Archives

Calendar

October 2016
M T W T F S S
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Archive for October, 2016

sankirtan-party

 “Вечна слава на Джагадананда Пандита! Той е толкова облагодетелстван от Шри Чайтаня Махапрабху, че всеки, който го срещне, си мисли: “Сега общувах пряко с Шри Чайтаня Махапрабху.”[1]

Всъщност това е стихът, на който спряхме предишния път. Но тук има нещо много важно: че отдаденият последовател попива до такава степен качествата на своя учител, че става като негов представител, досущ като отражение на оригинала. Точно както в случая с Джагадананда Пандита. Той бил толкова отдаден на Шри Чайтаня Махапрабху, че хората, с които се виждал, имали чувството: “О, да го срещнем е като да срещнем Бога”.

Тази идентификация се основава на дълбока връзка. Понякога се основава на повърхностна връзка. Когато е просто имитация на жестовете, на думите или на навиците на по-старшия, тогава не е истинско олицетворяване. Много е важно да се разграничи правилното следване и представяне от неправилното подражаване и копиране. Долавяте ли разликата? Едното е нещо авторитетно, а другото, не бих казал, че е грешка, но е едно много начално ниво на следване. Например, ако учителят ви посещава определени места и вие също се стремите да отидете на тези места, същите места ли ще посетите всъщност или не? Или дори и да посетите същите места, нима ще станете като него? Най-вероятно не, защото едното си е неговият живот и неговият интензитет, а другото е вашият живот и вашият интензитет. Или пък, ние всички мантруваме светите имена, но какво е моето мантруване и какво е вашето? Вашето мантруване носи щастие на Бога и увеличава радостта на душата. Не искам да навлизам в подробности относно другата страна…

Така че дори определени хора да извършват едни и същи дейности, резултатът ще бъде различен. Онова, което е нектар за извисените, може да бъде отрова за начинаещите, а което е нектар за начинаещия може да е много тежка отрова за възвишения.

Как да избегнем грешката на престореното следване или неправилното подражаване? Съвсем лесно е: трябва да живеем със същата интензивност живота си, както го е правил нашият пример. Не да повтаряме същите дейности, които той е вършел, a да живеем и да вървим към Бога със същата дълбока посветеност и ентусиазъм. Трябва да живеем собствения си живот и същевременно да представяме своя учител, своята вяра, своя Бог. Защото хората ще съдят за вярата ви по вашето поведение.

 

[1] „Чайтаня Чаритамрита”, Антя Лила 12, 101

 



sankirtan-party

 “All glories to Jagadananda Pandita! He is so favored by Shri Chaitanya Mahaprabhu that anyone who meets him thinks:“Now I have gotten the association of Shri Chaitanya Mahaprabhu directly.”[1]

Actually this is the verse that we finished previous time. But here is something very important: that a surrendered devotee absorbs so much the qualities of his or her master that becomes like a representative, like a reflection of the original. Just like in the case of Jagadananda Pandita. He was so much surrendered to Shri Chaitanya Mahaprabhu that people whom he met felt that: “Oh, meeting him is just like meeting the Lord”.

This identification is based on deep connection. Sometimes it is based on superficial connection. When it is only an imitation of the gestures, the words, or the habits of a superior person, then it is not the real representation. It is very important to distinguish between following and representing properly and imitating and copying improperly. Do you feel the difference? One is approved and the other I wouldn’t say that it’s basically a big mistake, but it’s a very primary level of following. For example, if your master visits some places and you also try to visit the same places, are you going to visit the same place, or not? Or even if you visit the same place, will you become like him? Most probably not, because one is his life and his intensity, and the other is your life and your intensity. Or in the same way, we all chant the holy names, but what is my chanting and what is your chanting? Your chanting brings happiness to the Lord and expresses the joy of the self. Well, I don’t want to enter into details about the other…

So, even if certain people do the same activities, the result will be different. What is nectar for the elevated might be poison for the beginners, and what is nectar for a beginner might be a very uneasy poison for the elevated.

How to avoid this mistake of fake following or improper imitation? It’s very easy; we have to implement the same intensity in our life just like our examples. It’s not that we have to repeat the same activities that he was doing, but we have to try to live and approach God with the same deep dedication and enthusiasm. In one way we have to live our lives and at the same time we have to represent our master, our faith, our God. Because people will judge your faith according to your behavior.

