



Archive for July 28th, 2017
Jul
28
Vegyünk egy példát az isteni védelemre! Holnap lesz Nrszinhadév megjelenési napja. Ő a bhaktákat védelmező avatár, és egy nagyon különleges formában jelent meg – félig oroszlán és félig ember volt. Erre azt mondhatjátok, hogy: “Óh, ez nagyon szokatlan! Ez a fajok átfedése, mint egy isteni genetikai manipuláció.” Azonban nagyon jó oka volt annak, hogy így jelent meg. A történet röviden, hogy létezett egy nagy démon, aki komoly lemondásokat, tapaszjákat végzett. Őt Hiranjakasipunak hívták, melynek jelentése “puha, arany ágy/nyughely”. Tehát, ez a kettő volt a fő elfoglaltsága – vagyongyűjtés és a nők élvezete. Ez a démoni természet – jelentős vagyon gyűjtése és a nők élvezete. Mégis, mivel ezek nem tették elégedetté, tapaszjába kezdett. Ez fölöttébb meglepő, hogy egy ilyen erőteljes személyiség, aki kész az élet adta lehetőségeket élvezni, lemondásokba fog. Viszont valami hiányzott az életéből, mégpedig az hogy hatalmában tartsa, hogy legyőzze a halált – ez az, amitől el akart menekülni. Ezért fogott vezeklésbe. Egy jóga pozícióval vezekelt, féllábra állt, kezeit az égbe emelve. Sok jóga oktató van itt jelen. Mennyi ideig vagytok képesek így tenni? Két, három nap?
Lílávatár: Kettő-négy perc…
Szvámí Tírtha: Oly sokáig volt képes megtartani ezt a pozíciót, hogy a termeszek elkezdtek fészket építeni a teste köré. A testét elfogyasztották- csak a csontváza maradt. Mégis képes volt az életlevegőjét, a pránát, a csontjaiban áramoltatni. Tehát, vannak még távlatok a jógában, igaz? Ezzel a vezekléssel olyan erőre tett szert, hogy az általa imádott félisten, Brahmá megjelent előtte. Ennek a vezeklésnek köszönhetően, gyakorlatilag felborult az univerzum rendje – oly nagy erőt generált. Tehát, Brahmá megjelent és így szólt: “Nagyon elégedett vagyok vezekléseddel. Mit kívánsz? Kész vagyok bármiféle áldást megadni neked.” Ekkor a mi csontvázunk így szólott: “Halhatatlanná tudsz tenni?” Mivel Brahmá egy nektárral teli korsóval jött, ezt mondta: “Sajnálom, ez túl van a hatalmamon. Nem tudom ezt megadni neked. Kérj másféle áldást”! De ilyen a démoni természet – ha nem tudod egyszerre megszerezni, akkor megpróbálod technikailag elérni az eszményeidet/vágyaidat. Erre Hiranjakasipu így szólt: “Képes vagy megadni a számomra azt, hogy egyetlen emberi teremtés se ölhessen meg?” “Igen, ezt meg tudom adni a számodra, nem probléma.” “És, hogy egyetlen félisten se ölhessen meg?” “Igen, képes vagyok megadni a számodra.” “És, hogy védelem alatt álljak, amíg a földön, illetve a levegőben vagyok, tehát senki se tudna/tudjon megölni?“ ”Óh, ez könnyű lesz. Meg tudom adni a számodra.” “És egyetlen egy fegyver se sebesíthessen meg?” “Meg tudom adni!” Ez egy meglehetősen hosszú lista volt, sok feltételllel és Brahmá mindet elfogadta és megadta az áldást. Végül néhány csepp nektárt szórt a csontváz köré, majd egy jóképű, fiatal, erőteljes fickó emelkedett ki a termeszházból. S elkezdett uralkodni az egész univerzumon.
