Sharanagati

Dámódar kérdése: Mielőtt Isten megjelenne a Földön évekig tart a készülődés időszaka. Elmondanál néhány jelet, mely Csaitanja Maháprabhu megjelenését mutatja? És nem csak jeleket, de személyeket is.

Tírtha Mahárádzs: Vannak jó és rossz előjelek. A Kali-jugában a rossz előjelek vannak többségben. A jó előjel igen kevés. De azért van néhány jó előjel is. Például ha reggel kisétálsz az ajtódon és meglátsz egy banánfát – az egy nagyon pozitív jel. Kicsit nehéz Szófiában. Vagy ha például teheneket látsz – az is egy jó jel. Ez már könnyebb, különösképp faluhelyen. És sok más jel, ómen van még, ami kedvező vagy kedvezőtlen. Az időnek megvan ez a degradáló tendenciája. És ahogy a korok lefelé haladnak, a kegy szintje emelkedik. Amikor tehát a legelesettebb helyzetet látod, a legelesettebb körülményeket, az úgymond a legjobb ómen, a legjobb jel, Isten meginvitálására.

És azt mondják Csaitanja Maháprabhu megjelenése előtt az emberek nagyon romlott életet éltek – a pénzüket állatviadalokra vesztegették, megtörték az erkölcsi törvényeket, alacsony szintű vallásos és ál-vallásos gyakorlatokat folytattak, mint a Káli imádat, vagy a nága imádat, stb. Az emberek általános helyzete tehát nagyon elesett volt, és Csaitanja Maháprabhu néhány – úgymond – előhírnöke látta ezt a romlott helyzetet, és az emberiség félelmetes jövőjét. Különösképp Advaita Ácsárja, Bengálban a vaisnava csoport szenior tagja volt; és Haridász Thákur – mondhatni, hogy ők voltak az előhírnökei. Advaita Ácsárja tehát a Legfelsőbbhöz fohászkodott: „Kérlek, gyere, és mentsd meg az emberiséget.” A fohászok mellett imádatot is bemutatott. Gangesz vízzel és tulaszi levéllel végezte az imádatot, felajánlásokat végzett és fohászkodott. Fohásza pedig annyira erőteljes volt, hogy végül invitálássá vált. Mondhatjuk, hogy ez volt a gyakorlati oka annak, hogy Maháprabhu eljött. Máskülönben Advaitát az isteni energia megnyilvánulásának is tekintik.

Ez a közvetlen ok, amiért Maháprabhu eljött. Az eredeti ok az volt, hogy Krsna meg akarta ízlelni, milyen érzés bhaktának lenni. Meg akarta érteni saját vonzerejét, és Rádhárání szeretetének mélységét. Ez tehát a három ok, amiért az Úr Maháprabhuként jelent meg. Ezek a belső okok, a külső ok pedig a Föld és az emberiség leromlott helyzete.

Ötszáz évvel ez előtt igen leromlott a helyzet. A huszadik század elején Bhaktivinód Thákur így ír: „Óh, a Föld helyzete olyan romlott, hogy csak Isten egy inkarnációja tudja megmenteni.” Egy másik inkarnáció megjelenését várta tehát. Nos, lehet, hogy nem Naraszinha jelent meg. Lehet, hogy nem Kalki. De valaki eljött. És ő valójában – zárójelben jegyzem meg – Bhaktivinód Thákur unokája. Mert Bhaktivinód Thákur fia Bhaktisziddhánta Szaraszvatí, az ő lelki fia pedig, a tanítványa, Sríla Prabhupád. És Sríla Srídhar Mahárádzs, aki Prabhupád előtti, saktjávésa-avatárnak tartotta hittestvérét, Bhaktivédánta Szvámí Prabhupádot. Bhaktivinód jövendölése tehát – mondhatjuk – valóra vált. Az isteni energia eljött a Földre, hogy segítse az emberiséget. A nagy személyiség jövendölései mindig valóra válnak.

Mit tegyünk hát? Kérdezzük úgy elöljáróinkat, mintha jövendöléseket mondanának? Kérdezzük mestereinket saját személyes jövőnkről? Vigyázat! Szavaik valóra válnak. Ha tehát mesterünk azt mondja: „Óh, nagy prédikátor leszel,” valóra válik. Vagy ha így szól: „Alázatos bhakta lesz belőled,” függetlenül hatalmas egódtól. És így tovább.