 

[1] Chaitanya Charitamrita Antya Lila, 12, 101



sankirtan-party

Minden dicsőséget Dzsagadánanda Panditnak! Srí Csaitanja Maháprabhu oly nagy keggyel tüntette ki, hogy bárki, aki találkozik vele, azt gondolja: „Most közvetlenül elnyertem Srí Csaitanja Maháprabhu társaságát.” [1]

Tulajdonképpen az előző alkalommal már befejeztük ezt a verset. De itt van még valami nagyon fontos: a meghódolt bhakta annyira magába szívja mesterének tulajdonságait, hogy szinte a képviselőjévé, az eredeti tükörképévé válik. Pontosan úgy, mint Dzsagadánanda Pandit esetében. Ő annyira átadta magát Srí Csaitanja Maháprabhunak, hogy az emberek, akikkel találkozott azt érezték: “Ó, a vele való találkozás, olyan, mint az Úrral való találkozás.”

Ez az azonosítás mély összeköttetésen alapul. Néha felszínes összeköttetés az alapja. Amikor ez csak a feljebbvaló gesztusainak, szavainak vagy a szokásainak az utánzása, az nem valódi képviselet. Nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk helyes követés és képviselet és helytelen utánzás és másolás között. Érezhető a különbség? Az egyik megengedett, a másik nem mondanám, hogy alapvetően nagy hiba, de egy nagyon elemi szintje a követésnek. Például, ha a mestered elmegy valahová és te is próbálsz ugyanoda elmenni, ugyanazt a helyet fogjátok vajon meglátogatni, vagy mégsem? Vagy még ha ugyanoda látogatsz is el, olyanná válsz, mint ö? A legvalószínűbb, hogy nem, mert az ő élete és intenzitása az egy dolog, és a te életed és intenzitásod egy másik. Vagy ugyanígy, mi mindannyian zengjük a szent neveket, de mi az én mantrázásom és mi a ti mantrázásotok? A tietek boldoggá teszi az Urat és kifejezi az önvaló örömét. Hát, én most nem bocsátkoznék részletekbe a másikkal kapcsolatban…

Tehát, ha bizonyos emberek ugyanazokat a tevékenységeket végzik is, az eredmény különböző lesz. Ami nektár az emelkedett léleknek, az méreg lehet a kezdőknek, és ami nektár egy kezdőnek, lehet hogy kellemetlen méreg az emelkedett léleknek.

Hogy lehet elkerülni a hamis követésnek és helytelen utánzásnak ezt a hibáját? Nagyon könnyen, nekünk ugyanazt az intenzitást kell megvalósítanunk az életünkben, mint a példaképeinknek. Nem arról van szó, hogy ugyanazokat kell ismételnünk, amiket ő tett, de meg kell próbálnunk ugyanazzal a mély odaadással és lelkesedéssel élni, és közeledni Istenhez. Egyrészt a saját életünket kell élnünk, másrészt pedig képviselnünk kell a mesterünket, a hitünket, az Istenünket .Mert az emberek a viselkedésetek alapján fognak véleményt alkotni a hitetekről..

[1]  Csaitanja-csaritámrta, Antja-lílá, 12.101.



sankirtan-party

 “Вечная слава Джагадананда Пандиту! Он обрел такую милость Шри Чайтаньи Махапрабху, что каждый, кто его встретит, думает: “Сейчас мне удалось пообщаться с Самим Шри Чайтаньей Махапрабху.”[1]

Фактически это тот стих, на котором мы остановились в прошлый раз. Но здесь есть нечто очень важное: что посвятивший себя преданный впитывает до такой степени качества своего учителя, что становится как бы его представителем, он как отражение оригинала. Точно как в случае с Джагадананда Пандитом. Он был настолько преданным Шри Чайтанье Махапрабху, что люди, с которыми он встречался, чувствовали: “О, встретить его это как будто встретить Бога”.

