Archives

Calendar

December 2012
M T W T F S S
« Nov   Jan »
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Archive for December 14th, 2012

A very special structure of the Indian revealed scriptures is that they give a vast knowledge, in many cases hundreds and thousands of verses, but the essence is condensed in few drops. And to speak about the essence in short – this is real eloquence.

The whole essence of this vast Vedic knowledge is contained in the names of God. And not only the Vedic scriptures, but all religious practices are contained in the names of God. And not only the essence of religions, but this is the essence of life. Because life is the broadest conception.Krishnasays in the “Bhagavad-gita”: “I am the essence of life.”

But “Bhagavad-gita” is part of a very wonderful piece of literature; it is called the “Mahabharata”. Maha-Bharata. That means “The Great Bharata[1] story”. Or we can also say “The greatness of Bharata”. Or we can also say “The Great India.” Or “The greatness ofIndia.” Or to put it short –India is great. And it is said: whatever is missing from this book, it doesn’t really exist. This is just like an encyclopedia of life. There are one hundred thousand verses in the “Mahabharata”. Quite long! This is seven times greater than “Iliad” and “Odyssey” combined. This is so huge! How can you read the “Mahabharata”?! It’s too long! Therefore God was merciful and said: “All right! Take your time. I give you some essence. I give you seven hundred verses, “Bhagavad-gita” – this is the essence of the “Mahabharata”. But then Kali-yuga and the twenty-first century also came. And today you say: “O! Seven hundred verses! It’s too long! Give me something short and simple.”

God knows everything, right? He knew in advance our approach. Therefore although the story was very long and never ending, He condensed the essence in four verses. So we can say that the essence of human existence, life and consciousness – this is the “Mahabharata”. And the essence of the “Mahabharata” is “Bhagavad-gita”, the Divine Song. And the essence of “Bhagavad-gita” are the four verses, contained it the tenth chapter[2].

The essential message should be a little hidden. Therefore this is not in the beginning, this is not in the middle section, this is not in the end, but somewhere hidden.

All other different revealed scriptures, pieces of divine literature, are also condensed in a few verses. For example, the “Shrimad-bhagavatam”, which has eighteen thousand verses, is also essentially condensed in four verses. And the “Brahma-samhita”, which is a very beautiful glorification of God, is also condensed in five verses. And the “Vedanta-sutra”, which consists of five hundred fifty five sutras, is also condensed in the first ten sutras. So you can see that all the different literatures have this structure – giving you something broad, more elaborate; and some condensed drops.

This is very important – this example of the drops and the ocean. Because one school says that if you put the drop back to the ocean it just dissolves, loses its identity as a drop and becomes the ocean. They say this, they come with this argument. But let us take the opposite direction: if you take one drop of the ocean – you will understand, you will know the ocean. So if you take these four verses of the “Bhagavad-gita”, you will know the essence, you will know everything about the “Bhagavad-gita”. What to speak of “Bhagavad-gita” – you will know everything about the “Mahabharata”! That means – you will know everything about life as it is.



[1] Bharata is a great ancient king, after whomIndia is named Bharata(varsha).

[2] “Bhagavad-gita” 10.8-11



Az indus szentírások egy egészen különleges szerkezete az, hogy hatalmas tudást adnak, sok esetben több száz vagy több ezer versekből állnak, a lényeg azonban néhány cseppen van összesűrítve. És röviden beszélni a lényegről, ez az igazi ékesszólás.

Az egész hatalmas védikus tudás lényege benne van Isten neveiben. És nem csak a védikus szentírások, hanem minden vallásos gyakorlat megtalálható Isten neveiben. És nem csak a vallások lényege, hanem az élet lényege. Mert az élet a legszélesebb koncepció. Krsna azt mondja a Bhagavad-gítában: „Én vagyok az élet lényege.”

