Archive for June, 2012

Sok ember küzd a szabadságért. Különböző társadalmi tevékenységek, vagy szökés egy börtönből, mindenki vágyik a szabadságra. Így van? Vagy a politikai tevékenységek a liberális szabadság elérésére; mások pedig úgy gondolkodnak: „Ha több pénzem lesz, szabad leszek.” Láthatjuk mennyi sokféle elképzelésük van az embereknek a szabadságról. De igazából a szabadság azt jelenti: szabadnak lenni az anyagi kötődésektől és korlátozásoktól. Szabadítsd fel a lelked! Lelki felszabadulás. Mondhatjuk, hogy mi vagyunk a Lelki Felszabadító Mozgalom. SLM (angolul).

Kripádhám: Kissé forradalmian hangzik.

Tírtha Mahárádzs: Ah! Mondhatjuk úgy is, hogy „Srí Lalita Mádhava”. De valójában Srí Lalita Mádhava, ez a Lelki Felszabadító Mozgalom.

Szárnyald felül a különböző elképzeléseket, és megszabadulhatsz a születéstől, haláltól, idős kortól és gyötrelmektől. Ha tehát a szabadságról és a felszabadulásról beszélgetünk, akkor hogyan értsük meg a szabadságot? Igazából ezek voltak az anyagi létezés korlátai. És gondolkodjatok egy kicsit! Ha rendelkezünk azzal a látásmóddal, hogy legyőzhetjük a halált, a szenvedést, vesztegessük akkor az időnket arra, hogy konfliktusokba keveredünk, elégedetlenkedünk vagy pedig a mindennapi buta kis dolgokra?! Kérlek, legyen ilyen magasrendű a látásmódotok! Ha megértjük, hogy a végső szabadságért dolgozunk, a lelki szabadságért, akkor egy kis áldozat az ügy érdekében – ugyan már, az semmiség! Ennek fényében az, hogy felajánlunk néhány évet az életünkből, számít valamit? Nem sokat.

Csak gondoljatok bele, ha eléritek az örök életet, de nem edzitek magatokat itt és most, akkor örök helyzetetekben is korlátozottak lesztek. Mert mondjuk például, hogy fél sikert értek el, az örökkévalóság ott van, de hiányzik a tudás – mi ez akkor? Egy örök bolond, így van?! Ne végezzük tehát félmunkát. Komplett munka szükséges.

És már ebben az életben is élvezhetitek a nektárt. Mi a nektár? A boldogság. Kondicionálhatjuk magunkat, megtaníthatjuk magunkat arra, hogyan legyünk boldogok. Ahogy beszéltünk róla, boldogságtréningeket kéne szerveznünk. Mosolyogjatok csak, de ez nagyon fontos! Az emberek nagyon rossz kondicionáltsággal rendelkeznek. Szenvednek, és szenvedésre kondicionálják magukat. Meg kell szabadítanunk őket ettől. Nincs rá gyakorlatuk, hogyan szabaduljanak ki ebből. Legtöbben a munkájuk, családjuk miatt panaszkodnak. És minden nap elismétlik: „Ah, ez olyan borzasztó, annyira elégedetlen vagyok.” Ha ez a mantrád: „Ez rossz nekem” akkor sosem leszel boldog vagy elégedett. Így van? Oly sokszor megtörténik ez! Ezért tartom igazán jó lehetőségnek ezt a prédikálásra és embertársaink segítésére – boldogságtréning. Élvezheted a nektárt, elégedett lehetsz. És ez a fajta elégedettség nem az a fajta, amit az emberek kívül keresnek, ez egy belső béke, belső elégedettség, belső integritás.

„Az éri el a lemondás legtökéletesebb fokát, aki fegyelmezi érzékeit, értelmével elrugaszkodik az anyagi dolgoktól, s figyelmen kívül hagyja az anyagi élvezetet.” [1]

Ismét, szabadnak lenni a visszahatásokról. Nem csak a korlátozásokról, hanem a visszahatások alól is felszabadulhatsz – a meghódolás által. De igazából a felszabadulás jön el hozzád; nem arról van szó, hogy mi szabadítjuk fel önmagunkat.

Azt hiszem, teljes szabadságot biztosítok tanítványaimnak. Nem kell tehát harcolnotok velem a szabadságotokért. De kérlek, legyetek partnerek ebben a szabadságban. Mert nézzétek csak meg mi történik a külvilágban: az emberek harcolnak a szabadságért, és amikor elérik mi történik? Tönkre teszik. Helytelenül használják. A lelki életben nem kell tehát harcolnotok a szabadságotokért. Ne tegyétek tönkre, ne használjátok helytelenül.

És, hogy élni tudjuk és helyesen használjuk szabadságunkat, okosnak kell lennünk. Ne gondoljátok azt, hogy amiért nem gyakorolok rátok nyomást és nem kergetlek benneteket, mindent jól csináltok. Nagyon ébernek kell lennetek és nagyon óvatosnak, hogy megérthessétek mi a helyes cselekvés. Keményen kell tehát dolgoznotok, hogy beteljesítsétek szabadságotokat. És rendkívül elkötelezett és mélyen megértett szabadságot várok el tőletek. Mert teljesen meg vagyok róla győződve, hogy ha erőszak és nyomás alatt dolgozunk, az nem tart sokáig. Ez nem katonaság, nem vagyunk Krsna hadserege.  Sokkal inkább a szabad választás elve alatt kellene dolgoznunk. „Gurudév, csinálni akarom. Csatlakozni akarok a tánchoz. A legjobbat akarom kihozni magamból Krsna szolgálatában.” Ez az út! Teljes szabadsággal rendelkezel a felől, hogy mit teszel. Mégis ajánld törekvéseidet, energiádat, tehetségedet a szolgálatnak. Ez a módja annak, hogyan használjuk, és hogyan éljünk a szabadságunkkal. Ez kicsivel nehezebb, mint teljes felügyelet alatt állni. Ha valaki minden apró lépésnél megmondja, hogy mit tegyél, és hogyan, mit gondolj és mit ne, az a robotoknak való. A robotika, mint tudomány egyre jobban fejlődik, de én élő lényeket szeretnék látni magam körül, nem intelligens robotokat, amik csak utasításra dolgoznak. Használjátok a cselekedeteiteket, a képességeiteket, értsétek meg a kötelességeiteket és éljetek a szabadságotokkal. Kérlek tehát benneteket, legyünk társak ebben a nagyszerű Lelki Felszabadító Mozgalomban! Legyünk szabadon cselekvők, de ugyanakkor harmóniában is. Mert a szabadság harmónia nélkül káosz. Intelligens és alázatos cselekvés – ez a mi szabadságunk.