Isten tehát sosem hagyja magára az embereket. Mindig van lehetőség a tisztulásra és a kapcsolódásra. És Maháprabhuval mások is érkeztek – például bátyja, habár másik családból érkezett, Nitjánanda, aki a guru-tattva. Dzsáj Srí Krsna Csaitanja, Prabhu Nitjánanada, Srí Advaita, Gadádhara és Srívásza – ők az az öt személyiség akik megjelentek és fontos szerepet játszottak az istenség ezen fejezetében. Az isteni aspektusokat és energiákat, valamint Legfelsőbb szolgálóit képviselik. Ily módon lesz teljes a kép. Isten, az Ő fő energiája, tanítója – sakti, Isteni ereje, és bhakta-saktija. Isteni, belső energiája, mint Gadádhara. És amikor Maháprabhu elment, lassan-lassan ezek a személyek is visszavonultak. Advaita Prabhu fiai – úgymond – a saját szampradájájukat indították el. És Nitjánanda vonala még a mai napig is élő. Láthatjuk tehát, hogy ez a Csaitanja fal sok-sok ágra, iskolára, tradícióra ágazott. A Gaudíja Math az egyik ilyen szervezet, az ISKCON egy másik, és azt remélem mi is egy kis gally vagyunk Mahárpabhu fáján.

Jasódá: Melyik Nitjánanda Prabhu vonala?

Tírtha Mahárádzs: A gópa-vonal. Mi a gópí-vonal vagyunk. Az ő fő eszményük a gópák társulása Istennel, Krsnával.

Question of Damodar: Before God appears on the Earth there are years of preparation. Could you please tell us some of the signs for the appearance of Chaitanya Mahaprabhu? And not only signs but personalities.

Tirtha Maharaj: There are good omens and bad omens. In the Kali Yuga the bad omens are in majority. The good signs are few. But still there are some good signs. For example, in the morning if you walk out of your door and you see a banana tree – this is a very positive sign. Little difficult in Sofia. Or if you see cows for example – that is also a good sign. That is easier, especially in a village. And many other signs, omens are there which are favourable and unfavourable. Time has this tendency of degradation. And as the ages go down, the level of mercy is raised. So when you see most fallen situation, most fallen condition, this is the best omen, best sign, so to say, to invite God.

And it is said that before the appearance of Chaitanya Mahaprabhu people had a very degraded life – wasting their money on animal fights, breaking the principles of moral codes, and having religious or pseudo religious practices of lower types, like Kali worship, naga worship, etc. So the general condition of people was very fallen and some of the predecessors, so to say, of Chaitanya Mahaprabhu, saw the very degraded mood and the frightening future of humanity. Especially Advaita Achariya, He was a senior member of the vaishnava group in Bengal; and Haridasa Thakura – they were, so to say, the forerunners. So Advaita Achariya started to pray to God Supreme: “Please, come and save humanity.” And besides the prayers, He started worship. Started worship with Ganges water, tulasi leaves, offerings, prayers. And His prayer was so powerful, that finally that was an invitation. We can say that that was the practical reason why Mahaprabhu came. Otherwise He is considered divine energy, manifestation of divine energy – this Advaita.

But this is the immediate reason why Mahaprabhu came. The original reason was that Krishna wanted to taste how it feels to be a devotee. He wanted to understand His attractive power and He wanted to understand the depth of Radharani’s love for Him. So these are the three reasons why God came as Mahaprabhu. This is the internal reason; and the external reason is the degraded position of the Earth, humanity.

Five hundred years ago it was a degraded position. In the beginning of the 20th century Bhaktivinoda Thakura wrote: “Ah, the conditions on the Earth are so degraded that only an incarnation of God can help the situation.” So he was expecting another incarnation to come. Well, maybe it is not Narasimha who appeared. Maybe it is not Kalki who appeared. But somebody came. And this is actually, we can say in brackets, a grandson of Bhaktivinoda Thakura. Because Bhaktivinoda Thakura’s son is Bhaktisiddhanta Saraswati, and his spiritual son, his disciple – Shrila Prabhupada. And Shrila Shridhara Maharaj, who is before Prabhupada, called his god-brother, Bhaktivedanta Swami, shaktyavesha-avatar. So the prophesy of Bhaktivinoda came true, we can say. Divine power came to planet Earth to help humanity. The prophecies of the great ones always come true.

Then what to do? Shall we ask our seniors these questions, like prophecies? Shall we ask our masters about our private future? Beware! Their words will come true. So if our masters tell: “Ah, you will become a great preacher,” it will come true. Or if he says: “You will become a humble devotee,” irrespective of your great ego. Or etc.

So, God never leaves the humans. There is always a chance for purification and connection. And with Mahaprabhu some others also came – like His brother, so to say, although coming from a different family – this is Nityananda, who is guru-tattva. Jaya Shri Krishna Chaitanya, Prabhu Nityananda, Shri Advaita, Gadadhara and Shrivasa – these are the five personalities who appeared and played a major role in this chapter of divinity. They represent divine aspects and divine energies and divine servants of the Supreme. And in this way the picture is complete. So God, His main energy, His teacher – shakti, His divine power, and His bhakta-shakti. His divine, internal energy – like Gadadhara. And when Mahaprabhu left, slowly-slowly all these other personalities also withdraw. The sons of Advaita Prabhu started their own, so to say, sampradayas. And the Nityananda line is still alive. So we can see that this Chaitanya tree has branched off into many, many lines, schools, traditions. Gaudiya Math is one such organization, ISKCON is another one and I hope we are another small little sprig on Mahaprabhu’s tree.