De a Bhagavad-gítá egy csodálatos irodalmi mű része, melyet Mahábháratának hívnak. Mahá-Bhárata. Azt jelenti „A Nagy Bhárata[1] történet”. Vagy azt is mondhatjuk „Bhárata nagysága”. Vagy pedig „A Nagyszerű India”. Vagy „India nagysága.” Vagy röviden – India nagyszerű. És úgy mondják: bármi is hiányozzon ebből a könyvből, az nem is létezik igazán. Olyan, mint az élet enciklopédiája. Százezer verset tartalmaz. Elég terjedelmes! Hétszer hosszabb, mint az Iliász és az Odüsszea együttvéve. Ennyire hosszú! Hogyan tudod elolvasni a Mahábháratát?! Túl hosszú! Ezért az Úr kegyes volt és azt mondta: „Rendben! Nyugodj meg. Odaadom neked a lényeget. Adok neked hétszáz verset, a Bhagavad-gítát – ez a Mahábhárata lényege. De aztán jött a kali-juga és a 21. század. És ma azt mondod: „Óh! Hétszáz vers! Ez túl hosszú! Adj nekem valami rövidet és egyszerűt.”

Isten minden tud, így van? Már előre ismeri a hozzáállásunkat. Ezért habár a történet nagyon hosszú volt és sosem volt vége, négy versben foglalta össze a lényeget. Mondhatjuk tehát, hogy az emberi létezés, az élet, és a tudatosság lényege a Mahábhárata. A Mahábhárata lényege pedig a Bhagavad-gítá, az Isteni Ének. A Bhagavad-gítá lényege pedig a négy vers, melyet a 10. fejezet tartalmaz. [2]

A lényegi üzenetnek kicsit rejtve kell lennie. Ezért nem az elején található, nem is a közepén, és nem is a végén, hanem valahol elrejtve.

Minden más különféle szentírás, az isteni irodalom részei, szintén néhány versben vannak összefoglalva. Például a Srímad Bhágavatam, mely tizennyolcezer verset tartalmaz, négy versben van összefoglalva. És a Brahmá-szanhitá, mely Isten csodálatos dicsőítése, öt versben foglalja össze a leglényegét. A Védánta-szútra pedig, mely ötszázötvenöt szútrát tartalmaz, az első tíz szútrában van összefoglalva. Láthatjátok tehát, hogy a különböző írások mind ugyan ezzel a szerkezettel rendelkeznek – ad egy széles, gondosan kidolgozott tudást, és néhány összesűrített cseppet.

Ez nagyon fontos – ez a példa a cseppel és az óceánnal. Mert az egyik iskola azt mondja, hogy ha visszateszed a cseppet az óceánba, az eltűnik, elveszti az identitását, mint csepp és óceánná válik. Ők ezt terjesztik. De nézzük meg a másik irányból: ha veszel egy cseppet az óceánból – megérted, megismered az óceánt. Ha tehát fogod a Bhagavad-gítá ezen négy versét, tudni fogod a lényeget, mindent tudni fogsz a Bhagavad-gítáról. Mindent tudni fogsz a Mahábháratáról! Ez azt jelenti, hogy mindent tudni fogsz az életről, úgy ahogy van.

 


[1] Bharata egy nagyszerű ősi király, akiről Indiát Bharata-varsának (Bharata földjének) nevezték el.

[2] Bhagavad-gítá 10.8-11.



Изключително специфичната структура на индийските разкрити писания е такава, че те дават едно обширно познание, в много случаи в стотици и хиляди стихове, обаче есенцията е кондензирана в няколко капки. А да се изрази накратко същината – това е истинско красноречие.

Цялата есенция на това необятно ведическо знание се съдържа в имената на Бога. Не само ведическите писания, но всички религиозни практики се съдържат в имената на Бога. И не само същината на религията, но същината на самия живот. Защото животът е най-обширната концепция. Кришна казва в „Бхагавад Гита”: “Аз съм същността на живота.”