És amikor ezt elértük, amikor megvalósítottuk ezt az elvet a csapatunkban és az elménkben, akkor alázatos szolgaként járulhatunk Sríla Srídhar Mahárádzs lótuszlábaihoz – aki úgy definiálta a szabadságot, hogy az rabszolgaság – hogy tiszteletünket és imádatunkat ajánljuk.

 



[1] Bhagavad-gítá 18.49.



Мнозина се стремят към свободата. Развиват различни дейности като социална активност или бягство от затвора – всеки търси свобода, нали? Или някакви политически дейности за постигане на тази либерална свобода; други пък си мислят: “О, ако се сдобия с повече пари, тогава ще бъда свободен.” Трябва да виждаме колко много различни схващания имат хората за свободата. Ала в крайна сметка свобода би трябвало да бъде да се избавиш от оплитанията и ограниченията на материята. Освободете душата си! Духовно освобождение. Можем да кажем, че ние сме Движение за духовно освобождение. SLM.

Крипадхам: Звучи някак революционно.

Тиртха Махарадж: О! Бихме могли да го кажем и „Шри Лалита Мадхава[1]”. Но всъщност Шри Лалита Мадхава – това е Движението за духовно освобождение.

Преминете отвъд гуните и ще се избавите от раждането, смъртта, старостта и произтичащите от тях страдания. Така че, когато говорим за свобода или освобождение, трябва да разберем свобода от какво? На практика това са ограниченията на материалния живот, на телесното съществуване. И разсъдете! Ако имаме тази перспектива, че можем да превъзмогнем смъртта, че можем да превъзмогнем страданието – нима бива да пропиляваме времето си в конфликти, в неудовлетворение или в каквито и да било глупави ежедневни дреболии?! Моля ви, добийте това по-висше виждане! Ако разберем, че работим за окончателната свобода, за духовната свобода, тогава някаква малка жертва за тази кауза не е кой знае какво! В тази светлина да отдадем няколко години от живота си – нима е много? Не чак толкова.

Помислете, ако ще постигнете вечен живот, но не полагате усилия точно тук и сега, тогава ще бъдете ограничени и във вечната си позиция. Защото, да речем, осъществявате успех наполовина, имате вечността, но познанието липсва – какво е това? Вечен глупец, нали?! Затова не бива да вършим работата наполовина. Нужно е да се свърши цялата.

И ще се наслаждавате на нектара дори в този живот. Какъв е този нектар? Този нектар е щастието. Значи можем да се поставим в такива условия, че да се научим как да бъдем щастливи. Говорихме си, че трябва да организираме обучения по щастие. Усмихвате се, но това е толкова важно! Хората имат много лоша обусловеност. Те страдат и са привикнали да страдат. Трябва да ги избавим от тази лоша обусловеност. Те не знаят как да излязат от нея. Повечето се оплакват от работата и от семействата си. И всеки ден повтарят: “Ох, толкова е зле всичко, толкова съм неудовлетворен.” Ако това е вашата мантра: “Това е лошо за мен” никога няма да сте щастливи или доволни. Нали, често се случва така! Ето защо наистина считам това за много добра възможност за проповядване и за помощ към нашите събратя – обучение по щастие. Можете да се наслаждавате на нектара, можете да сте удовлетворени. И това удовлетворение не е онова, което хората търсят отвън, това е вътрешно умиротворение, вътрешно доволство, вътрешна пълнота.

Човек, който се самоконтролира и е непривързан и който не се интересува от никакви материални наслаждения, може да постигне чрез практикуване на отречение най-висшия съвършен стадий на освобождение от последиците.”[2]

Отново става дума за свобода от последиците. Така че не само от ограниченията, но и от последствията можете да се избавите, да се освободите – чрез отдаденост. Ала истинското освобождение ще ви се случи; не е така, че ние сами освобождаваме себе си.

Аз мисля, че давам пълна свобода на учениците си. Така че не се налага да се борите с мен за свободата си. Но моля ви, нека бъдем партньори в тази свобода. Защото само погледнете какво се случва в света навън: людете се борят за свободата си и като я постигнат, какво следва? Опорочават я. Злоупотребяват със своята свобода. В духовния живот не се налага да се борите за свободата си. Просто не я съсипвайте, не злоупотребявайте с нея.

А за да изживяваме и да прилагаме свободата си, трябва да сме наистина мъдри. Недейте да си мислите, че понеже не ви притискам и не ви следя, правите всичко както трябва. Трябва да сте изключително бдителни и внимателни, за да разберете какво е правилното действие. Така че се налага да работите здраво, за да изпълните със смисъл свободата си. И аз очаквам от вас именно такъв тип високо посветена и дълбоко осъзната свобода. Защото съм напълно убеден, че ако работим с насилие и под принуда, това няма да издържи дълго време. Тук не е казарма, ние не сме армията на Кришна. Напротив, трябва да действаме на принципа на свободния избор. “Гурудев, аз искам да го направя. Искам да се присъединя към танца. Искам да направя най-доброто, на което съм способен, в служба на Кришна.” Това е начинът! Имате пълната свобода какво да правите. Ала поднесете усилията си, енергиите си, талантите си в служене. Този е начинът да прилагаме и да изживяваме своята свобода. Това е малко по-трудно отколкото да сте под пълен контрол. Ако някой дойде при вас и ви казва на всяка най-малка крачка какво да правите, как да го правите, какво да мислите и какво да не мислите, това е за роботи. Роботиката като наука напредва, но на мен ми се иска да виждам живи същества наоколо си, а не умни роботи, които действат само по заповед. Използвайте дейностите си, използвайте възможностите си, разберете задълженията си и изживейте своята свобода. Моля ви, нека бъдем партньори в това велико Движение за духовно освобождение! Бъдете свободни, но действайте в хармония. Защото свободата без хармония е хаос. Мъдрото и смирено действие – това е нашата свобода.

А когато постигнем това, когато реализираме този принцип вътре в своята група и вътре в ума си, тогава можем да пристъпим като смирени слуги в лотосовите нозе на Шрила Шридхара Махарадж, който дава определението, че свободата е робство – да отдадем почитта и обожанието си.



[1]  На английски абревиатурата SLM би могла да значи както Spiritual Liberation Movement (Движение за духовно освобождение), така и Shri Lalita Madhava (Шри Лалита Мадхава)

[2] „Бхагавад Гита” 18.49



Numerosos son los que aspiran la Libertad. Despliegan distintas actividades y obras, actividades sociales o evasión de la prisión – cualquiera busca la Libertad, ¿no? O bien se están desarrollando actividades políticas con vistas a adquisición de esta libertad liberal, mientras que otros piensan: “О, al adquirir más dinero, entonces llegaré a ser libre.” Debemos fijarnos en la diversidad de conceptos de Libertad que tiene la gente. Por lo tanto, en fin de cuenta la Libertad debí a ser el acto de salvarse de las marañas y limitaciones de la materia.¡Llegar a liberar el alma! Liberación espiritual. Podemos afirmar que constituimos un Movimiento de Liberación Espiritual. El MLE.

