Archive for March, 2018

lightsword

(Continuación de la conferencia del pasado viernes)

Aun el más mínimo e insignificante servicio que brindemos a Dios, dará algún resultado. Lila Avatar Tribu me ha dicho por la mañana que hace dos años había asistido a las conferencias. Le he respondido que por mi parte yo había seguido presenciando conferencias desde…no se cuanto tiempo, ni puedo calcularlo. Digamos, desde hace veinte años . Siendo franco, no siento cambio ninguno. Ello no significa por lo tanto que desde el primer momento he tenido plena realización ni que he sido tan perfecto e inmejorable. Ya sabéis que ser bhakti es todo un proceso y a veces este proceso parece muy lento. Es como cuando se esté lavando el carbón – lavado tras lavado siempre se queda carbón negro.
A veces habiendo realizado prácticas espirituales el resultado permanecía imperceptible. Habiendo presenciado las conferencias a lo largo de veinte años, ya sentiréis: ‘Hey! No hay ningún provecho con la presencia en las conferencias. Si me pongo a vivir de otro modo? Siempre sigo escuchando el mismo vetusto mensaje a lo largo de los pasados veinte años – de que Krishna es el Dios Supremo – como lo vayas a saber? Y que debía hacer tantas cosas cuando a mí me da pereza….’ Entonces las dudas, amigos de larga fecha siguen volviendo de tiempo a tiempo. Así, habiendo transcurrido veinte años ya podréis decidir: ‘Desde aquí en adelante voy a vivir de un nuevo modo, en vez de ir presenciando conferencias sin provecho ninguno! Voy a comenzar mi vida privada.’ Por lo tanto, en los pasados veinte años habéis aprendido que habiendo llevado una vida sencilla, llegareis a unos resultados karmicos. Sin embargo, ya lo habéis comprobado: No, lamento mucho! No hay ningunos resultados, estoy bien así como estoy! Sigo siendo el mismo como en los comienzos, como desde hace veinte años. Ningunos resultados.”
Por favor, queridos míos, no debéis renunciar – y no tengo en vista el modo karmico de vida. Puesto que, que es lo que resulta de vuestra presencia en conferencias durante veinte años? El resultado es que todavía estais sentados aquí. Vuestras actividades espirituales siguen trayendo unas frutas muy finas y delicadas, hay frutas. Así mismo, el modo liberal de vida os habrá traído sus frutas o frutos muy finos. Lo que ya sabéis es el resultado, el fruto de los veinte años de brindado servicio. Por lo tanto, desconocéis el resultado del modo karmiko de vivir. Por esta razón sería mejor mantenernos en la versión que ya habíamos comprobado. A veces los devotos dedicados realmente pueden tener este sentimiento: „Desde hace un buen rato que sigo haciendo esto y no hay cambio ninguno. Donde está la perfección? Y en que se manifiesta el éxtasis?”
Una vez en Nandafalva después de una conferencia, siguieron las pregunta y un joven dijo: “Habéis mencionado el éxtasis – puede Usted decir algo más sobre el tópico??” IA mi vez he respondido: “Escúchame, por favor. Durante todo este tiempo hemos hablado de ello.” Cinco minutos más tarde, el joven volvió al tema: “Pero en que consiste el éxtasis?” Siguió volviendo al tema tres o cuatro veces a pesar de que el éxtasis era el tema básico de la conferencia. Bueno, la cuestión es: como llegar a revelar este sentimiento tan extraordinario? Dejadme contar otra historia. Uno de mis muy amado hermanos que me había dado un ejemplo resplandeciente de fe, habiendo encontrado a los bhaktas por primera vez enseguida se había quedado encantado. Por aquel entonces este hermano estaba viviendo en Budapest y sabía que el ashram de los bhaktis se ubicaba en una aldea en las cercanías. Puesto que no disponía de la dirección ni tampoco de otra información para localizarnos…Que es lo que hizo? Fue a la aldea y cruzaba las callejuelas gritando desesperadamente “Haribol, haribol!” – en búsqueda de los devotos. Que es lo que ocurrio a continuación? En fin de cuentas pudo localizar el ashram. En aquel momento, luego de localizarnos, se encontraba en estado de plena éxtasis y permaneció en aquel estado durante los siguientes siete días Realmente parecía estar ausente! Otra vez habíamos celebrado un evento con programa especial, una gran reunión, un gran kirtan. Con danzas. Después del kirtan el fulano ha preguntado al Predicador: “Puede Usted definir este sentimiento tan especial que resulte al final del kirtan ?” “Pues ya sabes, es el extasis.” Bueno, a veces lo sentimos sin saber que dicho sentimiento nos pertenece. Desde aquel entonces el fulano había llegado a ser muy buen kirtaniya – cantante y danzarín.
Ciertas veces podemos seguir guardando el mismo estándar durante veinte o treinta años, durante toda la vida. No debéis preocuparos si después de dos o veinte años todavía no llegáis a percibir los resultados inmediatos de la plena perfección.