Yashoda: Which is the line of Nityananda Prabhu?

Tirtha Maharaj: This is the gopa-line. We are the gopi-line. Their main ideal is the gopa association with God, with Krishna.

Въпрос на Дамодар: Преди Бог да се появи на земята има години подготовка. Бихте ли ни казали някои от знаците за появяването на Махапрабху? И не само знаци, но и личности.

Тиртха Махарадж: Има добри поличби и лоши поличби. В Кали Юга лошите поличби са повече. Добрите знаци са малко. Но все пак има някои добри знаци. Например, ако сутринта като излезеш от вратата си видиш палмово дърво, това е много позитивен знак. Малко е трудно в София. Или, например, да видиш крави – също е добър знак. Това е по-лесно, особено на село. Има и много други знаци и знамения, които са благоприятни и неблагоприятни. Времето има склонността да деградира. И докато епохите пропадат, нивото на милостта се въздига. Така че когато видите най-пропадналата ситуация, най-окаяното положение, това е най-добрата поличба, най-добрият знак, така да се каже, да се призове Бога.

Казва се, че преди появяването на Чайтаня Махапрабху хората водели много пропаднал живот – пилеели парите си по боеве между животни, нарушавали принципите на нравствените закони и имали религиозни или псевдо-религиозни практики от нисш тип, като почитане на Кали, на нагите и т.н. Така че общото състояние на хората било много пропаднало и някои от предшествениците на Махапрабху видели злочестото положение и плашещото бъдеще на човечеството. Особено Адвейта Ачария, Той бил възрастен член на ваишнавската група в Бенгал; и Харидаса Тхакура – те били, така да се каже, авангардът. Адвейта Ачария започнал да се моли на Върховния Бог: “Моля Те, ела и спаси човечеството.” И освен молитвите, той започнал и обожание с вода от Ганг, листа туласи, приношения, молитви. И молитвата му била толкова могъща, че в крайна сметка се превърнала в покана. Можем да кажем, че това била практическата причина за идването на Махапрабху. Иначе Адвейта е считан за божествена енергия, за проявление на божествената енергия.

Но това е непосредствената причина защо Махапрабху е дошъл. Истинската причина е, че Кришна искал да опита какво е да бъдеш бхакта. Искал да проумее Своята привлекателна сила и да разбере дълбочината на любовта на Радхарани към Него. Това са трите причини за идването на Махапрабху. Тази е вътрешната причина; а външната причина е пропадналото положение на Земята, на човечеството.

Преди петстотин години положението е било пропаднало. В началото на двадесети дек, Бхактивинода Тхакура пише: “О, условията на Земята са толкова деградирали, че единствено божествена инкарнация може да спаси ситуацията.” Така че той очаквал идването на друга инкарнация. Е, може би не се появил Нрисимха. Може би не се появил Калки. Но някой дошъл. И той бил, може да се каже, внук на Бхактивинода Тхакура. Защото синът на Бхактивинода Тхакура е Бхактисиддханта Сарасвати, а неговият духовен син, неговият ученик – Шрила Прабхупада. А Шрила Шридхара Махарадж, който е отпреди Прабхупада, наричал своя божествен брат, Бхактиведанта Свами, шактявеша-аватар. Така че пророчеството на Бхактивинода се е сбъднало. Божествена сила се спуснала на планетата Земя, за да помогне на човечеството. Предсказанията на великите винаги се сбъдват.

Тогава какво да правим? Трябва ли да питаме своите висшестоящи за предсказания? Да питаме ли учителите си за своето лично бъдеще? Внимавайте! Техните думи се сбъдват. Ако учителят ни каже: “О, ти ще станеш велик проповедник,” това ще се сбъдне. Или ако каже: “Ще станеш смирен бхакта,” независимо от голямото ти его. И т.н.

Така че Бог никога не изоставя хората. Винаги има възможност за пречистване и връзка. А с Махапрабху дошли и някои други – като Неговия брат, макар да идвал от различно семейство – Нитянанда, който е гуру-таттва. Джая Шри Кришна Чайтаня, Прабху Нитянанда, Шри Адвейта, Гададхара и Шриваса – това са петте личности, които са се проявили, играейки основна роля в тази глава на божественото. Те представят божествените аспекти, божествените енергии и божествените слуги на Върховния. По такъв начин картината е пълна. Бог, Неговата основна енергия, неговия учител – шакти, Неговата божествена сила и Неговата бхакта-шакти. Божествената Му вътрешна енергия в облика на Гададхара. И когато Махапрабху напуснал, малко по малко всички тези останали личности също се оттеглили. Синовете на Адвейта Ачария поставили началото на техни собствени сампрадаи. А линията на Нитянанда все още е жива. Можем да видим, че дървото на Чайтаня се е разклонило в много, много линии, школи, традиции. Гаудия Матх е една такава организация, ИСКОН е друга, а надявам се ние сме още една малка клонка от дървото на Чайтаня.

