Archives

Calendar

December 2012
M T W T F S S
« Nov   Jan »
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Archive for December 21st, 2012

“Aham sarvasya prabhavo/ mattah sarvam pravartate/ iti matva bhajante mam/ budha bhaаva-samanvitah – I am the source of all spiritual and material worlds, everything emanates from Me. The wise who perfectly know this engage in My devotional service and worship Me with all their hearts.”[1]

Krishnastarts this verse with aham. What is this aham? Aham means “I, Myself”. But this is a combined word – “a” and “ham”. Actually – “a”, “ha” and “m”. Aha! If we understand this – this is an eureka effect. Aha! We understand something about divinity. He is talking.

“A” is the first letter of the Sanskrit alphabet. In other place Krishnasays in the “Bhagavad-gita” that “From the different sounds I am the “A”[2]. Have you made any research what is the most frequently used sound in Bulgarian language? “A”. You see! You have a divine language.Krishna is hiding in all the “a” that you pronounce.

So “A” is the first step of the alphabet. And what is the last sound of the Sanskrit alphabet? The last letter is “ha”. So Krishnastarts with “a-ha”, He gives everything that can be told. And “m” – “mmmmmmm” – this is Divinity. This is resounding in the “Om”, right? This resonant nasal sound. Letters are there to describe everything that exists. And this nasal sound is the divine touch. So Krishnastarts with aham. Is there anything else to say?! Everything is contained in one word.

Still He tries to put it in a more elaborate form. And the meaning of aham in this verse is “I”. That is very positive about existence. He does not say “nothing”, He says “something”. The divine identity is there, it’s not vain, it’s not nothing, it’s not emptiness. From this we can understand that there is supreme divine identity.

Then the second word He says is “sarvasya”. And “sarvasya” is a genitive; “sya” at the end shows that this is “belonging to something”. “Sarva” means “all”. “I am” – He says “aham” – and next He says “and everybody else”. “Myself and everybody else” – “sarva”.Krishna is a dualistic philosopher. He says: “I and you.” “Me and you all”. This is positively stressing the existence of everything else. He does not say: “I am, but you are only an illusion.” No, He says “I am and you also are.”

And “sarvasya” means “belonging to all”. So He says: “I belong to you.” Our Lord is a loving God: “I belong to you.” He is also selfless. Because He does not say: “You belong to Me.” But He says: “I belong to you.” Krishna is very rasic, too much loving, “I belong to you, I dedicate Myself to you, I give Myself to you.”

But then to help you not to forget your identity He says “prabhavo” – “I am your Lord.”Krishna says: “I belong to you, but you are subordinate and I am a little superior.” This is the way how to teach, how to educate people nicely. Give them friendship first and then tell the truth. “I belong to you, but our position is like this.” Because without that emotional contact is practically impossible to come closer, practically impossible to understand something. Shrila Prabhupad also says: “First make friends with others and then you can preach to them.”

You see how condensed this verse is?! Three words – and the whole philosophy is there. “I exist, you exist, we have a connection and I am a little superior.” We can explain that for hours and years, but this is the essence: “I am, you are, we belong together.”

Then Krishnasays: “mattah”-  “from Me”. “From Me everything emanates, from Me everything comes.” Ultimately everything comes from this divine source. Certain things come from there directly, other things come indirectly. The divine domination, divine signals come directly from His source. But the signals from illusion come indirectly from that source. We can say this is a broken transmission. Yet ultimately everything comes from that source, even illusion comes from that source and starts to function over jivas. That shows that there is a source – an ultimate, a final source of all emanations.

These two lines are just like an ontological lesson. They tell you everything about existence – what exists, what is what, who is who. It describes God, it describes living entities, it describes the connection between the two and then it describes the whole creation, the whole world. And identifies the ultimate source also.

Some people say that the “Bhagavad-gita” is eclectic. Eclectic in a sense that it is not consequent enough according to their understanding. I suggest to them: learn, study and then judge.