(Sigue continuacion )

 



lightsword

(az előző pénteki lecke folytatása)

Bármilyen jelentéktelen is az a szolgálat, melyet az Úrnak tudunk felajánlani – minden bizonnyal jótéteményt jelent és eredményt hoz a számunkra. Lílávatár prabhu említette nekem reggel, hogy már két éve látogatja a leckéket. Majd én is megjegyeztem, hogy én pedig már, nem is tudom hány éve, nem is igazán tudom kiszámolni, mondjuk húsz éve. S az igazságot megvallva, alig érzek némi változást. Ez nem azt jelenti, hogy már az első pillanatban teljes megvalósítással rendelkeztem, és olyan tökéletes voltam már a kezdetekkor, hogy lehetetlen volt azt a szintet felülmúlni. Mint tudjátok, azt mondják, hogy a bhakti egy nagyon gyors folyamat, mégis néha azt érzed, hogy nagyon lassúnak tűnik. Csakúgy, mint a szén fürdetése. Egyáltalán nem számít, hogy meddig mosod a szenet, mégis fekete marad.

Néha, ahogy a lelki gyakorlataidat végzed, egyáltalán nem tapasztalsz eredményt. Húsz évig hallgatod a leckéket és azt érzed, hogy: ’Hé! Semmi eredménnyel nem jár a leckék látogatása! Talán egy másfajta életmódot kellene választanom. Ugyanazt az üzenetet hallgattam húsz évig, miszerint Krsna a Legfelsőbb Úr – de ebben nem vagyok bizonyos. Kéne csinálnom valamit, de lusta vagyok.’ Majd ott van a jó öreg barátod, a kétely, mely időről időre visszatér. Így húsz év után elhatározod, hogy: ’Mostantól más életet kezdek, ahelyett, hogy ezekre a leckékre járok, melyek egyáltalán nem hoznak számomra eredményt! Saját életet kezdek.’ Önálló, szabad életet akarsz kezdeni. Majd kétévnyi független élet elteltével, végül ugyanolyan érzéseid vannak: ’Nincs semmi változás, nincs értelme.’ Az eltelt húsz év alatt, megtanultad, hogy az egyszerű élet hozhat némi karmikus eredményt. Majd a két év alatt meggyőződtél róla, hogy ’Nem, sajnálom! Nincs eredmény, jól vagyok! Éppolyan vagyok, mint az elején, mint húsz év elteltével. Mint huszonkét év elteltével. Nincs eredmény.’

De kedveseim, kérlek, ne adjátok fel – mármint, nem a karmikus életet. Mert mi is az eredménye a húszévnyi leckehallgatásotoknak? Az, hogy még mindig itt ültök. A lelki tetteitek alig látható, nagyon finom gyümölcsöket eredményeznek, de mindenképpen hoznak gyümölcsöt. Hasonló módon a független élet is terem alig látható gyümölcsöket. De azt tudjátok, hogy mi az eredménye húszévnyi spirituális szolgálatnak, azt viszont nem, hogy mi az eredménye húszévnyi karmikus életnek. Tehát, jobb, ha ahhoz a gyakorlathoz ragaszkodunk, amit már kipróbáltunk. Mert néha a bhakták valóban azt érezhetik, hogy ’Így élek és semmi változás. Hol van már ez a tökéletesség? Mi is az az extázis?’

Egyszer Nandafalván egy lecke végén, amikor kérdések hangzottak el, egy fiatalember megkérdezte: “Te mindig emlegeted az extázist – tudnál erről bővebben beszélni?” Így válaszoltam: “De hiszen végig erről beszéltünk.” Majd öt perc múlva ismét visszatért erre: “De mi is ez az extázis?” Háromszor vagy négyszer még visszatért ehhez a témához, holott ez volt az egész lecke fő témája. Rendben, de hogy lehet erre a különleges érzésre rálelni?

Hadd meséljek egy másik történetet. Van egy nagyon kedves hittestvérem, akinek komoly hite ragyogó példa a számomra. Amikor először találkozott a bhaktákkal, azonnal elrabolták a szívét. Ő akkoriban Budapesten élt és tudta, hogy a bhaktáknak egy közeli faluban volt az ásramuk. Azonban egyáltalán nem tudta a címüket, semmit, még azt sem, hogy a falu mely részében lehetnek. S mit tett ekkor? Elment ebbe a faluba, és nagyon kétségbeesett hangulatban járta az utcákat sírva, kiabálva. hogy: “Hariból, Hariból!” – kutatta a bhaktákat. S mi történt? Végül rátalált az ásramra. S amikor csatlakozott a bhaktákhoz teljes extázisban volt hét napig. Valóban abban volt. Majd egyszer, volt egy nagy program, nagy találkozó, hatalmas táncos kírtan. A kírtan után megkérdezte a tanítómestert: “Meg tudnád mondani, hogy mi az a nagyon különleges érzés a kírtan végén?” “Tudod, ez az extázis.” Tehát, néha megtapasztalod, de nem igazán tudod, mit tapasztalsz. Ez a bhakta azóta is egy nagyon jó kírtanos – énekes, táncos.

Néha húsz, harminc évig vagy életek során át ugyanazt a szintet, minőséget tudjuk fenntartani. Úgyhogy, ne aggódj, ha két év elteltével, vagy húsz év elteltével sem érzed az azonnali, örömteli eredményét a teljes megtisztulásnak. 