Kripdaham: Suena algo revolucionario.

Tirtha Maharaj:.¡О! Podríamos llamarlo también “Shri Lalita Madhava.[1]”. Pero en efecto Shri Lalita Madhava – esto sí que es el Movimiento de Liberación Espiritual..

Pasad más allá de las guni y os salváis de nacimiento, muerte,  vejez y los sufrimientos que de ellos derivan. De modo que al hablar de Libertad o Liberación debemos entender una cosa: ¿Libertad de qué? En práctica se trata de las limitaciones de la vida material, de la existencia corporal. ¡Pensadlo bien! Teniendo tal perspectiva, llegaremos a superar la muerte, podemos llegar a superar el sufrimiento – ¿acaso debemos perder tiempo en conflictos, en insatisfacción o en tontas naderías cotidianas? ¡Os pido adquiráis  esta visión más profunda!

. ¡Pensadlo bien! Al entender que estamos obrando por Libertad definitiva, por Libertad espiritual, entonces un mínimo sacrificio en aras de tal causa ¡no es gran cosa! A la luz de todo ello, dedicar varios años de vida – ¿acaso es mucho pedir? No es para tanto.

Pensad que  caso de llegar a alcanzar vida eterna ya  dejáis a hacer esfuerzos precisamente aquí y ahora, entonces quedaréis limitados en una posición eternizada. Porque digamos que llegáis a alcanzar un éxito pero sólo como mitad de éxito – ya tenéis la eternidad pero os falta el saber – ¿qué será esto? Un tonto eternizado, ¿no? Por ello nunca deberíamos hacer sólo la mitad del trabajo o de la obra. Hace falta trabajar y obrar plenamente.

Y gozaréis el néctar hasta en esta vida aquí. ¿Qué néctar es ése? Ese néctar es la Felicidad. Resulta pues que podemos ponernos condicionarnos para aprender cómo llegar a ser felices. Estábamos platicando que quizás sea posible organizar cursillos  para aprendizaje en ser felices. Veo sonrisas pero ¡sí que es importante! La gente suele tener mal condicionamiento. Sufren y están acostumbrados en sufrir. Debemos salvarlos de semejante mal condicionamiento. Numerosos son los que no saben cómo salir del condicionamiento. La mayoría se está quejando del trabajo y de las familias que tienen. Y siguen repitiendo a diario:

“О, todo resulta malo, tan insatisfecho estoy con todo” Y si ésta es vuestra mantra: “Para mí esto o aquello es malo.” Lógicamente nunca llegaréis a ser felices, contentos, satisfechos. Es verdad, así ocurre con frecuencia, ¿no es cierto? Por esta razón  considero que es muy buena la oportunidad de predicar y socorrer a los hermanos – la oportunidad de realizar aprendizaje en felicidad. Podéis gozar el néctar, sí que podéis sentiros satisfechos. Y la satisfacción no  es lo que la gente suele buscar en el exterior sin es el apaciguamiento interior, la satisfacción interior, la plenitud interior.

“Un ser humano que sepa  controlarse  y que sea   no alineado y desinteresado en gozo material cualquiera, podrá alcanzar por medio de prácticas y abnegación el grado supremo de liberación de las consecuencias.”[2]

De nuevo se trata de libertad  de las circunstancias. Podéis liberaros no sólo de las limitaciones sino también de las consecuencias, podéis liberaros  –  por medio de la devota dedicación Por lo tanto, la verdadera liberación  es liberarse de por  si mismo.

Considero que siempre doy plena libertad a mis discípulos. De modo que no hace falta luchar conmigo para alcanzar vuestra propia  libertad. Pero os rugo seamos consocios en esta libertad. Mirad lo que pasa  en el exterior y a través del mundo: la gente está luchando por la libertad  y al alcanzarla, ¿qué es lo que sigue a continuación? Llegan a viciarla y a comprometerla. Se ponen a abusar de la libertad. En la vida espiritual no se impone luchar por la libertad. Simplemente no abusad de ella, no la arruinéis.

Para llega a vivir y aplicar nuestra libertad, debemos ser sabios de veras. No penséis  que pues yo no os estoy acechando ni estoy ejerciendo (re)presión cualquiera, vosotros hacéis todo a perfección. Debéis ser exclusivamente  atentos y vigilantes para comprender lo que es acción correcta. Hace falta trabajar duramente, para darle sentido a vuestra libertad. Lo que espero de vosotros  es este tipo de libertad plenamente conciente y devotamente dedicada. Estoy convencido que si se trabaja bajo el yugo de la violencia y contrición no hay quien pueda resistir  para largo tiempo. No estamos en el cuartel ni en el ejército, somos los huestes de Krishna. Al contrario, debemos obrar en el principio del libre albedrío: “Gurudev, yo quiero hacerlo. Quiero unirme a la danza. Quiero hacer lo mejor que pueda sirviendo a Krishna.” ¡Este es el modo de hacerlo! Disponéis de plena libertad en decidir qué y como hacer. Pero ofreced esfuerzos, energías, talentos para servir. Este es el modo de llegar a aplicar y vivir nuestra Libertad. Es un poco más difícil que la situación cuando os encontréis bajo pleno control. Cuando Fulano de tal viene para  dictar a cada paso qué es lo que debéis hacer, cómo hacerlo, qué es lo que debéis pensar o no pensar, esto vale  para los robots

La ciencia robótica va progresando pero a mí me gustaría ver a mi alrededor a seres vivos y no robots inteligentes que se someten sólo a mandamientos. Aprovechad vuestras actividades, aprovechad vuestras capacidades y aptitudes, comprended vuestras obligaciones y vivid vuestra libertad. ¡Os ruego seamos consocios  y camaradas en este grandioso Movimiento de Liberación Espiritual!

Sed libres pero obrad en armonía. Porque la Libertad sin armonía es caos. La actividad sabia y humilde  – ésta es nuestra Libertad.

Y al alcanzar todo esto, al realizar este principio en el interior de nuestro grupo y dentro de nuestra mente, entonces podemos hacer un   paso en adelante como es debido para humildes servidores, acercarnos a los pies de loto de Shrila Shridha Maharaj, el que ha dado la definición que la Libertad es esclavitud – hacer el paso en adelante para dedicarle respeto y adoración.