Яшода: Коя е линията на Нитянанда Прабху?

Тиртха Махарадж: Това е гопа-линия. Ние сме гопи-линия. Техният основен идеал е да общуват с Кришна като гопали.

Pregunta de Damodar: Antes del descenso de Dios a la tierra pasaron años de preparativos. Podría decirnos algo de las señales que anunciaron la aparición de Chaitanya Mahaprabhu? Y no sólo las señales, las personalidades también.

Tirtha Maharaj: Hay buenos y malos augurios. En Kali Yuga los malos augurios son mucho más. Escasean buenos augurios y señales. Y sin embargo hay algunos buenos augurios. Por ejemplo cuando salgas por la mañana a la puerta y veas una palmera con bananas, será una señal muy positiva. Es un poco difícil hacerlo en Sofía, ¿no? Otro ejemplo es cuando veas vacas – también será de buen augurio. Es más fácil hacerlo en la aldea. Hay otras señales y cantidad de augurios favorables o desfavorables. El tiempo tiene tendencia a degradar. Y mientras las épocas decaigan, el nivel de la gracia irá alzándose. De modo que cuando lleguéis a ver situación de mayor decadencia, la condición más desesperada, éstas serán las mejores señales para invitar a Dios.

Se afirma que antes de la aparición de Chaitanya Mahaprabhu la gente estaba llevando una vida muy degradada – despilfarrando dinero por peleas entre animales, ignorando o cometiendo infracciones de los códigos morales y realizando prácticas religiosas o pseudo religiosas de bajos índoles como adoración de, dedicación a naga etc. La condición general de los humanos estaba muy decaída y algunos predecesores de Chaitanya Mahaprabhu se daban cuenta de la lamentable situación o del espantoso porvenir de la humanidad. Especialmente Advaita Achariya, miembro adulto de un grupo vaishnava en Bengal así como Haridasa Thakura – ellos formaban la vanguardia. Advaita Achariya se puso a rezar ante el Supremo: “Te lo pido, ven y salva a la humanidad.” Además de las plegarias, comenzó prácticas de adoración co agua del Ganges, con hojas de tulasi, ofrendas y siguió rezando. Y su plegaria fue tan intensa que finalmente se transformó en invitación. Podemos decir que ésta fue la razón práctica para la llegada de Mahaprabhu. Por lo tanto se considera que Advaita es manifestación de la energía divina.

Sin embargo ésta fue la razón inmediata de la llegada de Mahaprabhu. La verdadera razón era que Krishna quería comprobar cómo se sentía un devoto bhakta. Quería comprender Su propio poder atractivo y quería evaluar la profundidad del amor que Radharani tenía para El. Esta fue pues la razón interior y la exterior era la condición de decadencia y degradación en la que se encontraban en aquel entonces la Tierra y la humanidad.

En realidad, hacía quinientos años que la situación estaba muy degradada. A principios del siglo XX Bhaktivinoda Thakura escribió: “Ah, las condiciones en la Tierra han degradado tanto que sólo la encarnación divina podría salvar la situación.” De modo que El esperaba otra encarnación. Bueno, talvez no llegó a aparecer Narasimha. Tampoco apareció Kalki. Pero alguien vino. Y este alguien era, sea dicho entre paréntesis, un nieto de

Bhaktivinoda Thakura. Ya que el hijo de Bhaktivinoda Thakura era Bhaktisiddhanta Saraswati mientras que su hijo espiritual, su discípulo fue Shrila Prabhupada. Y Shrila Shridhara Maharaj que Le precedía, llamaba a su hermano divino Bhaktivedanta Swami, shaktyavesha-avatar. Se realizó la profecía de Bhaktivinoda. El poder divino descendió al planeta Tierra para socorrer a la humanidad. Las predicciones de los grandes siempre se realizan.

¿Qué debemos hacer entonces?¿Acaso debemos pedir predicciones a nuestros superiores?¿Acaso debemos preguntar a los maestros por nuestro propio porvenir? ¡Poned atención! Sus palabras siempre se realizan. Y si el maestro nos dice: “О, tú llegarás a ser gran predicador,” la predicción se realizará. O cuando nos diga: “Tú llegarás a ser un humilde bhakta, no obstante tu gran ego, etc.”