Hol van itt az isteni védelem? Még nem nyilvánult meg, de a mi barátunknak, mint egy jó családos embernek, volt egy fia. És mint egy démonikus apa, szeretett volna egy szép démonikus fiúgyermeket a fiából. Az alma nem esik messze a fájától. Tehát, a kedves kisfiát beiratta egy démoniskolába; itt két tanára és sok barátja volt. De, mint tudjátok, némi zavaró tényező is volt itt, mégpedig az, hogy míg a gyermek az anyja méhében volt, Nárada Muni beszélgetett az édesanyjával az odaadó élet alapszabályairól. Ez olyannyira megérintette a parányi embrió szívét, hogy a kis Prahlád nyomban az Úr Visnu bhaktája lett az édesanyja méhében. Csak képzeld el ezt a szerencsétlenséget! Megteszel minden tőled tellhetőt, hogy szép démonikus fiad legyen és ő bhakta lesz! Ezért az apja beiratta az iskolába: “Rendben, születésekor kissé rendellenes, de talán az iskolában még helyrehozhatjuk.” De mi történt a démoniskolában? Elkezdett prédikálni az osztálytársainak. Az apa pedig, mint egy jó apa, mindig ellenőrizte: “Mi történt az iskolában, drága kisfiam?” És mivel nagyon elégedetlen volt a fiával, különböző módon próbálta útbaigazítani őt. Néha a domb tetejéről lökték le, máskor egy kígyókkal teli verembe vetették, olajban főzték, majd vad elefántok elé taszították. Tehát különböző módokon tanította a fiát, hogy jó démon legyen, de semmi sem segített. Mert a gyermek állandóan Visnuhoz imádkozott! Nem számított az, hogy hány kígyó volt a veremben, milyen forró volt az olaj, védelem alatt állt. Majd végül, egy nap az apa megkérdezte: “Óh, drága fiam, nagyon jó, hogy hazajöttél az iskolából, mit tanultál?” És a fiú így válaszolt: “Valami nagyon fontosat tanultam – azt, hogy az Úr Visnu az Istenség Legfelsőbb Személyisége.” Tudjátok az apa, aki az egész világ felett uralkodott démonikus természetével, Visnu született ellensége volt. Felbőszült: “Micsoda? Már megint ez a Visnu! Hol van a te istened, én nem hiszek Őbenne!” Majd a fiú így felelt: “Ő mindenhol jelen van!” “Ebben az oszlopban is benne van?” – kérdezte az apa. És a fiú válaszolt: “Igen, természetesen, Ő az oszlopban is benne van!” “Akkor, én pedig elpusztítom!” – mondta az apa és megragadta a kardját, hogy ledöntse az oszlopot. Ez volt az a pillanat, amikor Nrszinhadév megjelent ebben az isteni oroszlán formában. S mi történt? Bömbölt, hadonászott, majd hirtelen megragadta az apát, Hiranjakasiput, a térdére vetette és elkezdte széttrancsírozni, majd gyorsan végzett vele. Ily módon elszállt a mérge, megbékélt egy kicsit, majd a hatalom örökösévé tette a fiút.
Miért is történt mindez így? Mert Hiranjakasipu elnyerte Brahmá áldását: nem fog sem a földön, sem az égben meghalni; sem ember, sem állat, sem félisten nem pusztíthatja el; és egyetlen egy fegyver sem árthat neki. Ezért jelent meg az Úr Visnu ebben a különleges formában: félig ember, félig oroszlán – se nem állat se nem ember. S Hiranjakasiput a térdére helyezte – nem volt sem a földön, sem az égben, hanem az ölében. Aztán a karmaival széttépte a démont – és ez nem egy hétköznapi fegyver volt, csupán egy oroszlán karmai. Tehát, bármennyire is akarta Hiranjakasipu elkerülni a veszélyt, nem tudott az isteni elrendezéstől elmenekülni. A kisgyermek pedig, akit az apja majdnem halálra kínzott, mindvégig az Úr védelme alatt állt, majd végül, amikor végveszélybe került ismét megvédte az Úr.
