Sharanagati

Krsna-prijá kérdése: Bizonyos aspektusból, amikor egy anyagi kapcsolatban vagy – habár nem lehet így különválasztani, mert a dolgok keverednek – amikor vannak bizonyos érzéseid, amiknek úgymond radzsaszikus a természete, de ez a fajta érzés megjelenik a bhaktákkal kapcsolatban is. Azt jelenti ez, hogy ezek az érzések átalakultak és elfogadhatóvá váltak más szinten? És toleráljuk ezeket, vagy kerüljük inkább?

Tírtha Mahárádzs: Ha valaki anyagi tulajdonságokat gyakorol rajtad, toleránsnak kell lenned. De ne adj anyagi tulajdonságokat, vagy viselkedést másoknak – azért, hogy ők is megtanulhassanak tolerálni téged. Kicsit nehéz, nem kétség. Mégis mit mond Maháprabhu a Siksástakamban? „Légy alázatosabb egy fűszálnál. Béketűrőbb egy fánál”; ha kiszámoljuk hány milliószor idézték már ezt a verset a vaisnava történelem folyamán nyugaton és keleten, és, hogy csak az esetek kis százalékában gyakorolták, akkor ez az egyenleg egy kissé szomorú. Dolgozzunk hát azon, hogy jobbá tegyük a mérleget. Ne beszélj az alázatosságról, hanem gyakorold!

De Krsna mestere a tulajdonságok megváltoztatásának. Az egyik neve Májin, és ez azt jelenti mágus. És egy mágus az anyagit lelkivé tudja tenni. A vasat pedig arannyá. Ezek nagy csodák, így van? Arra is képes, hogy egy nem hívőt, egy ateistát, hitű emberré változtasson. Mondhatjuk, hogy ez a legnagyobb csoda, ami megtörténik. Így van? De van még egy ennél is nagyobb csoda – amikor egy szádhana-bhakta rága-bhaktává változik. Ez a legnagyobb csoda. És lehet, hogy most nem értitek, nem érzitek ennek a fontosságát, nem látjátok mi ebben olyan nagy szám: bhakta – bhakta. De a különbség óriási.

Maháprabhu tehát egy nagyon magas sztenderdet állított fel. És meg kell próbálnunk gyakorolni.

Krsna-prijá: Lehetséges, hogy ezek az érzések valamilyen módon az egyén kapcsolatát írják le az isteni dolgokkal? Például a féltékenyég.

Tírtha Mahárádzs: Óh, nagyon sokszor. Sokszor. Hány férj lesz féltékeny a feleségére, amikor Krsna színre lép! Helyesen mondtam? Igen, a feleség vonzódik Istenhez, igen. A másik irány: ha a férj elkezd vonzódni Rádháráníhoz – ez is nagy gond. Ezek, mondhatjuk érzelmi ösztönök. Ezért nagyon közel állnak a lélekhez – nem az elméhez – mert bántja az érzelmi egódat, az érzelmi énedet. Máskor láttam, hogy a gyermekek féltékenyek lesznek Istenre a szüleik miatt: hogy túl sok gyakorlatot végeznek. De legtöbbször az történik, hogy amikor belefogsz lelki karrieredbe, különösképp ha fiatal vagy még, a szüleid és barátaid megijednek: „Mi történik az én kedves fiammal? Korábban olyan rendes volt, minden hétvégén szórakozni ment, részegen jött haza, és a lányok után futkározott – ez olyan normális. És most az ásramba futkározik, feltakarít, amit itthon soha nem csinált. A fiam valaki másnak tisztítja a padlót! És már nem is iszik. Nincsenek körülötte lányok. Hogyan lesz belőlem nagymama?!” És sok más problémájuk lesz még. Vigaszt kell nyújtanunk nekik. Az egyik megoldás az volt, amikor az egyik brahmacsárink haza ment, és kérés nélkül nekiállt mosogatni. Megbabonázta az édesanyját. Olyan egyszerű meggyőzni másokat arról, hogy egy jó folyamatot követünk. És ez nem egy intellektuális magyarázat: „Édesanyám, kérlek, hallgass most rám. Ez a folyamat a legjobb, elmondom miért.” Ez így sosem fog működni. Mert a gyakorlati megtapasztalás sokkal több, mint az intellektuális meggyőződés. Ezt kell tehát megmutatnunk másoknak, mert ily módon szolgálhatjuk az embereket, Istent, saját lelki fejlődésünket.