Conque Dios nunca abandona a los humanos. Siempre existe posibilidad de purificación y de relación. Y con Mahaprabhu llegaron otros – Su hermano Nityananda, que provenía de otra familia y era guru-tattva. Llegaron asimismo. Jaya Shri Krishna Chaitanya, Prabhu Nityananda, Shri Advaita, Gadadhara y Shrivasa – las cinco personalidades que aparecieron entonces y desempeñaron papeles básicos en este capítulo divino.

Ellos representan los aspectos divinos, las energías divinas y son servidores divinos del Supremo. Se hace completa la imagen. Dios, Su energía fundamental, Su maestro – shakti, Su divino poder y Su bhakta-shakti. Su divina energía interior – encarnada en Gadadhara. Y cuando se fue, poco a poco se retiraron también estas personalidades. Los hijos de Advaita Acharia pusieron los inicios de sus propios sampradayas. Por lo tanto permanecía en vida la línea de Nityananda. Podemos observar que el árbol genealógico de Chaitanya se había ramificado en numerosas ramas, líneas, escuelas, tradiciones.

Gaudiya Math es una organización, otra es la ISKCON y espero que nosotros seamos una pequeña ramita, un brote del árbol genealógico de Chaitanya Mahaprabhu.

Yashoda: ¿Cuál es la línea de Nityananda Prabhu?

Tirtha Maharaj: Es la línea gopi. Nosotros constituimos la línea gopi. Su principal ideal es asociación con Krishna, relación con Krishna en cualidad de gopa.

English: Different names of God and their characteristics and destinations. The traps of material and spiritual ilusion. The problem of imitation and false ego. Proper identification of goals.

Magyar: Isten különböző nevei, valamint azok jellemzői és rendeltetései. Az anyagi és a lelki illúzió csapdái. Az imitáció és a hamis ego problematikája. A célok pontos azonosítása.

Podcast: Download

Sometimes we are afraid to discuss rasa. Of course we should not forget that the first step in God realization or any kind of spiritual path is to control yourself. And by this control we can come to a higher level of happiness. Do you agree that all the living entities are searching for happiness? This is some very basic principle of life: when you live you want to be happy, even in the material circumstances. You want to enjoy happiness in the world of sorrow and misery; you want to enjoy freedom in your cage; you want to enjoy eternity in the land of death. So happiness… as this is a natural condition for the soul, it is absolutely natural that we are searching for that satisfaction and happiness. But we should be intelligent enough where to find this. If we search our happiness in the mud, this is for hogs and pigs. But as human beings you should search your happiness on another platform. Yet even human form of existence is a big trap, because this is especially designed for enjoyment of the senses. So this is rajas number one, human form of existence is total rajas. Animal form is tamas, human form is rajas and demigod level is sattvic. It is very difficult to recognize this situation: that I, as a human being, am basically under the influence of rajas, although this is very obvious that I work only for my satisfaction. The only impetus that makes me move is to get something. If you are on a very basic level of human existence, then you will work for your own satisfaction only. Ah, no, sorry, if you are on a very basic level, you don’t work at all, there is no impetus. Total darkness, no engagement in anything. If you are a little bit more human, then you work for your goals. And when you are a little bit more polished animal, then you will work so to say for the satisfaction of others, but basically you want to enjoy yourself. You want to enjoy happiness that you get in return, that you enjoy as remuneration.

So rasa is essential. Without rasa you cannot live, this is basic principle of life. Even the yogis are going for rasa, they want to enjoy a higher type of happiness. In this respect again we have to become superhuman beings, not to be influenced by the normal – so to say normal – human conditions. Step beyond your limitations. This is the real duty of human life – to overcome the boundaries of human existence.

So as spiritual practitioners you are also searching for your happiness. And where the happiness for a devotee is coming from? It is coming not from the crude material things, basic topics for enjoyment like women or men or possessing something, but the feelings of vaishnavas are more refined. Their happiness should come from a nice offering in the morning, or from a nice bhajan when the soul is just flying, or from some divine atmosphere of the sadhu-sanga. Whenever we come to the devotees even the sense perceptions are so special. Very delicate taste, very delicate smell, very nice people, very nice atmosphere. Very special! Once a devotee told me his firs encounter with the arati. He said he almost fainted from the beauty. The curtain lifted and deities appeared and incense was burning and he almost fainted. This is real philosophy: when you let yourself to be amazed! To see the beauty of the things. Later on, after some years, it will become a routine for you: “Ah, again, six o’clock, I have to go to offer incense.“ What has changed? It’s not the incense, it is not Krishna that has changed. It is your taste that has changed.

Therefore this taste, this rasa is very important thing. Rasa comes from cultivation. If we don’t cultivate, we shall not feel it. So by cultivation we can achieve finer and finer feelings of rasa.

