Sharanagati

“For a person established in self-realization everything is the same – be it a stone or gold.”[1] Do you have that power? There are two ways to achieve it. One is when you will see gold like stone. The other is when you see stone like gold. The first one is for the yogis – they should be renounced like anything and see gold as stone, insignificant. The second one, when you see even the stone as gold, is for the lovers. By love your vision will be distorted. Fortunately. What does it mean? That if you have this divine vision, divine inspiration, even the most common, insignificant thing will become very precious, because it will remind you of the original. If you have one piece of gold, it is very precious for you. But if everything is golden around you, it loses the value. Then you might see something wooden or made of stone and then this becomes very precious, because this is unique.

But we should be very careful. You know, to make the deity, the form of God from precious metal – this is very proper. When they installed the Pancha Tattva deities in Mayapur, they collected some huge tons of precious metals. And usually the taps we have are either plastic or of base metals. This is normal. But when you start to have your taps made of gold and your deities made of plastic, that’s a mistake. I see that you don’t believe me, but it did happen. So, better we keep the gold not in the bathroom, but on the altar. Because most probably you are not on the platform to see gold and stone as the same.

Do you have any questions? Yes, please.

Question of Sarvabhauma: If I am not mistaken, in the next verse it is said that if you can see friends and enemies with equal mind, then you are even more advanced. So, the question is why relationships with other people are so difficult, that a person is considered more advanced if he is able to relate properly?

Tirtha Maharaj: Ah, it’s very easy – stones don’t speak back. Therefore it is very easy to be good friend with stones. But with the wife…? She speaks! Sometimes she is satisfied, other times… more satisfied. So, human beings reflect, therefore it is more difficult to harmonize the situation. If we make a mistake with a stone – no feedback. Maximum you hit your head, right? But if we make a mistake with a human being, or any other living entity, there is a feedback. Not only that he or she will revolt, but you will have some emotional tension. The greatest happiness is derived from human company and the greatest troubles are caused by human company.

But as with the previous verse we agreed that there is a solution by two ways how to see the equality between stones and gold – one is that you see everything as stone and the other is that you see everything as gold – in the same way in human relationships, how to see the equality between friends and enemies there are two ways. One way is that you see everybody as an enemy. It’s a very sad world! The other is to see everybody as a friend. And according to my small limited understanding, this latter one is the devotional way, the spiritual way.

So, this is one way to eliminate dualities – see only the good, take only the good. Because the world, the environment depends on your capacity to take. If Krishna would consider all the mistakes of human beings, I think He has all the rights and all the reasons to consider everybody as an enemy, or fallen, sinful. But what was the vision of Chaitanya Mahaprabhu? A little different. He was not checking your list of pros and cons. He said: “Everybody would come and join under the banners of the holy name!” So, a yogi, or a real mystic, has this power – to have equal vision. And we should not be such misers to see only the bad in others, even if it is there. It’s not our business. Our business is to see the good, the prospect, the future. Such positive expectations can help the other to improve. So don’t be so miser to have this equal vision on the low adjustment. Be very generous to have the equal vision on the highest adjustment. Then you are a real yogi, then you are a real mystic.

Krishna says somewhere else that ‘an accomplished person will see everybody as a friend, he will love everybody and everybody will love him’[2]. Which is, I say, very difficult to accomplish.  The first quality, to love everybody, even if someone has this quality, the other part – that everybody should have very positive feelings towards him – not always happens.

Anyway, to summarize: our attitude and our relationship to people depend on our spiritual elevation. The higher level you have reached the better contacts you will have. So this is one signal, one measurement. I know some people, whom everybody likes.

(to be continued)

[1] Bhagavad Gita, 6.8

[2] Bhagavad Gita 5.7

“За онзи, който е установен в себереализацята, всичко е еднакво – било то камък или злато.”[1] Вие имате ли такава сила? Има два начина да постигнете това. Единият е да гледате на златото като на камък. Другият е да виждате камъка като злато. Първият е за йогите, те трябва да се много отречени и да гледат на златото като на камък – толкова незначително. А вторият, когато виждате дори камъка като злато, е за тези, които обичат. Любовта ще изкриви виждането ви. За щастие. Какво означава това? Че ако имате тази божествена визия, това божествено вдъхновение, дори най-обикновеното, незначително нещо ще стане безценно, защото ще ви напомня за оригинала. Ако имате късче злато, то е много ценно за вас. Но ако всичко наоколо ви е от злато, то губи стойността си. Тогава, като се натъкнете на нещо дървено или каменно, то става ценно, понеже е уникално.

Обаче трябва да сме много внимателни. Знаете, да се правят мурти, форми на Бог, от скъпоценни метали е напълно подобаващо. Когато поставиха божествата Панча Таттва в Маяпур, събраха тонове скъпоценни метали. А обичайно кранчетата на чешмите, които имаме, са или от пластмаса, или от обикновени метали. Това е нормално. Но когато започнете да си правите кранчетата от злато, а муртите от пластмаса, това е грешка. Виждам, че не ми вярвате, но това наистина се е случвало. По-добре златото да не е в банята, а на олтара. Защото най-вероятно не сте на нивото да гледате на златото и камъка по еднакъв начин.