Эта идентификация основана на глубокой связи. Иногда основывается на поверхностной связи. Когда она просто имитация жестов, слов или привычек более старшего, тогда она не настоящее олицетворение. Очень важно разграничить правильное следование и представительство от неправилного подражания и копирования. Вы ошущаете разницу? Одно из них это нечто авторитетное, а другое, я бы не сказал, что ошибка, но это очень начальный уровень следования. Например, если ваш учитель посещает определенные места и вы тоже стремитесь пойти в эти места, те же места ли вы посетите всущности или нет? Или даже и посетив те же места, неужели вы станете такими как он? По всей вероятности нет, потому что одно дело его жизнь и его интенсивность , а другое дело вашат жизнь и ваша интенсивность. Или же, мы все повторяем светые имена, но каково мое повторение и каково ваше? Ваше повторение несет счастье Богу и увеличивает радость души. Не хочу впадать в подробности относительно другой стороны…

Так что даже если определеные люди совершают одни и те же деятельности, результат будет разным. То, что есть нектар для возвышенных, может быть ядом для начинающих, а то что нектар для начинающего может быть очень тяжкой отравой для возвышенного.

Как избежать ошибку фальшивого следования или неправильного подражания? Совсем не трудно: надо жить с той же  интенсивностью свою жизнь, как этого делал наш пример. Не повтарять те же деятельности, которые он совершал, a жить и идти к Богу с той же глубокой посвященностью и энтузиазмом. Надо жить собственную  жизнь и в то же время представлять своего учителя, свою веру, своего Бога. Потому что люди будут судить о вашей вере по вашему поведению.

 

[1] „Чайтаня Чаритамрита”, Антя Лила 12, 101

 



focus

Пътят към съвършенството е практически, интелектуален и мистичен път. Каква е практическата страна? Практическата страна е, че разбирате кое е правилно и кое не; кое ще подпомогне напредъка ви и кое ще постави пречки пред него. Но, уви, човешките същества са такива специфични създания, че с всички сили практикуват онова, което е неправилно и дори с още по-големи сили избягват правилното. Вътре в собственото си съзнание ние до един знаем кое е вярно и кое грешно. При все това, колко грешки, колко грехове сме извършили всички. Така че трябва да бъдем практични. Да избягваме онова, което е лошо, което е неправилно, и да практикуваме доброто.

Има практически начини да подобрите живота си. Единият, който е особено препоръчителен за тези, които търсят духовно просветление, е да променят енергията, която въвеждат в тялото си. Защото тялото е система и се нуждае от някои външни енергии, за да се поддържа – например храна, вода, въздух, мисли, толкова много неща! Колко дълго можете да оцелеете без храна?

Отговор: Месец и половина.

Свами Тиртха: Правилно. Около четиридесет дни преди тялото да започне да консумира собствената си тъкан. Така че, дами, внимавайте! Отслабването не е най-висшата цел в живота. А колко дълго можете да оцелеете без вода?

Отговор: Три дни.

Свами Тиртха: Е, камилата може да оцелее седмица-две, но тъй или инак периодът е много по-кратък. Ами без въздух? Няколко минути. Пък колко много внимание отделяме на храната, на яденето, на това или онова, а колко малко внимание отдаваме на дишането си. Вие знаете толкова много за йога, така че концентрирайте се върху дъха. Защо? Защото ако можете да контролирате дишането си, можете да контролирате и ума си.

И така, практическата страна е, че се стремим да поканим най-добрите енергии в своята система. Затова за йогите се препоръчва да приемат храна, която е ахимса, несвързана с насилие. Също така, трябва да подбираме мислите и впечатленията, които усвояваме. Толкова за практическата страна – бъдете чисти същества и отразявайте тази чистота.

Интелектуалната страна е да търсим абсолютната истина. В едно от най-важните свещени писания на индийската традиция, „Веданта Сутра”, се споменава, че истинският човешки живот започва когато започнем да питаме за душата. Отначало това е интелектуално търсене – кое е истинско, кое е лъжовно – ала по-късно прераства в божествено търсене.

И третото е мистичната страна. О, това е интересно, нали? Ако нещо е тайно, ако нещо е мистично, то ни е много интересно. Веднъж организирахме лекция със заглавие „Тайните учения”. Дойдоха двойно повече хора от обикновено. Всички ние търсим тайните, търсим мистичното преживяване.

Но веднъж имаше една много хубава история – един практикуващ запита своя гуру за практичната и мистичната страна на живота. Той по професия се занимаваше с продажби и попита: “Свамиджи, бихте ли ми обяснили моля как става така, че бизнесът е успешен? Как в крайна сметка хората купуват моите продукти?” Тогава той отвърна: “Това си има практична и мистична страна.” Всички наостриха уши: „Сега ще чуем тайните на мистичната страна.” И така, свамиджи каза: “Практичното е, че се молиш и медитираш. А мистичното – че хората ще купуват.” Толкова за практичната и мистичната страна. Ако нашата практика е мистиката, тогава мистиката ни ще е съвсем практична.