(folytatása következik)

 



lightsword

(продолжение с предыдущей пятницы)

Любое хоть и небольшое, незначительное служение, которое мы можем предложить Богу, обязательно принесет результат. Лила Аватар Прабху сказал мне утром, что посещает лекции уже два года. Я ему ответил, что посещаю лекции с… не знаю, не могу подсчитать. Скажем, двадцать лет. И сказать вам честно, не чувствую никаких изменений. Это не означает, что я еще с самого первого момента имел полную реализацию и я был настолько совершенен вначале, что было невозможно этот стандарт улучшить. Знаете, говорят, что бхакти очень быстрый процесс; все таки иногда вам кажется, вы чувствуете его медленным. Точно как если мыть уголь. Независимо сколько моешь уголь, он остается черным.

Иногда вы делаете свою духовную практику, и вы не чувствуете результатов Посещаете лекции двадцать лет и чувствуете: „Ей! Нет пользы от посещения лекций! Может, мне стоит начать другой образ жизни. Я слушал все то же старое послание за последние двадцать лет – что Кришна  Верховный Бог – но кто знает? И что надо делать разные вещи, а мне лень…” Ваши старые друзья, сомнения, могут возвращаться время от времени. И так, после двадцати лет решаете: „С сегодняшнего дня начинаю жить по новому, вместо того чтобы ходить на эти лекции без никакого результата! Начну свою личную жизнь.” Можете начать жить свободно. И через два года свободного образа жизни, окажетесь с тем же чувством: „Нет перемены, нет результатов.” За эти двадцать лет вы выучили, что простой образ жизни может привести к некоторым  кармичным результатам. Но за эти два года вы проверили „Нет, сожалею! Нет никаких резултатов, я в порядке! Я все еще как в начале, как после двадцати лет. Как после двадцати и двух лет. Никаких результатов.”

Однако прошу вас, дорогие мои, не надо отказываться – имею ввиду от кармического образа жизни. Потому что каков результат вашего двадцатилетнего слушания лекций? Что вы все еще сидите здесь. Так что ваши духовные деятельности приносят очень тонкие, очень деликатные плоды, но плоды есть. Подобным образом и свободный образ жизни принесет очень тонкие плоды. Но вы знаете каков будет результат двадцатилетнего служения. Но не знаете каков будет результат двадцатилетней кармической жизни. Так что, лучше придерживаться той версии, которую мы пробовали. Потому что иногда преданные действительно могут чувствовать: „Я так давно делаю это, а нет никаких изменений. Где это совершенство? Что это за экстаз?”

Однажды в Нандафалве была лекция и в ее конце, когда были вопросы, один молодой человек спросил: „Вы все упоменаете этот экстаз – можете сказать что-нибудь о нем?” Я ответил: „Послушай! Ведь мы все время об этом говорили.” Через пять минут он сново начал: „Но что это за  экстаз такой?” Три или четыре раза он возвращался на том же, хотя это было основной темой всей лекции. Хорошо, но как найти это необыкновенное чувство?

Давайте я вам расскажу другую историю. Один из моих очень дорогих братьев, который для меня яркий пример веры, когда встретил бхакт, сразу был очарован. Он жил в Будапеще и знал, что ашрам преданных находится в соседней деревне. Но не знал ни адреса, ни в какой части деревни они находятся, чтобы их найти. И что же делать? Пошел в деревню и отчаянно шел по улицам, громко крича: „Харибол! Харибол!” – в поисках преданных. И что произошло? В конце концов он нашел ашрам. Тогда, когда он присоединился, он был в полном экстазе в течение семи дней. Он действительно был вне себя! А однажды была большая програма, большое собрание, большой киртан с танцами. И после киртана он спросил у проповедника: „Можешь мне сказать, что это за чувство очень специальное в конце киртана?” „Ну знаешь, это экстаз.” Так что иногда он есть у вас, но вы не знаете этого. С того времени и до сих пор он все еще очень хороший киртания – певец и танцор.

Иногда можем поддерживать тот же стандарт двадцать, тридцать лет, всю жизнь. Так что не беспокойтесь если через два года или через двадцать лет все еще не ощущаете непосредственных результатов полного совершенства. 

(продолжение следует)



lightsword

(continues from the previous Friday)

Whatever little insignificant service that we can offer to the Lord will definitely bring a result. Lila Avatar Prabhu told me in the morning that he’s been visiting lectures for two years. I told him that I’ve been visiting lectures for… I don’t know, I cannot really calculate. Let’s say twenty years. And to tell you the truth I hardly feel any change. It doesn’t mean that at the first moment I had the full realization and I was so perfect at the beginning that it was impossible to improve that standard. But you know, it is said that bhakti is a very quick process, still sometimes you feel it looks like very slow. Just like bathing the coal. It doesn’t matter how much you wash the coal it will stay black.

