Archive for March 7th, 2014

“In this way, when Śrī Caitanya Mahāprabhu saw Jagannātha, He saw that the Lord was with His sister Subhadrā and was not holding a flute in His hand. Absorbed in the ecstasy of the gopīs, Lord Caitanya Mahāprabhu wished to see Lord Jagannātha in His original form as Krishna the son of Nanda Mahārāja, standing in Vrindavana and appearing very beautiful, His body curved in three places. His desire to see that form was always increasing. Just as Śrīmatī Rādhārāni talked inconsistently with a bumblebee in the presence of Uddhava, Śrī Caitanya Mahāprabhu in His ecstasy talked crazily and inconsistently day and night.”[1]

So, if Mahaprabhu’s desire to seeKrishnawas present, that means He was in the mood of Radha. Because if He would be in the ecstasy ofKrishna, then He would search after Radha. Whom are you searching for – Radha orKrishna? Manjari?

Manjari: Both.

Tirtha Maharaj: Clever answer! Damodar?

Damodar: Her.

Dragi: Her.

Tirtha Maharaj: Searching for Her grace?! Good! Devanath?

Devanath: Him.

Kripadham: Him.

Krishna Priya:Krishna.

Ivan: AlsoKrishna.

Paramananda: Radha.

Manohari: Radha.

Tirtha Maharaj: That means you have a multiplicity of rasa. Some are searching forKrishna, others are searching for Radha. Everyone is searching for purity. Others are searching for love. Still others are searching for prestige. And others search for both, Radhe-Shyam.

What does it mean – if we are searching either for Radha, orKrishna, or both, what does it mean? If you are searching forKrishna, it does not mean that you have the quality of Radha. And if you are searching for Radha, it does not mean that you have the qualities ofKrishna. Right, we are not in the position of Shri Chaitanya Mahaprabhu. Nevertheless it shows that we all have the quality of the energy searching for the source. In that sense we all try to serveKrishna’s and Radha’s happiness. This is our safe and constitutional position. This is the safe side – always consider yourself a searcher.



[1] “Chaitanya Charitamrita”, Madhya-lila, 1.85-87



“Így aztán, amikor Srí Csaitanja Maháprabhu megpillantotta Dzsagannáthot, azt látta, hogy húgával Szubhadrával van, és nem tart fuvolát a kezében. A gópík extázisában elmerülve, az Úr Csaitanja Maháprabhu arra vágyott, hogy láthassa az Úr Dzsagannáthot az Ő eredeti formájában, mint Krsna, Nanda Mahárádzs fia, Vrndávanban, amit teste szépségesen három ívben hajlik. Vágya, hogy láthassa azt a formát, egyre csak nőtt. Ahogyan Srímati Rádhárání Uddhava jelenéltében ellentmondásosan beszélgetett egy dongóval, Srí Csaitanja Maháprabhu extázisában örült módjára, össze-vissza beszélt éjjel és nappal.” [1]

Amikor tehát Maháprabhu azon vágya, hogy láthassa Krsnát jelen volt, Rádhá hangulatában leledzett. Mert ha Krsna extázisában lett volna, akkor Rádhá után kutatott volna. Ki után kutattok – Rádhá vagy Krsna? Mandzsári?

Mandzsári: Mindkettő.

Tírtha Mahárádzs: Okos válasz! Dámódar?

Dámódar: Rádhá.

Dragi: Rádhá.

Tírtha Mahárádzs: Az ő kegyét keresitek? Rendben! Dévanáth?

Dévanáth: Krsna.

Krpadhám: Krsna.

Krsna-prija: Krsna.

Iván: Szintén Krsna.

Paramánanda: Rádhá.

Manóhari: Rádhá.

Tírtha Mahárádzs: Ez azt jelenti, hogy sokféle rasza van jelen. Néhányan Krsna után kutatnak, mások Rádhá után. Mindenki keresi a tisztaságot. Vannak, akik a szeretetet. Mások a presztízst keresik. És olyanok is vannak, akik mindkettőt, Rádhé-Sjám.

Mit jelent ez – ha vagy Rádhá vagy Krsna után kutatunk, vagy mindkettő után? Ha Krsna után kutatsz, az nem jelenti azt, hogy rendelkezel Rádhá tulajdonságaival. Ha pedig Rádhá után kutatsz, az nem jelenti azt, hogy rendelkezel Krsna tulajdonságaival. Nem vagyunk Srí Csaitanja Maháprabhu helyzetében. Mindazonáltal megmutatja, hogy mindannyian rendelkezünk azzal a tulajdonsággal, hogy a forrás után kutatunk. Ebben az értelemben mind Krsna és Rádhá boldogságát próbáljuk meg szolgálni. Ez a mi biztonságos és alkotmányos helyzetünk. Ez a biztonságos oldal – mindig úgy gondolunk magunkra, mint keresőkre.



[1] Csaitanja-csaritámrta Madhja-lílá, 1.85-87.