Имате ли някакви въпроси? Да, моля?

Въпрос на Сарвабхаума: Ако не греша, в следващия текст се казва, че ако можеш да гледаш на приятели и врагове с еднакъв ум, си дори още по-напреднал. Въпросът е защо взаимоотношенията с другите хора са толкова трудни, та човек се счита за по-напреднал ако е способен да общува подобаващо?

Тиртха Махарадж: О, много е просто – камъните не отговарят. Затова е много лесно да си добър приятел с камъните. Обаче със съпругата…? Тя говори! Понякога е доволна, друг път… още по-доволна. Така че човешките същества отвръщат, затова е по-трудно да се хармонизира ситуацията. Ако направиш грешка спрямо някой камък, ответ няма. Най-много да си удариш главата, нали? Но ако допуснеш грешка спрямо човек или каквото и да било друго живо същество, ответ ще има. Не само те ще възроптаят, но и самият ти ще чувстваш някакво емоционално напрежение. Най-голямото щастие извличаме в общуването с хората, но и най-големите проблеми възникват в общуването с хората.

Ала както за предишния стих говорихме, че има решение как по два начина да съзерцаващ еднаквостта между камъка и златото – единият е да виждат всичко като каменно, а другият да виждаш всичко като златно – по същия начин и в човешките взаимоотношения има два начина да съзираш еднаквостта между приятели и врагове. Единият е да гледаш на всеки като на враг. Това би бил много тъжен свят! Другият е да виждаш всекиго като приятел. И по моето скромно разбиране, този вторият е духовният начин.

Така че това е единият начин да се елиминира двойствеността – да виждате само доброто, да приемате само доброто. Защото светът, обкръжаващото, зависи от вашата способност да подбирате. Ако Кришна речеше да обърне внимание на всички грешки на човешките същества, мисля, че би имал всички права и всички причини да счита всекиго за враг или за пропаднал грешник. Но какво било виждането на Чайтаня Махапрабху? Малко по-различно. Той не проверявал списъка с предимствата и недостатъците ви; Той казал: “Нека всеки дойде под знамената на святото име!” Така че един йоги, един истински мистик, има тази сила – да гледа по еднакъв начин. И ние не бива да сме такива скъперници да виждаме само лошото у другите, дори и да го има. Това не е наша работа. Нашата работа е да виждаме доброто, перспективата, бъдещето. Такива позитивни очаквания могат да помогнат на другия да се развива. Затова не бъдете толкова свидливи да имате това еднакво виждане според по-ниската преценка. Имайте великодушието да гледате по еднакъв начин според по-високата преценка. Тогава сте истински йоги, тогава сте истински мистици.

На друго място Кришна казва, че „постигналият съвършенство вижда всекиго като приятел; той обича всички и всички го обичат”[2]. Което, казвам ви, е много трудно постижимо. Дори някой да обича всички – едната страна да е налице – не винаги от другата страна ще срещне същото отношение.

Както и да е, да обобщим: нашето отношение и нашите връзки с хората зависят от духовната ни извисеност. Колкото по-високо ниво сте постигнали, толкова по-добри взаимоотношения ще имате. Така че това е един признак, едно мерило. Познавам такива хора, които всички харесват.

(следва продължение)

[1] „Бхагавад Гита”, 6.8

[2] „Бхагавад Гита” 5.7

„Az önmegvalósításban szilárd ember számára minden egyforma – legyen az kő, vagy arany.”¹ Rendelkeztek ezzel a látásmóddal? Két módon lehet elérni. Az egyik az, amikor az aranyt kőnek látjátok; a másik pedig az, amikor a követ aranynak látjátok. Az előző látásmód a jógiké – ők a lemondottaknak a látásával rendelkeznek, és az aranyt kőnek tekintik, jelentéktelennek. A második pedig, amikor még a követ is aranynak látod, a szerelmesek látásmódja, hiszen a szerelem elvakít. Szerencsére. Mit jelent ez? Ha isteni látásmóddal rendelkezel, isteni inspirációval, még a legközönségesebb, legjelentéktelenebb dolog is nagyon becsessé válik, mert az eredetire emlékeztet. Ha egy darab aranyad van, az nagyon becses számodra. Ám ha körülötted minden arany, az veszít az értékéből. Akkor előfordulhat, hogy látsz valami fából vagy kőből készültet, és az nagyon becsessé válik számodra, hiszen egyedi.