 

 



focus

A tökéletességhez vezető ösvény gyakorlati, szellemi és misztikus ösvény. Hogy melyik a gyakorlati oldala? A gyakorlati oldal az, hogy megérted, mi a helyes és mi a helytelen, mi segít a fejlődésedben és mi jelent akadályt a fejlődésben. De sajnos az emberek olyan különleges teremtmények, hogy teljes erőből azt gyakorolják, ami helytelen, s még nagyobb erővel kerülik el azt, ami helyes. Lelkünk legmélyén mindannyian tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz. Ennek ellenére, mennyi hibát, mennyi bűnt követtetek, követtünk mindannyian el? Tehát gyakorlatiasnak kell lennünk. El kell kerülnünk azt, ami rossz, ami helytelen és gyakorolnunk kell a jót.

Az életünk jobbá tételének vannak gyakorlati módjai. Az egyik – ami nagyon ajánlatos azok számára, akik a belső megvilágosodást keresik – hogy megváltoztatjuk, hogy milyen energiát viszünk be a testünkbe. Mivelhogy a test egy rendszer, aminek külső energiára van szüksége a fenntartásához: mint például ételre, vízre, levegőre gondolatokra, annyi mindenre. Mennyi ideig tudunk étel nélkül élni?

Válasz: Másfél hónapig.

Szvámi Tírtha: Helyes. Körülbelül negyven napig, amíg a test el nem kezdi lebontani saját szöveteit. Tehát, hölgyek, figyelem! A fogyás nem az élet végső célja. Menyi ideig tud az ember víz nélkül meglenni?

Válasz: Három napig.

Szvámi Tírtha: Nos, egy teve mondjuk egy vagy két hétig, de az ember sokkal kevesebb ideig, ugye? És levegő nélkül? Pár percig. Mekkora figyelmet szentelünk az ételnek és az evésnek, ennek, meg amannak, és mennyire figyelünk oda a légzésünkre? Annyi mindent tudtok a jógáról, tehát koncentráljatok a levegőre! Miért? Ha az ember a légzését szabályozni tudja, akkor az elméjét is tudja uralni.

Tehát a gyakorlati dolog az, hogy megpróbáljuk a legjobb energiákat meginvitálni.a szervezetünkbe. Ezért a jógiknak ajánlatos olyan ételt fogyasztaniuk, ami ahimsa, “erőszak mentes” étel. És ugyanígy meg kell válogatnunk a gondolatokat és a benyomásokat, amiket magunkévá teszünk. Mindez a gyakorlati részre vonatkozik – légy tiszta lény, és tükrözd ezt a tisztaságot!

A szellemi oldal: kutasd az abszolút igazságot! Az egyik legfontosabb indiai szentírásban a Védánta szútrában az áll, hogy az ember valódi élete akkor kezdődik, amikor elkezd a lélekről tudakozódni. Először ez egy intellektuális kutatás – mi az igazság, mi az, ami nem valódi, mi a hamis – de ez később átalakul istenkereséssé.

A harmadik pedig a misztikus rész. Hú, ez érdekes, ugye? Ha valami titkos, ha valami misztikus, az nagyon érdekes a számunkra. Egyszer azzal a címmel szerveztünk egy előadást, hogy “Titkos tanítások”. Kétszer annyian vettek részt, mint általában.Mindannyian a titkokat és misztikus tapasztalásokat keressük.

De egyszer volt egy nagyon kedves történet – egy bhakta, egy gyakorló az élet gyakorlati és misztikus oldaláról tudakozódott egy gurutól. Ügynökként dolgozott, tehát ezt kérdezte: “Szvámidzsi, elmagyaráznád nekem, kérlek, hogy hogyan lesz egy üzlet sikeres? Hogy van az, hogy az emberek végül megveszik a termékeimet?”A guru ezt válaszolta: “Van egy gyakorlati és egy misztikus oldala is ennek.” Mindenki nagyon kezdett figyelni: ‘Na, most fogjuk hallani a misztikus oldal titkait.’ A szvámidzsi ekként válaszolt: A gyakorlati oldal az, hogy imádkozol és meditálsz; a misztikus pedig az, hogy az emberek meg vásárolni fognak.” Ennyit a gyakorlati és a misztikus oldalról. Ha gyakorlod a misztikát, akkor a misztikád nagyon gyakorlatias lesz.