Ала „Бхагавад Гита е част от една дивна литературна творба, наречена „Махабхарата”. Маха-Бхарата – това означава „Историята на великата Бхарата[1]”. Бихме могли да кажем също и „Величието на Бхарата”. Или пък „Великата Индия.” Или „Величието на Индия.” Да го кажем накратко – Индия е велика. И се казва, че каквото липсва в тази книга, то всъщност не съществува. Тя е досущ като една енциклопедия на живота. „Махабхарата” се състои от сто хиляди стиха. Доста е дълга! Седем пъти по-дълга от „Илиада” и „Одисея” взети заедно. Толкова е огромна! Как бихте могли да изчетете „Махабхарата”?! Прекалено е дълга! Затова Бог милостиво рекъл: “Добре! Няма нужда да отделяте толкова време. Ще ви дам същината. Давам ви седемстотинте стиха на „Бхагавад Гита” – това е есенцията на „Махабхарата”. Обаче тогава дошли Кали-юга и двадесет и първи век. И днес вие казвате: “О! Седемстотин стиха! Това е твърде много! Искаме нещо кратко и просто.”

Бог знае всичко, нали? Той е прозрял предварително нашето отношение. Затова, макар историята да е безкрайно дълга и никога несвършваща, Той е кондензирал есенцията в четири стиха. И така, можем да кажем, че същината на човешкото битие, на живота и съзнанието – това е „Махабхарата”. А същината на „Махабхарата” е „Бхагавад Гита”, Божествената Песен. А пък същината на „Бхагавад Гита” са четирите стиха, намиращи се в десета глава[2].

Есенциалното послание трябва да бъде леко скрито. Затова то не е дадено в началото, не е в средата, не е и в края, а е някъде скътано.

Всички останали разкрити писания и божествени литературни откровения също са кондензирани в няколко стиха. Например, есенцията на „Шримад Бхагаватам”, който се състои от осемнадесет хиляди стиха, също е събрана в четири стиха. Така и „Брахма Самхита”, която е една изключително красива възхвала на Бога, е кондензирана в пет стиха. „Веданта Сутра”, която е съставена от петстотин петдесет и пет сутри, по същия начин е кондензирана в първите десет. Виждате, че всички различни творби притежават тази структура – дават ни нещо обширно и обстойно, както и няколко концентрирани капки.

Примерът с капката и океана е много значим. Защото една школа казва, че ако върнеш капката в океана, тя се разтваря, губи своята идентичност на капка и става океана. Това е тяхното твърдение, техният аргумент. Ала нека погледнем нещата от обратната страна: ако вземеш една капка от океана – ще си разбрал, ще си познал целия океан. Така ако вземете тези четири стиха от „Бхагавад Гита”, ще разберете същината, ще узнаете всичко за „Бхагавад Гита”. И не само за „Бхагавад Гита” – ще узнаете всичко за „Махабхарата”. А това означава, че ще узнаете всичко за живота такъв, какъвто е.



[1] Бхарата е велик цар в древността, от чието име Индия носи названието си Бхарата(варша)

[2] “Бхагавад Гита” 10.8-11



La estructura exclusivamente específica de las escrituras de India posibilita  un amplio conocimiento, un saber expuesto en la mayoría de los casos en miles de versos pero la esencia viene concentrada en unas pocas gotitas. Expresar la esencia en breve – en esto consiste la verdadera elocuencia.

La esencia de este infinito saber védico queda contenida en los nombres de Dios. No sólo las escrituras védicas sino también todas las prácticas religiosas se basan en los nombres de Dios. En ellos se basa la esencia de la religión así como la esencia de la vida. La vida es el concepto más amplio y Krishna dice en „Bhagavad-Gita”: “La esencia de la vida soy yo.”