Question of Krishna Priya: In some aspect when you are in a material relation – although it cannot be separated like that because the things are mixed – when you have some feelings which, let’s say, have some rajasic nature, but this type of feelings also appear with the devotees. Does it mean that somehow these feelings get transformed and become acceptable on the other platform? And should they be tolerated or should they be avoided?

Tirtha Maharaj: If somebody exercises even material qualities towards you, you should tolerate. But you don’t give material qualities or behaviour to others – so that they can also take their lesson in tolerating you. It is a little difficult, no doubt. Yet what Mahaprabhu says in “Shikshashtakam”? “Be more humble than a blade of grass. Be tolerant like a tree”; if we calculate how many millions of times this verse was quoted in the history of vaishnavism in the West and in the East and how in very few cases it was practiced, then this balance is a little dissatisfying. So let’s work to make this balance better. Don’t speak about humility but do it!

But Krishna is a master in changing the qualities. One of His names is Mayin and Mayin means magician. And a magician can turn material into spiritual. And He can turn iron into gold. These are big miracles, right? Even He can turn a nonbeliever, an atheist, into a faithful person. We could say that this is the greatest miracle that happens, correct? But there is even one higher miracle – when a sadhana-bhakta turns to be a raga-bhakta. This is the greatest miracle. And maybe now you don’t understand and you don’t feel the importance of this, you don’t see what the great thing is: bhakta – bhakta. But this is a huge difference.

So a very high standard is given by Mahaprabhu. And we should try to practice.

Krishna Priya: Is it possible that these feelings are somehow describing one’s relation with the divinity? For example the jealousy.

Tirtha Maharaj: Ah, many times. Many times. How many husbands start to be jealous of their wives if Krishna appears on the scene! Did I give it correct? Yeah, wife is attracted to the God, yes. The other way round: if the husband starts to be attracted to Radharani – it is also a big problem. These are like emotional instincts we can say. Therefore they are very close to the soul – and not to the mind, to the soul – because it hurts your feeling ego, your emotional self. Other times I have seen that children become jealous of God for their parents: that they practice too much. But in most cases it happens that when you start your spiritual career, especially if you are a young man, then your parents and friends will be in a fright: “What is happening to my dear son?! Before he was so nice, going out every weekend, coming back drunk and running after ladies – it is so normal. And now he is running to the ashram, cleaning the floor, which he has never done in my home. My son cleaning the floor for somebody else! And he is not drinking anymore. No ladies around. How I will become a grandma?!” And many other problems they will have. But we should give some little solace to them. One such solution was when one of our brahmacharis went home and without being asked he started to wash the dishes. His mother was mesmerized. It is so simple to convince others that we are following a good process. And this is not an intellectual explanation: “My mother, please now listen to me. This process is the best, I will explain you how.” It will never work in such a way. Because practical realization is much, much more beyond the intellectual conviction. So this we have to show to others, because in this way we can serve people, in this way we can serve God, in this way we can serve our own spiritual progress.

Question of Shyamasundara: When we recite the Maha-mantra in japa meditation is there a certain correct way, or we are just chanting it?

Tirtha Maharaj: Yes, cry! Cry! This is the proper method. But what did you mean?

Shyamasundara: Well, I mean that I have come across a couple of times on a mention that each mantra is supposed to be chanted and pronounced in a specific way and with a specific rhythm and so on.

Tirtha Maharaj: But this mantra is a maha-mantra, it’s a super mantra. So it is not restricted and even the reflection of that mantra will help. Like you have here some sausages called Sachi. Sausages are not really beneficial in spiritual practices. Still as this is the name of the mother of Lord Chaitanya, sooner or later people who buy or sell, they will be purified. So even the reflection of the holy name will help.

But what is the proper pronunciation of the name Krishna? You know that this is Govinda. Because He is the sweet cowherd who will make us happy. But what is the proper pronunciation of the name Radha? This was the proper pronunciation – when your voice chokes up. When you cannot say. Until you can pronounce your mantra, you are not in ecstasy. When you are in ecstasy, you cannot tell your mantra. Just like Chaitanya Mahaprabhu on the procession of Lord Jagannatha. He was dancing in front of the cart and He was shouting: “Ja ja ga ga du du…” This was all that He could say. This is ecstasy. So, when next time your spiritual master comes and asks: “Have you chanted your rounds?” you say: “No, I was in ecstasy, my dear master!” That is a false excuse.

