár szannjászíként gyakorlatilag ugyanarra a síkra kell eljutnotok: függetlennek, mégis teljesen elkötelezettnek és odaadónak kell lennetek a szolgálatotokban. Ám még nem beszéltünk a szannjászíkról – vajon ők is rendelkeznek a grhaszthák tulajdonságaival? Egyes tulajdonságaikat nem kell magukévá tenniük, de másokat nyilvánvalóan igen – mint például a támogató hozzáállást. Ám ha a grhaszthák elkezdenek szannjászíként viselkedni, és a szannjászík grhasztaként, az nagy szégyen. Ha tőletek elvárják, hogy lemondjatok mindenről, és a szannjászík elkezdenek mindent begyűjteni – az nem túl jó. Hiszen ha ti nem gyűjtögettek eleget, akkor, ha következő alkalommal nálatok jár egy szannjászí, vajon ő mit gyűjthet be tőletek? Mondhatjátok azt, hogy: „Sajnáljuk, szvámijí, de nincsen számodra csapáti”? Vagy ha a fiatokat kéri: „Sajnáljuk, nem tudjuk odaadni, csak egy van, és rá nekünk is szükségünk van.” Ezeket a nagyon is buzgó szvámíkat – akik gyűjtögetni szeretnének – elégedetté kell tennetek. Meg akarnak kaparintani mindent, amihez ragaszkodtok, ezért vannak olyan nagy templomaik – hogy beletegyenek mindent, amit összegyűjtöttek.

Ez tehát egy kicsit rávilágított arra a kérdésre, hogy vajon az összes megtapasztaláson keresztül kell-e mennünk. Ám az isteni szeretetről nem szabad megfeledkeznünk. Sok hagyományban azt mondják, hogy a világi szerelem megtapasztalása nélkül nem értheted meg, és így nem is haladhatsz előre az isteni szeretetben. Az erotikus költészetet is használják például az isteni szeretet, elragadtatás kifejezésére. De ne értsük félre a jelképeket! Ha valahol ezt fogod megtalálni: „A bhakták az eksztázis borát szolgálták fel Mahaprabhunak”- ne gondoljátok, hogy ez a szőlőből jön!

Általában az élőlények szeretete és a Jóisten szeretete, a szeretetteljes viszonyulás az élőlényekhez és a Legfelsőbbhöz együtt jár. Krsna így szól a Bhágavatamban: „Ha valaki Engem imád a templomban, leborul a múrtim előtt, ám nem tiszteli az élőlényeket, nem jöhet Hozzám.”[1] Tehát általában ezt a két síkot kell gyakorolni, és valahogyan össze kell érniük és metszeniük kell egymást. Viszont nagy kérdés hogy melyik az első? Szerintem az isteni szeretet több embert és élőlényt érinthet meg, mint pusztán az úgynevezett ’anyagi’ szeretet.

[1] Bhágavata-purána 3.29.22.