[1] En Inglés  la abreviatura  SLM  podría significar  tanto  Spiritual Liberation Movement (Movimiento de Liberación Espiritual) como   Shri Lalita Madhava

[2] “Bhagavad-gita” 18.49



Viele Menschen sehnen sich nach die Freiheit, egal ist das im sozialen oder politischen Sinne, oder sind gefangen…nicht war? Einige politische Aktivitäten entstehen zwecks Freiheit zu erringen. Manche Leute denken auch, das Geld würde ihnen mehr Freiheit bringen. Wir sollten uns Vorstellung machen wie viele unterschiedlichsten Auffassungen über die Freiheit verschiedene Menschen haben.
Aber, ultimative Freiheit soll Befreiung von materiellen Verstrickungen und Grenzen sein.
Macht euere Seelen frei und erzielt spirituelle Freiheit! Wir können sagen, wir gehören zu spiritueller Freiheitsbewegung – engl. Spiritual Liberation Movement, SLM.
Kripadam: Es klingt etwas revolutionär!
Tirtha Maharaj: Ah, du kannst sagen „Sri Lalita Madhava“, was eigentlich entspricht dieser Bedeutung. Bitte euch, transzendiert euere Angewohnheiten und macht euch frei von Geburt Alter und Tod und diesen ganzen Leid! Also, wann wir schon über die Freiheit reden, wir sollten sie unterscheiden und erkennen können. Warum? Bisher waren das für uns die grenzen des materiellen Lebens, Grenzen der Körperlichen Existenz, nun, denkt bitte ein wenig nach! Wenn wir schon eine Vision haben dass wir den Tod und Leid überwinden können, sollten wir unsere Zeit, jeden Tag in verschiedenen Konflikten, Unzufriedenheiten oder sonst welchen kleinen Dummheiten verschwenden? Bitte, habt höhere Vision! Wenn wir gut verstehen dass all unser Engagement als Ziel ultimative, spirituelle Freiheit hat, dann ist kleines „Opfer“ für diesen Anlass – kommt schon! – das ist nichts! In solcher Umgebung ein Paar Jahre eigenes Leben zu widmen, ist das etwas?! Wirklich nicht viel! Überlegt euch, wenn ihr wollt ewiges Leben erreichen, bitte übt jetzt und hier! Sonst kann passieren in der Ewigkeit ihr kommt in auch solche eingeschränkte Position. Sagen wir es so, ihr habt nur ein halben Erfolg, Ewigkeit ist da und das Wissen fehlt, was ist denn das? Ein ewiger Narr! Nicht war? Also, wir sollen keine halben Arbeit fertig machen, es ist notwendig die ganze Arbeit vollbringen. Auf diese Weise kann man den Nektar jetzt schon in diesem Leben kosten. Was ist der Nektar? Das ist das Glück! Wir können uns trainieren und üben, uns belehren glücklich zu machen. Wie wir schon geredet haben, wir sollen Einschulungen für das Glück organisieren. Ihr könnt jetzt lachen, aber das ist so sehr wichtig. Menschen stehen unter so schlechten Konditionen und unternehmen gar nichts um hinaus zu kommen, meisten von ihnen leiden ununterbrochen und damit schaffen sich wieder schlechte Bedingungen und leiden nach wie vor. Viele klagen über ihren Jobs oder Familien, jeden Tag; ah alles ist so schlecht, ich bin total unzufrieden. Wenn das jemandem ein Mantra wird – Das ist schlecht für mich- der kann nie mehr glücklich und zufrieden werden. Richtig? Das passiert so oft. Wir sollten uns von so schlechten Konditionierungen befreien, deshalb halte ich diese Zeit für sehr gute Chance den Menschen das Gute zu verkündigen und ihnen zu helfen. Glücklich sein üben, Nektar genießen, erfüllt werden, das ist unsere Aufgabe. Die Zufriedenheit die die Menschen außerhalb suchen ist kein Ersatz für den inneren Frieden, für innere Zufriedenheit und Integrität.
„Wer selbstbeherrscht und unangehaftet ist und materiellen Genüssen keine Beachtung schenkt, kann durch das Ausführen von Entsagung die vollkommene Stufe der Freiheit von Reaktionen erlangen“[1]
Ich wiederhole; Freiheit von Reaktionen, nicht nur von materiellen Einschränkungen, sondern auch von Reaktionen als Folgen. Seid frei, seid gewidmet! Ultimative Freiheit wird zu euch kommen und das ist nicht das Selbe, das ist keine Selbstbefreiung.
Ich glaube, ich gebe meinen Schülern volle Freiheit, ihr braucht nicht mit mir um euere Freiheit streiten. Aber bitte, seit Partner mit mir in dieser Freiheit. Schaut was läuft da Draußen, Leute kämpfen um ihre Freiheit und wann sie sie erreichen, sie missbrauchen sie. Und ihr braucht nicht für spirituelle Freiheit kämpfen. Und tut sie nicht missbrauchen! In der Freiheit leben und sie gut nützen können sollten wir sehr schlau sein. Denkt nicht es ist alles richtig bei euch weil ich euch nicht bestraffe und kein Druck auf euch ausübe. Ihr müsst wachsam sein und sehr vorsichtig sein und dazu richtiges Maß erkennen, also, hart daran arbeiten um die Freiheit zu erlangen. Ich erwarte hohes Engagement und tiefes Verständnis von euch. Ich persönlich bin feste Überzeugung dass man unter Druck nicht arbeiten kann – es wird nicht lang dauern. Wir sind keine Soldaten und keine Armee Krisnas, wir sollen nach den Grundsatz der freien Wahl arbeiten.
„Gurudev, ich möchte so machen, ich will mich den Tanz anschließen, ich möchte das Beste für Krisna tun.“ Das ist der richtige Weg. Jeder hat vollkommene Freiheit. Bietet Ihm euere Bemühungen, euere Talente, euere Energie, das ist die Art und Weise unsere Freiheit zu leben und zu nützen. Das ist anders als unter Kontrolle leben und arbeiten – immer folgen was die anderen zu uns sagen, was ist zu tun oder zu denken, oder nicht, jede Kleinigkeit, das wäre für die Roboter. Robotik ist die Wissenschaft in Verbesserung. Ich hätte gern lebendige Lebewesen um mich herum, und keine intelligenten Roboter die nach Kommando in Funktion sind.
Nimmt euere Aufgaben, euere Kapazitäten, versteht euere Pflichten und lebt in Freiheit! So, ich bitte euch, seien wir Partner in dieser spirituellen Freiheitsbewegung, seien wir Akteure die im Einklang und Harmonie handeln. Die Freiheit ohne Harmonie wäre Chaos. Unsere Freiheit soll vernünftige und demütige Handlung werden und wenn wir das erreicht haben, dann haben wir dieses Prinzip innerhalb unsere Gruppe und innerhalb unseren Geiste realisiert und wir sind bereit zu den Lotusfüßen Srila Shridara Maharaj zu kommen. Er gab eine Definition für die Freiheit- Freiheit, das ist Sklaverei! Wir bieten unseren Respekt und unsere Verehrung. Spirituelle Freiheitsbewegung!
[1] „Bhagavad-gita“ 18.49



Многие стремяться к свободе. Развивают разные виды деятельность – социальную активность, бегство от тюрьмы – каждый ищет свободу? Или используют какие то политические средства для достижения либеральной свободы; другие думают: “О, мне нужны больше денег, тогда буду свободным.” Мы должны   видеть, как много разных  мнений имеют люди о свободе. В конце концов, свободой следовало бы назвать избавление от опутывания и ограничений материи. Освободить душу свою! Духовное освобождение. Можем сказать, что мы являемся Движением для духовного освобождения. SLM.