Понякога ние се боим да говорим за раса. Разбира се, не бива да забравяме, че първата стъпка в осъзнаването на Бога или на който и да е духовен път, е да контролираме себе си. И чрез този контрол можем да стигнем до по-високо ниво на щастие. Съгласни ли сте, че всички живи същества търсят щастие? Това е много основен принцип в живота: щом живеете, искате да сте щастливи, дори и в материалното обкръжение. Искате да се наслаждавате на щастие в света на страданието и скръбта; искате да се радвате на свобода в своята клетка; искате да вкусите вечността в земята на смъртта. Щастието… тъй като то е естествено състояние на душата, съвсем естествено е да търсим удовлетворение и щастие. Но трябва да сме достатъчно интелигентни къде да го намерим. Ако търсим щастието си в калта, това е за свинете и прасетата. Но като човешки същества вие трябва да търсите щастието на друго ниво. При все това, дори човешката форма на живот е голям капан, защото е специално предназначена за наслаждение на сетивата. Това е раджас номер едно, човешката форма на съществуване е пълна раджас. Животинската форма е тамас, човешката форма е раджас, а нивото на полубоговете е саттва. Много е трудно да се признае тази ситуация: че аз, като човешко същество, се намирам основно под въздействието на раджас, въпреки че е съвсем очевидно, че действам само за свое удовлетворение. Единственият импулс, който може да ме помръдне, е да получа нещо. Ако сте на съвсем елементарно ниво на човешко съществуване, ще действате единствено за собственото си удовлетворение. О, не, извинете, ако сте на съвсем елементарно ниво, изобщо не действате, няма никакъв импулс. Пълен мрак, никаква заетост с нищо. Ако сте малко повече човеци, тогава преследвате своите цели. А когато сте още по-излъскано животно, тогава ще работите, така да се каже, за удовлетворението на другите, но всъщност искате самите вие да се наслаждавате. Искате да се радвате на щастието, което получавате в замяна, като отплата.

Така че раса е съществена. Без раса не може да се живее, това е основният принцип в живота. Дори йогите търсят раса, искат да се наслаждават на по-висш тип щастие. В това отношение отново трябва да станем свръхчовешки същества, да не се влияем от нормалните – така наречените нормални – човешки обстоятелства. Стъпете извън своите ограничения. Това е истинският дълг в човешкия живот – да се надмогнат границите на човешкото съществуване.

Като духовно практикуващи, вие също търсите своето щастие. А откъде идва щастието на предания? То не идва от грубите материални неща, от елементарните теми за наслаждение, такива като жени или мъже, или притежаване на нещо, но чувствата на ваишнавите са по-пречистени. Тяхното щастие би трябвало да дойде от едно красиво приношение сутринта, от един хубав бхаджан, в който душата полита, или от божествената атмосфера на садху-санга. Когато се съберем с бхактите, дори сетивните възприятия са толкова специални. Много деликатен вкус, много деликатен аромат, много хубави хора, много хубава атмосфера. Изключително специално! Веднъж един преданоотдаден ми разказа как за първи път присъствал на арати. Каза, че едва не изгубил свяст от красотата. Завесата се вдигнала, муртите се появили, ароматните пръчици горели и той почти припаднал. Това е истинската философия – да се оставиш да бъдеш удивен! Да виждаш красотата на нещата. По-късно, след няколко години, това ще се превърне в рутина за вас: “О, отново е шест часа, трябва да отивам да предлагам инсенс.“ Кое се е променило? Не инсенсът, не Кришна са се променили. Вашият вкус се е променил.

Затова този вкус, тази раса е нещо много важно. Раса идва от култивирането. Ако не я развивате, няма да я усещате. Чрез култивиране можем да достигнем до все по-фини и по-фини чувства в раса.

Скъпи наши приятели,

С радост ви съобщаваме, че съвсем скоро Б.К. Тиртха Махарадж отново ще бъде в София. Заповядайте в ашрама ни в Овча купел, където да повървим заедно по пътя на божествената любов, да срещнем мъдростта и откровенията на бхакти йога, да попеем във възхвала на Бога и да похапнем превъзходна, вегетарианска храна.

Лекциите ще се провеждат както обикновено: сутрин от 8.00ч., а вечер от 19.00ч. Програмите започват с киртан, след което е лекцията на Тиртха Махарадж, отново киртан и вкусен прасадам (осветена, пречистена храна). В края на лекциите, всеки би могъл да зададе своите въпроси.

Срещата със светите личности може да промени живота ни.

При промени в програмата, ще ви известим своевременно. Следете тази страница, както и страницата ни във Facebook.

График на събитията:

• 9 май, петък:
  • 19:00 – Посрещане и лекция
• 10 май, събота:
  • 08:00 – Лекция
  • 19:00 – Лекция
• 11 май, неделя:
  • 08:00 – Лекция
  • 18:45 – Открита лекция в Йога Мандала
• 12 май, понеделник:
  • 08:00 – Лекция
  • 19:00 – Лекция

Адресът е бул. „Овча купел“ 41, ъгъла с „Народно хоро“. Сграда със стъклена кула и петле на върха.