 

 

(to be continued)



[1] “Bhagavad-gita”10.8

[2] “Bhagavad-gita” 10.33



“Aham szarvaszja prabhávó/ mattah szarvam parvartaté/ iti matvá bhadzsanté mám/ budhá bháva-szamanvitáh – Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ez, megkezdik odaadó szolgálatukat, és tiszta szívből imádnak Engem.” [1]

Krsna az aham szóval kezdi ezt a verset. Mit jelent az aham? Aham, azt jelenti “Én, Magam”. De ez egy összetett szó – “a” és “ham”. Igazából – “a”, “ha” és “m”. Aha! Ha megértjük ezt, az olyan, mint a heuréka effektus. Aha! Megértünk valamit az isteni dolgokból. Ő beszél.

Az „A” a szanszkrit ábécé első betűje. Más helyütt a Bhagavad-gítában Krsna azt mondja, hogy „A különböző hangok közül az „A” vagyok[2]. Folytattatok már bármilyen kutatást azzal kapcsolatban, hogy a bolgár nyelvben melyik a leggyakrabban használt hang? “A”. Látjátok? Isteni nyelvvel rendelkeztek. Krsna ott rejtőzik minden “a” hangban, amit kiejtetek.

Az „A” tehát az ábécé első betűje. És mi a szanszkrit ábécé utolsó hangja? Az utolsó betű a „ha”. Krsna tehát úgy kezdi „a-ha”, mindent elmond, amit mondani lehet. És „m” – „mmmmmmm” – ez az Istenség. Ez visszhangzik az „Óm”-ban. Így van? Ez a rezonáns nazális hang. Ott vannak a betűk mindent leírni, ami csak létezik. És ez a nazális hang az isteni érintés. Krsna tehát az aham-al indít. Van bármi más mondani való?! Minden benne van ebben az egy szóban.

Mégis megpróbálja gondosan kidolgozott formába helyezni. És az „aham” jelentése ebben a versben „Én”. Ez nagyon pozitív dolog a létezéssel kapcsolatban. Nem azt mondja, hogy „semmi”, hanem, hogy „valami”. Az isteni azonosság ott van, nem üres, nem semmi, nem üresség. Ebből megérthetjük, hogy létezik a legfelsőbb isteni azonosság.

A második szó, amit használ a „szarvaszja”. És a „szarvaszja” egy birtokos eset, a „szja” a végén mutatja, hogy ez „tartozik valamihez”. „Szarva” azt jelenti „minden”. „Én vagyok” – azt mondja „aham” – és utána pedig azt mondja „és mindenki más”. „Én magam és mindenki más” – „szarva”. Krsna egy dualista filozófus. Azt mondja: „Én és te.” „Én és ti mind”. Ez pozitívan kihangsúlyozza minden más létezését. Nem azt mondja: „Én vagyok, de te csak egy illúzió vagy.” Nem, azt mondja „Én vagyok és te is vagy.”

És a „szarvaszja” azt jelenti „mindenkihez tartozó”. Azt mondja tehát: „hozzád tartozom”. Az Urunk egy szerető Isten: „hozzád tartozom.” Önzetlen is. Mert nem azt mondja: „Te az Enyém vagy.” Hanem azt mondja: „Én a tiéd vagyok.” Krsna nagyon raszikus, túlságosan szerető, „hozzád tartozom, neked szentelem Magam, neked adom Magam.”

De aztán, hogy segítsen abban, hogy ne felejts el önazonosságod, azt mondja „prabhávó” – „Én vagyok a te Urad.” Krsna azt mondja: „Tiéd vagyok, de te alárendelt vagy és Én pedig egy kicsit felettesebb.” Ez a módja annak, hogy hogyan tanítsuk, hogyan oktassuk szépen az embereket. Először adjatok nekik barátságot és utána mondjátok el az igazságot. „A tiéd vagyok, de ilyen a helyzetünk.” Mert e nélkül az érzelmi kötelék nélkül gyakorlatilag lehetetlen közelebb kerülni, gyakorlatilag lehetetlen bármit is megérteni. Sríla Parbhupád is azt mondja: „Először tedd őket a barátoddá és aztán tudsz prédikálni nekik.”

Látjátok milyen összetett ez a vers?! Három szó – és ott az egész filozófia. „Én létezem, te létezel, kapcsolatban vagyunk és én egy kicsit feljebb vagyok.” Magyarázhatjuk ezt órákig és évekig, de ez a lényeg: „Én vagyok, te vagy, összetartozunk.”