Крипадхам: Звучит как то по революционному.

Тиртха Махарадж: О! Могли бы назвать его „Шри Лалита Мадхава[1]”. Но в действительность Шри Лалита Мадхава – это Движението к духовному освобождению.

Поднимитесь выше гун материальной природы и вы избавитесь от цикла рождений, смерти, старости и связанных с ними страданий. Так что, когда говорим о свободе или освобождении, прежде всего надо понять свобождение от чего? На практике – это ограничения  материальной жизни, телесного существования. И рассудьте! Если имеем эту перспективу, что сможем переодолеть смерть, что сможем  переодолеть страдания – разве нужно тратить время в конфликтах, в неудовлетворении или в каких то бы ни было глупых ежедневных мелочей?! Прошу  вас, добейтесь того, чтобы иметь этого более высшего видения! Если мы поймём, что работаем на окончательную свободу, духовную свободу, тогда какая нибудь маленькая жертва на достижение этой каузы не будет смущать нас. В этой связи – лишь несколько лет нашей жизни – разве это много? Да не так уж много.

Подумайте, если вы получите вечную жизнь, но не делаете никаких усилий именно здесь и теперь, тогда вы будете ограниченными в своей вечной позиции. Потому что, скажем, осуществите успех лишь наполовину, имеете вечность, но познание отсутствует – что это? Это вечный глупец, да?! Поэтому не следует делать работу лишь наполовину. Нужно сделать всю работу.

И будем наслаждаться нектару даже в этой жизни. И что это за нектар? Этот нектар – счастье. Значить можем поставить себя в таких  условиях, чтобы научиться быть счастливыми. Мы уже говорили, что нужно организовать обучению по науке „счастье“. Вы улыбаетесь, но это так важно! Люди имеют весьма плохую обусловленность. Они  страдют  и очень привыкли страдать. Их надо избавить от этой плохой обусловленностью. Они сами не знают как выйти из неё. Почти все жалуються на свою работу и на своих семьей. И каждый день повторяют: “Ой, так всё плохо, я  неудовлетворённый от всего.” Если лишь это ваша мантра: “Всё это так плохо для меня” – никогда не будете счастливы или удовлетворёнными. Так часто бывает да?! Вот почему считаю, это весьма хорошая возможность для проповедования и для помощи  нашим братьям – обучение по счастью. Можете наслаждаться нектару, можете быть удовлетворёнными. И это удовлетворение не то удовлетворение, которое люди ищут во вне, это внутреннее умиротворение, внутренная полнота.

“Человек, который  самоконтролируеться и который непривязан и который не интересуеться никакими материальными наслаждениями, сможет  постичь через практикования отречения самый высший, самый совершенный уровень освобождения от последствий.”[2]

Опять же речь идёт обь свободе от последствий. Так что не только от ограничений, но и от последствий можете   избавиться, освободиться – через преданность. Однако настоящее освобождение у вас просто случиться; не так, что вы сами освобождаете себя.

Я думаю, что даю полную свободу своим ученикам. Так что не приходиться бороться со мной о свободе своей. Но я прошу вас, пусть будем партнёрами в этой свободе. Потому что посмотрите что случаеться в этом мире во вне: люди борються за свою свободу и когда она достигнута, что тогда?. Злоупотребляют своей свободой. В духовную жизнь не приходиться бороться за свою свободу. Просто не уничтожайте её, не злоупотребляйте с нею.

А чтобы приложить свободу в жизнь, жить этой свободой, нужно быть действительно мудрыми. Не думайте, что, если я не прижимаю вас, не слежу за вами, из этого следует, что вы делаете всё как следует. Нужно быть чрезвычайно бдительными и внимательными, чтобы понять какое действие правильное.Так что приходиться трудиться в поте лица, чтобы наполнить смыслом свободу свою. И я ожидаю от вас именно такую, в высшей степени посвящённую и глубоко осознанную свободу. Потому что я полностью убеждён в том, что, если работаем под нажимом, такой труд по принуждению, не будет продолжаться долгое время. Это вовсе не казарма, и мы не являемся какой то армии Кришны. Наоборот, мы должны действовать на принципе свободного выбора. “Гурудев, я сам хочу этого сделать. Хочу присоединиться к танцу. Хочу сделать всё самое лучшее, для которого я имею способностей, на службу Кришне.” Таким вот образом! Имеете полную свободу выбирать, что сделать. Однако надо приложить все свои усилия, всю свою энергию, таланты свои на пользу служения. Таким вот образом нужно приложить и  воспользоваться своей свободой. Это немножко труднее, чем находиться под полным контролем. Если кто нибудь приходит к вам и на каждом шаге говорить, что нужно сделать и как сделать, что нужно думать и что нельзя думать, это всё для роботов. Роботика как наука ушла вперёдь, но мне  хочеться видеть живых существ вокруг себя, а не умных роботов, действующих только по заповеди. Используйте своих деятельностей , своих возможностей, поймите своих обьязанностей и воспользуйтесь полностью своей свободой. Прошу вас, давайте будем партнёрами в этом великом Движении к духовному освобождению! Будьте свободными, но действуйте в гармонию. Потому что свобода без гармонии – это хаос. Мудрое и смирённое действие – это наша свобода.

А когда успеем достичь этого, когда достигнем реализацию этого принципа внутри своей группе и внутри, в уме своём, тогда можем  приступить как смирённые слуги к лотосовым ногам Шрилы Шридхара Махараджа, который даёт определение, что свобода – робство – отдавать всё своё уважение и всё своё обожание.