Once a devotee asked Shrila Prabhupada: “Prabhupada, when I am chanting, I just feel like a blue person appearing to me and it’s such a wonderful feeling!” Prabhupada said: “Go on chanting, it will disappear.”

Real chanting is something very deep.

Въпрос на Шямасундара: Когато произнасяме Маха-мантрата в джапа медитация, има ли някакъв специфичен правилен начин, или просто я повтаряме?

Тиртха Махарадж: Да, плачи! Плачи! Това е правилният метод. Но какво точно имаш предвид?

Шямасундара: Ами, имам предвид, че няколко пъти съм се натъквал на твърдението, че всяка мантра би следвало да се повтаря и произнася по специфичен начин, със специфичен ритъм и т.н.

Тиртха Махарадж: Но тази мантра е маха-мантра, тя е върховна мантра. Така че не е ограничена от правила и дори бледото подобие на тази мантра ще бъде от помощ. Както вие тук имате някакви колбаси „Сачи”. Колбасите не са нещо благотворно за духовния напредък. Обаче, тъй като това е името на майката на Бог Чайтаня, рано или късно хората, които ги купуват или продават, ще бъдат пречистени. Така че дори отражението на святото име помага.

Но кое е правилното произношение на името Кришна? Знаете, че това е Говинда. Защото Той е сладкият пастир, който ще ни донесе щастие. Обаче кое е правилното произношение на името Радха? Това беше правилното произношение – когато гласът пресеква. Когато не можете да го изречете. Докато можете да изричате мантрата си, не сте в екстаз. Когато сте в екстаз, не можете да кажете мантрата си. Както Чайтаня Махапрабху по време на процесията на Бог Джаганнатха. Той танцувал пред колесницата и викал: “Джа джа га га ду ду…” Това било всичко, което успявал да изрече. Това е екстаз. И така, когато следващия път духовният ви учител дойде и попита: “Мантрувате ли си кръговете?” ще кажете: “Не, аз бях в екстаз, скъпи учителю!” Това е фалшиво извинение.

Веднъж един бхакта запитал Шрила Прабхупада: “Прабхупада, когато мантрувам имам чувството, че една синя личност се появява пред мен и усещането е толкова прекрасно!” Прабхупада казал: „Продължавай да мантруваш, ще изчезне.”

Истинското мантруване е нещо много дълбоко.

La fuerza de la masa, la fuerza de la energía  y de la luz  también tienen impacto tanto sobre nuestra fe como la estructura de nuestra fe. En este verso se afirma que debemos desarrollar un tipo determinado de fe correspondiendo a estas cualidades. Cuando alguien es  un tipo claro y luminoso, también será  luminosa su fe. Si algún otro es un tipo enérgico profesará una religión muy activa. Si otro tiene carácter demasiado  pesado,  tendrá a su vez una religión tamasic.  Y si miramos  sobre todo eso desde su aspecto positivo, significa que él está ya fijado.

Ya que hasta las gunas,  hasta todas esas cualidades materiales pueden transformarse en cualidades espirituales. ¿Qué es  tamas  en el sentido espiritual? ¿Qué es la oscuridad?

Yacida: Vipralambha[1].

Tirtha Maharaj: No, he pensado  que era Krishna, el Dios negro, el Señor oscuro. Sea como fuera, se pueden dar distintas interpretaciones. En nivel espiritual alguien que es pesado significará que es una persona estable ya fijado, ya que  rajasic significa principio activo, mientras que sattvic significa buena  intensión enfocada en el perfecto objetivo.

Puesto que hemos aprendido  la existencia de estas tres diferentes cualidades, ya tenemos instrumento para juzgar a la otra gente: “Prabhuji, ¡hoy  tu fe es muy tamasic!” También podéis juzgar de  otra persona: “Pff,¡ él es un  rajasic bhakta!” Nuca debéis hacer este error. Todo aquello no tiene que servir para juzgar a los demás sino para que miréis bien en un espejo.