Aztán Krsna azt mondja: „mattah” – „Tőlem”. „Belőlem árad minden, Tőlem ered minden.” Végül minden ebből az isteni forrásból származik. Bizonyos dolgok direkt módon jönnek onnan, mások indirekt módon. Az isteni hatalom, az isteni jelek direkt módon érkeznek. De az illúzió jelei indirekt módon jönnek. Mondhatjuk, hogy ez egy hibás átvitel. Mégis végső soron minden abból a forrásból származik, még az illúzió is és elkezd a dzsívák felett működni. Ez azt mutatja, hogy van egy forrás – egy végső forrása minden kiáradásnak.

Ez a két sor olyan, mint egy lételméleti lecke. Mindent elmondanak a létezésről – mi létezik, mi micsoda, ki kicsoda. Leírja Istent, az élőlényeket, a kapcsolatot a kettő között, majd az egész teremtést, az egész világot. És azonosítja a végső forrást is.

Néhányan azt mondják, hogy a Bhagavad-gítá eklektikus. Eklektikus abban az értelemben, hogy az ő megértésük szerint nem elég konzekvens. Azt tanácsolom nekik: tanuljanak, tanulmányozzák és utána ítélkezzenek.

 

(folytatjuk)



[1] “Bhagavad-gítá”10.8

[2] “Bhagavad-gítá” 10.33



“Ахам сарвася прабхаво/ маттах сарвам правартате/ ити матва бхаджанте мам/ будха бхаава-саманвитаха – Аз съм източникът на всички духовни и материални светове. Всичко води началото си от Мен. Мъдреците, които знаят това съвършено, се заемат с предано служене на Мен и Ме обожават от все сърце.”[1]

Кришна започва този стих с ахам. Какво е това ахам? Ахам означава „Аз”. Но това е съставна дума – а и хам. В действителност – “а”, “ха” и “м”. Аха! Ако разберем това – еврика! Аха! Разбираме нещо за божественото. Той говори.

“А” е първата буква в санскритската азбука. На други места Кришна казва в “Бхагавад Гита”, че “всред различните звуци Аз съм “а”[2]. Правили ли сте изследване кой е най-често използваният звук в българския език? “А”. Виждате ли? Вашият език е божествен. Кришна е скрит във всички “а”-та, които произнасяте.

И така, “а” е първата стъпка в азбуката. А кой е последният звук в санскритската азбука? Последната буква е “ха”. Значи Кришна започва с “а-ха”, изразявайки всичко, което може да бъде изказано. А “м” – “ммммммм” – това е божественото. То отеква в “ом”, този резониращ, назален звук. Буквите са, за да опишат всичко съществуващо. А този назален звук е божественият досег. И така, Кришна започва с ахам. Нима остава нещо за добавяне?! Всичко се съдържа в тази дума.

При все това, Той се старае да даде по-обширно изложение. Смисълът на ахам в този стих е „Аз”. Това е изключително позитивно по отношение на съществуването. Той не казва „нищо”; казва „нещо”. Има божествена идентичност, не е празнота, не е нищо, не е пустота. Оттук можем да разберем, че съществува върховна божествена самоличност.

След това втората дума, която Той казва, е “сарвася”. А “сарвася е в родителен падеж; “ся” в края указва принадлежност. “Сарва означава “всичко, всички”. Той казва “ахам, Аз а сетне добавя “и всички останали”. “Аз и всички останали” – “сарва”. Кришна е дуалистичен философ. Той казва: “Аз и вие; Аз и всички вие”. Това по позитивен начин подчертава съществуването на всичко останало. Той не казва: “Аз съществувам, но всички вие сте илюзия.” Не, казва “Мен ме има и вас също ви има.”

Сарвася означава „принадлежащ на всички”. Така че Той казва: “Аз ви принадлежа.” Нашият Бог е любящ Бог: “Аз ви принадлежа.” Освен това е несебичен. Защото Той не казва: “Вие ми принадлежите.” Но казва: “Аз ви принадлежа.” Кришна е преизпълнен с раса, преливащ от нежност: “Аз ви принадлежа, посвещавам ви себе си, давам ви себе си.”