Sometimes you do your spiritual practice and you don’t feel the results. You visit the lectures for twenty years and you feel: ‘Hey! There is no result of visiting lectures! Maybe I should start a different lifestyle. I’ve listened to the same old message for the last twenty years: that Krishna is the Supreme Lord – but I don’t know. And I should do something, but I am lazy.’ You can have your old friends, your doubts, returning from time to time. So, you decide after twenty years: ‘From now on I will start a different lifestyle instead of visiting these lectures with no result! I will start my private life.’ You can start a free lifestyle. And after two years of free lifestyle you will end up with the same feeling: ‘No change, no results.’ During those twenty years you have learned that a simple lifestyle might bring some karmic results. But in two years you have checked ‘No, sorry! No results, I am fine! I am still like at the beginning, like after twenty years. Like after twenty-two years. No results.’

But please, my dear ones, don’t give it up – I mean not the karmic lifestyle. Because what is the result of your twenty years listening to lectures? It is that you are still sitting here. So your spiritual activities will bring very subtle and very delicate fruits, but they will bring fruits. In the same way, the free life style will also bring very subtle fruits. But you know what the result of twenty years spiritual service is. Yet you don’t know what the result of twenty years karmic life is. So, better we stick to that version that we have tried. Because sometimes really devotees might feel ‘I’ve been doing this and no change. Where is this perfection? What is this ecstasy?’

Once in Nandafalva there was a lecture and at the end of the lecture when there were some questions one young man asked: “You always mention this ecstasy – can you tell something about that?” I said: “But listen, all the time we were discussing that.” Then five minutes later he again returned: “But what is this ecstasy?” Three or four times he returned to the same topic, although this was the basic topic of the whole lecture. All right, but how to find this extraordinary feeling?

Let me tell you another story. One of my very dear brothers, who is like a shining example of faith for me, when he met the devotees immediately he was charmed. He was living in Budapest and he knew that the devotees had their ashram in the next village. But he had no address, nothing, no part of the village to find. So what did he do? He went to the village and in a very desperate mood he was going along the streets, crying and shouting: “Haribol, haribol!” – searching for the devotees. And what happened? Finally he found the ashram. Then when he joined, he was in full ecstasy for seven days. Really he was out. Then once there was a big program, big meeting, a big dancing kirtan. And after the kirtan he asked the preacher: “Can you tell me what that very special feeling at the end of the kirtan is?” “You know, this is ecstasy.” So, sometimes you have it, but you don’t know that you have it. Since that time he is still a very good kirtaniya – singer and dancer.

Sometimes we can maintain the same standards for twenty, thirty years or lifetimes. So, don’t worry if after two years or after twenty years you don’t feel the immediate results of enjoying full perfection.

 

(to be continued)



lightsword

(продължава от предишния петък)

Каквото и мъничко, незначително служене да отдадем на Бога, то определено ще донесе резултат. Лила Аватар Прабху ми каза сутринта, че посещава лекции от две години. Аз му отвърнах, че посещавам лекции от… не знам, не мога да сметна. Да речем, от двайсет години. И да ви кажа право, не чувствам никаква промяна. Това не означава, че още от самия пръв момент съм имал пълна реализация и съм бил толкова съвършен отначалото, че е било невъзможно този стандарт да бъде подобрен. Знаете ли, казва се, че бхакти е много бърз процес; при все това понякога имате усещането, че изглежда много бавен. Точно като да миеш въглен. Без значение колко миеш въглена, той си остава черен.

Понякога извършвате духовната си практика и не усещате резултати. Посещавате лекции от двайсет години и чувствате: „Хей! Няма полза от ходене по лекции! Дали да не заживея по различен начин. Слушам все същото старо послание през последните двайсет години – че Кришна е Върховният Бог – ама знам ли? И че трябвало да правя разни неща, а мен ме мързи…” Старите ви приятели, съмненията, може да се завръщат от време на време. И така, след двайсет години решавате: „От днес заживявам по новому, вместо да ходя на тия лекции без никакъв резултат! Ще започна свой личен живот.” Можете да заживеете свободно. И след две години свободен начин на живот, ще се окажете със същото усещане: „Няма промяна, няма резултати.” През тези двайсет години сте научили, че простият начин на живот може да доведе до някои кармични резултати. Но през двете години сте проверили „Не, съжалявам! Няма никакви резултати, добре съм си! Все още съм си като в началото, като след двайсетте години. Като след двайсет и две години. Никакви резултати.”

Обаче моля ви, скъпи мои, недейте да се отказвате – нямам предвид от кармичния начин на живот. Защото какъв е резултатът от вашето двайсетгодишно слушане на лекции? Че все още седите тук. Така че вашите духовни дейности принасят много фини, много деликатни плодове, но има плодове. По същия начин и свободният начин на живот ще донесе много фини плодове. Само дето знаете какъв ще е резултатът от двайсетгодишно служене. Ала не знаете какъв ще е резултатът от двайсет години кармичен живот. Затова нека по-добре се придържаме към версията, която сме опитвали. Защото понякога преданите наистина могат да имат чувството: „Откога правя това, а няма промяна. Къде е това съвършенство? Какъв е този екстаз?’