[1]            На английском абревиатура SLM  могла бы означать как Spiritual Liberation Movement (Движение для духовного освобождения), а также и Shri Lalita Madhava (Шри Лалита Мадхава)

[2]           „Бхагавадь Гита” 18.49



Как да бъдем свързани с Всевишния – това е логичен въпрос. Но Кришна в „Гита” постъпва като много добър учител, защото поставя изключително висока цел, обаче обяснява и постепенния процес как да бъде постигната. Той казва – и това е едно прекрасно описание как да виждаме Бога навред:

“О сине на Кунти, Аз съм вкусът на водата, светлината на слънцето и луната, сричката ом във ведическите мантри, Аз съм звукът в етера и талантът у човека.”[1]

Бихме могли да говорим за този стих минимум една седмица. Защото това са различните страни на въпроса как да виждаме Бог навсякъде. Той започва: Аз съм вкусът на водата.” Санскритът гласи: расо ‘хам” и след това идва апсу каунтея” –  “Аз съм раса, аз съм вкусът… на водата.”  Аз съм раса, Аз съм есенцията, Аз съм вкусът на всичко. Всеки тича след хубавия вкус. Затова и аз идвам тичайки в София. Ние търсим добрия вкус. Шрила Прабхупада обичал да казва, че ако в сладкарските магазини използваха гхи, нямаше да им трябват никакви реклами. То придава много необикновен и фин вкус. Ако дадете на хората най-добрия вкус, те ще дойдат тичайки. Не се налага да промивате мозъка им с реклами. Вкусът сам ще ги удовлетвори и прикани. А тук Кришна казва: „Аз съм вкусът.”

Не е ли прекрасно? Нима трябва да четем каквото и да било повече от тази „Гита”? Аз съм вкусът – край! Кришна можеше просто да спре дотук и цялата война на Курукшетра просто да не се бе случила. Ако Арджуна беше разбрал всичко на мига, цялото повествование на „Махабхарата” щеше да приключи. Обаче Кришна искал да избегне този проблем в историята, затова казал: “Аз съм вкусът… на водата”, за да не припадне Арджуна веднага на място.

“Аз съм вкусът на водата” – а водата е много специален елемент. Течна, прозрачна, без мирис и без вкус. Пък Кришна казва: „Аз съм вкусът.” И какво сега: водата има ли вкус или няма вкус? Тя има много приятен вкус. Ако не го усещате – това е истинската вода! Когато разпознаете: хей, тази вода има някакъв вкус, тогава нещо не е наред. И така, Кришна се крие като вкус във водата. Не можете да го разпознаете, Той е толкова скрит, ала е там – Той е онзи незнаен, непознаваем вкус на водата.

Цвети: Но когато си жаден водата е вкусна.

Тиртха Махарадж: Да! И каква вода пием – нима черноморска вода? Не, ние пием сладка вода, нали?! Водата е сладка! Тя сладка ли е наистина – не е сладка! Въпреки това ние казваме, че това е сладка вода. Питейната вода наричаме сладка вода, нали? Така че до какъв извод стигаме – че Кришна е сладък! Онзи скрит вкус на водата е сладък, Кришна е много сладък. “Аз съм вкусът на водата.”

Колко пъти сте опитвали вода в живота си – безбройно много! А колко пъти сте си спомнили: “О! Това е вкусът, това е Бог, това е Той.” Затова, едно смирено предложение към вас, за да бъдете винаги свързани е, когато и в живота си да вкусите вода, да не забравяте: “Това е Той.” Това е Той – този скрит, непознаваем, сладък вкус – това е Кришна.

И само си помислете, ако въведението, първият урок, е толкова пленителен и този вкус е толкова сладък, каква ли пък ще е следдипломната квалификация в Бхакти?!



[1] „Бхагавад Гита” 7.8



How to be connected with the Supreme – this is a logical question. But Krishna in the “Gita” acts like a very good teacher, because He sets a very high target, but explains the gradual process how to get there. He says – and this is a beautiful explanation how to see God everywhere:

“O son of Kunti, I am the taste of water, the light of the sun and the moon, the syllable om in the Vedic mantras; I am the sound in ether and ability in man.”[1]

We could talk about this verse for a week, minimum. Because here are the different aspects how to see our Lord everywhere. He starts: “I am the taste of water.” The Sanskrit goes: “raso ‘ham” and finally He says “apsu kaunteya” –  “I am rasa, I am the taste… of water.”  I am rasa, I am the essence, I am the taste of everything. Everybody is running after good taste. Therefore I come running to Sofia. We are running for good taste. Shrila Prabhupada used to say that if in sweet shops they use ghee, they do not have to use any advertisement. It gives very special and very delicate taste. If you give best taste to people, they will come running. You do not have to wash their brains with some advertisements. Taste will satisfy them, taste will invite them. And here Krishna says: “I am the taste.”

Is not that beautiful? Shall we read anything else from this “Gita”? I am taste – finished! Krishna could stop here and all the Kurukshetra war would just not be manifested. If Arjuna would understand everything immediately, then the whole Mahabharata story would be finished. But Krishna wanted to avoid this problem in history, therefore He said: “I am rasa… of water” in order Arjuna would not faint immediately.

“I am the taste of water” – and water is a very special element. Liquid, transparent, no odor and no taste. And Krishna says: “I am the taste.” Water has a taste or does not have a taste? It has very pleasant taste. When you do not recognize – this is real water! When you recognize: hey, this water has some taste, then something is wrong with that. So, Krishna is hiding as taste behind the water. You cannot recognize, He is hiding so much, but He is there, He is this unknown, unknowable taste of water.

Tsvety: But when you are thirsty, water is tasty.

Tirtha Maharaj: Yes! And we take what kind of water – we take the Black Sea water? No, we take sweet water, right?! Water is sweet! Is it sweet indeed – it is not sweet! Still we call that this is sweet water. Drinking water you can call sweet water, right? So, to what conclusion we can come? Krishna is sweet! That hidden taste of water is sweet, Krishna is very sweet. “I am the taste of water.”

How many times you have tasted water in your life – unlimited times! And how many times you have remembered: “Ah! This is the taste, this is God, this is Him.” So, one humble offering for you to be connected always: if in your life, whenever you taste water, do not forget: “This is Him.” This is Him – this hidden, unknowable, sweet taste – this is Krishna.

And just think if the introduction, the first lesson, is so charming and this taste is so sweet, what about the post-gradual studies of Bhakti?!



[1] “Bhagavad-gita” 7.8



What is freedom? Until we are under the magic spell of illusion we think that freedom is what I want to do. Whatever whimsical desire I have – I just go for it and do it, this is my freedom. It is very dangerous if you combine this attitude with some philosophy. Raga marga… But you serve only the deha! This is a total, deep type of illusion. In the name of spontaneous devotion – that is a major mistake. So we should learn what is real freedom and if we compare the situation to the sun and the cloud, we do not have a real understanding about freedom, because our understanding is covered. Freedom has certain rules; and these rules should be followed, otherwise the expected freedom will not come. So we can say that freedom is limited in one sense. But that limitation will bring us to another platform of broader freedom.