Recientemente he hablado con un devoto bhakta y él me contó una historia: “Una vez esta  tan  frustrado  que  eché  a una persona una maldición.” Dije: “¡Baba, no está bien echar maldiciones!” ” “Es cierto, pero yo  sin embargo le eché la maldición a que pudiera purificarse de todos los pecados suyos”No pude comentar nada en contra de tal maldición.

Os pido permiso decir algo muy personal: hace un año un fulano me echó una maldición. Me había encaminado en un viaje para llegar aquí en Sofía y apenas había pasado la frontera que el fulano de tal me llamó por teléfono – naturalmente sabía que costaba más caro hablar por teléfono estando en un país extranjero – durante media hora me estaba explicando: “¡Te echaré una  maldición! ¡Nunca podrás dormir tranquilo hasta que no corrijas uno de  tus errores!” Le dije: “¿Se trata de un solo error? O, hoy eres muy misericordioso conmigo.” Y sabéis que el tiempo pasaba, yo estaba durmiendo muy tranquilamente  pero no llegaba a corregir aquel error. Mientras que transcurría el año, con la ayuda de numerosos otros devotos bhakta aquel error se evaporó. ¡Desapareció como un fantasma, como humo! Y cuando volví a encontrar de nuevo al fulano tan glorioso que me había echado una maldición, le dije: “¡Te agradezco por tu maldición! Tú eres bramin y la maldición de un bramin tiene su efecto. Aquel error se ha ido gracias a tu maldición. Y si la maldición de un bramin resulta tan eficaz y fuerte, te pido un favor: ¿me darás tu bendición? ”

Conque cuando echéis una maldición – por supuesto la maldición no es una buena práctica  y por esto cuando estéis andando por las calles de Sofía, no hay que echar maldiciones a vuestro derredor – por lo tanto cuando haga falta echarle a alguien una maldición, echadle la maldición a que llegue a ser y  a que permanezca  puro devoto dedicado. Una maldición semejante pronto se transformará  en bendición. Esto no es una broma. Cuando hace un año había oído aquella maldición pensé: “¡Vaya la maldición! Es algo extraordinario, jamás en mi vida he oído  algo semejante – alguien te echa directamente una maldición por el teléfono.” Antes me había ocurrido tener el sentimiento que  alguien me estaba maldiciendo pero ahora la maldición era evidente y directa. Naturalmente entre tanto he podido darme cuenta que se trataba de una bendición disfrazada. ¡Sin embargo en aquel entonces no veía de ningún modo la solución! Era situación sin salida. ¿Habéis estado en una situación sin salida, sin solución? A veces ocurre. Por lo tanto, puesto que aquella maldición se transformó en bendición, me sentía muy feliz.  A veces las bendiciones acuden disfrazadas. Otras veces acude disfrazada la maldición. Debéis estar satisfechos con lo que os ofrezca un  vaishnava. En esto reside la fuerza de un vaishnava.

Podéis adquirir, podéis desarrollar vuestra fe en acuerdo con vuestra naturaleza. Debemos poner mucha atención en nuestra naturaleza. Entonces, hay que miraros en el espejo y  ya veréis de qué tipo es vuestra fe.

(continues from the previous issue)

The massive power, the energetic power and the light power also have some influence on our faith, on the construction of our faith. And according to this verse it is said that we should develop a certain type of faith, according to these qualities. So if somebody is a light type, he will have a light type of faith. If somebody is an energetic type, he will have a very active religion. And if somebody is very massive, he will have a tamasic religion. But if we take it in a positive sense it means he will be fixed.

Because even the gunas, even these material qualities, can be transferred into spiritual qualities. What is tamas in the spiritual sense? What is darkness?

Yashoda: Vipralambha[1].

Tirtha Maharaj: No, I thought that this is Krishna as a black God, dark Lord. But anyway, you can have different explanations. Then on the spiritual platform massive will mean fixed, rajasic will mean active principle, and sattvic will mean very good intention, focus on the perfect goal.

So, as we have learned that there are these three different qualities, now we have the instrument to judge others: “Prabhuji, your faith is very tamasic today!” Or you can judge another person: “Pff, he is a rajasic bhakta!” Never commit this mistake. This is not for judging others; this is for facing yourself in the mirror.

Just recently I was discussing with a devotee and he told me one story that: “Once I was so frustrated, that I cursed a person.” I said: “Baba! Cursing someone – this is not nice!” “Yes, but I have cursed him so that he should be purified of all his sins.” I did not have any answer to that curse.