Веднъж в Нандафалва имаше лекция и към края ѝ, когато имаше въпроси, един млад човек попита: „Все споменавате този екстаз – можете ли да кажете нещо за него?” Отвърнах: „Но слушай! Та ние през цялото време за това говорихме.” След пет минути той отново подхвана: „Но какъв е този екстаз?” Три или четири пъти се връщаше на същото, въпреки че това беше основаната тема на цялата лекция. Добре, а как да открием това необикновено чувство? Нека ви разкажа друга история. Един от моите много скъпи братя, който е като сияен пример на вярата за мен, когато срещна бхактите, веднага бе запленен. Той живееше в Будапеща и знаеше, че ашрамът на бхактите е в едно съседно село. Но не разполагаше нито с адрес, нито с информация в коя част на селото са, че да ги намери. И що да стори? Отишъл в селото и отчаян вървял по улиците, викайки високо: „Харибол! Харибол!” – в търсене на преданите. И какво се случи? В крайна сметка той откри ашрама. Тогава, като се присъедини, беше в пълен екстаз в течение на седем дни. Наистина го нямаше! А пък веднъж имаше голяма програма, голямо събиране, голям киртан с танци. И след киртана той попита проповедника: „Можеш ли да ми кажеш какво е това много специално чувство в края на киртана?” „Ами знаеш ли, това е екстазът.” Така че понякога го изпитвате, но не знаете, че ви принадлежи. Оттогава и досега той все още е много добър киртания – певец и танцьор.

Понякога можем да поддържаме същия стандарт двадесет, тридесет години, цял живот. Така че не се тревожете ако след две ли след двайсет години все още не долавяте незабавните резултати на пълното съвършенство.

 

(следва продължение)

 



20883026_10155605320315489_1441111248175560339_n (1)

(продължава от предишния понеделник)
Въпрос на Махадев: Трябва ли да гледаме на гуру като на единствения метод или пратеник за нас да се свържем с Бога или трябва да гледаме на него по различен начин?
Свами Тиртха: Зависи от съзнанието на ученика какво долавя в учителя: дали ще види страховит наставник; или ще види Божи пратеник, както ти спомена; или някакъв по-съкровен, фин аспект на божествената реалност. Но както казах, това е под божествен контрол. Гуру е божествена, а не човешка функция. Ако този божествен досег може да влезе в живота ни, ние сме щастливци. А след това дребните детайли ще ги разгърнем и проумеем сами за себе си. Но гуру не е магьосник, който изведнъж ще пречисти съзнанието ми, ще ми осигури всичко в живота и ще ме спаси за вечността. Това е процес, зависи от култивирането. Малко по малко би следвало да навлизаме във все по- и по-дълбоки пластове на реалността и по този начин образът на учителя ни ще се настройва все по-фино и може би все по-близо до истината.
Махадев: Има множество древни възвания или мантри, възхваляващи духовния учител. Има ли някаква връзка между мантрата и самия гуру? Една от най-известните индийски мантри е асато маа сат гамая, която се рецитира само по време на изгрев, но можем ли да гледаме малко по-символично на тази мантра – че прославяме светлината, както и гуру в перспективата на светлината? Навлизайки по-дълбоко в смисъла на мантрата, това е като зов към гуру.
Свами Тиртха: Като цяло на изток всеки знае, че служейки на учителя, получаваш сигурен достъп до по-висшите реалности. Затова учителят представя връзката между хората и божествената сфера. В този смисъл всичко, което долавяме е част от тази връзка. И каквото и да практикуваме то ще ни помогне да осъзнаем значимостта на тази божествена връзка.
Има директни мантри, възславящи благословиите на учителя, които изразяват благодарността ни към нашия спасител. Други мантри може да имат различен текст, но в зависимост от мисловността си ще разпознаем разнообразни по-дълбоки или по-мистични значения. И разбра се, ако сме фокусирани върху духовния си учител, можем да го виждаме навсякъде. Ако сме фокусирани върху божественото, ще долавяме божественото навред. Нищо няма да е изключено от тази картина.
В този смисъл асато маа сат гамая – „От нереалното води ме към истинското, води ме към реалността”; кой ще ме отведе към реалността? Някой трябва да поеме тази роля. И какво е реалността за мен? Реалността е представена от учителя, който вече я е съзрял. Той е част от онази сфера, а аз съм част от тази; между двата бряга на този океан трябва да има пратеник, лодкар, който ще ми помогне да прекося.
Или „От тъмнината води ме към светлината!” Разбира се „светлината” – това е вечната светлина, а гуру е такава личност, която може да донесе светлина дори в мрака. Така че това определено е молитва и към него. И в крайна сметка „От смъртта води ме към безсмъртието, води ме към вечността!” – това е най-добрата молитва, която може да се изрече и чиято благодат да се очаква.
Махадев: И накрая, какво е да си духовен учител? Трудно ли се понасят всички тези характери наоколо и цялата отговорност за другите; или това е просто блажен дълг, който вършите в името на човечеството?
Свами Тиртха: Какъв отговор искаш – официален или истински?
Махадев: И двата.
Свами Тиртха: Добре, давам официалния: о, това е блажена служба! Ако искате и човешкото ми мнение: понякога, разбира се, е непоносимо. Но най-истинският отговор е: не знам! Защото аз не съм учител. Аз съм слуга на моя учител. Така че по-добре този въпрос да е отправен към него.
И това не е шега. Искам да поддържам такъв начин на мислене – че макар някои хора да очакват духовно водачество от мен, аз искам да действам като техен слуга, като тяхна помощ. Точно както Шрила Шридхара Махарадж е казал: „Ученици сме и ще останем такива завинаги” – това е моят стремеж. Много ви благодаря!