Then what is this freedom? Do you have any definitions for freedom? Usually, generally in philosophy, in science what they say about freedom?

This is the freedom of choice. Then they speak about the freedom of action. Then they speak about the freedom of will-power. Actually we cannot really speak about the freedom of action, because we are limited by so many different things, we cannot act as we like; but you can think and you can will as you like. Most probably you will not be able to realize it; still the freedom of will-power is broader than the freedom of action. Others say that freedom is necessity recognized. That means – limited, but put in such words, that people will say: “Wow!” The understanding that it is a must, it is necessary to do.

So, our freedom is a relationship. Our freedom is limited by the material connections. But we can see that our freedom is opened up by the spiritual connection.

Human being has shell structure, like layers, in the sense how to realize his freedom and his capacities. The smallest circle inside this is the manifest capacities – what he has achieved already. Next bigger circle is his capacity. Actually we are working under our capacity. You could do more than what you are doing. Then yet another circle is so to say your duty. That means that we have to work hard to fulfill our duty. Meanwhile you also find your competence – between your duty and your capacity. But the greatest circle is your freedom. And that freedom is achieved by divine mercy as objective principle and our surrender as subjective contribution. So, the smallest circle inside – this is our activity, we can say – what you do now. The bigger circle is what you can do, what you can achieve. First one was the manifested duty; the second was capacity. I think this is obvious. We can do more than we do. But we are lazy, lazy guys, so we do not do, we do not fulfill everything that is possible to do. How should we call this? This was the capacity – what we could do. The third was the duty, what we should do. And in between these two we should find the competence. What else is there? This is the freedom, the broadest circle. And this freedom we can put it in other way – this is the invitation of God. You are invited for a certain mission.

In order to come from one platform to the other, we have to exert ourselves, we have to make efforts. From activity to capacity we have to overcome our laziness. From capacity to duty we have to broaden our understanding and take more responsibility. Because if I understand what is my duty, it means I take more responsibility. And how to jump from duty to freedom? This is by dedication. So, first was activity, overcome your laziness; second was intellectual – understand and take, be more responsible; and third, the freedom jump, was dedication – that is, so to say, the emotional way. The next time we go to these three lakes, we can take bath in all the three lakes; first – to overcome laziness, sat, active; second – to broaden the understanding, intellectual bath, chit; and the third is emotional bath – to purify ourselves from any limitation even of duty and come to freedom – ananda. Sat-chit-ananda.

I think this is obvious: be active, be smart and be humble. Then you will achieve freedom. So, if we want to understand, identify the rules of freedom, here it is: intelligent and humble activity.

Question of Kripadham: Does this fit to the three gunas of nature?

Tirtha Maharaj: If you do not have enough understanding, it is obvious, this is lack of understanding, this is tamasic influence. Of course it will curb your activities, but sometimes stupid guys are also very active, which is more dangerous. But here from our present to our capacities we need more chit. Of course all the time we need more chit, sat-chit-ananda, all the three are involved all the time; in one step one is more dominant, in other step the other is more dominant. Then we can say that to overcome ignorance we need more chit. Laziness also is included in ignorance. To find the proper way of action we need activity, smart activity. And to find the way out from the material entanglement we need purified sattva. So what was the definition? Freedom is smart and humble activity.

Some people say that from this life we should bring out the maximum. If we discuss the gunas, what type of approach is this? Rajasic. Other people say: “Ah, let us just sleep”, so they work totally under their possibilities; and what is that type? This is the tamasic type. If somebody wants to achieve the maximum this is rajasic; if somebody achieves a minimum this is tamasic. Then what else is there? Optimum, and that is sattvic. And if you dedicate your optimum solution to Krishna, then this is devotional, that is shuddha-sattva. So always try to find the optimum solution.

Kripadham: Where is devotion in this freedom?

Tirtha Maharaj: Well, I feel that „smart and humble activity” is another wording for „dedicated and practical service”. I would not support that first we achieve something and then we become bhaktas. Because some people think like this. Yet Shrila Shridhara Maharaj was chastising this, he was rejecting this. But even in the starting point, where we are now, in our limited activities we should add dedication – so that from karma it becomes karma-yoga. If you have some intelligence, gyana, you add a little dedication and it becomes gyana-yoga. If you have your emotions, you put a little dedication, then from bhakti it becomes bhakti-yoga. And if you add few drops of nectar to your bhakti-yoga, then it becomes prema, prema-bhakti.

We always say to use our deepest prayers to come to the next platform. Now we are in the sphere of our limited activities, but if we have the goal to achieve freedom, if we meditate on this dedicated spiritual freedom, then it is possible to achieve. So, try always to add this universal vision that we are working for eternity, we are working for overcoming death and birth and to find the way out from this huge material sphere. Then the small little difficulties that will come you can tolerate and overcome. Therefore we can say that dedication is the positive and progressive way to immortality.

 



Mi a szabadság? Amíg az illúzió varázsa alatt élünk, azt gondoljuk, hogy az a szabadság, amikor azt tesszük, amit akarunk. Legyen bármely szeszélyes is, amit szeretnék, csak megyek és megteszem, ez az én szabadságom. Nagyon veszélyes, ha ezt a hozzáállást még valami filozófiával is kombinálod. Rága-márga… De csak a déhát szolgálod! Ez a totális mély illúzió. A spontán odaadás nevében – ez óriási hiba. Meg kell hát tanulnunk, hogy mi az igazi szabadság, és ha ezt a helyzetet a felhőhöz és a naphoz hasonlítjuk, akkor nincs igazi megértésünk a szabadságról, mert megértésünk befedett. A szabadságnak vannak bizonyos szabályai; és ezeket követnünk kell, máskülönben nem jön el a várt szabadság. Bizonyos értelemben mondhatjuk tehát, hogy a szabadság korlátozott. De ez a korlátozás egy szélesebb körű szabadság szintjére visz minket.

Akkor mi a szabadság? Meg tudjátok határozni a szabadság definícióját? Általában mit mond a filozófia vagy a tudomány a szabadságról?

Ez a választás szabadsága. Aztán beszélnek a cselekedetek szabadságáról. Majd az akaraterő szabadságáról. Igazából nem beszélhetünk a cselekedetek szabadságáról, mert oly sok minden által vagyunk korlátozva, nem cselekedhetünk úgy, ahogy szeretnénk; de a gondolataid és az akaratod szabad. Valószínűleg nem fogod felismerni; mégis az akaraterő szabadsága szélesebb, mint a cselekedetek szabadsága. Mások azt mondják, hogy a szabadság az ember elismert szükséglete. Ez ugyan arra utal, hogy a szabadság korlátozott, mégis, olyan elegáns megfogalmazásban, hogy az emberek általában egyetértenek vele.