В случай, че вратата на блока е заключена, моля позвънете на телефони: 0899 108 108, 0899 846 026 или 0887 766 555.

Нека вашият път ви води! Очакваме ви!

“After His sannyās rod was broken by Nityānanda Prabhu, Caitanya Mahāprabhu apparently became very angry and left His company to travel alone to the Jagannātha temple. When Caitanya Mahāprabhu entered the Jagannātha temple and saw Lord Jagannātha, He immediately lost His senses and fell down on the ground. After Lord Caitanya Mahāprabhu saw Lord Jagannātha in the temple and fell down unconscious, Sārvabhauma Bhaṭṭācārya took Him to his home. The Lord remained unconscious until the afternoon, when He finally regained His consciousness.”[1]

So, this was a very special moment when Mahaprabhu as a young ascetic entered the famous temple of Jagannath. Entered the temple, saw the Lord’s form and immediately lost His consciousness. Fell in ecstasy and ecstasy is the topmost platform of yoga, so much so that His body was lifeless. In such moments the doctors use a very special method to check whether a person is still alive or not – they take a little thread of cotton and they put it in front of the nose. And if the breathing, or prana, is still moving in and out, then this little thread will move, tremble. So this elderly man, Sarvabhauma, who was like a professor, he took this method to check whether this young sannyasi is still alive or died on the spot meeting God. And finally he found out that He is still alive, so there is some hope. So he took Mahaprabhu home and there Mahaprabhu regained His consciousness. Sarvabhauma was a great scholar of the Vedanta philosophy. Later on he achieved the mercy of Mahaprabhu to give up his philosophical inclination in order to become a full-hearted devotee.

So it proves that miracles do exist. And we should wait for the miracles in our lives also, which is very much possible to happen.

Question: I wonder why Nityananda broke the rod?

Tirtha Maharaj: Well, a rod is useful until it is unbroken. When a rod is broken into two, it is difficult to use anymore, but maybe somehow you can use it. But if it is broken into three, it is practically impossible to use. But the reason why this rod was broken into three is a philosophical reason. Because the one rod is a symbol of one certain school of Vedanta philosophy. The one rod means everything is one, all are one. This is the monistic philosophy – everything is one, one principle. One principle – one rod, right? Mahaprabhu took sannyas from one person belonging to that sampradaya, because practically at those times this was the only institution where sannyas was available. But Nityananda Prabhu knew that Mahaprabhu does not belong to that monistic sampradaya, but He belongs to a dualistic or trialistic sampradaya. In what sense? Dualism is the philosophy of Madhva Acharya. Wherever you see a very strong person, sitting in full lotus and hands raised like this (showing two fingers, like Jesus), you should know that this is Madhva Acharya – atma and paramatma, always two. So victory depends on two principles – you and God. But Mahaprabhu was even more – He had this triple aspect. But what is this triple aspect? Three rods – three principles. What are the three principles, Yashodka?

Yashoda: God, soul and love.

Tirtha Maharaj: Nice, but not exactly correct.

Kripadham: Achintya bhedabheda tattva.

Somebody else: Father, Son and the holy spirit.

Tirtha Maharaj: Well, maybe that also, but actually our symbolism about sannyas is surrender, full surrender. That means that you have to dedicate your activities, your words and your thoughts to God. Three. Triple dedication. But if you examine closely a danda – danda means the rod – a vaishnava danda, you will see three rods plus one, small little one on the top. What is that? We have already dedicated everything – our activities, our words, our thoughts – what is left? This is the atma danda on the top, small, atma danda – when you dedicate your existence, you give your self also.

Therefore, in order to propagate this three times dedication, Nityananda broke this rod into three pieces. And since that time the vaishnava sannyasis, Gaudia sannyasis, they use three staffs. And they add this self dedication also.

Nityananda is guru-tattva, right? So he wants to protect Mahaprabhu from misunderstanding, I mean others misunderstand Him. Because guru always protects the dignity of the line. Always protects the philosophy not to be broken and misused and also protects the disciple not to be misled. Therefore this episode shows these different meanings.