(folytatása következik)
Jul
28
Let’s take one example of God’s protection. Tomorrow is the appearance day of Nrisimhadev, He is like a protector avatar of devotees and He appeared in a very special form – as half lion and half man. You might say: ‘Oh, this is very extraordinary! This is overlapping of species, like a divine genetic manipulation.’ But there was a good reason why He appeared like this. To put the story very short, there was one great demon who practiced some penance, some tapasya. His name was Hiranyakashipu and the name means “gold and soft bed”. So these were his two engagements – collecting wealth and enjoying women. This is demoniac nature – collecting much wealth and enjoying women. Yet because he was not satisfied with these two, he started to make some tapasya. It’s very strange that such a powerful person, ready to enjoy the facilities of life, starts to do penance. But something was missing for him and this was the power, the victory over death – this is what he wanted to escape. Therefore he started to make a penance. His penance was a yoga posture standing on one leg with raised hands to the sky. We have so many yoga instructors. For how long can you do this? Two days, three days?
Lilavatar: Two minutes, four minutes…
Swami Tirtha: He was doing that posture for such a long time that the white ants started to build a castle over his body. And his flesh was eaten up from the bones – he had only the skeleton. Still, he was able to circulate his vital air, prana, in his skeleton. So, yoga has some prospects, right? And by this penance he achieved such power that his beloved demigod Brahma appeared to him. Due to this penance practically the order of the universe was broken – he generated very high power. So, Brahma appeared and he said: “I am so satisfied with your penance. What do you want? I am ready to give you any blessings.” Then our skeleton said: “Can you give me immortality?” Because Brahma came with a pitcher full of nectar. Brahma said: “Sorry this is beyond my powers. I cannot give this to you. Ask another boon”. But this is demoniac mentality – if you cannot get them in one shot, then you try to technically catch your ideals. He said: “Can you give me that no human being would kill me?” “Yes, I can give it to you, no problem.” “And that no demigod should kill me?” “Yes, I can give this to you.” “And I should be protected while I am on the earth or while I am in the air so that nobody could kill me?“ ”Oh, that is easy. I can give this to you.” “And no weapon should harm me?” “I can give it to you!” It was a long list with requirements and Brahma always accepted and gave the boons. Finally a few drops of nectar were sprinkled over the skeleton and then a handsome, young, powerful guy emerged from this termite house. And he started to rule over the whole universe.
Where is the protection of God here? Not yet manifesting, but our friend, as a nice family man, had a son. And as a demoniac father he wanted to make a nice demon from his son. Like father like son. So, he put his dear son into a demon school; he had two instructors and many friends. But you know, there was a little disturbance there, because while this son was in the womb of his mother, Naradha Muni was discussing with her the principles of devotional life. And it touched so much the heart of this small little embryo, this Prahlada that already in the womb of his mother he started to be a devotee of Lord Vishnu. Just imagine what a failure! You do the best of you to make a nice demoniac son and he turns to be a bhakta! Therefore the father put him into school: “All right, by birth he is little distorted, but maybe we can rectify him in the school.” But what happened in the demon school? He started to preach to his classmates. And the father, as a good father, was always checking: “What’s happening in the school, my dear son?” And as he was very dissatisfied with the son, he tried in different ways to instruct him. Sometimes hurling him down from the top of a hill, other time dropping him into the hole of snakes, cooking him in oil, throwing him in front of wild elephants. So, in different ways he started to instruct the son to be a nice demon, but nothing helped. Because the boy was always praying to this Vishnu! And doesn’t matter how many snakes were there, how hot the oil was, he was protected. So, finally one day the father asked: “Oh, my dear son, very nice that you are back from school, what have you learned?” And the son said: “I’ve learned something very precious – that Lord Vishnu is the Supreme Personality of Godhead.” You know, the father, as demoniac power dominating the whole world, was a natural born enemy of Vishnu. He was enraged: “What? Again this Vishnu! Where is your God, I don’t believe in Him!” And the son said: “He is present everywhere!” “Is He present in this column also?” – asked the father. And the boy said: “Yes, of course, He is there in the column also!” “Then I will destroy it!” said the father and took his sword to bring down the column. This was the moment when Nrisimhadeva appeared in this divine lion form. And what happened? He was roaring and showing and all of a sudden took the father, Hiranyakashipu, in His lap, started to disassemble the person and finished it very quickly. In this way His anger was pacified a little bit and then He established the son as the inheritor of the power.