 

 



20883026_10155605320315489_1441111248175560339_n (1)

Mahádév kérdése: Úgy kell tekintenünk a gurura, mint egy egyedüli ’eszközre’ vagy összekötőre a Jóistennel, vagy egészen másképp kell ránéznünk?
Szvámí Tírtha: A tanítvány tudatosságán múlik, hogy mit fog érzékelni a mesterből: vajon egy félelmetes tanítót lát benne, avagy Isten hírnökét, hogy úgy mondjam, avagy a felsőbb valóság sokkal bensőségesebb, finomabb aspektusát? Ám ahogy mondtam, ez isteni védelem alatt áll. A guru isteni funkció, nem pedig emberi. Ha ez az isteni érintés beléphet az életünkbe, szerencsések vagyunk. Később pedig a piciny részleteket a magunk számára kell összeraknunk, magunknak kell megérteni. De ez nem azt jelenti, hogy a guru egy mágus, és nagy hirtelen a semmiből megtisztítja a tudatunkat, mindennel ellát az életben, és megment az örökkévalóságnak. Ám ez egy folyamat, azon múlik, mennyire műveljük; s lassan-lassan a valóság egyre mélyebb rétegeibe kell eljutnunk, ezáltal a mesterről alkotott képünk is egyre árnyaltabbá válik, és közelebb kerülhetünk a valósághoz.
Mahádév: Sok ősi fohász vagy mantra van, mely a lelki tanítómestert dicsőíti. Az egyik leghíresebb indiai mantra így hangzik: „Aszató má szad gamaja”, melyet csak napkeltekor szoktak mondani, de megvizsgálhatjuk egy kicsit szimbolikusan ezt a mantrát? Mint mikor a fényt dicsőítjük, és a fény tudatában magát a gurut is? A mantra mélyebb értelmét tekintve olyan, mint egy kiáltás a guruért.
Szvámí Tírtha: Nos, általában keleten mindenki tudja, hogy a mestert szolgálva bizonyosan belépést nyersz a magasabb valóságokba. Éppen ezért a mester képviseli a kapcsolatot az emberi és az isteni birodalom között. Ebben az értelemben bármi, amit érzékelünk, ennek a kapcsolatnak a része. Vagy bármi, amit gyakorlunk, segíteni fog nekünk abban, hogy észrevegyük ennek az isteni kapcsolódásnak a jelentőségét.
Léteznek közvetlen mantrák, melyek a mester áldásait dicsőítik, amelyek azt fejezik ki, hogy hogyan viszonyulunk a megváltónkhoz. Talán más mantráknak más a szövegezése, ám mentalitásunk szerint fel fogjuk majd ismerni a különböző mélyebb vagy misztikusabb jelentéseket. És természetesen, ha a lelki tanítómesterünkre összpontosítjuk figyelmünket, akkor mindenütt őt fogjuk látni. Semmi sem hiányzik a képből.
Ebben az értelemben az Aszató má szad gamaja – „A valótlanból vezess a valóságosba!”….ki fog engem a valóságba átvezetni? Valakinek fel kell vállalni azt a szerepet. És mi a valóság az én számomra? A valóságot a mester képviseli, aki már látta a valóságot. Ő annak a világnak a része, és én ennek a világnak vagyok a része, az óceán két oldala között valakinek be kell töltenie a hírvivő szerepét, akárcsak egy révész, aki segít majd nekem átkelni.
Vagy: „A sötétségből vezess a világosságra!” Természetesen a ’fény’ az örök fény, és a guru az az ember, aki képes elhozni a fényt még a sötétségben is, ez tehát tulajdonképpen egy neki szóló fohász is egyben. És végül: „A mulandóságból vezess a halhatatlanságba, vezess az örökkévalóságra!”– ez a legjobb fohász, amit mondhatunk, ha valamiféle pozitív eredményt szeretnénk.
Mahádév: És végül milyen lelki tanítómesternek lenni? Nagyon nehéz elviselni az összes egyéniséget, akik körülötted vannak, viselni az összes felelősséget más emberekért; vagy ez csupán az emberiség üdvéért végzett boldog szolgálat?
Szvámí Tírtha: Hát, miféle választ szeretnétek – a hivatalosat vagy a valósat?
Mahádév: Mindkettőt.
Szvámí Tírtha: Rendben, akkor a hivatalos így hangzik: ó, ez egy boldog szolgálat! Ha az emberi véleményemre is kíváncsiak vagytok: természetesen ez néha elviselhetetlen. De az igazán valódi válasz ez: fogalmam sincs, mert én nem vagyok mester. Én a mesterem szolgája vagyok, tehát jobban teszitek, ha őt kérdezitek erről.
S ez most nem vicc. Szeretném fenntartani ezt a mentalitást – hogy annak ellenére, hogy néhányan egyfajta lelki vezetést várnak el tőlem, a szolgájuk szeretnék lenni, a segítőjükként tevékenykedni, mint ahogy Sríla Srídhar Máhárádzs mondta: „Tanítványok vagyunk, s örökké azok is maradunk.” – ez az én törekvésem. Köszönöm szépen a figyelmeteket!