Por lo tanto Bhagavad-Gita sólo forma parte de una asombrosa obra literaria llamada „Mahabharata”.  Y Maha-Bharata significa „La historia de la gran Bharata[1]”. Podríamos afirmar también „La grandeza de Bharata ”.o tal vez „India la Grande.” .Sea dicho en dos palabras: India es grande y si algo falta en este libro es que en realidad no existe. Es como una enciclopedia de la vida. „Mahabharata” consta de cien mil versos. ¡Es una obra bastante larga! Es siete veces más larga que  el conjunto de “Iliada” y “Odisea” – ¡es enorme!

¿Cómo lograr a leer „Mahabharata”? Es demasiado extensa. Pero Dios es misericordioso y dice:“¡Está bien! No hace falta dedicarle tanto tiempo. Os daré la esencia. Os doy los setecientos mil versos de „Bhagavad-Gita” – allí está la esencia. de „Mahabharata”.Pero en aquellos tiempos vinieron  Kali-yuga  y el siglo veintiuno. Y la gente ahora se está lamentando: “¡О, setecientos versos! ¡Qué va ú es demasiado! Quisiera algo más breve y sencillo.”

Dios lo sabe todo, ¿no es cierto? Había previsto de antemano nuestra actitud. Por esto a pesar de que la historia sea infinitamente larga y nunca se acaba, El llegó a concentrar la esencia en cuatro versos. Así es que podemos decir que la esencia de la vida humana, de la vida y de la conciencia caben en „Mahabharata”.Y la esencia de „Mahabharata” es „Bhagavad-Gita”, el Canto Divino. Y la esencia de „Bhagavad-Gita”consta en los cuatro versos del Capítulo Diez.[2]

El mensaje esencial por lo tanto viene un tanto disimulado. No viene en el comienzo, tampoco está en el medio ni en el final, está escondido en un rinconcito. Por ejemplo, la esencia de Todas las demás Escrituras y Revelaciones divinas y literarias también quedan condensadas en unos cuantos versos. Por ejemplo, la esencia de“Shrimad-bhagavatam”, una obra que consta de dieciocho mil versos también queda concentrada en cuatro versos. Asimismo, “Brahma-samhita”, que es un hermoso elogio, una exclusive loa glorificando a  Dios también contiene condensada la esencia en cinco versos.  “Vedanta-sutra” que consta de quinientas cincuenta y cinco sutras  del mismo modo viene condensando el mensaje esencial en las diez primeras. Como veis todas estas obras tan diferentes poseen igual estructura – nos ofrecen algo muy extenso y detallado así como algunas gotas concentradas.

El ejemplo comparando la gota y el océano es muy significativo. Una escuela está pregonando que al devolver la gota al océano, ella se disolverá, perdiendo su identidad de gota y llega a ser océano a su vez. Es una afirmación, un argumento de aquella escuela. Por lo tanto podemos ver las cosas al revés: al recoger una sola gota del océano habrás conocido y comprendido el océano entero. Del mismo modo, al recoger estos cuatro versos de “Bhagavad-Gita” entenderemos la esencia, sabremos todo lo que se contiene en “Bhagavad-Gita” Y no sólo de “Bhagavad-Gita”, ya lo habréis sabido todo de „Mahabharata”.Y esto significa que ya lo habréis sabido todo de la vida tal como viene y va.



[1] Bharata es un gran rey de la Antigüedad y de su Nombre India lleva el nombre de Bharata(varsha).