Why did it happen like this? Because Hiranyakashipu had blessings of Brahma: he will not die on the earth, he will not die in the sky; no humans, no animals, no demigods can kill him; and no weapon can hurt him. Therefore Lord Vishnu appeared in such a very special form: He was half lion, half man – neither an animal, nor a human. And He took Hiranyakashipu in the lap – he was not on the earth and not in the sky, but in the lap. And with the nails He opened up the person – and this was not an ordinary weapon, only the nails of a lion. So, however Hiranyakashipu tried to avoid this danger, he could not escape divine providence. And the small boy, who was tortured by the father almost to death, was all the time protected by the Lord and finally, when he was in utter danger, he was again protected.
(to be continued)
Jul
28
Нека разгледаме един пример за защитата на Бога. Утре е появяването на Нрисимхадев, Той е аватар-закрилник на преданите и се появява в много специален облик – като полулъв-получовек. Може да си кажете: „О, това е много необикновено – застъпване на видовете, божествена генетична манипулация.” Но имало добра причина Той да се появи така. Да разкажем историята съвсем накратко: имало един велик демон, който практикувал отречения, тапася. Наричал се Хиранякашипу, а името му означава „злато и меко легло”. Това били двете му занимания – да трупа богатства и да се наслаждава на жени. Такава е демоничната природа – трупане на богатства и наслаждения с жени. Обаче понеже не му стигали тези двете, той започнал да извършва тапася. Много е странно такава силна личност, готова да се наслаждава на удобствата в живота, да започне да изпълнява отречения. Обаче нещо му липсвало, а именно власт. Победа над смъртта – нея искал да избегне той. Затова се заел с отречение. Неговото отречение била йогийска поза, при която стоял на един крак с вдигнати към небето ръце. Има много йога инструктори сред нас. В продължение на колко време можете да правите това? Два дни, три дни?
Лилаватар: Две минути, четири минути…
Свами Тиртха: Той изпълнявал тази поза толкова дълго време, че белите термитни мравки си построили дворец върху тялото му. Плътта му била оглозгана до кости – останал му само скелетът. Въпреки това той съумявал да поддържа циркулацията на жизнения си дъх, прана, в костите си. Така че йога има бъдеще, нали? Чрез това отречение той постигнал такава сила, че любимият му полубог Брахма се появил пред него. Заради отреченията му вселенският порядък на практика бил нарушен – толкова висша сила генерирал той. И така, Брахма се появил и казал: „Много съм удовлетворен от твоето отречение. Какво желаеш? Готов съм да ти дам всякаква благословия.” Тогава скелетът отвърнал: „Можеш ли да ми дадеш безсмъртие?” Защото Брахма бил дошъл с една кана, пълна с нектар. Ала той казал: „Съжалявам, това е отвъд моята власт. Не мога да ти го даря. Поискай си друга благословия”. Обаче такъв е демоничният манталитет – ако не можеш да се сдобиеш с нещо из един път, започваш да пробваш заобиколни начини. Той казал: „Можеш ли да ми дадеш благословията никое човешко същество да не е способно да ме убие?” „Да, мога да ти я дам, няма проблем.” „И никой полубог да не ме убие?” „Да, мога да ти даря това.” „И да съм защитен и на земята, и във въздуха така, че никой да не може да ме убие?“ „О, това е лесно. Мога да ти го даря.” „И никое оръжие да не може да ме нарани?” „Мога да ти даря това!” Списъкът с изискванията бил дълъг и Брахма винаги се съгласявал и давал благословиите. Накрая напръскал с няколко капки нектар скелета и тогава от термитника се появил красив, млад, силен мъж. И започнал да господства над цялата вселена.