focus

The path to perfection is a practical, an intellectual and a mystic path. So what is the practical side? The practical side is that you understand what is proper and what is improper; what will help your progress and what will give you obstacles in your progress. But unfortunately human beings are such special creatures that they practice with all their power what is improper and with even more power they avoid what is proper. In our inner consciousness we all know what is right and what is wrong. Still, how many mistakes, how many sins you and we all have committed? So we should be practical. We should avoid what is bad, what is wrong and we should practice the good.

There are practical ways to improve your lifestyle. One is – which is very much recommended to those who search inner enlightenment – change of energy input into your body. Because the body is a system and it needs some external energies to maintain – like food, water, air, thoughts, so many things! How long can you survive without food?

Answer: One and a half months.

Swami Tirtha: Correct. About forty days until the body starts to consume its own tissues. So, ladies, beware! Losing weight is not the ultimate goal of life. How long you can maintain your integrity without water?

Answer: Three days.

Swami Tirtha: Well, a camel can survive let’s say one week or two weeks – but much shorter period, right? And what about air? Few minutes. How much attention we give to food and eating and this and that and how much attention we give to our breathing? You know so much about yoga, so focus on the air! Why? If you control your breathing, you can control your mind.

So, the practical thing is that we try to invite the best energies to our structure. Therefore it is recommended for the yogis to take such food that is ahimsa, non-violent food. And also we have to select the thoughts and impressions that we acquire. This is about the practical side – be a pure being and reflect this purity.

The intellectual side is: search for the absolute truth. In one of the most important scriptures of the Indian tradition, Vedanta Sutra, it is mentioned that real human life begins when we start to inquire about the soul. First this is an intellectual search – what is the truth, what is fake, what is false – but later on it evolves into a divine search.

And the third one is the mystic part. Ah, that’s interesting, ha? If something is a secret, if something is mystical, it is very interesting for us. Once we organized a lecture with the title “Secret teachings”. Twice as much people came than usual. We are all searching for the secrets and mystic experience.

But once there was a very nice story – one devotee, one practitioner inquired from a guru about the practical and the mystical side of life. His profession was a salesman. So he asked: “Swamiji, can you please explain me how is it that a business is successful? How is it that finally people will buy my products?” Then he said: “There is a practical and a mystical side of this.” Everybody became very inquisitive: ‘Now we shall hear the secrets of the mystic side!’ So, the swamiji answered: “The practical is that you pray and meditate. And the mystical – that people will buy.” So, that much about the practical and the mystical side. If our practice is the mystics, then your mystics will be very practical.

 



parikshit

Neli kérdése: Szeretnék visszatérni a tegnapi kérdésem első feléhez. Vannak-e provokatív kérdések, és fontoljuk-e meg, mielőtt kérdezünk, hogy a kérdés provokatív-e vagy esetleg kellemetlen?

Szvámí Tírtha: Igen. Bhaktivinód Thákur azt mondja: “Minden kérdés jó.” De akkor valódi egy kérdés, ha tényleg akarjuk hallani a választ. Tehát ha valaki csak a kérdezés kedvéért kérdez, de nincs meg benne a vágy a megértésre, az odafigyelésre, akkor az nem ér semmit. Senki sem tud egy olyan kérdést megválaszolni, ahol nincs meg a szándék az odafigyelésre. Tehát, ez az ami szerintem provokatív – amikor nincs meg a hajlandóság arra hogy odafigyeljünk a válaszra. És nem azt mondom, hogy el kell fogadni a választ, csak figyelmesen meg kell hallgatni azt.

És tudjátok, néha a témának és a hangulatnak van egy sajátságos rezgése. És esetleg ezt a rezgést szakítjuk meg valami nem odaillővel – na, ezt kell megfontolnunk. Ha a kérdésünk, vagy ha egy új téma emeli a hangulatot – akkor az odaillő. De ha megzavarnánk ezt a hangulatot, akkor lehetséges, hogy inkább máskor kell feltennünk azt a kérdést. De minden kérdés jó, mert a Bhágavatamban ez áll: “Ó, szádhuk, helyesen kérdeztetek, mert kérdésetek az emberiség sorsát érinti.” Tehát nincsenek rossz kérdések. Kielégítő ez a válasz?