Ала след това, за да ни помогне да не забравяме позицията си, Той казва “прабхаво – “Аз съм вашият Бог.” Кришна казва: “Принадлежа ви, но вие сте  зависими, а Аз съм малко по-висшестоящ.” Това е добрият начин да се обучават, да се образоват хората. Най-напред им дайте приятелството си, а след това им кажете истината. “Ваш съм; обаче позицията ни е такава и такава.” Защото без този емоционален контакт на практика е невъзможно да се дойде по-близо, на практика е невъзможно да се разбере нещо. Шрила Прабхупад също казва: “Най-напред се сприятелете с хората, пък след това им проповядвайте.”

Виждате ли колко кондензиран е този стих?! Три думи, а в тях е цялата философия. “Аз съществувам, вие съществувате, ние сме свързани и Аз съм малко по-висш.” Можем да обясняваме това часове и години наред, но същината е тази: “Има Ме, има ви, ние си принадлежим.”

После Кришна казва: “маттах”-  “от Мен”. “От Мен се излъчва всичко, от Мен произтича всичко.” В крайна сметка всичко идва от този божествен източник. Някои неща идват оттам директно, други индиректно. Божията воля, божествените знаци идват пряко от Неговия извор. Обаче знаците на илюзията идват непряко от същия този извор. Бихме могли да кажем, че има смущения в предаването. При все това, в крайна сметка всичко произтича оттам, дори илюзията произлиза от този източник, започвайки да въздейства върху дживите. Това показва, че съществува източник – най-висш, изначален извор на всички еманации.

Тези два реда са досущ като урок по онтология. Казват всичко за битието – какво съществува, кое какво е, кой кой е. Описват Бога, описват живите същества, описват връзката помежду им, а сетне обрисуват цялото творение, целия свят, посочвайки също така и изначалния източник.

Някои люде твърдят, че „Бхагавад Гита: е еклектична. Еклектична в смисъл, че не е достатъчно последователна според тяхното разбиране. Предлагам им: четете, изучавайте и сетне съдете.

 

 

(следва продължение)

 



[1] “Бхагавад Гита”10.8

[2] “Бхагавад Гита” 10.33



“Aham sarvasya prabhavo/ mattah sarvam pravartate/ iti matva bhajante mam/ budha bhaаva-samanvitah –Soy el manantial de todos los mundos materiales y espiirituales. Todo tiene su inicio en Mi Los sabios que son concientes de ello y lo saben perfectamente se encargan de servicio devoto dedicado a Mi y Me adoran de todo corazón…”[1]

Krishna comienza este verso con el vocablo aham. ¿Qué significa aham? Significa „Yo”.Es un vocablo compuesto y en realidad  consta de “а”, “ha” y  “m”.Si entendemos este Aha – ¡Eureka! ¡Aha! Es comprensible para lo que es divino. El está hablando.

“А” es la primera letra del alfabeto Sánscrita  En otros lugares Krishna dice en “Bhagavad-gita” que “dentro de los distintos sonidos  Yo soy  el sonido  “а” ¿Habéis investigado cuál es el sonido más usado en el idioma búlgaro?  Es la “А”. Ya veis? Vuestro idioma es divino y Krishna se esconde en todos los “а”-que pronunciáis. [2]

Así que   el “а”es vuestro primer paso en el alfabeto. ¿Y cuál es el último sonido en el alfabeto Sánscrita? La última letra es la “hа”.Conque Krishna comenzando con “а-hа” lo viene expresando todo lo que es posible expresar. Y el sonido “m” es el divino -“mmmmm” Resuena en el “om”, este sonido nasal resonante. Las letras sirven para describir todo lo que existe. Y este sonido nasal es el toque divino. Así es que Krishna comienza con aham. ¿Acaso hace falta agregar algo más? Todo esta dicho, todo queda contenido en este vocablo.

A pesar de ello El se afana en dar un sentido más extenso. El sentido de aham en  este verso es „Yo”.Es una actitud exclusivamente positiva que se refiere a la existencia. El no dice „nada”; sino dice  „algo.”Aquí hay identidad divina, no hay vacío, no hay un nada. De todo ello podemos comprender que existe una suprema identidad divina.