Къде е Божията закрила тук? Все още не е проявена; но нашият приятел, като добър семеен човек, имал син. И тъй като бил демоничен баща, искал и от сина му да излезе добър демон. Какъвто бащата такъв и синът. Затова той пратил сина си в училище за демони; детето имало двама наставници и много другарчета. Обаче нещо не било както трябва, защото докато момчето било в утробата на майка си, Нарада Муни разговарял с нея за принципите на живота в преданост. И това толкова докоснало сърцето на малкия ембрион, на Прахлада, че още в утробата на майка си той станал преданоотдаден на Бог Вишну. Само си представете какъв провал! Правите всичко по силите си синът ви да бъде добър демон, а той става бхакта! Затова баща му го дал в училището: „Добре, по рождение той е малко повреден, но може би ще могат да го поправят в училище.” Обаче какво станало в демонското училище? Той започнал да проповядва на съучениците си. А баща му, като един добър баща, винаги проверявал: „Как върви училището, мой скъпи синко?” И понеже бил много недоволен от сина си, опитвал какви ли не начини да го превъзпитава: понякога го блъскал от някой висок хълм, друг път го хвърлял в яма пълна със змии, варял го в олио, тласкал го под нозете на полудели слонове. По всякакви начини се стараел да инструктира сина си да бъде добър демон, но нищо не помагало. Защото момчето винаги се молело на този Вишну! И без значение колко много били змиите и колко горещо било олиото, той бил закрилян. Накрая, един ден бащата попитал: „Скъпи синко, много хубаво, че си дойде от училище, какво научи?” Синът отвърнал: „Научих нещо много ценно – че Бог Вишну е Върховният Господ.” Знаете, бащата, като демонична сила управляваща целия свят, по рождение бил враг на Вишну. Той се вбесил: „Какво? Пак ли този Вишну! Къде е твоят Бог? Аз не вярвам в Него!” Синът казал: „Той е навсякъде!” „Значи и в тази колона?” – попитал бащата, а момчето отвърнало: „Да, разбира се, Той е и в тази колона!” „Тогава ще я разруша!” казала бащата и взел меча си, за да събори колоната. Тогава от нея се появил Нрисимхадева в божествения си лъвски облик. И какво се случило? Викайки и ревейки, Той изведнъж грабнал бащата, Хиранякашипу, в скута си, започнал да го разкъсва и набързо приключил с него. Така гневът му малко се поуталожил и Той поставил сина за наследник на властта.
Защо се случило така? Защото Хиранякашипу имал благословиите на Брахма: че няма да умре нито на земята, нито в небето; че нито човек, нито животно, нито полубог ще може да го убие; и че никакво оръжие не може да му навреди. Затова Бог Вишну се появил в толкова специален облик: бил полулъв-получовек – нито животно, нито човешко същество. И вдигнал Хиранякашипу в скута си – така той не бил нито на земята, нито във въздуха, а в скута му. И го разкъсал с нокти – а това не било обичайно оръжие. Така че както и да се стараел Хиранякашипу да избегне опасността, нямало как да се измъкне от божественото провидение. А малкото момче, което било изтезавано от баща си почти до смърт, през цялото време било закриляно от Бога, и накрая, намирайки се в най-голяма беда, отново било защитено.
(следва продължение)
Jul
28
Vamos a ver un ejemplo de protección por Dios. Mañana por la mañana aparecerá Nrisimhadev, Es el avatar – protector de los devotos y aparece en forma muy especial – medio león y medio humano. Podéis decir: „О, es algo extraordinario – superposición de especies, divina manipulación genética.” Había por lo tanto una buena razón de Su aparición en esa forma. Aquí viene la historia en breve: erase una vez un gran demonio quien practicaba penitencias tapasya. Se llamaba Hiranyakashipu y su nombre significaba „oro y cama acolchonada.” Tenía dos pasatiempos – cumular riquezas y gozar de mujeres.Como no quedaba satisfecho con ambos, se puso a realizar tapasya. Resulta muy extraño que un hombre con tanta fuerza, listo a gozar de las cómodas oportunidades de la vida, se había puesto a practicar penitencias. Le faltaba algo – el poder, la victoria frente a la muerte – de lo que quería escaparse. Por esta razón se puso a practicar penitencias. Su penitencia era la posición yoga que requería mantenerse en una pierna con brazos elevados hacia el cielo. Entre nosotros hay varios instructores de yoga. Durante cuánto tiempo será posible mantener esta posición? Dos o tres días?