Neli: Bennem ott van ez a félelem, hogy vajon kérdezzek-e. Nem azért kérdezek, mert érdekes akarok lenni, hanem azért, mert akarom tudni az igazságot.

Szvámí Tírtha: Nagyon jó. Ez a lényeg. Az igazságról kell tudakozódnunk. Hiszen, ez az értelme a kérdésnek. A mi köreinkben, a szangánkban, három alapelv van – a leckéről most nem beszélve. Mert a lecke, tudjátok, az az alkalom, amikor próbáljuk szolgálni az igazságot, szolgálni a sásztrákat és ezt az egész hangulatot. Tehát ez a társulásnak az egyik sajátos formája. De általánosságban három alapelv van: nincsenek tabuk, bármit meg lehet kérdezni, bármiről tudakozódhatsz, és nyíltan meg lehet beszélni a dolgokat. Ez abban az értelemben nyílt, hogy a komoly és tiszta tudakozódásnak helye van. Ez a három jog bármelyik résztvevőt megilleti. De a jogok mellett vannak követelmények is. Ha van három jog, akkor van három követelmény is. Meg kell adnunk a szükséges tiszteletet a témának és a partnereknek, a tudakozódásnak pozitívnak kell lennie – ez azt jelenti, hogy nincsenek vég nélküli és haszontalan kérdések – a harmadik pedig az, amit már említettem – hajlandóság a válasz elfogadására. Tegnap arról beszéltünk, hogy hogyan lehet fenntartani és erősíteni a csoport egységét. Ez a hat mód van rá. Tartsd észben és alkalmazd ezt a három követelményt, és akkor élhetsz a jogaiddal is! Add meg a tiszteletet, ne legyen vég nélküli és haszontalan fecsegés, és állj készen arra, hogy elfogadd a választ! Akkor mindent megkérdezhetünk, mert nincsenek tabuk és nagyon nyíltan tudunk megbeszélni dolgokat. Ez a titok: a három jogotok és a három követelmény. Ha egy csoport, az emberek bármelyik csoportja teljesíteni tudja ezeket a követelményeket, az tökéletes. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek konfliktusok vagy megoldandó problémák, de meg fogjátok tudni oldani őket.

Tehát, kérem, hogy alkalmazzátok ezt és nagyon szépen köszönöm a kérdést. Törvények nélkül, követelmények nélkül nincsenek jogok sem. Tehát, ha nem állsz készen a válasz elfogadására, ha nem állsz készen a közreműködésre, akkor nincsen meg a jogod arra, hogy bármit is megkérdezz. Lásd a teljes képet! Jó? Azt hiszen, ez így van rendjén. Ha élvezni akarom a jogaimat, valamit adnom is kell.

 



parikshit

Question of Neli: I want to return to the first part of my question from yesterday. Are there provocative questions, and should we consider before asking if the question is provocative or inconvenient?

Swami Tirtha: Yes. Bhaktivinoda Thakur says: “All questions are good.” But a real question contains the desire to listen. So, if somebody asks for the sake of asking, but without the desire to understand and to listen to, then it’s useless. Nobody can answer such question where there is no willingness to listen. So, this is what I consider provocative – when there is no willingness to listen to the answer. And I don’t say to accept the answer, just to listen to it.

And you know, sometimes the topics and the mood come to a certain vibration. And if we enter that vibration with something unfit – this is what we have to consider. If our question, or if a new topic will enhance the mood – then it’s very appropriate. But if we disturb the mood, then maybe next time we can put that question. But all questions are good, because this is what is mentioned in the “Bhagavatam”: “O, sadhus you have asked properly, because you questions concern the fate of humanity.” So, there are no bad questions. Does this answer satisfy you?

Neli: For me this apprehension stays, whether I should ask. I am not asking to be interesting, but I want to know the truth.