Когато Шри Чайтаня Махапрабху зърна Джаганнатха, Той видя, че Богът е заедно със сестра си Субхадра и не държи флейта в ръка. Потънал в екстаза на гопите, Бог Чайтаня Махапрабху искаше да види Бог Джаганнатха в изначалния Му облик като Кришна, сина на Нанда Махарадж, който пребивава във Вриндавана и изглежда толкова красив с тялото си с три извивки. Желанието Му да види този облик постоянно нарастваше. Точно както Шримати Радхарани разговаряше несвързано с пчелата в присъствието на Уддхава, така и Шри Чайтаня Махапрабху в екстаза си говореше несвързано като луд ден и нощ.”[1]

И така, щом у Махапрабху се проявявало желанието да види Кришна, това означава, че Той бил в настроението на Радха. Защото ако се намираше в екстаза на Кришна, тогава щеше да търси Радха. А вие кого търсите – Радха или Кришна? Манджари?

Манджари: И двамата.

Тиртха Махарадж: Хитър отговор. Дамодар?

Дамодар: Нея.

Драги: Нея.

Тиртха Махарадж: Търсиш милостта Й?! Добре! Деванатх?

Деванатх: Него.

Крипадхам: Него.

Кришна Прия: Кришна.

Иван: Също Кришна.

Парамананда: Радха.

Манохари: Радха.

Тиртха Махарадж: Това означава, че имате многообразие от раса. Едни търсят Кришна, други търсят Радха. Всеки търси чистота. Други търсят любовта. Други пък търсят престиж. А някои търсят и двамата Радхе-Шям.

Какво означава това – дали търсим или Радха, или Кришна, или и двамата, какво означава? Ако търсите Кришна, това не значи, че имате качествата на Радха. И ако търсите Радха не означава, че имате качествата на Кришна. Ние не сме в позицията на Шри Чайтаня Махапрабху. Въпреки всичко, това показва, че всички имаме качеството на енергията, търсеща своя източник. В този смисъл ние всички се стремим да служим на щастието на Радха и Кришна. Това е нашата сигурна и органически присъща позиция. Това е безопасната страна – винаги да считаме себе си за търсещи.



[1] “Чайтаня Чаритамрита”, Мадхя-лила, 1.85-87



“Y en aquel entonces Śrī Caitanya Mahāprabhu vio a Jagannātha y El se dio cuenta que el Dios estaba al lado de su hermana Subhadrā y que no tenía flauta en la mano. Absorto como estaba en la éxtasis de las gopis , el Dios Caitanya Mahāprabhu quería ver al Dios Jagannātha en Su aspecto inicial como Krishna, el hijo de Nanda Mahārāja, que vivía antaño en Vṛndāvana y aparecía hermosísimo en Su cuerpo con tres graciosas curvas. Su anhelo de llegar a ver este aspecto iba creciendo. Y justo en el momento mientras Śrīmatī Rādhārāṇī estaba charlando de todo y de nada con la abeja en la presencia de Uddhava, del mismo modo Śrī Caitanya Mahāprabhu estando en trances de éxtasis estaba hablando inconcientemente igual que un enloquecido sin parar día y noche. “[1]

Con que al aparecer en Mahāprabhu el anhelo de ver a Krishna, ello significa que El estaba en el estado de ánimo de Radha. Ya que si estuviera en el estado de éxtasis de Krishna iría buscar a Radha. Y vosotros – ¿A quién estáis buscando? – ¿A Radha o a Krishna?

¿Manjari?

Manjari: A ambos.

Tirtha Maharaj: ¡Una respuesta sabia! ¿Damodar?

Damodar: A Ella.

Dragi: A Ella..

Tirtha Maharaj: ¡¿Buscando Su gracia?! ¡Está bien! ¿Devanath?

Devanath: A El.

Kripadham: A El

Krishna Priya: A Krishna.

Ivan: También a Krishna.

Paramananda: A Radha.

Manohari: A Radha.

Tirtha Maharaj: Ello significa que tenéis una variedad de rasa. Unos están buscando a Krishna, otros a Radha. Cada uno está buscando pureza. Otros están buscando amor. Y unos otros a su vez están buscando prestigio. Y algunos están buscando a ambos Radhe-Krishna.

¿Qué es lo que significa todo ello? Estaríamos buscando sea a Radha, sea a Krishna o a ambos – ¿qué significa esto? Si buscáis a Krishna, ello no significa que tenéis cualidades de Radha. Y si buscáis a Radha, ello no significa que tenéis cualidades de Krishna. No estamos en la posición de Śrī Caitanya Mahāprabhu. A pesar de todo, todo ello indica que todos tenemos la cualidad de la energía que está en busca de su manantial.

En este sentido todos anhelamos servir en aras de la felicidad de Radha y Krishna.Esta es nuestra situación segura y orgánicamente esencial. Este es nuestro aspecto más acertado y seguro – siempre nos consideramos y sentimos buscadores, exploradores.

 


[1] “Chaitanya Charitamrita”, Madhya-lila, 1.85-87