But if you allow me to be very personal, one year ago somebody cursed me. When I started to come here, to Sofia, immediately after crossing the border, somebody called me on the phone, of course they know it is more expensive outside, and for half an hour somebody explained me that: “I will curse you! I will curse you that you should never be able to sleep peacefully until you do not correct one of your mistakes.” I said: “Only one mistake?! Ah, you are very merciful today.” And, you know, time was passing by, I was sleeping very peacefully, but I could not correct this mistake. But during the process of this year, with the help of so many other devotees, somehow this heavy mistake was evaporated. Just like a ghost, disappearing like nothing! So, when I met this person after one year who was so glorious to curse me, I told this person: “Thank you for your curse! You are a bramin and the curse of a bramin works. That mistake is gone due to your curse. And as the curse of a bramin is so strong, can you please bless me?”

So, if you curse someone – of course cursing is not a very nice practice, so please, if you go around in Sofia do not curse people here and there – nevertheless, if you have to curse someone, curse him in such a way that he or she should become a very pure devotee. Because such a curse will become a blessing. And this is not a joke. When I heard this curse one year ago I thought: “Wow! This is something unusual; I have never heard that in my life – somebody directly cursing you on the phone.” Before I had the feeling sometimes that maybe somebody is cursing me, but now it was so obvious, so direct. Of course meanwhile I could also feel that this is a blessing in disguise. Yet at that time I could not see, in no way, the solution! There was no exit from the situation. Have you been in such situation when there is no exit, no solution? Sometimes it happens. But as this curse has turned into a blessing, I was very happy. Sometimes blessings come in disguise. Other times curse comes in disguise. But whatever a vaishnava gives to you, you should be satisfied with that. And this is the power of a vaishnava.

You can obtain, you can develop your faith according to your nature. So we should be very careful about what nature we have. And if you look into the mirror you will see what the type of your faith is.

(az előző rész folytatása)

A tömeg erejének, az energia erejének és a világosság erejének is van hatása a hitünkre, a hitünk felépítésére. És ez a vers azt mondja, hogy egy bizonyos fajta hitet kell kifejlesztenünk ezen tulajdonságok szerint. Ha valaki tehát fény típus, fény típusú hite lesz. Ha valaki energikus típus, nagyon aktív lesz a vallása. És ha valaki nagyon masszív, tamaszikus lesz a vallása. Ha azonban pozitív oldalról nézzük, azt jelenti, hogy szilárd lesz.

Mert még a gunák is, még az anyagi tulajdonságok is átalakíthatóak lelki tulajdonságokká. Mi a tamasz lelki értelemben? Mi a sötétség?

Jasódá: Vipralambha[1].

Tírtha Mahárádzs: Nem, arra gondoltam, hogy ez Krsna, mint fekete Isten, sötét Úr. Egyébként lehetnek különböző magyarázatok. És akkor lelki szinten a masszív szilárdat jelent majd, a radzsaszik az aktív elvet jelenti majd, és a szattvik a jó szándékot, a tökéletes célra való koncentrálást.

Ahogy tehát megtanultuk, hogy van ez a három különböző minőség, most már megvan az eszközünk, hogy megítéljünk másokat: „Prabhudzsí, a hited ma olyan tamaszikus!”  Vagy másvalakit így: „Pff, egy radzsaszikus bhakta!” Soha ne kövessétek el ezt a hibát. Nem arra való, hogy másokat megítéljünk, hanem, hogy szembe nézzünk önmagunkkal a tükörben.

Nemrég beszélgettem egy bhaktával, és elmesélt egy történetet: „Egyszer annyira frusztrált voltam, hogy megátkoztam egy személyt.” Azt mondtam: „Bábá! Megátkozni valakit – ez nem szép!” „Igen, de oly módon átkoztam meg, hogy tisztuljon meg minden bűnétől.” Erre az átokra nem volt válaszom.