Swami Tirtha: Fine, this is the point. We have to inquire about the truth. Of course, this is the point of a question. In our circles, in our sanga there are three basic principles – beyond the lecture. Because the lecture is, you know, there we try to serve the truth, serve the shastras and serve this whole mood. So, this is one specific association. But generally there are three principles: there are no taboos, you can ask, inquire about anything, and there is open discussion. That means open in such a sense – sincere and pure inquiries. These are the three rights of any participant. But with the rights there are some requirements as well. If you have three rights, there are three requirements also. That we have to give the necessary respect to the topic and to the partners, there should be positive inquiries – that means no endless and useless questions – and the third one is what I mentioned – the willingness to accept the answer. Yesterday we discussed something: “How to maintain and enhance the purity and the unity of the group?” These are the six methods. Maintain and apply these three requirements and then you can use your three rights. Give respect, no endless and useless talks, and be ready to accept the answer. Then we can ask anything, because there are no taboos and we can have a very open discussion. This is the secret: your three rights and your three requirements. If a group, any group of human beings can accomplish these requirements, it’s just perfect. It doesn’t mean that you have no conflicts or problems to solve, but you will be able to solve them.

So, please apply that and thank you very much for this question. Without laws, without requirements, there are no rights. So, if you are not ready to accept the answer, if you are not ready to contribute, then you don’t have the rights to ask anything. Take the complete picture, right. I think that is normal. In order to enjoy my rights, I have to contribute with something.



parikshit

Вопрос Нели: Я бы хотела вернуться к первой части моего вопроса со вчерашнего дня. Существуют ли провокационные вопросы и надо ли обдумывать, прежде чем задать какой-то вопрос – не провокационный или неудобный ли он?

Свами Тиртха: Да. Бхактивинода Тхакура говорит: “Все вопросы хороши.” Но настоящий вопрос содержит желание услышать ответа. Так что, если кто-то спрашивает только лишь бы спрашивать, но без желания выслушать ответа, тогда это бессмысленно. Никто не может ответить на такой вопрос, в котором отсутствует готовность услышать ответа. Это я считаю провокационным – когда ты не готов выслушать ответа. И не говорю принять ответ, просто его выслушать.

А знаете, иногда тема и настроение достигают определенной вибрации. И как не вторгаться в эту вибрацию чем-то неуместным – это то, что надо обдумывать. Если наш вопрос и новая тема добавят к настроению, то это вполне кстати. Но если смущаем настроение, тогда может быть сможем задать свой вопрос в следующий раз. Все вопросы однако хороши, так как именно это упоменается в „Бхагаватам”: “O светые, вы спрашиваете правильно, потому что ваши вопросы касаются судьбы человечества.” Так что нет плохих вопросов. Этот ответ удовлетворяет ли тебя?

Нели: Для меня остается опасение надо ли спрашивать. Я не спрашиваю, чтобы показывать себя, а хочу узнать истину.

Свами Тиртха: Хорошо, именно это и важно. Надо спрашивать ради истины. Ведь в этом смысл вопроса! В наших кругах, в нашей сангхе, существувует три основных принципа – вне лекции. Потому что на лекции мы стремимся служить истине, служить шастрам, служить всему этому настроению. Так что это есть специфический тип общения. Но в общем есть три принципа: нет табу, можете спрашивать обо всем и есть открытая дискуссия. Открытая в смысле искренных и чистых вопросов. Эти три права – для каждого участника. Но с правами идут и некоторые требования. Раз имеете три права, есть и три требования. Надо отдавать нужное уважение теме и участникам; вопросы должны быть позитивными – это означает, чтоб не было бесконечных и бесполезных вопросов – и третье то, что я упоменул: готовность принятия ответа. Вчера мы разговаривали о том как поддерживать и увеличивать чистоту и единство группы. Эти шесть методов. Придерживайтесь к этим трем требованиям и тогда можете использовать свои три права. Уважайте друг друга, без бесконечных и бесполезных разговоров, и будьте готовыми принять ответ. Тогда можем спрашивать обо всем, потому что нет табу и можем иметь совсем открытые дискуссии. В этом тайна – в трех правах и трех требованиях. Если любая группа человеческих существ выполнит эти три требования, лучше этого не бывает. Это не означает, что не будете иметь конфликты или проблемы, но сможете их разрешать.

Поэтому, прошу вас, применяйте это, и я очень благодарю тебя за вопрос. Без законов, без требований, нет прав. Так что если вы не готовы принять ответ, если не готовы способствовать, не имеете права просить ничего. Картина должна быть полной, верно? Думаю, что это нормально. Чтобы радоваться своим правам, надо чтоб и я имел какой-то вклад.