Legyünk nagyon óvatosak! Azt tudjátok, hogy az Istenség földi formáját, a múrtit becses fémből elkészíteni nagyon is helyénvaló. Amikor Májápúrban felállították a Panycsa-tattva múrtikat, több tonnányi jó minőségű fémet gyűjtöttek össze. Az általunk használt csapok vagy műanyagból, vagy olcsóbb fémből készülnek – ez így rendben is van. Ám ha a csapokat kezdenénk el aranyból készíttetni, a múrtikat pedig fémből – no, ez hiba volna. Látom, nem hisztek nekem – pedig ez megtörtént eset. Tehát jobb, ha az aranyat nem a fürdőszobában tartjuk, hanem az oltáron. Hiszen valószínű, hogy még nem vagytok azon a síkon, hogy az aranyat és a követ egyenrangúnak lássátok.

Van valami kérdésetek? Tessék!

Szárvabhauma kérdése: Ha nem tévedek, a következő strófában az áll, hogy hogy ha a barátokat és az ellenségeket is egyenlőnek látod, akkor még előrehaladottabb vagy. Tehát a kérdés az, hogy miért annyira nehéz a más emberekkel való viszony, hogy azt az embert, aki megfelelő módon tart kapcsolatot másokkal, még előrehaladottabbnak tekintik?

Tírtha Mahárádzs: Oh, ez nagyon könnyű – a kövek nem beszélnek vissza. Éppen ezért nagyon könnyű jó barátságban lenni a kövekkel. De egy feleséggel…? Ő beszél! Néha elégedett, máskor pedig…még elégedettebb. Tehát az emberi lények tükröt tartanak, ezért sokkal nehezebb harmóniát teremteni velük. Ha hibázunk egy kővel kapcsolatban – nincs visszacsatolás. Maximum beütöd a fejedet, nem igaz? Ám ha egy emberi lény ellen követünk el hibát, vagy más élőlény ellen, van visszacsatolás. Nemcsak fellázad, hanem érzelmi feszültség is keletkezik. A legnagyobb öröm az emberek társaságából fakad, és a legnagyobb bajokat szintén az emberek társasága okozza.

Azonban ahogy az előző strófánál megállapítottuk, kétféle mód létezik arra, hogy a kő és az arany közötti hasonlóságot lássuk – az egyik az, amikor mindent kőnek tekintünk, a másik pedig az, amikor mindent aranynak tekintünk – hasonlóan az emberi kapcsolatokhoz, a barátokhoz és az ellenségekhez való kapcsolatot kétféleképpen közelíthetjük meg. Az egyik szerint mindenkit ellenségnek tekintünk – az egy nagyon szomorú világ. A másik szerint mindenkit barátként kezelünk. Az én szerény megértésem szerint ez utóbbi a bhakták útja, a lelki ösvény.

Ez tehát egyféle mód a kettősségek kiküszöbölésére – csak a jót látni, csak a jót befogadni. Hiszen a világ, a környezetünk abbéli képességünkön múlik, mennyire tudunk befogadni.  Ha Krsna az emberi lények valamennyi hibáját figyelembe venné, úgy vélem, minden joga megvolna arra, hogy mindenkit ellenségnek, elesettnek és bűnösnek tartson. Ám mi volt Csaitanja Maháprabhu szemlélete? Egy kicsit más. Nem a pozitív és negatív tulajdonságok listáját nézte meg, hanem azt mondta: „Jöjjön mindenki, és egyesüljünk a szent név lobogója alatt!” Tehát egy jóginak, vagy egy igazi misztikusnak megvan a képessége – ő egyenlőnek látja a dolgokat. Mi pedig ne legyünk annyira szűkmarkúak, hogy csak a rosszat látjuk meg másokban, még ha az netán ott is van. Az nem a mi dolgunk. A mi dolgunk a jót meglátni, a haladást, a jövőt. Az ilyen pozitív elvárások segítenek másoknak a fejlődésben. Ne legyetek hát annyira szűkmarkúak, hogy az egyenlő látásmód alacsonyabbik szintjét alkalmazzátok. Legyetek inkább nagylelkűek, s a legmagasabb fokon lássatok mindent egyenlőnek! Akkor váltok valódi jógivá, valódi misztikussá.

Krsna azt mondja valahol: „Az elméjén és érzékein uralkodó, odaadással dolgozó tiszta lélek kedvel mindenkit, és mindenki kedveli őt.”² Ezt szerintem nagyon nehéz megvalósítani. Az első feltétel, hogy szeressünk mindenkit – még ha valaki rendelkezik is ezzel a tulajdonsággal, a másik feltétel, hogy mindenki pozitív érzelmekkel viszonyuljon hozzánk, nem teljesül mindig.

Mindenesetre összegzésül: a mi hozzáállásunk, és kapcsolatunk a többi emberhez lelki emelkedettségünk függvénye. Minél magasabb szintet értetek el, annál jobbak a kapcsolataitok. Ez tehát csak egyetlen jel, egyetlen mérték. Ismerek néhány embert, akiket mindenki kedvel.

(folytatása következik)

¹ Bhagavad-gítá 6.8.

² Bhagavad-gítá 5.7.