El segundo vocablo que El dice es “sarvasya”. Y sarvasya”.es el genitivo  de sya” indicando pertenencia “Sarva” significa “todo,  todos” El dice “Aham – Yo” y luego agrega “Y todos los demásя, Yo con todos los demás”Sea “Yo y todos vosotros” – “Sarva

Krishna es filósofo dualista. El dice: “Yo con todos vosotros De este modo El subraya positivamente la existencia de todo el resto en el universo. No dice: “Yo existo y todos vosotros no sois más que una ilusión.” No, El afirma. “Yo existo, yo soy y vosotros también sois.

Sarvasya “significa pues “perteneciente a todos”.De modo que El dice: “Yo os pertenezcoNuestro Dios es Dios que ama – . “Soy vuestro, os pertenezco”.Tampoco es egotista. Ya que no dice “Vosotros me pertenecéissino dice: Soy vuestro, os pertenezco

Krishna esta repleto de rasa, exhala ternura: “Soy vuestro, os pertenezco Me dedico, Me entrego a vosotros “

Por lo tanto después como para ayudarnos a que no olvidemos nuestra posición El nos dice: “prabhavo” – “Yo soy vuestro DiosKrishna dice: “Os pertenezco pero sois dependientes y Yo soy algo superior.Este es el buen modo de enseñar y de educar a la gente. En primer lugar hay que dar y demostrar amistad y luego se puede decir la verdad. “Soy vuestro, os pertenezco pero nuestras posiciones son esas o aquellas. Ya que sin contacto afectivo y emocional  en práctica resulta imposible acercarse y comprender algo.

Shrila Prabhupad también dice: “En primer lugar viene la amistad con la gente y sólo entonces se puede predicar.

Ya veis a qué punto está condensado este verso. Son tres palabras y en ellas reside toda la filosofía. “Yo existo, Yo soy, vosotros sois, Yo y vosotros estamos relacionados y Yo soy algo superior” Podemos seguir explicando todo eso durante horas o durante años pero la esencia es: “Yo soy, vosotros sois y nos pertenecemos”

Después Krishna dice: “mattah”-  “a partir de Mí” A partir de Mi, de Mí va irradiando  todo , de Mí proviene todo“.Y en fin de cuentas todo viene o proviene de este manantial divino. Ciertas cosas viene de allí directamente: la Voluntad Divina, las señas Divinas vienen directamente de Su manantial. Por lo tanto señas e ilusiones vienen también indirectamente del mismo manantial. Podríamos decir que a veces hay perturbaciones en las emisiones. A pesar de ello finalmente todo procede desde allí, incluso la ilusión tiene su inicio en el mismo manantial y ejerce su impacto sobre  los jivas. Esto nos indica que existe un manantial –  el manantial supremo e inicial de todas las emanaciones.

Estas últimas dos frases se parecen a una lección de ontología. Lo dicen todo  de la vida y de la existencia, dice qué es qué, quién es quién. Describen al Dios, describen a los seres vivos, describen las relaciones existentes entre ellos y luego forman la imagen de la entera Creación, del mundo entero, indicando el manantial inicial.

Hay quienes afirman que “Bhagavad-gita” es una obra ecléctica. Es ecléctica en el sentido que no es suficientemente consecutiva a su modo de ver. A todos ellos sugiero: leed, examinad bien y luego poneos a juzgar.

 

(Sigue continuación)



[1] “Bhagavad-gita” 10.8

[2] “Bhagavad-gita” 10.33

 



Aham sarvasya prabhavo mattah sarvam pravartate

Iti matva bhajante mam budha bhava- samanvitah

Ich bin der Ursprung aller spirituellen und materiellen Welten. Alles geht von Mir aus. Die Weisen die dies vollkommnen haben, beschäftigen sich in Meinem hingebungsvollen Dienst und verehren Mich von ganzem Herzen.

Krishna beginnt diesen Vers mit „ Aham“. Was bedeutet das? Aham bedeutet „ Ich selbst“. Das Wort ist eine Zusammenfassung von „A“, „Ha“ und „M“. Könnten wir das verstehen, das wäre ein Aha-Erlebnis. „A“ ist erster Buchstabe in Sanskrit-Alphabet. In eine andere Stelle in Bhagavat-Gita, erklärt Krishna; Ich bin der Ursprung der vielen Klangen und Laute. Habt ihr schon mal nachgeforscht, welche ist meist erschienene Laute in euere Sprache? Das ist „ A“, sieht ihr, ihr spricht Göttliche Sprache, in jedem „A“ ist Krishna versteckt.