 

 



20883026_10155605320315489_1441111248175560339_n (1)

(continues from the previous Monday)
Question of Mahadev: Should we look at guru as the sole method or messenger for us to connect to God, or we should look at him in a different way?
Swami Tirtha: It depends on the consciousness of the disciple, what he will perceive in the master: whether he will see a fearful instructor; or he will see a messenger of God, as you say; or some more intimate subtle aspect of the higher reality. But as I said, this is under divine control. Guru is a divine function; it’s not a human function. If this divine touch can enter our life, then we are fortunate. And later on we shall develop the small details for ourselves, we should understand for ourselves. But it’s not that the guru is a magician and he will all of a sudden purify my consciousness, provide me with everything in life and also save me for eternity. But this is a process, it depends on the cultivation. And slowly-slowly we should enter deeper and deeper layers of reality, and in this way our picture about our master will also be fine-tuned and may be closer to some reality.
Mahadev: There are many ancient invocations or mantras which glorify the spiritual master. Is there any connection between the mantra and guru himself? There is one of the most famous Indian mantras: Asato maa sat gamaya, which is only recited during sunrise, but could we look a little bit more symbolically at this mantra – like we glorify the light and the guru in the perspective of light as well? Going deeper in the meaning of the mantra it’s like a call for guru.
Swami Tirtha: Well, generally in the Orient everybody knows that by serving the master you will find a sure entrance to higher realities. Therefore the master represents the connection between the humans and the divine realm. In that sense anything that we perceive is part of that connection. Or anything that we practice will help us to realize the importance of that divine connection.
There are direct mantras which glorify the blessings of the master, which express our attitude to our savior. Maybe some other mantras have different texts, but according to our mentality we shall recognize different deeper or more mystic meanings. And of course if we focus on our spiritual master, we can see him everywhere. If we focus on divinity, we shall perceive divinity everywhere. Nothing is excluded from that picture.
In that sense Asato maa sat gamaya – “From unreal lead me to the real, lead me to reality”; who will lead me to reality? Somebody has to take that role. And what is reality for me? Reality is represented by the master, who had already seen the reality. He is a part of that realm and I am a part of this realm; so between the two sides of this ocean somebody has to act like a messenger, like a boatman, who will help me to cross.
Or “From the darkness lead me to the light!” Of course ‘light’ is the eternal light and guru is such a person who can bring the light even in the darkness. So definitely this is a prayer to him also. And ultimately “From death lead me to immortality, lead me to eternity!” – that’s the best prayer to say and to wait for the benefit to come.
Mahadev: And finally, what is to be a spiritual master? Is it difficult to bear all these characters around you and all the responsibilities for other people; or is it just a blissful duty you do for the sake of humanity?
Swami Tirtha: Well, what kind of answer do you want – an official one or a real one?
Mahadev: Both.
Swami Tirtha: All right, then I give you the official: ah, it’s a blissful service! If you want my human opinion also: sometimes this is, of course, unbearable. But the real-real answer is that: I don’t know! Because I’m not a master. I’m a servant of my master. So better we ask him about this question.
And this is not a joke. I want to maintain that mentality – that even though some people expect some spiritual guidance from me, I want to act as their servant, as their help. Just like Shrila Shridhara Maharaj said that “We are students and we shall eternally remain like that” – this is my ambition. Thank you so much!

 



following the footsteps

(az előző pénteki lecke folytatása)

 

 

Végső soron azt mondhatjuk, hogy minden ok végső oka, egy – Krsna. Azonban, hogy megsokszorozza Önmaga boldogságát, kiterjeszti saját energiáit. Ez a mi magyarázatunk a világ sokszínűségének a megnyilvánulására. Ő terjeszkedni vágyik. S energiáinak leghatalmasabb, legerőteljesebb kiterjesztése az Istenszeretet. Egyesek, akik “vallásos embereknek” nevezik magukat, azt mondják, hogy Isten a szeretet. Míg mások, akik “szenvedélyesnek” hívják magukat, azt mondják, hogy a szeretet az Isten. De bárhogy is legyen, én azt mondom, hogy Isten maga a szépség. Krsna a legfelsőbb szépség. De hol van a szeretet, hol van az istenszeretet? Az isteni szeretet egy nagyon különleges identitásban nyilvánul meg, s ez pedig Srímatí Rádhárání. S lehetséges az, hogy a szeretetből hiányozna a szépség?

Hozzászólás: Az anyagi világban elég gyakran.

Szvámí Tírtha: Nagyon gyakran megtörténik. Ezért kutat a szépség a szeretet után. Szvarúp Dámódár Gószvámí, aki Csaitanja Maháprabhu mellett a személyes titkár szerepét töltötte be, emlékirataiban, egy nagyon különleges és fontos verset tesz közzé. Ebben így szól: “Rádhá és Krsna, két különböző identitás, akik bár eredetileg egyek, mégis elváltak egymástól abból a célból, hogy újra és újra egymáshoz vonzódjanak. S némely találkozásukkor oly erősen ölelik egymást, hogy elveszítik önálló személyiségüket. S ez a különálló identitás elvesztése Csaitanja – amikor a szépség és a szeretet közötti egység elve olyan erős, hogy felülmúlja a különbözőség elvét. Megkérdezhetem tőletek, hogy ez-e a legalapvetőbb témája a hitünknek vagy sem?