De ha megengeditek, hogy nagyon személyes legyek, egy éve valaki megátkozott. Amikor Szófiába igyekeztem, ahogy átléptem a határt, valaki felhívott telefonon, és persze tudta, hogy kívül sokkal drágább, és fél órán keresztül ez a valaki azt magyarázta nekem, hogy „Megátkozlak! Megátkozlak, hogy addig ne legyen nyugodt az álmod, amíg ki nem javítod egy hibádat.” Így válaszoltam: „Csak egy hibát?! Óh, ma nagyon kegyes vagy.” És tudjátok, telt-múlt az idő, és nagyon nyugodtan aludtam, de nem tudtam kijavítani ezt a hibát. De ezen év folyamán, sok más bhakta segítségével, valahogy ez a súlyos hiba elillant. Mint egy szellem, semmivé vált! Szóval, mikor egy év után találkoztam ezzel a személlyel, aki olyan dicsőséges volt, hogy megátkozott, azt mondtam neki: „Köszönöm az átkod! Bráhmin vagy, és a bráhminok átka működik. Az átok hatására eltűnt ez a hiba. És mivel egy bráhmin átka oly erős, megáldanál kérlek?”

Ha tehát megátkoztok valakit – persze az átok nem egy szép gyakorlat, ha tehát sétáltok Szófia szerte, ne átkozzatok meg embereket itt-ott – azonban ha valakit meg kell átkoznotok, tegyétek ezt oly módon, hogy az illető tiszta bhaktává válhasson. Mert az ilyen átok áldássá válik. És ez nem vicc. Amikor egy évvel ez előtt hallottam ezt az átkot, azt gondoltam: „Uh! Ez valami szokatlan; ezt még sosem hallottam – valaki direktben megátkoz a telefonban.” Korábban volt már olyan érzésem, hogy valaki talán átkoz engem, de ez alkalommal teljesen egyértelmű volt, direkt. Persze ugyanakkor éreztem, hogy ez álruhás áldás. Mégis, akkor semmi módon nem láttam a megoldást! Nem volt kiút a helyzetből. Voltatok már olyan helyzetben, amikor nincs kiút, nincs megoldás? Néha megesik. De amikor az átok áldássá vált, nagyon örültem. Néha az áldás álruhában érkezik. Máskor az átok jön álruhában. De bármit is ad neked egy vaisnava, légy vele elégedett. Ilyen egy vaisnava ereje.

Természeted szerint éred el, fejleszted ki hitedet. Legyünk hát nagyon óvatosak azzal, hogy milyen a természetünk. És ha tükörbe nézel, látni fogod milyen típusú a hited.

(продължава от предишния брой)

Силата на масата, силата на енергията и силата на светлината също оказват влияние и върху вярата ни, върху структурата на вярата ни. Според този стих се казва, че ние трябва да развием определен тип вяра, съответстваща на тези качества. Ако някой е светъл тип, той ще има светла по вид вяра. Ако някой е енергичен тип, ще изповядва много активна религия. А ако някой е твърде тежък, ще има тамастична религия. Но ако погледнем това от положителната страна, означава, че ще бъде установен.

Защото дори гуните, дори тези материални качества, могат да бъдат превърнати в духовни качества. Какво е тамас в духовен смисъл? Какво е тъмнината?

Яшода: Випраламбха[1].

Тиртха Махарадж: Не, аз мислех, че е Кришна, черният Бог, тъмният Господар. Но както и да е, можете да дадете различни тълкувания. На духовно ниво тежък би означавало стабилен, раджастичен ще означава активният принцип, а саттвичен ще означава много добро намерение, фокус върху съвършена цел.

И така, след като научихме, че съществуват тези три различни качества, вече имаме инструмент, с който да съдим другите: “Прабхуджи, вярата ти днес е много тамастична!” Или можете да отсъдите за някой друг: “Пф, той е раджастичен бхакта!” Никога не правете тази грешка. Това не служи, за да съдите другите, а за да погледнете себе си в огледалото.

Наскоро разговарях с един преданоотдаден и той ми разказа: “Веднъж бях толкова разочарован, че проклех един човек.” Отвърнах: “Баба! Не е хубаво да се кълне!” “Да, но аз го проклех да може да се пречисти от всичките си грехове.” Не можех да кажа нищо срещу такова проклятие.