„Miután Nitjánanda Prabhu eltörte szannjász botját, Csaitanja Maháprabhu látszólag nagyon mérges lett, és elhagyta társaságát, hogy egyedül utazzon a Dzsagannáth templomba. Amikor Csaitanja Maháprabhu belépett a Dzsagannáth templomba és látta az Úr Dzsagannáthot, azonnal eszméletét veszítette és a földre esett. Miután az Úr Csaitanja Maháprabhu látta az Úr Dzsagannáthot a templomban és eszméletlenül esett össze, Szárvabhauma Bhattácsárja hazavitte Őt. Az Úr délutánig eszméletlen maradt, amikor végre visszanyerte eszméletét.”[1]

Ezt tehát egy nagyon különleges pillanat volt, amikor Maháprabhu mint fiatal aszkéta belépett a híres Dzsagannáth templomba. Belépett a templomba, meglátta az Úr formáját és azonnal eszméletét veszítette. Extázisba esett, és az extázis a jóga legmagasabb szintje, olyannyira, hogy teste élettelenné vált. Ilyenkor az orvosok egy speciális módszert használnak, hogy ellenőrizzék, hogy az illető életben van-e még vagy nem – egy kis pamutszálat fognak és az orr elé helyezik. És ha a légzés, vagy prána még mindig ki-be mozog, akkor a fonal is megmozdul, megrezeg. Ez az idős ember, Szárvabhauma, aki olyan volt, mint egy professzor tehát ezt a módszert használta, hogy ellenőrizze, hogy vajon a fiatal szannjászí életben van-e még, vagy meghalt ott helyben, ahol az Úrral találkozott. Végül tehát rájött, hogy még mindig életben van, tehát van némi remény. Ezért hazavitte Maháprabhut, és ott Maháprabhu magához tért. Szárvabhauma a védánta filozófia jeles tudósa volt. Később elnyerte Maháprabhu kegyét, hogy feladja filozofikus hajlamát, annak érdekében, hogy teljes szívvel bhaktává válhasson.

Ez tehát bizonyítja, hogy léteznek csodák. És várnunk kell a csodákat a saját életünkben is, melyek nagyon is lehetséges, hogy megtörténnek.

Kérdés: Azon gondolkodtam, hogy vajon Nitjánanda miért törte el a botot?

Tírtha Mahárádzs: Nos, a bot hasznos, ameddig épségben van. Amikor ketté törik, elég nehéz már használni, de valahogy talán mégis használható. De ha három részre törik, akkor már gyakorlatilag lehetetlen használni. Az ok azonban, amiért ez a bot három felé lett törve filozófiai. Mert az egy bot az a védánta filozófia egy bizonyos iskoláját szimbolizálja. Az egy bot azt jelenti, hogy minden egy. Ez a monista filozófia – minden egy, egy elv. Egy elv – egy bot. Igaz? Maháprabhu egy olyan személytől vette fel a szannjászt, aki ebbe a szampradájába tartozott, mert abban az időben gyakorlatilag ez volt az egyetlen szervezet, ahol elérhető volt a szannjász. De Nitjánanda Prabhu tudta, hogy Maháprabhu nem tartozik abba a monista szampradájába, hanem egy dualista vagy trialista szampradájába tartozik. Milyen értelemben? A dualizmus Madhva Ácsárja filozófiája. Akárhol is láss egy nagyon erőteljes személyt, teljes lótuszülésben, aki a kezét így emeli a magasba (két ujjat mutat, mint Jézus), tudnod kell, hogy ő Madhva Ácsárja – átma és paramátma,mindig kettő. A diadal tehát két elvtől függ – te és Isten. De Maháprabhu még ennél is több volt – hármas aspektussal rendelkezett. De mi is ez a hármas aspektus? Három bot – három elv. Mi a három elv? Jasódka?

Jasódá: Isten, a lélek és a szeretet.

Tírtha Mahárádzs: Szép, de nem teljesen korrekt.

Krpadhám: Acsintja bhédábhéda tattva.

Valaki más: Apa, Fiú és a szent lélek.

Tírtha Mahárádzs: Nos, lehet, hogy az is, de valójában a szannjász számunkra a meghódolás, a teljes meghódolás szimbóluma. Ez azt jelenti, hogy a cselekedeteidet, a szavaidat és a gondolataidat is Istennek kell szentelned. Hármas odaszentelődés. Ha közelebbről megvizsgáljátok a dandát – a danda jelenti a botot – a vaisnava dandát, három botot láthattok, plusz egy kicsit a tetején. Mi az a kicsi? Már mindenünket átadtuk – tetteink, szavaink, gondolataink – mi maradt? Ez az átma danda ott a tetején – amikor az egész létezésed átadod, saját magadat is odaadod.

Ezért, hogy ezt a háromszoros odaszentelődést terjessze, Nitjánanda három felé törte ezt a botot. És attól kezdve a vaisnava szannjászík, a Gaudíja szannjászík is ezt használják. És hozzáteszik ezt az önátadást is.

Nitjánanda a guru-tattva, igaz? Meg akarja tehát óvni Maháprabhut attól, hogy mások félreértsék. Mert a guru mindig megvédi az adott vonal méltóságát. Mindig megvédi a filozófiát, hogy ne törjön meg, vagy ne használják rossz célra, és a tanítványokat is megvédi a félrevezetéstől. Ezért ez a rész megmutatja ezeket a különböző jelentéseket.