Lilavatar: Dos minutos, cuatro minutos…
Swami Tirtha: Él se mantenía en esta posición a lo largo de un tiempo bastante largo para que las hormigas blancas se hubieran puesto a construir su castillo sobre su dolorido cuerpo. Sus carnes se encontraron roídas has los huesos – le quedaba solo el esqueleto. Sin embargo lograba a mantener la circulación vital del aire, la prana, dentro de los huesos de su esqueleto. Las practicas yoga tienen su futuro, verdad? Por medio de esta penitencia suya el demonio pudo adquirir tanta fuerza que su amado demiurgo Brahma apareció enfrente. Dichas penitencias desordenaron la orden en el Universo – a causa de fuerzas supremas que generaba aquella práctica. Apareció pues Brahma y le dijo: „Estoy muy satisfecho con tu penitencia Qué es lo que deseas? Estoy listo a procurarte cualquiera bendición.” El esqueleto respondió diciendo: „Puedes darme inmortalidad?” Puesto que Brahma había venido con un jarro lleno de néctar. El demiurgo dijo: „Lamento mucho, esto se sitúa más allá de mi poder. No puedo regalártelo. Pide otra bendición.”. Sin embargo, la mente del demonio funciona a su modo – si no puede adquirir algo en una vez, se pone a buscar modos a recurrir a rodeos. El demonio esquelético pregunto diciendo: „Puedes darme tu bendición para que ningún ser humano pueda asesinarme?” „Sí, puedo dártela sin problema.” „Puedes darme la bendición para que ningún ser humano pueda asesinarme?” „Sí, puedo dártela sin problema „Tampoco podrá matarme ningún demiurgo?” „Sí, puedo donarte eso también.” „ Y para que llegue a estar protegido tanto en la tierra, como en el aire, de modo que nadie podrá asesinarme?” „О, esto es fácil. Sí que puedo donártelo.” „Y ningún tipo de arma podrá herirme?” „Puedo donártelo !” La lista fue muy larga pero Brahma siempre acordaba y cada vez daba su bendición. Por fin esparció unas gotas del néctar sobre el esqueleto y de la termitera salió un hombre bello, joven y fuerte. Y se puso a dominar señoreando sobre el Universo.
Donde está la protección divina en este caso? Todavía no se había manifestado; por lo tanto, el demonio nuestro era padre de familia, tenía un hijo. Como era un padre demoniaco, quería que su hijo llegase a ser buen demonio. De tal palo, tal astilla – el hijo iba a ser el retrato de su padre. El demonio envió a su hijo a la escuela de demonios; allí el chico tenía dos tutores y muchos amigos. Sin embargo las cosas no se desarrollaron como debido, puesto que cuando el hijo se encontraba todavía en el vientre de su madre, Naradha Muni había hablado con ella sobre los principios de la vida y de la devoción. Aquellas conversaciones habían tocado el corazón del pequeño embrión de Prahlada y desde el vientre de su madre el nene había llegado a ser devoto dedicado a Dios Vishnu. Vaya la derrota! El padre hizo todo lo posible para que su hijo llegase a ser buen demonio pero el hijo se había convertido en bhakta! Por esta razón el padre lo había enviado a la escuela de demonios „Bueno, de nene ha estado algo deteriorado antes de haber nacido pero tal vez en la escuela llegaran a rectificarlo y repararlo.” Por lo tanto, que es lo que ha pasado en la escuela de demonios? El joven se puso a predicar para sus compañeros de clase. El padre, como cualquier buen padre siempre controlaba el proceso docente: „Cómo te va la escuela, querido hijo mío?” Quedaba muy insatisfecho con su hijo y probaba cualquier modo de reeducación: unas veces lo dejaba caer desde la cima de una loma, otras veces lo echaba en una fosa llena de serpientes, lo ponía a hervir en aceite caliente, lo precipitaba en los pies de elefantes salvajes enloquecidos. El joven seguía rogando a Dios Vishnu! No obstante el número de las serpientes ni tampoco el aceite hirviendo, el joven siempre resultaba protegido. Por fin, un día el padre preguntó a su hijo: „Querido hijo mío, puesto que has vuelto de la escuela, que es lo que has aprendido allí?” El hijo respondió diciendo: „He aprendido algo muy precioso – que Dios Vishnu es el Dios Supremo.” Ya sabéis que el padre poseía un poder demoniaco, señoreaba el mundo entero y era enemigo congénito de Vishnu. Se puso rabioso: „Qué dices? De nuevo este Vishnu! Donde esta pues tu Dios? Yo no creo en El!” El hijo respondió: „Él está por doquier!” „Entonces, en esta columna también?” – preguntó el padre y el joven respondió diciendo: „Si, por supuesto, Él está también en esta columna!” „Entones yo voy a destruirla!” – dijo el padre y agarró si espada para destruir la columna. En aquel momento de la columna salió el mismo Nrisimhadev en su forma divina de león. Y que ocurrió entonces? Gritando y rugiendo, El cogió de repente al padre Hiranyakashipu, lo puso en su regazo, comenzó a despedazarlo y acabó con él en un dos por tres. De este modo después de haber templado un poco su ira, El colocó en el trono del poder al hijo heredero.