Ако ми позволите да разкажа нещо лично, преди година един човек ме прокле. Бях тръгнал да пътувам за насам, към София, и веднага щом пресякох границата този човек ми се обади по телефона – естествено, знаят, че е по-скъпо в чужбина –  и в продължение на половин час ми обясняваше: “Ще те прокълна! Ще те прокълна никога да не можеш да спиш спокойно, докато не поправиш една от своите грешки.” Казах: “Само една грешка ли?! О, много си милостив днес.” И знаете ли, времето минаваше, аз си спях съвсем спокойно, но не можех да поправя тази грешка. Ала докато минаваше тази година, с помощта на много други бхакти, по някакъв начин тази грешка се изпари. Като призрак, изчезна яко дим! И когато срещнах след една година човека, който беше толкова славен да ме прокълне, му казах: “Благодаря ти за твоето проклятие! Ти си брамин, а проклятието на брамина действа. Тази грешка си отиде благодарение на твоето проклятие. А щом проклятието на един брамин е толкова силно, моля те, ще ме благословиш ли?”

Така че ако проклинате някого – разбира се, кълненето не е хубава практика, затова моля ви, като вървите из София, недейте да кълнете хората наляво-надясно – при все това, ако се налага да прокълнете някого, прокълнете го да стане чист преданоотдаден. Защото подобно проклятие ще се превърне в благословия. И това не е шега. Когато чух това проклятие преди една година си помислих: “Леле! Това е нещо необикновено, никога не съм чувал подобно нещо в живота си – някой директно да те прокълне по телефона.” Преди понякога може и да съм имал усещането, че някой ме проклетисва, но сега беше толкова очевидно, толкова директно. Разбира се, междувременно успях да доловя, че това е предрешена благословия. Обаче по онова време не виждах по никакъв начин решението! Нямаше изход от ситуацията. Били ли сте в такава ситуация, когато няма изход, няма решение? Понякога се случва. Но понеже това проклятие се превърна в благословия, аз бях много щастлив. Понякога благословиите идват прикрити. Друг път проклятието идва прикрито. Но каквото и да ви даде някой ваишнава, трябва да сте доволни от него. В това е силата на ваишнавата.

Можете да придобиете, да развиете вярата си в съответствие със своята природа. Затова трябва да сме много внимателни каква природа имаме. И ако се погледнете в огледалото, ще видите какъв тип е вярата ви.

Kirtan, 2014

Podcast: Download

Въпрос: Материалният и духовният просперитет не трябва ли да вървят заедно? Не е ли необходимо?

Тиртха Махарадж: Може и да си мислим, че е необходимо, обаче понякога не се случва.

Въпрос: Но защо?

Тиртха Махарадж: За наше добро. Някога имало един младеж, който бил поклонник на Лакшми Деви – Лакшми е богинята на сполуката. Той я обожавал много дълбоко от сърце и винаги поднасял най-красивите цветя и най-прекрасните молитви, за да я възхвалява. Не получавал нито внимание, нито отговор. Продължавал така с години без какъвто и да било ответ от страна на богинята. Накрая се отказал и заживял обикновен живот. Обаче бил добър човек и когато остарял – отново в един параклис, в един храм на Лакшми Деви – той си спомнил своето поклонничество. Пак повторил молитвите си и Лакшми Деви изведнъж се появила пред него. Лакшми Деви попитала: “Какво мога да сторя за теб, скъпи мой?” Той казал: “Сега?! Ти дойде твърде късно. Вече съм старец; гладувах цял живот! Обожавах те, докато бях млад, а ти не дойде! Защо? Как може да си толкова жестока?!” Тогава Лакшми Деви казала: “Мой скъпи синко, това беше за твое добро. По онова време ти беше изпълнен с материални желания. Ако бях удовлетворила материалните ти желания, нямаше да се срещнем сега.”

Така че понякога може и да си мислите, че е провал да изгубите нещо, но всъщност то е за ваше добро. Ако сте изгубили парите си, не сте изгубили нищо. Запомнете това! Ако сте изгубили здравето си, нещо сте изгубили. Но ако сте изгубили чистотата на сърцето си и добрия си характер, тогава сте изгубили всичко. Ако сте изгубили нравствеността си, така да се каже…

Някой: Не бих казал, че нравствеността е строго дефинирана.

Тиртха Махарадж: За нас е.

Някой: Тя е нещо като закона.

Тиртха Махарадж: Да, от един момент нататък.

Някой: И вие също се възхищавахте на онази българска поговорка, че законът е като врата в полето.

Тиртха Махарадж: Да, но това е Божествен Закон. Малко по-различно е.