Válasz: A hitünk lényege az, hogy számunkra is van ott hely.

Szvámí Tírtha: Köszönöm ezt a nagyon szép véleményt. De az én személyes hitem az, hogy a nagy szentek nyomdokait követve elérhetjük célunkat. A hit. Az nem elég csupán, hogy odaszenteled a hited holmi teológiai igazságnak, ha tények, dogmák fanatikusaivá váltok, vagy elméletekben hisztek csupán. Gyakorlati hitre van szükség. A hit egy élő elv. Néha ezek a nagyon bonyolult igazságokról szóló elvont tanítások olyan messze állnak tőlünk; de találjunk rá valami közelebbire, aminek odaszentelhetjük hitünket!

S Krsna ismeri az emberek gyakorlati hit iránti vágyát, mely nem holmi elméleti és elvont gondolatokat jelent. Ezért a gyakorlati hit különböző eszközeit kínálja  a számunkra. Egyike ezeknek a Rádhá-kunda – a szent helyek iránti hit és bizalom. Ha meglátogatod a szent helyeket, akkor a tudatszinted azonnal megemelkedik. Ezért látogatjuk a tírthákat – hogy felemeljék a tudatszintünket. Egyéb szent lehetőségek, melyeknek a hitünket szentelhetjük, a körülöttünk élő tiszta vaisnavák. Tehát, a szádhu-szanga, vagyis a szent társulás, isteni elv, mely ránk is kiterjed. Ezért ezeket isteni módon kell kezelni, s nem kényszerből tisztelni. Egyszer egy bhakta megkérdezte Gurudévet: “Hogyan tudjuk megítélni, hogy egy bhakta milyen szinten van?“ Erre Gurudév gyakorlatilag kijött a sodrából, s ezt válaszolta: “A vaisnavákat Krsna nem azért adja, hogy megítéljük, hanem azért, hogy szolgáljuk őket.” Mert ez egy isteni elv, mely isteni személyekben nyilvánul meg. Tehát, mindig ekként bánj a körülötted élő vaisnavákkal! Gyakorlati hitünk további célja a saját lelki meditációnk – mint például a szent név. Illetve bármiféle jelentéktelen szolgálat, melyet az Úrnak tudunk felajánlani – ez minden bizonnyal eredményes lesz.

(folytatása következik)



following the footsteps

(continues from the previous Friday) 

Ultimately we can say that the cause of all causes is one – Krishna. But in order to multiply His happiness, He expands His energies. That is our explanation for the manifestation of this multiplicity of the world. He wants to expand. And one of the greatest and the most powerful expansions of His energies is divine love. Some say that God is love; they call themselves ‘religious people’. Others say that love is God; they call themselves ‘passionate’. But anyway, I say God is beauty. Krishna is beauty supreme. But then where is the love, where is the divine love? The divine love is manifested as a very special identity and this is Shrimati Radharani. Is it possible that love lacks beauty?

Answer: No.

Swami Tirtha: Is it possible that beauty lacks love?

Comment: In material world very often.

Swami Tirtha: Very often that happens. Therefore beauty is searching after love. In the diaries of Swarupa Damodara Goswami, who was like a personal secretary of Chaitanya Mahaprabhu, he gives a very special and very important verse. He says that: “Radha and Krishna, these two identities, although originally one, They separate from each other in order to be attracted to each other again and again. And sometimes when They meet Their embrace is so strong, that they lose Their separate identity. And this loss of separate identity is Chaitanya – when the unity principle between beauty and love is so strong that it overrides the diversity principle. May I ask you, is this the basic topic of our faith or not?

Answer: Our main faith is that there is also place for us there.

Swami Tirtha: Thank you, this is a very nice opinion. But my personal faith is that by following the footsteps of the great ones we can reach our goal. Faith. It’s not enough if you dedicate your faith to some theological truths or facts. Or if you become a fanatic of some dogmatism. Or you believe in some theories. We should also have faith in practice. Faith is a living principle. Sometimes these abstract teachings of some very high complicated truths are so far away from us. But let’s find something closer that we can dedicate our faith to.

And Krishna knows this desire of the human beings of practical faith, not something theoretical or abstract. Therefore He provides different objects of this practical faith. One is Radha-kunda – the faith and the trust in the holy places. If you visit the holy places, immediately your level of consciousness will be elevated highly. Therefore we visit the tirthas – to elevate our consciousness. Other holy objects that we dedicate our faith to are the saintly vaishnavas around. So, sadhu-sangha, or holy association, is a divine principle extended to us. Therefore we should treat it in a divine way. It’s not that we are forced to appreciate it. Once a devotee asked Gurudev: “How can we judge which level a devotee achieved?“ And Gurudev was practically upset by this question. He said: “The vaishnavas are not given by Krishna in order to be judged, they are there to be served.” Because this is a divine principle, manifesting in divine personalities. So, always try to treat the vaishnavas around you in this way. And another object of our practical faith is our spiritual meditation – like the holy name. Or whatever little insignificant service that we can offer to the Lord – it will definitely bring a result.

 

(to be continued)