Also, „A“ ist der erste Buchstabe, und welcher ist der letzte? Das ist „Ha“. Also, Krishna beginnt mit dem Wort „Aham“ und sagt damit alles was muss gesagt sein. Ein „M“ kommt zum Schluss des Wortes, was bezeichnet das Göttliche. Silbe „Om“, nicht war? Resonanz eines nasalen Klanges. So, in diesem Wort ist allumfassende Existenz beschrieben und die Silbe „Om“ deutet auf die göttliche Berührung. So, Krishna beginnt mit „Aham“, ist da noch was zu sagen? Alles ist in einem Wort zusammen gefasst. Diese Silbe hat Bedeutung im Sinne existieren, weil, Er sagt nicht „ Es ist nichts“ damit, in Gegenteil, Er sagt; es ist etwas! es ist keine Leere, es ist etwas, es ist Existenz Gottes, es ist seine Identität.

Weiter sagt Er das Wort „Sarvasya“, und „Sya“ am Ende, deutet an Zugehörigkeit zu etwas- das Wort ist in Genitiv. „Aham“ und „Sarva“- ich und alle andere. Krishna ist ein dualistischer Philosoph, Er sagt; ich und du, und das deutet wieder auf Existenz der Anderen. Er sagt nicht; Ich bin, und du bist Illusion. Nein, Er ist klar und deutlich, „ Ich bin, und du bist!“. Und „Sarvasya“ bedeutet „ gehört zu allem“. Er sagt nicht; du gehörst mir, nein, Er sagt; Ich gehöre zu dir. Er ist ein selbstloser liebender Gott und sagt, Ich gehöre zu dir. Krishna ist im höchsten Rasa-Zustand, in höchsten Liebes-Rasa.“ Ich gebe mich zu dir, Ich bin dir gewidmet“! Und dann,  uns zu errinern, uns zu helfen, spricht Er das Wort „Prabhavo“- Ich bin deins, aber du bist mir untergeordnet, und ich bin dir überlegen.

Das ist der Weg die Menschen gut zu erziehen, zuerst die Freundschaft mit ihnen schließen und dann ihnen die Wahrheit sagen.“ Ich gehöre zu dir, aber wir sind in zwei verschiedenen Positionen“! Ohne emotionale Verhältnisse ist es unmöglich das zu verstehen. Srila Prabhupad sagt das gleiche, zuerst Freunde werden und dann predigen. Sehen Sie wie verdichtet diese Bedeutung im Vers ist? Drei Worte ergeben die ganze Philosophie- Ich bin, du bist, wir gehören zueinander, und Ich bin ein wenig überlegen. Wir können stundenlang, jahrelang darüber sprechen, aber das ist die Essenz und bleibt so. Ich bin, du bist, wir gehören zusammen!

Dann sagt Krishna folgendes; „ Mattah“- von mir. Alles geht von mir aus, alles kommt von mir, letztlich, alles stammt von dieser Göttlichen Quelle. Manche Dinge kommen direkt von Ihm, andere wieder indirekt. Göttliche Herrschaft, Göttliche Signale kommen direkt von seiner Quelle. Erscheinung der Illusion kommt indirekt- wir können sagen, es ist eine gebrochene Übermittlung entstanden. Dadurch dass alles aus einer  Quelle emaniert, so ist es dass die Illusion auch von dort kommt und nur durch die Jivas wirkt. Und das bedeutet wieder dass so eine endgültige Quelle aller Emanationen gibt. Den ganzen Vers kann man mit ontologischer Lektion vergleichen, es ist uns geklärt die ganze Existenz -wer und was ist, es ist der Gott und alle Lebensentitäten beschrieben und die Verbindung zwischen ihnen- es ist die ganze Schöpfung beschrieben. Und die ultimative Quelle ist identifiziert. Manche halten Bhagavat- Gita für eine eklektische Lehre, im Sinne dass sie nicht genug konsequent ist, und nicht genug verständlich ist. Ich schlage ihnen vor; zuerst lernen und studieren, und dann urteilen…