Por qué ocurrió todo esto? Puesto que Hiranyakashipu tenía las bendiciones da Brahma: que no iba a morir asesinado en la tierra, en el cielo y que ningún humano, animal o demiurgo podrían asesinarlo; que ningún tipo de arma podría herirlo ni dañarlo. Por esta razón el Dios Vishnu apareció en una forma tan especial: medio hombre y medio león – ni ser humano, ni tampoco animal. Y levantó a Hiranyakashipu poniéndolo en su regazo – de tal modo el demonio no se encontraba en la tierra ni tampoco en el cielo, estaba colocado en su regazo. Y lo despedazó con sus unas – no con un arma habitual. Hiranyakashipu en vano se daba la pena tratando de evitar el peligro pero no había ninguna oportunidad de escaparse de la divina providencia. Mientras que el joven, torturado por su padre casi a muerte, durante todo el tiempo gozaba de la protección de Dios y por fin, de nuevo fue protegido y salvado cuando se encontraba en la mayor adversidad.
.
(sigue continuación)
Jul
28
Давайте рассмотрим один пример Божьей защиты. Завтра день появления Нрисимхадева, Он аватар-защитник преданных и появляется в очень специальной форме – как полулев-получеловек. Вы могли бы сказать: „О, это очень необычайно – перекрытие видов, божественная генетическая манипульяция.” Но была хорошая причина чтобы Он явился так. Короче говоря, история совсем вкратце: был один великий демон, который практиковал отречние, тапася. Звали его Хиранякашипу, а имя его означает „золото и мягкая постель”. Это были его обе занятия – собирать богатство и наслаждаться женщинами. Такова демоническая природа – накопление богатств и наслаждение женщинами. Но так как ему не было достаточны эти обе, он начал совершать тапася. Очень странно, чтоб такая сильная личность, готовая наслаждаться удобствами жизни, стала выполнять отречения. Однако ему чего-то не доставало, а именно власти. Победа над смертью – ее хотел он избегнуть. Поэтому занялся аскезой. Его аскезой была йогийская поза, стоя на одной ноге с поднятыми к небу руками. Среди нас есть немало йога инструкторов. Как долго вы можете это делать? Два дня, три дня?