Szabadságunk tehát egy kapcsolat. Szabadságunk az anyagi kapcsolatok által korlátozott. De láthatjuk, hogy a lelki kapcsolatok által nyílik meg.

Az emberi lények héj szerkezetűek, rétegesek, abban az értelemben, hogy hogyan ismerik fel szabadságukat és képességeiket. A belső, legkisebb kör a megnyilvánult képességek – amiket már elért. A következő, nagyobb kör a képességei. Igazából képességeink alatt dolgozunk. Többre lennél képes, mint amit megteszel. Aztán még egy kör, az úgymond kötelességek. Ez azt jelenti, hogy keményen kell dolgoznunk, hogy teljesítsük kötelességeinket. Mindeközben megtalálod azt is, hogy miben vagy hozzáértő – a kötelesség és a képességeid között. De a legnagyobb kör a szabadságod. És ezt a szabadságot az isteni kegy által lehet elérni, mint objektív elv, és a meghódolásunk által, mint szubjektív közreműködés. A legkisebb belső kör tehát – úgy is mondhatjuk, hogy a cselekedeteink – amit most teszel. A nagyobb kör, amint megtehetsz, amit elérhetsz. Az első volt a megnyilvánult kötelesség; a második a képesség. Azt hiszem ez egyértelmű. Többre vagyunk képesek, mint, amit csinálunk. Hogyan nevezzük ezt? Ez volt a képesség – amit megtehetnénk. A harmadik a kötelesség, amit meg kéne tennünk. És e kettő között kell megtalálnunk a kompetenciánkat. Mi más van még? A szabadság, a legszélesebb kör. És másként is tekinthetünk erre a szabadságra – mint az Úr invitálása. Egy bizonyos misszióra vagy meginvitálva.

Azért, hogy egyik platformról a másikra juthassunk, igyekeznünk kell, tennünk kell érte. Az aktivitástól a képességig, le kell győznünk a lustaságunkat. A képességtől a kötelességig, ki kell szélesítenünk megértésünket és több felelősséget kell vállalnunk. Mert ha megértem, hogy mi a kötelességem, az azt jelenti, hogy több felelősséget is vállalok. És hogyan ugorjunk a kötelességtől a szabadságig? Az odaadás által. Az első volt tehát az aktivitás, legyőzni a lustaságot; a második volt az értelem – megértés és elfogadás, légy felelősségteljesebb; a harmadik pedig, a szabadugrás, az odaadás – ez úgymond az érzelmi út. Legközelebb, ha elmegyünk ehhez a három tóhoz, megfürödhetünk mind a háromban; először – hogy megszabaduljunk a lustaságtól, szat, aktivitás; másodszor – hogy kiszélesítsük a megértést, szellemi fürdő, csit; a harmadik pedig az érzelmi fürdő – hogy minden korlátozástól megtisztítsuk magunkat, még a kötelességekétől is, és eljussunk a szabadsághoz – ánanda. Szat-csit-ánanda.

Azt hiszem egyértelmű: légy aktív, légy intelligens és légy alázatos. Akkor eléred a szabadságot. Ha tehát szeretnénk megérteni, beazonosítani a szabadság szabályait, akkor itt vannak: intelligens és alázatos tevékenység.

Kripádhám kérdése: Alkalmazható ez a természet három gunájára?

Tírtha Mahárádzs: Ha nincs elég megértésed, az egyértelmű, hiányában vagy a megértésnek, tamaszikus hatás. Természetesen akadályozza az aktivitásod is, de néha a bolondok is nagyon aktívak, ami még veszélyesebb. De itt a jelen helyzetünktől a képességeinkig több csit-re van szükségünk. Persze mindig több csit-re van szükségünk, szat-csit-ánanda, mindhárom folyamatosan jelen van; az egyik lépésnél az egyik dominánsabb, a másiknál a másik. Aztán mondhatjuk, hogy ahhoz, hogy legyőzzük a tudatlanságot több csit-re van szükségünk. A tudatlanság a lustaságot is magában foglalja. Ahhoz, hogy megtaláljuk a cselekedetek megfelelő útját aktivitásra van szükségünk, okos aktivitásra. És ahhoz, hogy megtaláljuk a kiutat az anyagi kuszaságból, megtisztult szattvára van szükségünk. Mi volt tehát a definíció? A szabadság intelligens és alázatos tevékenyég.

Néhányan azt mondják, hogy ki kell hoznunk a maximumot ebből az életből. Ha a gunákról beszélgetünk ez milyenfajta megközelítés? Radzsaszikus. Mások azt mondják: „Ah, hagyjatok csak minket aludni”, teljes mértékben a lehetőségeik rabjai; és melyik ez a típus? A tamaszikus. Ha valaki a maximumot szeretné elérni, az radzsaszikus, ha valaki a minimumot az tamaszikus. Akkor mi más van még? Az optimum és ez szattvikus. És ha ezt az optimumot felajánlod Krsnának, az az odaadás, a suddha-szattva. Próbáld mindig megtalálni az optimális megoldást.

Kripádhám: Hol van az odaadás ebben a szabadságban?

Tírtha Mahárádzs: Nos, úgy érzem, hogy az „intelligens és alázatos tevékenység” az „odaadó és gyakorlati szolgálat” egy másik megfogalmazása. Nem támogatom azt az elképzelést, hogy először elérünk valamit és aztán leszünk bhakták. Mert vannak, akik így gondolkodnak. Mégis, Sríla Srídhar Mahárádzs elutasította ezt. De még a kezdeti pontban is, ahol most vagyunk, korlátozott aktivitásunkban, adjuk hozzá az odaadást – hogy a karmából karma-jóga válhasson. Ha rendelkezel némi intelligenciával, gjána, hozzá adsz némi odaadást és gjána-jóga lesz belőle. Ha vannak érzéseid, hozzá adsz egy kis odaadást, és a bhaktiból bhakti-jóga lesz. És ha adsz néhány csepp nektárt a bhakti-jógádhoz, akkor prémává válik, préma-bhaktivá.

Mindig azt mondjuk, hogy a következő szintre lépéshez legmélyebb fohászainkat kell használnunk. Most korlátozott aktivitásunk szférájában vagyunk, de ha a célunk a szabadság elérése, ha ezen az odaadó lelki szabadságon meditálunk, akkor lehetséges elérni. Próbáljátok meg hát mindig hozzáadni ezt az univerzális látásmódot, hogy az örökkévalóságnak dolgozunk, azért, hogy felülkerekedjünk a halálon és a születésen, és hogy megtaláljuk a kivezető utat ebből a határtalan anyagi szférából. Akkor elviseled és felül tudsz kerekedni az apró nehézségeken. Ezért mondhatjuk, hogy az odaadás a halhatatlansághoz vezető pozitív és fokozatos út.