[2] “Bhagavad-gita” 10.8-11



Eine sehr spezielle Struktur der Indischen offenbarten Schriften ist, dass sie großes Wissen besitzen, in vielen Fällen
tausende und abertausende Verse, aber ihre Essenz ist komprimiert in einigen wenigen Tropfen. Und über die Essenz nur kurz zu sprechen – das ist wahre Beredsamkeit. Das gesamte Wesen dieses weitreichenden vedischen Wissens ist im Namen Gottes enthalten. Und nicht nur die vedischen Schriften, sämtliche religiösen Praktiken sind im Namen Gottes enthalten. Und nicht nur das Wesen der Religionen, sondern auch die Essenz des Lebens. Weil das Leben die am weitesten verbreitete Wahrnehmung ist. Krishna sagt in der “Bhagavad-Gita”: “Ich bin die Essenz des Lebens”. Doch die “Bhagavad-Gita” ist nur ein Teil einer sehr wunderbaren Literatur namens “Mahabharata”. Maha-Bharata bedeutet “Die große Bharata-Geschichte, wir können auch sagen “Die Großartigkeit der Bharata” oder “Das große Indien” oder auch “Die Großartigkeit Indiens”. Kurz gesagt – Indien ist groß. Und man sagt, was auch in diesem Buch fehlt, existiert auch nicht. Das ist wie eine Enzyklopädie des Lebens. In Einhunderttausend Versen ist die “Mahabharata” verfasst. Das ist ziemlich Lang! Mindestens sieben Mal länger als die “Iliad” und die “Odysse” zusammen. Das ist so gewaltig! Wie kannst du die “Mahabharata” lesen, sie ist zu lang! Also war Gott barmherzig und sagte: “In Ordnung! Lass dir Zeit. Ich werde dir etwas Essenz geben. Nimm diese Siebenhundert Verse – Die “Bhagavad-Gita”. Sie ist das Wesen der “Mahabharata”. Und dann kam Kali-Yuga und das 21. Jahrhundert. Und heute sagst du: “Oh! Siebenhundert Verse ist mir zu lang! Gib mir etwas schnelleres und einfacheres!” Gott weiß alles, richtig? Er wusste von vornherein von unserem langsamen herangehen. Deshalb obwohl die Geschichte sehr lang und unendlich scheint, komprimierte er ihre Essenz in vier Verse. So wissen wir dass die Essenz der menschlichen Existenz, Leben und Bewusstsein – die “Mahabharata” ist. Und die Essenz der “Mahabharata” ist die “Bhagavad-Gita”, der göttliche Gesang. Und die Essenz der “Bhagavad-Gita” sind 4 Verse, eingetragen im zehnten Kapitel. Die essenzielle Nachricht ist ein wenig versteckt, deshalb steht sie auch nicht am Anfang, nicht in der Mitte, nicht am Ende, sondern irgendwo versteckt. Andere ähnlich offenbarte Schriften, Teile der göttlichen Literatur, sind ebenfalls in wenigen Versen komprimiert. Der aus achtzehntausend Versen bestehende “Shrimad-Bhagavatam” zum Beispiel, ist ebenfalls in 4 Versen komprimiert. Die “Brahma-samhita”, welche eine wunderschöne Verherrlichung an Gott ist, ist auch in 5 Versen komprimiert. Und die “Vedanta-Sutra”, welche aus fünfhundertfünfundfünfzig Versen besteht, ist auch in den ersten 10 Sutras komprimiert. Und so sieht man dass alle diese verschiedenen Schriftstücke diese Struktur aufweisen – sie bieten dir etwas breites, aufwendiges, und ein paar komprimierte Tropfen. Das ist sehr wichtig – dieses Beispiel von Wassertropfen und dem Ozean. Weil eine Schule besagt, wenn du einen Tropfen in das Meer schüttest löst er sich auf – er verliert seine Eigenschaft als Wassertropfen und wird zum Ozean. So sagen sie, so argumentieren sie. Doch betrachten wir das in der entgegengesetzten Richtung. Wenn du einen Tropfen aus dem Ozean nimmst – wirst du verstehen, du wirst den Ozean kennen. So wenn du diese 4 Verse der “Bhagavad-Gita” nimmst, wirst du deren Essenz kennen, du wirst alles über die “Bhagavad-Gita” wissen. Und nicht nur die “Bhagavad-Gita”, du wirst alles über die “Mahabharata” wissen! Das bedeutet – du wirst alles über das Leben, wie es ist, wissen.