Лилаватар: Две минуты, четыре минуты…
Свами Тиртха: Он выполнял эту позу так долго, что белые термитные муравьи построили себе дворец на его теле. Его плоть была съедена до костей – у него остался один скелет. Несмотря на это он успевал поддерживать циркуляцию своего жизненного воздуха, праны, в своем скелете. Так что у йоги есть будещее, верно? Через эту аскезу он достиг такую силу, что его любимый полубог Брахма явился ему. Из за его аскез вселенский порядок практически был нарушен – столько высшей силы генерировал он. И так, Брахма явился и сказал: „Я очень удовлетворен твоей аскезой. Чего ты хочешь? Я готов дать тебе любое благословление.” Тогда скелет ответил: „Можешь ли дать мне бессмертие?” Потому что Брахма пришел с кувшином, полным нектара. Но он сказал: „К сожалению, это за пределами моей власти. Не могу тебе его дарить. Проси другое благословление”. Однако таков демонический менталитет – если не можешь приобрести чего-то с первого раза, начинаешь пробовать хитрыми способами. Он сказал: „Можешь ли дать мне благословление, чтобы никакое человеческое существо не было способно убить меня?” „Да, могу дать, нет проблемы.” „И чтоб никакой полубог не мог меня убить?” „Да, могу дарить тебе это.” „И чтоб я был защищен и на земле, и во въздухе так, чтоб никто не мог меня убить?“ „О, это легко. Могу тебе его дарить.” „И никакое оружие чтоб не могло меня ранить?” „Могу тебе дарить этого!” Список с требованиями был длинным и Брахма всегда соглашался и давал благословления. Наконец побрызгал скелет несколькими каплями нектара и тогда из дома термитов появился красивый, молодой, сильный мужчина. И стал господствовать над всей вселенной.
Где Божия защита здесь? Все еще она не проявлена; но наш приятель, как добрый семьянин, имел сына. И как демоничный отец, хотел чтоб и его сын стал хорошим демоном. Каков отец, такой и сын. Поэтому он послал своего сына в школу для демонов; у ребенка было двое инструкторов и много друзей. Однако что-то было не так как надо, потому что пока мальчик был в утробе своей матери, Нарада Муни разговаривал с ней о принципах преданной жизни. И это так коснулось сердца маленького эмбриона, Прахлады, что еще в утробе своей матери он стал преданным Бога Вишну. Только представьте себе какой провал! Делаете все в рамках своих возможностей чтобы ваш сын был хорошим демоном, а он становится бхактой! Поэтому его отец отдал его в школу: „Ладно, с рождения он слегка искаженный, но может быть смогут его поправить в школе.” Но что случилось в демонической школе? Он начал проповедовать своим одноклассникам. А его отец, как хороший отец, всегда проверял: „Как у тебя в школе, мой дорогой сынок?” И так как был очень недоволен своим сыном, пробовал всякие способы его перевоспитывать: иногда толкал его с какого-то высокого холма, в другой раз бросал его в яму полной змеями, варил его в масле, толкал его под ногами диких слонов. Всякими способами старался инструктировать своего сына чтоб он был хорошим демоном, но ничего не помогло. Потому что мальчик всегда молился этому Вишну! И без значения сколько много было змей и каким жарким было масло, он был защищен. Наконец, однажды отец спросил: „дорогой сынок, очень хорошо, что пришел со школы, что ты выучил?” Сын ответил: „Я выучил нечто очень ценное – что Бог Вишну есть Верховный Господь.” Знаете, отец, как демоническая сила управляющая всем миром, с рождения был врагом Вишну. Он взбесился: „Что? Снова этот Вишну! Где твой Бог? Я в Него не верю!” Сын сказал: „Он присутствует повсюду!” „Значит и в этой колонной?” – спросил отец, а мальчик ответил: „Да, конечно, Он и в этой колонне!” „Тогда я ее разрушу!” сказал отец и взял свой меч, чтобы сбить колонну. Тогда из нее появился Нрисимхадева в своем божественном левском обличии. И что случилось? Он рыча вдруг схватил отца, Хиранякашипу, поставил на свои колени и разорвав его быстро прикончил. Так его гнев утихомирился и Он поставил сына наследником власти.
Почему произошло так? Потому что Хиранякашипу имел благословлений Брахмы: что не умрет ни на земле, ни в небе; что ни человек, ни животное, ни полубог сможет его убить; и что никакое оружие не сможет ему навредить. Поэтому Бог Вишну появился в настолько специальном обличии: был полулев-получеловек – ни животное, ни человеческое существо. И поднял Хиранякашипу на свои колени – так он не был ни на земле, ни в воздухе, а на его коленях. И разорвал его ногтями – а это не было обычным оружием. Так что как бы ни старался Хиранякашипу избегнуть опасности, он не мог избежать божественного провидения. А маленький мальчик, который был замучен отцом почти до смерти, все время был защищен Богом, и наконец, когда был в самой большой беде, снова был защищен.
(продолжение следует)
